Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

Melléklet a „ftlyirvidek" 1897. 47-ik számához. kiküldött s a posta-utalványon kitüntetett hátrányaikat mielőbb beküldeni kegyeskedjenek, nehogy postai megbizással legyünk kénytelenek azt beszedni, vagy ügyvédünknek átadni, mert ezek bármelyike költséget okozna A nagy összegre szaporodott kintlevőségeink teszik e szokatlan eljárást indokolttá. Tisztelettel a „Nyirvidék" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. Küzdelem a difteritisz ellen. Vármegyénk közönségének a difteria elleni szerura ingyen ki-zolgállatása, a szérummal való ojtásokat teljesítő orvosok állami díjazása s végül a szérummal való praeventiv ojtások kötelezővé tétele kérdésében a belügyminisztériumhoz intézett fölterjesztése, mint azt már jelentettük, a belügyminiszter őnagyméltósága részéről a legteljesebb méltánylással és elismeréssel fogadtatott. Lapunknak e hó 7-dikén megjelent számában egész terjedelmében közöltük már a belügyminiszternek, a vármegye közönségének ez ügyben tett feliratára küldött leiratát, amelyben — hangsúlyozása mellett annak, hogy Szabolcsvánnegye közönségének, a vármegyei főorvos kezdeményezése alapján megindult eme akcióját nagy jelentőségűnek, s közegészségügyi viszonyaink alakulásaira való kiváló fontosságúnak tartja, kijelenti a belügyminiszter, hogy pénzügyi tekintetek korlátai nem fogják őt megakadályozni abban, hogy megvalósítsa dr. Jósa András vármegyei főorvosunk nagy jelentőségű kezdeményezését, abban az esetben, ha azt egy összehívandó orvosi szaktanácskozmán;, is helyesnek, keresztűlvihetőnek kimondani fogja. Ezt a szaktanácskozmányt e hó 22-dikére hívta össze a belügyminiszter, természetesen Budapestre, s meghívást nyert arra, a budapesti és kolozsvári orvosi fakultás kiváló tudósain s néhány törvényhatósági főorvoson kivül, dr. Jósa András vármegyei főorvos is, ki az anketten az ügynek előadója lesz. Érdeklődéssel és nagy várakozással tekintünk az ankét tanácskozásai s azok eredménye elé. Es pedig nemcsak ama természetszerű érdeklődésnél fogva, amelylyel általános közegészségügyi viszonyainkat érintő eme nagyjelentőségű kérdés iránt viseltetünk, de még azért is, mert a megindult akciónak eredő forrása Szabolcsvármegye, amelynek közönsége - főorvosának ezt a kezdeményezését magáévá tette. Az e hó 22-dikén ez ügyben tartandó ankét lefolyásáról lapunk legközelebbi számában referálunk. ,, / — Legfelsőbb köszönet. Őfelsége névnapja alkalmából Szabolcsvármegye közönsége és tisztikara nevében báró Feilitzch Berthold főispán szintén üdvözlő táviratot küldött a belügyminisztérium utján ÜFelsége kabinetirodájához. Ezen üdvözletre a belügyminisztériumtól e hó 9-éről keltezve a következő válasz érkezeit vármegyénk főispánjához: M, kir. belügyminiszter. 4747 Eln. szám. ltóságos báró Feilitzsch Berthold urnák, Szabolcsvármegye főispánjának Nyíregyházán. Méltóságos ur! — Ücsászári és apostoli királyi felsége, a kabineti irodánrak f. évi október hó 23-án és 29-én 515. szám alalt a felség személye körüli miniszter úrhoz intézett közleménye szerint a Méltóságod kormányzatára bizott vármegye közönségének és tisztikarának, illetve egyéb hatóságok- és hivataloknak a legmagasabb névnap alkalmából kifejezett szerencse-kivánataiért legmagasabb köszönetét méltóztatott legkegyelmesebben nyilvánítani. Erről Méltóságodat f. é. október hó 4 -én 795. sz. a. kelt távirati jelentese kapcsán további megfelelő eljárás végett értesítem. — Fogadja Méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1S97. november hó 9-én. A miniszter helyett: Latkóczy, s. k. államtitkár. — Hivatal vizsgálat. Báró Feilitzsch Berthold f í-pán ű- őméltósága, e hó 18 án csütörtökön meg vizsgálta a felső dadái főszolgabírói járás ügykezelését. Kertész Bertalan főispáni titkár kíséretében. A városi közjövedelmek emelése. Nyiregyháza varos uj szervezkedési szabályrendeletének' azt a részét, mely a városi tisztviselők fizetésének ujabb — fölemelt — megállapításáról szól, a városi képviselőtestület tudvalevőleg — külön tárgyalva — elfogadta. Annak idején megmondtuk véleményünket az iránt, hogy mennyire helytelen volt az uj szervezkedési szabályrendeletnek ezt az egy fejezetét, a többi egésztől elszakítva (meg esak a hivatali állások hatáskörének megállapitasa nélkül is) tárgyalni és abban határozatot hoztfi. A moghozott határozat szerint, a tisztviselői lizetesek ujabb megállapítása czimén é/i 8000 forint többlet kiadás terheli a város háztartását, ami a közköltség kivetésénél ti" , emelkedést jelent. E határozat — egyébként is felebbezés adatván be ellene — a legközelebbi vármegyei közgyűlés megbirálása elé fog kerülni. És ha ez alkalommal a törvényhatóság érdemleges tárgyalás nélkül, abból az okból, hogy egy szervezkedési szabályrendeletnek ilyen lényeges részét, a többitől elszakítva, külön tárgyalni s azt megállapítani nem lehel, a tisztviselői fizetések fölemelésére vonatkozó képviselőtestületi határozatot megsemmisíti is: újólag föl fog vetődni ez a kérdés — mert rendezését tényleges és valóságos szükség sürgeti — és akkor aktuálissá lesz az az indítvány, melyet a vármegye főszámvevője e kérdés kapcsán, vélemény alakjában — fölvetett, t. i. az, hogy Nyiregyháza városa folyton szaporodó közszükségletei fedezésere községi pótadóval terhelje meg a bor, sör, szesz, ezukor, hús fogyasztási adókat és hogy a kövezetváni fizetés kötelezettségét a városi (és tanyasi és pusztai) lakosokra is terjeszsze ki. A vármegyei főszámvevő 20000 forint bevételt kontemplál e két czimen való megadóztatásból. A fogyasztási adók után kivetendő köiköltségi pótadó kérdése — bár több rendezett tanácsú város ad erre praecedenst — nálunk — a tagadhatatlan hanyatlással szemben — sok meggondolást igényel. A kövezetvámfizetés kötelezettságének a helybeli lakosságra való kiterjesztését, illetőleg ennek jogosultságát az a körülmény, hogy kőutaink fenntartási és fejlesztési költségei kizárólag a kövezetvám bevételekből nyernek fedezetet — igazolja. A vármegye főszámvevője 10000 forintnyi évi több bevételt számit ezen a czimen. E számítás alaposságát plausibilissé teszi — az általános kövezetvám-dij fizetés kötelezettségével beálló az a helyzet, amely, a mai gyakorlat szerint fennálló sok visszaélés lehetőségét teljesen ki fogja zárni. — Megyebizottsági tagok választása. A részben elhalálozás, részben lemondás folytán megüresedett néhány vármegyei bizottsági tagsági helyre megválasztattak : Suhajda Béla Bűd-Szent-Mihályon, Korchma Pál és Hitter Lajos Nyir-Adonyban, Simák István Oroson, dr. Szőke János Pócs-Pelriben és Bodó János T.-Lökön. — Tiszti orvosok lemondása. Ur. Küzmös György, kis-várdai járásorvos és a kis-várdai törvényhatósági közkórház főorvosa, valamint dr. Zsiday Dániel körorvos és kórházi alorvos, járásorvosi, illetőleg körorvosi állásukról leköszöntek. Az igy megüresedett állásokra a vármegye főispánja már kiírta a pályázatot. — Állami tanitó-képezde Nyíregyházán. A kormány által a közeli jövőben létesíteni szándékolt három állami tanitó-képezde egyikének helyéül városunk szemeltetett ki. E nagyfontosságú kérdéssel foglalkozott már a város képviselő testülete is, s egyelőre azt az intézkedést tette, hogy megbízta és felkérte a polgármestert és dr. Ferlicska Kálmán orsz. képviselőt, hogy szerezzenek tájékozódást az iránt mily hozzájárulást kiván a kormány a város részéről, a létcsitendő állami tanítóképezde költségeihez. — Választások a városnál. A városi raéruöki, igtatói és egy Írnoki állás betöltése czéljából, a vármegye alispánja, e hó 25 én délelőtt 10 órára a tiszfújító széket össze hivta. — Uj szőlőtclep. A Hímes-kerti szőlőtelep mellett levő puszta földterületnek szőlőtelepítés czéljára való felosztása és eladása kérdésében, a pénteken délután tartott képviseleti közgyűlésnek kellett volna határoznia, de nein jővén össze képviseleti tagok a törvény által Ou magukat csalják m g mindazok, akik nem akarnak vissza nézni a jelen alapját képező múltba s figyelemre sem méltatják a jövendőt. Akik megtudnak elégedni a földi jelennel. Mert hát mi is ez a roppaut nagy föld ? Ez, igen kicsi egy sártömecs. Bilé a temető dö_é3Z (Necrophórus vespilló) egy petébe rejtette az eletet. Vagy egy ökölnyi nagyságú alma s rajta szaladgálnak, mindenképpen roncsolni, bejuggalni igyekezve, egymást rágva, emésztve, valami rovar-félék. Tehát miuden felé vizszintesen sik, hajdan tányér alakú, beláthatatlan nagy földtömeg ma nem egyéb, mint egy hitvány kis gömbölyű gyümölcs a végtelenség fáján — már-már az elei ősze felé járva; amikor köze leg a leesés órája. Akkor jaj neked teremtés koronája! Valaki megeszi a gyümölcsöt s téged kidob a semmiségbe. Mihetsz aztán ott örökönörökké. De kincseidet nem fogod megtalálni soha, mert az a sokféle s?ínü szép föld már miud mind valami átlátszó, sőt láthatatlan aetheri lényeggé vál'ozott. Mivel pedig vagy: lenned kellvén örökké: sirhat=z az elvesztett örökség felelt! Az egyszer elfutott időt vissza nem hozhatod ós meg sem tudsz semmisülni. „Ott lészeu tírás és fogaknak csikorgatása" a biblia szavai szeriut; mert megc-altad önmagadat. Mint elmúlandó vala kincsed: elkellett múlnia örömödnek is. Itővid farsangra örökké tartó böjt! Megfoghatatlan, hihetetlen, fantázia és annyiféle a jövendőnek kép; — mondják a föld fiai — ahány a rajongó, a myotikus éa csapongó kfpzelet. A phisicus és theologus előtt mindig más alakban, mindig másképpen mutatkozik. Elöbbiuek örökké változó, utóbbinak örökké megfoghatatlan. Mi azért ne a szélsőséget ezen u'ain, hanem mind kettő által támogattatva próbáljunk közép uton haladni, az ezeken épült meggyőződésünkre támaszkodva egyedül. Azt tapasztalatból tudjuk, hogy a madár, a föld bármelyik pontjáról, távolodólag mindig fölfelé repül s a fizikából tudjuk azt is, hogy mily okok alapján és meddig távolodhat el. Valamint az sem ismeretlen előt tünk: hogy a tér még tovább is terjed. Igy repüluek szét a uapsugarak is, a nélkül; hogy a térnek határaihoz eljuthatnának. Ami repül, és amiben repül vagy terjed: az létezik, akár látható, akár nem; és pedig a repülési közeg mindig tovább terjed, mint meddig az mehet, ami benne száll,csak addig szállhatván mig alkalmas a közeg tovább vinni azt. A képzelet is repül: de szintén csak bizonyos határokig. Out elmosódik s vissza húll, pedig a térnek ott sinc-i határa. Bizonyos azonbau, hogy nagyobb teret járhat be, és ölelhet át a képzelő erő, mint bármely anyagi állomá-ny. De az a tér, melyet már a képzelet sem érhet el; azért, hogy elérhetetlen, mégis létezik; mert olyasmi, ami neinléteznék: elérhetetlen alany sem lehet. A megközelítésnek czélját nem képezheti. Viszont, amire képzeletünk kiterjedni képes, ami az elérhetésnek czélját képezheti: az van, még pedig a fokozatosság, ós folyionosság törvényének alapján végtelenül. Az emberiség végzetes csalódása, miut a tökély felé halódás lekű'.dhetetlen akadálya épp?n abbau áll: hogy kezdetet és véget gondol lenni. Hdott ezeknek egyike sincs meg egyetemes világban. Amennyiben mégis látni véljük : az csak puszta látszat, v .gy átmenet: de teljességgel nem azonos a valósággal. (Folytatása következik.) í>3®"~ Tisztelettel figyelmeztetem a községek elöljáróit, hogy az október hó elején a lappal kiküldött pósta-utalváuyon a „Nyirvidék" előfizetési diját szíveskedjenek beküldeni e hó végéig, akik azt nem akarják, hogy a tekintetes főszolgabíró urnák legkésőbb deczember l-én teendő kimutatásomban mint hátrányosok szerepeljenek. Valamint tisztelettel kérem hátrányban levő vidéki előfizetőinket is, hogy az általunk eluökének — Pór Antalt, akinél liberálisabb a czivilek között sem volt volua látható. A bizottság aztán hozzáfogott a nagy munkához. Képviselői által keresztül vitette a déli vasutak államosítását, a Bilaton föllendítésére óriási kölcsönt szavaztak meg, Székesfehérvártól villamos vasutat épitet tek a Balaton körül egész Keszthelyig, hogy a zalai partok csodálatos hegyvidéke egyszerre mintha valami óriási raj lepte volna el, teli, — teli lett nyaralókkal: Csobáncz, Tátika, Tihany, a bámulatos szigligeti öböl környéke mind-mind. Tündérek munkájának látszott, amit pedig emberi szorgalom teremtett meg, — és már száz esztendővel ezelőtt ép ugy megteremthetett volna. A villák épülésével Pápáról Veszprémből, Keszthelyről tömérdek iparos és kertész-család telepedett le, a kis, akkoráig jelentéktelen falvakba. A kertésze: hihetetlen föllendülést vett. A füoxara, által elpusztított szőlők újra kivirultak, a badacsouyi lejtőköu minden szüretkor csak ugy durrogott a sok puska lövés, tu datva, hogy ismét megtelt zamatos musttal egy hordó, meg ismét. Hajó ácsok megtanultak finom angol cső nakokat építeni jó magyar fából olcsón, takarosan min den villatulajdonosnak volt evezője meg vitorlása is. Esténkint, amikor már a szél elült a Bilatonon, esak úgy csapkodott a sok evező a vízen, reggelenkint a friss szellő a vitorlák sok ezrét duzzasztotta meg — és röpítette mindenfelé, Faluszemestói Révfülöpig, Fü redtól Boglárig . . . Igy a zalaiak, — és még igyebben. Mert a partjuk iszaposságát kotróhajókkal mindenütt megszüntették, ahol a fürdőhelyeik voltak. Amióta a király a balatoni nagy szövetkezetnek ajándékozta a „Miramar' gőzöst, — mely a fölséges c^aiád tengeri yachtjának gyönyörűen kic-dnyitett hü másolata volt, — azóta a főurak és a tőzsde milliomosai még négy hajót ajándékoztak a szövetkezetnek, mig a praktikus zalaiak a maguk hajóalapjából kotró hajókat vásárolhattak, és azzal tisztították meg a partjukat a sártól és az iszaptól, amely alatt a legtisztitóbb és legtisz ább kavicsréteget találták Azóta százsoros élvezet volt a fürdés, és Keszthelynek még a padlásaira is ju'na nyaraló, ha akaruá. A somogyiak sem maradtak el természetesen a uagy igyekezetben. Az ó homokos parijukat csak föl kellett jól használni és hozzá férhetővé tenni. A' állami kölcsönből tehát megteremtettek három nagy dolgot: óriási erdőket alkottak a partokon végig; az államosítás u ján megteremtettek a fövarossai a rendkívül gyors és olcsó közlekedést, és tömérdek apró és nagy házat építettek mindenütt, olcsón és egyszerűen, hogy egy évad alatt akár százezer fürdő vendéget is láthattak el egyszerre. A ravasz Siófok azonfelül rendkívül eiegaus kasziuó-teleppé alakította át az ó régi, boszonöt éve opült pilótáit, a közeli fenyvesei döbe épített nagv tag uépfogadót, a magaslatokon pedig ingyen telepet engedett ár az újságíróknak. Et a skribler-uépség aztán folytou piszkálta a helyi bizottságot. Semmiféle mulasztás megtorlatlan, semmiféle hiány folemlittetlen nein maradt, uíy hogy a bizottság örökös tevekenységre volt kéuyszeritve, — és dolgozott is. A régi csúf poros Siófokból alig mar.dt valami: olyan város leit belőle, akár Karlsbad, mert minden háza egy-egy takaros, ocsó kis fogadó. Siófokot követte a többi : Boglár, Fonyód, FaluSzemes, Keszthely, mind kivétel nélkül. S igy emelkedett, fejlódö't, lendült a Bilaton annyira, hogy a yacluok ezrei hemzsegtek tükörén, és a yacht kormányosok között már annyi volt a munkára képjelen, de derék, a nyugalmat megérdemelt aggastyán, hogy meuedékhelyet kellett a számukra épl eci. Az is meglett amerikai gyorsasággal. A régi nyomorúságos jótékony műkedvelői előadások, az 50 — 100 frt tiszta jövedelmeikkel és hires régi vásáraikkal és lármáikkal rég kimentek a divatbál: a balatoni bizottság egyszerűen kiadott eg/ felhívást a lapokban, és figyelmeztette a közönséget, hogy az összes balatonparti csótiakdák előtt erre a czéln ki van téve egy persely. Egy hét alatt együtt volt a százezer korom. A Balaton olyan dús gazdaggá tette az egész vidéket, és annyi gyönyörűséget és jót tett annyi millió emberrel, hojy az tffele intézmények, szünidei gyermektelepek, szinte önmaguktól támadtak, minden kü önösebb erőltetés szüksége nélkül. Ezt az épületet avatták löl ma. Amikor a siófoki kaszinó nagy födött sétánya alatt sz óriá-i Iskomázó asztal f-j4u fölállott Tisza Mván, a miniszter, hogy a király és a kormány nevében tudtul adja mindeneknek, hogy az épület, Magyarországon e nemben az első, fölépült, és meghívta a jeleuvoltakat, hogy az épület felavatásánál legyenek jelen, eldördültek az üdvözlő ágyuk . . . hatalmas dördüléssel keresztül hasították a Bilaton tiszta levegőjét, megc apódtak a tihanyi ormon, áthullámzottak a szigligeti öböl magaslataira. onnan visszaverődtek . . . Ágyúdörgés! nagyszerű ágyúdörgés . . . Szétnézek fölriadva, hogy mi az? Ilit csak ágyúdörgés. Néhány mozsarat ott próbá gatnak a siófoki parton, amelynek a homokjában elaludtam, mert épen István napja volt . . De hát a Balaton? A nagyszerű jelen? . . . Alom! ... Ah, csak álom? Ciak álom . . . Ugy látszik, álmom megelőzte egy kissé az eseményeket körülbjlól 25 esztendővel — vagy talán százzal?