Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
„N T I I* V 1 ü fc H.' a Vég)« ki miodeuki reizet a Buckából bármi mo doo! 11« I tail jobb u'al «a módot, ám kövesse axt! De tegyen! Mert ma a legkisebb jó caelekedct i* többet ér, mint 100 aoquette és 1000 demosthrocai szónoklat! Munkálkodásunkban vessük magunkat mindenek etilt azon térre, melyet 30 ét óla annyira elhanyagoltunk, ho y ismeretlenebb éa idegenebb lett eliliOnk, mint a legsölé’ebb Afrika! 8 ez a tér: A kia gazda éa munkáanép anyagi, azellemi éa erkO.e-i élete, melyril csak akkor veitaoli tudomást, midin elleodolc fordít- látott! Azt hisstOk, hogy aa a azellemi éa erkölcsi tike, melyei őseink a népbe milliók áldozata árán csepeg tettek bele azért, hogy haaznoa tagjai legyeoek a társadalomnak. — elpnaztithatlan! lm pedig clpu-ttult egy rövid ember ölti alatt! Az az hogy nem pusz ult el, csak viaaza — és átalakult a mai kor báiváoyává : pénzzé! De ez még rosszabb! mert a rohamosan felhalmozódott kincsek testi eipusztu'ásra a erkölcsi el zQllöare készítették elő a talajt, mely ma kezd inogni alattunk! Ez is Itten figyelmeztető ujja arra, bogy térjünk viasza aa alapvető munkára! Hogy térjünk viasza n nép szellemi ét erkölcsi életének átívelésére, gyákorrlván a vallásosság é> haza fiság erényeit, — alakítván gazd. olvasó köröket a bítwaiOvetkezeteket, — támogatván éa oktatván n magára hagyott kis embert minden téren! atb. atb. Mert ez az egyedüli mód arc«, bogy n tőlünk el- idegeníteti kis ember szivéhez, leikéhez hozzáférhessünk, hogy- megértethessük, vele magunkat — a a további dalgok — (okszerű gazdálkodás, szövelkeiés atb.) fej lenatéaénél őt la megnyerjük baaiuos munka-tártul. Tegyük ezeket a akkor a nép *em aa Isten, sem n haza, sem az i vezetői ellen nem lesz fordítható! Ez a tér, a melyen legmaradandóbb, bár a jelenben egy cseppet sem feltűnő emlőket állíthat luki az ó cselekedeteiről! Senki lem oly nagy éa hatalmas, hogy itt méltó működéi teret ne találjon. 8,-nki sem oly kicsiny éa gyönge — ba csak erkölcsileg iutact — hogy e téren a köznek, a hazának szolgálatot oe tehessen! Seokisem oly jó éa tökéletes, bogy e téren jobbá éa nemesebbé oe válbaaaék. Senki sem oly gyönge és gyárló — ha csak Iámét erkölcsileg intact — hogy itt ne érvőnyesalhoaaeti. Senki sem lett — ha még oly nagy áldozatokat la hozott — oly «okai a hazájáért, hogy Itt még többét ne lehelné. Seuki sem — ha c-ak Ismét erkölcsileg Intact — tett oly keveset a közügy nők, a hazának, hogy Itt emelt fővel ne működbe» •ók közre I Itt az alkalom, bogy kicsiny és nagy, gazdsg éa szegény, dr és paraszt szívvel és leiekkel szolgálhassa netneiak a haza érdekéi, hanem a magáét it! Itt az alkalom, hogy az tlr, mely eddig a kis és nagy embert e hazában elválas/'ottn, kitöltessék a kö söa romlkában érvényesülendő kölcsönös inegbecsQ lé* állal! Itt az alkalom, melynél mindenki legméltóbban bémutalhatja éa kifejtheti igaa vallásosságának, Ouzel■ len bizaftaaságánák, nemos altruizmusának egész erejét és fényét! Itt áz alkalom ki mutatni, hogy az Igaz vallásosság nemes cselekedetekben, a valódi hazafi»aaág áldozatkészségben a a nemes alirulsums má<ok érdekei nek is előmozdításában rejlik. Nincs oly foglalkozású, nincs oly társadalmi átláeu ember — magokat a pénz embereket sem véve ki — a ki józanul, a dolgok mélyére natolva s a közjót, melyben mindnyájunk java vao, szemeién tartva, nyu gödi lelkiismeretiéi merhetné mondani, bogy p. o. a hlietacóveikeielt ügy ma nem az ó érdek Qgyo Is Ne mondja ázt nekünk senki, bogy p. o. a bitéi- ■eiűsetkeaeU törvényben rejlő Intentió bármely pénz embernek Is, vagy pláne a pénz Intézeteknek tétele ellon lenne Irányítva! mert a pénzintézetek vagy se- lidak, vagy nem azok. hallhatna nagy moaateségról, miért no láthatua át a faláb? Ml úgy eszünk és emésztünk, mint az oktalan állal; vájjon be lenne olyan világ, a hol n tápláló levágó föltannli á boldog lakosokat e nevetaéges robot alól ? A hitvány veréb, tői még a csúnya deocver is különb nálunk abban, hogy repülni tud. Nemds, »okkal csekélyebb világ leone a mienknél aa olyan, n hol logfe-ye •óbb rlmejo férfiak, a leggyönyörűbb nők a főidből aaagMtten mászkálnak, mint a hernyók. £» ugyan kellemetlen dolog leooe olyan világon lakói, a hol minden Illái, minden kéj es a virágok ofovenek ? á hol a >ze lek soha sem hlraak vthsrrá öaazekavarodni e« több talodapféle siiaü nap aül éjjel nappal; gyémánt a rubint mellett; gyémánt a smaragd vagy a aafir mellett, e hol ee-éjsa«ká« kékek, a napptlok akartát pirosak s örök tavasa dictősééébeo ,»tincs holdak hiouk féayüket a vitek tükrére, a csillámló hegységekre; e hol a férfiak, aók vagy talán másnemű emberek la a levegőben laknak, alakra aézvo l ökölét csők, sokszoros értékkel fognak föl mladaat, lautéaók usual világítani bírnak, elághaletiéoek, mint aa aabeait a tin hí.hatatlanok is. ha ugyan nem ölik meg magukat c-upi klváacaistgbol! Ml lűrpe parányiságok győződjünk mag agyaaersmia- daokorra, hogy mlndto képzeletünk csupa meddőség a végtelenségnek közepette, melyet még n maaazelátóval la alig sejtünk Es mikor aa éjfél magányosságában a csillagos ég fenséges képet nézve, az Ismeret lan világokra gondolnak, melyek benépesítik a tért, gyóiődjüok meg hogy ott Is vannak vagy lesznek élő teremtések. M<rt n csille gnkbell élet nem szükségképpen egyidejű n ml ftl dűokóvél: oly végketetlen sokféleség uralkodik az égen, mint a ml kartjeiokkea Vaaaák olt ambertiégek. a melyek haeoolllbatatlaaul előbbre haladlak a tőkéié tesküiéiben, mint mi. A mi füldünk egész politikai, stocziátis 0« vallási történetével együtt rank egy »regény kis bangyeboly. csak egy tiszavirág röppeaéae a napsugárban Camille Klammariou. Első «gelben karöltve haladhatnék a kilelazövet- kesetékkel a továbbra is megmaradnak Második esetkén nemc-ak nem kár, ksnem a közjó érdekében »tök- a -ges la, hogy mentül előbb puhatoljanak, ezzel la apad váa a ve-zélyck szám* A rohamos gazdagodás ideje lejárt minden téren! Minden téren a soUdságoi, a tiaz :essége» hasznot rz>bad tűrni csak, mert különben a közt. a hazát veszélyeztetjük továbbra ia ! A kijelölt téren tékát mindnyájan találkozhatunk a vállvetve dolgozhatunk! Lassan agyén én csendesen — mert hisz n gyomóetOttermó Mfa nevelése időt és ■ Őreimet követel, — de sónál áldásosabb le*x mákó- détünk. ab. NyiregyMzn, julius bő 15. Bory He la úr, a vármegyei függetlenségi cs 48-a« párt elnöke és Gencsy Bertalan orsx. képviselő úr. közös nyilatkozatban válaszoltak a .Xyirvidék* ez évi 27-dik számában megjelent felszólalásomra. Bármilyen vakmerőségnek lássák ia Bory Bdla de Gencsy Bertalan urak, bogy dn. mint egy szerény vidéki hetilapnak a felelős szerkesztője, az ó nyilvános ténykedésüket, szintén a nyilvánosság terén szóvá tenni merészkedtem, az ő felfogásukkal szemben, amelyben kétségbe vonják .illetékességemet* arra, hogy az ó .tetteik* és .elhatározásaik* felett .bírálatot* mondjak, kötelességem óvási emelni. Mert, bár mennyi hajlandóság mutatkozzék is a mai magyar társadalom fölfogásában arra, hogy a sajtóval szemben reakciouárius hajlamokat tápláljon, idáig még — tudtommal — nem jutottunk annyira, hogy a sajtóuak azt a jogát, hogy a közélet embereinek uyilváuo* ténykedéseit megbírálhassa, valaki kétségbe vonta volna. Ez volt az egyik megjelölt jogezimetn (illetékességem I arra, hogy a .Xyirvidék* ez évi 27-diki számában közzétett lölszólalásomban följajdultatn ama tény fölött, hogy Bory Béla úr, mint a vármegyei fűggutleuségi és 48-as párt eluöke és Gencsy Bertalan úr, iniut vármegyénk egyik választó kerületének ez elvek alupján orsz. képviselője, tiszteletreméltó egyéniségűknek egész erkölcsi súlyát odaadták, egy — urna fölszólalásombau politikai erkölcsei szerint jellemzett hírlapi vállalkozás megsegítésére A másik, szintén megjelölt jogezim, amelynek alapján fúlszólulásomut megtettem, az volt, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, amelyhez ez az ajáulás intézve volt, én is egyik szerény tagja vagyok, s mint ilyen, még azt a merészséget is elkövettem, hogy tiltakoztam az. ellen, tniszeriut a szabolcsvárinegyei függetlenségi és 48-as pártot olyau sajtó orgánum képviselje itt a vármegyében, amely lap előbb a kormány subvenciójának megnyerésére számított és tett lépéseket, s mikor ez nein sikerűit neki, hirtelen a függetlenségi eszmék hirdetői közé állott; amely lap, ospirálvúu három hónapos csecsemő korában arra, bogy vármegyei hivatalos lap legyen, míg eunek lehetőségében reménykedett, minden egyes számában uz émelygésig menő hízelgésekkel vette körűi a vármegye .kiváló, érdemekben gazdag* stb. főispánját s a .valódi, igazi miuta alispánt,* — mikor pedig e törekvésének lehetetlensége nyilvánvalóvá lett, már n közvetlenül azután megjelent számbau a legélesebb elítélésben része sitette a vármegye közigazgatását; amely lapuak tulajdonos szerkesztője becaűletbiróság által diakvalifikált egyén, felelős szerkesztője pedig, mielőtt Xyiregyházára jött, a debrecaeui kormánypárt hivatalos lapjának volt a felelős szerkesztője. Ezt a jogezi meinet, t i. hogy a függetlenségi ée 48-as pártunk én is egyik tagja vagyok, Bory Béla úr ée Gencsy Albert úr ezzel akarják elvitatni: .ezen kérdésben I. L. urat tetteink éa elhatározásaink felett bírálatot gyakorolni egyáltalán illetéktelennek tartjuk, mi- utáu ót pártunk tagjai között semmiféle ténykedésben látni nem rolt szerencsénk.* llát hiszen én azt tudom, hogy a tábornokok nem igen szokták öemeroi a közkatonákat. Ez azonban uem változtat azon a tényen. hogy én még le tagja vagyok a függetlenségi pártnak, az ie voltam mindég éa soha nem voltam mis, éa az is maradok; valamint nem változtathat azon n tényen sem. bogy — míg Pazonyhan laktam — a bogláoyi kerületi függetlenségi párt gyűlésire, valamint a vármegyei függetlenségi pártnak itt a központban (legutóbb például az általános vármegyei lisztujilás alkalmából) tartott értekezleteire, közgyűléseire mindig, mint n párt tagja meghívást kaptam a azokon meg ie jelentem Hogy ezeken a gyűléseken nem szerepeltem, arról I már csakugyan nem tehetek, mert a «toboz igazán uem értek, annyira uem, hogy — .•gézi őszintén bevallbatom — sóba életemben még csak egy toast tot wm mondottam el. Hamélem azonban, hogy e fogyatékosságom mellett, azért tagja lehetek éa maradhatok ennek a pártnak továbbra ia. És ezzel azt hiszem, igazoltam mind a kát jogezimemet, t- i. hogy úgy ia, miot hírlapírónak. úgy u, mint a függetlenségi éa 48-aa párt egyik tagjáuak meg volt az illetékességem arra. hogy amit a azóbau levő fólszólalásbao megírtam, azt megírhassam. A dolog érdemére nézve Bory Béla éa Gencsy Bertalan urak nyilatkozatukban nem reflektálván, ahoz uekem aincs több mondani valóm. Csak az a megjegyzésem van még, hogy én nem jogúmmá/ öltem akkor, midőn a kérdésben levő fölszólalást megírtam, de kötelességemet teljesítettem, még pedig nohéz kötelességet, amely elől azonban sem ethikai érzékem, sem — talán túlságosan megőrzött idealizmusom nem engedett kitérést. 1 néződ) Laju*, a »Nylrnéék» falat«» »»«kssnájr ÚJDONSÁGOK. — Kegyelmet kérő szoczlállsták. Szobolc»rár megyei stoctttIDta mozgalmak idején rgyre-másr» tarlónak tt elámított (ÖldmÍTelók az alakuló #s tantcakoró gyűléseket, természetesen hztóatgi engedély nőikül, fűt hatósági tilalom ellenőre. A hatóságok aztán felelői, aógre vonták • kolompasokit, akiket egymásután 100—200 fr, piozbüntetósre e» 15—30 napi elzárásra ítéltek. Az Ítéletek ellen beadott felebbetösek megjárták mind a bárom fórumot a a dolog vége át lett, bogy a kíszábott büntetőzőket harmadik fokon is helyben hagyták. Néhányat! ekkor az elítéltek közül felség folyamodványból fordultak a tetteiket ástam bánva Ó felségétől kérték a kiszabott büntetés elengedését. A felségfolyamodványok kötői kettő az eperjeskeiekó és a pitrohaiakó most küldetett be a belügyminiszter által Szsbilcsvánnegyehct azzal, hogy ttok a Cabinet irodától minden megjegyzés nélkül érkeztek visstt. A megérdemelt pó.dáa büntetéseket tehát a nem régiben ia még annyira fennhéjázó, de már mogjuhászodott szocialista .vezéreknek viselniük kell a egyúttal megbizonyosodhatunk a felől ia, hogy a király nem tsrt .velők az urak ellen* mint azt annak Idején éppon ők hirdették. DJ állások a vármegyénél. A vármegye közgyűlése tudvalevőleg feliratot intézeti a belügyminiszterhez, kérve, hogy a föispáni hivatalhoz egy iglaló-kiadőí alias rendszeresilteasek. A belúgyministlcrtől _n napokban jóit o felterjcszlésrc a válasz, amelyben a belügyminiszter érlesiti a vármegye közönségét, hogy a torve- zclt uj állások rendszeresítésének kérdésében, a jövő évi vmegyui költségvetés felülbírálásakor fog határozni. — A színház sorsa. Nyíregyháza város képviieló- esltilele — mint azt előre jeleztük — pénteken délután tartóit közgyűlésében döntött a színház sorsa felelt. A határozat meghozatalul hosszabb vita előzte meg. A vélcményudasra felhívott gazd. ét pénzügyi szakosztályoknak, valamint a tanácsnak a véleménye tudvalevőleg az volt, hogy a város a színházépületre augusztus h» ti-áru kitűzött bírói árverésen vegyen részt, még pedig 2200Ö Irt erejeig; ha azonban akadna árverező, aki ct óatZ'gen felül lenne ajánlatot, úgy a város egészen •JB000 írt erejeig vegyen részt az árverésben, hogy így a város 0000 frtnyí követelése is kiteljen. — Elsőnek lieiticily .1/ilszi szólalt (el, a ki hozzájárult ahoz, hogy a város a txinliáxépűlclet megszerezze, de nem tartja szükségesnek, hogy uz ó«»zeg meglmtároztassék Kováek Elek 22 ezer frton túl nem inenne. ŐMjfsy Károly a mellett szolalt fel, hogy s varos szabad kézből igyekezzen a .tinhazat megszerezni. Hrdák Károly legfeljebb IH ezer Irt erejéig íiatslmatná fel az árverésre kikol- dondó képviseleti tagokét. Az elnöklő polgármester ezután elrendelte a névszerinti szavazást, amelynek eredménye az lett, hogy a képviselet t>0 szóval 4? aliené - ben a szakosztályok ée tanács javaslatát fogad la el és &3 szóval it ellenében kimondotta, hogy e határozat csak birtokon kívül ícicbbexhctő. As árverésen a képviselet in cg bízásából a polpármester, a t. ügyest és Koeáck Orrá fognak részt venni. Nagy ebem «résed emlékesünk meg e helyen Stern Jam képneeéeti tagnak szón kijelentett nagylelkű ajánlatáról, hagy az aitala az arvereten ISII írtért mogvett színházi InisIíréiért, ugyanezen összegért hajlandó atenged n a várnának, ha ez a színház épületét megveszi, holott pedig — mint értesülünk, — Stern Jenó úr már kapott ajánlatot agy vá- Dlkoto restéről, a ki 9000 irtot ígért neki a izében levő színházi felszerelésekért. — ItrMeayelUyőnt) szobra. Kaltes Kde szobra*i- radvéet allal Stabolcsvanoegye incghuatetei! koszzletl Destroy« szobor gipsz mintájának meg ín rá iá »4 reáljából a m. országos k< pzősnúrsezeti tanár» által kiküldőiI jury e ho l9-«i kedden ti. S órakor a műrész műtermében (Budapest, L kér. Vártere-hatan Oteet tart. A varmegye restéről Jeten tesznek; Mikért János alispán, dr. Jósa András varmrgyei tiszti főorvos ea Kovács István kir. Irvstefci tevő. Amennyiben a jurynek semmi kifogása nem test a szobor gipsz mmtajs Hlrn. a művest azonnal hozzáfog annak errebeósileetéscz. A szó búr tele piszéié — mely nagy 1 n nepH yeeeagfd fog végbemenői — minden rateszioöteg rzrruit f. 4 október hó IO-ea tesz. — A vasúti at kiépítése ügyében • Isgutöbb tartott városi képviseleti gyűlés elfog adta ss ujossss udolgozott terveket te köueg vettet, a melyet a vár- negye siispáajt álul kiváat vtitoáUtAaok kertestül Materei készített «I te matatott be a városi mérsöki
