Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

,,IN Y I li V I 1) É K"

3

és az „E ’vetértés“ t néhány ezer forinttal támogatta; aki laugie kit idealista volt, és legfeljebb Csak bősz- szánkódul, de gyűlölni senkit Dem tudott: ez a Killay Ákos, miut honfoglaló őseink Ubul nemzetiségének, elösmert utóda — és ivadéka azon Kállayakurk, kik a mohácsi csatában estek el. és azon Kállay Jánosnak i-, ' akit nagy Mttyás királyunk legjobb barátai közzé Borozott, — méltán leheteti arisztokrata; de ő olyan arisztokrata volt, aki a demokráciát, a népuralmat nem tévesztette ö-sze a demagógiával, és aki fel akarta a uéptömetet az ő feukölt lelkületéhez emelni, de nem azokhoz leszállaDi.

Ezen nagylelkaletu férfiúnak, akit Kossuth Lajos a czeglédi 100 as küldöttség tagjai közül kiváló barátsággal fogadott, b ennek jeléül egy ssjl'kezüleg magból nevelt szólőcsemetét adott emlékül, melyet kertemben ma.ia kegyelettel gondozok, — aki egé.-z életén át mindenki előtt szeretet, tisztelet és becsüléa tárgya volt, akinek jóságos szem fit én fogtam le örök álomra, kívánva neki örök nyugalmat is: méltán megkívánhatta, hogy hagyják meg neki ezt, miut az életnek hulladékát.

Sírját, emlékét tisztelettel, kalap leemeléssel üdvözli, aki életében ösmerte. •— Ang láttam sírján hervadt koszorút.

£t most Mikszáth Kálmán, u hírneves író, akinek biztosau elég aesthetikai, ethikai és hazafiui érzőiméi vaunak, ahelyett, hogy az ifju-ágnak Kállay Ákosban egy igaz hazafi példányképet tüntetné fel, a férfiasság egyik atribulumánál a bajusznál fogva kiránc/igálja őt megszentelt sírjából és dobálj i, mint egy clowjut a cirkus porondján, legfeljebb talán c-ak azért, hogy néhány — a fin de siede színvonalán álló egyéul — egy negyedórára megnevettessen.

Mikszáth Kálmán ur miudentk előtt rostájábi rak egy nebáuy Kállayt.

Az elsővel leüti éli a feleségének nyakát, pedig ez Dem Kállay, hanem Krucsay alispán volt a ki hű - len nejét Tolvaj Borbálát a múlt században fejeztette le Iíis-Várdában. A pallost most éu őrzőin a Szabod- megyei múzeumban.

Kállay Miklós alispánról az állilja, hogy az alis- plnságot, melyet haláláig megtartott — azon kijelen léssel foga dl a el, ha egyetlon szavazat sem lesz ellene.

Ez igaz. — Da nem áll az, hogy az eselleg ellene szavazónak valaki életét fenyegette voltul.

Kállay Miklóst Jókai és Vas Gereben örökítették meg, do nem Úgy mint Mikszáth Kálmán Kállay Ákost akarta.

A harmadik Kállay a kil rostájába dobott, Kállay Kristóf kamarás, a ki mag nélkül balt el, és testvére volt, volt fóispáuuuk Kállay András nagyatyjának.

Igen jó kedelyu, szellemes, tréfás ember volt, a kinek viselt dolgai es élezei egy köuyvbe vannak öszze gyüj'vo, amely u miut gondolom, jelenleg Kállay Zrl tán hevesmegyei, vagy Kállay Albert szegedi főispán birtokában vau. A gyűrű história egyike lehet tréfás- elbeszéléseinek.

A negyedik Kállayról tudja Mikszáth Kálmán ur. hogy doháiiytormolósi ougedélyt nem akart respec’.álui honfoglalásból származó birtokáu. Erről mi semmit sem tudunk. A magyar felfogáB illu-trálása azonban nem volna érdektelen, ha forrását megnevezué.

Egy ötödik Kállayról is beszél, min fehér sze recsenről, de ezt nem ugráltalja a cirku»bai>. Ez a fehér szerécteu néven ösrnert és általuuk szeretett »tnbor Kállay János képviselő volt, akivel szemben Mikszáth Kálmán ur igaz baráti érzülettel viselkedett Ezt az egyet nem bántja.

A miket pedig a bohózat fóalakjáról, — megboldogult Kállay Ákosról — mondott, csak kiliczamilolt lényekeu alapszik.

Igaz az, hogy az a párt melyhez Mikszáth ur tartozik, gabouát termeszt, természetesen első sorban — mint minden gazda — magának. Az is igaz, hogy a túlsó oldalon virágot teiillőinek, de minden virág rnu got hoz, — s ha a virág elherv.id is, előbb utóbb ki

— De édes . . .

— Nem vagyok édes, keserű vagyok, minden per- etemet megkeseríti I

Az éu feleségem sírt. Halkan, hosszan, üt évi boldog házasságunk után először, baltiszt zsebkendőbe, egy egész zsebkendővel. Tanácstalanul állottam fel és sétáltam le s fel a szobában, miudaiouáltal vigyázva (nem ügy miut máskor) hogy a szőnyegen járjak, a l’ubi és a lfobé fel ne ébredjen s a kivikszolt pulión ne hagyjam az utczai agyagot (uj tárgy leuoe a vészé kedésre) — Mit is szoktak ilyenkor tenni a foleoéges férjok ? Gondolkoztam rogéuyeken, drámákon, Mukí ba rátomon, ki házi zivatarairól nekem szokott beszámoló beszédeket tartani (válni ak rnak) sehogy sem jutott eszembe, hogy hasonló esetben mi a teendője a fele sőgével szemben is udvarias férjnek. Eiy gondolat, e y gondolat nem sok, annyi nem jutott eszembe. — Agyamban a lendítő kerék forgóit rémes sustorgással, csattogással. Bármi szép fogyón is, azzal csak nem kezdhetem, hogy; tAs:zonyoin! Asszonyom ön . . .!* annyira még nem vagyunk.

Végre megállottám előtte keresztbefont karral s megérintettem vállat.

— De édes, nem ügy gondoltam . . ,

— Nem? Nem úgy gondolta? Igen srép magától, hogy nőm ug.v gondolta. Ezek után igeo kiváoc-i vagyok becses vélcménvére, hogy a bébének milyen magasztos pályát száut ?

— Magasztos pályái? Bah! Ugyan ne gúnyolódjék. Hát mi lohet egy leányra netve msgasztosabb pálya, miut ha jó gazdassrony lest ?

— Tudtam! Tudtam! A maga szemében a nó rabszolga, olyan senki, mint én. a ki a férjének minden szeszélyét, bogarát eltűrni van hivatva, a ki tapsoljon, ksezagjon, ha a férje, az .úr* gyilkolja. Igen! Ugy-e ?

— Ah dehogy . . .

fog kelni magva. A virág termelő a jövőt, a gabonatermelő a inai napot szolgálja.

Igaz, hogy Kállay Ákos pár zir körül sodorhatta bajuszát füle körül; de hiszen ha ez nevetséges, nevetséges az is, ba egy nőnek bossru baja van

A bosszú baju-zt a bosszú uői bajjal a szellemi képességek kedvezőtlen barometerjének Mikszáth Kálmán uron kívül eddig még senki nem hangoztatta.

Az is igaz, higy Szerencsen egy pár atyafi meg I bámulván, annak igaz voltát, Ákos sógorom bajuszát, nem csak tudakozták, de meg is nézték bajuszát, talán I még fogadtak Is egymással, de azt uem hiszem, hogy valaki merészkedett volna izetleo tréfa tárgyává tenni, mert mennyire őt ismertem, még ba én teltem volna is azt,— cki pedig szivében ültem — olyant vágott vuloa kezemr , bogy ma is éreztem volna zsibbadását.

Hogy ellopták e bőröudjét? nem tudom ugyan, de uem lehetetlen. Haláláig tetőtől taipig úr lévén, nem cipelte batyuját bátán, tehát kőunyeu elsikkadhatott. Lehet, bogy talán diszmagyar is volt bőröndjében. mert hiszen telt volna tőle nein egyre, de sokra is.Éo azonban 1894. évben bekövetkezett haláláig mm dig egyszerű magyar viseletben, de dlszmagyatbau soha sem latiam.

Az is igaz, hogy a magyar függetlenség zászlósait IVakőczyt és Kossuth Lajost bálváoyozta, de hiszen vagyunk ilyenek többen is, akik nem commandóra gondolkozunk.

Kutucz Kállay Ákos bálványozta Rákóczyr. Ugyan melyik magyar merne benczegni a labancz elóuevvel, még ba lelkében az is volna ?

Azon zöld ágat, melyet Ákos sógorom Borsiból hozott, mai napig is kegyelettel őrzik. Ez bizony nem bizonyítja azt, hogy .Ugyao eredj a Rákóczyddal.“ Ott volt ő Borsiban, ha uem diszmagyarban is. Árról azonban meg vagyok győződve, hogy frakkban még a menyország kapuján sem kopogtatott volna.

Hogy Mikszáth Kálmán ür Kállay Ákossal az or szággyűléseu szemben ült volna, Anachronismus, ba c-ak Mikszáth ür a karzaton nem ült. Mikszáth ür, — ha jól ludoiu — c-ak 1887 évben lett országgyűlési kép viselővé, Erdélyben, Illyefalván megválasziva, tehát mint képviselő Kállay Ákossal uem is lalálkozhatotl.

Kállay Ákos 1809 tői 1875 évig volt országgyű lési képviselő, a mit az .Egyetértés“ tagadott ugyan egyik bzátnábau, a másikban azonban meg volt a ,mea culpa*; tehát az első közleményt olyan valaki Írhatta a ki még csecsemő volt akkor, mikor már Kállay Ákos egyik dajkája volt az .Egyetértés* nek.

Kállay Ákossal Mikszáth Kálmán űr találkozba tott ugyan, társaloghatott is vele órákig, dé uem ös merhette, mert kü ömbeu nem öltöztette volna fel ba- j izzónak, és nem igyekezett volna sárba tiporni egy puritán jellemű embernek emlékét.

Szabolcsvármegyében, ott a hol Kállay Ákosnak kristálytiszta jellemét s önzetlen áldozatkész bazafisá- gát, loyalitását mindenki ösmeri, általános bolrán kozást szült u .Five o’ clock tea-estelyeu* ilyen mő don történt bemutatása.

A licentia poeticának sem Bzabad határtalannak lenni. Dr. Jósa András.

ÚJDONSÁGOK.

— A vármegye hétfői rendkívüli közgyűlésén

legelső sorban fogják tárgyalni a belügyminiszternek azt a leiratát, a mellyel tudatta, hogy a vármegye közönségének egy idegen nyelvű ezred ideküldésére vonatkozó kérelmet nem teljesítheti, valamint azt sem, hogy a szocialista hírlapoktól a postai szállítási jog megvonassék. Az állandó választmány e belügyminiszteri leiratot természetesen avval a javaslattal terjeszti a hétfői közgyűlés elé, hogy az vétessék tudomásul. Javasolja azonban az állandó választmány a közgyűlésnek, bogy feliratot intézzen a füldmivelési miniszterhez azon czélból, hogy a miniszter támogatásával megjelenő .Néplap* czimú

— A ki inget vasaljon az uráuak, fényesre, mert az körömmel megpróbálj<, iuget vasaljon, hogy legyen mit bepettyegtelní paradicsommártással, ültessen pulykát, mert az „ür* ől-hal a pulykacombért, mosogasson, mert a kezébe illik a mosogató rongy, hadd legyen a keze veres, mint egy nagy trampli szolgálóé, pirul- jou az areza I űzőéi, főjön gőzben, mert az az ő „uráuak* úgy tetszik, mert az ,úr“ az ő gyönyörü-ége, Istene ... Az az, pipucsos, házsárlos vén trottli, a kinek fogalma sine» a nők egyenjogúságáról, a ki azt hiszi, hogy a nő azért van, — nem, csak élezik, hogy .yermekeitet neveljen, gyermekekkel ajándékozza meg

férjét------kettővel is egyszerre, mint én magát.-----------II

I ludtarn volna, ha csak tudtam is volna, majd adtam volua éu magának pubit, meg bóbét! Majd ... majd . ..

— De édesem, hát nem ennivaló egy süldő leáuy fehér szakác-kötóvel? A tűz pirosra süti szép kis arczát, nem is látni apró kac-óit oly villámgyorsan veri fel a tojáshabot. Az áu rostélyost süt. Rostélyost! Édesem, hisz tudja mennyire szeretem, imádom a rostélyost...

— É< meuuyire fumigálja, kínozza, gyötn a feleségét.

Tudja meg Bébé orvos le**.

Hiába volt hát felemi Ikednem a ez káé* művészet nsgaslatár . hiába hoztam a kó tóileg szépei kspc olatba i tojás habbal, sót még a rostélyo-sal l' hiába akartam elmés fordulattal áttérni a feleség apoiheozi*ars. — mt- lőn éppen elakarom mond.ni. hogy az olympu*ii i»'e- nek irigylik a konyhát, melynek kor átlan Úrnője az éu feleségem, midőn a nők ismert hiü'ágára akarok bitói — lecsap a villám.

— Orvos less. Jesszu-om orvos less!

Isleu velőd rostélyos, kedves, imádott rostélvos! .., Szivein csordultig megtelt a* üröm poharával. Nem süt hát nekem az én Böbém rostélyost sobz, és ... és nem süt nekem az én feleségem egy évig rostélyost, — büntetésből

— Mi leas hál? riadtam fel sötéten.

újság minden egyes számából legalább '.‘000 példányt bocsásson a köznép közt való kiosztás végett, a vármegye rendelkezésére. Tudomásul vételt j ívusol továbbá a közgyűlés a honvédelmi miniszter ama leiratával szemben is, melyet Nyíregyháza város katonai lakbér osztályozása kérdésében küldött a vármegyéhez s amelynek értelmében nyilvánvaló, hogy Nyíregyháza mai sérelmes kalonai lakbér osztályozásán lum év végéig nem fog lehelni változtatni. Budapest tanácsának átiratára javasolja a választmány, hogy a Kossulli-szobor alapra náluuk begyült pénz oda megk&ldcssék. X vármegyei hitelszövetkezet alapítása kérdésében szintén felirat intézését javasolja a választmány a földmiyelési miniszterhez, azzal a kérelemmel, hogy abból n másfél millió forintból, mely a minisztérium ez évi |költségvetésében a szocziálista bajok enyhítésére felvéve van, 100,000 forintot engedélyezzen a miniszter kölcsönként az alapítandó vármegyei hitelszövetkezet rendelkezésére. A népszabadság 50 éves éves évfordulója megünneplése módozatainak megbeszélésére küldöttség menesztéséi javasolja a választmány. A levéltár történeti becsű okmányainak kiadása tárgyában a választmány javaslata az, bogy a közgyűlés szavazzon meg erre a czélra 300 frtot s a munka teljesítésével bízza meg dr. Korlovszky Endre orsz. allevéitárnokot. — A .Mándok és Vidéke Községi Hitelszövetkezet* kérvényére javasolja a választmány, hogy a szövetkezeinek az árvapénzekből 20.000 forint kölcsön nyujtassék. — E helyütt emlitjök még meg, hogy Toronlálvármegye segélyző bizottságának ama kérvényé kapcsán, — amelyben a vármegyét az ottani Ínségesek segélyezésén hívja fel, Propper Síimnél túrái nagybirtokos e czélra 100 forintot és 20 mm. burgonyát ajánlott fel.

— „A Bessenyei Kür.“ szervezkedési közgyűlését f. évi január hó 24-éu délután 3 érakor tartja meg a vármegyeház, nagy termében. A taggyüjtések folyamatban vannak, s örömmel értesülünk arról, hogy az aláírások eddigi nagy száma biztos következtetést enged levezetni a nagy jelentőségű kör iránt.

— A „Szubolcsrárinegyei Alt. Tanítóegyesület* pályázatot nyit a következő tétel kidolgozására: „A hazaszeretet érzelmének ápolása a népiskolában.* Az absolut becsű muoka jutalma -lo korona, melyért csak egyesületi tagok pályázhatnak. Az idegen kézzel Írott jeligés levéllel ellátott dolgozatok május 1-ig Orsovszky Gyula egyes, eloökhöz Nyíregyházára küldendők. Kel- Nyíregyházán, 1898. január 15-én. IFcrtier Gyula főt jegyei.

— Gyászrovat. Vettük a következő gyászjelentést: Mandel Edurárd úgy saját, mint az alulírott családtagok és az összes rokonság nevében megtört szívvel jelenti hőn szeretett hitvese: Mandel Edudrdné szül. Mandel Évának élete 77-ik, boldog házassága G2-ik*évében, folyó hó 15-ikén, este 8 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytál. — A drága halott hűlt tetemei f. hó

17-én hél főn d. e. 10 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Beke lengjen hamvai felett! — Nyir-Bátor, 1898. január 15. — Özv. Budai Zsigmondné szül. Kern Jenny, Szálkái Emil és neje szül. Kern Cornelia, Kende Sándor, Adorján Gyula és neje szül. Fuchs Leona, Bauer Zsigmoud és neje szül. Ausländer Róza, Törők József és neje szül. Ausländer Erzsébet, Ausländer Berta, Mandel Ida, Mandel Károly, Mandel Alice, Mandel Gyula, Mandel Irén, Vadász Elek, Sándor, Vilma, Ilona, Klommy. Holländer Jóska, Béla, Géza, Ilonka unokái, öz. Kern Ignáczné Mandel Fanny testvére. Ausländer Zsigmond és neje Mandel Johanna, Mandel Pál és neje Holländer Mariska, Mandel Dezső és neje Kern Gizella, Vadász Pál és neje Mandel Hermina, ifj. Mandel József, Dr. Holländer Gusztáv és neje Mandel Lenke, gyermekei, vejei és menyei. Budai Im:u, Budai Margit, Mandel Poldika, Mandel Erzsik#, Mandel Anna, Mandel Bandi, Mandel Maliid, Mandel Ilonka, Mandel Boriska, Szálkái Mór, Szálkái Imre, Szálkái Barna, Szálkái Zsófika, Szőke Veronka, -Bauer Margit, Török Bandi, Tőrök Imre dédunokái. — Rakovcczi pctravcczi Petravich János és komjáti Komjáthy Erzsébet úgy maguk, valamint a rokonság nevében fájdalommal tudatják a szerető nő és felejthetetlen gyámanyu rakovcczi

— Orvos, igen, orvos, jeles, hires orvos, aki belemélyed a természet csodás titkaiba, akinek ezerek fogják életöket, egészségőket köszönni. Ez a nemes, ez a magasztos ... ah de eszményi! Mintha látnám: „Kedves kis betegem, bizton, bízzon bennem, írok egy jó egy szép reczeptei.* Oh kis fej, kis fej, kis okos feji Dociorkám inoen, doctor ntgyeám onnan, innen onuan, mindenünnen. . . .

— Füge.

Csak egy szó volt: füge. Én mondtam. A milyen szerercsétlen (Irtás vagyok, minden komisz szót nekem kell ki kottyamani. De hát tudhattam? Hát mi roetz van ebben, hogy: füge? En restemről szerettem. Nem ügy ugyan, mint a rostélyost, de bál végtére la ha rostélyos nincs, a füge ia jő. Es én csak ennyit mondtam. Most bírálják el önök, hogy helye* eljárás volt-« a feleségemtől, hogy erre a szőra >*lv szakadva elkezdett >lrni, s ügy rám rúgta az ajtót, hogy a lustier menten kialudt? Mondjon a nyilvánosság higgadt, józan véleményt Avagy ba egy parányi jóakarat, elnézés vau a feleségemben, nem gondolhatta volna, hogy a fügefa zamatos gyOmft'cséről ábrándoztam a ak»r«tUn vallomást tettem? En, én csak elhültetn Éreztem, hogy • feleségem haragszik, öt évi boldog házasságunk utáo eló-zör, ügy ahogy volt, saétssöri h jjsl, otthonában, felig pongyolán is — do mindenesetre barsg-zik Erre nem voltéin elkő-züive. egvái'alab o nem tud'im, bogy ő' évi boldog htaa—ág u'án, hogy viselje msgát •* ember. ha a felesége h -rsgszík. Annyit sejtettem, bogy a házastársi viszony e bet-ge- állapotában nem szabad, ara* inkább nem lehet rostélyost enni, de hogy a bűvös viszonyhoz, hogy kell öltözködni ó*zio<eo, vagy téliesen e, hogy kell hideg szavakhoz szokni hideg vac-ora helyett, hogy kell maszatoa mtotséltával járni * hivatalba — minderről halvány sejtelmem sem volt. Oh füge! te érted az emberiség egyenként és egvQllvéve nem síén vedelt annyi', mint én egymagám. Éo tudom most már a füge értékét, kai* és belbecsét Hogyisne? Egy hétig zúgott fülemben átokként e szó: füge. Csupán hogy ki-