Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
T 1 B V I D É li“ 6 *9 IN A szent Bazil-rend m.-pócsi házfönökének Slária-Pócson. Főtisztelendö Úr! Szemben a „Nyirvidők“ 17. számában megjelent hírlapi közleménynyel, mely által a m. pécsi zárda fő- tisztelendő főnöke és tagjai igazságtalanul támadtatnak, alulírottak, tekintettel a rendnek akár vallás erkölcsi, akár népnevelési, akár társadalmi téren teljesített jó szolgálataira, elismert és méltányolt érdemeire, nagyrabecsülésünket fejezzük ki. S midőn tiszteletünket és szeretetünket ekként nyilvánítanék, egyidejűleg róvjuk és bélyegezzük meg a közvélemény félrevezetésére irányuló kísérletét azon embernek, kit eljárásában nem igazolhat sem az ok, sem a czél. Nagy-Káliéban, 1898 április 27. napján. Ferentzy Bertalan prépost, főeBperes, plébános. Halászy Caesar vallnstanár. Lengyel Endre n.-káliéi g.-k. esperes-lelkész. Lengyel János ujfehértói g.-k. lelkész Kádár Béla ujfehértói r. k. plébános. Palánseky Bertalan m. k. állami elmegyógyintézeti gondnok. Balovich Pál m. k. áll mi elmegyógyintézeti ellenőr. Klánicza János g. k. tanító. Csendes Mihály n.-kállói g. k. főgondnok. Bagány Bertalan n. -kállói r. k. egyházgondnok. Ferenczy Emánuel kórházi ellenőr. Schurina István gymn. igazgató. Holló Mihály r. k. lelkész. Tamás Márczel. Szaplonczay György kislétai g. k. lelkész. Paulinkovics László kiBlétai g. k. éneklész-tanitó. Flatsker Nándor 8. lelkész. Sereghy János nyirbaktai g. k. lelkész. Stima Gyula k. tanitó. Korchma Pál nyirbaktai r. k. plébános Tóth Pál nyirbaktai r. k. egyh.-gondnok Blaskó György nyirbaktai r. k. tanító. Mosolygó Antal gyulaji g. k. leikés’. Pozsgay János levelek! r. k. lelkész. Novák Adorján nyírbátori r. k lelkész. Németh Gyula geszterédi r. k. lelkész. Szepessy Antal nyiradouyi r. k. lelkész. Truszka István nyirlugosi r. k. lelkész. Toronyi István h.-dorogi r. k. esp.-plébáuos. Kótaj község elöhalaüása. Tekintetes Szerkesztő Úr! Szerkesztése alatt megjelenő „Nyirvidék“ 18 ik számában „Egy község előhaladása“ ez. alatt megjelent közleményre, méltóztassék megengedni, hogy a tiszta igazságnak megfelelőleg egy pár megjegyzést tehessek, hogy Kótaj községre ne csak a czikkező, hanem mi is ráismerhessünk. Niucs szándékom Kótaj község napszámos zselléreinek dicséretre méltó igyekezetét az ol vasó közönség előtt lejebb szállítani, a haladást megtagadni; nincs szándékom az eladást közvetítő fáradozásait sem kicsinyleni, mert az érdemet, az elismerést, az arra érdemesektől megvonni soha sem szerettem. Egyet értek tehát czikkezővel abban, hogy haladunk, csak az irány megjelölésére nézve különbözünk egymástól. Haladunk, — de merre? Egy község előhaladását egyesek 2—2 hold föld megvételétől számítani, a mily felületes, ép oly egyoldalú is; mert a számításnál nem szabad elfelednünk, hogy a község erkölcsi testület s ha az egyiket számításba vesszük, ne hagyjuk figyelmen kívül a másikat sem. Mért nem tüntette fel, mint testületnek erkölcd haladását? hiszen közleménye enélkül többet árt, mint használ, mert csak a demoralizálást mozdítja elő. Alapot nem talált? Elhiszem. Bajos is ott találni alapot, hol a testület vezetője, meggondolatlanul lábbal tapodja meg a nemzeti kegyeletes érzületet, vandal módra tá volitván el, — a két évvel ezelőtt felsőbb hatóságok rendeletéből a képviselőtestület, az egész község jelen létében, ünnepi beszéddel ültetett, a község költségén kerítéssel körülvett ezredevi diófát, az aláhelyezett ok mánynyal együtt, — a község udvaráról. Nehéz alapot találni ott, hol a birtok eladást közvetítő fáradozásáért kapott perczentből vesz magának egy aranyórát, s azt a szegény egyszerű vevőkkel átadatja magának jutalmul, hogy önmagának tömjénezzen, másokat félre vezessen. Ugyan mi ez, ha nem demoralizálása a község birtokot vásárló polgárainak? — ily vezetés mellett hova jutunk? ha még czikkező is hangzatos köziemé nyében elősegíti. — Elvagyok rá készülve, hogy jön soraim után a helyreigazító nyilatkozat, de az csak újabb bizonysága lesz fentebbi állításomnak. ítélje meg ezek után az olvasó közönség Kótaj község földicsért előhaladását. Kótaji. Csarnok. Mikor Előd nem ebédelt. Irta: Sai-Sai. Szeretik önök a virágot fakasztó fiatal tavaszt, melyben a madarak csattogó trillái vibrálnak az enyhe légben ? Én nem. Én csak a közönséges tavaszt szeretem, mert azt a másik mindenben duskálkodó szezont megutáltatta velem Hegyhegyi Előd a kamarásom, a poéta, a kit az Úristen megvert poétáskodásra való vad hajlandósággal, de úgy, hogy még az ostorát is rajta hagyta. E idegenítette tőlem Hegyhegyi Előd a fent említett sajátságokkal biró tavaszon kívül: a mindent megaranyozó napsugarakban fürdő, kalászt ringató fér fias nyarat. A bus sejtelmekkel telitett, sárguló levelet szitáló madárdal riasztó öreges őszt és a csillogó hó pihékből halotti szemfedőt fonogató, csontot hasogató hideggel járó farkasorditásos elaggott telet. Azonkívül: a fákat, virágokat, napot, holdat, c-dl tagokat ide értve a meteorokat is, a nappalt, reggelt, estét, éjszakát, lágyan terjengő illatot, csevegő patakot, a bogár szemet, eper ajkat, hatytyu nyakat, délibábot, sziklás bérczeket, a dalt, bort, örömet, bánatot és bárányfelhőt. Hanem mindezek daczára magát Hegyhegyi Elődöt világ ős életuntságom hóbortos okozóját nem tudom nem szeretni, annyi szeretetre méltó sajátsága van ő kémének. Életemben sem mulattam összesen annyit, mint ezalatt a két hónap alatt, a mit vole együtt töltöttem. Változatos kalandokban a legekszcentrikusabb látványokban volt mellette részem. Olyan eredeti ötletei voltak, olyan szamár gondolatai, hogy megnevettetett volna egy vezeklő apáczát. Egy reggel impozáns komolysággal fordult hozzám. — Lajos! — Mit akarsz ? — A ládádban vaunak a bandázsaink, légy szives vágy elő egyet szükségem lenne rá. Szó nőikül kerestem ki a fekete selyem kendőt, már hozzá szoktam, hogy bármily bizarr kérésének eleget tegyek, mert ha ellenkeztem vele, mindjárt elkeseredett s olyankor vagy nekem támadt dühös szemrehányással, vagy előrzókenyült a könyezésig. — Kösd be kérlek a szememet, szólít, mikor átadtam a bandázst. — Hogy kössem be? — Ej! Hát úgy, mint a hogy a főbelövésre Ítéltek szemét szokás bekötni, förmedt rám ingerülten. — Csak erősen kösd át, hogy ne lássak. Bekötöztem a fejét, az orra hegye is alig látszott. — Már most vezess a sarokba, az öreg székbe akarok ülni. Odavezettem. Leült, két karját összefonta, aztán hátát az öreg szék támlájának vetve elcsendesedett. Megálltam előtte ős néztem rá kőmlelődve. Különös viselkedése egészen megzavart. Állhattam szótlanul vagy öt perozig. Végre megszólítottam. — Mit akarsz Előd? Ne rontsad a szemeidet, majd aztán fájni fog, nagyon erősen kötöttem ám be. — Nem hallgatsz, takarodj innen, ne zavarj . . . hagyj magamra, ordította rikácsoló hangon. Magára hagytam, hadd járja a bolondját itt egyedül. Csak késő délután vetődtem haza. — Az egyetem mellett étkeztünk egy kis vendéglőben rendesen, a fiuk csodálkoztak, hogy Hegyhegyit nem látták, azt hitték, hogy valami baj érte mig meg nem nyugytattam őket, mert Előd hatalmas étvágyú ifjú volt ős az ebéd ide jón pereznyi pontossággal megjelent mindég. Mikor hazamentem Előd még mindég a karosszők- ben ült ugyanabban a poziturában. Mikor észrevette, hogy a szobába léptem, egy haldokló hangján szólli- tott meg. — Lajosként kedves! Vágy papirt és tollat, ird le a mit diktálok. Előszedtem az írószereket, elhelyez k dtem az asztalnál. — Készen vagy? — Mehet! Kiáltottam konduktorszerüleg, Előd ingerülten rándult össze, majd visszaesve előbbi sötét hangulatába, diktálni kezdett, sírból visszajáró lélek hangján. — Alant, fenn és körül Süritett sötétség. Ah vers! Verset diktál a fiú. Világos lett előttem egyszerre minden, megtudtam a bolondos szembekö- tősdi magasztos czélját. — A nagy, halhatatlan Milton példáján indulva ki, remekműveit úgy diktálta tollba világtalanul. — Hegyhegyi Előd ur világosság nélkül akart remekelni, a sötétségtől akart inspirácziót nyerni s ezért képes volt tizenkét órán keresztül étien, szóm- jan egy karszékben kuezorogni bekötött szemmel. Amint végignéztem összegörnyedt alakján, bármennyire iparkodtam is, nem bírtam egy harsány ka- czajt elnyomni. Előd kétségbeesetten majdnem sírva kiáltott fel: — Ez már igazán felháborító! Ne röhögj te vandál, elűzöd hangulatomat, széttéped otromba kaczagá- sóddal legszebb gondolataimat. Vérlázitó közönyösséged a poézis iránt ki tudja nem fogja megfosztani az utókort egy remekműtől, mely már agyamban megszületett, csupán papírra kellene vetnem még. Majd elcsuklott hangja a meghatottságtól és a felháborodástól. — írok már, csak csendesedj le, nem rajtad nevettem, kőt légy összeveszett itt a tentatartó szélén, azon nevettem. írom már csak diktálj. Újra kezdte: — Alant, fenn és körül Sáritelt sötétség, Agyamra tömörül Ama részes kétség, láy létben létezni Érdemes e nékem, Kezdek kételkedni VégcséloB e létem. Két szemem világa Elveszett, kiapadt, Sírba lettem zárva A világ rám szakadt, De e nagy romlásban Épen maradt lelkem Mélységes mély gyászban. — Ma nem ebédeltem — folytattam hirtelen, aztán hátra vágtam magam a. széken és nevettem a hogy csak kifért a számon, már nem bírtam magam tovább türtőztetni. Mig diktálta a verset meghatottságtól rezgő hangon, úgy éreztem, mintha száz hangya 'zaladgált volna a talpam alatt, hiába igyekeztem visz szafojtani vigságomat, nem lehetett, volt ebben a gon dolatban, hogy Előd Miltont adta valami olyan erősen komikus, hogy ember nevetés nélkül nem állhatta meg. Hegyhegyi üvöltve ugrott fel a karosszőkből, sze inéiról lerántotta a fekete kendőt és nekem ugrott, mint egy dühös párduez, elkezdett tépázni, akár egy veszekedő kakas az ellenfelét, közben folyton ordítozott meggyőző hangon. — Nyomorult kalmár lélek. Profán filiszter. Hétköznapi lélektelen alak. Én győztem nevetéssel. Végre fáradtan ült vissza a karosszékbe. Kétségbeesetten nézett hol maga elé, hol rám. Egyszer aztán siránkozva fordult hozzám. — Lajoskám, adj egy kis enni valót, mert mindjárt meghalok éhen. Abból a rúd szalámiból, a mit az öreged küldött biztosan van még éltévé. Csakugyan volt még egy jókora darab szalámi. Átadtam neki. — Jó étvágyat hozzá Milton barátom. Fenséges mozdulattal kapta ki a kezemből, aztán megvetően fordult el tőlem és teljes búzgalommal fogott neki az evésnek. Mikor elfogy ott, végig nézett rajtam és előkelő arczkifejezőBsel vágta hozzám, hogy: —■ Lajoskám, nagyon közönséges lőlek vagy . . . Yasuti ügyek. A magy. klr. államvasutak Igazgatóságától. 58417. sz. Pályázati hirdetmény, A m. kir. államvasutak igazgatósága az 1898. julius hé 15-őtől 1899. julius hó 15-őig terjedő évre szükséges 8500 q. égő repeze olaj ős 2000 q. kenő repeze-olaj szállítása iránt ezennel nyilvános pályázatot hirdet. A kiirt mennyiségek csak a megközelítő évi előirányzatot képezik; ennélfogva az igazgatóság fenn tartja magának a jogot, hogy a kiirt mennyiségeknél egy negyeddel többet, vagy kevesebbet is szállíthasson ős hogy a kiirt összmennyisóg erejéig tetszés szerint égő, vagy kenő olajat megrendelhessen. 1 Az ivenként 50 kr magyar okmány-bélyeggel ellátott ajánlatok lepecsételve legkésőbb 1898. évi juniús hó 11-ének déli 12 óráig a m. kir. államvasutak anyag és leltár beszerzési szakosztályánál benyújtandók, vagy postán odaküldendők, ugyanezen időpontig adandók át ugyan ott, a kötelező minőségű minták is. Bánatpénz gyanánt az ajánlt olaj értékének 5% legkésőbb 1898. évi junius bó 10 ének déli 12 óráig a m. kir. államvasutak budapesti főpénztáránál leteendő. Szállításra nézve mérvadók ős kötelezők a 122291/96. sz. általános szállítási és a fenntebbi anyagok szállítására vonatkozó 39986/92 különleges feltételek. A szállításra vonatkozó egyéb részletes módozatok az igazgatóság anyag és leltár beszerzési szakosztályában, valamint az Uzletvezetőségeknél és a hazai kereskedelmi és iparkamaráknál megtekinthetők. Ezen részletes módozatok leírása, az ajánlatot tenni szándékozóknak a fennt nevezett anyag és leltár beszerzési szakosztály által ingyen adatik ki, vagy kívánságára postán megküldetik. Budapest, 1898. április hóban. • -i . Az igazgatóság. 45923/98. sz. Hirdetmény. A magy. kir államvasutak igazgatósága nyilvános ajánlati tárgyalást hirdet a Debreczen állomáson elő állítandó postaépület létesítésére szükséges építési munkák végrehajtására. A tervek a költségvetés, az egység árjegyzők a szerződési teivezet, az ajánlati minta, a pályázati feltételek, valamint a munkák végrehajtásához kötött föltételek, Budapesten a magy. kir. államvasutak igazgatósága magas építményi ügyosztályában (Teréz- körút 56. sz. III. em. 14. ajtó) és Debreczenben az üzletvezetőség pályafenntartási osztályában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az ajánlatokat legkésőbb 1898. évi junius hó 1 én déli 12 óráig kell benyújtani alulírott igazgatóság építési főosztályánál (VI. kér. Teréz-körut 56. sz. II emelet 10 ajtó.) Az ajánlatokat 50 kros, az ajánlat mellékletei ivenként 15 kros bélyeggel ellátva, lepecsételve éB követ kező felirattal kell benyujtaui: „Ajánlat a debreczeni postaépület előállítására.* Csak az összes munkákra tett ajánlatok fognak figyelembe vétetni. Az ajánlat benyújtását megelőzőt napon, vagyis 1898. évi május hó 31-őn déli 12 óráig 1100 azaz: egyezerszáz o. é. frt. bánatpénzt kell a magy. kir. államvasutak főpénztáránál (Andrássy-ut 75. szám földszint) akár készpénzben, akár állami le tétekre alkalmas értékpapirokban letenni. A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Az őrtőkpapirok a legutóbb jegyzett árfolyam szerint számíttatnak, de névértéken felül számításba nem vétetnek. Csak ideje korán beérkezett írásbeli ajánlatok szolgáltatnak a tárgyalás alapjául. Posta utján beküldött ajánlatok ős bánatpénzek térti vevénynyel adandók fel. Budapest, 1898. május hóban. Az igazgatóság. 12774/98. Pályázati hirdetmény. A m. kir. államvasutak kolozsvári Uzletvezető- ségőnek Brassó állomásán egy hivatalszolgai állás töltendő be mely állással évi 300 frt fizetés, szabályszerű lakbérilletmény és szolgálati ruházat élvezete van egybekötve. A polgári alkalmaztatásra jogosító cs. és kir. hadügyi vagy honvédelmi miniszteri igazolvánnyal ellátott altisztek elsőbbséggel bírnak. A polgári állsra jogosító igazolvánnyal ellátott azon altiszteknek kik a katonaságtól közvetlenül s a szolgálat megszakítása nélkül lépnek át a m. kir. államvasutak szolgálatába feltéve, hogy 45 életévökat nem haladták túl, a katonai szolgálatba töltött idejük — az alapszabályszerü utánfize- téseknek megfelelő havi részletekben leendő befizetése mellett — nyugdijogosult idejükbe be fog számitattni. Pályázni óhajtó igazolványos altisztek feszólittat' nak. 50 kros okmánybőlyeggel ellátott folyamodvá' nyukat a polgári állásra jogosító igazolvánnyal a test*
