Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
NYIRVIDÉ H“ biztos szer, melyet az orvosi kar különösen azóta kezd ismét a gyakorlatba bevenni, amióta Zoltán Béla tóvárosi gyógyszerész a mar minden uyógyszi riárbiu kapható teljesen szag és Íz nélküli Zilián-ffle csukamájolajat forgalomba hozta. Főraktár: Nyíregyházán Ko rányi Imre gyógyszertárában (4-8) — „Éljen soká!“ ez a mottója egy képnek, me y utczai falragaszokon, kereskedóink kir akataiban, caaládi naptárakban és hírlapi hirdetőiken lába ó a eredeti Jégével általános feltűnést kelt. Az ismert Kathreiner czég ajánlja az ó mtlá’akávejU ezzel a képpsl, melynek gyönyörű kivitele egyszersmind bizonyság arra is, mily nagy lendületet vettek e részben a reklámok s neve zetesen az évek bosszü sora óta msgjéleuő Kathreiner féle hirdetések, mily nigv mérvben emeli becsüket. Az itt látható kép is elsőrendű művész ecsetjéből való. A rajta lévó kis baba bizonyára megfigyelte, midőu a papija egy családi estélyen poharat emelt, hogy egy vendéget vagy családtagot felkószöntsón „É'jeu soká!“ A tiszta öröm és őszinte ragaszkodásnak eme szép megnyilatkozása hatott az ó ftgékony kedélyére s em lékébe vésődött. S a gyermekek sajátszerü utánzási hajlamánál fogva, mely mindig megtalálja csapongó érzelmeik tolmácsolására a találó kifejezést, ő is köszönti a nénikéjétől hozott reggeli kávét. Ez pedig Dem egyéb, mint a kedves Katbreiuer, mely neki oly jól esik, oly kitűaóen Izük, mely az ó contocskáit, göm bolyU karjait erósiti, orczocskáit üdévé varázsolji. És amint a telt csőszét szájához vi-zi, megelégedésének és az kitörő örömének a papájától hallott „É jen* ben ád kifejezést, melyet nénikéje felé kiált. A kis babának tetszésnyilvánítását és idősebb nővér fesztelen s mindamellett oly kedves kaczagását, melyre a kicsike üde kiáltásn fakasztotta, a tnüvó-z igen szerencsésen juttatta kifejezésre. A uénike is régóta élvezi az egész családdal egyetemben a Kathreiuer-fóle Kneipp malátakávét, mely oly kitűnően egyesíti magában a malátának egészségi szempontból megbecsülhetetlen sajátságait a megszokott, kellemes és kedvelt kávéizzel. Minél tovább szemléli az ember a gyönyörű gycrinekcsopor- zatot, annál kedvesebb és kellemesebb benyomást tesz. Az általánosan kedvelt Kathreiner féle maláta-kávénak jobb ajánld levelet igazán nein lelletett volna talá'ni, az itt látható valódi művészi kivitelű képnek. — ,,1848.“ Egyszerre két füzetet kaptunk most Jókai, Bródy.jRákosi pompás vállalatából, az „1848“-ból, a hatodikat és hetediket. Fegyvercsattogás és trombita- hang üti meg füleinket, ha ezeket a’ képeket nézzük. — Megragad az idők hangulata, az a lelkes, nagy érzés, mely akkora kebleket tudott betölteni, mint a Petőfié. Lélekcserélő nagy idők! A mai kor gyermeke szomorgó kegyelettel gondol a nagy alakokra és mélyen felsóhajt: miért nem adatott neki azokkal egy korban élni. Az Unió hőseinek korában, a mikor Szász Károly a világ- történet könyvével kezében vívta harczát a háborgó nemzetiségekkel; feltámadt az ellenség tengere, de egy napon csöndesül a vihar, a kolozsvári piaczon kibomlik a magyar trikolór, mint a szivárvány a vihar után és elcsendesül egy pillanatra minden; csend, — béke. — M,ért nein adatott élnünk a hojdog korban, midőn Pozsonyban a magyar szellem kezdte bontogatni szárnyait, mikor aztán Pestre költözött az országgyűlés. Egyszerű terem volt a képviselők tanyája, ők, az alakok voltak fényesek. A Vigadó szerény termében egymásután nagyszerű események játszódtak le. Ma még Kossuth beszéde hangzik, a visszhang „Megadjuk‘-ot kiált rá százak ajkáról ; lent a határszélen véres liarcz folyik, jönnek a szerbek. Ma még készülődnek, egy hét múlva idclapannuk, két hét múlva mindenünkből kifosztottak, egy hónap múlva Kossuth szózata liarczra hívja a népet, nyomában megterem a népfölkelés, megnépesülnek a magyar táborok s mához másfél hónapra már takarodik kifelé az ellen, azt keresi, hol közelebb az osztrák határ? Dicsőséges, fenséges nagy idők, jól járt, a ki bennetek élt, boldog, a ki rátok visszaemlékezhet, áldottak, a kik nagy tetteidet összegyűjtik, uj éleire keltek, örökbe hagyják az utókornak. A disznói valóban ezt teszi. Úgy látszik, a szerkesztők és kiadók nemcsuk Ígéretüket váltják be, hanem még sokkal többet adnak. Teszik ezt halából a közönség iránt, mely c müvet oly jól megérdemelt pártfogásban részesíti. A gazdagabb tartalom nem változtat a mű árán. Az egész nagy kötet ára 9 forint, és diszkőtésben 12 frt lesz, egy'fűzel ára 30 krajezár. Megjelenik a H -vai Testvérek irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadásában. SzinMz. Szombaton: .Furcsa Háború“; a kedves rokokó világnak kedves derűs epizódját tárja elénk a darab. Sajnos, hogy nagy stylü darab — mely mgy stylel vidóki színház — plane, ha a közönség közönye miatt az igazgató nagyobb áldozatokat nem hozhat, alig képes megküzdeni. Alinál inkább emeli uztáu az egyes szereplők dicséretét, ha viszonyok és körűim toyek nyomasztó volta dácsára is luduak valamit produkálni. K. Tarnay Leona és Z illán Ilonka nem hiába váltak a közönség kegyenezévé. Tehetségük és tudásuk legjavát vitték a közönség elé — mely méltányolva azt, erősen tapsolt. M. Nagy Mari, Szalóky, Kómlei, B. Szabó József soh’sem ejtik el a rájuk bízott szerepet. Vasárnap délután : liobinson Crusoe'; a jelenlevő karzati, de különösen a fö iDzinti hebe közöuség rész vótteljea figyelemmel kísérte a kedves Hobinson (Árko sine ős az ó Péntekjének (Birabás Károly) történetét Jó izűeket mosolygott Arbocz kapitány (Krémer) folytonos bosszút voltán — borzadozott a rettenetes em berevőktől s még rettenetesebb ördögtől (B. Szabó József) Este Géczy, IttváD az oly hamar vergődött író harmadik darabja a .Elszámolás' került színre. A darab mozgatóbonyolitóeleme : Ember (Német) gyűlöletének és leanya(Mariska)Tarnayszerelménekösszeütközé>e. De mig az előbbinek van módja ez erősen tragikus szeri pbe f-'uye* tehetségét érvényre juttatni, addig az u'óbbinau jóformán csak epizodszerüen jut egy pár jelenet, lg u, hagy az aztán jó jelenet s Taruai tudta kihasználni. Sakk.il terjedői roesebb Zoltán Ilonka (Erzsiké, Igsz gyámleánya) — szerepe. A kis árva, kioek szivében nem lakozik egyéb csak a szeretet — intrikára adja a fejét — lemond | élhetetlen Mirczijáröl is (Köailei) csak gyám apuskájái j menthesse meg. Radó, mint Tarnay partnere — nem | mu'albatta meg mi lakik benne — mert szerepeivel domináló hangja: a keserű harag által átjárt szerelem, 2 ik felvonásbeli énekéért tapsokat kapott. Deák Peter mindvégig pompás figura volt. I-só felvonásbeli dala: de az a-szonyt jól nevelt, annyira tetszett, hogy folyton és folytou ismelelnie kellett — mig végre szive keservtit is elzokoghztta. — M. Nagy Mari, Kömley — mint mindig — jók. Krémer uj alakbau mutatta be magát — és sikerült. Hétfő zóna előadásban .Fene-Lányok.' Amit a tegnapi darab uem adott — azt nyújtotta a mai. K. T írnat elemében volt — kedves pajkos játéka — csengő hangja mind mind hozz aj áru t, hogy igazán megérdemelje a feneleáuy eloevezcsét. Nem maradt el mögötte a feneleányok legkisebbike Ziltátt Ilonka sem. O.yan enni való kotnyeles kis bakfii volt, hogy a uézók közül nem egy irigyelte a fes jogász (Szalóki) kellemes hely zetet. — Kómlei iniut Mokáuy Bsrczt — Deák mint Ciurgós minden mozdulatukkal, szavukkal éléuk de rültséget keltettek (Előbbinek megkellett ismételnie a ,ki nem 'ud ferblizui“ czituü dalát és az azt követő idnczát. 0 dicséri a harmadik felvonásbeli tabló is. Kedd. üalevy ős Oflféubaclt mulattató operettje: „A lxkszahíllu herczegTárnái Leoua (Bouiolte) az 1. ős Il-ik felvonásbeli nyers gondolatait és szavait sza badou nyilvánító póruő —kaczagtatóau kedves volt III-ik felvonásbeli kettőse a kék szaku herczeggel (B. Szabó J.) fényesen sikerült. B Szabó •— uebez, fárasztó sze repét mindvégig jól adta — kellemes csengő jól isko lázott hangját jól kezeli. Z illán Ilonka kis szerepét (Sipbir herczeg) szemmel latható indispositiója di.czára — jól adta. Fes toaletjíbeu a üde hangjával elragadó volt. M. Nagy Miri a királynő, Kömley (Jobes) utánozhatatlan komikus egy pár volt: Németit, ez a kitüuó tragikus (mint Pop4láoi| a III-dik felvonásban, midőu a halott Boulottet csókolja, oly komikul volt — hogy toég a halott herczegnö is remegett az elfojtott kacza gástél. Szerdáu : „Brigitta hozománya.' K. Tarnay Leonn, a egyszerű, férjét igazan szerető, atiban hivő és bízó falusi leánykát, majd a féltékeny asszonyt pompásan alakította. Viszontlátása Bretiguy (B. Szabó vat), majd midőu felébred benne a gyanú, vegre az összetűzés minden legkisebb árnyalatában fényesen sikerűit. Igaz, hogy B. Szabó József jó partner volt. Kömley (Chainosiel) a a nagyralátó, de kissé korlátolt falud iskolamester, Németh Brillant marquis halász azerepébeu, Zoltán Ilonka — mint a bizalmas cieléd — Árkosinó mint az ezredes neje — Szalókiuő Krémer, ez este is kiiettek magukért. Csütörtök: a magyar sziuház hires, mondjuk .hírhedi“ újdonsága: a „Kikapós Patikárust.“ Hire nagy közönségét vonzo.t.egy két páholy híján az összes helyek el voltak foglalva. Pedig bizony uem érdemli meg. A hires franczia szellemességet hiába keressük a.darabban. A harmadik felvonásbeli „helyzet comicum“ már régen és sokkal jobban vau baszuálva. Az egyedüli sikerült komikus alak: .Bertiaet*. Hogy a darab még is oly sikert ural — az erősen caviares izóuek és tri vialis, sokszor orfeumba való comicumáuuk köszönhető. Elég sajnos, hogy a sziuház direkto.ok, ha telt házat akarnak, kénytelenek ily darabokat elővenui. S bizony, ha a színházban volt növendék s fiatal lányokat tekintetbe vesszük: nem csodálhatjuk, hogy Paulette ép azért megy nőül Ferdiuándhoz — mert ezt lumpnak és nő hódítónak tartja — s apja és vő- legéuye erkölcstelen viselkedése felett mosolyogv, azok kalandjaira azt mondja: „Spongyát reá’. Az előadás küiöub m egyike volt a legsikerültebbeknek. S mondhatjuk Krémer (Ferdiuánd) esteje volt. Különö-ett a III. felvonást aknázta ki. (Bertinet) Kömley a mulatni vágyó — s a mellett szarvakkal díszített férj -— ki tüuöeu volt alakítva. Árkosiuó (Berlinül neje) jól adta a léha asszonyt — ki csak hiúságból, ezért mert az illetőt nő hóditónak veti, odadobja magát az alig ismert,— látott idegeunek ős fut utáuu. Zoltán Ilonka — a min den idealismustol ment — s a realismus által minden nemesebb érzés irAut hideg sót semmibe vevő — az árlatlanság zomanczát régen elvesztett, nevelőnójét ügyesen kijátszó századvégi leányt alakította pompásan — tanulságul a leányaikat ily darabba elvivó mamáknak. Német, Birabás, S'.alőki — Fehér Laura, Farkas Adél, Szabó József — hozzá járulhat az est sikeréhez markáns alakításukkal. Szombat: a szereocsétleu Zeller rövid időn általánosait kedvelné vált kedves zetiéjü operettje: Blnya. mester */« részben üres házzal. Pozsonyi Lenke (Nelli) első debil je, kellemes jól iskolázott hangja ht erősebbé válik — megfogja sokszorozni — a már ez alkalommal is kiérdemelt tapsokat, különösen a második felvonásban szép sikert aratott. A második felvonás volt külön beu fenj pontja az estének Z dtán Ilonka (Fichtenau grófnő) — Szalóky Dozsóvel (Hederich herczegge ) való kottósébeu brillírozott — színligy B S'.abó Józ-eí (Mirliu biuyainester) ki egész este jó hangulatban volt — az ó falusi lörtóoetével. — Kömley és M Nagy Mirí (Zvach bánya igazgató és neje) amit mindig ez alkalommal is sok tapsot arattak comicus vénájukkal. Szalóky Német s a kar jó volt. Csarnok. Deczuinber fi: Miklós. — Irt« : Bodnár Oóu. — Akaratlanul is az az egvazeri ember jut eazetnbe, akit mikor megkérdezlek hogylétc felől, Így felelt: .Hát csak köizönöm kérdésit a nemzetea urnák, megvagyok Crodeseo, nines semmi bajom, csak ez a terhes élet keeerit nagyon.* Nekem siucs semmi okom pinaszkodoi, én is igen jól érzem magamat a mégis, hogy mo«t itt meleg szobámban O'ök, uiy érzem, hogy jobban i< le beinek a arra a meggyőződésre juok. bo .y a fűtött szoba — legyen az télen bármily kellemes is — oem S teljes boldogság. De meg tudjuk mindannyian, hogy vannak az ember életében bizonyos peresek, bizonyos piliauatok stb. stb. Nos bát ügy latszik, hogy az én életemben is eme bizonyos peresek és pillanatok vannak ma eate, hogy úgy hirtelen bünak en-salettem a fejemet. De hát, bogy is ne ereszteném! Boloud szokás, de így van, bogy ml emberek sie* reiüuk az emlékeiukuek élni s talán többet is foglalkozunk velők, mint kellene. Ezen emlékek kellemes vagy kellemetlen volta csinálja aztán a hangulatot, befolyásolja kedélyünket s legtöbbször köuyeket csal szemünkbe, mert hiába, az emlékezet mindig csak a múlté. Betekintve a naptárba látom, hogy ma Miklós estélye van, a mindanuyiünk előtt oly igen ismeretes Mikulás estélye. Oh, ti kedves felejthetetlen Miklós napok. Lehetetlen vissza nem emlékezni ezekre a jé napokra, hisz mindnyájunknak kedvesek voltak azok. Boc-áss&tok meg Andrások, Ferenczek, Jánosok és ti más-más nevű jé emberek, de már én csak őszintén kimondom, hogy bár ti veletek is nem egy jó napot töltöttem,- mégsem emlékezem rátok olyan sziveseu, mint a Miklósokra. * » * Gyermek voltam, kis iskolás gyermek, mikor igy deczember körül csaknem minden évben, holmi pun- tité járvány miatt as iskolákat becsukták ős jé szüleim, akik hozzám szép reméDyeket fűztek akkor, nem akarván kitenni gyermeküket a gyilkos skarlát vagy tífusz, áldozatának, elküldték jé messzire, egy csendes szépfalucskába az én kedves Miklós nagybátyámhoz. Ó nőtlen ember volt és igy mindig örült a vendégnek. Különösen szívesen látott engem, a legkedvesebb unokáját, a ki nem okozott neki sok alkalmatlanságot és a ki gyermek fecsegéseivel igyekezett unalmas éráit elfelejtetni. Milyen jó is volt itt, a szép faluban, a melyről csak az irigyek mondják, hogy benne még a pap is tolvaj. Oh, ez oem igaz — ilyen falu kevés vau. O.yan nagybácsi pádig, mint az enyém, olyan .talán több nincs is. Elég az hozzá, hogy itt töltöttem el a rendkívüli vjcatió kedves napjait. Rendesen itt ért a Miklós nap is, a várvavárt Miklós nap. Már én e nap előeslélyón türelmetlen, izgatott voltam s alig vártam a reggelt, hogy megtudjon, vájjon hozott-e nekem ia valamit a Mikulás bácsi? Az előkészületeket persze az öreg Julcsa segítségével uem mulasztottam el — dehogy mulasztottam volna — megtenni, azzal a kü löubséggel, hogy nem a czipólinet, a melyek elvégre Igen kicsinyek voltak, hanem a Miklós bátyám utazó lábzsákját tettem az ablak közé. Ha hoz valamit a Mikulás, ludja is hova tenni. És nem is csaléd'aui. A lábzsákot másnap reggel megtömve találtam, megtömve minden jóval és széppel. Milyen örömben is voltam éo akkor. Azután nem feledkeztem el az én kedvei másik Mikulásomról sem, a nagybácsimról. Mikor a reggelihez ült, ünneplő ruhát öltve, elébe álltam és körülbelül igy szóltam hozzá : Felderült a oapsugára Miklós bátyám névnspjára . . . (pedig taláD épp akkor olyan hózivalur volt, hogy lámpa mellett ültünk a szobában. De azért csak mondtam tovább.) Eljöttem hát én is szépeu Hallgasson meg arra kérem, stb, stb. Bátyámnak telizett a köszöntő (az öreg Julcaa tanított rá) összecsókolt, még egy nóbáuy aranyos krajcárt is adott és elvitt msgával szánkázni a mezőre. Oh, ti felejthetetlen édes gyermek évek .... Azután múltak az évek, egyik a másik után. Bátyámból egy megrögzött agglegény lett, én meg afiole final ember számbi jöttem, aki olyau jó magyaros név- ünnepekre, egy Csomú meglett férfi közé már elmehetett, így történt, hogy később is kivettem a részemet s Miklós napi örömökből s éltettem az éo jé bátyámat bor és czigány melleit, most már prózában. Felálltam s borral teli pohárral kezemben kívántam ueki igen igen sok boldog névnapokat. Legyen öröm az élete, kolbászból a sövénye éa a földi jók legjavának legyen ő a részese. A legjavának meg a legszebbjének, kiálitotlik közbe a félig már pityékos öreg urak, hamisan, jelentősem. Ezt én még nem értettem meg, most már tudom, mire czéloztak. Ea mulattunk, ittunk reggelig, víg muzsika mellett, éltetvéu a ház urát. Boldog idők voltak ezek is, felejthetetlen boldog idők. » • • Ismét évek, sok-sok év múlt el. Az Idő, a kor engem is férfivá telt. A sore, a kegyetlen sors pedig úgy intézkedett, hogy elválva enyéimtől, szeretteiimtől, tőlük mész- szire kellett elmennom, hogy a* úgynevezett mindennapi kenyeret megkereshessem. Hivatalomnak élve dolgozóin tőletek távol, Dap nap után csak gondolatban gyakran töltetek. Most már nincs kinek mondani köasöntőket s nincs kire üríteni pibsrat, mert tőled, kedves fehér- szakallu Mikulás bátyám, ki kedves rokonok körében élsz kis falucskádban, messze vagyok. Lelkemból, lelkem mélyéből szeretném pedig ma is elmondaoí neked mind ama tisztelet és szeretet magasztos érzelmeit, melyek mindenkor ugyan, de különösen névnapod alkalmával eltöltik szívemet. Fajdalom, ez izonbao már nem lehet, s igy csak a betűk, a posta segítségével kereshetlek fel, kérve a mindenhatót, hogy téged a legnemesebb boldogságban még igen igen sokáig éltessen 1 S bogy itt ülök ssobámbso s mindezeket igy átgondoltam. mindezekre igy visszaemlékezem, érzem, mint nedvesedig meg szemem s érzem, mint hullanak köoy- nyeim -ürün egymásután. A kályhában a tűz kialudt, olyan hideg van ide bent s olyan nagyon fájdalmas es a magány. Felőlivé téli kabátomat, sietek el hazulról s nemsokára már egy füstös kávéhátban szürcsölOtn theámat s itt virasztom át azt a Miklós estét, a mely uekem valamikor régen annyi örömet és boldogságot szerzett,
