Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
XVIII. évfolyam. 41, szám, Nyiregyháza, 1897. október 10. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVARMEGrYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjele nik hetenkint egyszer, vasárnapon, Előfizetési feltételek: po3tán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 v A községi jegyző és tanit.í uraknak égés/, évre csak két forint. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A ' aP szellemi résxét képező küldemények. lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a s" rkesl t° al a» k« etne k beküldeni Minde n ^^ hls4bo?o t, jo r lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f B® r ," e, ,t etleu le Telek csak ismert kez ktol k5 li ése k r . többszöri közlés esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám ° g? . , , . , , Kincstári bélyeg üj lejé en. mind.-n egyes üirn-in^k,, I- AHI A kéziratok csak világos kiv.'matra s az detés után sO kr. fizette ik. (JdnosZKy nazj intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények d.ja soronkint .10 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteín és Vjglar ""ódájában Becsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. 17G24. K. „ , , jgg Szabolcs vármegye alispánjától. Ajárási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Közhírré télel végett közlöm, miszerint Nyírbátor község kérelmére a kereskedelemügyi ni. kir. miniszter úr 02856/97. számú leiratával megengedte, bogy Nyírbátorban a f. évi szeptember hó 9-ére esett de elmaradt országos állatvásár helyett f. évi október hó 14-én kizárólag szarvasmarha-pótvásár tartassék. Nyiregyháza, 1897. október 8. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 16922. K. 1897. Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A téthi körjegyzőségben üresedésbe jött körjegyzői állás betöltése czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyiregyháza, 1897. szeptember 26-én. Mikecz János, alispán. 3078/97. K. Pályázati hirdetmény. Az üresedésben lévő téthi körjegyzői állomásnak rendes választás utjáni betöltésére folyó évi októbej hó 15-ik napjának délelőtti 10 órája Téth község közházához kitűzetik, melyre a pályázni kívánók azon kijelentéssel hivatnak meg, hogy a szabályszerűen felszerelt kérvényeiket e hivatalhoz október hó 14-ig beterjeszszék. Ezen állással összekötött fizetés javadalmazások: készpénz fizetés 400 frt; irodai átalány 50 frt, fűtés 60 frt, világítás 10 frt, lakbér .00 frt, segédtartásra 60 frt; l'uvarálalány 20 frt; anyakönyvvezetői dij 60 frt. Kelt Kemecsén, 1897. szeptember hó 26-án. Kraszuay Péter, főszolgabíró. A „NYÍRVIDÉKI TAR0ZAJA. A nöröl, mint orvosról. A >Nyirvidék< számára irta: Darvas Mihály. A vitatkozni szerető orvosok még a gyógyászat csecsemő korában kimondották ama fontos axiómát, „hogy az emberiség soha sem nyerhet a létező és létezendő dolgok felől kimerítő, teljes nézetet, mig azzal a nő szelleme ép úgy nem foglalkozott, mint a férfié." Különös, hogy most, midőn már a meg emiitett alapigazság értelmi szerzői régen örökálomra hunyták le szemeiket, akad az emberiség kőzött egy olyan is, aki nem hagyja elveszni egy jó perczig prakszissal bíró angol orvosnak eme mondását: „Hölgyeim, legyenek orvosok!" Higyjék el kedves hölgyeim, hogy jómagam, ki e sorokat irom, inkább lebeszélném e nagy felelőséggel járó pályáról, mintsem tanácsommal támogatnám ama szándékukat, hogy valmelyikök önök közzül egykor orvos legyen — orvos! — a szó legvnlódibb és legigazabb értelmében! Minek legyek én az, ki a gyengébb nemnek ily nemes, de mégis háládatlan existencziát kiván? Minek terheljem meg lelkiismeretemet azzal, hogy tanácsomak fogadva, majdan működésük közepette, felverve édes álmukból, — éjnek idején betegükhöz sietve, veszélynek, tegyék ki magukat és megérkezve a színhelyre, Önök is sírjanak a sírókkal ós jajgassanak a jajgatókkal. Nem, ezt nem teszem! De mivel mégis mondani akartam valamit nőkről a nőknek", engedjék meg, hoj>y elcseveghessem Önökkel mind azt, a mit mondandó vagyok a nőről, mint orvosról. Azt hiszem, köztudomás tárgyát képezi mindnyájunk előtt a világegyetemben lévő összes dolgok bölcs Üdvözlet. A munkácsi g. kath. püspöknek: Firczák Gyula őméltóságának városunkban : a vármegye székvárosában való megjelenése kínálkozó alkalom nekünk, óhajtva várt alkalom, hogy hazafias érzéseink egész melegségével és közvetetlenségével üdvözöljük és ünnepeljük a főpásztort, kormányzóját a munkácsi g. kath. nagy egyházmegyének. Hogy valamelyes személyi kultusz lehetne a forrása ez ünneplésnek, avagy a fényűek káprázata, mely e nagy méltóságot betöltő személyiség nyomában jár? Nem! — a mi gondolatainkban a munkácsi g. kath püspöki szék képviselője a magyar állam és a magyar nemzeti eszme egységének a képviselője, akinek nagy jelentőségű, idők idejére terjedő befolyású elhatározásai és tényei szabják meg, hogy Magyarországnak egy nagy területén ez az ideál: a magyar nemzeti állam eszméje gyökeret verjen, rügybe fakadjon, ágakat hajtson és — álmoknak álma! — ugypu annak az egy fának a hüsitö árnya alatt legyünk egy nemzetté: magyarokká! 0 méltósága, a püspök úr — tudjuk — nagyon szívesen jött ide hozzánk, Nyíregyházára. Akinek főpásztori nehéz és nagy gondjait a nemzeti eszmének hatalmas lobogása szivében, teszi könnyűvé, akinek a lelkében nagy nemzeti ideáljának olyan mélyen bevésve, kitörülhetetlenül és meghamisitathatlanul élnek, és aki, mint ő, ennek az eszmének a szolgá latában olyau, — igazán nagygyá lett: bizouyára, szivesen és örömmel Játja itt Szabolcsvármegye székvárosában egyházmegyéje területének tiszta magyar részét: Szabolcs vármegyét. elrendezése, melyek szerzőjeként a Nagymindenséget tekintjük. Azt azonban nem merem oly pozitive állítani, hogy földünk minden lakója tudja, hogy nemünk két részének teljesen különböző nézetpontjai, gondoPtai és érzelmei vannak. Ebből tehát ama consequentia vonható le, hogy az élet egy elmélete, sót ennek egy része sem lehet tökéletes, mielőtt a különböző „nem" eltérő nézetei nem csoportosíttattak és össze nem hasonlittattak. A nők eddig megelégedtek azzal, hogy önmagukat és a világot a a férfiak szemein át tegintgessék és ezért van az, hogy szellemük kellőleg nem fejlődött. Azért nem létezik tárgy, mely felől az emberiségnek a nő véleményadása nélkül tiszta fogalmai leonének. Mivel pedig speciel a gyógyászatról óhajtok valamit mondani, határozottan állithatom, hogy mindig lesz oly némi út, melyen a férfi egyedül haladva, téves lépéseket tesz, ha a nő szelleme nem támogatja. Minthogy pedig arról meg vagyok győződve, hogy Önök oly sok szépet és jót képesek elhinni egy férfi nek, higygyek el tehát nékem is, hogy nem lé'ezik az ismeretszerzéseknek egy tere sem, melyből a nók annyira ki volnának zárva, mint a gyógyászatból. Az antique kor copfos atyafiai és hölgyei inkább kinok ós szeuvedések árán váltották meg eitűk hátra lévő napjait, sem hogy az orvost testük titkaiba beavatták volna; sőt a hölgyeknél még ama .hunezut* szokás is dlvot, hogy erényük templomának megszentségtelenitését látták abban, ha az orvos kezelése alá jutottak. És mit gondolnak hölgyeim, hogy manapság nem igy van ez Önöknél? — De hozy nem!? — Cnak hogy a mit a régi kor emberei egészen „sans géné* tudatlanságnak, gyengélkedésnek, betegségnek, nyomornak neveztek, azt, mi jelenleg czifrább köntösbe burkolva imigyen mutatjuk be: ez az ártatlanság, tisztaság, szűziesség és gyöngédség. Hitéhez és egyházához a mi vármegyénk g. kath. vallású népe híven és törhetetlenül ragaszkodik, pedig magyar ez a nép, vérének minden szemcséje, testének minden íze szerint. Pedig] . . . Ami ellentétet ez a szó kifejez, tartalmat ad annak az a valóság — amivel számolni kell, hogy a szabolcsvármegyei g. kath. magyarok tudomást vettek már arról a küzdelemről, amely a g. kath. egyház magyar ajkú hívei között a magyar nyelvű liturgia behozatala, jobban mondva a magyar nyelvű liturgia elismerése érdekébeu megindult, s amely mozgalom egyik vezéreül mi a munkácsi g kath. püspököt ismerjük és ünnepeljük Vármegyénknek van néhány községe, amely nem a munkácsi, hanem a uagyváradi g. kath. püspöki megyéhez tartozik. A nagy vita folyik — reméljük, hogy még nincs lezárva — a fölött, hogy váljon a „ruthén" egyház egységes nyelvét szabad-e, lehetséges-e Magyarországon, tiszta magyar nyelvű, más nyelven uem is értő egyházak hivei kedvéért magyarra változtatva — megbontani, és ugvau akkor Szabolcsvármegyében lakó hivei a g. kath. egyháznak látják azt és olvassák, hogy ugyancsak Szabolcsvármegyében lakó magyar emberek, g. kath vallásúak Nyiradouyban, Nyiracsádon, Szent-György-Abrányban, nem a féltékenyen őrzött egységes egyházi nyelven, nem is magyarul, hanem — oláhul kell hogy imádkozzanak, aki nyelvükhöz, szivükhöz, leikökhöz legközelebb áll — Istenhez! Nem akarjuk mi most megbolygatni vármegyénk magyarságának ezt a keserves sebét, bár tudjuk azt, hogyha behegedt is ez a seb — a geuyesedés most is rombol a vékony bőr alatt, és hogy tüzes vas vagy a modernebb karból lenne az egyedüli gyógyszer. Mily pompásan hangzó szavak, mily nagyszerű frázisok, melyek elmosnak mindent, melyek alatt a nő saját egyéniségét megvédve találja, és a mely irul szolgál a gyengébb nem minden hajának elhárítására. Ismerem az orvosok ama moguyugtató válaszát, midőn női paczien.-ükkel szemben azt állítják, hogy betegségük, avasy — mondjuk ki nyíltan — nyomoruk, nem egyéb gyöngédségnél, vagy a gyöngélkedés nagy mértékben való megjelenésénél. Mi emberek, kik ősanyánk gyanánt e földet tekintjük, és kiknek édeuét, egét és örök lakhelyét szintén e poros gömb képezi, sok vétket követünk el rajta saját életünk ellen és ezért mintegy a természet átka alatt állunk. De soh' se ijedjenek meg hölgyeim eme merész állításomtól, mivel ez egyaránt szól azon férfire és nőre, ki saját lényének törvényeit és boncz-tanát nem ismeri! Elképzelem, hogy állításomat felette sulyosbbitónak fogják találni, de hí Önöknek egy csöpp tudomásuk van a természet kérlelhetetlensége felől, bizosra veszem, hogy nem fognak neheztelni reám, mert a Nagymindenség a test törvényeinek nem tudását a nőnél ép oly véteknek tekinti, mint a féifinél. A jelen százid vége felé minden művészet tárt karokkal fogadta a nőt, ép igy a gyógyászat is, mivel azt véli, hogy alkotása, gondolatmenete uj életet és ujult ösztönt ébreszt fel bennük. A bő physikai szer vezete nagy mértékben különbözik a férfiétól; b örök igazság gyanánt él ama fontos tény, hogy a különböző nemek egészségének és betegségének érzetei külömböző képen nyilvánulnak. Tapasztaljuk ezt az életben. Számtalanszor nem orvosi szemüvegen át, hanem laikus tekintetünkkel is. Ha pedig a puszta objectiv megfigyelés oly hézagos ismereteket szerez a férfinak más férfiról, mennyivel hiányosabbnak kell lennie képzeletének a nőről, ha az hasonló alapon nyugszik. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.
