Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

„IN Y I R V I D É K" A közönség köréből.*) Felhívás a nyiregyházi összes kereskedő urakhoz! Tisztelt uraim! Mindnyájan tudjuk és nagyon is érezzük, hogy azok az állapotok, melyek városunkban évek óta fennállanak, továbra már elviselhetetlenek, a rengeteg menynyiségü adófizetési kötelezettség, mely jövedelmünkkel sehogysem áll arányban, még növellik ezen állapotok sulyosbbitását, — tisztelt uraim — vagy 5—6 hete idestova, hogy városunkban egy jól szervezett consortium különféle áruiknak üzembchozására megtelepedett, — még pedig hatóságunk részbeni támogatása mellett, — amennyiben ezen consortium mindjárt idejövetelük után egy szabályszerű hatósági iparigazolványt is képesek voltak magoknak szerezni, ezen ügyes cselfogással kieszelt konbinátió az emiitett házaló kompániának igen jól sikerült, mert ezen szabadalmazott házaló consortium a megváltott iparigazolvány leple alatt az itteni tisztesség es becsületben megőszült rendes adófizető kereskedők megrontására a házalást varosunk területén üzen idő óta minden szigorúbb rendőri ellenőrzés nélkül korlátlanul űzhetik, illetve űzik. Ugyanazért tehát lépjünk szolidaritásba és foglaljunk állást ezen törvényellenes eljárás ellen. Fábry Károly, Iiózsa Lajos, Kreisler Simon, Epstein Benjámin, Blumberg József, Favlovits Imre, Deutsch Menyhért, Friedlieber Sámuel, Jacobovits Adolf, Hibján Ferencz, Fábry Béla, Lichtschein T. Löwy Sándor, Grosz M. Jakab, Ungár Lipót, Nádasy Lajos, Guttmann Henrik, Ruzsonyi Testvérek, Lenhorn I., Stern Emánuel fia, Goldberger J , Cukor Ferencz, Schvartz Ignácz, Mandel Dávid, Iiosenthál Gábor, Bozán Gyula, Grosz M., Steinberger Áron, Blau Mór, Szabó Mihály. Csarnok. A lehetetlen vallomás. Piczard Adrétól. — Nem ugy van és annál maradok, — mondta Jacques és felemelte a fejét, uem akarom többé. N-m akarom többé elviselni, undorodom tőle, naponta egyik hazugságot a másikhoz, egyik aljasságot a másik után, lelkifurdalást a lelkifurdaláshoz csatolni . . . Eunek végét kell szakítani . . . Meg kell u óvégre is értened . . . Éu barátja, igaz barátja vagyok neki és szeretem őt. És ő is szeret, bízik bennem, képtelen gyanút táplálni irányomban. Éu éppen ezért még gyávább, még megvetendőbb, a mit teszek. A nő felállt s keskeny fehér kezét a férfi vállára tette. A könnyű nyomás alatt, mely souverain befolyást látszott rá gyakorolni, a férfi összerezzent. — Hallgass ide, — mondotta a nő kimért hangon, mi annál inkább hatott a férfira, mert olyan nyu^ottan hangzott. — Te tudod, mit mondtam neked. És a mit én mondok, meg is teszem mindig, mindig. Ila elhagysz engemet, akkor . . . — Hallgass! — kérte a férfi. — Hiiigass! — Mindent el fogok neki beszélni. Rövid ideig borzongás rázta meg a férfit, majd sebtében mormogta: — Azt nem fogod tenni. A férfi felegyenesedve állott előtte s kezeibe szorította a fiatal asszony apró hideg ökleit. — A gyűlölet egy nemével nézett rá a férfi, mintha az a feldühödt kísértés szállaná meg, hogy megölje, megsemmisítse őt. És a nő szelíd mosolylyal tekintett reá, perfid gyöngeséggel, mely sokkal legyőzhetetlenebb volt, miut az ő egész ereje. Mosolygott a férfira bájos, halvány aiczával, mely majduem áttetszőnek látszott, ibolyakék szemeivel, mely mintegy mély gyöngédségtől nedvesen csillogtak, az ajkaival, melyeken a leggjöugébb érzelem látszott remegui. — Hallgas ide, — mondta a férfi. O a te férjed Többre becsül az egész világnál. Neki köszönhetsz mindent ! hounan vehetnéd, honnau akarod venni a bátorságot hozzá, hogy fájdalmat okozz neki ? De a nő arczán olvasta a szilárd elhatározást, hogy kitegye férjét e fájdalomuak — pusztán csak azért, mert fájni kellett neki. — Még mindig mosolygott. — Eljösz holnap? — kérdezte a nő. A férfi lehuuyta a szemeit, mintha össze akarta Volna magát szedni. — Nem, mondotta határozottan. Nem. És miután minden áron azt akarod, hogy férjed megtudja, legalább meg akarom őt kimélni attól a borzasztóságtó), hogy ne tóled magától tudja meg, hogy megcsaltad őt; én tőlem magamtól tudjon meg mindent. Alig mondotta ki, már is megijedt a saját szavaitól, melyek kisiklottak az ajkain, maga sem tudta, hogy miként. — Ez is jó gondolat, vetette hanyagul oda a nő. Szótalanul néztek egymásra. Cursol belépett. — Barátom, — mondotta a fiatal asszony leglágyabb hangján, barátod Jacques egyedül akar veled beszólni . . . Nem akarlak beuueteket zavarni, távozom. — Valóban? — Mondotta Cursol meglepetve. Várj csak kissé, Bella! De a nő gyorsan elvonta tőle a kezét, melyet Cursol gyöngéden és szeretettel megfogott, hamiskásan meghajtotta magát Jacques előtt és ment. Férje szere tettel tekintett utána, aztán visszatért Jacqueshoz komolyan és ünnepélyesen tekintett reá. — Egyedül vagyunk, mondotta, valóban valamit akarsz nekem mondani? . . . Igen? . . . Fontos dolgott . . . magadra vonatkozólag ? *) E rovat alatt közérdekű felszólalásokat di.italaaul kózltiak, a bekUldó felelőssége mellett. Szerk. — Igen, felelte Jacques összeszorult torokkal. Fogva érezte magát, fogva a saját szavai által, oly kényszerűségnél fogva, mely minden rémessége mellet" is, a melylyel reá nézve birt, kikerülhetlennek látszott előtte. — De bizonyos, roppant gyávasága csaknem legyőzhetetlennek tüntette fel előtte "a nehézséget, mely elhatározásának teljesítése elé állt, határtalan aggodalom bénította meg. — Nos baráto m, hallgatlak, mondotta Cursol, ki kényelmesen hátra hanyatlott egy zsöllyében és szivarra gyújtott. Ez a familiáris magatartás még inkább megzavarta Jícquest. Lelkifurdalásokkal, belső gyötrel mekkel tele, nézett barátja arczába, abba a jóindulatu, jól táplált arczba, az okos, finom szemekkel. Hirtelen feltette magában, hogy habozik, elhilasztja a dolgot abban a be nem vallott reményben, hogy valami megkíméli ót a beszédtől. — Ez kevésbé lojalisnak, de könyörületesebbnek tUnt fel előtte. — Ah! nem sietős, — mondotta lassan. Azián elkezdtek csevegni. Hirtelen egy kérdés tolult önkéntelenül Jacques ajkaira: — Boldog vagy ? — Boldog? . . . Mindenesetre, kétségen kívül, — felelte Cursol csodálkozva. Csak mióta megnősültem, tudom mi a boldogság. Nagy, tiszta, magas örömök ezek . . . Tudod ugy szeretni, mint a házasságban . . . Különben azt te nem bírod megérteni . . . Hogy megértsd, ahoz általában meg kellene nősülnöd. — Ah! — mormogta a másii halkan. — A fanyar kómikutr, mely a helyzetben feküdt, izgatottsága daczára is nevetésre kényszeritette, — Ah! nősülni! — mondta — Nem, nekem nincs elég bizalmam a nőkhöz. — Természetesen! — feleié Cursol, — ezt a feleletet vártam. Ezek a vén agglegények, akik semmi beu sem hisznek, a boldogtalanok ! És ritka-buzgósággal elkeídett dithyrambot zengeni a nők hűiégéről, megkísértvén Jacques skeptitiziz musát a házasságban tett saját tapasztalatai által leverni — Minden szép és jó, — szakította őt félbe Jacques, kire nézve elviselhetetlenné kezdett válni az egész jelenet kimondhatatlan nevetségessége. De melyik nőről merhetnéd egész határozottan állítani, hogy hű? — Nos, az enyémről például, — jelentette ki Cursol. Ezután gonosz száraz nevetés siklott végig Jacques ajkain, oly mosoly, a mely rosszul állott neki. Cursol bámulva és bizalmatlanul nézett reá. — Miért nevetsz? Nem szeretem, ha ilyeu dolgon nevet valaki. Boszant, felizgat. Hallod. Jicques? Jacques nem felelt mindjárt. Az iménti mosolygás mérge kimondhatatlan keserűséggel töltötte el szájá', mellében nem volt lélekzet. Majd szakadozott szókban rebegte: Nevetek . . . nevetek, mert ... Ah! Ti ferjek, mindnyájan egy formák is vagytok. És általában mi kezeskedik neked arról, hogy a te nőd? . . . — Mi kezeskedik? . . . Nincs szükségem bizo nyitókra — felelte Cursol. Mégis némileg nyugtalanítva, felkelt és alá s fel járt a szobában. — Ha mégis megtörtént volna — dörmögte halk reszkető hangon, — ha mégis hűtlenné lett volna hozzám ! ... Mi lelt tfged ma Jacques? . . . Miért kinzol engemet lulajdonképen? . . . Elég legyen! Jacques elhalgatott. Oh az a kötelezettség, hogy mindent elmond ueki, a mit magára vállalt, borzasztóau nyomta. Találomra vetette oda e szavakat: — Oh, csakugyan általában gondoltam. Különben, lásd, mindent megszokik az ember. Félve lopva tekintett barátja arc<ára, melyen az aggodalom és remény ö-szebabarodott keveréke a támadó gyauut kellette fel. Cursul elsapadt, mert egy pillanatig gondolkozott, mielőtt Jacques kezét zord türelmetlenséggel megragadta. — Miért gyötörsz engemet? te, ípen te, barátom? Miért akar.-z nekem fájdaroat okozni? mondotta Cursol megindult hangon . . . Úgy látszik, te tudsz valamit . . . Kitalálom . . . látom . . Ki vele, beszélj! Mindenre kérlek! Jacques megijedt, mert érezte, hogy beszélnie, a lehetetlent megvallani.' kell. Hisz olyan egyszerű lett volna azt mondani: Igen a nőd megcsal, én velem c^al meg a te barátoddal! De épen most, közvetlenül a vallomás előtt, ismét, meglepte a dühöngő rémület, az aggodalom, melyet a ayilkos érez mielőtt áldozatát megragadja és megöli. És egyúttal mély szánalom fogta el, mely szégyennel vegyült, szánalom ez iránt a szegény, kínzott ember iránt, ki oly közel hajolt fölé, hogy a lélekzetők összevegyült. De a mint száraz ajkait beszédre akarta nyitni, hirtelen, váratlanul, csaknem idegenül egy benső hang csapódott a füleihez s túlharsogta szivének aggódó, lázas dobogását. — Miért kellett eunek igy történi? . . . Miéri ? . . . Miért kell Cursolt kényszeritenem, hogy lásson és szenvedjen? Miben van az oka a kényszerítő kötelességének, hogy barátom boldogságának gyilkosa legyek? . . . Minő balga skrupulusnak, minő lojalitási érzelem varázsának akarok engedelmeskedni? Hiszen tulajdonképp mi sem kényszerit rá, hogy ily fájdalmat okozzak barátomuak! Tulejdonképeu semmi . . . Most egyszerre felismerte ezt. Roppant megkönnyebülést érzett, összeszotult melle ismét i itágult. — Kedélyébe könnyű öröm köl tözött be, miutegy szabadulást érzett. Mindez c~ak egy pillanatig tartott. Visszataszította a barátját, ki még mindig föléje hajolva állott ottan s nevetve mondta: — No, no, hiszen c-ak példaképen emiitettem. Tűstén ismét késznek érezte magát, folytatni a csalást, a uaponkénti hazugságokat. Pár pillanat múlva, mikor Cursolné asszony belépett, nyugodtan cseveg<e egymás mellett találta a két férfit. E^y kaján tekintetet vetett Jacquesra, ki megszégyenülten megalázva sütötte le szemeit; aztán a férjéhez lépett, ki boldogan és bizalomteljesen nézett rá. És ő talányszerü félig megvető mosolylyal mosolygott. KÖZGAZDASÁG. A gazdaság jövedelmezőségének egyik tényezője. A ki gazdaságában gipszet nem alkalmaz va°y annak alkalmazását félbe hagyja, az jövedelmeit emelni nem kívánja, avagy megsemmisíti annak alkalmazását, egyik forrását, holott a körültekintő gazdának ma a legcsekélyebb jövedelmi forrást igénybe kell vennie, ha boldoguini kiván. Ezt a tételt a mezőgazdasági tudományok egyik legkiválóbb tekintélye : Márcber állította fel. S hogy e köiülmény daczára bár mások is, mi is számos esetben haugoztattuk a gipsz fontosságát, mégis szomorúan kell tapasztalnunk, hogy szavunk pusztában elhangzó volt, mert a gazda közönség az a társadalmi osztály, rne.y traditiohoz szokásaihoz leginkább ragaszkodik s mely a haszms újításokkal leguehezebben barátkozik meg. Higy a gip z oly nehezen tör magának utat onnan v.m, mert haszua nem közvetlen, netn kézzel fogható s nem egy helyt fel is hagyuak alkalmazásával igaztalanul, mert nincs jobb anyag a trágya légenytartalmu anyagainak megkötésére a gipsznél s ha segélyével nem is érüuk el oly gyorsan eredményt, mint bi'/.ouyos egyéb mű:rágyák alkalmazásával, de azért az eredmény annál biztosabb és tartósabb. A gipsz, mint direkt trágya, különösen kedvező hatásúnak bizonyult burgouya, répi, borsó, repeste, rétek és különösen a lóherések részére, mely utóbbi növényekre való kedvező hatását már 100 évvel ezelőtt felismerték. Burgony.i, répa, borsó, repcze földnek spárga ágyukat is, melyekre szintén kitűnő hatásúnak bizouyult legjobb ősszel gipszezni, azért pedig, mert a gipsznek kiválóau nagy mennyiségű vizre van szüksége, hogy oldódjék. Egy rész gipsz oldására 460 rész viz szükségeltetik. Ezt a viz mennyiséget az őszszel kiszórt gipsz télen at bizonyosan meg kapja s igy az egész mennyiség oldódik, ellenben a sokszor száraz tavasz viz mennyisége uem képes a tavaszszal kiszórt gipsznek egész tömegét oldani s igy egy része oldatlauul marad. Egy hektárra 400—500 kg. gipsz elegendő s hatása 3—4 évre kiterjed. Általánosan elterjedt nézet, hogy rétek és lóherések, avagy luc.ernások trágyázására legjobb tavasszal alkalmazni a gipszet. Kísérletek tétettek azonban, hogy a márcziusi vagy deczemberi trágyázás jár e nagyobb elónynyel s e kísérlet eredménye határozottan a deczemberi trágyázás előnyösebb volta melett szólt. Ugyanaz alkalommal arra nézve is tétetett kísérlet, hogy a gipszet egymagára vagy egyéb szerekkel keverten jobb alkalmazni, az eredmény bizonyítja, hogy legelőnyösebb egy keveréket készíteni, a mely 4 mm. gipszből 1—5 ram. 15—16% oldható phosphorsavat tartalmazó superfoszfátból álljon, e mennyiség őszszel egy hektár területü rétre vagy lóherésre hintendő el. A gipsz azonban nem csak direkt, hanem indirekt hatásáért is becsülendő s főleg ezen indirekt hatása az, miért annak kiterjedtebb mérvbeni alkalmazását ajánljuk. Ezen indirekt hatása az istállótrágya conserválásábau nyilvánul, megkötvén auuak legbecsesebb alkotó részeit, légenytartalmu anyagait. A ministeri kísérleti állomás constatálta számos kísérlet által, hogy az a trágya, mely gipazszel netn lett kezelve, a gipszszel kezeittel szemben 70°/, lényegtartalmu anyagot veszitet hosszabb ideig való állás utánA gipsz oltása conserválási módját illetőleg Márcher a következőket mondja: Az állati trágya s az ólom gyanánt használatos szalmában lévő lényegtartalmu anyagoknak csak csekély része használható fel azonnal, mint növényi tápláló anyag. Mielőtt valódi növényi tápláló anyagoknak tekinthetők volnának, mélyre ható változá okat kell szenvedniük. Ilothadáson és bomláson kell előbb átesniök, a mi az álati ürülékben nagy mennyiségben feltalálható szerves anyagok által indíttatik meg, ammoniak képződése közben, a mely az ugyau azon folyamat alatt képződő szénsavval szénsavas ammoniakká egyesül. Ezen összeköttetés azonbau sajnos nagyon illékony természetű, a mi által a légeuy tartalmú anyagok nagymérvbeni vesztesége áll be és p.'dig annál nagyobb mérvű vésztesége áll be mennél nagyobb mennyiségű szénsav egyesül szénsavas ammoniakká. Hogy az elillanás jelentékeny, arról már maga az istálló is tanúskodni szokott, mennél erősebb, csipősebb valamely istállóban a szag, annál nagyobb mennyiségű a levegőben levő bomlási termék, melynek mennyisége gyakran oly nagy, hogy könnyekig facsarja az embert. Magától értetc'dőleg az ilyen állapot nem csupáu a trágyáb u beállott veszteség miatt káros, hanem azért is, mert az állat egészségi állapotára is hátrányos befolyást gyakorolnak a szem és nyákhirtyák folyton tartó izgatása által. A szénsavas ammoniak elillanása folytán be álló veszteség annál nagyobb, mennél magasabb a környi levegő hőmérséklete, míg ugyanis télen a trágya lehűlés miatt a bomlás is lassabban történik, eddig nyáron a környi levegő hőmérsékletétől a trágya is nagyobb meleget kölcsönözvén, h bomlás is erélyesebb. A trágya ezen most ecsetelt veszteségétől legegyszerűbben legjobban a gipsz alkalmazása által lehet meg menekülni, a gipsznek kénsavas mésztartalma ugyanis képesítve van az elillanó tázokat megkötni, miről igen egyszerűen szaglási érzékünkkel is meggyőződhetünk mert gípszezett istállókban nincs ammoniak szag. Az ammoniaknak a gipsz általi megkötése oly tökéletes, hogy a légeny tartalmú anyagoknak szénsavas ammóniák alkaljábani elillanása majdnem teljesen kivan zárva. Ezért az istállókat gip-zezni ne mulasszuk el. O.t, a hol a trágya n .ponta kihányatik, a talajt szórjuk fel naponta gipszszel, ellenben ott, hol a trágya hosszabb ideig áll a/, istállókban az szórandó fel vele ugy, nemkülömben a trágya telep is hetenként legalább egyszer. Ha kísérletet teszünk s egyenlő minőségű talaj felét gipszezett, felét a nélkül kezelt trágyával szórjuk fel, oly szembe ötlő lesz a gipsz hatása, hogy annak használatával többé felhagyni nem fogunk.