Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

„IN Y í R V 1 » É u

3

Nyílt levél

méltóságos Ifállay András úrhoz !

Igen tisztelt barátom!

Az eperjeskei népszövetkezethez írott viszonválaszodat élvezettel olvastam. Készséggel elösmerem, hogy nézeteid, miket megyénk lakosságának bűnös kezek által felzavart nyugalma helyreállítása czéljából közzétettél, minden hazafinak csak helyeslését igénylik, s óhajtandó lett volna, ha reád s a veled együtt érzőkre hallgat a lakosság.

Soraidnak azonban van egy része, mit észrevétel nélkül hagyni azt jelentené, hogy a „Nyirvidék“ olvasói, tehát a megyei értelmiség java része, ezekben nyilvánított nézeteidet —• amikről kijelented, hogy csak egyéni nézeteid — szintén osztják. E rész az, hol az egyházpolitikai törvények felől írsz, nevezetesen, amikor helyesled ugyan, hogy lehetővé tétetett a zsidók és keresztyének közötti házasságkötés —’’ami e törvényeknek köszönhető, de kijelented, hogy e törvények „megvalósítása és életbeléptetése körül végzetes tévedések követtettek el,“ és folytatólag Írod: „a polgári házasság behozatalánál a lő indító ok nem egyedül a salus rei publicae, hanem más volt, egy kabinet válság siettetése s a papoknak, légióként a Kálvin vállású papoknak indokolatlan iéltélcenyke- dése.“

E kijelentésedre, engedd meg, hogy azzal a tisztelettel, amelylyel irántad viseltettem, mig a kormány bizalmából megyénk élén állottál, és viseltetem ma, midőn annak egyik vezérférfla vagy — nézeteiddel ellentétben, én megyénk egyik jelentéktelen tagja, elmondjam saját véleményemet

Nem e czikk körébe férő, hogy a meghozott egyházpolitikai törvények szükséges, halaszthatatlan voltáról értekezzem. Az sem lehet szándékomban, hogy vitassam, mi lett volna czélszerübb, akként alkotni a törvényt, amint az megalkottatott, avagy a nagyon találóan „inségbeli“-nek czimzett törvényformát fogadni el. Mindezek felett ítéletet hozott a nemzet. Arról sem Írok, hogy az a kormáuy- válság siettetése helyes volt-e, s az a kormány- férfiú, kit e törvényjavaslat a politika teréről eltávolított, távoztával több kárt okozott-e, mint hasznot? Mind erre nem reflektálok. ,

E lapok olvasói igen jól tudják, minő küzdelmek után jött létre e törvény, mely lehetővé tette az általad is helyeselt zsidó és keresztyén házasságkötést. 1883. deczember 21-én tárgyalta már, az országgyűlés által elfogadott keresztyén-zsidó házasság tárgyában készült törvényjavaslatot a főrendiház, és már akkor Tisza Kálmán, kinek állami ügyeinkben belátását politikai ellenfelei is alig vonhatják kétségbe — nyilvánitá: „nem indokolható, hogy egy államnak polgárai a társadalmi és családi téren levő összeolvadásban törvény által gátol- tassanak, — és ugyan ö mondotta, helyesen

taga idáig sodorja a nemzetet: támadnak hősök a név telenekből, rengeteg sereg a maroknyi népből. De minek leírni azt, a mi ezután következik? Piski, Isaszegb, Branyiszkó, Nagy S<eben és ki tudná hirtelen felszámlálni a magyar vitézség örök emlékeztetőit! Olvassátok el, le van Írva mind Gracza könyvében ékesen, lélek kel, tűzzel. Szeretett sugallja minden szavát, de gyű lölet nem vakítja el egy perezre sem. A történeti kritika az eseményeket és azok szereplőit egy magasabb nézőpontból szemléli, a honnan a perspektíva tökéletes képet láttat.

Egy főiszázad a határvonala ennek a perspekti vának és ezen a határvonalon belül ma már tiszta levegőjű az események képe. — Azok, a kiknek meg adatot, hogy a napok történetét megcsinálják, szelíd hangú visszaemlékezések sugaraiban láttatják azokat. — Azok a névtelen hősök, a kik a nagyok mellett küzdve tanúi lehettek a mese világ valóságának, kinek- kinek elmondták már azt, a mit emlékezetűk megőrzött. Nincs esztendő ebben a lefolyt században, mely hez ne fűződnék valamely tény földerítése ; a sok sp rőlékos adat mindegyike egy egy sugár, mely élesebben bevilágít a történetbe. A ki egy-egy sugárt oda lúd vetíteni: siet vele, mert az idő megfogyasztja a nagy idők tanúit, mert napról napra pusztulóban vau az a nemzedék, melyre a márcziusi nagy napok felvirradlak. Márcziusi napoknak nevezzük az egész magyar szabad- ságharcz másfél esztendejét és ez ne tessék anachroniz musnak. A márcziusi napok lelkesedébe tart mindvégig az időkön. Az a lelkesedés, mely ezt a napot megteremtette, az kész, fegyvert fogni fiatalt, öreget. A mint megszületik a szabadsajt, a sajtóval felszabadul a gondolat, a gondolattal a lélek, a lélekkel az erő. Joggal mondhatta el a szabadságharcz Tyrteusa:

Nagyapáink és apáink

Mig egy század elhaladt:

Nem tevének annyit, mint miuk

Huszonnégy óra alatt.

látva a jövőt, mit nemzeti szükségesség szült: „e törvényjavaslat, ha eltemetik( is, fel fogja törni a koporsót.“ A jóslat teljesült, a koporsó melyet kilencz ultramontán szavazatnak leszegezni sikerült, csakugyan felpattant, s az eltemetett keresztyén-zsidó házassági törvényjavasat sírjából — nem a kálvinista papság féltékenykedése, de nemzeti szükségesség folytán, diadalmasan kelt fel a polgári házasság törvénye.

Nem Írok arról sem, hogy e törvény létrehozatala, végrehajtása körül követtetett-e el végzetes tévedés; — ez is egyéni nézet, mit ha nem osztunk is, tisztelnünk kell. Én saját közvetlen tapasztalatomból annyit tudok, hogy e törvény hozatala óta fiam házasodott, leányom férjhez ment, unokáim születtek, egy részök kálvinista, másik katholikus, és sem az én, sem gyermekeim, sem unokáim boldogságát — ami a házasélet czélja — soha egy perezre e törvény nem zavarta.

Azon „egyéni nézetedre,“ hogy a törvény létrejöttét nem egyedül a salus rei publicae kívánta és okozta — sem teszek észrevételt, azonban el nem hallgathatom, hogy azon emlékezetes megyei gyűlésen, amikor a te elnökleted alatt, Szabolcsmegye óriási többsége — 13 szavazat ellen az egész megyei bizottság — kimoudá, hogy e törvényjavaslatot helyesli, annak törvénynyé válását óhajtja, engemet — és én hiszem, hogy mindazokat, kikkel együtt szavaztam, semmi egyéb indok nem, egyedül hazám üdve, tehát a salus rei publicae vezetett.

Felszólalásom legfőbb oka, hogy te — igen tisztelt barátom, a papok, legfőképen pedig a kálvinista papok indokolatlan féltékenységét tartod e törvény egyik okául.

Ha nem ismernélek, ha nem tudnám tapasztalatból, minő jó indulat vezet a kálvinista papság iránt, valóban Esopus hires meséje — a farkas és a bárányról szóló — jutott volna eszembe. — Úgy de ismerem érzületedet, így e nézetedet semmi egyébnek, csak annak tulajdonítom, hogy te a kálvinista papság működését, érzületét, gondolkodását kellőleg nem ismered, és miután e törvénynek létrejöttét, legalább ily alakbani létrejöttét nem helyesled s a létrejövés okául a kálvinista papságot tartod, tehát ezt ellenük vádként hozod fel. Nekem, ki nemcsak születésemnél és meggyőződésemnél fogva vagyok e felekezetnek egyik tagja, de épen a kálvinista papság bizalmából több oly tiszteletbeli állást foglalhatok el, amik nem csak lehetővé, de elkerülhetetlenné teszik, hogy e papsággal együtt éijek, ismerjem lelkűk érzését, hazafias gondolkodásukat, — de feleke- zetem autonom kormányformájánál fogva egyszersmind az ő hivatalbeli társuk, működésük, munkásságuk részese vagyok, így nem csak kötelesség, de kellemes kötelesség rám nézve, hogy kijelentésed által mintegy feladatommá vált, hogy társaimról, a kálvinista papságról irottsorai- dat — a történeti hűség és igazság kedvéért kiigazítsam.

A nép örömének, lelkesedésének kifejezői a nép dalok, melyek ebből a korból ritka gazdagon hajtanak ki a szivekből. Csupa dicsőségről zengenek és ujjon- gásról, hogy:

iA legelső szabad tavasz virágzik,

A szabad föld legelőször most ázik;

Szabad ország, szabad nemzet őh mi szép,

Mint a magyar, félvilágon nincs oly nép !

Ez a tavasz hosszú volt; megállt az idők kereke ős küllőiből csupa virágot szórt ki. Tél fagyában, hidegében a „szabad tavasz“ napfényét érzi a honvéd ős ez önti egy karbajjtiznek az erejét. Nem rettent a túlerő érzése, nem riaszt a kicsiség gondolata Sárossy Gyula Arany trombitá-ja hatalmas fölharsonásábau hallatja:

Véreim magyaroki Nagy időket étünk, Trombitahangokou, ágyukkal beszélünk,

Magyarország felett meggyűlt a zimankó.

íme, a mi a történet könyvében aere perennius van megírva; a mi emlékezetünkben csak úgy hamarosan Kiviláglik, hogy végére jutottunk Gracza György könyvének. Ő maga azt Írja, hogy négy év alatt készült el véle. Igen, megírta négy év alatt, de a gyűjtés, az anyag fölhalmozása, melyből a művészi formát megalkotta, régóta tartott megelőzőleg is. Lelkében ott élt a kép, mint ott élt mindnyájunkéban. Ha neki megadatott, hogy ezt elénk állítsa szépen, ragyogó színekkel: ez az ő dicsősége. Könyve el fog jutni a magyar család szentélyébe és őrizni fogják nagy szeretettel. Az apa fiának, a fiú unokájának fog olvasni belőle és megerősíti majd lelkében a nagy, szent érzést; és elfogja érni azt, a mit könyve epilógusában oly sze rényen kíván, hogy könyve csak egy szerény eszköz legyen a hazaszeretet érzésének fölkeltőseben. Ezt föl fogja kelteni és bizonyára ez lesz érte legszebb jutalma. Mert szivünk nem tud betelni soha majd eléggé a nemzeti dicsőség, nagyság eme ragyogó képeivel. Dicsőség érte az Írónak, a ki megalkotta, dicséret a kiadónak a ki ily megejtő szép külsőben bocsátja közre a ma gyár szabadságharcz könyvét.

Nem irum itt le, gyakorolt-e és minő befolyást a kálvinista papság hazánk történetére, alkotmányos fejlődésére s az alkotmány biztosítására. Nem idézem egyik jeles hazai történetírónk szavait, akinek uézete szerint nagy kérdés, hogy ama szolgálat nélkül, mit a protestantizmus a magyar nemzetiségnek tett, megmaradhattunk volna-e nemzetnek és magyarnak? Nem említem azt sem, hogy a magyar papság a nemzeti ügynek tett szolgálataiért a „pozsonyi vértörvényszék“ és később, egy nem alkotmányos ugyan, de bölcs uralkodó „türelmi rendeletén“ kívül minő jutalomban részesült. Nem Írok ezekről. Hiszen ez a kálvinista papság mást nem tehetett, mint amit tett, ennek a papságnak nincs másutt hazája, csak Magyar- országon. E hazának boldogságát igyekezett és igyekszik elősegíteni, és ennek a papságnak nincs más törvénye, csak az, amit a magyar nemzet gyűlése, koronázott királyával egyetértve alkot, — e törvény, egyedül az szent előtte, azt megtartja, de kívánja, hogy azt a haza minden polgára megtartsa.

És ha ez a kávinista papság, látva azt, hogy az ultramontán heczczkáplánok a hazai törvényeket s a nemzet kormányának e törvényeken alapuló rendeletéit — egy külhatalom utasítására semmibe sem veszik, e törvénysértők ellen illetékes helyen fölemelte szavát: nem indokolatlanul íéltékenykedett, de hazafiul kötelességét teljesítette.

Ismerjük jól, kik kívüli parancsszóra az olcsó martirság czimét többre becsülték a jó hazafi nevénél és megindították a harezot a nemzet törvénye, törvényhozásának függetlensége ellen Ismeri őket nem csak a kálvinista papság, de megismerte a nemzet, míg az ellene intézett támadást megszüntetendő, kimondá: elég volt! s a tűrhetetlen állapot lehetetlenné tétele czéljából, egy hazafias kormány vezetése alatt megalkotá a hozott törvényeket.

Hogy baj létezejbt, te is elismered, mert Írod: „az orvosság rosszabb volt a betegségnél,“ — tehát betegség szerinted is volt, s hogy az ezt megszüntetni rendelt orvosság minő hatású lesz, megmutatja a jövő. Es ha elérkezik az idő — ami biztosan el fog érkezni, — amely e törvények legfőbb hatását: „magyar nemzetiségünk“ erősbödését megczáfolhatlanul előtünteti, mi kálvinisták, kik e törvényt, épen nem felekezetűnk érdekéből, sőt annak háratételé- vel, hazai szempontból létre jönni kívántuk, szükségesnek tartottuk, ha majd a haza jelen- beni történetének megirója — a te és hason- nézetüek írásait véve alapul — e történelem lapjain azt fogja írni, hogy e törvények létrejöttét — bár féltékenységből is — de a kálvinista papság idézte elő: e történet igy hibásan lesz ugyan megírva s mi kálvinisták semmi oly érdemet, ami nem illet bennünket, nem vindikálunk magunknak, de jól fog esni, hogy azok, kik e történetet olvassák, s e törvény hatását látva, annak üdvös voltát ismerik, azt fogják mondani: az a kálvinista papság, mint mindig, úgy ekkor is a magyar nemzet jólétéért cselekedett!

E nagy politikai rázkódtatások után létrejött törvény átmegy a nemzet életének talajába, megszilárdulnak annak gyökerei, erős fa lesz belőle, melynek a vihar, bár honnan jöjjön, nem árthat és egy szabadságszerető, a felvilágosodás utjain járó nemzet közvéleményének hálája fogja kisérni azoknak emlékét, kik ez intézmény létrejövetelét elősegítették, s a társadami és felekezeti válaszfalak lebontása által lehetővé tették, hogy e haza területén, hol nekünk kálvinistáknak és velünk együtt bármely vallásfelekezethez tartozó hazafinak „élnünk-halnunk kell,“ egy erős, egy boldog, egy minden idegen befolyástól szabad, független magyar nemzeti állam keletkezhessék

Szives üdvözlet és tisztelettel igaz híved Ujfalussy Béla,

felsó-szabolcsi ev ref. egyházmegye és a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyik világi tanácabirája.

Városi színház.

i.

A szőna-piaczi részvénytársasági színháznak városi színházul való átvételének az ügye, bejelentetvén hivatalosan a képviselőtestület keddi közgyűlésén s kitüzet- vén harmineznapi határidő leteltével való tárgyalásra, a legelső helyet foglalja el ama-kisebb nagyobb jelentőségű közdolgok között, amelyek erélyesen ós hangosan kopogtatják a városi tanácsház ajtaját, bebocsáttatást kérve és elintézést.