Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
Jó tanács. Budapest, I898 jai.uár bó. Borku Péter főldész urnák'. Tisztelt Polgártárs! Sorait, m-dyekben kérdést intéz, hogy a szoc-ie- li/inus követe ó-ei he-yes a apo-i v innak «. •« a 48 »- ÍUgg-'lleuiiéui párt kezdemény ze.-ebo volta e? tn> gk ipiam. Megmutattam elvbarátainknak i*, a az ó nevükbe:: i- köszönöm, hogy mielőtt határoznának, boz/ánk f nlul nak, hogy a mi szavunkat is inegbsüga -ák. Mi a haza és a uép régi bérező*-i m«g is érdé múljak, hogy legalább meghallgassanak. Egész életűn két, mindeuQoket a hiza a a nép. így önöknek iá szolgálatában töltjük. Azon lönk/Onk, hogy az iga alatt tengődő népet felszab idit haa-uk, sa szabad Inz , szabad a boldog polgárává lebeasO*. E kuzdelmünkbea támogatás helyett, még a nép részéről is Bokszor közöny, megvetés osztályrészünk. 0 latörek-züuk, hogy a id as törvényeket, me yek a jobbágyság felszabadná'ál kimondották, teljessé, s az ország önrendelkezési j'gát igazzá tegyük Harminc éve, hogy kU'ködUnk, fáradunk, 'UrUuk, szenvedőnk. Azt mondják, bogy ba nem ö lök i-, de iná-uk guuyo- san: hogy hát mit érték el nhbö! a sok jóból a mit Ígértek. Semmit barátaim! Mert törekvéseinket meg rontják a gazok, a kufáruk, n kik leszá.Innak n ep közé, s mikor kövelvála ziá* vau, <rn ala tartják a bnros kulacsot, pallóks bu'ykost, meg a c-ábitó Judáspéuzl, s a nép megreazegedys n bor és pálinka gőzétől, az elébe lett tál lene éert eladj i meg a nag)- •pji örökségét is. Mit télié Unk mi erről, húg) u nép 5, 10 20 frlért árra szavaz. A nép euged a vesztegetésnek. Koidussá ii'«/ik, h mikor rogyásig megterhelték, ko du» á tették, a..kor a Becsből ide koncsorgú Pfeifer, Gro-z má- « más efféle emberek jönnek s mint hamis próféták és apostolok, azt mondják: ók szneziáiiaták s ekképpen szólanak a nyomorral küzködó magyar émberuék: ,Ime a házi nem segít r ■ jfud, igavonó bírom vagy, mit ueked Iiteu, haza, uzuk az okni miud'-unek.“ így szól az álnrezos hamis pióféla. Ezek a magúkat sznczialislákiiuk nevező hamis próféták, közreműködnek, sőt felbére,ve vsnnak, hogy a <18 as hazafiság ellen mindent kövosseuek el. Múlt év busvét másoduapjl.i Budipest 48 as pjI gársága uépgyUlésl rendezeti, hagy lillékn/n-g a/, ország te.be emelése ellen, melyet ml kvó ának nevezünk. A hatalom uem aksdaiyozlntji meg a népgyülés1. Vállalkoziak a szocziali-ták, hogy jöjjenek oda, s ordi tozással tezyék leli tétlenné a i .uac-ko/á l. M g is tették. Most karácsony másod uapjáu is megzavarták a 48-as uépgyűlés’, melyeu az ország jogaiért ukariUDn mozgalmat iuditaui. Egyenesen a reudórség véd-imu alatt tolakodtak be, s lármájukkal ismét Itíheleticune tették a tanácskozást. Meg volt ez írva u lapokban Is. Kisült ezekből, hogy ezek a szoczialisták azon dolgoznak, hogy ne legyen az országnak joga. M"rt midőn o feleit akarunk tanácskozni, szemtelenül betol lkodnak s zajon gauik Mit mondanának öuök, hí ö-szejőunek, s akkor a rendőr, zsaudár vagy szoczialista bejön, és széjjel veri. Mindegy az akár zsatidár, akár szoczialisln aka dályoz meg a jogom gyakorlásában. Ezek a Becsből • szakadt szocialisták azon dolgoznak, hogy 'üukre tegyék az országot, az ne legyen szabad és boldog. A hatalom kezére dolgozik. A hatalom eszközei. B cs ágaméi, bogy töukro tegyék a magyart. Ebből látszik, hogy mi 48-asok c-ak sí uyjra tarjuk ókót. a mennyire 18441 ben Ilnuau hóhérait bec-U tel. Tehát a mi kezdeményezésünkből ók nem származnak Az elvek, a melyekről beazéluek, részben a mieink, részben bolouiigombák. Mi minden einberuek akarunk Hzaviza'i jogot. Bír félünk, hogy a szegény u u ikást meg köuyubben megvásárolják majd, miot az’, a kinek negyed teiku éppen a kertbeu? mikor olyan rég uem volt már itt n bácsiekuái! .Nesztelenül ültem itt a helyemen, várva hogy talán elhalad, a nélkül, hogy éstreveune, de észrevett! Mikor a lugas előtt elhaladt, benézett, köszöut. — Arthurt keresem. Nem tudja, merre van, kisasszony ? — A bácsi? . . a bácsi, at irodábm kell lennie, — Nincs ott, korestem. Pillantása a kezembeu levő könyvre esett. — Mit olvas? körié. — A .Hétköznapokat*. — Jókaitól! Hogy van az, hogy minden fíata1 lány ügy rajong Jókaiért? Gyönyörű a stílje, a fantá tiája, — de a jellemei hihetetlenek — Igát! feleltem, bogy olyan emberek, a miivé neket ó fest, nem léteznek, — de miudamellett éu Jé kait imádom. Boldog ember, — susogta inkább Önmagának, mint mondta, de én meghallottam. Hiuem hirtelen el is hall gatott. Megbánta volna a kimondott szút? — Megérdemli, mond'am hailkao. do kezeimmel oly görcsösen kapaszkodtam egy fa ágába, hogy a mint akaratlanul megráztam, tele bulit az arcrom. a luhám virágszirommal. Ó rám nézett a elmosolyodott. — Igaza van! mondá, mindenre érdemeket kell szereim . . . Féltem, hogy aat mondja: én már szereztem aa zal, hogy elviseltem egy hang nélkül, hogy oly kíméletlenül megbántottál. D» nem azt mondta — Éu már lemondtam ilyen igényekről, tette hoaiá később, kissé szárason. Én nem szóltam, c>ak érestem, hogy nagyon elpirultam .... „N Y I K V I D É M“ vzn. Ds a bec-Olet nem függ a vj.yootő: Mi azt • karjuk, hogy ha c sk |ph--t minden magyar ember juthasson egy kis fo.d e <.ehez Bír itt is szómuln ti pa-zts sióink v.uii .k. I-niertrtn a Tiszt menten így kis kör-eget, kelszár. ege-z etek volt a botár.. iuiu denkluek volt negyed telke ezelőtt 35 evvel meg. , Addig a falu korc-msj-tu m.gyjr ember vöt a kotc mérő*. E-iy»z--r jött eg» r-tdo, reá ígért, ar. övé bt' a korcsiu i, s a ket»xás teiekb.il is aa öve már 50 A uep koldussá lett. Miért ? Men a korcsma elhúzza a péu/t s a földet. Ö la kellene tehát hátúi, hogy olytu törvény legyen, a milyen vm már más országban ti, hogy a kis házat, föidecikét ne legyen szabad elárverezni a családtól, se adóba, se adósságba. Azér', hogy a gazda korhol/, meg keK menteni a c-nádnak a kis vigyout. Hát ne adjon a korh-dyuek bort a zsidó, se pénzt ne adjou neki kölc-öo. Uguc-a, B-regmegyében már egész községek vannak, hol a régi l»k i«o házait a bevándorolt elemek foglalták el. azok pedig elpusztít lak. Olt men jenek -egpeoi Pfetf-r, Grosztnau. Btrot., B.Csbó ide- szakadt szoczialista urak. A tnuukás méltó az ő bérére. Ezt valljuk mi i- az írássil. — Do az. írás azt is moudjz, hogy , iki nem dolgozik, in la egyik* Az ember munkára színétéit. II így c-ak 8 órát dolgozmjk, mlc od1 bolond beszéd A jo munkts magyar, c-ak nem fogj4 a I gát pi-zkátui a jó nyárt munkaidőben. Ilory tie me jenek aratni, hat ez un g bolondabb beszéd. Ht a bú-.át nem aratják le, nem le-z ki-uy.r, nem lesz. vetőmag. Azt moudjik ne részért, c-uk peuzert ara—aiuk. Ne higyjeuek eu e* a beszed,ie.t, un-lyu k cz jiji esek az, hogy a p irázs p oiz majd unnál Künyeb ben tűnjön el a korcsmában. Hogy mikor kOoeu-k ara tási egyezséget? Hiszen vau ehhez a niigyur embernek esze, minden lidék gyokurla a muta'ja azt meg, ahhoz nem kell Becsből szoomliatn ész. Hogy osszuk fel a nagy birtokokat Persze a bécsi szoczialisták kedvéért, hogy pár év mu va a Pf.-iferek kezem jusson. Taldu uem eleget szedlek már ö-sze. Már fenutebb említettem, hogy egy községbeu 35 ev alatt, bogy kuílédult el a birtok a regi családok kezéről Nem felosztani, de megvédeni kell, bogy a magyar bírtuk magyar birtokosa kezéről ne szálljnu idegen kezbe Aztán nagy a teher. B.zony nagy. Tessék csak adökön)vükbe nézni No kedves polgártársaim, mo-t már határozzanak. Hírből miijük, hogy Szubolcsmegy beu szaporodnak a szoczialisták. Ez a betegség jele. — Nagy baj van az ország népén. Ha szabad egy hasonlattal élűi, elmondom. Ez uz állapot lia-miló, midőn i.z állatot a bog,rak meglepik. Ne sz.ip iritj-uk u hugarakai u nemzet leslén. Gyógyítsuk a beteg leslel, hadd legyen az egészséget, hadd legyeu szabiid, no akkor a bogarak It-bu Innak róla Hazafias üdvözlettel : Szederkényi Nándor a. k. A „Bessenyei kör“ iingaliiku'ása. A mi társaságbeli embereink természetes igényeihez merve, szinte túlhajtott d .lógnak U-lszik, hogy megalakulI ill Nyiregyliúzán, nevezve a vármegye nagyszülőitől Bessenyei nevéről — egy irodalmi és közművelődési kör. Ezekben a szürke, homályos, ködös napokban! Amikor, alig-alig hogy meglátjuk egymást! És nem úsmerünk egymásra, ha még is találkozunk ! Legalább is száz, meghúzott és színezeti éles vonal választja szét az embereket, akik együvé tartoznának és a választó vonalakat jelző és magyarázó nuan- seok külöti-kúlón is mind élesebbek és halárollubbuk, mint az egységessége annak a kapcsolatnak, amelynek cyygyé kellene összeállítani ezt a társaságot. Azt a társaságot, amely most, — a szürkeségen, homályosságon és a ködön is kereszlül-lálva, - észrevette Így, hogy az agarász-társulat, meg az a yaflságoi kötelékeken kívül lehet es kell még más kapcsolatot is létrehozni és szervezni, ami kapcsolat és szervezet legyen. Oktober 4. Nem is tudom, hol kezdjem. Az agyam olyan zűrzavaros, mintha odabeuu tombolna valami fékevesztett, eszeveszett vihar. Ma voltuuk megnézni & Leéli üveghutát. Gyönyörű őszi uap volt, hát kikocstziuok. Éu hajtottam. Pártos mellettem ült a bakon és szótlanul szívta cigarettáját. A szemközt jövő parasztok megbámultak bennünket, a miut a poros országúton elhaladtunk mellettük. Pedig már nem lehetett újság előttünk, hogy együk látnak bennünket, hisz szóm a májusi uap óta Párlo- gyakran megfordult házunknál. Jő barátok lettünk. Az ege*z napot ott töltöttük a falubiu. Ház*jövet a grófi parkon mentünk kere-ztül. Mir jól besöteirdet, mikor a fordulónál bekanyarodtunk Egyszerre csak Pártos átfogja a kezemet a olyan erősen szorította öklébe, hogy íelsziszszenlem. — Nell! drága Nett, nagyon szeretem . . Magiui sem tudom, hogy tör:ént, de olyan vad kiáltás tört elő ajkaimról, hogy a megijedt lovak ueki iramod: zk az ároknak. Meg hízza a tant ea Arthur bác-i is sikoltozni kerdlek. 1‘árto-nak most már igazán bátorságra volt szűk Ságé s erősen kellett a gyepiót fognia, ba nem akarta, hogy az árokba bürüljünk A szijjal együtt lartotia a kezemet is; nem Indiám szabtduini. Mikor h<za értünk, leemelt a koc-iból. Eg ?z kózellujilt a fülemhez. — Szeret ? Éo nem tudom, mit éreztem, de egy perezre el I láoiorodlam. O.yzu különös érzés volt az ő etói kar ! jsibao tudnom magamat . . . azután hirtelen felmerült | előttem, eszembe jutott Pál ... a vadul szakítottam ki ongam karjai közül. Nem . . nem! sohasem! Mi lesz még velem! olyan j fáradtnak, betegnek ersem magam .... 3 A .Bessenyei kór‘-nek nagy hivatása van, ba beválik annak, amire készül és megnyeri hozzá a várrne.-y • közönségein k — a mag i erdőkéi előmozdítására szolgáló támogatását. Eisö sorban Nynegyháza 'áru-ától varjuk ezekhez a nagy czclokhoz való anyagi hozzájárulást. Azután Na y-K.illu, Kis-V.irdi. Nyir-Bator, Tisza-Polgir, Bakáin. '/ - mind a lőbbt községek kell, hogy következzenek. Lobogni fog akkor az a fáklya, — amelyet ez a most alakult egyesület meggyujtott — es világítani. • * Az alakuló közgyűlési o hó 21-én d u. 3 órakor tartottak meg a vármegyeháza nagytermében, rendkívül < b-nk érdeklődés melleit, vidéki inteliigcncziánknák is nagyon örvendetes tekintélyes részvételével. A közgyűlést báró Feihtzseh Bertliold főispán nyi- tolta meg, ki a .Bessenyei kór* megalakulására irányult mozgalomnak idáig is vezére volt. Üdvözölvén a jelenvoltakat, mindenek elölt felolvastak az egyesületbe belépett tagok névsorát. A közgyűlés ezután korelnökül megválasztotta dr. Jósa .-tiuf- rus vinegyci főorvost, akinek indítványára az egyesület elnökévé egyhangúlag és nagy lelkesedéssel br. Feihtzseh Berthold főispán választatott meg. A főispán úr Öméltósága meleg hangon mondott kös/.ónelol mcgválasztutásáérl s igeretet lett, hogy minden erejével es befolyásával eló lógja mozdítani a kór munkálkodását. Kezdetét vette ezután a választás, amely szavazólapokkal történt. A szavazatok összeszámolása sok időt vévén igénybe, a választás eredményét csak 5 óra után hirdette ki a főispán. Eszerint alelnökök lettek: ívoiácz István törvényszék: bíró. Mart Íny i József főgyinnasiumi igazgató és gr. Pongráct Jenő. Titkár: dr. Bartók Jeni. ügyész: Halasi János. Pénztáros: Ükolirsányi Gésa. Titkár: dr. Prok Gyula. Könyvtáros: Kováéit Győző. Választmányi tagok lettek: Kállay Rudolf, Genny Albert, Vay Péter, Jármy Miklós, yr. Pay Tibor, dr. Mtzősty Béla, yr. Desscieffy Dénes, Kállay .Iiutrdu, Ssalánczy Bertalan, Lijithay Béla, Bory Béla, Korniss Ferenci, Mikért Junos, Megyeri/ Géza, Benes Lássló, dr. Metkó Lássló, dr. Jósa András, Popp György, dr. Fetlicska Kálmán, Somogyi Gyula Haas Mór, Bleuer Lajos, lázár Kálmiin, Leffler Sámuel, I ') falusig Béla, dr. Vtelóriss József, Porubsiky Pál, dr. Kováéit Klek, Klek Emil és dr. Ja t ossy Sándor. Az ekként megalakult ifjú kört igen kellemes meglepetésben részesítette a dobroezoni .Csokonai kör“ azzal, hogy üdvözlő táviratot intézett hozz:!, amely az alakulás folyama alatt érkezett meg. A távirat ekként hangzik: .Méltóságos háló Feililzsclt Bertliold főispán urnák .Nyíregyházán. — Bessenyei kór alakuló közgyűlésének kegyeskedjék testvér-egyleti hazafias üdvözletünket, működéséhez őszinte szerencse kivúmtluinkal bejelenteni. Deb- reczeni Csokonai kör nevében: Komlóssy Arthur alelnök. Megemlítjük végül, hogy 100 korona lefizetésével ez ideig a következő ulapilotugok léptek be: Br. Fei- litzsrli Bertliold, gr. Pay 'Jihor, Haas Mór, dr. Flegmáim Jenő, gr. Pongrácj Jenő, Halasi János és Propper Sámuel. A közgyűlés az elnöklő főispán élénk éltetése között 5 óla után ért veget. UJ DONSÁGOK. A vármegye őszt közgyűlése szokatlanul n.igjr érdeklődés mellett ment végbe, különösen ii vidéki s ezek közölt főként a kisvárdai és tiszai járásból való bizottinányi lagok jelentok meg nagji számban, biz- losilni kívánván szavazataikkal a máiutoki hileLzövcIko- 7.11 kérelmet. A közgyűlés tanácskozásai igen simán loly- lak le s a bizotlmuny igen csekély vállozUláss >1 uz állandó válgszlmany véleményének elfogadásával intézte el a napirenden levő tárgyakat. A belügyminiszternek a katonai karhatalom megtagadóiét tudató leiratánál Sala- mon Tódor indítványozta, hogy a miniszter kéressék fel, miszerint a szoczialista izgató lapok «Ihn a saj'óügyi deczember 24. Ma vau kartc-ony estéje. Ez a legkedvesebb, legszentebb ünnep, a mely »uuyt bo'dogságol hoz még t szegények hajlékába is. Én Is lázas türelmetlen-éggel várom, — mint egy gyermek, hogy meggyujiaák már odaát a má-ik szobában a karácmnyfát. Bildog, nagyon boldog vagyok Pedig épp ma egy hete, hogy elhagyhattam az ágyat. Olyau nagy beteg voltam. Nem ia hitték, hogy kilábalok Valiba, — csak éu billeni. Mikor »a orvosok hitei lenül cióváüák fejüket, én láttám aggodalmukat ős mégis nyugodt maradtam. Tudtam, higy fel kell gyógyu’uom. mert még ki kell vennem részemet a boldog-ágból ia, ha már annyit azenved- tem . . S a«ó'n itt ülök benn a aaobaban: feilte, beezérve. K'Chárd mindennel elhilmoz, csakhogy azt a szót ha lja'lóiéin, hogy élni akarok . . • 8 éo hálál vagyok hozzá. Ki u'án a kooizás után Indiám meg, hogy éo ót •z*retem. Furc-án hangzik az én zjkaímról, ' ki még rövid idóvel e/elóit is mi- hitet vallottam. Da igaz! Nem ügy veretem ót, mim Pált szerettem, nem oly lángolóan, arenvedelyefen. de n*-retem ll-atán, ignán. S ő olyan jó, olyan kedves! Éo uem ia tudom elképzelni, hogy tarib* tain kíillbatzilanoak, mikor óit cl is rajta semmi kiállha atlau. Ha rám néz azokkal a stép. okot szemeivel, ha megfogja kezemet a be«zél nekem, — ráhajtom fejem az A vállára s hsllgaiom. mit mesél neketn et a nagy, komolv ember E hillgatnim órákig ia! f'<ak már jönne! Hogy tzután ideüloe mellém a lelek lelje« tem-ivel belemet ülve ai enyéimbe, mese kózb n százszor is felvetőé art a kételkedő kérdést,— ugyanznnri-zor vi-sra feleluém ueki, hogy: — bre u öm. K toot a Pál csillaga. Hiába keresem. Hát csakugyan a csillagoknak ts kell váloiok egymástól . . . • vájjon aa a másik odafóno megtalálja-e a párját??? . . Kohold.
