Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
XIX. évfolyam, 44 szám. Nyíregyháza, 1898. október 30. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . '..............................4 forint. Fél évre...........................................................2 „ Negyed évre...............................................1 „ A községi jegyző és tanit-í uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a 1 ^ *,aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * s°<“° ■*>“ keretnek beküldeni támlások Jóba Etele kiadó-tulajdonos fog“Ä"^eu leT6lek könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám | A kéziratoU csak vlUgM klrtnatra . az (Jánószky ház) intezendók. i illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. . Kincstári bélyegt'ij fejé en, minden egyes hirdetés után 80 kr. fizettetik. A nyilt-térí közlemények dija soronkint 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. ' f Szabolesvármegye főispánjától. 189o. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolesvármegye törvényhatóságánál 500 forint évi fizetés és 60 forint lakpénzzel javadalmazott s legközelebb megüresedett két kő-igazgatási gyakornoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket és életkorukat, igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám a folyó év november hó 3-ig, mint záros határidőig, nyújtsák be. Kelt Nyíregyházán, 1898. évi október hó 15-én. Br. Feilitzscli, főispán. Szabolesvármegye alispánjától. Hirdetmény. A községi jegyzői vizsga és pedig az írásbeli folyó évi november hó 22- én, a szóbeli 23-án Nyíregyházán a vármegyeháza kis tanácstermében fog megtartatni, felhivatnak azért mindazok, kik a jegyzői vizsgát letenni kívánják, miszerint szabályszerüleg okmányokkal felszerelt kérvényeiket hozzám folyó évi november hó 15-ig mulhatlanul adják be, későbben beadott kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyháza, 1898. évi október hó 28-án. Alispán helyett: Milteez Dezső, főjegyző. (2-2) 22251 K. 1898. Nemzeti Szövetség. Vannak, akik kérdik . . . Nem is igy! Alig-alig, ha van valaki, aki nem kérdezné, mástól ha nem is, önmagától: mi az a „Nemzeti Szövetség“ ? Van-e még egy kis lélek a magyar társadalomban? Ha vau és ami még megmaradt abban az erő fojtogató rothadásban, amiben a mai magyar társadalom fulladozik: ezt a kicsinyke kis erőt hivja föl pezsdülésre, munkára a „Nemzeti Szövetség“ ! Azt az erőt, mely ezerszerte nagyobb, mint amilyennek ma, mákonyos álomba altatva látszik, azt a nemzeti erőt, melynek csodálatos munkálatai eredményeit mi, mai nemzedék megsimogatva raegmézesmadzagozva és mákonyos álomba ringatva lassaukint mind, mind szappan-buborékká vékonyítottuk; legendává, köddé, melynek nincs alakja, teste; s könnyűvé, hogy elérhetetlen magasságban — ábrándképen — lebegjen felettünk. Mint a beteg állatot a légy: úgy lepi el a mai magyar társadalmat valamiféle nyüzsgő had, s az ezer és egy esztendős históriai múltú, annyi sok idő viszontagságain átszürödött állami és nemzeti közélet, czifra szerszámba fogva bár, mintha — sok földet bejárva — kidült volna országút mentén, s mintha — arai kis élet még látszik benne — az is úgy és azért mozdulna meg, mint ahogy millió féreg marakodó falatozá.sa megmozdítja a czifra hátnos, bojtos ostorral hajtott, de mégis kidült ló rothadó tetemét. Nem igaz-e ez a kép? És, ba túlságosan sötét, ahogy megrajzolva van, nem a valóságnak az árnyéka-e az, ami erre a képre — igy megfestve ráborul ?! Hiszen maga az a tény, hogy a magyar társadalomban nagy gondolatú férfiak, aggódó lélekkel — gyötrődve és kétségbeesve a siralmas és szinte vigasztalatlan látvány fölött, amit a mai magyar társadalom élete, az egységes nemzeti élet eszményei szerint megítélve nyújt, arra az elhatározásra jutottak, hogy az ezer és egy esztendős alkotraányuyal, kultúrával és ugyan annyi idők által fejlesztett nemzeti társadalommal szemben, illetőleg mind ezeknek daczára, — mintha csak egy ma szervezkedő nemzedéket kellene trombita szóval életre kelteni, „Nemzeti Szövetség“ alakítására van szükség: maga ez a tény, hogy egy ilyen egyesülés szükségessége előállott, szégyenletes és rettenetes kritikája a mai magyar társadalmi közéletnek, amely ötven évvel ezelőtt letette ugyan alapjait és törvénynyel megerősítette a magyar nemzeti kultúra szabad fejlődésének, de megvalósítani azt, nem volt hozzá ereje. ■ Mit akar a „Nemzeti Szövetség“? Szolgálni és megsegíteni mindent, ami „nemzeti“, t. i. magyar! Fölverni n^rkotikus álmából azt a hatalmas erőt, ami szunnyadozik, alszik ^bennünk, ami hatalmas és erős és ezer éves történelmünk viharaiban edzett és kipróbált! A nemzeti erőt, a magyar nemzeti Géniust, ami — fönntartván immáron ezer esztendős állami életet, kell, hogy igaz, tartalmas, mély és itt, ezen földön egyedül alkotókópes legyen arra, hogy ami itt születik, a kultúra minden mezején: magyar legyen! És talán csak van még bennünk annyi élet, annyi lélek, hogy ezt a trombita szót meghalljuk, megértsük?! Ez a szózat tiszta, érintetlen! Párt-politikai érdekek lehelletétől is szűzi ártatlanságul Legyünk magyarok! Tudjuk meg, hogy mi magyarok vagyunk! Ezer éves múltúnk van: magyar! Nemzeti erőnk amit alkotott: magyar! Alkotmányunk ezer esztendős és magyar! Minden, ami csak él, lélekzik itt, ezen a földön, szervezet, intézmény: magyar ! A „NYÍRVIDÉK* TAROM.]A. Egy eljátszott élet. A művészi tehetség olyan, mint a must, ki kell forrnia. Működésében megakadályozni nem lehet, mert annál energikusabb erővel tör elő. A festői hajlam ecset és vászon hiáuyában is talál utat benső vágyakozásának kielégítésére, ha máskép nem, — a föld porába rajzol alakokat. A poéta verset fog Írni még a faköpenyegre is, melyben őrt áll. Szóval, a hajlam előtt minden akadály csak látszólagos, még akkor is, ha valaki vélellenségből drámai színésznőnek született. Minden figyelmeztetés, lebeszélés, kérés csak falra hányt borsó volt, a mit az öreg szülei és ismerősei megkoczkáztattak Bozóky Erzsiké elhatározásának visz szavonására. Mert hát mindenki tudja, hogy mit érez, ő pedig kimondhatlaDul érezte, hogy méltó utódja lesz Jászay Marinak. Elméletileg ős gyakorlatilag egyaránt készült a szinészképzőbe. Még álmában is Pókaynét szavalta, gyakorlatilag pedig a cselédet használta fel és egynémelyikkel olyan drámai jelenetet rögtöuzött, hogy hozzáfoghatót színpadon sem lehet látni, mivel a gyöngédtelen enyelgései nem annyira látszólagosak voltak, miot inkább meglátszók. Előtte az élet csak a dúsgazdagnál, vagy az ünnepelt személynél kezdődik. Ezt peJig itthon egyiket sem találhatta fel, de meg arra sem számított, hogy az előbbit valakinek az oldala mellett föllelheti. Mikor Tivor Lajos megkérte, egyszerűen kinevette. Mert hogy is lehetett volna belőle egy falusi papné. Mit csinált volna ő falun? A hol nincs kinek imponálni, díszelegni. Nem lehet mulatni, színházba menni .... unalmas, lélekölő miudeD. Mikor pedig beáll az esős idő, akkor meg teljességgel rabbá kell lenni, az utczára sem lehet kilépni a nagy sár miatt. A földkerekségének egy parányi sáros rögjéhez kösse az egész életét? Ez annyit jelentett előtte, mintha arra kérték volna, hogy elevenen temettese el magát. Ily életnézete volt egy felnőtt leánynak, aki már rég elfeledte, hogy minő volt az első hosszá ruhája. A sok válogatlan regéuy ős az enyhe nevelés megtenné fanyar gyümölcsét. Regényes élet után vágyódott, űnne peltetni kívánta magát. És ez az erős vágyakozás megteremtette drámai tehetségének tuditát. A hízelgő nyelvek tömjénező jóslata pedig elhitette vele, hogy csakugyan páratlan tehetség, kiért országok fognak versenyezni. Csupán arra gondolt sajnosán, hogy mig a Méde- áknak eddigi hírneves alakja szerepelni fog, méltó ver senytárssa) kellett 6zembe állani. De ezen aggodalmát mentette azon körülmény, hogy Pesten csak addig fog tarlózkodni, mig nevének hirt nem szerez s aztáD a külföldi világvárosokban fog ragyogni, hol jobban pártolják a művészetet. A kiképeztetés költségeiről már gondoskodott. Azt tudta, hogy atyja nem lesz képes fedezui. Épen azon évben került idegen kézbe házuk, boltjuk, egy bonyo dalmas régi per megemésztette. Egészen elszegényedtek. Hanem a Páli néninek beszélte tele a fejét, hogy majd kamatok kamatjával adja vissza és nem igen sokára. Egy pár száz forintot nélkülözhet. Minek egy vén lánynak hat ezer forint ? Férjhez már úgy se megy, a mig pedig él, a postamesteri fizetés eltartja. A Póli néni bizony nem a legszívesebben irta alá a szerződést, de attő! tartott, hogy csakugyan drámai jelenet fog leját szani ellen esetben — amint hangoztatta is — és majd az ó lelkére szárad, ha csakugyan megtalálja inni annak a pakli paraszt gyufának az oldható részét, me lyet hatás kedvéért a zsebében szorongatott. Kénytelen volt beleegyezni. Egyet azonban kikötött, ugyanis meg- igértettette vele, hogy mikor majd külföldi vendégszereplésre fog indulni, kísérőül magával viszi őtet. Ezt az igaz, hogy csak föltételesen mondta, de mind a mellett Hamlettel gondolkodott, hogy sok dolog esik meg az ég alatt és a föld felett, miről a véges észnek sejtelme sídcs s igy miért ne történhetnék meg ez is. Ellátta útiköltséggel s aztán minden hónapban — a hóid állapotai szerint — változó reménységgel küldött neki egy lila sziuü blankettet, melyre rendesen egy ötvenes volt írva fekete tentával. És ez igy tartott két esztendeig. Akkor azt irta haza, hogy egy vidéki társulathoz szegődött és most már látja, hogy a dicsőség útja göröngyös, de mind a mellett közeleg az idő, a midőn hajlama és tehetsége eljuttatja czéljához. Ez volt az utólsó levele, többet nem ir . Valószínűleg a hírlapírók!a bízta a felőle való ujságolást, azok pedig tiszta véletlenségből nem vették észre. Senki sem tudta hol van, merre van, mi történt vele? Sok év pergett le az idő kerekéről. Elegendő ahhoz, hogy a gyerekből felnőtt váljék, a felnőtt pedig eljussék életének természetes egyenlítőjéhez. A házam előtt járkáltam s épen a felett tűnődtem, hogy mégis csak jobb városban lakni, mint falun, hol élvezetesen lehet eltölteni az estéket a színházban És amint hátranézek magam előtt látom Thália papjainak egy eleven példányát. Miután háromféle köszönési formát elhan- goztatott, átnyújtott egy szinlapot, melyet sajátkezüleg nyomtatott. Olvasni kezdtem: Ma este, **-én adatik Goldstein Számi, az uj honpolgár. Dalmű. A nemzetközi jellemkomikus. Bohózat. Végül Gyuri és Harcsa. Kezdete .... stb. Mig én olvastam ő beszélt: „Remélem pártolni méltóztatik a magyar színészetet, de meg különben is olyan előadást fogunk fölmutatni, a minő Szegedre is beválanék. Magamat nem akarom dicsérni, de minden kellemetlen illat nélkül mondhatom, hogy a legnagyobb társulatoknál mindig első komikus voltam.“ És e közben ügy forgatta szemeit, mintha legalább is a víziszony tüneteit érezné. „A feleségem, az pedig drámai szerepekben arat hervadhathatlan babérokat, Azon kívül remekül dalol, mint egy iskolázott fülemüle. Szóval, ősziutén mondhatom, hogy tnég ilyen Mai számunk 8 oldalra, terjed
