Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-05 / 36. szám

XVIII. évfolyam. szám. Nyiregy haza, 1897. szeptember 5. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SlABÜLGSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre 2 Negyed évre 1 v A községi jegyző és tanit i uraknak egés< évre csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f f , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám. . w , V, , Klnc9tar i "'W'i fejben, minden egyes hir­/t. . i , . v • ,„. " A kéziratok esik világos kívánatra s az detes után 30 kr. fUetteuk. (janOsZKy liazj intezendok. j, illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr. „. ... , , , , , , ... Minden négyszer hasábozott petit »or egysi r Ber mentetlen levelek csak ismert kez ktol , közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 ¥r. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A V. által Budapesten, Haasenstein es Vofller irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten , valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. 069. f. i. 1897. Hivatalos réss, Szabolcs vármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvárinegyc tör­vényhatóságánál legközelebb rendszeresített három, — és pedig Tisza-Lök, N.-Kálló, es Nyir-Bátor székhelyhez kötött egyenként 500 frt évi fizetés, 100 frt lakbér és 100 frt utiátalánnyal javadalmazott állatorvosi állásra, ezennel pályázatot nyitok s a pályázni kivánnkat felhí­vom hogy törvényes minősitvényűket, s eddigi alkalma­zásukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám, a f. évi szept. hó 20-ig, mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyháza, 1897. augusztus hó 28-án. lir. Feilitzscli, főispán. 14911. K. 1897. Szabolcsvánnegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Alábbi hirdetményemet oly felhívással közlőm, hogy annak az érdekeltek körében leendő kellő köz­hírré tételéről gondoskodjék. Nyíregyháza, 1897. augusztus 27. Mikecz János, alispán. Hirdetmény. A vármegye területén levő adóhivatalok a legtöbb adót tizető bizottsági tagok névjegyzékének egybe állí­tásához szükséges adókimutatásokat hozzám beterjeszt­vén, értesítem az érdeklődőket, hogy ezen kimutatások és a számvevőség altal egybeállított névjegyzék terve­zete az 1880. évi XXI. t.-cz. 23. §-a ertelmében f. évi szeptember 7-étől szeptember 13-áig bezárólag terjedő idő alatt Nyíregyházán a vármegyei főjegyzői hivatalban a hivatalos órák alatt megtekinthetők, a netani felszóla­lások hozzám beadhatók. Az adó kétszeres beszámítására irányuló kérelem pedig a szeptember 14-dikére kitűzött igazoló választ­mányi ülésig bejelenthető. Nyíregyháza, 1897. augusztus 27. Mikecz János, alispán. A „N YIüVIDÉK* 4 TÁKOZAJA. Vasuiegyeri Megyery Gábor emlékezete. — 1813.— 1 fc 97. — (Halotti besientelési beszéd, tartott < Tariczky Eudre, tisza-füredi plébános, 1897. évi augusztus u7-én). Most bocsájtod el Uram a szolgádat Sz. Lukács 2. 29 E halottas házuál, végtisztességre, e gyászos ko porsó beszentelésére gyűltünk egybe; melyben egy család­fő kiszenvedett teste fekszik, elvá va a lélektől. Az élet természetes, majd romboló kertésze, a halál, egy ékes család-fáról, szépen illatozó rózsatóról, a vírtt ló rózsák, míut gyermekek, a fakadó bimbók, miut unokák közül metszette ót le a 84 éves aggastyánt, a hervadozó apa-rózsát. Ő a mar csak aléltan de nem elhagyatottan ked ves környezetben, mintegy boldog átszellemüléssel meg­adta magát és saját véréből való véreinek karjii között, miut kifáradt életbsjoak nyugodtan szenderült el. — Igy halnak meg szépcsendes halállal az igazik, kikről az Isten a szemeit soha le nem veszi, füleit soha nem fordítja el tőlük. Ki volt ő? S'.abolcs vár megyének egyik szülöttje, az ott meghonosodott ősöknek egyik ivadéka, hosszú időn át köztisztviselője s az utóbbi időben nyugalmazott főpénztárosa. Nem érdek szövevények, de honfiúi erények emel­ték ót e tisztes állásra, melyeknek sugarai a szeír­fódélen is át verődnek, miut a leáldozó uap arany fénykévei. Nyíregyháza a megye fószékhelye sokáig kedves emlékben fogja; tartani, nemcsak ugy mint szeretve tisztelt köztisztviselőt, de úgyis miut az ottani társas Néhány szó a községi közigazgatásról. II. Már tnost mi következnék mindezekből? Nemde az, hogy a községeink gyarló szol­gáltatási képességével, közönségünk apathiájá­val s a jegyzőknek irka-firkával való túlter­heltetésével ismerős vármegye, saját hatásköré­ben mindent elkövessen arra nézve, hogy a közigazgatási agendák teljesítése a végső pon­ton, mentől köuuyebbé tétessék. Ilogy úgy a szolgabírói, miut a községi irodákból kiküszöböltessék mindaz, a mi lé­nyegtelen sallang, haszontal m lim-lotn. Hogy idő adassék a községi közegeknek, közigazga­tási és kulturális czélok előmozdítása tekinte­téből a nappal való személyes érintkezésre ; a járási tisztviselőuek pedig a községekben való közvetlen ellenőrzésre, személyes intézkedésre Egyszóval, hogy a lehető szűk korlátok közé szorittassék a lényeg rovására túltengő bürokratizmus; hogy — mondva — szűnjön meg közigazgatás S- következnék belőle az, hogy a törvény­hatóságok, kérvényezési joguknál fogva, a rosz­szaknak bizonyult törvény szakaszok módosí­tása iránt a törvényhozáshoz felírjanak. Meg vagyok arról győződve, hogy az illető faktoroknál mind erre nézve meg vuu a jó akarat, a jó szándék ; s hogy ezen jó szándéknak jó­akaratnak szeriutem még sincs meg a kellő gyakorlati haszna — anuak okát is kell adnom. Fő és egyedüli oka eunek szeriutem az hogy a vármegyék irányadó faktorai nem ke­resik az érintkezési pontokat, a közigazgatás alantabb régióibau mozgó faktorokkal. Nem ezt ismét magyarán a hasból való papír­köröknek érett gondolkozású és röpke beszédű ékes g) öugyét. Es talán idegen földre jött ide meghalni? . . . Nem, mert hajdan Tisza Füred e város területe is, a régi nagy Szabolcsvármegyéhez tartozott, hol az iménti időben egyik leány gyermeke ősi fés'ekre talált, meghono­sodott és itt aunak ápoló karjai között adta vissza lelkét az Urnák. Mi tisza fürediek itthoniak alighogy megtanultuk őt ismerni, mintegy tiszta keblű hazafi csakhamar ked­vessé lett előttünk és közöttünk. Az igazi őszinteség, keresetlen igazmondás, megállapodott ítélkezés fel és lefelé, vallásosság és becsületesség: ezek a társadalmi erények, mint a sziláid éiczkőben az arauy szemcsék ugy tündököltek ő benne. Ki ne szerette volna meg tehát őt közöttünk, én kivált képen, ki lelkipásztora valtam ? S ha igy? Mennyivel inkább szerethették ót, mint kitűnő család cpát sajlt övéi? Kik ót jobban ismerték, forró atyai szeretetében ugy éltek, mint a lég fényár­jában élő milliárd teremtmények. Ti tehát kedves hozzá tartozói, kik övéi voltatok ha ti most ő utána kese­regtek, azon én nem csodálkozom. De enyhítse fájdtl­matokat az a valóság, hogy csak az ó halandó része szá lt el tőletek e gyászos koporsóba, az ő lelke p dig az égi hmba költözött, a/, öröklét hónába, hol az Isten színről színre látásában, bírásában, örökké tartó gyönyörűség boldogság honol, melyhez hasonlót sz. Pál apostol szerint halandó sziv nem érzett, halandó szem még uem látott, emberi elme e löldön fel sem foghat. Ennek átvételére vezérelte az űr angyala. Hol az ő lelke ezután is oly összeköttetésben marad veletek, mint volt itt e földön. Sít hathatósabban, mert a szép lőtelen báráuy előtt szüntelen fog könyörögni, imád­kozni érettetek. — Ezt tanítja a szentek egyessége, melyet miudennap vallunk az apostoli hitvallásban a hiszekegyben. használják ki eléggé ezeknek gyakorlati tapasz­tatatait Pedig a községi kormányzat valódi szük­ségleteiről; a modern intézményekuek a nép vérébe való beoltásinak mikéntjéről — csak is ily módon szerezhetuének alapos tudomást. Készségesen elismerem én azt, hogy a vármegyék vezérlő férfiai rendelkeznek miud azzal a tudással, mely az önkormányzat gya­korlásához megkívántatik — de azt is jól tu­dom, hogy a vármegyék ezen kitűnőségei már csak az érdekek különbözőségénél s ekszkluziv társadalmi állásukuál fogva sem lehetnek azon tapasztalatok birtokában, melyek csak a nép­pel való folytonos, közvetlen érintkezés, a minueziákig terjedő megfigyelés által szerezhe­tők meg s melyek a gyakorlati, a jó közigaz­gatás uélkülözhetlen feltételei. Állításaim helyességének bizonyításául áll­jon itt az alábbi példa. Ismerek egy vármegyét, mely a községek részére alkotott építkezési szabályrendeletében, az épületek közötti távolságnak a minimumát 4 mondd négy méterben állapította meg. No kérem! Nem is szólva a községekben létező tűzrendészeti nyomorúságról, s népünk azon előszeretetéről, mely szerint épületeit, terményeit, gizzát-gazzát egymás hegyére hátá­ra szereti felhalmozni — kérdem; van-é oly tűzoltóság a világon, mely a falusi tűzoltó szerekkel, csak némi kis szeles időben négy méteres sűrűségnél, a nádfedelü épületek között a tüzet lokalizálni tudná? És tekintve azt, hogy az égő nádfedél a tűzderekáu leszokott omlani, s igy a négylépésnyi hézagot lángoló kévéivel betemeti — elképzelhető-e: hogy egy ilyen tűzkatlanba szorult ember abból élve kiszabaduljon l Kell-e hát ennél e perezben nagyobb vigasztalás? E hittel, reménynyel köllözött ó el közületek, azért volt reá nézve oly enyhe a halál megjelenése és megadó az ő elköltözése abba a jobb hazába. Aro az örök Ige, az atyának örök l^éje is onnan jött le a megváltás munkájára és miot Isten-ember ment oda vissza, hogy ott mindnyájunk részére, kik itt nyomdokait, tanításait követjük, helyet készítsen. Di még az ő halandó ré^ze sem veszel örökre e koporsóban. Elporlad az ugyan, mint a földbe betelt büza szem. Da az utolsó napon az alkotó Isten minden­ható ereje által csira élet képességét rUszanyerve feltámadand és vele újra egyesülend halhatatlan lelke egymástul elválaszhatlanul már. Ei fog történni a ti halottatokkal is. kezességül szolgál erre a kereszt, melynek tövében fogja aludni végső álmát, mert aki azon függött a holtak első Zsen­géje, a Krisztus, a minthogy feltámadott, ugy fog ő is feltámadni az utolsó napon. M^nj hát te is bátran drága halottunk a holtait országába, menj el családi sírboltodba, hol élted szere­tett társa pihen már, várakozik reád, s várja a dicső­séges feltámadást. Amen. Fiatal véreim. (Vége.) A dédelgetett fő- és székváros befolyása egyáltalán vészthozó lesz az egész országra: a tűlhajtott centrali­satio — és más okoknál fogva, a melyek méltatása engem most Tatán nem frissít. Az orvosi egyetem, a klinika ha marad is P d3 te°­a többi facultások viru hatnak még szebben a vidéUi városokban. Az egyetemek fósuiyát azokba kell át­helyezni. Sokba fogna kerülni! mondják rá biztosan, a kiknek nincs ínyére. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents