Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

„IN V f TÍ V I I) ÍC K.< 3 mivoltukban belesápadnak az igyekezetbe, hogy jogo­sulttá tegyenek bizonyos vérmes reményeket s akik korán kezdődő pályájukia a szellemi csömör, a meg­viselt idegek s a rugékonyságát vesztett kedély min­den nyavalyáját magukkal viszik. Nem basonlitott azokhoz, akik az egyetem szűk falai között véve a trenninget fenomenális pályafutásukhoz, a gyakorlati élettel semminemű közösséget nem ismernek. Ő azokat a vágyakat és ösztönökét, melyeket a természet az ifjú szivekbe oltott s amelyek a fiatal kedély tulajdo nai, elnyomni vagy kijátszani nem igyekezett. Htnem haladt egyszerűen a természet Útmutatása nyomán, mely önként kijelöli a fejlődés fokozatainak helyes egymásutánját. Szédítő magasságban végződött pályafutásának erre a mozzanatára nemcsak a tanférfiaknak kell ügyelni, kivált nálunk, ahol kapcsolatosan az ifjúság testi igényeinek vétkes elhanyagolásával, a szellemi túlterheltség tünetei és következményei szinte vissza- riasztóak. A nyers meg a szellemi erő között itt kife jeződött kapcsolat erős argumentumot ad a mi kezűnkbe is, kik amellett küzdünk, hogy a szellemi teherviselés­ből a nemzet legegészségesebb matériája: a mezei gazdálkodó, az eddiginél nagyobb arányokban vehesse ki a maga részét. Ez az ország valóban szerencsés, mert a földmi- velés konzerválja számára a nyers anyagnak egy nagy gazdagságú erőforrását, kevésbbé szerencsés azonban az anyag felhasználásában; mert kétféle pazarlást is folytatunk. Az ifjúság egyrészét a szellemi meggörnye dósig terheljük s emellett veszni engedjük fizikai ér­tékét. Az ifjúság azon részéuek pedig, mely a mezei gazdálkodás hivatásához húz, útlevelet adunk a gya­korlathoz, minden Bánsz nélkül, hogy onnan visszatérve, a közélet eleven erői közzé olvadjon: ennek tehát szellemi értékét nem akarjuk kihasználni. A felvett példa erősen megfáczolja azt a ferde felfogást, mely a szellem értékfokozó hatását egyedül az iskolának tulajdonítja; de ha már ez a felfogás uralkodik nálunk, úgy legalább arról kellene gondos kodni, hogy az iskola a fiatal gazdának is megadja a a közéletbe való visszatérés bizonyos hivatalos jogosult­ságát, akkor, mikor az élet iskolájában megedződve, hajlamaiban kiforrva, az érett férfi komolyságával tudja megválasztani hivatásának igazi terét. Ctja azután odavezethetne az állami, a közigaz­gatási szolgálat lajtorjához, vagy a professzori kated­rához : az átórzett hivatásösztön s a szerzett életta pasztalatok itt is, ott is bizonynyal inkább a közha­szon javára szolgálnának, mint ahogy ezt az érdeket mauapság egy arról tanúskodó bizonyítvány szolgálja, hogy valaki látogatta a jogegyetemet. De az ifjú nemcsak a természet vódelme alatt megaczélozódott tulajdonokat hozná magával, hanem magával hozná a gyakorlati élettel való közösség tuda tát is. S ez a tudat annyira hiányzik ma az egész hi­vatalos Magyarországból! A hivatalos Magyarország mindinkább egy ön­magában elzárkózott, külön világ jellegét veszi fel s erre semmi sem jellemző inkább, mint azok az érdek- képviseleti szervezetek, amelyek közte s a nemzet teste között levő Ur áthidalására vállalkoznak. Hogy ilyen közvetítő tényezők szükségét egyes érdekeltségek a maguk kisebbségénél fogva átlátják, ezen csodálkozni még nem volna ok, de mikor az államfentartó főldmivelő osztály sem tudja belejuttatni az állami élet vérkeringésébe saját éltető anyagát, ez már az elszigeltségnek egy természetellenes állapo tára vall. Igazi meggyőződés, erős öntudat csak az élet megfigyelése közben feljődhetik ki, mindkettőnek er­kölcsi jogosultságát csak egy bizonyos kör felfogása szentesíti, mely lehet bármily kicsiny, de mégis legyen az egy darabja a nemzet eleven testének. S ha ebben az országban a komoly válság s elégedetlenség idején sem tudjuk meglátni azt a törekvést, mely a meggyő­ződés ellenállhatatlan erejével az egész közérzületet magával ragadná, ennek oka nem más, minthogy a gyakorlati élet s a közélet egymás időjárásának vi­szontagságai irányában a kellő érzéket elvesztette, nin­csen meg közöttük az az életfolyamat, amelynek révén erős, mindent átható meggyőződések egyikéből a másikba kölcsönösen átplántálódhatnának. Szóval az egyén, mint őre az „otthon“ érdekei nek ős reputácziójának, nemcsak a szorosan vett hiva­talos élettel, de még a közélet közvetítő szerveivel szemben is a semlegesség állapotába jut, ha a beleol- vadás módja számára megadva nincsen. íme, ha ez a konklúzió helyes, úgy egy másik argi mentumot ad a kezünkbe nekünk, kik a gazdák­nak; az otthon őreinek a közéletbe való beleolvasztá- sán dolgozunk. Nemzetek egész jövőjére messze kiható egyéni tevékenység isteni adományoknak és a sors kedvező fordulatainak kegyes egybejátszása nélkül el nem kép­zelhető. De elvégre az óriás sem végez olyan munkát, amelyet a törpék ne teljesíthetnének, csakhogy rövi- debb idő alatt végzi. Tíznek, vagy ezernek egyesítésé­ből jön-e létre a szükséges alkotó erő: közömbös; mindkét esetben nagy dolgok végzéséhez a siker eló feltétele a vaserély s az igaz meggyőződés. Amit pe­dig nekünk fel kell jegyeznünk, ez az, hogy a jellem s akaraterő nem az iskolák rekedt levegőjében aczélo zódik meg s a lélek igaz meggyőződéseit nem a tan­könyvekből meríti. Ellenkezőleg. Kitartó munkabírás­hoz, jellem 3 akaratszilárdsághoz természetes utón be­érett nyers erő kell, melyet nem tett rugalmatlanná a korai tulterheltetes s amely mentve van a beteges túlzásoktól ős felgerjedésektől; s egész lelket átható meggyőződés is csak az lehet, mely a gyakorlati élet megpróbáltatásait diadalmasan kiállotta. A siker felté­tele gyanánt tehát szelesebbre kell törnünk azt az utat, amelyen át az őstermelő, erőinek és lelkesedésé­nek virtusait feljuttathatja a közmunkásság tényezői közé. Baday Barna. Gyiiinölestoiiyfaztós Nyirogyh Szán. Macsánszky Lajos, helybeli ág. ev. tanító, ki a faiskola felügyelői szakvizsgát kiváló sikerrel letette, Nyíregyháza város képviselőtestületéhez — Májerszky Béla főjegyző fölhívására — memorandumot adott be a gyümölcstenyésztésnek Nyíregyházán való meghonosítása tárgyában. Az érdekes memorandumot, mely egy uj termelési és jövedelmi ág városunkban való bevezetésének nagy fontosságú kérdését tárgyalja, egész terjedelmében, a következőkben közöljük : Tekintetes Képviselő Testület! A szőlő és bortermelésnek az az örvendetes fel­lendülése, mely nehány év óta városunkban és környé­kén észlelhető, megczáfolhatatlanul bizonyítja, sőt han­gosan hirdeti, mennyi kincs rejlett és rejlik még tala­junkban, a mi még mindig kiaknázásra vár, kiaknázásra oly érleiemben, hogy földünk termőképességét és ked­vező éghajlati viszonyait a mostaninál változatosabb és jövedelmezőbb termények produkálására használjuk fel. Mindenekelőtt ismeretes dolog — és épen azért nem szükséges hosszasabban bizonyítgatni annak a köz- gazdasági elvnek nagyban és kicsinyben egyaránt szem­beszökő ''gazságát, — hogy az a gazdálkodási rendszer a leggyümölcsözőbb, a mely a lehető legtöbbféle ter­mény előállítására törekszik, mert ezzel mintegy biztos alapot teiemt magának a további üzemhez azáltal, hogy ha egyik, avagy másik gazdasági ágban nem sikerül is a várható termést elérni, a többi ág az ennek folytán előálló hiányt pótolni fogja oly terméssel, mely az egy­oldalú termelésnél kétségtelenül fenyegető válságtól eleve megóvja gazdáját. Eddigelé városunk a gabonanetnüek termesztésével foglalkozott specialiter; azért említem e specialis köz- gazdasági ágat a többiek felett, mert a gabnán kívül kivitelre a többi termények közül — a dohányt kivéve — alig jutott valami; annál örvendetesebb dolog tehát, hogy az utóbbi években fellendült csemege-szőlő és bortermelés már eddigelé is oly arányokat öltött, mely bízvást ösztönzésül szolgálhat gazdáinknak arra, hogy e közgazdasági ágat nagyobb mérvben karoljuk fel s ek­ként nagyobb jövedelemre is tegyenek szert. Azonban még ezzel talajunk termőképességét nem aknáztuk ki teljesen: más vidék talaj s éghajlati viszo­nyaival szembe állítva a miénket és összehasonlítva a nyerhető terményeket a valósággal producált termények­kel, arra a meggyőződésre jutunk, hogy egy közgazda- sági ág nálunk még úgyszólván teljesen parlagon hever, a melynek művelésére a talaj kedvező voltának felis­merése, valamint az eddigi tapasztalatok nagy eredmé­nyekre való kilátással biztatnak, és csak rajtunk áll, meg akarjuk-e érteni a jóakaró tanácsot, akarjuk-e sza­porítani jövedelmünket, szóval akarunk-c Nyíregyházán kiviteli piaczot teremteni. Ez a szép jövővel, nagy bevétellel biztató közgaz­dasági ág, mely eddigelé, még a helyi szükségletet sem bírta kielégíteni: a gyümölcstermesztés; ez az, a mi még nálunk a kezdetlegesség stádiumában van, mint nagyon is kevés figyelemre méltatott járuléka a szőlőtermesz­tésnek s talajunk termőképe iségével és éghajlati viszo­nyaink kedvező voltával arányban nem álló, fontossága tekintetében eléggé fel nem ismert ága az okszerű gaz­dálkodásnak. Hiszen gondoljuk csak meg, mennyi pénz megyen ki tőlünk csak egy nyáron és őszön is a piaczunkra vidékről kerülő különböző gyümölcsökért, mint cseresnyé, körte, alma, baraczk és különösen a lekvárnak való berzenczei szilváért. Vegyük figyelembe, hogy a gyü­mölcstermelés felkarolása esetén mennyi pénz maradna városunkban a helyi szükségletnek helyi termeléssel való fedezése után, mikor még a kivitelre is maradna jókora mennyiség, mert hiszen a befolyó összegek jelentékenyen hozzájárulnának a mi szorgalmas és vagyonosodásfa hajlandó s érdemes lakosságunk gyarapodásához. Olasz, Német, Francziaország egyes városai éven­ként nem ezrekre, hanem százezrekre, sőt milliókra rugó összegeket vesznek be a területükön termesztett külön­böző gyümölcsökért, például Lyon vidéke gesztenyéért 1.800,000, Mácon vidéke dióért 1.700,000 frtot vesz be évenként. Sőt nemcsak a közgazdasági előny, hanem a mi sokkal fontosabb az erkölcsi haszon szempontjából még érdekesebb példa gyanánt említem föl különö­sen Belgiumot, a hol egyes községek a közutak sze­gélyeit gyümölcsfákkal fásitották be, s ezzel oly nagy jövedelmet biztosítottak maguknak, hogy a fák gyü­mölcséből befolyó összegek nemcsak az illető községek közköltségeit fedezik, hanem ezenfelül még jókora ösz- szeg marad feleslegül annak a tartaléktőkének a gyara­pítására is, melynek az a czélja, hogy azokban az évek­ben, a melyekben a községet ért elemi csapások folytán az évi termés nem sikerült, s abból jövedelmet nem várhatnak, a nevezett tőke kamataiból fedezzék a köz­költségeket, s ekként az elemi csapás által a más kü- lömben is sújtott lakosság nincs még közköltség fizetése által is megterhelve. Vagy hogy közelebb eső városokat hozzak fel pél­dákul: Kecskemét és Nagy-Kőrös 1894-ben 427,500 forint értékű kajszinbaraczkot, meggyet és szőlőt szállí­tott el vasúton; a mely számadatokkal ha szembeállít­hatnék a mi városunk kivitelére vonatkozó számadato­kat, akkor tűnhetnék ki valósággal; mily csekély még a mi gyümölcskivitelűnk, ha ugyan ilyenről egyáltalában szólhatunk. Mindezen adatok eléggé bizonyítják, mily fontos a gyümölcsfák tenyésztése közgazdasági szempontból, kü­lönösen oly vidéken, melynek lejtős talaja semmire sem alkalmas oly kiváló mértékben, mint épen a gyümölcs- termesztésre. Ausztria, Belgium, Svájcz több tartományában a mezőgazdaság majdnem nagy részben gyümölcs terme­lésre, tejgazdaságra, állattenyésztésre lévén alapítva, nem is érzik meg ezekben az országokban a gabona ár rohamos hanyatlásának káros következményeit oly mér­tékben, mint éppen nálunk (Magyarországon) az egyol­dalú gabonatermelésre alapított gazd üköd isi rendszer következtében. Városunk lakossága, gazdaközönségünk zöme, mely­nek vagyoni állapota mellett hivatása is azt hozta volna magával, hogy a gyümölcstermelésre több gondot for­dítson, mindez ideig megfoghatatlan közömbösségből, vagy a dolog nem ismeréséből kifolyólag, vágy talán a jó példák híjában, lelkesedés hiánya miatt, ügyet sem vetett a gyümölcsnek nagyobb arányú termelésére; pe­dig ha tudná, ha számításokat tenne, mily nagy a kü­lönbség egy hold föld gabona és gyümölcstermésének értéke között, ha figyelembe venné, hogy a gyümölcsfa aránylag csekély megmunkálással sokkal nagyobb értékű termést ád, ha meggondolná, hogy a fatenyésztés a talajnak azt a mélyebb rétegét használja ki, melyet egyébként a mezőgazdasági termelés nem szokott igénybé venni, ha végül azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy á fák lehulló levele által mintegy megtrágyázott talaj ka­pás növények termesztésére sikerrel használható fel, ha tudja mindezeket az előnyöket és ismeri a gazda ember, lehetetlen, hogy fel ne buzduljon a közös mrinkára, melynek czélja első sorban azok jólétének fokozása, kik a munkában közreműködnek, másodsorban pedig a köz- vagyonosodás emelkedésével járó hazafias cselekedetek buzgó gyakorlása. A gyümölcsfatenyésztést azonban nemcsak a belőle várható anyagi, de sokkal inkább a vele járó morális és culluralis haszon ajánlja; a mire is Belgium szolgál­tat legnyomatékosabb bizonyítékot. Ottan ugyanis a gyári munkások ezreit óvja meg a nemes szórakozás, a gyümölcsfákkal való foglalkozás üres időben, a káros, testet-lelket egyaránt gyilkoló szeszes italok élvezésétől. Nem akarom ezzel azt állítani, mintha városunk népe valami rendkívüli mérvben szenvedne az alkoholizmus szenvedélyében, azonban, hogy idők múltával se lehes­sen tartani az alkoholizmus veszélyétől, annak egyik óvószerét s a mértékletes élet egyik biztosítékát épen a gyümölcsfa tenyésztés lelkes felkarolásában látjuk, a mely a mellett, hogy nemes szórakozást nyújt a termé­szet bámulatos erejének naponként megújuló nyilvánu- lása s annak szemlélése óllal vallásos érzelmekre is han­golja a romlatlan kedélyű emberiséget. Azt sem szabad felednünk, mily jótékony befo- folyást gyakorol az egyszerű földmives ember ilyetén foglalkozásával egész családjára, különösen pedig a fiú­gyermekekre, kiket éretlen duhajkodás helyett az apá­nak példája nemcsak a jó példa követésére buzdíthat, hanem a fakezelés titkaiba való avatás által egyszers­mind a jövendő életre mintegy utravalóval láthat el, a mennyiben azoknak még kenyérkereseti forrásává is vál- hatik. Ha bizonyítékaim általában késztethetnek bár­mely községet a fatenyésztés felkarolására, úgy bizony- nyai kell, hogy rábírják erre Nyíregyháza város érdemes közönségét annyival is inkább, mert mint vármegyénk­nek közigazgatási, közgazdasági, culturális, kereskedelmi középpontja, csak úgy fogja Szabolcsvármegyében az első helyet méltán elfoglalhatni, ha a községekben már ez időszerint virágzó faiskolák egy helybeli faiskolára te­kinthetnek, mint olyanra, mely berendezés, üzemterv, tekintetében amazoknak mintául szolgálhat s a melyben nemcsak a felnőttek, hanem az iskolás gyermekek is kellő oktatásban részesülnek és igy közvetlen tapaszta­lat megszerzése által nyernének képesítést a nagy czél — a gyümölcstermesztés előmozdítására, munkálására. Az is mindenki előtt ismeretes tény, hogy az utóbbi években mily óriási összegek mentek ki váro­sunkban csupán gyümölcsfa-oltványokért; —ha miként várható, a gyümölcsfatenyésztés évrŐl-évre fokozottabb mérveket fog ölteni, már csak az oltványlcészletnek hely­ben való beszerzésére is ajánlatos volna egy- okszerűen kezelt faiskola berendezése árinál is inkább, mivel az itt produkált talaj és éghajlati viszonyok tekintetében sók­kal nagyobb sikert Ígérnek és biztosítanak a más vidé­kekről behozotfaknál. (Vége ksv.) Kerékpárverseny Nyíregyházán. A „Nyíregyházi Kerékpár-Egylet“ Szent István napján, augusztus '20-án a Nyíregyháza—Rakamaz, illetve Nyíregyháza—Nagy-Kálló közötti országúton kerékpár- versenyeket rendez, melyre meghívja az idegen kerék­páros egyesületeket is. A versenyek sorrendje a következő: I. Távverseny a Rakamaz felé vezető országúton. A nyíregyházi és más hazai kerékpáregylet tagjai részére. Indulás délelőtt 10 órakor. Táv: 30 kilométer. 15 kilo­méterre fordulóval. Elsőnek nagy ezüst, másodikriak és harmadiknak kis ezüst érem, negyediknek bronz érem. Tét 5 korona. Délben közös ebéd a Koronában. Délután fél 5-kor kivonulás a nagy-kállói ország­úira a rövid távolságú versenyekhez. II. Vendégek versenye. Idegen kerékpáros egyletek tagjai részére. Táv.: 5000 méter, fordulóval. Elsőnek ezüst, második és harmadiknak bronz érem. Tét nincsen. III. Egyleti verseny. A Nyíregyházi Kerépár-Egylet tagjai részére. Táv: 5000 méter, fordulóval. Elsőnek ezüst, második és harmadiknak bronz érem. Maximalis időtartam, melyen belül a dijak kiadatnak 12 p. 30 mp. Tét 3 korona. IV. Vegyes verseny. Nyitva úgy az idegen, mint a helybeli kerékpárosok részére, ha nem egyleti tag is. Táv.: 3000 méter, fordulóval. Elsőnek ezüst, második és ha legalább 5 versenyző indul, harmadiknak bronz érem. Tét 2 korona. V. Lassú verseny. Nyitva a kerékpáros egyletek tagjai részére. Táv.: 60 méter. Nyertesnek ezüst érem. Tét 1 korona. A versenyek befejezése után társas kirándulás a Sóstóra. Este 8 órakor közös vacsora. Dijak ünnepélyes kiosztása 9 órakor. Vacsora után táncz. Jelvények, melyek úgy a versenyeken, mint az esti mulatságon való részvételre jogosítanak s mint igazolványok, látható helyen hordandók, a Tahy István úr üzletében és a versenynél 1 koronáért kaphatók. Kerékpáros egyletek tagjainak ingyen. A versenyeknél a nézőközönség részére az országút mentén elkülönített helyek tartatnak fen. A kordonokon belül csak a versenyintézőség és a versenybíróság jelvé­nyekkel ellátott tagjai; valamint az induló versenyzők és eltolóik tartózkodhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents