Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

ÍN "V t 1{ V I l> í: I»" Az aratás és a gabonaárak. Az aratásra vonatkozó hirek legelső sorban érdeklik most a közönséget. Nem csak azért, mert a munkás-mozgalmak oly súlyossá tették a gazdáknak amúgy is súlyos helyzetét; — ez a körülmény nem előidézője, hanem csupán növelője volt az aratás iránt való érdeklődésnek, mely a nyár idején mindenkor legelői állott az ország eseményeiben. Kétségbevonhatatlan tény, hogy azok a nehéz idők, melyekbe gabona-termelésünk és gabona kereskedelmünk a mostani évtized folyamán belejutott, igen nagy mértékben lefokozták aratásunk jelentőségét, az ország anyagi viszonyainak tényezői körében. Az oka ennek igen egyszerű: a gabona ára felényire sülyedt, tehát ez a bevételi forrás fele annyi eredményt szolgáltatott, s mi sem természetesebb, mint hogy egy fél akkora jövedelmezőségű gazdasági ág csak félakkora közreműködést vesz igénybe a többi gazdasági tényezők közül s mindezeknek végeredményében a közérdeklődést csak félakkora mérvben foglalja le a maga részére A tapasztalat megmutatta, hogy a viszonyok ennek a logikának a mesgyéjén alakulnak, s tavaly bizony azon a ponton voltunk már, hogy bizonyos kicsinyléssel beszéltünk gabonatermelésünkről. A gabona árak alakulásában történt fordulat, mely rövid idő alatt öt év romboló munkáját ütötte helyre, ebben a tekintetben is fordulatszerű változást idézett elő. A mióta a buza ára 9 frt fölé emelkedett, azóta egészen más szemmel tekintjük gabona-termelésünket, mely ismét birja nagyrabecsülésünket és érdeklődésünknek megfelelően nagyobb mennyiségét. Kezdjük újra gazdasági életünk legelsőbbrangu tényezőjéül tekinteni a gabonát. Meglehetősen tisztában vagyunk már az ez idei termés-eredménynyel: öt millió métermázsával csekélyebb lesz az idei eredmény a tavalyinál. Minthogy a mult évben a „jó középtermés" volt a jelző, melylyel az eredményt megbíráltuk, az idén a „középtermeléssel" kell megelégednünk s némi pesszimizmussal, legfeljebb a „gyenge középtermés"-ig szabad mennünk. Abszulut rosszról tehát szó sem lehet. Ez a termés mennyiségi eredményére vonatkozik; a minőségi eredmény, sajnos, szintén nem kedvező. Pedig ez az utóbbi körülmény már nagyobb hiba, mert nehézzé teszi az értékesítést. Szerencsére, ezt a gabona-árak alakulása viszont elősegíti. A gabona tőzsdén május hónapban fellépett hausse-irányzat azóta megszakítatlan fokozatossággal halad előre s rövid két hónap alatt diadallal foglalta el azokat a pozíciókat, melyeket a gabona árak tekintetében öt év alatt elveszítettünk. S a bécsi spekuláció hiába mozgósítja minden erejét az áremelkedések ellen, hiába süti el a maga ellen-aknáit, a mi viszonyaink önállóau fejlődnek az áremelkedés utján. Sót még — Bocsánat, kisasszony. Idehaza van 6 nagysága ? S a látogató valami irást szorongatott a kezében. Oak ekkor jutott eszembe, hogy a jámbor engem, rövid szoknyámban, fehér köténynyel és főkötővel, komorná nak néz. A helyzet kezdett tetszeni nekem. — Nincs idehaza ő nagysága, de mindjárt megjön. Jöjjön be addig a szobámba, ott megvárhatja. Károly bejött utánam a komorna szobájába. Leültettem s megkérdeztem tőle, hogy mi járatban van. Eleinte tartózkodó volt, de aztán elbeszélte, hogy ajánló levele van hozzám, egy régi ismerősömtől, a kinél évekig nevelősködött, hogy a vőlegényem révén, mert a gróf akkor még csak vőlegényem volt, ajánljam be valamelyik miniszterhez, akármilyen állásra. — Ez kezd érdekes lenni, szólt közbe a kegyelmes ur barátja, a ki őt ide hozta. A kegyelmes ur végig simította brilliáns gyűrűkkel megrakott, finom kék eres, fehér kezét szép szőke bajuszán s figyelemmel leste a művésznő minden szavát. — Szóval az ifjú protekciót keresett nálam, a nélkül, hogy tudta volna, hogy velem beszél. Szegénynek nem igen volt akkoriban színházra való pénze, mert különben megismerte volna a komornában, a népszerű művésznőt. A leány még mindig késett, én pedig tovább játsztam szerepét. Mulattatott en^em a dolog. Künn egész csinos hóvihar keletkezett ez alatt, — és én teával kiaáltam meg a vendégemet — épen mint most ÖDÖket — egy kis harapni váló is akadt s egy két pohár bort is megittunk rá. Az ifjú később már nem volt olyan bátortalan, sőt vallomást koczkáztatott. A kis szobában vígan pattogott a kandalló tüze, a mint azt a novellákban írják s minthogy komornám egyáltalában nem jött aznap haza, átvettem Károlytól a folyamodványt, megígérve neki, hogy mindent el fogok követni érdekében. A díva pár pillanatra elhallgatott A szomszéd szobából a Dóra eztlst csengésű kaczagása hallatszott Amerika jó termése, Oroszország s Románia jó középtermése sem képeztek olyan tényezőt, melyek befolyásolhatták volna a budapesti áralakulást. így jutottunk el búzánkkal magasan a 9 frtos ár felé, ami egyértelmű azzal, hogy ma a buza métermázsája 2 frttal többet ér, mint tavaly ilyenkor Arra a kérdésre, hogy meddig folytatódik ez a dolog, igen bajos a felelet. Az áremelkedésnek itt a belföldön minden esetre abban az időpontbau van a határa, amikor a külföldi gabona paritásba jut a mi árainkkal. Mert ha ezt a határt túllépjük, ugy megnyitjuk a kaput a külföldi búza beözönlése részére, ami veszedelmes, de legalább is felesleges volna. Pedig hát az a bizonyos határ nincs igen távol, minthogy a külföldi gabona árak már hosszabb idő óta nem tartanak lépést a minálunk folyó áralakulással. A gabona árak maximumának ekként megállapított határán belől most már csak az export kilátások fogják irányítani az ár-fluktuációt. Mert ha nem is lehet szó valami igen jelentékeny exportról — hiszen termésünk csekély mennyisége már egymagában is akadálya ennek — még is az a csekély kvantum, mely az exportra számítani kényteleu, első rangú befolyással bir az áralakulásra Ha jó kedvezők az export kilátások, ugy bizton számíthatunk a szilárd ár-irányzat fennmaradására, esetleg bizonyos mértékű fejlődésére; ha ellenben nem válnak be az exportba helyezett reménységeink, ugy el kell készülve lennünk az árak depressziójára. Ilyen a gabona-piacz helyzete ma; a dolog természete azonban az, hogy bármely pillanatban számottevően változhat. Egyelőre megmaradhatunk amellett, hogy kilátásaink a közeli jövő tekintetében nem kedvezőtlenek. „Nyíregyháza jövő szépészeti tervéhez." Lapunk legutóbbi számában e czim alatt közölt ujság-czikk, az abban fölvetett kérdés iránt széles körben kellett örvendetes érdeklődést. Bizonysága ennek, hogy városi közdolgaink e nevezetes kérdéséhez már is többen hozzászoknak. — Az érdekes fejtegetéseket itt közöljük. í. E czím alatt e lap legutóbbi, 30-ik számában egy tényleg „sok nyíregyházi patriotizmussal megirott" czikk jelent meg, amely végül azt az eszmét veti fel, hogy vájjon nem volna-e helyesebb a mostani vasúti ut helyett, illetve annak tervben levő kiszélesítése és megfelelő rendezése (csatornázása, koczkakőburkolattal való ellátása stb.) helyett egy egészen uj utat nyitni a Széchenyi tértől kezdve az Érkerten keresztül egyenesen a vasúti állomás felé? A tek. szerkesztő úr szíves engedelmével elmondom az én nézetemet erről a látszólag tetszetős eszméről. Látszólag tetszetős ez az eszme, mert megvalósulása esetén első sorban is elkülönittetnék a vasút felé irányuló személyforgalom a teherforgalomtol; másodsorban egy uj, egyenes, tágas és kiépülése után valamikor a jövőben szép utczával emelné a város külső át. Közben a huszár sarkanytyuji pengett. Aztán a nevelőnő szólt valamit hozzájok, angolul. — Az én pártfogoltam ezután is többször eljött még hozzám s én mindig mint a művésznő komornája fogadtam őt. Rendesen előre tudtam látogatása idejét s olyankor Lujzát elküldtem hazulról. Az ifjú nem óhajtott már a művésznővel találkozni, megelégedett a komorna protekciójával is. Nekem meg hízelgett, hogy az a naiv, szőke legény nem a művészetemért rajong, hanem tisztán a saját személyemért. Világért sem árultam volna el magamat előtte. Régen volt . . . fiatal voltam . . . és . . . akkoriban azt mondták rólam, hogy csodaszép vagyok. Kérem! no szakítsanak, félbe, semmi udvarias bókolásra nincs szükségem, mert ŐDöknek most, halvány fogalmok sem lehet arról, hogy milyen voltam én akkor. S a díva a kis rokokó szekrény fiókjából, lázas sietséggel keresett elő egy fényképet. — Nézzék ezt, aztán beszéljenek. A kép kézről kézre járt a társaságban, miközben csak a meglepetés moraja hallatszott. Egy eszményi szép fiatal lányt ábrázolt az, a ki franczia pornőnek volt öltözve. A kerekre nyílt sötét szemek ártatlan tekintete bájos ellentétet képezett a félig nyilt ajkak pajkos mosolyával, apró fogainak fehérsége a képen is szinte vakító volt. A kegyelmes ur megigazi'otta szemüve

0ét és feltűnő mohósággal nézte az édes leányarezot. A díva folytatta: — Nos, uraim! ezután következett az a bizonyos régi történet, mely mindig uj marad. Az ifjú szenve délyes szerelemre gyuladt a komorna iránt. Sőt olyasmit is forgatott a fejeben, hogy elveszi feleségül. Jegyezzék meg, uraim, hogy a komorna sem volt fából s komolyan zavarba jött volna, ha kenyér törésre kerül a dolog. Az egész ismerettség azonban nem tartott tovább egy hónapnál. Mert Károly urat, a komorna pártfogására csakugyan kinevezte a miniszter. Messze a fővárostól, valahová a hatodik vármegyébe innen. A fiatalok búcsúja szívszaggató volt, de az okosság azt képének díszét, sőt harmadsorban valamivel, bár nem sokkal, megrövidítené a távolságot is a vasúti állomás és a város központja között. A kérdéses czikk ezen előnyök közül csak a szépészeti szempontot tekinti s ezt is elegendőnek találja arra, hogy a fölvetett eszme ennek a kedvéért megvalósíttassák, sőt egyenesen mulasztásnak venné a város intézői részéről, ha az ajánlott tervet keresztül nem vinnék. Hát hiszen tény az, hogy Nyíregyházára nagyon is ráférne, hogy a mostani girbe-görbe utczéi mellett legalább a jövőben beépülendő területeken egyenes utak és utczák nyittassanak, — ámde a kérdéses czikkben fölvetett eszme magát ezt a czélt sem szolgálná valami nagyon előnyösen. Kétségtelen ugyan, hogy ha a Széchényi-tértől a a vasúti állomásépület felé egyenes irányban egy egyenes utat nyitnának, ez az ut maga egyenes lenne, — úgy de az állomási épület, illetve az állomás tengelyére már olyan éles szög alatt állana, hogy azokra a bizonyos „keresztül utazók"-ra, akiknek a kérdéses czikk olyan előzékenyen engedne egy „egy kevés betekintést', már ez ok miatt sem hatna távolról sem olyan kellemesen, mint hat a mostani vasúti ut, amelyen a vasúti temető melletti sorompótól igen jól végig lehet látni mostani szűk volta mellett is és amely látványnak szépségét az átutazó idegenek most is sokkalta jobban méltányolják, mint mi nyíregyháziak. Ezenfelül a kérdéses czikkben emiitett irányban nyitandó uj útvonal alaposan felbolygatná magának az Erkertnek, illetve a jövőben ott kiépülő városrésznek rendezettségét is, minthogy az Érkert mostani beosztása, az ottani birtokviszonyok, a parczellák és dülőutak fekvése miatt a jövendőbeli keresztutezák mind rendkívül éles, illetve tompa szög alatt esnének az uj útra, amelyen tehát a szögletházak az egyik szögleten egészen hegyes, a másikon egészen tompa szögletüek volnának s ennek megfelelően ferde alakúak lennének a közbeeső telkek, sőt az egyes szobák is. Az uj ut miatt tehát, hogy ezek a ferdeségek elkerülhetők legyenek, az egész Érkertet újonnan kellene beosztani és parczellázni, ami pedig, — hogy egyebet ne is említsek, — csak a telekkönyvi rendezés miatt is nemcsak rendkívül költséges, de rendkívül nagy munkával járó vállalkozás is volna. Pedig a szépészeti szempont csak igy érvényesülhetne igazán, külömben ferde telkek és ferde házak állanának a szép egyenes sugác-ut két oldalán. A másik szempont, amely a kérdéses czikkben felvetett eszme javára tekintetbe veendő, az — és ez amannál jóval nagyobb horderejű, — hogy a személyforgalom a teherforgalomtól teljesen elkülönittetnék. Úgyde itt, míg egyrészt az eszme a messze jövőbe tekint, és a jövőre számit, addig másrészt épen a jövőt téveszti szem elől. — Azt tudniillik, hogy a nyíregyházi vasúti állomás forgalmának rohamos fejlődése azt fogja előbb-utóbb előidézni, hogy magát a pályaudvart a fokozódó teherforgalom igényeihez képest tetemesen bővíteni kell. Minthogy pedig a pályaudvarnak a teheráru forgalomra szánt része a mostani vasúti ut végén egyfelől a dohánybeváltó hivatal, másfelől a vasúti temető miatt ki nem bővíthető: egy külön teherpályaudvar berendezése váland szükségessé. Ezt a teherpályaudvart aztán akár a mostani pályaudvar déli végén, akár a szerencsi és kisvárdai vasutvonalak elágazásánál, vagyis a szentmihályi utcza végén fogják létesíteni, az akkori helyzet, (ami pedig legfeljebb 10 — 15 év kérdése) az lenne, hogy az Érkerten keresztül nyitni szándékolt uj ut és a teherpályaudvarhoz vezető Szarvas vagy szent-mihályi utczák mellett a mostani vasúti ut egyszerűen feleslegessé válnék. Annak a kérdésnek a megoldása tehát, hogy a személyforgalom a teheráru forgalomtól elkülönittessék, Folytatása a mellékleteit tanácsolta nekik, hogy el kell válniok. Elég az hozzá, hogy az ón hősöm ugy megfeledkezett a kis komornáról, — pedig neki köszönheti karierjét is, mert az igénytelen szőke ifjút ott a vidéken öt év múlva képviselőnek választották s aztán fenyes nagy kariért csinált — tehát, a miut mondom, ugy megfeledkezett róla, hogy soha többé nem adott jelt magáról, előtte. Persze mai napig se tudta meg, hogy ki volt az a komorna. A szép asszony, láthatólag meghatva az emlékek alatt, elhallgatott. Aztán utána tette még: — Ez volt az én legjobb szerepem története ! (A kegyelmes ur nagyon elkomolyodott, majd fölállt, oda ment az ablakhoz s forró homlokát a hideg üvegtáblához szorította.) — És a kis komorna nem busult az imádója után ? — kérdé a fiatal iró, a ki mindjárt thémát keresett egy novellához. — Nem volt rá ideje. A komornából nemsokára grófué lett. És' bár a grófué szerepét is jól játszotta, de annál több gyönyörűséget okozott neki a fiatal anya szerepe, melybe őt az ő szépséges kis leánykájának születése ugratta be, rövid idő múlva. Ugy-e Dárára ? És a diva szenvedélyesen zárta karjaiba azt a bájos, kékszemű, szőke leányt, a ki e pillanatban jelent meg a másik szoba küszöbén. A társaság mosolyogva nézte e jelenetet. A kegyelmes urnák pedig alighinem belé hullhatott valami a szemébe, mert levette aranykeretü csíptetőjét s ujjaival ugyancsak dörzsölte a szemeit. Nemsokára ezután, észrevétlenül, bucsut vett a társaságtól. A többiek még együtt maradtak, egyideig. S mikor már mindenki távozott, a körút miBik oldalán, szemben a diva lakásával, egy magános férfiilak állt a lámpi alatt s mohó vágygyal nézte, a művésznő ablakában, a fehér vászonfüggönyön áttetsző, karcsú leányalak tombolygó árnyékát. Mialatt lelkében egy régen elfeledett szerelem emléke támadt föl s egy éde9, büs, régi regéről suttogott... Uottler Lajos.'