Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
XIX. évfolyam. 45. szám. Nyíregyháza, 1898. november 6. >Xetrjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételeit: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgőaő évre . . 4 forint. Kél évre................................................................2 „ Negyed évre....................................................1 „ A községi jegyző és tanít* * uraknak égés', évre csak két forint. Az előfizetési pénzelc, megrendeléseié s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-lulajdonos 1 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám | (Jánószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: A lap szellemi részét képező küldemények, | a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldeni i u- , . , .. , ... , Minden négyszer Insabozott petit sor egyszer IS er in .m te tie » levelek csak ismert kéz ktől közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. fogadtatnak el. j Kincstári bélyegi'ij lejé en, minden egyes hirA kéziratok csak világos kiv illatra s az tletés után "0 kr. fizettetik, illető költségére küldetnek vissza A nyiit-térl közlemények dija soronkint S0 kr Hirdeiésok elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza által Budapesten, H iasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernét és Általános Tudósitó valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. Hivatalos rés:. ——— Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Dicsőült Erzsébet királyné örökre feledhetetlen emlékét törvénykönyvünkbe beiktató 1898-ik évi XXX. t.-cz. 2-ik. §-ában a törvényhozás elrendelte, hogy a megindult országos adakozás utján begy ült összegek fel - használásával az ország fővárosában egy, a megdicsőült- höz méltó emlék állíttassák fel. Nem kételkedem, hogy a vármegyének minden lakosa, kinek módjában álland, kész örömmel fog a kegyelet oltárán áldozni s filléréivel vagy forintjaival ezen kegyeletes érzésünk megnyilatkozása folytán létesítendő emlék költségeihez szegény és gazdag készségesen fog hozzájárulni. Az isteni gondviselés megengedte, hogy dicsőült Királynénk áldott, békítő, kiegyenlítő szelleme még elköltözése ulán is megiblesse a lelkeket: hiszen csak az imént értesülhettünk hazafias megnyugvással arról, hogy Felséges urunk Királyunk azon szive mélyéből fakadt óhaját és akaratát fejezte ki, hogy boldogult hitvesének a már eddig is nagy arányokban megnyilatkozott önkéntes adományokból létesítendő emlékszobra Budavárának Szent-Györgytéren a lienczi emlékoszlop helyére állíttassák fel! A közigazgatási hatóságnak képezi feladatát, hogy az általános kegyelet megnyilatkozásának az adományok elfogadása és rendeltetési helyére eljuttatása által utat nyisson, azt megkönnyitse. Ezen fájdalmas, de egyúttal felemelő kötelességre kívánom tehát a községi elöljárók figyelmét felhívni akkor, amidőn kegyeletes érzületükre hivatkozva, őket felhívom, hogy a községi lakosság minden rétegének tudomására hozva az általános gyűjtés alapjául szolgáló szent czélt, a legcsekélyebb, — de mert az azt nyújtó kezet is a kegyeletnek soha ki nem alvó érzése vezérli — a gazdagok nyújtotta ezrekkel egyenlő értékű adományt is hálás köszönettel fogadva az önkéntes adakozásnak nyilvánosan kiteendő ivet nyissanak, s azt az év végén lezárva, a begyült összeget hozzám 1899. évi január hó 5-ikéig rendeltetési helyére leendő eljuttatás végett a gyüjtőivekkel együtt beterjesszék, s ezen kegyeletes A „NYIimDEK“ TAR0ZAJA. Szolim a török, meg társa az örmény. — frta: Páfrány. — A tenger lustán fekszik iszapos ágyában. Az alvó vizen élesen rajzolódik meg a tótágast álló Dsámik, Kanabok, Szerájok sora. A levegő forró, mint a pokol. Szkutari házai a tengerről felszálló gőz fátyolába vannak burkolva. Szelamozir és Iiuszkundzsuk hegyoldalba épült viskói tánezot lejtenek a forrósáétól rezgő levegőn át. A galatai partou emberek hevernek a sárga fővé uyen. Némán bámulnak a tengerre, meg át a nagy városra Konstantinápolyra, melynek háztömegei közt, mint a méhkasban zug az élet. Ide csak csendes mór molása haitik. Egy kaik félig kivan hüzva a vizből. A tézle- mezekkel foldozott bordák mogorván sötétlenek a dél ragyogó fényességébe. A kikötő láncz, mint egy lusta kígyó kanyarog a csigahéjjal tarkított fövényben. A sok marokszoritástól megfényesedett evezórud, mint egy libasült hátába vert szeldelő kés, mered elő a csolnak padjai közül. A colnak orrán szellőtől se lebbentve mereng a vízbe egy szinehagyott zsebkeDdőnyi lobogó. Alatta pedig kanyargó török irás jegyek gubbanezolódnak össze amiből minden igazhitű Írástudó megtudhatja, hogy emez jámbor vízi jármű, igazhitű Dzsubali Szelim és örmény mivoltu Kacsén Ferencz, iparkodó hajós embereké és ezeket a teszkeredzsi manuprópriájával is igazolja. Dzsubali Szelim ott fekszik a hátán a Ki lids Ali mecset kőlépcsője előtt, farbushját egész az orrahegyére húzván. A nagy fekete bojt csendessn ing, mint az óra sétálóji, ahogy ott szuszog a tüzelő napfényben az igaz hitü férfiú. közreműködés által lehetővé tegyék, hogy az emlékmű létesítéséhez, mely örök időkre fényesen fogja hirdetni az egész világ előtt egy nemzet hálás kegyeletet és szerete- tét, Szabolcsvármegye lakossága is hozzájárulhasson. Nyíregyháza, 1898. november 4. Míkecz János, alispán. A helyi ipar védelme. A szódavB-adóval és a legközelebb proponált bicykli-adóval igazán várjunk uiég egy kicsinykét. Addig legalább mindenesetre, mig — küzdve a közköltség folyton emelkedő áradata ellen — idáig kihasználatlan erőforrásokat csapolhatunk meg városi közjövedelmeink szaporítására. Még pedig olyan jövedelmi forrásokat, a melyek itt nálunk fakadnak ugyan, itt is táplálkoznak, de tulajdonosaik és kihasználóik az itt szerzett üzleti haszon után a közköltséget másutt fizetik. Napról-napra érkezik hozzánk egy csomó ügynök : Budapestről, > ozsouyból stbbi, sőt Becsből is, aki nem ami kereskedőinkhez, iparosainkhoz állanak be, hanem közvetlenül a fogyasztó közönséghez. A mi üzletet csinálnak, — pedig ez nagyon jelentékeny — s ami ebből üzleti hasznuk van, azt mind elkönyvelik Budapesten, Pozsonyban és Becsben. S mig ugyan ezzel az üzleti haszonnal megrövidítik a mi kereskedőinket és iparosainkat, jelentékeny ösz- szeggel károsodik ezzel a város házi pénztára is, mert a mi kereskedőinktől és iparosainktól így elvont haszon, jövedelem után a közköltséget nem itt fizetik. Fennen dicsekszünk Nyíregyháza város óriási haladásával. S szinte az unalomig sokszor hozakodunk vele elő, ahányszor csak egy kis ünnepies alkalmunk van erre És a külszín, a Kacsén Ferencz a kihúzott kaik fara árnyékában gugol. Szemei lehunyvák, csak az álla mozog, mint az utőemésztést művelő tevének a hogy fogai közt csendesen forgatja az ízletes bagót. A Tophane felől egy frenki közelit a házak árnyékába húzódva, hogy a nap De érje. Mikor oda ér a csolnakokhoz, körülnéz. — Hahó! Kiált egyet. Csolnakosok bol vagytok? Mélységes csend felel kiáltására. A heverő alakok mozdulatlanul maradnak. Csupln az örmény hagyja abba a bagórágást és fordul az idegen felé. A jövevény oda lép a Kilids Ali dsámi előtt hen- tergő Szelimhez és gyengén oldalba rúgja. — Hé, csolnakos! TJgorjál csak talpra és vigy át Szkutar.ha Dzsubali Szelim megszólal nagy csendesen a szakálla közül. — Hagy békét jó Szidi, nagy a meleg. — Ne komédiázzál csolnakos barátom, hanem gyere izibe. — Ne háborgass kegyelmes Szidi, ebben a szörnyű melegben. Ne menj te most Szku’ariba, hanem feküdjél ide mellém la. — Kelj fel hát édes fiam, jól megfizetlek. — No mennyit fizetsz? — A viteldijou kívül adok két piasz'ert. — Adj négyet. — Sok lesz, édes fiam. — Ebben a nagy melegben? — Adok hát hármat. Jó Dzsubali Szelim nem mozdult, de az örmény felkelt. A mikor meglátta, hogy már több csolnakos figyel az alkura, nyelvével hátratolta a bal zápfogára bagóját és odalépett a könyörgő idegenhez. — Ülj be nagy uram, a kaikba, átviszünk. Azzal keményen oldalba rúgta kedves üzlettársát. — Dologra Szelim! látszat, csakugyan így mutat. Faluból város lettünk, rövid idő alatt: ez igaz! De az az ominózus közköltség, amit mindig perczentekbeu számítanak, rettenetes meg- csufolja ezt a nagy haladást. Mi az a közköltség! A helyi adminisztrá- czió szükségleteinek fedezésére, az állami adó után kivetett helyhatósági hozzájárulás. És egy város fejlődésének igaz, valódi mértéke nem-e az, hogy, ha helyhatósági szükségletei növekednek, ez a növekedés nem a közköltség perczentjónek emelésében nyer kifejezést, hanem az állami adó-alap, t. i. a város polgárai vagyona értékének növekedésében. Budapest, az ország fővárosa,, ugyebár szédítő módon gyorsan fejlődik, növekedik. A főváros háztartásának szükséglete tiz év alatt megháromszorozódott. És még is mit látunk ? Budapesten ma épen úgy, mint tiz évvel ez előtt 26"/o közköltséget fizetnek az adófizető polgárok. Csakhogy ott az adóalap értéke a tiz év alatt legalább is megháromszorozódott, s az ugyanazon 26°/o közköltség czimén ma háromszor annyi összeg folyik be a főváros házipénztárába, mint tiz óv előtt, s ezt a mindig csak 26°/o-nyi közköltséget a főváros adófizető polgárai ma könnyebben fizethetik (ha bár ez a 26<V»-nyi hozzájárulás ma háromszor annyi összeget tesz ki), miut tiz óv előtt. Az a tény, hogy nálunk, itt Nyíregyházán a közköltség u/o-a évről-évre növekszik, a leg- szomorubb tanúbizonysága a mi egészségtelen közállapotainknak. Az egészséges, a külső látszat szerint megítélendő fejlődésnek megfelelő helyzet az lenne, ha a közköltségből befolyó összeg nem a százalék-arány felsrófolása, de az adóalap — a városi polgárság vagyoni és — Allah buffáj! Sóhajtott Szelim és nagy keservesen föltápászkodott a kövezetről. Beültek a esolnakba. Az evezőkkel lassan eltaszi- tották a parttól és a jármű a lassan mozgó evezőktől hajtva megindult a simajkókvizen Szkutari felé. A fehér gőzfoszlányok ott tánczoltak felette az izzó levegőben. * * * Már három holdfordulás óta együtt vannak az örmény és a török. Dzsubali Szelim azelőtt börekcsi volt, de szörnyen megunta a rétessel, lepénynyel megtöltött kosarat czi- pelni, nagy Konstantinápoly rengeteg utczáin. Gszdája El Hamid Jussuf, a gazdag lepónysütő jól fizette, de ha rossz vásárt csinált, vagy meglopták a koldusok, csavargók, vagy a kávéházi almók, ezek az enyveskezü tánezot-rakó lányok, hát ugyan elpáholta. Ez pedig nagyon gyakran megtörtént. Jó Dzsubali Szelim, reggel felvette a nagy gyékény kosarat tele rétessel, lepónynyel, meg mazsolás-kalácscsal és kiment az utezára, aztán odaállt valamelyik bán vagy karaván-szeráj kapuja elé, és állt, állt mig a nap bevégezte futását az égen és lebujt aludni a temetőkertek megé. Azután hazament és beszámolt, ha tudott. A diferencziát, ha volt, botlal egyenlítette ki a testes El Hamid Jussuf. Egy szép napon Szelim a tengerpartra ment. Akkor nagy meleg volt. A Kurek dsi kapunál nagyon kevesen jártak, hát nem volt nagy kelete a portékájának, odább pedig nem mehetett Szelim, mert a mint mondtam, igen nagy meleg volt. Úgy történt, hogy lefeküdt a parton. A lassú hullámverés ott locsogott a fülébe mindenféle szivet örömbe boritó históriát a kedves abélérákról, a bolonditó bajadérekről. Jó Dzsubali Szelim elaludt a parton. Erősen elaludt a szörnyű melegben. Mai számunk 8 oldalra terjed
