Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
3 „N T í B V I D É K“ ne vegyünk; de mégis mindenkor az iskolának, a tanú óságnak komoly érdeke a döntő, minden iskolai újításnál. Ezen alapon még sem hallgathatom el aggályaimat arra nézve, hogy kivált vidéki iskoláinkban egészségi, tanulmányi s nevelői érdekek koezkázaía nél kül alig lenne a tanítás ezen uj ibbau terjedni kezdő időbeli beosztása mindenütt előnyösen életté: léptethető. A 10—18 éves ifjú agyvelő tömege a leggyorsabb kifejtést mutálj i. Ép ezért e korban a szellemi élet alakulása is nagyon sokoldalú, gyorsan tartalmasodó s fokozatos szoktatás mellett mind több munkásság végzésére képesithető. Mégis azt hi zem, korunk nem titkolható nyavalyája, a fokozódó és terjedő idegesség, oki összefüggésben áll azzal a túlfeszített munkával, azzal a növekvő erők arányát túllépő erő kifejtéssel, raelylyel az ifjúságot iskolai és otthoni munkájában elhilmozzuk s a születéstől gyengébb tehetségű, de a mellett öuerze- teset es dicsvágyót elcsigázzuk. Ezért nem tudom el képzelni, hogy az az egyfolytonosságban űzött tanítás, mely léhet tervszerű, czélszerüen változatos, lelkesen és módszeres öntudatossággal végzett legjobb tanítói foglalkozás és foglalkoztatás, — ne jobban merítené ki a 10-—18 éves ífjat, mintha a muukát apró szünetekkel megszakítjuk, melyek aztán, ba nem is a teljes pihenés perczei, mégis gazdagabb és változatosabb szórakozásra es felüdülésre'nyújtanak alkalmat, mint nyújthat az, ha megszakítás nélkül Bzemléltetés, képzeltetek, értél mes iléigetés, kézügyesség, rajz, testgyakorlás körében hurczoljuk meg a fejlődó embert, midőn mégis, — ba az iskolai czélnak megfelelni akar — mindig komoly öufegyelmezés, feszült figyelem és öutudatos gondolkodás mellett tehet csak a tőle várt és sürgetett felada toknak elegét. Igaz, hogy ezen hosszabb öutevő munka után ott van aztán a délutánnak, a kedélyes és szórakoztató estének élvézetekben gazdag kárpótlása. Meg jegyzem azonban, hogy az élvezetek és szórakozások folytonossága is o'y egy öldaluság, mely a testi és lelki életre egyaránt káros. Jól mondja Eötvös: a folyonos munka rideggé, közönyössé, a folytonos élvezet és szórakozás köanyelművé és muukára kép'eleuué teszi az embert. Azt hiszem legtöbb iskolai épülelüukre gdndolva azt sem lehelne elvitatni, hogy kivált a téli hónapok alatt a fűtött és zárt iskolai helyiségekben, tisztogatás, szellőztetés daczára több mérgező hatásnak van kitéve az, ki folyton 5—6 óráu át tartózkodik az iskola falai közölt,j mint ki órákra terjedő megszakításokkal látó gatja a - kellőleg szellőztet élt tantermeiét. E mellett a látás idegeit is jobban kimeríti, ha 5—6 órán át kell a többnyire czélszerütlen kiállítású, rossz papirosra kis betűkkel szedett tankönyveket forgatnia, pontos szerkesz tést kívánó, rajzolatokat, térképeket késziteoie, számol nia s írnia a tanulónak, mintha órákra terjedő időközök szakítják meg a muukát s más és más érzékeink váltó zatosigénybe vételével alkalom van adva arra, hogy az érzékek s agyvelő napközben többször megpihenjenek. Az izom- és vele kapcsolt csont-rendszer fejlődésére sem lehet kedvező a nagyobbara folytonos ülést kívánó iskolái foglalkozás, ha azt 5—6 órán megszakítás nélkül Űzzük. Észszerüleg is előnyösebbnek Ígérkezik s gyakorlatilag is jobbnak bizonyul az, ha önkénytes foglalkozásának ingére szerint változtatja helyzetét a gyors kiféjlfesben levő testszervezet, kinyujtőzkodhaluak a tagok, kiegyenesedik a görnyedő testtörzs, kitágulhat ösztőnszerüleg a mellkas, sétában, játékban, tréfálkozásban kedélyes szórakozásban, táplálkozásban felüdü'het s megpihenhet az idegzet, mint cselekvő lélek anyagi alapja.'És hä csak azon feltétel mellett vagyunk jogo sitva az iskolát látogató ifjúnak munkásságát igénybe venni és célszerűen irányítani, hogy testi jóllétet, eró készletét, erősödését, növekvését semmikép ne koczkáz tassuk és' kártékonyán né' befolyásoljuk: akkor nem tudom elképzelni, hogy ‘ mi jogon és okon lenne szabad nekünk iskolai életünkben elzárkóznunk azon tapaszta- atok elől, melyek azt bizonyítják, hogy embersége sebb, egészségesebb á fejlődő ifjat testi életében többször Ösztönéire bízni s visszaélések és merénylet számba ménő ballépésektől megóvni, semmint didak ikai érdé kék túlságos uagyrabecsülése és erőszakolt szolgálata miatt lekötni s kimerülésig foglalkoztatni. , ‘Egyszer láttam Hedviget az ablakon keresztül, fe kete ruhában volt. Szenvedőnek látszott. Bármiét vágyakoztam u'ána, nem mertem hozzá közelíteni,. Végre felkerestem, Reszkető szívvel léptem elébe. Mikor megpillantott, ij.esztő.en sápadt arczát égő pirosság borította el. Hozzá rohantam.-r- Hedvig ! Vissza tépett. Szemeit eltakarta. — Gyilkos . . . gyilkos, suttogta. A hideg borzongatott végig. Igaza vau. Közlünk egy halott az örök akadály. Próbáltam kérlelni. Kértem, hogy legyen az enyém. Ridegen visszautasított. Pedig tudom, hogy szeret. Mit tegyek? főbe lőjjem magam? Hitványság! Várjak? Tudtam, hogy hiába. Pedig szeret és sze retui fog. Ekkor jöttem arra a gondo'atra, hogy világgá megyek. Az olasz tengerészet szolgálatában. B.uidisi- ben lakik a nagybátyám Ferenci, hozzá megyek. Tudom, hogy feledoi nem fogók soha. De messze tőle talán könnyebben viselem vigasztalan sorsomat Végtelen szánakozással néztem szerenc-étlen ba rátomra. Nem igyekeztem vigasztalni, ismertem mélyen érző szivét, hiába tettem volna. Nehéz szivvel váltam el tőle másnap. * ► * * A napokban hallottam, hogy Özv. Kiss G°rgelyné úrnő üdülés vége t valamelyik olasz tengeri fürdőbe utazott-. A regény folytatódik. De nemcsak egészségi érdekek miatt tartom czél- szerüdenuek az egyfolytouosságbao űzött délelőtti időre korlátolt tanítást, hanem a tanítás érdekeit és sikereit se vélem jobban biztosíthatónak ezen munkabeosztás mellett és által. Nem az az eső termékenyíti a gyönge növényzetet, mely nagy bőséggel és szakadatlan egy- fo.ytonosságban zuhog le az anyaföldre. Apró permeteg, ha rövid időközökben ismétlődik, laugy escc3kék, melyek gyakran következnek egymásra, jobban előmozdít ják a tenyészetet. így van az a tanítással is. Nem az egynemű foglalkozás folytonossága, de az egy czélra törő apró hatások ismétlődése táplál, gondolkodóba ejt, próbálkozásra serkent s a sokszoros kínálat ingere fokozza, újra és újra megragadja a tautéó érdeklődését. Igaz, hogy ilyen és amolyan időrendi beosztás mellett egyaránt szem előtt tartandó a tantárgyak beosztásánál igy is a változatosság elve; de a déle őttre és délutánra tagolt tauitásnak magában is nagyobb a változatossága s jobban előmozdítja az iskolai háztartás azon érdekét, hogy minden működő tanerőnek juttathatni egy-egy oiyau tanórát, melyben a tanú óság pihent erejére számítva, kellő gondot fordíthatni az értelmi felfogás ön- tevő gyakorlására. Talán legtöbbet Ígérő körülmény lenne az, mely az egy folytonosságban űzött délelőtti tanítás mellett felhozható, bogy igy a délután és az esteli idő annál inkább szabadon van hagyva az ifjak otthoni tetszés szerint végezhető munkásságra, alapos s az egyéni haj lamok szerint alakuló készületére. Azonban erre nézve is meg kell jegyeznem, hogy a 10—18 éves serdülők legnagyobb részé — tapasztalat szerint, — nem áll az erkölcsi fejlettségnek s a belátó önuralomnak oly magas fokán, hogy magát minden körülmények között kellő kép fegyelmezni tudná a szabadjára hagyott idő okos feíhasználásábau. Következetes tervszerű otthoui tanú lásra nem sok képes. Ezt mondja Franke Ágoston is, hogy a gyermek és ifjú legtöbbje sehogy se bírja magát elfoglalni. Ezért foglalkoztatni kell őt személyes befolyásunk szabályzó erejével. Ezért úgy rendezte be a tanítás munkáját, hogy az ifjak az egész nap folya- máu ellenőrzés alatt állva űzzék tanulmányaikat s fej lesszék gyakorlati ügyességüket. Az az iskolán kívül töltött szabad idő tehát legfeljebb olyanoknál fog hasznosan eltelni, kik mellé a módosabb szülők nevelőket, házi tanítókat, magántanárokat állíthatnak. Ezek az ifjak aztán ismét szabott időben s czélszerü vezetés mellett gyakorolják ma;ukat iskolai feladataik megoldásában, s előkészületáikben. Ezért lehet talán több sikere a délelőtti időre szorítkozó folytonos tanítás mellett egyik-másik iskolának a nagy városokban, hol a módosabb szülők meghozzák gyermekeiknek azon áldozatot, hogy fogadnak inelléjök paedagogusokat. Őszintén szólva, aunál kevesebb kilátásuok lenne a tanulás sikerére a vidéken, hol a legtöbb szülő sem maga nem bírja otthopi tanulmányaiban ellenőrizni gyermekét, sem uem elég módos arra, hogy legalább egy egy kiválóbb tanulót állíthasson önfegyelmezésben fejletlen gyönge gyermeke mellé, kinek magára utalt otthoni tanulása, ily körülmények mellett, ép ezért keveset érő lenne. Nevelésügyi érdekek említhetők föl a mellett, hogy ba csak a családok életmódja, foglalkozása, élet- iránya, szokásai kedvtelései azt megengedik, ne térjünk el a tauitásnak délelőtti és délutáni tanórákra való be osztásától, — legalább mi a vidéken. Család és iskola kölcsönhatásukban mozdítják elő a nevetés nehéz feladatait. Jobb, ha a tanárok és szü lók apró időközökben többször találkozhatnak növendő keikkel, mert gyakrabban több oldaluan megfigyelhetik azokat lelki alakulásuk minden gondolható hullamzásá bao, mintha az iskola csak délelőtt s kizárólag csak iskolai munkakörben s a család csak délután önkénytes foglal- kozá-aikban hathat iráuyzólag az ifjakra. Csak egy napuak változatos eseményei, tapasztalatai s rontó vagy épületes behatásai hogyan formálják a fejlő ifjút?! Mi minden folyik be gondolkodásának irányítására, érzületének nemesítésére, vágyaira, elhatározásaira, mennyire alakú', termékeuyül tanulmány s családi életesemények s társadalmi befolyások alatt rövid idő közökben? Ezt családnak s iskoláuak folyton figyelem mel kisérni s nevelői befolyásával gondozni s ellensúlyozni közös érdeke. Iskolai megiiités, fegyelmezés, büutetés emléke elpárolog, elhalványul a legtöbb köny- nyü verüoól, ba félnapig sem látja az ifjú tanárait s nem sej'i ellenőrző gondozásukat vagy ellenkezőleg hosszú időn át távol van a kedélyes, bizalmas bázi környezettől, melynek részvéte, szeretetteljes bátorítása, biztató vigasztalása felfrissíti a tanuló lankadó munka kedvét, elűzi borongó elkedvetlenedését, vagy épen alaptalan elkeseredését. Ki fogja az anyai szeretetnek erkölcsnetnesitő befolyását kicsinyleni vagy tagadni, ha annak tettre kötelező áldását életében csak egyszer is tapasztalta! Aztán nem is kizárólag az iskola, de a család, az élet, a társadalom közös befolyása ad ingert a tanulónak az életre, előkészítő azon munkához, melyet ő tanulói kötelezettségében iskolailag űz. Mennél távolabb áll a család befolyásától, mennél több időu át van kizárólag csak az iskola behatása alatt, aunál, inkább válhatik személyes alakulása egyoldalúvá. Miut a pitak kavicsai is annál inkább csiszolódnak, mennél sebesebben sodorja, görgeti s verdesi azokat össze a rohanó vizár: úgy a fejlő ifjak is az iskola, család, társadalom körében Űzött tanulmányaik s ügyességeik folytonos összehatonlitása, birálgatása s a nyilvánosság előtti mérlegelése alatt hamarább emelkednek azon józan önismeretre s következetes öufegyelmezésre, mely a nevelés lényeges kelléke, mondhatni alapfelté tele. Az iskolai tauulmáoy életrevalóságát maga a nyíl vános élet méltányolván, fokozza is a tanuló kedvét, önbizalmát, elhatározását s művelődési érdekét, nemes dicsőségvágyát, melyek nélkül a nevelőnek boldogulnia csaknem teljes lehetetlenség. Mindezek alapján hol sem a családok életrendje, sem a társadalom művelő és kedélynemesitó kedvtelései nem rejlik magukban elhárithatlan kényszerét annak, hogy iskoláinkban délelőttre és délutánra tagolva folyjék le a tanítás, én nem tartanám kellőleg indokoltnak s czélszerünek a tanóráknak kizárólag csak délelőttre szorítkozó s 5—6 órára terjedő behozatalát. Vidéki iskoláinknál sem a vasúti összeköttetések szaporusága s a közeli falvakban s nyaralókban lakó tanulók naponkénti ide- oda utazgatásának lehetősége, sem a tulnyomólag hivatalos állással bíróknak napi munkabeosztása, sem lélek- müvelő hangversenyek, felolvasások, szinielőadások nem uyujthatnak annyi előnyt, hogy ezek miatt a tanítás szokásos időrendjén puszta divatszerűség vagy épen személyes kényelem okából változtatnunk kellene. Még csak a családok étetmódja, szerény ebédje se olyan bő táplálkozásra s hosszas siestára okott adó, hogy ezek miatt a délu'áni idő a tanításra alkalmatlanná válnék. Miután pedig úgy is ideális czéluuk az, hogy éber figyelem mellett a legtöbb tanuló életrevaló tanári vezetés mellett az isküábau tegye magáévá mind azt, mit az iskola tanulmány és személyes ügyesség czimén nyújtani hivatott, miután legalább a nehézkesebb kezdő tanulók ellenőrzés nélkül végzett otthoni munkája úgy is kérdéses értékű, a correpetitorok segítsége mellett űzött gyakorlata s előkészülete úgy is kényeztető 8 önámító inkább, mint önképző: tehát már azért is kívánatos, hogy vidéki iskoláiok ne kapjanak mohón oly újításon, mely az alkalmazott tanárok rfwnkájának, felelősségének és személyes szabadságának némi előnyei mellett még mindig erős ellentétbe hozná vidéki tanulóinkat a családok életrendjével s a társadalom megszokott s a tanítókra nézve megengedhető szórakozásaival s élvezeteivel. Nagyon is érzem s tudom, hogy a tanítás sikere nem épen a tanítás munkájának időrendjétől s a tanórák és tantárgyak czélszerü váltakozásától és sorrendjétől függ. Végelemezésükben mégis alárendelt külsőségek ezek. Mert hivatását szerető, tárgya felett szakavatottan uralkodó tanár módszeres eljárásával, személyes buzgóságával, lelkesedésével áthat, termékenyít, lekötelez, munkára édesget, felbátorít, lelkiörömet éreztet, élvezetet ébreszt minden rendelkezésére álló időben. Ezért vau áldás működésén, iskolában ős iskolán kívül egyaránt. És mégis, ha már a természet is korlátok közé rekeszté az időt, nappalra és éjjelre tagolván az egy napnak kuszonnógy óráját; ha már a családok foglalkozása, a társadalom lőlek képző s szórakoztató behatásai is az együtt élők többségének megszokásai szerint alakult; akkor ne kívánjunk iskoláinkkal kiszakadni a természetes fejlődés menetéből csak azért, mert a fő- és székváros, vagy hozzá hasonló nagy városok közönségének napi foglalkozása más munkabeosztást tesz ott kívánatossá. Ne kapkodjunk oly divatos ujitás után, mely ellen egészségi, tanitási s nevelési érdekek alap ján figyelemre méltó kifogásokat emelni joggal lehet és kell. Nem a réginek megszokásból eredő szeretete, nem is az újítások ellen sokszor észrevétlenül, de alaptalanul feltámadó ellenszenv, de az okok és ellenokok birálatos összevetéséből keletkező belátás és meggyőződés vezessen benuünket, midőn felelősségünk érzetében tudni tartozunk azt, hogy az iskolai életben minden ujitás a legnagyobb óvatosságot követeli tőlünk, kik legalább is tartozunk annyira szeretni a gondjaira bízott ifjúságot s az annak érdekében működő iskolát, mint kedves önmagunkat. Pátrolia pusztulása. Segítség! A vármegye egy nagy községének tűzvész által elpusztult, koldusbotra jutott népe kéri ezt a segítséget, és —• emberi érzés, a mi van sziveinkben, mozduljon meg és követelje, hogy álljunk meg, csak egy perezre legalább az őrületes hajsza közben, melyet futva futunk, tesvért, barátot, nyomort, szenvedést s idestova már a hazát se látva, elfeledve I Csak egy perezre, amely — ha megnyitjuk közben sziveinket, az érzőt, az igazit, a romolhatattant, — épen- ségesen elég idő ahhoz, hogy áldozatkészségünk oltárán a megváltás obulusa összegyűljön. A felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulat — pedig kétszer ad, aki gyorsan ad — 200 frttal megkezdte a segítést. A nagy nyomorúságnak mennyi és milyen sok égető sebeit enyhítette ez a jókor jött segítség. Sok pénzintézet van Szabolcsvármegyében! Legyenek ők az elsők, akik követik a Kállay András által mutatott példát. Nyíregyházán négy, Kisvárdán, Nyírbátorban kettő, Nagy-Kálióban a szabolcsmegyei, s ezután a kissebbek: T.-Polgáron, Uj-Fehértón, Dombrádon, Mán- dokon, Balkányban. És azután, a Nyirviz-társulatnak, kaszinóknak, olvasó egyleteknek, gazdasági egyesületnek, gazda-köröknek budgetje is megbir, erre a czélra, néhány forintnyi adakozást. A városok is, és első sorban közöttük Nyíregyháza a székhely, azután Nagy-Kalló, Kisvárda, Nyírbátor, T.- Polgár, T.-Lök, Ujt'ehértó, s a többi tehetősebbek s a kisebb községek is, szavazzák meg módjuk és erejők szerint a segítséget. És ezután a vármegye nagybirtokosai és gazdag emberei, akiknek egyenesen kötelességük, hogy a sok anyagi javakból, amiknek részesei, juttassanak egy valamicske részt, ilyen nagy veszedelem okozta nyomorúság enyhítésére! Akik mindezeken a tényezőkön kivül, még is valami módon élünk és létezünk, és sok-sok ezernyi vékonyabb, avagy vastagabb oszlopocskái vagyunk a mi — szőkébb érleiemben vett, t. i. vármegyei közéletünknek: polgárai Nyír gyházának, Nagy-Kállónak, Kis-Várdának, Nyir- Bátornak, T:-Polgárnak és a vármegye mind megannyi
