Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
„rs T t r v i ü íh K.« s megírva volt, se nem a kővel vagy bronzzal élt idők és korszakok eszméje. Egyszerűen az a mindnyájunk zsebébe nyu- lakodó tény, hogy ez esztendőben fizetendő állami adónk után 70% községi pótadót fog kelleni fizetnünk: ez az a tény, (ha ma még csak riasztó kilátás a jövendőre nézve), ami arra való gondolásunkat, hogy mégis csak lehetetlen dolog az, hogy Nyíregyházán, ahol minden egyéb kényelmet külön kell megfizetni, mégis — a város tekintélyes közvagyona daczára — az állami adó 70%-ával kelljen az adminisztráczió költségeihez hozzájárulnunk! És ha csakugyan ilyen egészségtelenül for" szirozott a mi — sokszor magasztalt városias fejlődöttségünk, akkor, aki ezt észrevette és nyilvánosan konstatálta: ne nevezze senki kő- korszakbeli dolognak ezt a tényt Mert Nyíregyházán ma, a napról-napra hanyatló kereskedelmi forgalom, a teljesen tönrement ipar, az a semmi, amit a dobra kerülő színház látványa nyújt: a 70°/o-os közköltséget ez a minden vonalon való rettenetes sivárság nem igazolhatja. Az ön által hangoztatott „szabad ipar“ és „szabad kereskedelem* eszméivel szemben az a védelem, amit mi a képviselőtestülettől a kifejtett irányban kívánunk, az nem „merénylet* az ipar, a kereskedelem szabadsága ellen Mert mi szívesen látjuk az idegen kereskedelmet, az idegen ipart városunkban, de a mit itt hasznot csinál, azt akarjak, hogy a kereskedőinktől, a mi iparosainktól elvont haszon után járó közköltséget űzesse meg. Ezt a város minden adófizető polgára követelheti. Nemcsak a közvetlenül érdekelt kereskedők és iparosok! Abban igaza van Önnek, hogy a szódavíz adó, meg a bicykli-adó “ modern eszmék. De már, hogy amiért mi e — burkolt czimü önmegadóztatás helyett, lepuffantjuk azt a frázist, amit Ön hangoztat, (szabad kereskedelem, szabad ipar) és kérjük és kívánjuk, hogy a közibénk tolakodó, a mi kereskedőinket is elkerülő sok mindeféle czikkben utazó ügynökök házalási dij fizetésére köteleztesse- nek: hogy ez valamiféle kőkorszakbeli dátumú konzervativizmus lenne, Ön állítja és mondja ezt rólunk, mi pedig a 70°/o-os közköltség iszonyatos terhével szemben, (szódavíz és bicykli- adó helyett) a legnagyobb nyomatékkal ajánljuk a városi hatóság figyelmébe, hogy azokat az idegen ügynököket akik közvetlenül a fogyasztó, a megrendelő közönségnél csinálnak itt üzleteket, legalább is a mi 70%-os közköltségünk kvótája szerint adóztassa meg. Várkonyi az esküdtszék előtt. Budapest, 1898. november 10. A krónikás útja ez egyszer először nem Thalia templomába vezet, hanem Themis alkotmány-utczai csarnokába, melynek második emelelétén egy közzépkori freskókkal diszitett termében 12 polgár kevés megszakítással egy folytában huszonnégy óráig tarló tárgyalás alatt igyekezett megtudni vájjon vétkes-e a szabolcsi földosztó Várkonyi István, az ideális anarchista Schmitt Jenő dr. és mindkettőjük strohmannja ifj. Várkonyi István. Nincs az a színházi premier, mely iránt akkora érdeklődés mutatkoznék, mint ezen tárgyalás iránt. Pedig a belépti-dij sem mondható olcsónak, mert az egy-egy oldarborda volt, melyből a tolongás alatt rendszerint kettőt csináltak. Mikor azután élelveszedelem árán sikerül végre a terembe bejutni, akkor a tárgyalást vezető elnök Zsitvay Leó újra kiküldi a közönséget, mert nem illedelmesen jöttek be. És erre újra megkezdődik a bevonulás a rendőrség kezelése mellett. Ettől pedig óvjon meg az Isten minden jámbor- halandót. Akinek nincs kedve végig élvezni a bevonulás örömeit, az nem megy be, akinek van kedve, az szintén nem megy be, mert azt meg nem eresztik. At elnök meg a rendőrség szocziálista tüntetésektől tartottak s a tárgyalási terembe hatalmas verekedés után alig egy pár hallgatót bocsátottak be. Á kinnszorult hallgatóság erre ugyancsak nagy lármát rögtönzött, szidva az ilyen nyilvános tárgyalást és megéljenezve Schmitt Jenőt. De végre annyi balszerencse és oly sok viszály után megkezdődik a tárgyalás. Délután 4 órától reggel 6 óráig folyik az unalmas tanu-kihallgatás, melyből meggyőződünk, hogy a mi nyugodálmrs higgadt magyar földműves népünket a földhöz ragadt parasztot, kit a kenyér és megélhetés kérdése, az államháztartás nehéz terhei nem tudtak a törvény megtagadására bírni, reá bírta egy lelkiismeretlen ember, ki lángra lobbantotta a szenvedélyeket. Lázitásáért, illetőleg annak következményeiért — Várkonyi István Nyíregyházán fog felelni, itt csak czikkeiért vette el büntetését. Valóságos szónoki torna volt az, mely az ügyész és védő közt lefolyt. Az ablakok színes üvegein lassanként több-több világosság szűrődik át a sápadt, ásitozó esküdtekre. Reggel nyolcz óra volt már, mikor a vádhatóság képviselője dr. Geguss Gusztáv belekezdett szónoklatába. Mikor befejezte, minden ember meg volt győződve, hogy a Szabolcsban kiontott vér Várkonyi lelkét terheli és hogy Schmitt Jenő dr. nem ideálista, hanem futó bolond (arai különben manapság majdnem egyre megy.) — Mikor aztán a „nagy* védő Eötvös Károly beszélt, akkor szentül meggyőződött mindenki, hogy Várkonyi ártatlan, mint a ma született bárány, Shmitt pedig egy lelkes, fanatikus ember, ki hitéről meg van győződve, ki a düledező kultúra közepette egy uj világ magvait akarja elhinteni, ki szeretetet és békét hirdet. — Az ész vallásának hive. (Ezért izgatottan fut ki a teremből) valahányszor egy tanú esküszik. A harmadik vádlottról ifj. Várkonyiról nem gondol senki semmit, mert látja mindenki, hogy ő egy becsületes paraszt, ki egész tárgyalás alatt aluszik és csak akkor kapja fel a fejét, mikor a teremőr figyelmezteti, hogy ellenében elejtette az ügyész a vádat. Hamar körülnéz, hogy hát mit ejtett el ? Azután kifut a teremből egyenesen haza Czeglédre. Végre Várkonyit elitélik, Sraittet felmentik, az esküdteket, bírókat és ügyvédeket elviszik a mentők, de azért senki sem tagadhatja, hogy a nyomor tovább is fog létezni a földön, még ha a Henczi szobor helyén Erzsébet királyné szobra fog is állani, ami egyébiránt igen örvendetes eseménye a múlt hétnek, már t. i. az, hogy ő felsége igy határozott. Színházi események nélkül sem szűkölködött a hét. Két prémier s egy reprise tették azt változatossá. A Vígszínházban egy angol bohózatot „Aleneas papá“-t hozták színre. Ez a darab arról nevezetes, hogy igen erkölcsös, s e »ellett, illetőleg ennek daczára igen mulattató. A premier után a lapok fennen hirdették, hogy végre itt egy darab, melynél még a serdülő leányoknak sem kell pirulni. Ennek következtében a Vígszínház most tele van serdülő leányokkal. Irigylendő fogás a vígszínház igazgatóságától. Épen ellentétje ezen darabnak a Roger „Bibliás asszony* ez. operetteje, mely a Népszínház premierje volt. Nincs az a huszár őrmester, ki el ne piruljon hallatára, a sok kétértelműségnek és láttára a nagymérvű ruhanélküliségnek, melyben a primadonnák szenvednek. A darab tárgya nem mondható épenséggel újnak, azonban azt meg kell engedni, hogy igazán előkelő személyek szerepelnek benne. Csupa király és herczeg. Ezeknek lumpolási komédiája képezi a darab tárgyát. A zenéje pedig oly fülbemászó, hogy maholnap a kintornákból fog a szenvedő emberiség fülébe mászni. Ilyen körülmények között a siker nem maradhatott el és nem is maradt el. — Hiába a decolletage hódit, plane Kűry Klárán és Bárdy Gabin. A reprise a Nemzeti színházban volt, hol Dumas- nak egy feledésbe ment színművét „A Bagdadi Her- czegnő“-t elevenítették fel. Á legkevesebb, mit róla lehet mondani az, hogy igen unalmas. Kár volt feleleveníteni, unalmasat találhattak volna a műsoron lévő színdarabok közt is. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye októberben. A folyó év október havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvelr adatait, kedvezőtlenebbek voltak, mint a múlt év megfelelő havában. Az elmúlt év október havában elhalt 77, addig ez év okt. havában a halálozás 101 -et mutat, több tehát 24-el. Nem szerint elhalt ti 58, nő 43. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 51, töldmíves gazda 22, iparos és kereskedő 25, értelmiségi 3. Ezeken kívül halva született 2, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 2. Törvénytelen ágyból származó elhalt 5. Élve született 131, és pedig: 78 fl és 53 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 10, és pedig 6 fi, 4 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 30-al. Házasságot kötött 19 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fl 13, nő 6 = 19, ág. evang. fl 33, nő 24 = 57, helv. hitv. fl 4, nő 3=7, gör. kath. fl 4, nő 3 = 7, izraelita ti í, nő 7 = 11. Életkor szerint 0—1 évig = 34, 1—5 évig = 29, 5—7 évig = 4, 7—20 évig = 6, 20—30 évig = 4, 30—40 évig = 2, 40-60 évig = 5, 60 -80 évig = 12, 80 éven felül 5; összesen 101. A város belterületén elhalt 71 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 46, kik közül nőin jett gyógykezelve 4, 7 éven felüli volt 25, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 71 egyén közül tehát nem lelt orvosolva 6 egyén. A város külterületén elhalt 30 egyén, kik közül 7 éven alól volt 21, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felüli volt 9, ezekből nem lett gyógykezelve 1, a külterületen elhalt 30 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 4. Az összes 101 elhalt közül tehát 10 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle három esetben volt, és pedig egy lórugás folytán hashártya lobban kimúlt, továbbá egy önakasztás által meghalt és egy hirtelen halállal véget ért egyén hullája felett. Sem orvosrendőri, sem törvényszéki bonczó lás nem volt. Orvosi látleletet egy súlyos testi sértésről állítottam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménnyel lettek vizsgálva. Nyíregyházán, 1898. november 1-én. Dr. Trajtlcr Soma, városi tiszti orvos-főnök Ref. műkedvelő daltársaság estélye. Folyó hó 5-dikén tartotta meg a ref. műkedvelő daltársaság az országos gyász miatt szeptember 11-ről elmaradt, tánczmulatsággal egybekötött dalestélyét az ipartestület dísztermében. Mint a hogy a meghívóról is olvashattuk, 3 éves fennállása emlékére tartatott meg e fényesen sikerült dalestély. A daltársaság iránt érdeklődő nagy közönség kíváncsiságát mi sem jellemezheti jobban, mint ama tény, hogy a dalestélyre oly impozáns számban jelent meg. Hogy is ne 1 Hiszen mindenki kiváncsi volt arra, hogy mire haladt ez az egyesület 4 esztendő alatt. Már az első énekszám előadása után — zeneértő kapaczi- tások bírálata szerint — feltűnt az óriási haladás. Ez a haladás pedig Bán Lajos karmester úr fáradhatatlan buzgalma, az elnökség odaadó tevékenysége, erkölcsi támogatása, tettre serkentő és buzdító szavai, úgyszintén a tagok kötelességtudásának tudható be. Három olyan tényező, melynek harmonikus működése, elvitáz- hatatlanul megvetette alapját ez ifjú daltársaság existen- tiájának, még pedig úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben. Adja az ég, hogy, e harmónia soha se szüljön dis- sonantiát, ham m e tényezők mind egy czélra, a magyar dal művelésére s ezáltal az emberi érzelem nemesbítésére törekedjenek. Az élvezetes estélyen valóban egy fegyelmezett kis hadsereg állott előttünk, a mely vezérének minden intését, legkisebb mozdulatát kitartó figyelemmel kisérte, igy történt aztán, hogy az előadott darabok a legszigorúbb kritikát is kedvezően kiállhatták. A műsor első szama, egyszersmint a dalestély nyitánya Boieldieu Ferencz „Riadója* volt. A darab rendkívül nehéz előadásu. Lépten-nyomon tele van ne- hezebbnél-nehezebb szóló részletekkel s bár éppen ezért kissé zavarosnak tűnik is föl, azonban egy zeneértő ember nagy műélvezetet találhatott ennek előadásában. A második szám volt Bán Lajos karmester komoly szavalata, a ki mint látszik — különös előszeretettel viseltetik a megkapó és tragikai részletekkel teljes regény-irodalom iránt. — Ezúttal is Jókai Mór „Kárpáthy Zoltán* ez. regényéből „Kőcserepi Vilma halálát* adta elő, a mely a tragikai részletekben szintén gazdag. Előadásának korrektségét mi sem bizonyítja jobban, mint ama körülmény, hogy a nagy hatású előadás alatt a gyengébb szivű hölgyek szemeiben ott csillogott az az igazi gyöngy. Horváth Bertalan ur czimbalom-játéka szintén nagyon megtetszett a szép számú közönségnek. Játékával úgy lebilincselte a hallgatóság figyelmét, hogy a játék végeztével a tapsvihar szűnni nem akart addig, mig a „Rákóczy indulót* rá nem zenditette. A ki igy játszik, azt dicsérni szükségtele'., de önnön magát dicséri. De mégis nem lehet elhallgatnunk ama tényt, — mely bírálatként szájról-szájra járt, — hogy kiváló muzsikális embertől sem hallhatunk sokkalta szebb, variátiókkal teljes, a szivet és lelket annyira lebilincselő előadást, mint a milyet ez ifjútól hallottunk. Az ezt követő „Kurucz Dalok* — rendkívül megtetszettek a közönségnek, — egyikét-másikát megujráz- ták, egyrészt talán azért is, mert alkalomszerű volt. Janousch Rudolf úr „Locó* mókája annyira felderítette a kedélyeket, hogy az imént előadott, komoly szavalat szülte szomorúságot egészen megszüntette s a közönséget vig kedélyre hangolta. A „Balaton nóták* kedves, megkapó előadása kitünően sikerült. Az est fényének központja, koronája Nagy András úr, a debreczeni kipróbált s külföldön is babérokat aratott városi dalárda első baritonistájának soló éneke, a „A sückingeni trombitás*-ból, volt. Csodálatos egyéniség, ki hangjával könnyedén játszik, kinek hangja olyan .... nem is tudom kimondani; azt hiszem ezzel a mondattal jellemezhetem legjobban: „Hangjához senki hangja sem hasonlítható, az ő hangja csak a maga hangjához hasonló.“ Utolsó száma volt az estélynek a „Csendes éj* ez. ének-darab. Ez a darab egyszerű, mesterkéletlen letétel, de épen ez teszi kedvessé. Fölségesen szép volt a középső része, hol a legerősebb forte az elhaló pianissi- móba ment át. Ezt is tapsvihar követte, mint mindeni- ket s bár végső darab volt, még sem engedte a nagy közönség a derék dalosokat az emelvényről eltávozni. Még két más darabot is el kellett énekelniük, ezeket is szűnni nem akaró tapsvihar követte. Ezután közkívánatra még egyszer Nagy András úr lépett az emelvényre s bűvös-bájos hangjával elénekelte „Szomorú tűz hervadt lombja* kezdetű magyar népdal 2 versszakát. Most következett aztán a fiatalság öröme, asztalok, székek pillanat alatt eltűntek, hogy a jókedvű, lejtő pároknak tágas térséget adjanak. Tartott is a táncz kivilágos-kiviradtig. Azt hiszem mindenki teljes megelégedéssel távozott otthonába a fényesen sikerült dalestélyről. A fényes erkölcsi siker mellett nem sokkal állhat hátrább az anyagi siker sem, amennyiben 260 frt 10 kr, nagyon szép összeg. Ennyi volt az összes bevétel. Ezzel szemben a kiadás 135 frt 38 krt tett ki. Tiszta jövedelem 124 frt 72 kr; melyből 65 frt 36 kr a ref. orgona javára adatott át, 59 frt 36 kr pedig az egyesület pénztára gyarapítására fordittatott. Adjon az ég sok ily dalestélyt ! Előfizetőinkhez! Hátralékos előfizetőinket még egyszer fölkérjük, hogy lapunkkal fennálló kötelezettségeiknek legyenek szívesek sürgősen eleget tenni. A községek t. elöljáróságait, akik — részben még a múlt évről is — de ez évről még tekintélyes számban — a lapunkért járó előfizetési dijakkal hátrálékban vannak, tisztelettel fölhívjuk, hogy az elmaradt előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalához haladéktalanul küldjék be, nehogy a tekintetes alispáni hivatal utján legyünk kénytelenek őket kötelezettségeik teljesítésére fölszólítani. Nyíregyháza, 1898. november 12. Tisztelettel a „Nyirvidók“ kiadóhivatala.
