Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
„IN Y Í I! V t I) í; H-‘ 6 mindkét vasút vonal s egyelőre közvetve — s időn múltán közvetlenül — a város érdekeit is; az ártéri réaz megkiméltetnók as átrakodás költségeitől, a városi vasút — e leendő közvagyon — forgalma pedig sok- 8zorozattan emelkednék az ártér áru és személy forgalma átvételévei. Ajánljuk ez életre való eszmét az illetékes körök figyelműbe. — A szabolcsincgyci takarékpénztár-egylet igazgatóságának határozata folytán, a jövő 1898/99-ik iskolai évben 12, nagykállői gimnáziumba járó, szegény, de jó előmenetelt tanúsító ifjú fog 30 — 30 írttal, együtt 369 frttal segélyeztetni; kik ezen stipendiumokra reflektálnak, szegénységi és iskolai bizonyítványaikat hozzám, folyó évi augusztus hó 25-ig adják be. Dr. Bleuer Miklós, v. igazgató. — Augusztus havi vásárok vármegyénkben. A f. év augusztus havában az alább megjelölt helyeken és időben fog országos és kirakó vásár tartatni u. m.: Rakamaz 8-án, Nyir-Bakta 22-én, Mária-Pócs 22-én, Nyir-Mada 24-én, Ujfehértó 25-én, T.-Lök 25-én és K.-Várda 29-én. — Vasúti előmunkálati engedély. A kereske delemUgyi miniszter Dr. Bauer Mór Ügyvéd, budapesti lakosnak az 1896. évi május hó 19-én 29353. szám a. kelt rendeletével megadott előmuukálati engedély ér- vágyét az' építés alatt levó szatmár—fehérgyarmati h. ő. vasút „Fehérgyarmat“ állomásától MitolCJ, Tunyog és Kocsord irányában a nyíregyháza—mátészalkai h. é. vasút „Máté-Szalka“állomásig és ismét Ó Pályi, Nigy- Dobos, Vitka, Vásáros-Namény, Gjmsze, Kis-Bika, Nagy Bika és Anarcs érintésével a m. kir. államvasutak „Kis Várda“ állomásig és Vásáros Náménytől, Gergelyi, Tika, Ciavzda, Surány és Aszték irányában a m. kir. . államvasutak Beregszász állomásig vezetendő h. é. gőz- mozdouyu vasuk vonalokra a múlt éei julius 1 én 33753. sz. a. kelt rendelete kapcsán a lejárattól számítandó további egy év tartamára újból meghossza- bitotta. — Gomba mérgezés. Rácz András n.-bákai lakos és neje vasárnap délben átmentek az asszony szüleihez, Major Istvánhoz, olt ebédre gombát is ettek, sőt haza is hoztak vagy 12 nyers gombát, abból vagy 4-et Rácz Andrásné áladott a velők egy fedél alatt lakó Baksa Mihálynénak, ki szintén Rácznéval együtt vacsorára meg■ készítette a gombát és mindkét család vacsorázott belőle. Legtöbbet ettek Ráczné és Baksa Mihály. Hétfőn már éreztek gyomorfájást, de nem szóltak, kedden reggel azonban már oly erővel lépett fel a mérgezés tünetei, hogy mindkét család ágyba feküdt, (épen így történt Anarcson Majoréknál is, főleg Major lelt igen beteg. kit a kisvárdai kórházba vittek be) elkezdtek hányni, a- tőrvénybiró aztán szekérre ült a főbíró megbízásából és sietve orvosért mentek, ez alatt egy kutya evett a hányadékból és egy óra múlva megdöglött. Az orvos kijővén, aztán meg tett minden lehetőt a betegek megmentésére, mégis Ráczné e hó 3-án N.-Bákán, mostoha apja Major István K.-Várdán a kórházban szintúgy 3-án meghalt, a többiek úgylátszik már kibírják. A gombát Sji'jj.íiazóknarCsi .Gzóbel-fyle birtok fenyvesében szedték.- — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter Pollatsek Mihály budapesti mérnök-vállalkozónak a magy. királyi államvasutak Nagy-Károly állomásától Fény, Nyir-Béltek, Nyir-Adony es Bölcöny, esetleg Nyír-Bélteli, Mihálydi, Balleány és Geszleréd irányában a rn. kir. államvasutak Ujfehértó állomásáig és innen a debreczen-hajdunánási helyiérdekű vasút Uajdu-Doroy, esetleg Hajdú-Nánás állomásáig vezetendő, gőzmozdonyu helyi érdekű vasút vonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — Piaczaink rendezése. Napi piaczteieink, úgy a városháztéri, mint a Halzel-téri, ezidő szerint tudvalevőleg niinlegy egy méternyi magas oszlopokra kife- szitett sodronykötelekkel vannak körülkerítve. Ezek a sodrony-kötelek azonban már sok kellemetlenségnek voltak okozói. Az esti szürkületben, vagy lámpavilágitás- nál is alig látszanak s nem egy járókelő ütközött már beléjük. Sőt komoly baleset is történt egy Ízben a vái.í rosháztéri piaczon, mikor egy törvényszéki Írnok egy • lészakadt' s a földön heverő drótkötélben megbotolva elesett s a kezében vitt rumos üveg kezét összevagdalta. Most a mérnöki hivatal javaslatot adott be a tanácshoz, amelyben a piacztereket az eddigi sodrony kerítés helyett háromszoros élőfasorokkal javasolja kö- ' . rülvétetni.i Az élőfasorok nem csak czélszerűbb, de szebb kerítései volnának a piaczoknak s e mellett árnyékot is szolgáltatnának. — Járvány. Tisza-Eszlár községben a gyermekek között a hökhurut betegség járványszerüleg fellépett. A járvány elfojtása érdekében a hatósági intézkedések megtétetlek. — Bessenyei szobráról. Kallós Ede, a Bessenyei szobor tervezője e hó 1-én beküldte a szobor bizottsághoz Fadruse János szobrász, s a bírálóbizottság egyik tagjának levelét, amely szerint a szobor elkészített gipsz öntvénye az eredeti agyág mintának minden tekintetben sikeres hü másolata s igy a bronzöntődébe beszállítható. ben rövid súlyos szenvedés után történt gyászos elhunytét. Hült tetemei f. évi augusztus hó 4-én d. u 5 órakor fognak a pozsonyi m. k. állami kórház kápolnájában beszenteltetni és a virágvölgyi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó évi augusztus hó 5-dikén reggel 7 és fél órakor fog a virágvölgyi plébánia templomban bemutattatni. Pozsony, 1-^98. augusztus hó 2-án. Áldás lengjen porai fölött! — Nádosy Blanka öngyilkossági kísérlete. Megdöbbentő hir terjedt el futó tüzként kedden a kora reggeli órákban Nyíregyházán. A hir azt tudatta, hogy Nádosy Blanka, Hubay Pál kis-jenői uradalmi orvos felesége Budapesten öngyilkossági szándékkal kétszer magára lőtt. A megdöbbentő eset részletei a fővárosi lapok közlései szerint a következők: ILibay Pál kis-jenői orvosnak a fiatal felesége, Nádosy Blanka, a tavaszszal idegbeteg lett. Férje junius 11-én felvitte Budapestre s a Batizfalvy-fele vizgyógyintézetben helyezte el. A fiatal asszony a napokban már teljesen jól érezte magát s férje hétfőn meg is érkezeit a fővárosba, hogy haza viszi. Már minden össze volt csomagolva s elutazásuk kedden délelőttre volt kitűzve. A fiatal aszszony szokása ellenére igen korán kelt s reggel hat órakor azzal távozott a vizgyógyintézetből, hogy ha férje keresni találná, mondják meg, hogy rövid sétára ment s nemsokára visszatér. Hubayné azonban behajtatott a városba s egy forgópisztolyt vásárolt s kiment a városligeti szökőkulhoz sétálni. Itt egy darabig járkált, majd leült s olvasni kezdett. Mikor látta, hogy senki sincs a közelben, hirtelen elővette kis revolverét s kétszer mellbe lőtte magát. — Az első lövés csak horzsolta testét, a második azonban szive fölött hatolt mellébe. — A szép asszony lefordult a pádról s a lövés zajára elősiető sétálók vették ápolás alá. — Értesítették a mentőket, akik aztán lakására vitték. — A fialal asszony már hétfőn roppant titokzatosan viselkedett, ami férjének nagyon feltűnt. Az elutazási időt is el akarta halasztani, mibe azonban férje nem akart beleegyezni. Öngyilkosságának okáról sem férjének, sem a rendőrtisztviselőnek nem akart nyilatkozni. Az orvosok állítása szerint a golyó a tüdőt is megsértette s onnan csak néhány nap múlva lesz eltávolítható, ha ugyan addig valami komplikáczió nem áll be. A seb életveszélyes. Az esetről táviratilag értesítették az életétől megválni akaró fiatal úrnő városunkban lakó testvéreit. — Mint mély részvéttel értesülünk dr. Hubay Pálné e hó 4-ikén kiszenvedelt. — Húszezer bakkancs és czipő. A honvédelmi miniszter elhatározta, hogy a honvédség részére 10,000 bakkancsot és 10,000 könnyű czipőt a kisiparosoknál rendel meg. Fölhívta ebből kifolyólag a debreczeni kereskedelmi és iparkamarát is, hogy a kerületében azon iparosokat szólítsa föl, akik ipartestületben vannak csoportosulva, hogy a szállításban vegyenek részt. — Csoda szellőtöké. Nyirbaktán, mint ottani levelezőnk Írja, Nemes Papp János házi kertjében van egy öt éves szőllőtőke, amelyen 1000-en felül levő szőllőfürtöt számláltak meg. — A csoda szőllőtőnek sok most a bámulója. — Nagy tűz. Szerdán este Merkoszki Pál Manda- bokor tanyai gazda ember c;űrös kertjében lűz támadt, mely — a gazda szerencsére már elcsépalvén — egész szalma készletét elhamvasztotta. Az oltásnál Merkószki kezén, lábán és arczán sülyos égési sebeket szenvedett, — Szerencsétlenség. A múlt szerdai hetivásáron Perük helybeli mészáros egy tehenet vett, amit mikor az inasa elakarta oldani a szekértől, a tehén feléje döfött s hasát felszakitotta. A szerencsétlen fiú gyor san orvosi segélyben részesült s igy életét minden valószínűség szerint meg lehet menteni. — Elgázolta a vonat. Ambrusé Mihály helybeli süket-néma napszámost a Kisvárda felől érkező vonat e hó 1-én elgázolta. A szerencsétlen ember rövid szenvedés után meghalt. A vonat vezetője mindent elkövetett a szerencsétlenség megelőzése, de — Ambrusz hirtelen bukkanván elő a vonat mentén levő kukuriczásból — a vonatot, a legerősebb ellengőzzel is már megállítani nem lehetett. / Csarnok. Ifjúság. Nem is olyan régen. Még a mainál is ifjabb poezis lakott ártatlan keblünkben. Gyermekok voltunk még. Őszinte szeretet fűzött össze bennünket. Boldog volt minden perez, mit együtt tölthettünk. Ártatlan, derült volt a mi világunk. Boldogító emlékek jelölték utunkat, a merre csak gon lolataink szálltak. Egy semmitmondó szócska is mily boldogító tudatot ébresztett szivünkben, egy gyöngéd jelecske is hány örvendetes perezet vésett fel emlékeink közzé. Szerettük egymást. Azzal az ábrándozó, őszinte gyermek-szerelemmel, mely édes álmokra indítja a szivet. Azzal a boldog érzéssel, mely még nem iüz oly^forrön, mint a nyári napsugár, csak olyan bűvös- bájos sejtelmet ébreszt, mint a kora tavaszi lég, mely édesen bizsergő lázba hozza az ember idegeit. És a log- őszintébb szerelemnél is tisztább volt e szeretet. Hisz oly mély gyökere van a gyermeki ragaszkodásnak. Való ban a lélek barátsága az. Ifjú szivüuk nem ismert más vonzalmat e szereteten kívül. Álom volt igy az élet; boldogító sejtelmek országában éltünk.^Oh! mily boldogító volt az az álom, egy pillanatra sem hagyja ei soha többé emlékemet. Boldog . , . boldog mindig az álom, csak ébredés ne volna . . . Ma évfordulóji van, akkor is pünkösd napja volt. Gyönyörű májusi reggel. A hajnal pirkadó fényének utolsó sugarai bíbor koszorút képeztek a láthatár felett. Pirosló szélein már ott pimpázott a nap aranyos fénye, enyelegve szorítva le a hajnali fényt az égről. Mindé nütt oly néma, mélységes c end volt. Az ébredező tér mészetet még a mi lépteink sem zavarta. Harmatos pázsiton alig kallkatóau lépdeltünk előre. A kéklő ég bolton apró bárányfelhők szálltak tova gyorsan, mint gondolatunkban a jövő rózsás képű. Különben talán nem is gondolkoztunk akkor. Hisz mindeu hallgatott, de a némaság is boldogságot igazolt. IdylIi pillanatok azok. Ilyenkor az ész hallgat s csak a szív beszél. — Dalestély. A nyíregyházi dalegylet Santroch Alajos karnagy vezetése alatt, Benczy Gyula zenekarának közreműködésével, folyó augusztus hó 7-én, vasárnap a „Korona“ szálloda udvarkerti helyiségében, (rossz idő esetén dísztermében) dalestélyt rendez. Be- lépő-dij személyenként 60 kr. Kezdete este 8 órakor. Az estély műsora a következő: 1. Szabadság, dicsőség (íjj) Lányi Ernő. 2. Rákóczy marsa (uj) Langer Viktor. 3. Harangoznak, imádkozzunk, dalegyveleg Meder M. 4. Dalaim id. Ábrányi K. 5. Fehér galamb, dalegyve- leg Szentirmay E. 6. Bilincs Gaal F. 7. Sóhajtás Gaal F. — Halálozás. Mint őszinte részvéttel értesülünk, ifj. Mann József dohányjövedéki tiszt, Minn József dohánybeváltó felügyelő unokaöcscse, kit csak nem régiben helyeztek át a nyíregyházi felügyelőségtől a pozsonyihoz, e hó 2-án Pozsonyban elhunyt. Haláláról a dohánygyár tisztviselői kara a következő gyászjelentést adta ki: A pozsonyi ni. kir. dohánygyár tisztviselő kara mély megillelődéssel tudatja szererelett kartársának ifj. Mann József, m. kir. dohányjövedéki segéd-tisztnek, f. hó 2-án reggeli 8 és fél órakor, reményteljes életének 23. évéÜonepelt a természet; a piros pünkösd aranyos napját ülte. Uunepeltüuk mi is. A virágos csalitnál a patakhoz értünk. Kisded oltárka állott a lombok között; a te kezed munkája volt. Mosolygó Mária-kép függött rajta. A kör ül ál ló bokrokról Igcsüngő rózsabimbók élő dicsfényt vontak feje fölé. Egymásra néztünk, akaratunk megegyezett. Örömtől sugárzó arczczal térdeltünk le az oltárka elé. Összetettük kezeinkat s halkan rebeglük el a reggeli imát. Imádkoztunk s nem tudtunk megválni a képtől. Leültünk a zöldelő pázsitra: az egyik bokor alá. Hófehér ruhádban a zöldelő lombok s az ide is elnyúló rózsák között te voltál az uj oltárkép. Jóságos fekete szemeid a távoli semmiségbe nézi k, össsekulcsolt apró fehér kezed hollófekete furteid közzé volt elröj tőzve. Hallgattunk. A mint visszatérő tekinteted ismét az oltárképre esett, hozzám hajoltál s édesen súgtad fülembe, hogy angyalt szeretnél látni. Mosolyogva hallgattam bohű szavaidat, de arezodra pillantva, neked adtam igazságot. E gondolkoztunk s gyermeki naivságunk- ban újra imához fogtunk. Esdeklő szemmel tekintettünk az égre, egy angyalért imádkoztunk Bohó ifjú évek! Pedig már róg kőztüuk volt az ifjúság angyala, ott volt közöttünk, mint álmainkban oly gyakran láttuk. De azért imánk meghallgatásra talál. A mint elmerengve néztünk végig a csaliton, megújult előttünk álmaink mennyei képe. A zöldelő labyrintból lenge fátyol ruhá ban égi jelenség bontakozott ki, Viruló gyermekarcz, hasonló hozzád. Laheletszerü fehér ruhája, ifjú tűitől ragyogó szemei, könnyed termete, örömtől sugárzó arcza, bizalmat keltett bennünk. Félénken közeledett felénk s mi féltérdre ereszkedve járultunk eléje. Tudta, hogy kik vagyunk. Bepillantott ifjú szivünkbe s látott ott annyit, hogy esdő kérésünkre mellénk telepedett. Beszőlui kezdett, hangja oly édes volt, mint az esti harangvirágok csillingelése, egy-egy szava még ma is fénylő harmatcsepp lelkem elhomályosult tükrén. Boldogan hallgattuk szavait s midőn elhallgatott, mi akkor sem engedtük távozni körünkből. S az ifjúság angyala mellettünk maradt. Most volt csak igazán álom az élet. A mi eddig hiú ábrándnak látszott, az ő segítségével csakhamar boldogító való lett. Örök tavasz pompázott szivünkben, boldogan szőttük jövő ábrándainkat, melyek mind valósulni látszották. Együtt voltunk mindig. Soha egy pillanatra 6em választott el bennünket semmi. Napok hosszat bolyongtunk a virágos réteken. Euyelegve hűséges kísérőnkkel, jártuk be messze kéklő szépséges vidőküuket. Boldogok voltunk mindketten Folyton a te kívánságodat lestem; móg annyit sem engedtem, hogy meggondo'd s már is teljesítve völt. Vidám kísérőnk minden sejtelemszerü reményünket ip teljesedéibe juttatta, minden legkisebb vágyunknak ' is megszerezte tárgyát. Ha megpihentünk fáradhatatlan sétáinkban s végig dőltünk a gyöngyöktől csillogó pázsiton, oda telepedett mellénk az angyalka s mesélt a boldog ifjúságról: ) ' „..............Ketten voltak. Gyermek mind a keltő, de édes szeretet lakozott szivükben. Estenkint künn jártak a mezőkön s ezersziuü Virágokat fűztek koszorúba. Minden gondolatuk egymásé volt. Minden lépésükét egyetlen czél vezette ... De multak'a futó évek, az ifjúnak válni kellett. Könnyezve búcsúztak el,' a kötelesség szétválasztotta őket. Nehéz volt az ifjú leányka helyzete. Nem tudott sehogysem béléuyugodni abba, hogy az ideál távolléte másoknak még fel sem tűnik. Az emberek futottak az élet után. Prózai munkájukban nem fordult egy sem a lánykához, de még szén- védésé is édes volt. Élt keblében a hit, remélt a jó leány s az ifjúság, az a boldogító égi jelenség, mely az élet sivárságát úgy el tudja takarni, mellette volt. Boldogító valóvá varázsolta ennek segítsége remónyőf. Az ifjú tanulmányai után hazatért, megjött újra a boldogsága az ifjúság angyala egymásnak juttatta a szerető sziveket ...........“ Oh ! mily éles volt e mese. így lesz ez majd mi velünk is! ... De nem . . . még sem . . i A mi mesénkben nincs elválás, mi nem hagyhatjuk el egymást soha! soha ! De minek is kell a mesének végének lenni. Hisz elhallgatnánk mi örökké szavait. Esdeklünk a jóságos angyalka előtt s ő folytatja. Elmondja ujrá, meg újra s mi nem tudunk betelni vele. Boldog ifjúság, boldogságot hozott körünkbe. Ojy derült melletted életünk; apró gyermekes mulatságok oly feledhetetlen emlékeket vésnek fel keblünkben, hogy még később is boldogítsanak a megemlékezés utján. Boldog ilyenkor az ifjú lélek, vidámságának mi sem állja útját. Szabadon kalandozik a lélek mindenfelé, szeretetet lát mindenütt a természet fenségében. Nincs semmi, mi lehangolná kedélyét, örökké és mindenütt csak a szépet látja. Ezer tavasz pompája virít fogékony keblében, gyermekes szeretete rózsaszínű fátyolban lát mindent. Oh ég! de boldogok is voltunk mi; boldogok voltunk mingeu bohóságunk mellett. Öntudatlan vidámságunkban valósak látszott még az álom is. Azt hittük, mi sem vethet véget az ifjú élet álmának. Van a boldog életnek egy kérlelhetlen ellensége: idő ! Gyors futásában mágával ragadja az éveket s észre sem veszi a két rajongó lélek, már megszökött tőlük az ifjúság angyala. Többé nem a régiek már. Az ábrándos álmot kiszorl ja a való. De nekünk ez sem látszott ellenségnek. Még az idővel sem gondoltunk. Álmodtunk tovább . . . ofa! de. hátra volt a felébredés. Meg kellett ennek is: lenni, nem hosszú idő hozta meg, pár pillanat munkája volt. Egy félreértés s utaink ketté váltak. A természet ünnepi hangulata elhalt: a kék lő ég bárányfelhőit nehéz, szürke felhők szorították ki. Megváltozott minden, keserű ébredés lett az álom vége. Az az egy pillanat széttépte a fonalat, mi bennünket összefűzött. Gyenge .selyemszál volt az is, mi az angyalkát hozzánk kötötte. De mégsem, elég erős volt az. Hanem, oh! boldogtalan perez . . . kettő vágtad . . . ő eltűnt. Alig vettük észre távozását, már másoknál időzött. Ez az élet átkos poezise, ifjak vagyunk s már is itt hagyott az ifjúság. Duml.
