Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-11 / 50. szám
„IN Y í R V I D É Ä. a hogy olvastam a „Nyírvidék“ valamelyik évfolyamában, Kálmánczhey János egy szép, idillikus czikkében. Mindenesetre, nagyon sajnálatos volna, ha akár a reménylett földmives-iskolát nem kapnánk meg, akár czélunkat el nem érhetnénk altala Ha megkaphatjuk, fő dolog lesz elkerülni azon hibákat, melyek Debrerzenben vesztét okozták. Földmives-iskolában, csak íöldmivesek- nek van helyük De igy is vannak bizonyos szempontok melyekről nem art előre gondolkodni, különösen irányadó gazdáknak; Bármiféle életpályára készítsen elő egy- egy iskola, mai nap már tisztában vannak vele a pedagógusok, hogy a szemléltetés és kísérletezés a legbiztosabban czélhoz vezető eszközük. E nélkül a tanítás nem egyébb, mint kötélhintán tanulni az úszást. Annálin- kább, a gazdálkodás, mindenekfelett gyakorlati fogásokat szemlélhető, látha ó elveket követel. A kisgazdát arra kell megtanítani, hogyan élhet meg egy család tisztességesen, 10—50 hold 1 öklön. De erre csak úgy lehet őt megtanítani, ha már a tanhelyiség, tehát a íöldmives-iskola úgy van berendezve, hogy 10—50 holdas kisgazda- birtokokon vannak elhelyezve a növendékek s maguk keresik még saját kenyerüket s minden megélhetési szükségletüket. ' Ez az én eszményem, egy szabolcsvármegyei főldmives-iskola berendezésére nézve. Ha igy nem lehet berendezni, akkor eredmény nélkül való. Yagy hát annyi eredménye van, mely szerint bizonyítja, hogy 10 — 50 holdas gazdaságok nem tarthatnak fel egy családot, — amit ma számtalan példából láthatunk Szabolcs- vármegyében Én azonban teljesen meg vagyok győződve, hogy igenis, lehet úgy berendezni a földmives- iskolát és igy vezetni helyes, 9kszerű gazdálkodásra ami magyar gazdáinkat. Mert ha igy, és csakis, ha igy rendezzük be, tehetjük a tanfolyamot teljesen ingyenessé, anélkül, hogy az állampénztárt is megterhelnénk. Aztán csakis igy érhetjük el, hogy jóra- való gazdanöveudékeket kaphatunk, sőt válogathatunk. akik nemcsak elduhajkodják a tanfolyamot, hanem komolyan veszik a dolgot Olvastam külföldi árvaházak mustármag- szerű kezdetéről, berendezéséről, csodás fejlődéséről, amidőn lenézésök és előhaladásuk alapját, á csekély földterületen kívül, egyedül és kizárólag önmagukban kiszámító, okos munkásságukban találták föl. Megboldogult Göuczy Pál úti naplója telve van ily tapasztalati példákkal, melyek mind azt bizonyítják, hogy a föld-kultura, tudással és érélylyel gyakorolva, kis területen is. tisztességes megélhetést biztosit. De az olyan iskola, az olyan minta-gazdálkodás, mely jövedelmet nem hoz, vagy éppen rá kell fizetni, ilyennél okos ember nem tölti az idejét, nem fecsérli a pénzét. 8________________________________________________________ A tanító, kinek oldalát már fmta a kíváncsiság, hogy az asszony történetét megtudja, figyelmezteti Kiss Gergely uramat, hogy mondja el hát azt a furcsa históriát. A bírónak elmúlván zavara egészen nyugodtan, mintha mi sem történt volm, folytatja a megkezdett beszédet, csak a keblében dobogó szive árulja el belső felindulását.. „Lás«5| fiatal barátom, ezt a szegény asszonyt a gyermeke iránt való nagy szeretete tette tönkre. Valaha boldogan ólt urával Vámos Jóskával (itt észreve- hetőlag gyengéd pír öntötte el a biró arczát s szive hevesen vert s majd észrevétette a tanítóval nagy zavarát,). Ez a Vámos Jóska az öreg Hidvégh grófnak kulcsárja volt, a ki végtelenül szerelte ő>. Egyetlen fia volt: Sándor, aki ezelőtt mintegy 10 esztendővel a városban egy igen szép, de szegény, lánynak lett rabja, s ez anyja segítségével annyira behálózta a könnyelmű ifjút, hogy elszökött. Anyja ellenezte e házasságot s le akarta beszélni fiát, de hasztalan volt minden kérés, könyörgés, a fiúnak egy reggelen anyja hült helyét találta. Ettől fogva nem volt nyugta szegény asszonynak. Siratta éjjel nappal, kérdezősködött u'áua, de hirt nem hallott felőle. A hosszas tépelődés és bánkódás végre erőtt vett rajta. Szemeinek könyforrása már kiapadt. Csendesebb left. Néha-néha furcsákat beszélt össze vissza levélről, zsiváuyról, rablókról. A falubeliek észrevették hogy a szegény asszonynak elvette eszét a sok bánkódás. Sokszor hallották, látták, néha még éjjel is, hogy veri egy nagy butái a padlás tetejét, kiabálva: „Itt vannak már a zsiványok! Meg akarnak ölni! Takarod;atok rablók. Adjátok vissza fiamat“. Később meg papír darabkákat szedegetett fel u’on útfélen, mutogatva mindenkinek, hogy a kedves Sándor fia irta. Hit bizony ez elég A földmives-iskola elhelyezése is nagyban hozzájárulhat az eredményhez. Minél nyíltabb, minél nagyobb közlekedésü útvonalba esik, annál jobb. Eldugni egy ilyen intézetet, mint a mostani minta-gazdaságot, bizonyára nem helyes Minél több ember lássa, figyelje, önkéntelenül is, mert mellette kell elmennie és szembetüuik, vagy akarja, vagy nem, — ez is sok szemléleti útmutatással jár. Például hozom fel a tarczali viuczellér- iskolát, mely elhelyezésénél és praktikus berendezésénél fogva, egy uj élet mozgalmát teremtette meg és pedig a legalsó napszámos osztálynál is s úgy begyakorolta őket az alapos szőllőmuukába, annak gyakorlati fogásaiba, sőt szépészeti érzékét is annyira fejlesztette, hogy ma már nem aitkaság a legszebb fajú oltott rózsákat látni egy uapszámos ember szűk udvarán. Látja, csinálja, gyakorolja magát s igy szerzi meg a leghasznosabb tanulást. A kiknek kezébe vau letéve a vármegyei földmives-iskola ügye, annak jövője, örök hálára köteleznék a kisgazda-közönséget, most és a jövőben, ha tudásukkal, buzgalmukkal, haza- és fajszeretetökkel létesitének ez intézetet s helyes alapra fektetve, a vármegye gazdasági életének feltámadását eszközölnék. Mindenesetre a gazdasági egyesület és Nyíregyháza városán :k áldozatkészsége, első sorban hivatottak e téren. De egyikünk sem tagadhatja, hogy legsikeresebb tényező lehet vármegyénk ez idő szerinti főispánja, kinek hazafias fenukölt lelkében sok nemes ügy öltött alakot s indult áldásos tevékenységre. Ha Öméltósága tapintatával és bölcs erólyével közremunkál az iskola létesítésénél s azt megteremteni elősegíti, ez lenne az ő főispániműködésében legszebb monumentum aere prennius! Amlrásy Kálmán. Templom-avatás Szakolyo n. Örökké emlékezetes ünnepélynek voltak tanúi f. hó 4-én Szakoly község lakói. A oagy áldozatok árán újonnan felépített templomukat avatták fel a református hívek, mely ünnepélyes aktushoz maga az egyházkerület egy fópásztora Kiss Árou püspök is lejött. Az érdemekben megőszült főpapot útjában mindenütt szívélyes ovácziókban részesítették. Deczember 3 án érkezett Mihálydiba, ott Ujfalussy Bélánál szállt meg. Megérkezése után a szakolyi egyház lelkésze és fő gondnoka tisztelgett nála és újólag meghívták templomuk felavatására, — de tisztelgett nála a mihálvdi-i ev. ref. egyház presbyteriuma és a község képviselőtestülete is, Márton Gyula lelkész és Nagy Miklós jegyző vezetése alatt, amikor is a lelkész üdvözölte. Másnap decz. 4 én Szakolyból mintegy 15 tagból álló díszes lovasbandérium fogadta a határon a fő gondnok és két presbyter társaságában a püspököt, ki Ujfalussy B divai jött, s hatalmas harangzúgás között érkezett a községbe, melynek minden köz- és legtöbb magánépületén nemzeti lobogó díszlett. A lelkészlak elé érve, Bikos Pál helybeli evang. ref. lelkésze fogadta a püspököt keresetlen, de szívből jövő szavak kíséreté ben. — Majd kis Otilka nevű lánya adott át nehány szívélyes szó kíséretében egy élő virágcsokrot, mire a püspök könynyekig megindulva idézte a szentirás ama szavait: „Csakugyan igaz, hogy a gyermekek nyelvének rebegése által végeztetik el Istennek dicsősége“. szomorú história (Azt azonban elhalgatta a biró uram, hogy annak a Sándor fiúnak még legénykorában ő ütötte részeg fővel agyba-fdbe az apját a kispataki vásáron mert irigykedet rá, hogy a gróf Vámos Jóskát annyira szerette.). A fiú pajkos lévén, — minlhogy nem volt aki gondját viselje és nevelje — elzüllött, szófogadatlan rósz gyermek lett belőle, ki még szerető anyjának sem fogadta jóakaró tanácsát. * * * * Már rég elhangzott az esteli haraogszó, itt ott feltünedeznek az ég azúrján a ragyogó csillagok, mire szegény Vámosiné haza ért, hol mindenik gyermeknek kiadván a maga — pijkossággal szerzett — ajándékát, tűzet gyújtott s a vacsora elkészítéséhez fog. Közbe közbe motyog magában: „Hej, csak itt volna már, csak már hazajönne az én Sándorom“. Nincs már nyugta. Perc ről perezre látszik izgatoPsága. Kiszaladt a kis rácsos kapuig, meg vissza megy a tűzhöz, de még nem sem jön az ő kedves fia. Egyszerre csak kapuzörgést hall, rá kutyacsaho lást, kiszalad, de a küszöbnél földbe gyökerezik lába, mert ki érkezett meg : az ő régen várva várt kedves fia, kézen vezevetve egy 5—6 éves kis fiút, másik ol dalán egy szép nőt lát, karján a gőgicselő kis gyermekkel. Az öreg asszony csak néz, csak bámul üvegésedő szemeivel, majd lassú, léptekkel megindul s fiinak nya kába borulva el hidegülő ajakkal suttogja: „Fiam, kedves fiim, csakhogy hazajöttél, csakhogy még egyszer még láthattalak .... Másnap reggel a picziny ablakon besütő napsugár csak egy néma hideg holttetemre veti ragyogó sugarait s egy megtört ifjúra ki könnyezve fohászkodik a elhunytnak lelki üdvéért .... Berzeviczy Ida. Tíz órakor újólag megkondultak a harangok és a megye minden részéből egybesereglett vendégek kíséretében a lelkész vezetése mellett bevonultak a remekül feldiszitett templomba; a hála adó Istentisztelet sorát a püspök nyitotta meg kenetteljes, buzgó imával. Utána Nagymáthó Albert balkányi lelkész tartott igazán szívhez szóló szép egyházi beszédet, majd Bakos Pál helybelilelkész mondott gyönyörű beszédet, amelybe a szakolyi egyház történetét szőtte be; ebből kiviláglott, hogy e kisded egyház 25 év alatt 40 ezer írtnál többet költött építkezési és népnevelési czélokra, Megható volt hallgatni, a mint a buzgó lelkész forró imában megköszönte az Ur segítségét, hogy neki az építés befejezését elérni engedte. Ez ihletetett beszéd után Márton Gyula mihálydi-i és Biró János anarcsi lelkészek az Ur vacsoráját szolgáltatták a híveknek, amelynek végeztével Csapó Peter téglási lelkész keresztelt meg két gyermeket költői száruyalásu beszéd kíséretében, a melyben a keresztség mivoltát fejtegette. Végül Göröm- bei Péter egyházmegyei esperes áldotta meg és adta át hivatásának az újonnan épített templomot. Ezen szertartásokkal véget ért a templom megható felavatása. Istenitisztelet végeztével megkezdődtek a külöm- böző testületek tisztelgései a püspök előtt. E őbb a gör. katb. lelkész vezetett küldöttséget a főpásztor elő, azután Balog Péter jegyző a községi elöljáróságot és végül Lichtmann Alajos az izr. hitközség küldötteit. Ezek utáu ebédhez ültek a vendégek, amelyről a helybeli lelkész, a főgonduok és a két Szentmiklóssy család gondoskodott; mintegy 140 teríték volt az asztalon és a lelkészlak kicsinek bizonyult a nagyszámú vendégek befogadására. A minden izében magyaros ebéd, amely a mindenről gondoskodó előzékeny háziasszonyt dicséri, csakhamar víg kedvre derítette a vendégek ünnepies hangulatát. Felköszöutő felköszöntőt követett, melynek sorát az agg püspök nyitotta meg. Szép szavakkal fejtette ki, mily lélekemelő ünnepet ül ma e kisded egyház ős poharát ez egyház buzgó és nemes gondolkodású vezetőjére, Bakos Pál lelkészre ős a presbyterekre ürítette. Majd Ujfalussy Béla egyházi tanácsbiró emelkedett fel és érzeiemteljes szavakkal éltette a tudós püspököt, továbbá a helybeli lelkészt, kinek a templom felépítése körüli nagy érdemeit ecsetelte. Görömbey esperes ugyancsak Bakos lelkészt és a pesbyteriumot éltette. Majd Bakos emelkedett fel és általános tetszéssel kisért beszédben poharat emelt a püspökre, megköszönve annak jóságát és kis egyháza iránti szives jóakaratát. Ezután a püspök űr tudomására hoz a a jelenvoltaknak, hogy O Felsége a király is megemlékezett a szakolyiakról, amennyibeu a templomépitéai költségekhez 100 írttal hozzájárult. Mezőssy Béla orsz. képviselő éltette Nagy Juditot, a szakolyi egyház nagy jótevőjét, továbbá ama barátságos viszouy fentartására emelte pjharát, amelyben a ref. egyház a többi vallásfelekezetekkel van. Mondottak még felköszöntőket Csapó Peter, Márton Gyula, Kálmán Dezső és még igen sok más. Este 7 órákor megkezdődött a tánczmulatság. A vendégek a lelkőszlukbap, a nép pedig a ref. iskola termében, amely másnap reggelig a legvigabban tartott. A vendégek közül ott voltak. Görömbey Péter kállói esperes, Nagymáthé balkányi, Kálmán Dezső uj fehértói, Csapó Péter téglási, Márton Gyula mihálydi i, Szabó Lajos nyírbátori, Biró János anarcsi, Budaházi Lajos eucsencsi, Pásztor István semjéni lelkészek, Szent- pótery, Lövey stb. segéd lelkészek, Gencsy Albert orsz. képviselő, Ujfalussy Béla, Mezőssy Béla orsz. képviselő, Ujhely Tamás, Horkovics szolgabirák, Gál Elek, Du- diuszky járásbiró és még számosán. Hölgyek: Gencsy Albertné, Horkovics Sándor Kis- Léta, Ujfalussy Béláné, Nagy Miklósné, Fekete Má- tyásné Mihály li, özv. Tolnay Miklósné Encsencs, Szabi) L-j>sué Bátor, Kéky Lászlónő Bogát, Nagy Sándornő Kálló-Semjén, Csapó Péternő, Veres Vilmosáé Téglás, Szőlőssy Jánosné, Kádár Albertné Debreczen, Nagymáthé Albertné, Újhelyi Tamásné, Szatmáry Józsefnéj Nagy Józsefné, Somlyai Imrőné Szilágyi Irnréné, Hajdú Gyu- láné, Hajdú Bella Balkány, Erényi Sándorné Biri, Babás Károlyné Ersemjén, Nagymáthé Péterné Ramocsaháza, M. Szentmarjay Dóra Balkány, Bakos Pálnó Szentmiklóssy Sándorné, Lászlónő ős Istvánná, Weisz Li- pótné, Weisz Ignátzné, S.ernberg Lípőtné, Lageza Sándorné Szakoly. Leányok: Gencsy Juliska, Olciváry Ilona, Horkovics Aranka, Nagy Bella, Herczeg Ilonka, Pásztor Jiliska, Katicza, Szenlmiklósty Margit, Weisz Mariska, Görömbey Erzsiké, Kálmánczhey Berta, Ilona, Emma és Lila, Koczogh Mariska Kálmánczhey Erzsi, Szőlőssy Otilka, Kádár Berta, Falussy Vilma, Nagymáthé Etelka. Nagy Jolán, Somlyai Emma, Nagymáthé Margit, Sternberg Gizella, Babás Mariska és Bakos Otilka. A mi az ünnepély rendezését, a vendégek elszállásolását illeti, az valóban bámulatra méltó volt. A szakolyi presbyterium Visnyei Gyula, Kovács József ref. tanító, Dudinszky albiróval az ólén, odaadással teljesítették rendezői tisztöket ős nekik, valamint Győri József községi biró, mint felügyelőnek köszönhető, hogy az egész ünnepség oly méltósággal és rendben folyt le. A pénztári kimutatás különben a következő: Összes bevétel 346 frt 43 kr. Összes kiadás 106 frt 12 kr. Marad tiszta bevétel 240 frt 31 kr. Ez összegben a következő felülfizetősek foglaltatnak: Bikos Béla Kenézlő, 12 frt, Lichtmann Alajos. Weisz Lipót, Weisz Ignácz 5—5 frt, S:ernberg Lipót, Szentmiklóssy Sáudor, Szentmiklóssy László 1-—1 frt, Bilogh Péter 2 frt, szakolyi Lévay Károly Mihálydi 1 frt, Madarász Sándor P.-Bigos 4 frt, M. N. 50 kr.. Lichtmann Dezső Nyíregyháza 5 frt, Nagy Elek 50 kr., Hajdú Gyula Balkány 4 frt, Hajdú Imre, Budaházy Lajos, Kéky László, Somossy György, Nagymáthé Albert 1—l frt, Mezőssy Béla 7 frt, Görömbey Péter, Szath- máry Józsefné 2—2 frt., Nagy József, Szabó Lajos 1 — 1 frt, Biró János 2 frt, Ujfalussy Géza, Ujfalussy Béla 1—1 frt, Nagy Miklós, Újhelyi Tamás 3—3 frt, Jámbor
