Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

„X Y í B V I D É K“

O

Béke vagy vér?

Szinte úgy látszik, hogy tíz utolsó órák kérdése ez:

Béke lesz-e, vagy vér fog-e folyni ?

Eloszlik-e a mesterségesen, mérgezés által előidézett kelevény, vagy kifakad, kiömlesztve piszkát?

llasznál-e még a hideg borogatás, vagy a jód; avagy pedig a kést kell elővenni, fölvágni a kelést, kiömlő genynyét fölszivatni vattával s aztán karfiollal kitisztítani a sebet? Vagy megvárjuk, hogy kifakadjon?

A legutóbbi napok eseményei: amik Várdá- ban, Karászban. Győrében, Pátrohán és Máudokou történtek és azok a kisebb jelentőségű epizódok is, melyek vármegyénk majdnem valamennyi községében, hol itt, hol amott uapról- uapra fölmerülnek : a legaggasztóbb jelenségeknek csaknem csalhatatlan bizonyosságával állítják elénk a helyzetet, hogy az elpattanásig vau feszítve a húr, hogy itt, vagy amott, vagy több helyütt is egyszerre, golyóval és szuronynyal fog kelleni megvédelmezui a rendet, a személyéé vagyonbiztonságot.

Hogy most, tél idején, amikor sem a napszám kérdés, sem a feles vagy harmados földek, vagy az arató-rész kérdése érthető és megmagyarázható okul nem szolgálhat arra, hogy földmives munkásaink a maguk bajaival és sérelmeivel az u. n szocialista mozgalmat kitörésre vigyék, hogy épen most merülnek föl ezek a veszedelmes és fenyegető jelenségek, amikor minden perezben megtörténhet, hogy az elbolonditott, föllázadt nép őrjöngése ellen a tulajdont, az életet golyóval és szuronynyal kell megvédelmezni: ennek a mozgalomnak

ebben az időben való kitörése bizonyítéka annak, hogy j itt nem arról van szó, hogy a birtokos és a munkás közötti viszony feltételei, ez utóbbi javára javitassanak, rendeztessenek, hanem valami más egyébről, t. i. földosztásról. Nem szocializmus ez, hanem kommunizmus, a maga lehetetlenségével, képtelenségével és őrjöngésével.

* *

*

Most vesszük hírét, hogy a budapesti kir. ügyészség végre valahára megindította a sajtó- pört a „Földművelő“ czírnü lap ellen.

Hogy ez a lap annak előtte, t. i. az idő előtt, hogy nálunk a múlt év őszén, az apagyi ribillióból megindulva a szocialista mozgalmat fölszitotta — mit csinált, vagy hogy egyáltalában létezett-e? nem tudom. De annyi bizonyos, hogy 4—5 hónap óta nem volt ennek a lapnak egyetlen egy száma sem, amelyben — a mi viszonyainkról szólva — a legféktelenebb izgatást ne követte volna el a törvényes rend, a tulajdon szentsége s a személy- biztonság ellen. Olyan modorban és olyan szemérmetlen nyíltsággal, mintha nem is lenne Magyarországon sajtótörvény vagy hatalom, mely annak érvényt szerezzen.

Négy hónapon át szabadon gyújtogatott ez a lap a mi népünk között, még pedig hatalmas eredménynyel. Az eleintén a kevés napA „NYIßVIDEK“ TAKOZAJA.

A feleségem beteg.

Kérek két czitromot és hat hölgyet, meg — már nem jut az eszembe, annyi sok a gondom. Hanem egy kicsit gyorsabban is mozoghatna. Nem érek rá. Jó lesz felbe hagyni azt az olvasást, ha vevő jön a boltba. Persze az ilyen kisasszony jelölteknek már regényt kell olvasni, mert abból tanulni lehet olyasmiket, amit még nem volna szabad tudni.

Micsoda kisasszony jelölt!? Már tizenhét éves leszek tegnaphoz egy évre. Ma kaptam az első bosszú ruhát, mától kezdve ón fogok főzni és a mama megengedte, hogy regényt olvashassak már. Azt hiszem nem tekint ez után is rövid ruhás gyermeknek. Matói kezdve nem Zseniké, de Eugénia , 0 nagyságai?

Ha nem is Ó nagysága, de kisasszony vagyok. Tetszik tudni Ballada ár?

Helyes. Tudomásul veszem és elhiszek mindent még azt is, hogy az a piczike nyelvecskéje centiméteres beosztással nagyon alkalmas volna a végtelenség pontos megmérésére, csak össze ne téveszsze a czitromot a czigarettával és lehetőleg igyekezzék. Egészségeset és frisset válasszon. Sohase pakolja be, csak úgy beteszem a zsebembe. Sietnem kell.

Erőteljes lépésekkel mérte végig a padlót és szokásos ideges nyugtalansággal tudakozódott minden felől ami csak szemébe ötlött. Mi van ebben a zsákban? Szt. János kenyér. Hogy vesztegetik kiláját? Kegyed nek t ivótelesen hü-z krajezár, másnak tizenkilenc'. Már megint incselkedik, nem látja, hogy nincs kedvem. Hát ezt a rengeteg pamutot minek hozatták. Tudom el nem kél a jövő milleniumig. Persze könnyű a Raj teróknek! Ma holnap bele fulladnak a pénzökbe. Azért

szám, harmados földelt terhe stbbi miatt panaszkodó nép most már földosztóvá lett, s míg Várkonyi uram építteti házait Budapesten, ez a mi szegény, „mindenéből kifosztott“ népünk hónapról-hónapra ugyancsak summásan küldözgeti keserves filléreit (együtt azonban sok-sok forint ez) a Várkonyi házai építési költségeihez. (Ugyan kérdezzék meg ezt a Várkonyit, hogy ha csakugyan rákerül a sor Magyarországon a vagyonfelosztásra, hajlandó lesz-e a. többiekkel osztozni a budapesti házain s megelégedni — ami jutna neki — egy kis viskóval Győrében vagy Mándokon?)

A mi viszonyaink szempontjából a „Földművelő“ »lien indított sajtópör nagyon megkésett. Adja Isten, hogy tévedtünk legyen, hogy túl sötét szemüvegen látjuk a helyzetet, de félünk tőle, hogy mire a „Földművelő“, illetőleg Várkonyi ur az esküdtszék elé, illetőleg ennek Ítélete által a börtönbe kerül, ha csend lesz akkorra, nagyon nagy ára lesz annak a csendnek és sok keserve.

* ■*

*

Nincs Magyarországon olyan esküdtszék, mely a „Földművelő“ czírnü lap izgató czikkei- vel szemben minden egyes esetben, ahogy azok e lapban bétről-hétre megjelentek, a bűnöst ki nem mondta volna és ki nem moudaná.

Négy hónap alatt — csak a magunk viszonyai szerint teszszük ezt a dátumot — ahány száma ennek a lapnak megjelent, nem csak oka lett volna rá a budapesti kir. ügyészségnek, hogy a bennök közölt lázitó czikkek miatt a megtorló eljárást megindítsa, de —■ úgy tudjuk — talán kötelessége is Ezt — a sajtótörvény fenyegető revíziója nélkül is — a mai sajtótörvény alapján is meg lehetett és meg kellett volna tenni Az eredmény minden esetre az lett volna, hogy lehetetlenné lett volna téve e lap féktelen izgatása. És meg lett volna egy másik nagy eredménye is, t. i. az, hogy a mi népünkben nem terjedt volna el az a hit, — mint ahogy elterjedt -— hogy amit ez a lap ir, „azt a király akarja, mert ha ne:n azt akarná a király, akkor nem engedné meg, hogy olyat Írjanak.“ Szórul-szóra igaz, hogy a mi népünk igy gondolkodik, látván e lapnak szabadon, büutetleniU való garázdálkodását, anélkül, hogy a megtorlásra még csak kísérlet is tétetett volna, és' látván és hallván ezzel szemben a vármegye hatóságainak e lappal szemben való eredméuytelen kérelmezéseit és föllépéseit.- . * *

*

A fóldmivelésügyi miniszter a kisvárdai gazdakör ez ügyben nála tisztelgő küldöttségének azt mondta a többek között, hogy nem kell túlságos sötétnek látni a helyzetet. Onagy méltósága bizonyára és teljesen méltán nagyon bízik annak a törvénynek jótékony hatásában, melyet a földműves munkások és munkaadók viszonyának szabályozásáról készített s mely törvény már szentesítve is van.

Csakhogy nálunk e mozgalom már túllépte azt a határvonalat, amelyen belől munkás és munkaadó viszonyának a rendezéséről van szó. Másrészt pedig, ahogy nálunk a viszonyok állanak, szinte lehetetlennek látszik, hogy időnk lenne rá bevárni, mig e törvény üdvös intézkedéseinek hatása kövétkeztében a felszított mozgalom lecsendesül.

Ugyan ennek a küldöttségnek a miniszter- elnök ur őnagymóltósága a legerélyesebb intézkedések elrendelését jelezte, és talán nem csalódunk, ha a miniszterelnök e kijelentésével hozzuk kapcsolatba a budapesti lapoknak azt a jelentését — még pedig, amint írják, fél- hivatalos forrásból eredő .jelentését — hogy a kormány megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy Szabolcsvármegye területén statáriumot léptet életbe.

* *

*

Béke lesz-e. vagy vér fog folyni!?

Az utolsó órák komoly kérdése ez!

A ködgiizgutási f,iszt\iselök helyzete.

Magyarországnak az a nagy és tekinlélyes tisztikara, mely a közigazgatás szolgálatában áll, a költségvetés fölötti vitánál minden évben lesve lesi azokat a szavakat, melyeket a belügyminiszter ilyenkor a közigazgatás államosítása s a tisztviselők javadalmazása felől elmond.

És méltán. Mert az államigazgatás részleges ágazatai között alig van egy is olyan melynek szabályozása annyira égető szükséget képezne, mint épen ennek a kérdésnek a szabályozása.

Az állami élet torén hosszú éveknek kelleti elmul- niok, mig e kérdés a képviselőház elé eljuthatott. Elvégre, mert már kitérni nem lehetett előle, komoly alakban került az oda 1891-ben.

'De mi történt?

A kormány megakarta oldani a függő s orvoslást igénylő kérdést s megakarta oldani az egyedül megfelelő módon és alakban, vagyis az államosítás keretében, ám de kormány tervez, ellenzék végez. Az ellenzék az bbstrukezió fegyveréhez nyúlt, minden parlamentáris eszközt felhasznált arra, hogy a kérdés megoldását megakadályozza. S ez sikerült is neki annyira, hogy az államosítás elvi kijelentésén túl a törvényhozás nem haladhatott.

Azóta majdnem hét esztendő telt el a nélkül, hogy dűlőre juthattunk volna. A sikertelenség, igaz, nem a kormány akaratán mullott, hanem azon, hogy előzetes megoldásra a kiegyezés várt. S ez a kérdés annyira igénybe velte a politikai tényezők összes idejét, hogy a közigazgatás államosítására bizony nem került a sor.

Annak a tekintélyes s nagy tisztviselői karnak, melynek vállaira az állami élet funkezióinak java része nehezedik, nem maradt egyebe — a reménynél. De erősen bizolt abban, hogy a kérdés megoldása elől kitérni nem lehet s annak előbb-utóbb bckövelkeznie kill.

A képviselőházban ez idén elhangzott beszédek a remény megvalósulását ismét egy lépéssel vitték közelebb. A belügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy a javaslatok készen állanak s azokat legközelebb befogja nyújtani. De ennél tovább is ment, Ígéretet tett arra nézve, hogy ha e szándéka egy év keretén belül meg nem valósulhatna, a tisztviselők javadalmazásának arányosításáról, illetve javításáról okvetlenül gondoskodni akar és fog.

Bizony ideje volna. Mert a mai állapotok immár tarthatlanok.

A közigazgatási tisztviselők oly silány dotátiókban részesülnek, hogy azok a megélhetésre sem elégségesek, nem hogy arra is elegendők volnának, hogy azók mellett az álláshoz mért követelményeknek is gond nélkül elég tehető lenne.

vásárolnak mindent nagyban, pedig már mozogni sem lehet lesz a sok árutól.

Kap kegyed mindjárt a mamától, csak a mi nagy gazdagságunkról beszéljen. Éppen jön.

Egy üveg táblás ajtó nyílt a boltból a szobába. Áthallatszott a hangos beszéd, a félrehúzott kis függönykék mellett pedig mindég észre lehetett venni, hogy ki van bent.

Mit vásárol Ballada ur? kérdezte a mama.

Két limonádét, — vagyis citromért, futottam ide. Kénytelen vagyok magam menüi mindenüvé, mert a cselédem olyan mint az ólom madár, ha elküldöm valahova, nem lehet elővárni. Sietnem keli, mert a feleségem beteg mint rendesen — különben most rendkivű lien. Sokkal betegebb mint máskor. Roppant nagy láza van, és a szive — igen, a szive irgalmatlanul fáj. 0 kért, hogy szaladjak el czitromért, a kérése pedig miDdenkor parancs előttem, hát pláne most, mikor olyan nagyon beteg Repülni szeretnék ha lehetne. 0 hí tudná szegény hogy mennyire ki vagyok merülve, nem küldene sehová. Azt sem tudom hol a fejem. Én fózök én sütök, én vasalok — mindent én csinálok. Még ma nem volt egy pereznyi megnyugvásom. Leülök egy pillauatra erre a trafikos ládára, habár sietnem kell, mert nem tud nélkülem lenni egy negyed óráig sem. Tessék elhinni meguntam a házas életet testestől, lelkestől; pedig még csak két éve, hogy megnősültem, ha ez igy tart tovább, idő előtt megöszülök, olyan leszek mint a galamb. Két fehér hajszálam nőtt, mig a mai ebédet elkószitettem. A szememet majd ki ette a füst, ez a komisz szól egészen tönkre tette a kivezető csövet. Oda égett minden, pedig ott álltam mellette. De mikor úgy tele van a fejem gonddal. 0 yau vagyok mint a bolond, ha rá gondolok a holnapi disznó ülésre, pedig meg kell ölni miud a kettőt, ha ugyan életben maradnak reggelig. Tessék elképzelni, az a kis cseléd,

az a haszontalan sváb leány, három napig nem adott nekik se inni, se enni. Azt mondja, hogy elfelejtette. Igen, mert már annak is a szeretőn jár az esze. Ili-' rom, négy legény leskelődik a konyha körül, mihelyt bealkouyodik. Elkergetném, de nem lehet, mert akkor megint újból kellene bajlódnom 'egy másikkal, amig megtanulna egy pár szét magyarul gagyogni. Sietnem kell haza, hogy legalább az utolsó vacsorával életre hozzam a szegény párákat, A baromfiak mind elpusztultak már, c-upán két pár galamb maradt meg, de az is a szomszédban étkezik. Es ez mind az óta van, mióta a feleségem beteg, vagyis mióta ilyen nagyon beteg. Mert az igazat megválva, már az előző évben sem volt egészséges, de most meg teljességgel oda van. 6‘

■ iwuemo

kedőné.

Csak a szive, mint m ndtam, a szive. Ha net volnék meggyőződve, hogy föltótien és egyedül enger szeret azt kellene hinnem, hogy a hűtlenség szórón gatja, de hát arról szó sem lehet.

Hát az orvos mit mond ?

Melyik orvos? ez az öreg? ez az állatkínzó, a én házamba nem teszi he a lábát. Először nem is ér semmiféle betegséghez, másodszor becsapott. Ilatáro zottan beugratott. Neki köszönhetem, hogy most ig kell élnem szegényesen, küzdve, fáradva. Határozottá az o tudatlanságának vagyok az áldozata. Elmondon röviden, habár sietnem kell, mert a feleségem naoyoi beteg és egy perezig sem tud nélkülem lenni. ^

Azt tetszik tudni, hogy Viola árva lány volt ó zegény, akár csak jó magam, mikor elvettem. De há ez nem jött számításba, mert én mindig hangoztattam hogy szerelemből fogok nőütlni. Egy estve a vén dók

többek Tő ("I T/nl Bészél8ettUuk< egyről, másról, t többek közt a házassági s szóba jött. Ekkor azt mondj;