Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

„IN Y I It V I 1> fc U" dogságát csorbítani, megsemmisíteni, vagy csak megzavarni j is akarja szilárd kőszikla anyagod, kemény márvány táb- I Iáid, csak langy szellő által is elfújható párák állandóságával bírjanak, azon épület szilárdságához és tartósságához képest, melynek fundamentoma szivünkbe van letéve s melynek homlokzatára e szent szavak vannak bevésve: „Magyarország jóléte és boldogsága". A magyarok kegyelmes és jóságos Istene adja, hogy úgy legyen! Szabadság Istene, áldd meg e hazát. A beszéd, előadva az alispán hatalmas ékesszólássával, nagy lelkesedést keltett. Ezután Veres Ferencz, a szabolcsi községi képviselet tagja, a község nevében, igazán remek beszéd kíséretében vette át az emlékművet a község gondozásába. Beszédét fokról fokra növekedő csodálkozással és meglepetéssel hallgatta a közönség. Itt közöljük egész terjedelmében : Veres Ferencz beszéde. Méltóságos Főispán úr! Tekintetes Törvényhatósági diszlcözgyülés! Minthogy nekem, e vármegye egyik legigénytelenebb fiának jutott a szerencse, hogy ezt a, Szabolcsvárinegye áldozatkészségét, hazafiságát, hazánk ezer éves fennál- ( lását, nemzetünk állam életi bölcsességét, haza és alkotmány szeretetét hirdető emlékművet átvegyem, — most, amidőn e czélból itt megállok, úgy tetszik nekem, mint ha ama bibliai csipkebokorból elhangzó szavak: „Old le a te lábaidról saruidat, meri a föld, melyen állasz, szent föld", felém is hangzanának és emez ünnepi érzés hatása alatt visszaszálok képzeletein szárnyán ama dicső — ezer év előtti - időkre, a hol elvonúlnak lelkűin szemei előtt a hazát kereső ősök. Látom a havas Beszkid magaslatán feltűnő sereg mint tekint büszkén és boldogan az előtte elterülő völgyekre, a távol ködében úszó rónákra, melyek neki annyi fáradságos vándorlás után hazát Ígértek. Látom a fehér ruháju táltost, a inint a Hadúrnak gerjesztett égő áldozat felett hálaadólag terjeszti szél karjait, környezye az örvendező néptömeg százezreitől. Hallani vélem a költő által a honiszerző vezér ajkaira adott ama szavakat: "Hadúrra mondom, itt örök és nagy lészen a magyar* ! Majd a honszerzés dicső munkájában fáradozó vitéz daliákat látom, a mint a győzelem jeleivel megrakodva, harczi paripáikon szádulgva sietnek ide, hogy az itt hátrahagyott kedvesek karjai között megpihenve, uj erőt gyűjtsenek a megkezdett nagy munka folytatására. Látom Istvánt, ínég az ősi vallásban születelt szentkirályt, amint fején a szent-korona felragyog és amint meghajlik népével a kereszt előtt. És mint a kiaszszott sivár mezőkre a kövérítő harmat, úgy hatott áldólag, termékenyítőleg, boldogitólag amaz égi tudomány, — a keresztyén vallás. Majd a már megalapított és alkotmányilag szervezett ország nagyjait látom, a mint a népe boldogságát szivén hordozó bölcs király, Szent László alatt összegyűlnek itt, hogy a király és nép jogait szabályozó törvényeket alkossanak, a melynek alapján a haza virágzó, és a nemzet boldog legyen. És látom nemzetemet, a midőn a változó szerencsével keresztül küzd egy hosszú évezredet, örömünnepet ülni egy jobb és szebb jövőt igérő uj ezredév hajnalán. Örömünnepet, melynek hangjai betöltötték a haza határait a Kárpátoktól az Adriáig. A midőn a hódolat, a szeretet minden jeleivel rajongja körül királyát, a legalkolmányosabbut, a hazát és népeit a forrón szeretőt, és itt eszembe jutnak Szabolcsvármegyénk ezredévi lánglelkü ünnepi szónokának ama szavai: „Megdobban lábaink alatt a föld, melyben egy ezredév nemzedéke alusza örök álmait! Fényesebben ragyog ma egünkön a tejút, mert — a ivge szerint — kik azt képezik, megmozdulnak sírjaikban Csaba elhunyt vitézeinek árnyai, kezökben szabják, hogy üdvözöljék a rokon testvért, a még mindég élő magyart, a még mindég helyén álló ős Budavárát; megmozdul az ég, a föld és minden a mi magyar, mprt e faj — ezer éves fennállását ünnepli." Igen — tek. törvényhatósági diszgyűlés, megmozdult minden a mi magyar, hiszen — ha vissza tekintünk az elmúlt esztendő, hazánk történetében örökké emlekezetes szakaira: látni fogjuk, miként dobbantott meg egy közös érzés minden kebelt, a mely magyar szivet takar; a mely érz -s után nyilt örömökben, örvendetes ünneplésekben, messze kihaló culturális intézményekben, a haza ezer éves múltját és jelenét hirdető emlék művek állításában nyert kifejezést, s nemcsak, — hanem össze lettek hordva a nemzet történelmi, mű, ipari és gazdasági kincsei és termékei, és a melyekből és a melyek által megláthattuk hazánk ezer éves történelmi fejlődését; megismerhettük önmagunkat; de a melyekből és a melyek által megösmert benünket a művelt világ; és a mely tény fényesen bebizonyitotta nzl, hogy ez a testvértelen nemzet, ha megállta helyét a nemzetek sorában akkor, a mikor karddal és vérrel Írták a történet könyvét, megállja helyét ma is, és képes inás nemzetekkel lépést tartva, a közművelődés, ipar és művészet csendes utain haladni. Ez a közös érzés vezetle Szabolcsvárinegye közön sége is, a midőn a hagyományos hazafisághoz híven, a megye területén levő történelmi nevezetességű helyeket emlek-művekkel látta el; emlék-művekkel, a melyek a késő idők nemzedékének beszélni fognak, a történelem nyugodt Ítéletével és szent intelmével ékesebben és lelkesitőbben, mint emberi szó tud. És most, a midőn a haza, a nép, és e kicsiny, de hazafias község nevébjn köszönetet nyilvánítok Szabolcsvármegye közönségének, eme hazafias cselekedeleért, átveszem ez emlékművet; átveszem ezt azzal a biztos reménységgel és ígérettel, hogy ez a nép, a mely eddig is honfiúi érzelmekkel tekintett ez ormok felé, és mint a haza bölcsőjét, mint a hajdani dicsőségből fent maradt emlékromokat tekintette ezt, ez a község, a mely mindenkor szent kegyelettel viseltetett e hely ir.int, minthogy ide hozza eltemetni elhunyt kedveseit, hogy ilt ezeknek porai a dicső ősök poraival, szellemük azoknak szellemével egyesüljenek: ez a nép és ez a község mindenkor féltő gonddal őrizni, oltalmazni, becsben tartani fogja az emlékművet. Magyarok Istene, adjad, hogy ez emlékmű lássa virulni e hazát és boldognak lenni e nemzetet! A zajos éljenzés Iecsilapulta után báró Feilitzsch Berthold főispán a rendkívüli díszközgyűlést berekesztette, Előbb azonban indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az elmondott beszédek a jegyzőkönyvben megörökítessenek. Dömötör György nyíregyházi r. kath. s. lelkész szavalta el ezután dr. Járosy Sándornak ez alkalomra irt szép költeményét. Mondanunk sem kell, hogy a kitűnő szavaló most is nagy, hatást keltett remek előadásával. Dr. Járossy Sándor költeményét itt közöljük: A szabolcsi várban. Szeresd e földet Árpád ősi népe, Az Ígéretnek földje ez neked. A nemzet fája itt lelt bölcsejére, Itt vert e földbe hajdan gyökeret. Azóta a vész hányszor dúlta, tépte, Mely elviharzott törzsöke felelt, A törzs ha hajlott, nem tört meg soha S benőlte már egy ezredév moha. Vihar ha nein volt, s nem töri lombos ága: Egyenként hullott róla a levél, És elvegyült a szentelt föld porába Elegyengette azt a röpke szél, Az elhullottnak uj nőtt bár nyomába Mely élt, lehelt az ősi törzsökért, 1); hajh! mely elhullt a száradt avarra Mindegyik egy magyar nevét takarja. Hullt a levél egy ezredéven által Számát ki ludj.i?! hisz az végtelen, A feledésnek néma fátyolával Eltakará a multat a jelen, És eltemette tiz század magával Miijók nevét. Elmúlt sok jeltelen,| De megmaradt a miijók közt a korcs Utód csodálatára nagy neved: Szabolcs! Egy évezrednek mély ködén szűrődik Nevének fénye, még is ugy ragyog! Együtt fog élni végtelen időkig Azzal, ki nékünk hont, hazát hagyott. Emléke mind e szent helyhez fűződik És ez hirdesse hiven a nagyot, Mely látta küzdve s megnyugodva élni, S örökké fogja hírnevét regelni, Itt szállá meg a honszerző vezére, Itt álla hajdan kopjás sátora A harcz után, ha pihenőre tére, Ilt lelt nyugalmat nyüzsgő tábora. E szent halom volt nagy munkája bére, Nevét viselve édes othona .... Ennyit beszél a nép ajkán a monda És elhallgat felőle századokra. Szállt az idő s a honszerzők utóda Ilonát inegvédni, László hadba szállt, S e vár, mely csendben élt két század óta, Győztes sergével látta a királyt. Megszállta itt, ki népét már megóvta, Ki a kún ellen győztes hadba járt, S midőn megjött a harcz után a béke, Hogy törvényt hozzon, itt gyült össze népe. Te láttad ezt te erdődús hegyalja, Te láttad ezt te porladó halom, Te láttad ezt Tiszának szőke habja, Ti hirdessétek azt e szent napon írástudók a pergamen lapokra, Hogy itten irtak törvényt egykoron. Ti lássátok, Árpádnak ősi népe Zárókövet tesz most az ezredévre. Örömben, búban elmúlt ezredévnek Tanúi vagytok ; ez emléke lett. Késő ulódok hogy ha erre térnek E kő hirdesse itt e domb felett, Hogy nem fajult még a szittya vérnek Egy cseppje sem, tiz század bár letelt, Szerette ősét, bár a sir takarta Ez hoz áldást mindig a magyarra! Az ünnepélyt a tisza-háti dalárda szép éneke rekesztette be. A társaság ezután bevonult a faluba, ahol egy udvaron nagy sátor volt készítve a bankett megtartására. Ebbe azonban már beleszólt az idő. Hatalmas zápor eredt meg s még hozzá sem ült a társaság a felteritett asztalokhoz, a sátor gyékén tetején keresztül az eső bezubogott a sátor belsejébe. Emiatt aztán természetesen az egész közebéd meg lett zavarva. Legnagyobb részt esernyő alatt, a közönség sebtiben jóllakott s aztán mindenki igyekezett a fogatokhoz, hogy minél előbb visszajuthasson Rakamazra. Ez volt az oka, hogy a banketten egyetlen tószt sem mondatott. Megemlítjük meg, hogy a vármegye alispánja Leövey Sándor árvaszéki jegyzőnek ez alkalomra írott szép költeményét a vármegye költségén kinyomatta s a példányokat az ünnepélyen kiosztották. A költeményt, melynek végsoraiból van véve az emlékoszlop felirata is, lapunk tárcza-rovatában közöljük. Az ünnepélyen Hajdú, Ungés Zemplén vármegyék és Debreczen város voltak küldöttségileg képviselve. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye augusztusban A folyó év augusztus havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvefc adatait, valamivel kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év augusztus havában elhalt 65, addig ez év augusztus havában a halálozás 68-at mutat, több tehát 3-al. Nem szerint elhalt ti 36, nő 32. Családi bovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 38, löldiníves gazda 15, iparos és kereskedő 13, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született 9, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 9. Élve született 120, és pedig: 61 fi és 56 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 14, és pedig 6 fi, 8 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 52-vel. Házasságot kötött 10 pár. Vallásra nézve elhalt: róin. kath. fi 7, nő 10 = 17, ág. evang. fi 18, nő 14 = 32, helv. liitv. fi 1, nő 5 = 0, gör. kath. fi 8, nő 3=11, izraelita fi 2 nő — = 2. Életkor szerint 0—1 évig — 40, 1—5 évig = 10 5-7 évig ---- —, 7—20 évig = 4, 20—30 évig = 2' 30—40 évig = 1, 40-60 évig 6, 60 -80 évig = 3] 80 éven felül 2; összesen 68. A város belterületén elhalt 42 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 31, kik mind voltak gyógykezelve, 7 éven felüli volt 11, ezek közül nem lett gyógykezelve 1. A város belterületén elhalt 42 egyén közül tehát nem lett orvosolva 1 egyén. A város külterületén elhall 20 egyén, kik közül 7 éven alól volt 19, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felül volt 7, ezekből nem lett gyógykezelve 1, a külterületen elhalt 26 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 4. Az összes 68 elhalt közül tehát 5 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle egy öngyilkos bjrbélysegéd hullája felett volt. Sem orvosrendőri, sem törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi látleletet egy súlyos testi sértésről állítottam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel lettek vizsgálva. A szikvizgyárakban kifogásolni való nem találtatott. Nyíregyházán, 1897. szeptember hó 6-án. Dr. Trajtler Soma, orvos-főnök. Friedinanu testvérek hangversenye. E hó 3-án tartották meg az evang. népiskola dísztermében városunk jeles fiai, a Friedmann fivérek hangversenyüket, melyen szép és diszes közönség gyűlt ésszé, élén megyénk főispánjával és nejével. Sok család, a megszokott concert habituék-ből való maradt mégis ez egyszer el, minek oka azonban nem az előadók vagy programnijok iránti érdeklődés hiányában, hanom egyéb körülményekben keresendő; sok család még a zöldben nyaral, másokat családi gyászuk tartott vissza az eljöveteltől. Igy ís szépen megtelt a terem, és ha meg volt a fmtal művészek faradságának anyagi eredménye, még inkább meg lehetnek ők az erkölcsi sikerrel elégedve, mert oly rokonszenves fogadtatásban, oly zajos telszé-ben még kevés világjáró művész részesült itt, mint ez a kalommal derék földieink. Sajnálattal nélkülöztük ugyan a tavalyi concerten itt oly kellemes benyomást hagyó Südfeld Méta kisaszszonyl, de ő akadályozva lévén a közreműködésben, Biermann Miksa úrban nyertünk bő kárpótlást azért, ami elmaradt. A műsor következőleg folyt le: Először a bárom fivér: József (hegedűn,) Sándor (brácsin) és Samu (kisbőgőn) egy Bethoven-féle vonós hármast udlak elő nagyon összetanulva, szép felfogással és igen precziz előadással. A kitűnő hangszerek, mikért ők egész v.igyont áldoztak, ily jeles kezekben teljesen érvényesültek, az előadás lekötötte a hallgatók figyelmét és mély hatást gyakorolt. Friedmann Samu úr egy előkelő család kívánságára először egy Pergholese-féle dalt játszott el. Cellájának neui 's, tiszta hangja és az elegáns, finom előadás nagyon tetszett s bár e dalt concertjeinken énekelték is, hegedülték is, sőt kisbőgőzték is már, örömest hallottuk még negyedszer is. Majd Popper Gavotte-ját és zajos taps és ujrázásra Olt'enbach kedves Musette-')ét adta elő, mindegyikkel nagy hatást keltve. A műsor 3-ik számát Friedmann Sándor, hármuk közül a legfiatalabb töltölte be. Már irtunk egy előbbi concerlje után róla, megi/tuk, hogy mesteri játéka, hegedűjébe öntölt szenvedély, meleg érzés, főleg nem kápráztató briliáns technikája azt a reményt keltik, hogy rövid idő alatt a legelső művészek közzé fog emelkedni. Mostani szereplése csak megerősíti hitünkéi és reményünket. Vieuxlemps Ballade et polonaise-ét már sok híres mestertől hallottuk, de melegebb előadásban, tökéletesebb technikával soha sem. Ma is kettős fogásai, staccatói s flageolelle-jei keltettek a legnagyobb hatást, a mik főképen a Bazzini-féle Manók tánczá-ban ragyogtatták művészetét. Fölösleges mondanunk, hogy szűnni nem akaró taps jutalmazta a fiatal mester játékát. Biermann Miksa úr egy Godard-íé\c mazurkát nagyon szép felfogással, tökéletes technikával játszott el s bár közönségünknek még műveltebb része is a zongora számok iránt szokott legkevesebb érdeklődést tanúsítani, Biermann úr művészi előadását mély csendben, nagy figyelemmel élvezte a hallgatóság s nem szűnt meg a tetszés zaja, míg egy Zimay-féle magyar rapszódiát Folytatása a II. mellékleten