Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

IN Y t Ft V I t> É II«' Csarnok. Ébredés. Csak a nagy, oszlopos lámpi volt meggyújtva, melynek piros c.ipkeernyőu kérésziül enyhén szűrődött a szobában szét a világosság. Oít üldögéltek ketten a puha, kényelmes pamlagon. Mariska nyájasan tette Bélára a kezét : — Na, most olvassa föl, kedvesem, a legújabb versei', a miket hozzám irt, mióta nem láttam. — Nem irtam azóta. — Lehetetlen! — Pedig ugy van. A szép, fiatal asszonyt észrevehetően lehangolta ez a nyilatkozat. Lesütötte nagy búzavirág szemeit s kedvetlenül babrált czifra pongyoláján. — Hát miért nem irt semmit? kérdé kevés szünet múlva. — Magam sem tudom. Nem jött. — Látja, pedig én azt hittem, hogy ezulán még több verset tog irni. — Nem gondolok én most a versírásra; most mindig egyedül csak magára gondolok. — Hát a mig uem hallgattam meg az esdeklését, addig nem gondolt rám? — Ugyan hogy kérdezhet ilyet? — Vagy azok a kevés szerelmi költemények valaki máshoz voltak irva, 8 engem csak ámított? — De Mariska! — Persze máshoz voltak irva! Különben nem ér tem, hogy éppen most fogvjon el a dal, mikor immár igazán feljogosítottam hozzám verset irni. — Ne vádoljon, édes! Minek ez a szemrehányás? Nem én vagyok oka, hanem a boldogság, melynek soha nincsen annyi éueke, mint a fájdalomnak. Tudja, a kielégített szerelem rendesen elnémul. Látja, a csclogáuy nem szokott énekelni, ha lejárt az epedő szerelmek ideje. Mariska c-üggedten hajtotta le fejét. — Igaza van, Bjle! A mit maga mondott, más • zóval, ugyebár, azt teszi, hogy a kielégített vágyak nem dalolnak többé? És én elég balga valék erre uem gondolni előbb! Keserűség reszketett hangjában, a miut tovább beszélt: — Pedig milyen boldog, milyen büszke voltam, mikor maga nekem régebben egy egy szép szerelmes versét elolvasta 8 tudtam, hogy azok az epedő, édes hangok mind hozzám szólanak! Hát még mikor megjelentek a lapokban a nyilvánosság előtt s hallottam a bámuló közönség magasztalásait! Síerettem volna sokszor félretenni mindent s büszke diadalérzettel odakiáltani az egész világnak, hogy azok a dalok mind, mind nekem és rólam vannak irva! Kitörült egy könyet szeméből. — Hanem azok a szép idők, ugy látszik végképpen elmultak! . . . Béla megölelte a szomorú asszonyt s oda szorította melegen magához. — Édes Mariska, ne legyen kedvetlen! Nekem is fáj a kedvotlensége! Darab ideig csönd lett a szobában. Nem volt egy hang, egy mozdulat, csak a kis kanári mozgott nyugtalanul a kaliczkájában, mintha valami nagy bajt sejtene a háznál. Mariska utoljára némileg könnyebbültnek látszott. Hízelegve simogatta Bélának az arczát s megadással szólott: — Külöuben belenyugszom ebbe is, csak tudjam, hogy szeret. A dal helyett most már legalább az enyém a dalnok. Aztán kérő tekintettel fűzte tovább a beszédet. — C-upin annyit kérek, hogy ne viselkedjék irántam mások előtt olyan közömbö-en! — Hogy hogy? — Lássa, rég meg akartam már magának mon dani, hog/ a mióta igazán szeretem: azóta velem szem ben olyan ridegen viselkedik, mikor társaságban vagj uuk! — A mit teszek, csak a magunk jól fölfogott érdekébeu teszem. — De hát, az Istenért, ugyan mi parancsolja azt, hogy ugy viselje magát? — Becsületünk megóvása. — Hit eddig mért nem parancsolta? Emiékezzék csak vissza, hogy még ezelutt pir héttel, ha társaság ban voltunk, milyen egészen mas volt maga hozzám! Ha megérkeztünk valahová: maga segítette le gyöngéden a köpenyemet, maga vette el a kalapomat s karonfogva vezetett be a társaságába. IIi távoztuak, maga gombolta be ismét a keztyümet, maga öltöztetett féltő gondoskodással ügyelve minden ciekélységre, hogy valamiként meg ne hűljek. Most pedig? . . . N-m is szeret velem egyszerre mutatkozni az emberek között. Ridegen, közömbösen huzalkodik tőlem s csak elvétve, titokban vet olykor felém egy pillantást. Mintha én éppen most nem volnék magának senkije! A fiatal ember részvéttel nézett a szép asszony szemébe. — Látja, kedves Miriska, maga most igaztalan hozzám. Vádol engem a nélkül, hogy higgadtan mérlegelné a körülményeket. Mariska idegesen vágott közbe: — Én nem akarok semmit mérlegelni! Nekem csak az fij, hogy maga többé uem a régi! — Most is a régi vagyok, édesem! D) meg kell értenie, hogy a körülmények nagyon megváltoztak. A mig nem volt köztünk semmi bizalmasabb viszony, addig a nyilvánosság előtt is kedveskedhettem magának szabidon. Dd most, valahányszor magával beszélek: mindig irgy érzem, hogy élesen fürkésző szemek kisérik, lesik minden mozdulatom s talán mindent világosan látnak, a mit titkolgatunk. Ha összesúg két nő: aggódom mindjárt, hogy vájjon nem rólunk beszélnek-e? Ha szembe állok a férjével: valahogy ugy tetszik, mintha folyvást vizsgálódnék. Nem győzök eléggé óvatos lenni, pedig örökösen abban fáradozom, sokszor talán egész az ügyetlenségig. S higyje el, hogy mindezt leginkább csak magáért teszem. Golyótól, kardtól én soha sem féltem ; de a botrányról rettegek, mert a botrány első sorban magának okozna szégyent és sok ke serüséget . . . Lítja, édes Mariska, ezért változtam meg s ezért kell a világ előtt ezután hidegnek, közömbösnek mutatni magunkat. — Rettenetes! — A mi helyzetünkben a tartózkodó, okos érintkezés ajánlatos csupán, ha nem akarjuk koczkáztatni szerelmünket. A szép asszony elképedve csapta össze kezét s keserüu panaszolt: — Hiszen én igy magában, Béla, elvesztettem mindent, a mivel a világ előtt olyau büszke voltam! Ugy, ugy! . . . meg akartam nyerni mindent és mindent elvesztettem! . . . Zokogva szorította égő homlokát a két tenyerébe és kiuos, nehéz c-önd következett ismét. Egyszer aztán csak daezosan fölkapta a fejét s a végső elhatározás vakmerőségével fogott a beszédbe, Bélát is tegezve: — Eb, ez igy nem élet! . . . Béla, szeretsz-e igazán ? — Minek ismételjem? — No, jól van! Akkor még boldogok lehetünk. — ? . . . — Igen, mert a férjemtől okvetetlen elválok s ezu'án csak a tied fogok lenui, egyedül a tied Föl szabadítom magamat ettől az átkozott rabságtól, melyet ugy is olyan gyűlölve viselek, mióta neked adtam az egész szivemet! Bíla meghökkent — De Mtriska ! . . . — Mit? Talán nem akarod? — Nem! Nem akarlak a világ nyelvére juttatni. Aztán meg én rég elhatároztam, hogy megnősülni ttoha sem fogok már. — De mikor én akarok a feleséged lenni! Éo, a kinek annyiszor esküdted, hogy jobban szeretsz mindenkinél ezen a világon! — Hiszen szerellek is, édes! Hanem tudod nem vjgyok abban a helyzetben . . . Mariska kétségbeesetten ragadt* meg a keiét a fiatal embernek: — Vagy talán attól félsz, hogy hozzád sem lennék hú? Szólj ! Béla nem tudott erre mit felelni, csík némán töprengve hallgatott. — Igen, igen — folytatá hevesen az agszony — értem én jól a hallgatásodból, hogy hűségemben immár megingott néked is a hited s csak közönséges, ingatag büutársnak tekintesz, semminek egyébnek! Aztán féktelen szenvedélylyel kulcsolta karjait ai ifjú nyakába: — Pedig meglásd, hogy hozzád hü leszek a sírig! Bélát ez a kellemetlen helyzet egészen kiforgatta a higgadtságából. Ilyen alkalmatlanul nagy szerelemre nem számított. Zivarában kíméletlenül tépte le magáról a görcsösen ölelő karokat. — Az Istenért, Mariska! Térj eszedre! Minden pillanatban beléphet a férjed s én nem akarok botrányt! A szerelem álmaiból ébredő asszony megsemmisül ve borult a pamlagra, eltemette arczát és hangosan jajgatva bügott ki a fájdalom belőle: — Vége! . . . vége! . . . Béla pedig szép csendesen vette a kalapját, s mig az asszony a pamlagon vonaglott: észrevétlenül kiosont az ajtón. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1897. évi november lió 20-4n. A gabonacsarnoknál bejegysott árak. Buza 100 kiló 11.20 tói 11.50 ig. Rozs 100 n 7.40-től 7.50 ig. Árpa 100 » 5.30 tói 5.40-íg. Zab 100 n 6.10 tői 6.20-ig. Tengeri (uj) 100 V 4.30-tól 4.40 ig. Köles 100 —.—tői —.— ig. Paszuly fehér 100 * —.— tői —.—ig. Szesz literenkint 18 tói 547,-ig. Szerkesztői üzenetek. Legcra jegyző úrnak Ajak. Dien»r Gyula anareji földbirtokos a legtöbb adót fizető varmegyei bizottíigi tagok 1898-r» érvényes névjegyzékébe — 908 frt 28 kr évi adóval — föl vaa véve. Felelős szerkesztő 7~INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. 1460. 1*97. Hirdetmény. Rikamaz község, mint testület tulajdonát képező országos ős hetivásári helypénz-szedési jog, a község képviselőtestületének folyó évi 40. számú határozata folytán, folyó évi deczember hó 1-ső napján délelőtt 9 órakor a községi tanácsteremben nyilvános árverésen 1898. évi jtnuár hó 1-ső napjától 1900. év deczember 31 ik napjáig azaz 3 évre bérbe fog kiadatni, mely árverésre a bérleni szándékozók meghivatnak. Az árverési feltételek a főjegyzői irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Zárt ajánlatok az árverés napjáig elfogadtatnak. Rakamaz, 1897. november 11. Szitha Ferencz, Nerflek Konrád, főjegyző. (530-2 -2) főbíró. A köhögésben szenvedőktől 1000 és 1000 bizonyítvány áll rendelkezésünkra a Kaiser-fóle Mell-Bonbonok ^ kitűnősége felől, mely biztosan és gyorsan hat köhögés, rekedtsé', katarus és elnyálkásodás esetén. — Legnagyobb különlegessége Ausztria, Németország és Sweiznak. Kapható Nyiregyházán Lédercr Ignácz és Szopkó Alfréd urak gyógyszertárában. (518-12-3) XXXXXXJ3XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX X X Nyíregyházi kölcsönös segélyző-egylet mint szövetkezet. JJ Hirdetmény. A vagyonbukott Kovács Gyula csődtömegéhez leltározott 212 frt 8 kr. behajtatlan aktív követelések folyó évi november 27-én déli 1 1 órakor ajánlati verseny utjáu eladatnak. Az írásbeli ajánlatok fenti határidőig alantirott tömeggondnokhoz intézendők, ki felhatalmazást nyert a legmagasabb ajánlatot bármily összegben elfogadni. A vételár azonnal lefizetendő. A csődtömeg ezen követelésekre nézve semminemű szavatosságot nem vállal. A csődleltár alautirt tömeggoudnoknál bármikor megtekinthető. Nyíregyháza, 1897. november 21. Dr. Bodnár István, (548—i — i) tömeggondnok. X X X X X X X X X X X X X X X r u X tz X X n x n x X X MEGHÍVÓ. A „Nyíregyházi kölcsönös segélyző-egylet mint szövetkezet III-ik évi rendes közgyűlését 1897. november hő 30-án délután 3 ómkor, az intézet helyiségében tartja meg, hová a szövetkezet tagjai tisztelettel meghívatnak. TÁRGYSOROZAT: 1. Igazgatósági jelentés a m. é. üzleteredményről. 4. Az 1897—98-ik évre vonatkozó előirányzat 2. Az évi mérleg előterjesztése. előterjesztése az igazgatóság által. 3. A felügyelöbizottság jelentése és annak alapján \ 5. Három kilépő igazgatósági tag helyének beaz igazgatóság és felügyelő-bizottság részére í töltése, a felmentvény megadása. : 6. Esetleges indítványok. Kelt Nyiregyházán, 1897. november hó 20. Dr. Haas Emil, Dr. Ferlicska Kálmán, Fest László, titkár. elnök. vezérigazgató. Jegyzet. Az évi mérleg és számadások a közgyűlés előtt 8 nappal az egylet helyiségében a törzsbetevők által mindennap átvehetők. A közgyűlésen az egylet minden tagja minden betét után egy szavazattal bir, de 10 szavazatnál többet senki sem gyakorolhat; a szavazat érvényességéhez a betéti könyv felmutatása szükséges. Minden egyleti tag csak egy megbízást vállalhat el, s e megbízást a közgyűlés előtt az elnöknek tartozik átadni; a megbízás csak 10 szavazatig terjedhet. A kilépő igazgatósági tagok: Andre Gyula, Patnpuch András és Pivnyik András, kik azonban az alapszabályok értelmében újonnan választhatók. (547—?—1) X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx