Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 34-ik számához. akarom én leányaink ilyenféle magaviseletét menteni, mert hiszen magam itélem el legjobban, csak arra akarok rámutatni, hogy nem egyedül az iskola hibás abban, ha a 12—15 esztendős leánygyermekek úgy viselkednek, hogy nem csupán az illendőség szabályait, hanem igen gyakran az erkölcsi érzületet is sértik. Az iskola is igen sokat tehet e tekintetben és tennie is kell, mert bármily tökéletes legyen a tanitás, — értem a nevelő tanítást — az iskola ezzel még nem számolt le feladatával. — A tanítónak, vagy tanítóknak ellenőrizniük kell a gyermekek viselkedését az egyes tanitasi órák között is, sőt lehetőleg az iskolán kívül is; gyakorlatban kell érvényesiteniök azokat az erkölcsi törvényeket, melyeket az egyes tanítási órákon megismertetnek. A gyermeki lélek legjobban feltárja magát játék közben. Kisérje tehát a tanitó figyelemmel a gyermekek játékát, vegyen abban részt maga is s jobban megfogja ismerni növendékeit, mint a tanítási órákon. Ne engedje, hogy a gyermekek követelők, irigyek, önzők legyenek egymással szemben, általában ne tűrje a gyöngédtelenséget. Tanulja meg az a leánygyermek, hogy a szelídség, türelem, gyöngédség, önmegadás legfőbb kincsei a nőnek, mert ezek azok a tulajonnságok, melyek a vallásossággal párosulva alapját képezik a nő jövendő boldogságának, megelégedésének. Azonban, mivel örökös felügyelet alatt a gyermekek még sem állhatnak, mivel a tanító növendékeinek minden lépését még az iskolában sem őrizheti ellen, annál kevésbé azon kivül: oda kell hatnunk, hogy a gyermek, ha már külömséget tud lenni a jó és rossz közölt, akkor is kerülje a rosszat s tegye a jót, mikor tanítója nem látja. Ennek pedig csak egy módja van, az t. i tekintélyt szerezzünk a gyermek előtt s ez a tekintély szereteten alapuljon. Mert a gyermek a jót ebben u korban nem magáért a jóért teszi, hanem azért, mert meghajlik a szülők, vagy a nevelő előtt. Ha ez a tekintély csak a félelmen alapszik, akkor a mint a szülő vagy nevelő távol van, megszűnik a félelem, oda van a tekintély s a gyermek tesz jót és rosszat, a mint éppen jól esik neki. De ha szereteten alapszik a tekintély, a gyermek a tanitó távollétében is tartózkodni fog a rossztól, mert a szerelet a távolsággal meg nem szűnik, hanem arra ösztönzi a gyermeket, hogy ugy tegyen, mint abban az esetben tenné, ha tanítója látná. Természetesen nincs szabály kivétel nélkül. Mi tehát a teendőnk? A gyermek szeretetét megnyerni. Ezt pedig elérjük mint jutalmat, ha magunk is szeretjük a gyermekeket. És ez nem nehéz. Kutassuk csak a gyermeki lélek rejtelmeit, igyekezzünk megismerni a gyermeki lelket s ha megismertük, lehetetlen, hogy meg ne szeressük. Ez a kettős feladata van tehát az iskolának a gyermek erkölcsi nevelésével szemben: nevelve tanítani lehetőleg ellenőrizni a gyermekek viselkedését az egyes tanítási órákon kivül is. S ezt követelni kellene nemcsak a magasabb iskoláktól, hanem az elemi iskoláktól is. De ha meg tenné is ezt minden iskola, még akkor is kárba esne minden fáradsága, ha nem jönne segítségére a család. Család és iskola! E kettőnek a gyermek érdekében szerves összefüggésben kellene lenni. A gyermeki lélek ébresztője s első irányitója az édes anya, a család. Itt yeri na gyermek első benyomásait, itt szerzi első ismereteit itt ébrednek s fejlődnek első érzelmei. Az édes anya a leghivatottabb nevelő s a család a legjobb <nevelő iskola. A nevelésmellett teljesenjelzárkózni a tanítástól nem lehet A kettőegyütt jár. Most ennek, majd annakaz ismeretnekjutagyermek birtokába. Mondhatjuk, hogy agyermekaz összes ismeretek alapját már magával viszi az iskolába. A család tehát tanítva nevel mindaddig, mig elérkezik az ideje annak, hogy a gyermek ismereteinek bővítését, a tanítást, avatott kezekre bizza. Igy jut a gyermek az iskolába, mely csak folytatja a már megkezdett munkát. Tudatossá teszi, rendezi a gyermek esetlegesen szerzett ismereteit s most már czélludatosan szereztet vele ujakat. Gzélja tehát főleg a tanitás. De mint a család nem zárkózhatik el nevelés közben a tanítástól, hanem tanítva nevel: ugy viszont az iskolában sem képzelhető a tanitás nevelés nélkül s ezért mondjuk, hogy a jó iskola nevelve tanit. Család és iskola tehát egy czélra törekszik, de mindkettő munkája csak akkor lehet sikeres, ha egyik a másikat támogatja. A családban nyeri a gyermek nevelésének alapját s mennyivel könnyebb az iskola helyzete, ha ez alap biztos és szilárd. És vájjon kitől függ, hogy a gyermek nevelése ilyen szilárd, biztos alapot nyerjen? Első sorban a szerető, gondos édes anyától. Az édes anya szent kötelessége, hogy gyermeke minden lépését szemmel tartsa, a fejledező gyermeki lelket megfigyelje, annak fakadó virágait szeretetének áldó melegével ápolja, fejleszsze, a gyomot, dudvát pedig irtsa s a lélek virágainak rovására kifejlődni ne engedje. Az édesanya előtt gyermeke lelke nyitott könyv legyen, a melyben mindig olvashasson s a melybe csak szép és jó gondolatokat lásson bejegyezve. Boldog gyermek, ki ilyen édes anya vezetése m llett lép az élet göröngyös, tövisekkel telt útjára! Mennyivel könnyebb annak biztosan, egyenes uton haladni a kitűzött czél felé, mennyivel könnyebb annak el nem tántorodni! És mennyivel könnyebb volna az iskola helyzete is, ha minden gyermek ilyen nevelésben részesülne, ha minden család ennyire segítségére jönne. De nézzünk csak magunk körül! Ugyan hány gyermek részesül ilyen nevelésben? Nem látjuk-e akárhányszor, mily keveset törődik az édes anya gyermekével, mint bizza őt teljesen cseléd kezére, holott nagyon jól tudjuk, hogy ritka cseléd az, melynek társasága nevelő hatással lenne a gyermekre. Mennyi erkölcs mételyező fogalomnak juthat birtokába a cselédek társaságában! Az anya maga sem sejti, mily irányban fejlődik gyermeke, mert a magára hagyott gyermekből hiányzik a bizalom, lelke bezárul anyja előtt s kezdetét veszi az álszenteskedés, ravaszság, kétszinüség. Csoda-e aztán, ha az anya, ki gyermekét nem is ismerte, a mint szeméről hirtelen, váratlanul lehull a fátyol, mindenkit okol, első sorban talán az iskolát, csak az nem jut eszébe, hogy a házi nevelésben is lehetett hiba. Vagy nem látjuk-e lépten-nyomon a kis gyermekeket, vagy a mi még sokkal veszedelmesebb, a serdülő leányokat nagyok társaságában? — Igen, ha a társaság figyelemmel lenne a gyermekekre, akkor nem lehetne ellene kifogásunk, mert hiszen tagadhatatlan, hogy rendkívül nagy lehetne a nevelő hatása. De napjainkban, a mikor igazán úgy tűnik fel, mintha némely társaságban keresve-keresnének beszélgetésre alkalmas olyan tárgyakat, a melyek épen nem mozdítják elő a gyermekek épülését, a mikor, ha valaki csak olyan társaságot keresne, hol a jó izlés hatarát át nem lépik, bizony-bizony sokszor magára maradna: akkor ugyan vétkezünk az e.len az ártatlan gyermeki lélek ellen, ha nagyok társaságába visszük őt. Vagy helyeselhető-e, hogy tiz-tizenöt esztendős gyeriíiekek sokszor estéről-estere ott legyenek a színházban csak azért, mert a mi a legáltalánosabb mentegetődzés, a nagyok mind mennek s a kicsit édes anyja nem tudja otthon kire hagyni. Vájjon jó hatással lehet-e ez a gyermeknek akár testi, akár szellemi tejlődésére? Sőt az is megtörténik nagyon gyakran, hogy a szülők a darabot sem választják meg. Kérdem, mi haszna lehet egy gyermek leánynak a „Béni bácsi', „Államtitkár úr" vagy más hasonló tárgyú vígjátékok előadasából. Csak egyetlen egy növendékem édes anyja telte azt meg, hogy miután már elengedtem kis leányát estere a színházba, még egyszer visszaküldte őt azzal az üzenettel, hogy nem ismeri a darabot, újból kérdi, elviheti-e gyermekét. Vegyük szemügyre végül a leányok olvasmányait. Lelkiismeretesen ellenőrzi-e ezeket minden édes anya? Saját csekély tapasztalatom az ellenkező mellett bizonyít. Az én 14 esztendős IV. osztályú növendékeim nagy része, midőn a regény elméletéről és irodilmáról tanultunk, legnagyobb csodálkozásomra dicsekedve emlegette, hogy ők már olvasták Jókai Magyar Nábob-ját. — Nem akarok részletesen beszelni a leányok olvasmányairól; nem akarom részletezni az olvasmányok káros vagy jótékony hatását a serdülő leány lelkének fejlődésére. Az enyémnél sokkal avatottabb kezek vetettek erről a tárgyról ugyan e helyütt két esztendővel ezelőtt „Leányolvasmányok" czimen értékes gondolatokat papirra. Én csak összegezve az előbb mondottakat, rá akarok mutatni arra, hogy az iskola minden erő megfeszitese mellett sem érhet el az erkölcsi nevelés terén kivánt eredményeket, ha nem jön segítségére a család. Összhangba kell tehát hozni a családi és iskolai nevelést, szülőknek és tanítóknak keresniök kell egymással az érintkezést, mindkettőnek érdeklődnie kell a másik dolga iránt, mindkettőnek elősegitnie kell a másik törekvéseit, hogy a gondviselés által reájuk bizott ártatlan gyermeki lelkeket megismerve, fejle.-ztve, tökéletesítve, megközelíthessék a nevelés végczélját s erkölcsös jellemű nemzedékeket neveljenek a tarsadalom, haza és emberiség javára. Bölcskázy Vilma. N igy boldogasszony napi-búcsú M-PJcson. Mária-Pócs, 1897. aug. 17. Sokat hallottam már a mária pócsi híres búc-uról, s azért legfőbb vágyam volt oda eljutni. Éppen ÁveMáriára harangoztak, mikor megérkeztem, és olyan valami megmagyarázhitlan sejtelem támadt bennem, melynek varázserejétől mint egykor Mózes a cipke bokor mellett, ugy én is itt Isten közelségét éreztem. A kolostorban szálltam meg, hol lekötelezett szívességgel és ritka előzékenységgel fogadtak. Később azt is megtudtam, hogy itt évenként százan meg százan nyernek ellá'ást búcsúk alkalmával c upa vendégszere tétből, s hogy a rendház mintegy „fogadója" a vidékről odajáró intelligencziának. Más napra viradva elérkezett a Mária kultusz ünnepségei közül történelmi nevezetes séggel biró Nagyboldogasszony napja. Már nap kelte előtt megszólaltak a harangok, s a közel vidékről erkező ájtatos közönség Máriát dicsőítő énektől viszhangzott a templom környéke. Az ünnepélyes nagy szt. mise 10 órakor volt, melyet egy vidéki plébános celebrált féuyes papi segédlettel. Az alkalmi szt. beszédet Lupis atya baszilrendü szerzetes és temp óm gondnok mondotta, elragadó ékes szólással. Az anyai szeretetről beszélt, s beszédjének hatása annyira megindította a hallgatóságot, hogy nem maradt szem szárazon a zokogástól. E beszédre el lehet mondani, hogy szívből jött és a szivekhez talált. A szűz anyához intézett esdeklő zár szav-ai körülbelól ezek voltak: Bűnösök oltalma és vigasztalója, áldd meg az ájtatos asszonyi nemet, tekintbd az ő sok kön)hullatás likat, melyekkel Téged oltalomra és szent Fiadnak közbenjárásra alázattal kérnek. Migyarok nagyasszonya, oltalmazd és pártfogold a szegeny nemzetet, és áld meg annak koronás királyát! A délutáni órákban a tücsus közönség eltávozván, bővebben szemügyre vettem a templomot, miközben arról értesültem, hogy ft. Tódi Fű öp házfőnök úr kormányzása alatt mintegy 18 ezer frtra menő építkezés történt a templom renoválása és egy impozáns üj iskolaház felállítása és beretdezése által. Eddig csak a templomon kere.-ztül menve járhatott a papság és úri közönség a szentélybe, most pedig a szentély fala keresztül töretvény, azon ajtó van a szentély falához épített csinos szekrestyéhez, mely elég tágas és kívülről igen könnyen lehet rajta a szentélybe bejutni. Ezen építkezés által a szentélynek eddigi öltözködésre szolgáló részével a szentély tetemesen megnagyobbodott, s köze pén a pt*csí székesegyházi főoltár mintájára 4 márvány oszlopon álló igen diszes új főoltár van. Ezeken kivül a nagykapu új képekkel ékesittetett fel és a szép aranyozás tündöklő fénye ragyogja be az egész templomot. Átmenve az iskolába, anuak a mai modern stílszerű építkezése és az igényeknek megfelelő berendezése igen kellemesen lepett meg. Mint mondják, ezelőtt 3 évvel még egy egészségtelen, szalmás viskóban volt az iskola elhelyezve, s a rendház ügybuzgó főnökének érdeme, hogy ma egy s; ép tágas telken új diszes iskolaház emelkedik, "melyben közel 200 tanuló nyer oktatást 3 atya által, kik mindannyian népiskolai tanítói oklevéllel is birnak. Az egyes tantermek tágasak és világosak, el vannak látva szellőztető készülékkel és a főváros iskoláiba is oda illő kényelmes ülő pidok kai. A bemenettől jobbra a könyvtár-, balra pedig a tanácskozási szoba van. Különös elismerésre méltó hogy a tanítással foglalkozó Macskó, Ruszinkó és Vámos atyák (u óbbi legújabban vicáriusnak lett megválasztva) mindent elkövetnek, hogy a tanulók tankönyvekkel és egyeb tanszerekkel is el legyenek látva, s e tekintetből egész kis könyvkereskedésük van, melynek kezelése bizony elég fáradságos és nehéz. A régi iskolaházat a klastrom oda adta a községnek, hogy abból megfelelő „óvóda-meuhelyeL" állítson magának. Azonban ügy látszik, hogy a község cultu rális érzékét nem nagyon csiklandozta az óvóda menhely felállítása, miért is az elpusztult telket a rendház elbontatta, s most mint üres telek az utcia bővülésébe olvasztatott. Megemlítem még, hogy az iskola udvarán meg vaunak a legszükségesebb torna eszközök, végében pedig szolga lakás, Látogatásomat be nem fejezhetem anélkül, hogy édes hazánk ezeréves emlékére a közelmúltban em^it kőkeresztről is ne szóljak. E kegyhelyhez igen szépeu illeszkedik, bár tőle messzebb, más irányban vau, hogy a rend atyái hitük magasztos jelvényével igyekeztek az ezerév fordu óját megörökiteui. E tömör mészkőből épüit szép kereszt mintegy G00 frtba került, márvány alapon nyugszik s csinos vaskerítés veszi körül. —y—. Tizenkét forintos búzaárak. Tizenöt évvel ezelőtt, 1881 ben jegyezett a budipesti bö ze olyan magas buza árakat, a minőket jegyez most. Ez időtől kezdve azutáu folytonosan csökkentek az árak, mig végre 1895 ben érték el a minimumot, a midőn az árak 6 frt 86 krra csökkentek le. Nem c-oda, ha e hosszú tizenöt év alatt a gazdaosztaly eljutott a kétségbeesésig sőt nagyon sokan a tönk széléig, mert mezőgazdasági jóterményüket a búzát, semmivel sem lehet pótolui ; itt ott megterem a ezukorrépa, a czikoria, a len, stb. melyek kárpótolják némileg a gazdát a buza alucsony ára esetén is, de országszerte a buza alacsouy árát semmivel sem lehet pótólni. Most azutáu fellélegzene a gazda közönség, ha volna mit eladnia; sajuos a magas búzaárakból valami igen nagy haszoa a gazdának ez idén sincs, mert közludomásu, hogy országszerte nagyon kevés helyen kielégítő a termés,legtöbb helyen azonbau a közepesnek alig fele. Gyenge termésünk mellett azouban mégis, valóságos szerencse, a buza árak ily nem is remélt mérvbeui emelkedése, a mennyiben a Ciaknem kétszeres árak mellett bevételeink semmi esetre sem fognak ap idni. Aligha vonja valaki kétségbe, hogy a búzaárak ily rohamos emelkedésének egyedüli oka a világ búzakészleteinek megapadása, s a csaknem világszerte mutatkozó igen silány termés. Már a mult évben Iudiáuak igen silány, Amerikának sem a legjobb termése volt, s igy már akkor előre látható volt az árak emelkedése. Ez évben tudvalevőleg europaszerte silány a termés, s a többi világrészekben sem kielégítő az eredmény, s ezen körülményből kifolyólag emelkednek az árak, a mely emelkedés ha nem is lesz állandó, a minthogy a végtelenig nem is emelkedhetnek az árak, de biztosítanak legalább a rohamos visszaesés ellen. A bu«a készletek oly módon megfognak jövő aratásig ap idni, hogy felhal inozódás egy könnyen jó termés esetén sem fog ismét beállani, s igy c-aknem bizouyosra vehető, hogy oly alacsony árakat, a minőket mostanában láttunk, va^y egyáltalán nem érünk meg többé, vagy csak a messze jövőben. A jelenlegi magas árak arra biztatják a gazdát, hogy beleakasztva ekéjét földjébe, szántsou fel minél többet, s vessen el annyi búzát, a mennyit csak lehet. Ez volna azonbau a leghelytelenebb eljárás, mert ezáltal kizökkenteué egyrész gazdaságát egyensúlyából, másrészt pedig ha világszerte sokan clelekednének igy, a beálló tuíprodukczio következtében az árak ismét rohamosabban esnének. Vessünk be búzával csak akkora területet az idén is, mint a mekkorát bevetettünk eddig, de e területet azután készítsük elő úgy, hogy kedvező esetéu a lehető legnagyobb termést nyerhessünk. A jövő termés biztosítására három irályban kell tevékenységet kifejtenünk ; nevezetesen : talajunkat meg kell művelnünk a lehető legjobban, termőképességét foozandó el kell látnunk elegendő trágyával, végül a lehető legtisztább, legjobb minőségű vetőmagot kell alkalmaznuuk. A szántást illetőleg a következők jegyezendők meg: Ha a búzának repeze,zabos bükköny vagy más korán lekerülő növéuy volt az elóveteménye, annak tarlója mihamarább s a képen feltöreudő, hogy a gyommagvak ilyen módon a talajba kerülvén, mihamarább kicsirá'nak. A sekély feltörést egy mély keverő száutás kövesse, miáltal nem csak a talaj porhanyittatik, de a kikelt gyomok is elpusztulnak. Végül a vetést megelőzőleg egv héttel középmély vetőszántá9 adandó a talajnak. A talajnak ily módoni megművelése mellett a trágyázás igen foutoskérdés. Nyáron istálló trágyát alkalmazni nem szokásos, de közvetlen buza alá nem is czélszerü, mert magas légeny tartalmánál fogva a buza megdólésre vezei; ezért szokás mindenkor az elóvetemény pl. zabos bükköny alá trágyázni. Az ujabb kísérletek azonban határozottau azt bizonyítják, hogy olyan talajokon is, a melyeken az elóvetemény alá trágyázva volt, a szuperfoszfát lényegesen fokoza a termést. Bizonyos, hogy egy métermázsa szuperfoszfát legalább ugyanolyan mennyiségű terméstöbbletet ad, de az eseteknek legalább fele részében "/-szor, sőt többször olyan sulyű termés többletet. Fontos monumentum ez különösen ma, a mikor a szuperfoszfát igen olc-ó: 3'/,—4'/i forint métermázsánként, ellenben a buza igen dráge. Az alkalmazott szuperfoszlát ára legalább háromszorosan térül meg a mai árviszonyok mellett. Kat. holdanként 1 !</, métermázsa szuperfoszfátot alkalmazhatunk, és pedig a vetőszántás előtt szórván azt el. Kiváló gondot kell azután fordítanunk a mag jóságára, csiraképsségére és tisztaságára. Oly vidékeken, hol kevés a csapadék, legjobban ajánlható a tiszavidéki, a bánsági buza vetőmagul; ellenben csapadékdűs vidékeken nagyobb hozamot érhetünk el a piros magú né-