Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
,1V T t B v I D É K“ 2 E meghatározásban egyszersmind ki van jelölve az a kötelesség is, amely a szegényekkel szemben végrehajtandó, t. i. államunkban, hol a test épségéhez szükséges anyagi feltételek feles mértékben megvannak. Az államhatalomnak kötelessége gondoskodni oly intézményekről, melyek segítségével a szegények száma lehető kicsi legyen és gondoskodni intézményekről, melyek segítségével mind azok, akik önhibájokon kívül lakás, élelem vagy ruházat dolgában nem rendelkeznek azzal a minimális szükséglettel, mennyi a test épsége biztosítására szükséges, a vagyonosok feleslegéből segit- tessenek. E meghatározásban képzelem én megvonva azt a határvonalat, amelyen social-politikánk- nak is nyugodnia kell. Egy szabad államban az ember, mint már emlitém, a létért való küzdelem mellett, az eszmények után való törekvésre is van hivatva; mint ilyen, nem csak testi, de szellemi erejével is versenyre kél. E versenyben a főrugót az anyagi javak s azzal karöltött tartalomra «törekvés fogja mindig jellemezni s igy természetes, hogy az anyagi javak s egyéni hatalom fölosztása mindig egyenetlen marad. Az egyenetlen osztálynak azonban annyira soha sem szabad jutni, hogy a társadalom valamely része, rendes viszonyok között, a test épségéhez szükséges élelem, lakás és ruházat minimumával ne rendelkezzék. A legelemibb humanizmus is jogosulttá tészi e felfogást; de másrészről nem kötelessége a vagyonos osztálynak, hogy feleslegéből a megélhetése és ezzel fajfentartó képessége biztosíttassák azoknak a nélkülözőknek is, kik az állam hatalmi erejének nem csak véradó- jókkal szolgálnak, de munka-erejökkel annak mindig számottevő közgazdasági tényezői vol- . tak és lesznek. Különben maga a természet rendje is arra utal, hogy a föld legnemesebb lénye, az em- , ben, ha már egyszer egy szabad államban, mint annak politikailag egyenlő, illetőleg egyenjogú tagja él, a gyámoltalan leleucztől, az- elaggott kereset képtelen koldusig, ne ju-.- son soha oly helyzetbe, hogy védtelenül kelljen pusztulnia, vagy hogy ragadozó állat módjára az önfentartás ellenállhatatlan ösztöne ót a lopás vagy rablás undok útjára sodorja. Ezzel szemben azonban, miután a polgári szabadságban és egyenjogúságban mindenkinek egyforma fegyver van a kezében az élet küzdelmeire: nyilvánvaló, hogy az államhatalom e küzdelmet kell, hogy a jelzett határon túl csak ellenőrizze, de a küzdő feleket egészben a’természet rendjére bízza. Aki az állam rendjét más alapon kívánja biztosítani, vagy ter- ínészetellenes képzelődésben csalja magát, vagy pedig akarva zavarni törekszik ép az állam békés rendjét magát. >j 1 . \ ' . , • • - A szenvedések iskolája. (Visszaemlékeiés.) I. Pislogó mécs mellett ült a legkisebbik fiával, Jós .. kával özv. L . . . Józsefné. Az óra már jóval túlhaladt a l.J-en, Közelgett az éjfél, a szellemek órája. A szegény özvegy nem látszik észrevenni az előre haladt időt, . munkájának jól neki hajolva, szorgalmasan varrogat; daczára annak, hogy gyenge, fénytelen szemein pápa- szem ékeskedik. Hiába! meg van az már avulva; az az, hogy nem annyira az idő, mint inkább a nyomorúság, a sok öltögetés viselte meg egykor szép, búzavirág szemeit ép úgy, mint szemei hűséges ápolóját, segítő társát, a fehér kontronczával alaposan körül göngyöl- getett pápaszemet. Az anya a 40 es évek elején lehet és már kész aggastyán. A mellette ülő kis fiú ötödik évét még nem igén haladta túl. Bár anyjától örökölt kék szemeiből korát meghaladó értelem uéz ki. Egykor jobb módban, sőt némi kényelemben élt e család, — mig a jó atya ólt, — de most a családfő halála után ? A szegény özvegy képtelen volt nappali munkájával a mindennapi kenyeret is megkeresni a maga és hat gyermeke számára. Az a kis nyugdíj, melyet a várostól kapott, kevés volt a lakbérre is. Mégis meg kellett élnie. Meg! de hogyan ? Ennek a leírásához kezdettem. De bogy e kis történet festéséhez szivem gyenge, toliam reszket ke zemben, s igy elbeszélésem minden oldalról csak kis töredék marad, bocsásson meg a kedves olvasó. II. Öt éve már annak, hogy a szegény anya özvegy- - kedik, öt év óta tartja keserves kézi munkája után 6 apró gyermekét, kik közzül a legnagyobb 13 éves, a legkisebb pedig éppen az az öt éves fiúcska. Ez még a világra sem jött, a mikor az atya meghalt; három hónap múlva az atya halála után pillantotta meg a napot. És ez az utószülött, ez a csepség volt a leghűbb segítő társa a nyomorral küzdő özvegy anyának. Ez jobban felbirta fogni a helyzetet, mint az a 13 éves nagyobbik fiú, mert mikor este, úgy hét óra Ez okból én nem félek egész határozottsággal kimondani, hogy amely pillanattól kezdve az államhatalom a szegény-ügyet érdeklő preventív intézkedések mellett gondoskodott arról, hogy a szegények a jelzett mértékben ne nélkülözzenek, ugyan akkor jogot nyert arra, hogy a szocziálizmus határvonalát szigorúan megjelölje. E határvonalat túllépőket pedig, mint a közbéke megtámadóit, üldözze. Ez az a tér, hol az egyéni felfogás kicsapongásainak széles tért engedni nem szabad; e tért, ha szükséges, az egyéni szabadság megszorításával is, az államhatalomnak fékezni kell, még pedig addig, mig hatalma van felette Ellenkezőleg, ha evvel a jogával idejében nem él, azt előbb-utóbb végkép elveszíti, mert az anarkia sötét uralma azt könnyű pehelyként söpri el. A nyíregyháza—vásáros-naményi vasút. Mint tudomásunkra jutott, megyénkben a mozgalom a fenti vasút létesítése tárgyában rohamos léptekkel halad előre; az érdekelt községek elöljárói az engedményes által szerkesztett statisztikai iveken most dolgoznak s a rovatok kitöltése után azt közvetlenül neki küldik meg. Vidovich Menyhért nyugalmazott ezredes szorgalmatosán gyűjti az adatokat a szomszédban legújabban létesített h. é. vasutak terveiről, különösen pedig a nyíregyháza—mátészalkai h. é. vasút vonalról, mely vonal — köztudomás szerint — hasonló talajon fut, de kevésbbé népes vidéket ölel magához. A most jelzett adatok beszerzése után engedményes — egy kiváló szakférfiúval — a lehetőségig alapos tervet dolgoztat ki, melynek alapján azlán a törzsrész- vények mikénti megosztása a legméltányosabban lenne kivetve. E terv — memorandum képen — az összes érdekeltséggel közölve lesz s a tárgyalás a képviselőtestületekkel a törzsrészvények megszavazása iránt foganatba vétetik. Engedményesnek szándéka a megye hatóságának engedélye kikérése mellett, az érdekelt községek főszolga- biráival egyetértve, úgy állapítani meg a községek képviselőtestületeinek gyűlését, hogy mindenütt személyesen megjelenve, a felvilágosításokat kimerítően megadhassa. Remélhetőleg e feladat julius végéig meg lesz oldva. Úgy, hogy ha a törzsrészvények a kiépítési költség végleges szükségletének törvényszabta 35u/0-át fedeznék, a nyomjelzés még az ősz folyamán megtörténne. A téli hónapokra maradna azlán a részletes terv s költségvetés elkészítése, nemkülönben a közigazgatási bejárás s ezek alapján a nagyméltóságu kereskedelemügyi minisztertől, az építés engedélyezésének kérelmezése. A felsoroltakból látható, hogy ha az ügy kedvező lebonyolítást nyer, az építkezés már a jövő év tavaszán meg lenne kezdhető. De hát egy-egy h. é. vasúthoz nem is igen van oly nagy kulturális, sőt hadászati érdek is csatolva, mint épen a tervezett nyíregyháza—v.-naményi vasúthoz! Mert Szabolcsvármegyének legsűrűbben lakott vidékét érinli, számos a birtokosság, ,e vidéknek tehát feltétlenül meg kell adni az eszközt a gyarapodásra. S nem szabad a méltányosság szempontjából számításon kívül hagyni azt sem, hogy e vidék közlekedés szempontjából felette mostohán áll s e tekintelben érdekükben ez ideig kevés vagy épen semmi sem történt. Nagy horderővel bir e vasút létesítése szocziális szempontból is! Általában Európaszerte az a nézet uraltájou az aaya felkérdte: „mélyítek marad fennt velem 11 óráig (persze lett a 11-ből éjfélután 1, sőt 2 óra is) a tűbe czérnát fűzni és a méciest koppantgatni, az holnap reggel kap egy fél zsemlyét*. Egyedül a kis Jóska vállalkozott. Azt már nem tudom, hogy a helyzet nyomorúságát tudta-é felfogni, vagy talán a másnap reggelre jú'almúl kitűzött fél zsemlyécske ingerelte é az éhségtől lúlcsigázott gyomrocskájat, csak hogy most is, mint már oly sokszor, ő füzögeti a czérnát édes anyja kenyér kereső tűjébe. A többiek olykor olykor, ba fenn is maradtak, nem soká győzték a dicsőséget; 10 órára, vagy még előbb is keményen horkoltak, s igy a magában maradt szegény anya nehezen haladt varrásával, mert a czérna hol jobbra, hol balra sietett el, csak nem akart betérni sehogy sem a tü fokába. „Kedves anyám! — szólt az emlékezetes éjszakán a kis Jóska — mondd csak miért vagyunk mi szegények? Milyen jó volna, ha olyan szép szobánk lenne, mint Muller Gabiéknak ott fennt az első emeleten. Milyen jó a kis Gabinak, minden reggel egy egész kiflit kap, és hozzá még egy csésze kávét is. Dílig is kap, néha kétszer is, mákos és diós kalácsot, azt mondta ma reggel, hogy abban a mákos kalácsban méz is van. Kértem tőle egy kis darabkát, oda akartam adni neki ezt a szép gombot, a mit te adtál nekem; de ő nem adott azt mondta: „nem a te hasadba való ez*. De hogy nagyon kértem, hát meg Ígérte, hogy ad egy darabkát, ha a c<erraely patakban elmegyek egész a uagy gesztenye fáig, én felgyürtem a nadrágom s bár igen hideg volt a viz, elmentem odáig; egy üvegben, a mely a patak fenekén volt meg is vágtam a lábamat, még sem adott a mákos kalácsból, pedig úgy szerettem volna enni belőle, ha csak egy kicsikét is, csak megkóstolhattam volna*. .Fiam! — mondá az anya, ki e beszéd alatt több Ízben levevé kotronczás pápaszemét, hogy könnyes szemeit megtörülgesse, — ne menj te Gabiékboz, lásd te nem való vagy hozzájok. Gabi nagy úrnak a fia, te pedig szegény árva vagy, s a rossz lelkű fiú még kinevet“. „Nem kedves mamám! mm megyek oda többet, csak azt mondd meg, hogy miért van nekik mindenük, nekünk meg, ha délig csak egy kis kenyeret kérünk is, kodik, hogy a szocziálizmust a kereset hiánya s a társadalmi igények fokozása alapította meg. Helyes - de természetes is, mert kereset hiánya az önfentartást támadja meg s a félművelt népet keserű hangulatra ösztönözve, más tulajdonának erőszakos elvételére csábiba. Egyedül e munka tehát az, mely e felette veszélyes rákfenén segíthet . . . Eltekintve attól, hogy a nyíregyháza—v.-naményi h. é. vasút építésének folyama alatt az érdekelt községek népe huzamosabb ideig busás keresethez jutna, az áruk forgalma nagy lendületet nyerve, a fuvarozás állandó kereset forrás lenne. Köztudomású továbbá — s ezt fejtegetni felesleges — hogy a vasutat nyert vidékek föld értéke 30-, sőt 50“/u-al gyarapodott. Az érdekelt vidék fejlődésére nagy befolyással lesz az épület és tűzifa olcsó beszerzése is. Ugyanis a Tiszán leusztatva, e vidék jórésze a Naménynál el- s Záhonyig felusztatott faanyagot Kis-Várda- vagy .épen Nyíregyházáról kapja, mert hiszen a közbeeső vasúti állomásokon faraktárok nincsenek, holott a tervezett vasúttal a faanyag Naménynál vasútra lesz rakható, s az érdekelt községekbe olcsón szállítható. Nyíregyháza fakereskedésére pedig e combinátió lényeges befolyással bírna. De Nyíregyházára nézve felette megfontolandó még az is, hogy e vasút áldozatkészség hiányában — ha nem létesülhetne, valószínű — sőt bizonyos hogy a Tisza nagy vidékét, egy más megye — fejlődésnek indult városa nyerné piaczul . . . Már pedig ezt engedni — Nyíregyháza fejlődésére felette káros hatásúnak véljük 1 Meg vagyunk győződve, hogy az összes érdekeltség előtt kézzel foghatólag bebizonyítottuk, hogy az az áldozat mit a jelenben e vasút létesítésére hoz, a jövőben hatványozva fog zsebébe őmleni. Ezzel a gazdasági és kereskedelmi előnyök fejtegetését befefejezve, megkísértjük — szerény • tehetségünk szerint e vonal hadászati értékét bonczolni. Katonai szempontból a fegyveres erő és az anyag gyors szállítására nézve a vasutak döntő befolyással birnak. Hogy azonban laikusok előtt is megértessük magunkat, szükséges magyarázattal szolgálnunk: a kérdéses vasút — a stratégiai felvonulás alkalmával csak az esetre bírna értékkel ha Naménytól folytatólag Beregszász — Munkácsig kiépíttetnék. Beregszászig már tervbén van, s biztosra vesszük, hogy a mondandók illetékes helyen meglesznek hallgatva, s a közel jövőben számíthatunk a kiépítésre. Oroszországgali háborúnk esetén a haderő főrésze Lemberg, Przemysl, Krakkó közt fog felvonulni, — mindenki előtt tudva van, hogy két hadviselő fel közt — a győzelem mérlege — annak részére billen, amely fél a másikat gyors felvonulása által meglepi, azt — még készületlen lévén — azaz felvonulását nem fejezte be— megtámadja. Hogy azonban egy hadat viselő ország e feladatnak megfelelhessen, eltekintve a rendelkezésre álló megfelelő haderőtől, szükséges hogy az ország belsejéből, az illető felvonulási körletbe futó, számos párhuzamos vasúti hálózata legyen. . I i E hálózatot bővítené ki a Nyíregyháza, Namény, Beregszász, Munkácsi vonal. Ugyanis: Qaczára annak, hogy a katonai .vonatok mozgósítás alkalmával 10 p. időközönkint indulnák, J a rengeteg fegyveres erőt és anyagot mégsem szállíthatják a kivánalmaknak megfelelő elég gyorsan a tett színhelyére. Ily alkalmakkor — a keresztezések, — ebédlő állomások, s' számos más eshetőségek miatt — felette súlyos természetű súrlódások szoktak előfordulni, — azt mondod: nincs fiam, mert ha most meg, eszitek, akkor nem lesz ebédre, meg vacsorára*. És nekünk várni kell, mig ■ az ebéd, ■ a vacsora ideje eljön, pedig hidd el kedves mamám, hogy sokszor olyan éhes vagyok és nem szabad kérnem, nem lehet ennem. Lásd Gabinak az édes mamáj^ ád .kenyeret és kalácsot, bármikor kér is*. „Igen — mondá az anya keserű könyhullatások között — neki van édes apja, a ki. a kenyeret, a sok pénzt keresi, de a tiétek meghalt, az Isten nyugtassa, ős nem hagyott rátok semmit. De kérlék'^nó' beszélj igy tovább, édes fiam! lásd úgy fáj szegény mamádnak a meg nem érdemelt szemrehányás*. S ezzel keblére ölelte a fájó emlékeket öntudatlanul is fel felújító'átva gyermeket, A kis fiúcska elhallgatott s olykor olykor egyet fújt a késő őszi hidegtől kipirosodott körmöcskéire. .Dugd ide a hónom alá a kezecskéidet kis fiám, lásd fánk sincsen ős igen kihűlt a szoba*. „Édes mamám! akartam még valamit kérdezni, de úgy e haragszol rám*. ,Nem fiam! nem haragszom, csak olyan szomorú dolgokat ne beszélj*. Megint elhallgatott. Nehány perez múlva ujfent megszólalt: „A múltkor azt mondtad, kedves majnám. hogy mi azért vagyunk oly szegények,, mert nem áldott meg a jó Isten gazdagsággal; hát talán nem széretítár ged a jó Isten ? pedig te olyan jó vagy, soh’ sem bántsz minket, másoknak sem ártottál soha. Tegnap is a mikor a háziasszony emeletjét meszelted, az is azt mondta; „jó, szegény asszony, menynyit szakadozik azokra a gyermekekre,jbizony nem sokáig birja.“ ,Szsret a jő Isten édes fiam, mindenkit széret,>de minket még nem igen szeret.“ „Hát mikor fog nagyon szeretni? olyan nagyon, hogy nekem is, Erzsikének, Irmusnak, Lajosnak, neked ős mindenkinek fog adni minden reggelre egy egész kiflit, egy csésze kávét, azután mákos kalácsot* ? „Majd akkor édes fiam, ha meghalunk, ha a mennyországba jutunk.* (Vége käv.) -jv
