Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

..N T í R V i D É K.« — Bakfis-bál. Azok a fiatal emberek, a kik ínég tudnak és szeretnek is mulatni, megismétlik az idén is azt a pompás mulatságot, a melyet tavaly vezettek be a farsangi krónika egyik jelentős eseményeül: t. i. a bakfis bált. Mikor lesz, hogy lesz, hol lesz, megírjuk legközelebb. — Jelmcz-estély. Mint lapunkat értesitik, a helybeli jótékony nőegyesület farsang utolsó napján jelmezestélyt fog rendezni a Korona szálló dísztermében. — A miikedvelői két előadásnak, melyet a mult szombaton és vasárnap rendezett a nőegyesület, 154 frt volt a tiszta jövedelme. Ez összeget a nőipariskola ós az árvaház között osztja meg a nőegyesület. — A gyermekbetegségek keletkezéseinek meggátolhatása abban rejlik, hogy a gyermek oly edzett és erős ellenálló képeséget kifejtő szervezettel birjon, mely a baj csiráját fejlődni nem engedi. Különféle ezt czélzó gyógyszerkészítmények vannak forgalomban, de általá nosan tudott dolog, hogy csak egyetlen tzcr létezik, mely a hozzá fűzött várakozásnak minden tekintetben megfelel; s e szer a csukamájolaj. A gyermekek a kö zönséges csukamájolaj bevételétől undorodnak, s ezért nagyon hézagpótló a Zoltán féle csukamájolaj, melynek sem ize, sem kellemetlen szaga nincs s gyermekek, valamint felnőttek szívesen veszik be. Főraktár Njiregyházán Korányi Imre gyógyszerárában, hol üvegenként 1 forintért kapható. 5—4) = Felhívjuk t. olvasóink becses figyelmét Serényi budapesti elsőrangú ékszerész és órás mai hirdetésére. = Felhívjuk t. olvasóink figyelmét a 27 év óta fenálló, hírneves Várady Béla férfidivat és különlegességek üzletére, ki azon kéréssel fordul a n. é. közönséghez, hogy miután nem utaztat, forduljanak megrendeléseikkel egyenesen a főüzletbe: Budapest, IV.. Kisliidutcza 9. Várady állandóan óriási raktárt tart a legmodernebb férfidivat újdonságokból és meg vagyunk győződve, hogy minden vevő saját érdekében cselekszik, ha szükségleteit Váradynál fedezi. Minden államban szabadalmazott gomblyuk nélküli ingei közkedveltségnek és nagy kelendőségnek örvendenek. Férfi-szabósága pedig oly tető ponton áll, hogy a legmagasabb igényeket is kielégíti. Mindezek daczára árai mérsékeltek és versenyképesek. Részletes árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küld. Felhívás! yS Lapunk mai számához hátrálékban levő előfizetőink részére a hátrálékos összeg kitüntetésével, utalvány-lapokat mellékelünk; kérjük az illetőket, hogy tegyenek eleget haladéktalanul velünk szemben fennálló kötelezettségűknek, annál is inkább, mert ha e tiszteletteljes felhívásunk eredményre nem vezetue, birós uton fogjuk a hátrálékos összegeket behajtani. A községek t. elöljáróságait is kérjük > hogy a mennyiben hátrálékban vannak, ezen kötelezettségüknek e hó 15-ig okvetlenül tegyenek eleget. Tisztelettel: a „Nyírvidék" kiadó-hivatala. Csarnok. Örök szerelem. Késő éjjel volt. A hatalmas mennyboltozaton egyetlen egy. csillag sem ragyogott. Áthatlan sötétség borította az egész tájat. — Csend és nématág honolt mindenütt. Csak néhány elkésett fiatal ember siető lépteit lehetett hallani. Aztán elcsöndesült minden. Az István-utcza egy földszintes házának ablakából gyenge világosság tört elő. Ott még virasztottak. Egy halvány arczu fiatal ember mellett, aki veszélyesen megbetegedett. A szoba egyik sarkában volt az ágy, amelyen a beteg mozdulatlanul feküdt. Mellette a széken egy ránczosképü öreg nő ült, aggodalmas tekintettel nézve a beteg nyugtalan mozdulatait s figyelve annak gyenge sóhajaira, lázas álmaiban kiejtett összefüggéstelen szavaira. A másik szobában a könnyes szemű ifjú hölgy járkált izgatottan fel és alá. A beteg fájdalmas nyöszörgése behallatszott hozzá. Majd meg ugy tűnt föl előtte, mintha nevén szólítaná. Megrezzen. Forró homlokát mintegy öntudatlanul odaszorítja a jéghideg üvegtáblára és mereveu kibámul a sötét éjszakába; fel egész a csillagtalan égboltra, mintha onnan remélne, onnan várna segítséget. E perczben a kapu ajtaja nagy robajjal föltárult. A háziorvos jött be nagy sietve rajta. Az udvaron elővette tarka kendőjét ós megtörülte izzadó homlokát, majd nehézkes léptekkel, halk köhécseléssel indult befelé. A lakáshoz érve, csendesen kopogott az ajtón és belépett a szobába. Szó nélkül odament az ágyhoz és hosszasan vizsgálni kezdé a beteg literét, miközben fejét csóválta. Aztán halk utasítást adva a beteg mellett virrasztó öreg asszonynak, mormogva távozott. A fiatal hölgy kikísérte az utczára. Suttogó, elfojtott hangon, mintha attól félne, hogy odabent a beteg meghallhatná, kérdezte: — Orvos ur, vau remény felgyógyulásához? Az orvos habozott, vájjon megmondja e az igazat, vagy sem. Néhány pillanat múlva azouban megszorította a nő picziny kezeit és vontatott hangon, szomorúan mondá: — Veszélyes igen veszélyes . . . Aztán felnézett az égre, mintha mondaná: Istennél a segítség! .. . Azzal, mint aki jól végezte dolgát, köhécselve elsietett. Almos volt szegény. A hölgy nem hallott többet, c-ak azt, hogy veszélyben forog kedvese. Hirtelen ugy érezte magát, mintha a gondolatok összezavarodnának forongó agyában s min ha szive szétrepedni készülne óriási fájdalmában. A nyirkos falhoz dűlt és mint aki valami drágát, valami kedveset vesztet el: keservesen sirt és tépte leomló szőke fürtéit. Majd hirtelen felüté fejét. Szemei szárazak voltak, ajka érthetetlen szavakat mormogott. Lassan betántorgott a szobába és leroskadva egy székre, keservesen zokogni kezdett. A másik szobában a beteg, lassan felemelve fejét, figyelmesen hallgatódzott, majd nyugtalanál tekintett széjjel. — Keres valamit? — kérdé az ápolónő és elsimitá a beteg homlokáról a göndör fürtöket. — Annus néni! Hol van Teréz? Látni óhajtom ót. — Majd el fog jönni, lelkem; bizonyosan eljön. Csak türelem. — Hát nincs itt? Oh pedig azt hittem, hogy ő van körálöttem . . . hogy ő ápolgat . . . A fiatal hölgy ném türtözhette tovább magát. Az öreg háziorvos határozott tilalma ellenére — nehogy felizgassa a nehéz beteget — elősiklott rejtekéből és berohanva a tzobába, térdre rogyott az ágy előtt. — Teréz! édes Teréz! — kiáltott a beteg örömrepesve. — Szerelem! Hát igy kell téged viszont látnom? — kérdé szivetrázó hangon a hölgy, bús tekintetét epedve nyugtatva a beteg erősen beesett, halványodni kezdő arczán. A beteg nem felelt, Látszott rajta, hogy keblében viharos érzelmek dúlnak. Lassan felemelkedett. Megfogta a fiatal nő reszkető kezeit és keblére szorította. Szólni akart, de egy erős köhögési roham megakadályozta abban. — Akarsz valamit, édesem? A beteg ajka vonaglani kezdett s miközben fejével igenlőleg intett, alig érthetően suttogta a föléje haj ó hölgy fűiébe : — Teréz, egyetlen szerelmem ... Én meghalok . . . Érzem a vállamon azt a nehéz kezet, amely engem nemsokára a földre térit . . . Istenem, milyen fájdalmas is az a válás ... De kétszerte fájdalmasabb, mert azzal a tudattal kell sirba szállnom, hogy szülőid kitagadtak, megátkoztak miattam . . . Amiért elhagytad őket, a boldog családi tűzhelyt . . . Hogy a szegénységbe, a nyomorba kövess . . . — Oh ne beszélj igy! — esdeklett a leány és megcsókolta a beteg színtelen ajkát, — Te élni fogsz, mert élned kell! Neked nem szabad meghalnod! Az enyém maradsz örökkre. Egyedül az enyém. A beteg sápadt, beesett arc.án fájdalmas mosoly vonult végig e biztató szavak hallatára. Magához igyekezett vonni a fiatal hölgyet. — Ne áltasd magad hiu reményekkel . . . Én meghalok ... És te el fogsz feledni . . . Feledni, miut egy gonosz álmot szokás . . . — Soha! soha! sohaaem feledlek! — kiáltott Teréz szenvedélyesen s ráborult a betegre. Az ajtóhirteleu kinyílt. Egy köpenybe burkolt szakállas férfi lépett be rajta. Amint a beteget ölelö hölgyet megpillantotta, egy perezre visszahökkent. — Teréz! A fiatal hölgy a jövevényre nézett. Ajkáról egy vesékig ható éles sikoly hallatszott. Arczárói a hamvas pirt hirtelen halálos sápadság váltotta fel. Testének minden részében reszketni kezdett. — Teréz! — mondá ismét a jövevény és közelebb lépett hozzá. — Mit tettél? Mire vetemedtél? — Bocsáss, óh boc áss meg neki, jó atyám. — Neki?! — kérdé ez gúnyosan felkaczagva. Talán azért, mert családunk szeplőtlen becsületén lemoshatlau foltott ejtett? Vagy azért, inert kiragadva békés otthonunkból: elszöktetett?! A fiatal hölgy felegyenesedett. Bátran a szemébe nézett dühösködő atyjának. Hangja visszanyerte előbbi üde csengését, midőn mondá: — Ő nem szöktetett el . . . Önkényt követtem őt ide! A beteg szemében ragyogó köuny csillogott. — Leány! ne ejts kétségbe borzasztó szavaiddal! ... Te annyira uem feledkeztél meg önmagadról! Nem arról, hogy mivel tartozol anuak a névnek, a melyet most már méltatlanul viselsz. Te nem tetted ezt! — De igeu atyám. Ezt tettem és teljes tudatában voltam annak, hogy mit cselekszem. — Ne tovább, te Ftenról megfeledkezett gaz leány! — kiáltott az apa, kétségbeesetten tépve deresedni kezdő haját. És miért követted el ezt az őrültséget? — Mert szerettem! Szerettem lelkem egész hevével, azzal a mély, valódi szerelemmel, mely csak az igazak sajátja! — kiáltott Teréz és ráborult a haldokló ifjúra. — Én édesem! Én í-zerelmes angyalom! Üdvösségem! Mindenem! — kiáltott zokogva. A férfi durváu megragadta karjánál fogva és magával akarta vonszolni. A beteg ekkor nagy erőlködve felült ágyában. Alig érthetően suttogta: — Uram ! . . . Nekem már nagyon kevés időm van hátra a földi életből . . . Félig a más világ lakója vagyok . . . Bocsásson meg nekem ha netalán fájdalmat okoztam önöknek . . . B csásson meg egyetleu leányának is . . . aki jólétét, amelyben élt, felcserélte a nélkülözéssel . . . Hogy velem jöjjön . . . Hogy engem kövessen . . . „Az élőnek bocsánat, a holtaknak nyugalom' mondja az irás szent szava . . . Azzal visszahanyatlott párnáira. — Megbocsátani? — kérdé az apa ördögiesen felkaczagva. Soha! amig ón élek, sem ön, som kitagidott leányom uem nyer tőlünk bocsánatot! — Atyám, édes jó atyám! — kiáltott Teréz szenvedélyesen és térdre omlott a köszivü apa előtt. Ne légy oly kegyetlen! Bocsáss meg nekünk ! — Soha! A beteg még egy kétségbeesett kísérletet tett a felemelkedésre, de már nem volt annyi ereje. Szólni akart, hogy pártját fogja hü kedvesének, de a hang nem hagyta el vonagló ajakát többé. Teste, mintha villamos áram vonult volna rajta keresztül, néhányszor megrándult. Lélegzete miudinkább lassúbb és lassúbb lett. Ziháló kebeléből néhány fájdalmas sóhaj szakadt fel. Aztán elcsöndesült egészen. . . . Azok az erősen megtört, fénytelen szemek kimeredve ós neheztelve tekintettek a kegyetlen apára a szája félig nyitva maradt, mintha még egyszer meg akarné köszönni a szemeit lezáró szegény öreg asszony fáradságát s még egy utolsó biztató szót, egy utolsó „Isten hozzád"-ot aktrna mondani a kétségbeesetten reáboruló, jajveszéklő kedvesének . . . Hevessi Jenő. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 40200/97. tz. Pályázati hirdetmény. A budapest keleti pályaudvaron levő gázgyárunkban, a gáz előállítására felhasznált gázolajból a jövő 1898. évben körülbelől 30000 klgr. szénköneget (Kohlem vanerstoff) 22000 klgr. szénhydrogénes gázolaj kátrányt nyerünk vissza illetőleg termelünk, melyet eladni szándékozunk. Felhivatnak a venni szándékozók, hogy ebbeli ajánlatukat, ivenkint 50 kros m. kir. okmány-bélyeggel, s a lepecsételt borítékon következő felirattal ellátva: „Ajánlat 40200/97. számhoz szénkőneg és kátrány vételre" legkésőbb 1897. évi deczember 10 én déli 12 óráig a magyar kir. államvasutak budapest jobbparti üzletvezetőség (Budapest külső kerepesi út nyugdíj házcsoport 2 szám) anyagbeszerzési osztályának átadni, esetleg posta utján beküldeni szíveskedjenek. Figyelmeztetnek az ajánlattevők, hogy a fenti mennyiségek csak megközelítő előirányzatot képeznek tehát ezekre nézve kötelezettséget uem vállalunk banem uyertes vevőnek a teljes évi termelés adatik át, minélfogva a tényleg átadott mennyiségek az előirányzott fenti mennyiségeknél korlátlanul nagyobbak vagy kisebbek lehetnek. Az anyagok esetről-esetre időnkénti felhívásunkra a vételárnak előzetes befizetése mellett a', emiitett gázgyárban emiitett 3 nap alatt veendők át, s távolitandók el onnét a vevő költségére. A szénkőneg kizárólag vas hordókban veendő át, miért is nyertes vevő a gázgyartau megfelelő számú üres vashordót készletben tartani köteles. Binatpénzképen az ajánlott értéknek 5%-ka legkésőbb 1897. évi deczember 9-én 12 óráig az üzletvezetőség gyüjtőpénztáránál teendő le, mely összeg az ajánlat elfogadása esetén 8 nap alatt 10*/,-ra kiegészítendő. Egyebekben az ócska anyagok eladására nézve fennálló 122291/96 számú általános feltételek iranyadók melyek az igazgatósági nyomtatványtártól (Budapest Andrássy ut 75. szám.) 25 kr. készpénz befizetése vagy posta utján való beküldése ellenében szerezhetők meg; utóbbi esetben a bérmentesítéshez szükséges összeg is elküldendő a nyomtatványtárnak. Budapest, 1897. november hóban. Az üzletvezetésig. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1897. évi deczember hó 4-én. A gabona-osarnokn^l bejegyzett árak. Buza 100 kiló 11.40-től 11.50 igRozs 100 n 7.40 tői 7.50 igÁrpa 100 » 5.40 tői 5.40 ig' Zab 100 » 6.10 tői 6.20 igTengeri (uj) 100 n 5.- tői 5.10 igKöles 100 n —.— tői —.— igPaszuly fehér 100 71 —.— tői —.— •igSzesz literenkint 18'/» 55 Felelős szerkesztő: INCZEDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. As osztálysorsjegyei: legközelebbi busása W deczember ÍO- és 11-én lesz 4000 nyereméiiynyel. Már csak egynehány vétel sorsjegy kapható (i-i) Stern Emánuel fia, sorjegy fő-áriisnál. Eladó esetleg bérbeadó Gyulaj község határában egy 360 holdas, jé minőségű, tehermentes, vasútállomástól fél órányira fekvő földbirtok, 115 hold kész vetéssel, 11 katasztr. hold dohánytermelési engedélylyel. A birtokban jó karban levő lakóházak, istállók, dohányszáritó- és simitopajták stb. gazdasági épületekből álló tanya van. Igy az adás-vétel, mint bérbeadás iránt értekezhetni lehet alantirottnál. Gyulajban, 1897. deczember 3-án. (565-2—1) Mikolay Györery.