Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-19 / 25. szám

25. szftm.

NyirejryhAza, 1898. junius 19.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

bolcsvArmegiye hivatalos lapja.

A SZABOLCS VARMEGYEI községi jegyzők egyletének közlönye.

I1I314JF1 KIÜL ««yHZCT,

Elofizeté.l feltételek:

pattén végy helyben házhoz hordva:

K«t«i tvrs . . ..................4 fonal.

Fa

l érts ....................................2 ,

Nej «U évrs .......................I .

A sósság! jfjni *• Unit . uraknak ggt». árra ónak bét ínnal.

Az eló/iiriJtí péntek, majrrtuUUuk I a lap uHküldéte tárgyában leendő /eUtó- lantiatok Jóba Klek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához itkola-ulcu 8. szám (Junó.zky ház) intézendők.

A Up »sellsml null lépési bltéeméayek,

a nrrkaaalá eaiaa alatt kérotaeb bekaldsai Bér ura teilen leieleb caak i.morl k« klói fogadtatnak «I.

A kéziratok caak tiU|o. klímáira • aa

i illaté kéltségére küldetnek viuu

Hirdető»! dijak:

Minden alnti.r kitákarail patti tar aurai r kóslé.e A kr . ttokuirl koala. at.Ubaa 4 ki KIac.tart ktlytf ilj fajt aa. miad.a lyia* kir- daté. Qt*Q .-0 kr. éaatla ík.

A dji'Mtrl kátlsménjsk dg* aoraakial w) kr.

Hlrdalétak elfogadtatnak lapunk rászóró a kiadó-hivatalban (U. kerülői Ukola-ulcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budipesten, Hzasanitain őt irodájában Báctbtn, Prágában ét Budapesten valamint Nsmetonzág és Svaicz fővárosaiban és Oorn & Comp által Hamburgban

Vsglnr

Hivatalos rész.

11(81. 'K. O L . . é. It *

,UOlí Srmbolcjvárraegye alispánjaiul.

I O““.

A kOzséxok elöljáróinak.

Hirdetmény.

A nagyinéllóságu magyar kir. bolúgyminiszlcr úr 4.I47&I—1898. izáiuu intézvényévcl jóváhagyván a túr- Ténybalóiágnak azon batározalát, inclylyvl Nyir-Mada és Vutrla-Dobos községeknek, a nyírbátori járásból a kitvánlai járásba való átcsatolása kimondatott: ezennel tudomásul vétel ét alkalmazkodás végeit kóztudomúsra hozom, hogy az átcsatolás a vármegye közönségének 202—1898. sz. határozata értelmében folyó évi julíus hó (•étel lép élőibe.

Nyíregyháza, 1808. junius 17.

Hlkecz János, alispán.

Ntt'iy tirmlitlinuk ón u immkúsiiöp.

I.

Úgy hiszem, hogy c köt dolog első sorban hozható összefüggésbe, miután it uttgy uradalmak virágzása s a muukásuép jóléte, vagy vice versa, szoros okozati összefüggésben vannak. E tbéina fölött elmélkedni úgy oly par excellence ugricultur államban, mint hazánk, hol a bolt kézen és nagybirtokosaink kezén az ország földjének cirka %-ada van, elég időszerű akkor, midét) az agrár bajok napirenden vaunak, de sót midőn már »Iföldi guzd. munkásainkat is a szoczialista izgatok aálózzák be.

Tekintve, hogy nálunk u nagy birtokok vannak túlsúlyban s tekiutve, hogy épen a nagy birtok testek tulajdouosui azok, akik nagyrészt már csuk a birtok eladása, vagy bérbeadása által vélnek menekedui a bajtól; szükséges, hogy miudeuekelótt ezekkel foglalkozzunk I

S itt mindjárt kijelentem, hogy mindenekelőtt ezen nagy birtok coraplexumokon kellene consolidálni az állapotokat; a jövedelmet kellene észszerűen fokozni és állandósítani!

De mikénti Nos épp erről akarok szólói!

Ne tessék csodát várni! Az én szerem egyszerű, lassú, de biztos hatású

Sok tulajdonos bizonyára nem sportból adja bérbe birtokát, hanem azért, mert látja, hogy birtoka saját kezelése mellett keveset, vagy legalább is nem jövedelmez annyit, menynyire neki szüksége van!

Pedig a saját üzemben való gazdálkozás mellett fontos közgazdasági, hogy ne mondjam: nemzeti érdekek szóllanak, nem is szólva az általános humanitási és erkölcs: követelményekről. \ föld nemcsak ttzlotbelye a mező- gazdasággal foglalkozóknak, hanem a magyar bölcsője, táplálója, fizikui és erkölcsi tulajdonainak fejlesztő meleg ágya! Jaj annak a nemzetnek, mely a földet, csak mint ßakker lovat nyúzni, zsarolni tudja pillauatnyi nagyobb jövedelemért ót ueio, mint tenyészlovat kímélettel, gondoskodással ápolja; és kétszer jaj annak a nemzetünk, mely a pillanatnyi nagyobb jövedelemért — sokszor bizony kielégítetlen kapzsiságból és előre nem számításból — megengedi, hogy földje, mely bölcsője a nemzetnek, s a benne élő és kifejlődő minden magasabb szellemi és erkölcsi tulajdonoknak, — a nagyobb jövedelem kiosikarósá- sának minden eszközét megengedi, azt tartván, hogy a czél szentesíti az eszközöket. Kell példát Itt vau északkeleti Magyarország!

Az a nemzet, mely tápláló földjét bármi oknál fogva is — legyen az kapzsiság vagy tudatiauság — zsarolja s a rajta levő legnagyobb nemzeti kincset — az ember anyagot is — préselési systemájáuuk prédájául dobja

— az ilyen uemzet nem ígérhet magának bosszú életet, mert hálátlan, mint a rossz gyermek szülóauyju iránt; a lecsigázott, vérszegény anya pedig végre csak nyomorékokat fog nevelni emlőin, kiket a legközelebbi élet zivatar dicstelenül fog elsöpreui, helyt adván egy hálásabb népnek.

Ha tehát nagy birtokaiuk keveset jövedelmeznek, ne dobjuk el azt mindjárt inngunk- tői, cousortiumnnk s legkevésbbé se adjuk át egy minden kis zsírját kisajtoló kézbe, — bauern keressük, kutassuk azon eszközöket, melyek segélyével, ha nem is a legmagasabb és csak bizonytalan ideig tartó, de bizonyára kielégítő, állandó, sót állandóan fokozható jövedelmet állíthatunk elő.

A bérlő minden esetre nagyobb jövedelmet hoz ki; de ki merné állítani, hogy ezen jövedelem a messze jövőben, — amelylyel egy nemzetnek épp úgy kell számolui, mint az egyesnek egy omborélot tartalmával, Allan dúsítható vagy pláne fokozható lenne 1 ilinz a nálunk dívó rövid tartamú bérrendszer inollett a bérlő, ha még oly humánus, hazafias gondol- kozásu is, kényszerítve vau — nein ritkán legjobb meggyőződése elleuéru is — a talaj- tőkét megtámadni, esetleg az emberi s állati erőt a lecsigázásig kihasználni — elvetvén ezzel

— öntudatlanul is — a messze jövőben (mert hisz a természeti és erkölcsi erők hatása sokszor csak generációk után lesz szemmel látható) a degenerálásnak, az általános pauporís- musnak s ami ezzel jár: az általános erkölcsi és polgári erények romlásának magvát és csiráit! így terjed a szocziálizmus.

A JSYIBTIDBK' TÁROZAJA.

Tóti rege.

A Reőlhey gróf család etek nyáron át Iákik önéi kastélyában, mely gyönyörű icngeteg közepin fekszik, (él óráoylrá i hiútól. A télét rendesen Kénben töltik s ilyenkor á család i kastély hősi zu sor sblikán le vsn nsk benát»t ■ fehér vlsson függönyök, nine» ods benn senki, etek is ötök füstöl képei s fslon, kiknek régi dicsőségét bQntkéo hirdeti ss ódou kőczlmer, s kapu fölött.

A földszintnek azonban mindig vsn lakója. Docakay Akoa jOszágigsigtió lakik olt családjával.

As slSciony, bolt hajtásos ebédlőben barátságot meleget iránt • négy eserépkálybt. A »sálig falba »igen ablakmélyedés olyan lägt», mintha külön kicsi tkoba rolon. Kiüti hajú öreg ianony ül olt, kötéssel a kesében A »nsroftélyoa ablakon ét ktlttnl ss erdőre, hol n tlsstn fehér siói hóval borított »»átadói (ák mereven ájulnák ég félé, aaétterjesitvt kopár agaikat

Aa öreg nsssony jé ideje ül mér ott, elmerülte gondolataiba, mikor asőka fond kis loany rzalsd be n nnbéba.

— Nagymama! mikor jön a kriaskiodll!

A nagymama abba hagyja a kötést t leveszi szemüvegét fáradt «isméiről, sitin ölébe vonja n gyermeket és resikető kezeivel végig simítja annak rózsás két oresiját.

— Majd estére, gyermekem. 8 ha jól fiseled magad, meglátod csak, mennyi sok saép mindent boa neked.

Ka na öreg asszony ét ea a kit léay képezik s Docskay családját, mióta nőjét elvesztette. Aa egyik édes anyja, a má»ík gyermeke

— Hajas babát is kapok 7 Nagymama!

— Alt majd (Boglárjuk estére, addig türelemmel kell lenni.

— Azt mondta a dada, hogy aa Edith grófnő kriazlkindlijo is küld nekem játékot, meg ezukrot. — Edith grófnő la kap krizstkiodlibe egy rén hercseget éa nem fog többet nyáron ide jönoi, mint tavaly, mikor a papával miodég együtt lovagoltak aa erdőn. Bisonyl

1 Ez fontoskodva bólint a fejével.

— Majd megmosom a dadának a fejéi, csak bolondokat beszéljen nt-ked.

Aa öreg asziony föláll éa idegesen kezd dobolni ujjaival ti ablaktáblán. OJt künn zürü pelyh«kben buli a ho. A tél proletAral, néhány éhes veréb, fáivá gubbass kodik n kopár gulyákon.

Vedig nem egéaaeo bolond besaéd ám as, a mit a dada mondott n gyermeknek.

Tudja ast nagymama igen jól. A ma reggeli lapok már előre közölték a karácsony estére tervesett főúri eljegyséa hírét. Vreusiburg Henrik bemar a vőlegény. Egy német oábob, a ki itt-otl aag/at.ja lebeiae a szép Reóthy omlettének. l>oc«kay is elolvasta a bymeo bírt éa nyomban rá, villára vetve fegyveréi, kiment aa erdőre. Ebédre >em jött basa. Vitt lariasayába. Újba! sok a vadorzó. Héten kell lenni. Vedig n minap la, kös- retten n feje fólótz. tiritra fúródott egy golyó a fába éa még aa fél tőlük.

Ekóabeo beeetelrdett ét aa óreg aaaaony nyugtalan kodm kezdeti, kogy őt még mlódig nem jón bata Mór ■eggyajtottók a nagy lüggő lámpát • n tbeóoak való via Is régen fól forrt, mikor végr* megszólalt a|c»eagó. mely n ctsiádíó hztajótiét jelió. Margitka tapsolva óró mébea szaladt e papa elébe.

Komor kieétóag. szila* férő, lépőit e • lobiba Vastag oij-rtn jégctapik csórógatk a hatalmas eaakalla mellét veri. Kgy ptlleatáa a ett ólébe kapja a kit lóayt aa mag lectókoljs arcairól a fagyot, rékoay karjával át ólelve apja nyakát

— Most pedig izé pan kimé«» e koaykábe ót majd csak ekkor j&aa be, a mikor cvóegetek.

A gyermek szó nélkül engedelmeskedik, a nagymama meg topra köuyet törül atoméiból. Aztán bemennek kelten a másik szobába, hol n karácsonyfa már kézien áll, ciák a viszigyerlyákn kell meggyuj- tani rajta.

— Nőid caak, Ákos! I ai öreg aaaaony félénken emeli föl n fehér leplet, egy kit aulairól, mely rakta ran értéke* gyermekjátékokkal ét finom nyalánksággal. Est . . . lléciból küldték Meg akartam neked mulatni.

A Dzcskay arca* elkomorul a megretóleg fordít hátat aa ajándékoknak.

— Ettől megkímélhettek volna. Nem ueretek alamisanát elfogadni.

Edét anyja feUohajt, aiUo hozzá fognak kelteo, meggyujtani a kicsiny gyertyákat.

Listánként megtelik a szoba, n naaagyertyák ét feny.fs kedvet illatával Utol kellett aat a oapberol- toli, komoly férfit, milyeo gyöngéd gondolkodásáéi forgolódik a karácfonyfe körül Néha, fu'ó mosoly jelenik meg okos tóiét szemeiben e ilyenkor láttáik esek. hogy oloet több harminctól évesnél. Örökó. komoly tanakóbon tó.ive életét, sebt sem fordított »ok goadol külsőjére t e miattit oéztki Idóiebbeek Mislótt Jelenlegi állásit elfoglalta volna, e fUócby gróf uradalmában, erdómesler volt, egy állami birtokon N.gyon keveset forgolódott aól lórsa'ágbeo t tt meg is láistik modorán Kgyoteslolkü, vas jellom férfi, o ki eom »1 ívesei veti magát alt bitó eyos társadalmi formáknak, melyekosk semmi jelenséget nem tulajdonit. Háza»»ágt la olyaa körülmények közt jón litre, mely Jel lem ti aa eg*u embert. A faléban, hol etolóit lakott. * reformál«» lóikéit ét oojo rövid idó alatt, egymásaiét elhallak, a legaagyobb ayomoru.ágban. minden iámul nélkol hagyva, tlaeebal éret lányokat. Mikor DseaJtoy erről értei au a>mtat a lányhoz — kiesi tie ótt soha egy szót zom váltott — ét megkérte kézéi. Haza*»águk aaoobea esek rövid ideig tartott, mert as aasaoeyke meghalt aa elad évben, mikor kié leányának ólelet adott. Doctksy akkor került ide, Reólby grófék boa.

Mai uiAmunk H oUlzxIrn törjed.