Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-09 / 2. szám
,,1-N Y I lí V I L> i: K“ s drámai jelenetekben is, de játéka a csapongó mókázó jelenetekben cuiininált. Mindjárt az első felvonásbeli kettősét Hírős Firta Ellennel zajosan megujrázta a közönség, — aztán végig megmaradt az elért uiveaun. Árkosiné 0 ga (Anna) elemében volt. A/ izzó »zeuvedő | lyétól elvakitott asszony, ki boldogságáért küzdve, j mostoha fiát bűnre csábítja, volt visszaadva. (Firtos I második neje Sári) zaj >s derültséget szerzett már j maszkjával is, mit még fokozott al.kilá-a. — Nérn-t j (Bojtár Márton) a fiára féltékenykedó rpi s a nej ' miatt aggódó férj — Krémer, Deák — jók voltak. B. Szabó Józsefnek — ámbár szüksége volt, hogy báto ritsa magát talá l „a kevesebb több It tt volna.* Hétfóo „Brankovics Gyónj)/*, az elmúlt hét leg jobb estéje. Sajnos, bogy altg aiig volt valami közönség. A főszerepet Német József adta. Már az első, de még inkább a második felvonásbeli játéka, — Geróvel valö szóváltása — majd a fiuktól való bdcsuzása — élénk várakozást keltett a darabot ismerőkben a harmadik felvonás iránt. Várakozásukban nem csalódtak. — A hatalmára és bi c Uletere féltékeny despota reszkető, siránkozó aggá válik, midőn gyermekeiről van szó. — Apai fájdalmának kitörése, midőn a megvakito't Gerőt előhozzák, szivet facsaró volt. E fájdalomnak fokozása — midőn Istvánt is előhozzák — csakis a kitünően sikerült hangtalan összeesés lehetett. — A fe- vouás végén felzúgó tapsnál sokkal nagyobb cl ismerős volt a jelenet alatti iné.ységes c<ei d és nem egy nézőnek könytől fátyolozott szeme. A méltó apának méltó gyermekei voliak. Árkn-iué 0 ga (Mira). Gerő (Szalóki) István, (Zoltáu I:ou ) Krémer pompás jelmezeben jó Szült Au volt. Kedd — ,A királynő dragonyosa*. — Úgy látszik polgártársaink és polgártársuóiuk is hódolnak az általános divatnak s az operettet jobban kedvelik, mint a komolyabb irányú darabokat. A nagy számmal egybe- gyűlt közönség legalább ezt bizonyítja. — K Tárnái Leona mint S-*déci csap ingó pajkos jókedvvel liarczolt az ő kedves kis Rózsájáért (Zoltán Ilona). Játékuk s énekük, különösen az első felvonásbeli guiambkettósük sok tapsot szerzett. — M. Nsgy Mari (Belleár Józsii grófné) nem különben jó volt. Kőmley, (C-rueusac báró) és B. Szabó József (Pamtí ) a közönség előnyére sikeresen versenyeztek a nevetségesség terén. Német és Kráter jóllehet ueiu tartozik szerepkörükbe a könnyü- vérü operette hősieskedés — megfeleltek a rájok bízottaknak. Szerdán gyér közönség melle.t ,Garasos alispán“ ment. A főbb szerepek oly kezekben voltak, hogy még egy rossz szerepet is megmentettek volna. M. Nagy Mari (Kendcresiué) különösen a harmadik felvonásban — midőn női becsületéért és fii boldogságáért küzd — elragadó, megható volt. — Z titán Ilonka (Birlke) B. Szabóné (Klára) erősen intrikáltuk az ügyetlen Bőgő méri Gyula (Szalóki Dezső) érdekében, de hiába — Böske, (Árkosiné) sem ezek in rikái sem (Bírái) B. Szabó József kép nutatása által nem hagyta magát elszakítani igaz szerelmétől, sőt erősen bátorítva a félénk szerelmest, végre is megkapja a maga doktorát, Izsó Zoltánt. — Kömloy és Krómer, mint mindég, élethűen alakítottak. Csütörtök délután félhelyárakkal ,A falu rossza' ment tömött karzattal és a földszint íieháuy babával. Árkosinó kedves Boriska, Zoltán Ilonka tűzről pattant Finom Rózsi, Fehér Lmra helyes Bitki Tercsi volt.— (Göndör Sándor) Német József leszámítva, hogy a zene kar uéháuy taktussal hol előtte, hol utána játszott, pimpásan adta az elbúsult legényt. R :volvere úry látszik buzdttlvu Fátyol Ferke példáján, sajnál'a a hű'len szeretőt raegölui. Izsó Zoltán a gőgös paraszt Feledi Gáspárt alakította. Gouosz Pista és ueje a a czigány- prímás mókái jó kedvre derítették a hálás közönséget. Este Pousoü hires regénye „llocambole“ szép kö zönséget hozott össze s kibár a darab maga nagyon halaváuy extracluuia a regénynek, a pompás játék fel tudta az érdeklődést kelteni s e/t mindvégig ébren tart’iui. M. Nagy M*ri (Fikaríné), Árkosine (B .cc irat), Fehér Liura (C irmon). Z illán I ouka (Cjrise), Krémer (Rictmbole), Szalóki (Jan), Német (Sir Villiaus). jeleneiről jeleuetre jobban játszottak. Az ötödik, hatodik de különösen u he edik — a vörös alsó piiczébeu le játszott jelenetben M. Nagy Mari és Rocimbole még uáluk is ritkán tapasztalható precisitással al.ikl’oltak. Pétitek. Zóua előadásban B ölhy kaczagtató bohózata: „Három Kát mer'. A szerepek olyauok, hogy lehetetlen veink sikert uem aratni. Rendezés és Ossz játék szokás szerint jó volt. K Tornai Leona mint Ellen B ock ugyan csak nagy zavart csiuált az ó férj követelésével. Mindjárt az első felvonásbeli belépőjét Köinleyvel (John Sock) megkellett ismételnie. S aztán végig zajos tapsokat aratót. Különösen a második fel vonásban, a két asszony veszekedése nagyszerüeu síké rült. Általáu Ziltán Ilonka úgy kedves játékával, miül üde csengő luugu énekével, miud jobbul behizelgi ma gát a közön-ég szereietébe. — Német Jáuosnó is (Aszalai Elvira) nevelte a derültséget. — A férfi ik is mind jók voltak. II Szabó József (.Kilóiul Pista). Bira- bás (hotel szolga) Izsó, mint hu-zár őrmester, S In Kőmley és Szalóki (Gelb Stlnmon) a többihez képest nagyobb sikert értek el. úgy az nemcsak pompás >ze repükuek, de a zene kíséretének is kösröulietó. A közönség köréből.*) A „Nyirvidék* mull heti számában a megyénkben j terjedő sociálista mozgalmak egyes epizódjainak fol-oro- | lása közt Jóké községben történő földosztásról is van említés, állíttatván, hogy az én birtokomat is felosztó!- , Iák, hagyva nekem 16 holdat. — Evvel szemben mint Jóké községének főbírája, kötelességemnek tartom srer. - tett szülőfalum józan gondolkodásit lakosai becsülete- j hírnevének érdekeben kijelenteni, hogy községemben cd- I dig sociálista mozgalom nem volt es alapos remény van : ró, hogy nem is lesz. Kűlömben ide iktatok egy kezeim- J *) E rovat alatt köirédokll felssélaliaokat díjtalanul I ködünk, a beküldő felelőssége mellett. Saerk. ben levő okirat szövegel, melyei a körülbelül 60 házzal bíró községben eddig 67 független (az én alkalmazottjaim és cselédeim kivételével) ember irt alá. .Alulírott jékei lakosok, meglővén győződve, hogy a vármegyénkben megindult sociálista mozgalom, egyes roszakarulu lázitók állal a meglevő társadalmi rend fei- forgdtas.ua s a személy és vagyonbiztonság ellen irány ittnlik — kijelentjük, bogy ennek a mozgalomnak legjobb tehetségünk szerint ellenállunk, annak terjedését megakadályozni igyekszünk és ebben a törekvésünkben egymást támogatjuk és el nem hagyjuk; — ígérvén ezt egymásnak polgári becsületszavunkra. — Aláírások. Ehhez cotnincntár nem kell. Jéke, 1898. január 6. Tisztelettel: Liptay Béla, úgy mint Jéku község főbírája. Csarnok. A Muris néni jóslatn. Vigan voltak a ungy teremben. A klarinétos egész lélekkel fújta billeutyüs hangszerét. A ti rém közepéD ült egy kerek asztal mellett Sipos Liczi a falu első legénye negyed magával és dalolt, a többiek pedig mormogtak hozzá. Jőkor kezdhették, mert már sok üres üveg állott elüttök. — Igyunk fiuk! — buzdította czimboráit, — mert rövid az élet, a sir pedig örök. Te pedig fütyüld a nóiáinat! — szólt a klarinétoshoz — olyan szépen, ahogy csak tudod; akad még egy betyár tizes a kis zsebemben. És megkezdte: „Miuden barna kis lár.y csalfa, ne bigyj neki . . .* — Ez ám a nóta, — jegyezte meg a végén — me l igaz. A zsebébe nyúlt, ügy vette észre, hogy a szemei harmaioztak. — Ekkor nyitotta be a korcsma aj:ót Kalmár Pista a molnár fiával és leültek egy sarokba. — Na még egyszer azt a nótát! — biztatták Lsczít a víg fiuk. — Olyan szépen tudod eldalolui, hogy megmozdul az ember szive. Az igaz, hogy jó hangja is volt és erős. Szinte különösnek látszott, hogy abban a kis alakban olyan nagy hang lakik. — De nem akart már dalolui, hanem inkább kocziutott. A többiek tudták, hogy miért h 111 gut olt el, mert egész sápadt lett, mikor meglátta az ujonan érkezteket. Halálos ellenségét, gyűlöltjét látta a régi jó barátban. Szomszédok voltak, — meg anyai ágról távoli rokonok is. — Ezen köteléknél azonban sokkal erősebb volt a megszakadt baráti viszony. Gyermek éveinek minden tette összefüggésben állott a Pistáéval. Ha csak egy gerle fiút fedezett is fel a rosszul összetákolt f szekbeu, még is közösen szedték ki, ez pedig elég bizouyitéka a fennállott bizalomnak. — A toronyba miudig ketten jártak harangozni. Fürdés közben pedig egy alkalommal éleiét mentette meg, — ügy hüzta ki, mint egy hHoltat. Az iskolát is duettben kerülték el, s így uagyou ter mészeteseu a suhogó uádpálcza olvasatlau rezgési tüuetei is azonos számokat idéztek elő emlékezetükben a ked vetlen múltból. Csakhogy ez mind régeu volt, vagy legalább is akkor lörtént, mikor még egyik sem tudta, hogy mi lakik a fekete szemekben, a leány-mosolyban, és hogy mi az a uémo, vak, — gondolkodni nem tudó — valami, amit ügy hívnak, hogy: „minek :s vau szerelem a vidéken?“ — Belátta ó azt, hogy Kalmár Pista sokkal többet mutat külsőleg, — mert csakugyan csinos szál legény volt. Azért n szép kis fekete bajuszáért, mely mindig olyan akkurátn-an volt kipödörve, szívesen odaadta volna őröks ge felét. De azt is tudta, hogy nem mindenki vallhatja magát az öreg Sipos fiinak, ki mellénye zsebéből kifizeti'a Kalmár-famíliát beted-izigien. Ez tette elbizakodottá, büszkévé; — lenézett mindenkit. ■— Hozzon még öt liter bort! — kiáltott a kores- márosra, és gúnyosan nézett arra a félliteres üvegre, melyből ketten idogáltak. Sok volt már a bátorság benne, majd az oldalát fúrta ki a kötekedési vágy, de meg régóta is vágyott már figyelmeztetni azt a barna legényt valamire. Föl is állt és odaszólt neki, mikor látta, hogy készülőben van: — Hallódé Pista, egy szavam volna .hozzád ! — Tanácsolom, hogy ne lássalak meg többé Tecza körül settenkedni, vagy kacsalödni vele, mert a tyúkszemedre találok hágni, hogy az agyvelőd is megfájul tőle. Lel- kemre mondom! — Tudom, hogy te vetted neki azt a mézes szivet búcsúkor, — de attól tartok, hogy nagjou keserű lesz aunak a vége, ha csak nem keményebb fejed a vaevilláuál. — Úgy sem lesz az a tied, ba nincs ezer életed! A sugár legény c-ipóre tette egyik kezét, pödört egyet kis baju-zán, s mintha a kalapját tisztogatni akarná, ügy fordította, hogy megláthassa a mellette lévő ho«nu rozmaring-szálat, mely piros és kék harasztokksl volt díszítve. Es c-ak annyit válaszolt: — Tudod Lsczikám a más dolgába ne árlsd magadat Ha bármikor megtámadsz, én ott leszek, — hí pádig Trcia n-in lesz az enyém, akkor mérget veszek rá, hogy a tied sem lesz, — azzal köszönt és távozott. A Szűcs T-ezáék ha lék« sarokra épült, féllelkes egy-zerü házikó volt és az képezte egyedüli ingatlanokat A szegénységük miatt bizony alig vették volna észre Terc-át, mert a szegény ember legkóión-eg-sebb; — de a c»inossAga és -zép-ége mindenkinek feltűnt. Hamis leány volt. Szeretett eltréfálni a legény nyel, de komolyan egyik iránt stm érzett. — A gőgös Sipos fiút p dig határozottal! u'áll». faltékenykedésót pedig nevetségesnek, de egyatersmint hízelgőnek találta. A báz előtti kis ptdon ült és a dús. fekete hajába font széles szallagokát igszgattz. — Valaki oldalról befogta szemeit. De mindjárt megismerte, mert gyűrűket érzett az ujjakon. — Te vagy az Laczi? . . . — Eltaláltad babám — szólt euyelegve. Aztán ó is leült a pvdra es a régi moudékájához fogott. — Meggoudoltad-e már & dolgot Tecza lelkem? Eleget játszottál már a szíremmel. Cseréld ki itt a hamis májad és mond, hogy az enyém leszesz. A leáuy csak mosolygott és „nem* et intett fejével. — Jegyezd meg jól, hogy mit mondasz, mert ez utolsó szavam hozzád. Vesdd ki a fejedből azt a ripó- köt, mert szomorú lesz a vége mindkettőtökre. Do basztalau volt miuden ígérete, fenyrgetódzése; a válasz mindig egy maradt. Nem csuda, ha felfordult vele a világ. — Úgy távozott el köszönés nélkül. A Kövér Maris nénit népiesen „friss újság*uak hívták. — Méltáu rászolgált ezeu elnevezésre. Ó volt a piaczi hírek leghiv&tottabb költője és terjesztője. — A leányok szívesen hallgatták, mert sokat tudott beszélni, s mindeniknek megjövendölte, hogy mikor és ki vezeti oltárhoz. — Teczának is megjósolta, hogy más faluba fogják elvinni, hamarább egy év lefolyásánál. — A leányok összeuéztek és kettőnek is kiesett egyszerre az orsó a kezéből. — Kalmár Pista meg a szemeivel szerette volna megenni a jövendölését. A fonó óra tizenegy órakor szokott véget érni, s ilyenkor, akinek nem volt kísérője, egyedül meut hsza a Mtris néni falu végén levő fouóházáből. A Tecza kísérőjét uagyon lehangolta ez a két szó: „más faluba*. — Szótlauul értek egész a kis bid - hoz, — ekkor a-onban a leány elsikoltotta magát. — Fé tyes vas villant meg a bodza bokor mellől. A b'üs legényt váratlanul érte ez a jelenet, de még ia felfogta a vasvillával fejére mért csapást botjával. — El volt keseredve, — és mikor látta az újabb támadási, ő ii megforgatta ólmos botját ós suj'ott vele. — Csak egy tompa koppanás hallatszott, melyet zuhanás követett. Még alig virradt meg a következő nap reggele, már két csendőr állt meg a Kalmárék háta előtt. — Elkísértek a legényt, mint valami szándékos gonosslevőt. „Megölte Sipos Laczit“ — terjedt szájról szájra a hir. — Tudtam én ezt, hogy igy lesz — hangoztatta a „friss újság*, — a szeméből Bem nézett ki jó annak a fiúnak; egészen szétzüzta a fejét. Az ütés csakugyan sülyos volt. Hetekig feküdt eszméletlenül. Maga a járásorvos legkevesebb reményt fűzött életéhez. Egy fél esztendő múlva jött csak any- uyira magához, hogy vissza tudott emlékezni a történtekre és elhagyhatta a nehéz rabságot. Egész ujjászülöttnek érezte magát, midőn az eresz alá kiülve, ismét szemlélhette a már oly réven nem látott csillagos égboltozatot. — A feje még zügott, de mégis ügy vélte, hogy zenei hangok rezegnek a levegőben. -— Kiállt a kis kapuba és még tisztábban hallotta. Ment lassan, vonzotta a zene. Beteg főjében a gondolatok egész összebonyolodtak. — Csak azt vette őszre, hogy l’eczáék háza elölt vau. Szólt a zene, vigan voltak odabenn. Az ablakhoz furakodotl, — benézett ős összerogyott. A másik ablakon egy sápadt legény nézett be ugyanakkor. — Megviselte a vizsgálati fogság, melyből aznap szabadult ki. — Odalépett az eszméletlenhez, fölvette és ügy vitte haza, mint egy kis gyermeket, az ölében — Sokáig dörzsölték eczettel, élesztgették, mig végre felnyitotta szemeit. — Megismerte a régi jó baráto', de egy szót sem birt szólani, csak kezét nyújtotta, és nézett egymásra a két sápadt legény, mint két kérdőjel. — Egyet gondoltak mind a ketten : Érdemes volt annyira gyűlölködni és annyit szenvedői — semmiért? Mert a Maris uéninek még is igaza lett: egy gombosi legény vitte el a szép Teczát. Sólyom. KÖZGAZDASÁG. Szőlőbirtokosok figyelmébe. Szabolcsmegye közgazdasági előadója arról értesít, hogy & Nagyon, m. k. Földmiveléaügyi miniszter urnák hozzáiuiézetl 58818-97 VI/2 az. leirata alapján a mesterséges borok készítésének és azok fnrgalomba hozatalának ti klímázásáról szóló 1893. évi XXIII. t. ez. némileg szigorittatott, amennyiben a nevezett t. ez. végrehajtása tárgyában 1893. november 29-én 83432. számú kereskedelemügyi min. rendelet hatályon kívül helyeztetett, s helyette s m évi augusztus 23 áo 53850 sz. a. kiadott uj rendelet intézkedései mérvadók. Akik e rendeletét tudomásvétel végett megszerezni óhajtják, eziránt a fóldmivelésügyi minisztérium „szőlészeti és borászati* ügyosztályához szóval vagy Írásban forduljanak, hol azt díjmentesen megkapják. • • • Minthogy sz olcsó tnarbasó fogyasztása nem sí azt megérdemlő mennyiségben történik melynek oka bizonyára az, hogy . anuak nagymérvű forgalomba ho- I tataiéról a gazdaközönaég uem bír kellő tájékozottság- I gal, a íöldmivelésOgyi miniszter utasításához képest e helyeu I« közzététetik. hogy az országnak közel 300 különböző helyén árulják az olcsó marhától, melynek ! ára méterkázsánkint 10 körönt (5 frl) és a szállítási költség k. lta-halom, 1898. jitulr 6, Tiszteletiéi Gróf Pongrácz Jenő megbízásából Liptay Jenő. 182257. A msgy. kir. államvasutak igazgatósága j értrsitése szerint sz 1304. és 1303. sz. személy vooatok- j kai Budapest—Febring kózótt közlekedett háló kocsik i járatssa 1898. évi január hó 1-től kezdve beszüntette- i tik és e helyett ugyan e naptól kezdve az 1706. és | 1707. sz. személyvonatokkal Budapest Mármaros Sziget
