Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
a „N Y I li V I DÉ K*1 den valószínűség szerint — ha ugyan nem mesebeli képzelet szülötte — vagy maga Vár- konyi, vagy az ő megfizetett embere. A nép azonban — és ez lényeges a dologban Kossuth Fereneznek tudja, hogy ö volt. És bizonyosan azt sem tudja Eötvös Károly, hogy mikor a tavasszal Kossuth Ferencz az önálló vámterület mellett való agitálása közben itt volt nálunk Nyíregyházán s az ö jelenlétében megtartott népgyülés határozataként petíció készült az önálló vámterület kimondása érdekében s a polgárság fölbivatott, hogy a kérvényt Írja alá: a környékbeli községek népében megint csak föltámadt az a hit, hogy Kossuth Ferencz osztja már a földet, s tömegesen jött be a nép iratkozni, hogy ki mennyi földet vállal, s még két hét múlva is nagy csoportokban állott a közeli falvak népe a városháza előtt, várva a földosztó Kossuth Ferenczet. Éhez a helyzethez most még épen csak az hiányzik, hogy Várkonyit, aki — jól értvén mesterségét — mindezt a sok titokzatos dolgot beoltotta a mi népünk könnyen hivő felfogásába, — védelmezze itt a törvényszék előtt Eötvös Károly, fő embere a függetlenségi pártnak s intimusa Kossuth Fereneznek. Kérjük Eötvös Károlyt, tegye le ezt a mandátumot. Adja át másnak, akárki híres krimi- nálistának, aki csak ügyvéd, és — nem mint Eötvös Károly — egy nagy politikai pártnak a vezérembere, akinek a neve oda van nőve a Kossuth névhez, ami zászló. Ha Eötvös Károly még is védelmezni fogja Várkonyit, akkor — ha Haynau dicsőítéséért a fiskus valakit pörbe fogna — ám vállalkozhat annak védelmére is. Eötvös Károly — reméljük — tisztában van azzal, hogy az ő védelme Várkonyi érdekében, itt Szabolcsvármegyében, nagyon sokkal és nagyon veszedelmes módon többet fog jelenteni a közönséges értelemben vett jogvédelemnél. Itt Szabolcsvármegyében, ahol ez a lelki- ismeretlen gazember ezreket sarczolt ki a legszegényebb nép keserves filléreiből, y gjEzt a „társadalmi politikát“, ha mindjárt négy házat épített is, üzérkedvén vele, Várkonyi, Eötvös Károly talán csak nem akarja legitimálni. Az ő védelme pedig ezt jelentené. Az uradalmi cselédek marhatartása állíttassák vissza. Ez mellőzhetlen nemcsak közgazdasági, hanem erkölcsi s igy a nemzeti élet szempontjából is 1 Oktalan kapzsiság s a legszemérmetlenebb egois- mus voltak azok, mik támogatva a pénz imádó kor által feltalált tetszetős phrasisoktól — rá vezettek némelyeket már a 60-as és 70 es években arra, hogy az uradalmi cselédeknél nagyon bölcsen dívott marhatartást eltöröljék, illetve 20—30 forint évi készpénzzel megváltsák, hogy aztán idővől a legtöbb ura dalom részint muszájból, részint hogy a legmodernebb, életre való, pénzt minden áron ontó gazdálkodási mód tói el ne maradjanak! És váljon ezek az úttörő, legmodernebb s leg- pénzéhesebb gazdák gondolkodtak e a fölött, hogy midőn ők igy pár milliónyi évi többletre véltek szert tenni, — mert tényleg nem nyertek — micsoda mérbe, irtózatos távolság. Óránkint 41 kilométert kellett futnia egy nap ős egy éjszakán át. E hó 4-ón a rou- baixi versenypályán Huret hires franczia távmenő 852 km. tett meg két petroleum (andern, három trip'et és négy quadruplet felváltott támogatása mellett. Jutalmul 3400 frankot kapott a gyártól, melynek gépét használta. Hazánkban szintén nagyon elterjedt a kerekpár- sport. A fővárosban 8—10 kerékpáros egyesület van, a vidék majd minden nagyobb városában alakul egyesület. Kolozsvár, Győr, Temesvár, Nagy Becskerek, Pécs, Deb- reczen versenypályákat is készítettek, a hol trenírozhatnak njugodtan a versenyre készülök. Nyíregyházán is van kerékpáros egyesület, Nyíregyházi kerékpár egylet czim alatt. Igen jó barátságban van a szomszédos egyesületekkel. Szerencsre. Miskolczra, Debreczenbe átrándult az ott megtartott versenyekre 8—10 tagja mind:g. A jövő hónap végén maga is rendez egy kisebb méretű mérkőzést a raka mazi, vagy a nagykállói ki’Unő országúton. A múlt vasárnap nagy napja, nagy vendéglátó napja volt ennek a derék kis sport egyesületnek. Debrecenből jöttek át vagy harminczan az ottani egyesület tagjai, hogy vissza adják a mieink két héttel ezelőtt versenyük alkalmából tett látogatását. Hatan végig biciklin jöttek, a többiek Laszgallner elnök vezetése alatt Téglástól, vagy egészen vasúton. Kovdch Győző elnök fogadta az érkezőket egyen ruhás kis csapatával s a meleg fogadtatás után mind nyáján kerékre kapva tekintélyes sorban vonultak be — általáuos feltűnést keltve ilyen látványhoz nem szokott városunkban — a Koronába. A kedélyes villás reggeli alatt a nyíregyháziak szép csokrokkal lepték meg a debreczeniek három kerékpáros hölgyét Laszgallner Nóra, Lux Olga és Bognár Mathild kisasszonyokat. Javában folyt a barátkozás, a hetlen kárt okoztak nemcsak az alsóbb nép gazdasági ős erkölcsi életében, hanóm magában a nemzeti életben is !? Aligha! Sőt mondjuk ki: Éppenséggel nem gon dolkodtak e fölött sem ők, sem mások, kik illetékesek lettek volna! Fel kell ezt tennünk, mert csak igy lesz enyhíthető az a hiba, melyet elkövettek és elkövettetni engedtünk! A munkásuép formaliter meglett fosztva, illetve reá kényszerítve, hogy a marhában kezén levő — 500—600 ezer urad. cselédet véve számítási alapul — mintegy 50—60 milliónyi vagyont elfecsérólje; reá lett csábítva a korcsmák révén arra, hogy a recom- pensatióul kapott — ha ugyan kikapta — mintegy 10—15 milliónyi évi készpénz fizetés többletet formaliter eligya; meglett fosztva tehát egy nagy tőkétől s ennek mintegy évi 25—30 millió forintnyi biztos jövedelmétől csak azért, hogy a nagyon modern, élelmes gazdák úgyszólváu csak látszólag nyerjenek valamit. Mert hisz’ a tulajdonosok a marha tartás megváltására mintegy 10—15 milliót fordítottak; azonban maga az a gazdasági anyag (szalma, kevés széna, legelő, épület tőke), melyet a cselédség a marhatartásra fordított, szintén nem ért többet! Az hogy a cselédek mégis 25—30 millió frtnyi évi jövedelemre tettek szert, annak tulajdonítható, hogy a cselédség a deputatum földjén termett anyagot is értőkesitette ős őrtékesitette családja tagjai munkáját, takarékosságát, szeretetőt stb! Ismerjük a cseléd tartással járó kellemetlenséget és gondot is ! De mik ezek a gondok ős kellemetlenségek — plane ha ezek a gazda egy kis okos körültekintése, helyes fegyelmezése stb. mellett kikerülhetők — azon mérhetlen károkkal szemben, melyeket a marha tartás elvonása, megváltása által a legszegényebb osztályok magán gazdasági életében, erkölcseiben s igy a nemzeti életben okoztunk!? El sem lehet azt hamarosan mondáid. E helyett elmondjuk inkább a cseléd marhatartás előnyeit oly főbb vonásokban, hogy kitűnjék a mai helyzet tarthatatlansága is! Egy marha tartó cseléd állandóbb, hivebb, ragaszkodóbb lesz helyéhez és gazdájához. Ez világos! És ez, azt hiszem, ma már nagyon kívánatos tulaj donság! Egy kis tőkéje lévén a márhában, van már neki is mit félteni a társadalom felforgatóival szemben; még szolgai helyzetében is inkább conservativ lesz s nyu godtan, türelemmel és reméuynyel szivében viseli sorsát. Rendesen táplálkozván és élvén, uemcsak nagyobb az élet kedve ős jobb a munka téteménye, hanem ke rülni fogja az iszákos, léha élet módot is. Kifejlődik benne is a takarékossági hajlam. Mert a nép — s ez jellemzi ősi, nomád voltát legjobban — csak a marhába szereti befektetni kis pézecskéjőt. Semmiféle takarékpénztárban, vagy váltóban nem bízik ügy, mint abban az ő szeme előtt lévő s páratlan szeretető és gondozása mellett erősen gyarapodó kis takarékpénztárában: a marhában. S ez — úgy hiszem — oly takarékpénztár, mely a legszegényebbnek mindenkor rendelkezésükre állván, a nemzeti életre jótékonyabb, mint bármennyi kis takarékpénztár. Megható nézni azt a szeretetteljes gondozást, melylyel a nép állotjait körül veszi; nem csoda aztán, ha nem szólva az erkölcsi kihatásról, állatjai után oly mesés jövedelme van, a milyet semmiféle sablonszerű, modern gazdálkodással üzletszerűen elérni nem lehet! A népben levő azt a szeretetet — melylyel a marha iránt viseltetik s mely nagyban hozzá járult, hogy a mi állattenyésztésünk régóta virágzik, — nem szabad elölni, sőt inkább a marhatartás megadása által inkább fokozni! Hiszen ennek közvetve éppen a nagy uradalmak veszik hasznát, lővén oly munkás népe, mely az állatot szereti s tud is a körül eljárni! mikor öt újonnan érkezett kerékpáros köszöntött be. Guttmann a szerencsiek joviális titkárja és a diós-györi vasgyár négy hivatalnoka. Harsány éljen fogadta a nagy utat (50, illetve 94 km.) megtett vendégeket. 11 óra tájban felkerekedtek vagy huszonötén és bejárták a várost. Rendkívül tetszett a vendégeknek a város lombos fákkal, zöld terekkel dekorált minden része. A szép fasorokért még a port is megbocsátották Szabolcsmegye, Debreczentől az irgalmatlan rossz fehértói ut által úgy elkülönített, szépülő főhelyének. Délben kivonultak a Sóstóra. Az erdőn átvezető út olyan hatással volt a vendégekre, mint tavaly a szerencsi és borsodi biciklistákra. Nem győzték eléggé dicsérni. De hát szép is ám ez a mi sóstói utunk, a mint kilométereken át összeborul az ember feje fö’ött a susogó tölgylomb és a tiszta homokos utón szeszélyes figurákat rajzol a napsugár. Mint egy smaragdból, gyémántból formált alagút, a hol szin- arany a drága kövek foglalatja. Künn a Sóstón izes ebéd, vig zeneszó várta a kirándulókat. Vendégek is szép számmal jöttek kocsin. Ebéd alatt egymást követte a sok szellemes vagy bohókás toaszt. Először a mi kedves kerékpáros elnö künk Kovdch Győző köszöntötte fel a vendégeket; majd a debreczeni egyesület elnöke Laszgallner beszélt. Felköszöntőt mondtak még Bencs László polgármester, Md- jerszky Béla városi főjegyző, Dömötör György, dr. Freund a debreczeni kerekesek jó kedvű titkárja, Guttmann a szerencsi titkár, dr. Ferlicslca Kálmán országgyűlési képviselő, Okolicsdnyi Dezső árvaszéki ülnök stb. stb. Ebéd útán a Benczy Gyula tüzes csárdásai mellett tánezra lendült a fiatalság. Hazavonulás előtt Laszgallner Oszkár a debre czeni verseny győztes műkerékpírosa bemutatott kis Avagy csak nem gondoljuk, hogy az állam nevelje majd a népet kocsisnak, lovásznak, béresnek is, stb? mert vannak jelek erre is! Fontos tehát a marhatartás megadása azért is, hogy a nép azt a szeretetet és ügyességet, mely ide kell, megőrizze, sőt családjában át is örökítse! Gondoljuk még hozzá azt, hogy az ily, marhával bíró családnak a tagjai hasznosan foglalkoznak a ház körül, s már a szülei háznál megtanulják az egyszerű, rendes, takarékos ős munkás élet módot, — a helyett hogy léha, erkölcstelen életre adnák magokat stb! Gondoljuk meg, mi ez a nemzet félmilliónyi családjánál!? Mert legalább ennyit tesz ki a gazd. cselédek száma! Tegyük fel, hogy minden ciládnál a tehén, sertés ős baromfiban csak 100—100 forintnyi tőke vám elhelyezve; ez a félmilliónyi cselédnél 50 millió frtnyi vagyon ! Es még milyen vagyon? A legszegényebb emberek kezén van; azok kezén van, kik e vagyont a legmagasabban és a közjóra leg. áldásosabban bírják kamatoztatni éppen az említett szeretet folytán; bizonyára 50% ra megy a kamat 1 — Tehát 25 millió frt jövedelem áll rendelkezésre ezen a réven a legszegényebbeknek! Ez biztosítja az igazi nemzeti életet és általáuos jólétet, nem a milliós kávéházak és korcsmák mesés jövedelme, melyek csak pünkösdi királyság! így egy rossz esztendő nem hozza forrongásba a tömegeket, mert neki is van egy kis tőkéje, a mihez hozzá nyúlhat. Sőt egyike a másikát, sokszor kis gazda rokonát is kisegítheti az ily cseléd. A cseléd marhatartás behozatala vezet el legkönnyebben és legkevesebb áldozat nélkül oda, hogy a vagyon némileg kiegyenlittessék s a társadalom az alulról jövő rázkódásoktól még sok időre megki- méltessek. És igy tovább! És igy tovább. Igaz, hogy e nagy jövedelem ellenében az uradalmak kénytelenek némi áldozatot hozni, legelő, szalma, egy kis széna s megfelelő épületekben 1 Ámde ez anyagi áldozat csak parányi a felsorolt anyagi és erkölcsi előnyökkel szemben! A nép az uradalom roppant kis értékű anyagjából sokat kepes produkálni ez utón. De ha nagy áldozat is, nem megy kárba mert még nagyobbat kapnak ellen értékül t. i. egészséges, jó, megbízható munkás népet, mely nélkül éppen az uradalmak nem lehetnek el! hacsak nem telepítenek le valami rabszolgákat! Igen, de ezekkel meg nem le hét nemzeti államot alkotni. Az áldozattól tehát nem szabad vissza riadni! Persze, hogy a mai rabló gazdálkodáshoz már majdnem egészen hozzá szokott újabb generatió nehezen bírja magát ily áldozaton is elszánni! Meg kell azonban gondolniok, hogy az eddigi rablógazdálkodás tovább már nem űzhető nemcsak az ő, hanem a nemzet anyagi és erkölcsi kára nélkül sem! A könnyű, minden szolidság nélküli gazdálkodás ideje lejárt! Avagy csak nem gondolják a nagy földbirtokok urai, hogy a nemzeti életben úgy rendezkedhetnek az ő gazdálkodási módjukkal, mint azok a rövid tartalmú bérletek!? Ők ős utódjaik talán mégis csak óhajtják a 2-ik ezer évet is végig küzdeni!? Hisszük és kívánjuk! Nálunk a nagy birtoktestek fenntartása eddig fontos nemzeti érdek volt! És ha ők a nemzeti élet követelményeinek megfelelő, az eddiginél több erkölcsi tartalommal és Bolidsággal bíró gazdálkodási módot és rendszert fognak követni, még sok-sok ideig teljesíthetik e nemes missiót anélkül, hogy útjában állanának a nép szaporodásának, vagyoni gyarapodásának és erkölcsi uemesedősónek. Ezt igazolják azon uradalmak is, melyek a solid gazdálkodás terén haladnak ! Vegyenek ezekről példát a többiek is! Ne riadjanak vissza még anyagi áldozattól sem I mert jól Bporttársával, a 10 éves Fehér Józsikával, egynéhány szemkápráztató produkciót. Hatalmasan megéljenezték a bámulatos ügyessőgü kerékpárosokat. ‘ A vasúthoz mindnyájan kikisérlék a nyíregyháziak vendégeiket és szívélyes búcsúvétel után sapka-lengetés, éljen riadal közt ragadta haza a vasparipa, gyorsaságra nézve erős kunkurenseit, a derék debreczeni kerékpárosokat. , A Nyíregyházi kerékpár egylet, bár megérdemelte, büszke lehet szomszédai szeretetére és erőt .meríthet ebből a jövőre. Tervbe vett versenye sikerült lesz, hiszen rokonszenves érdeklődéssel kíséri majd az egész város és a szomszédos kerékpáros egyesületek. Kitértem felvett irányomból, én a kerékpár karrierjét akartam kisérni a schweinfurti mechanikus Fischer Móricz Fülöp döcögő szerszámától a mai elegáns Humber gyártmányig. A megbolondult nimet köszörűs után híjigáit göröngyöktől, a világbajnok czimet nyert versenyző arany érméig, tiszteletdijáig. Ma már zenitjét érte el a bicikli kultusz. Külön irodalma lett. Virágzó vállalatok élnek belőle. ÖsBzefort a századvégi ember életével. Biciklin szökteti meg imádottját, biciklin csípik nyakon jobban kerekező üldözői. Sokan ifjúságok legszebb idejét, egészségüket, életüket szentelik ennek a sportnak. A távolságokat megrövidítette. Húsz kilométernyire lakó ismerősünket könnyű szerrel meglátogathatjuk rajta; viszont, ha a feleség nagyon zsörtölődik, rákapunk a gépre és hat perez alatt három kilóméternyire heverhetünk a zöld fűre ős nyugodtan szívhatjuk el czigarettánkat.
