Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

II. Melléklet a „I\Tyirvidék" 1897. 39-ik számához. Méltóságos főispán úr! y Mélyen tisztelt vármegye bizottsági közgyűlés! A honfoglalás ezer éves emlékének megörökítése végett megtartott országos és törvényhatósági ünnep­lések sorában, a szabolcsvármegyei részleges ünnepségek talán az utolsók, melyeket a varmegye kegyeletes érzü­lete f. évi julius hó í 1-én kelt határozatával a területén létező történeti emlékű helyeken megtartani rendelt, és megtartani rendelte azok között a mait, ősi szokás szerint a szabad ég alatt s területének oly helyén, mely két­ségtelenül a honfoglalás egyik kiindulási pontja volt. Kiindulási pontja volt e hely azon hős vezérek egyikének, kitől e hely és vármegyénk elnevezése ered, és aki a hatalmas morva fejedelemmel Szvato plukkaí Ung vidéken történt győzedelmes s döntó csata és a Sziávság meghódítása után, a honfoglalás folytatása czéljából legelső volt, ki mai vármegyénk területére lépett, s ki előre haladó hadának hátvedőül az itt ma is sze­münk előtt elterülő földvárat emelé. A mult évben, a honfoglalás ezer éves évforduló­jának alkalmából megtartott országos és vidéki külön­féle ünnepségeken szokszorosan el volt már mondva a honfoglalás története, s elmondva és kellően méltatva azon ezer esztendő eseménye, mely fölöttünk a mai korig elvonult, azért nem szándékozom ma azok ismetelt felsorolásába bocsátkozni. Nem hallgathatom el azonban azon történeti való­ságot, hogy nincs a kultur államok sorában egy nemzet sem, mely mai állam alakulását ezer évre vezethetné vissza, és nincs egy nemzet sem, mely a népvándorlás útjában minden hason faj és rokon nélkül, sőt ellenséges nagy népek közzé ékelve, hazát szerezni és azt állan­dóan megtartani tudta volna. És ha mindez mégis a magyar nemzettel meg­történt, azt nem csak hősi és hadi erényeinek, hanem az őt vezető nagyjai politikai bölcsességének is köszönheti. Nagygyá lett ez aránylag maroknyi nemzet már első és szent királyunk kettős alkotásában. A vallási alkotásban, mely pogány őseinket a nyugot római ke­resztény civilisatioba bevezette, és nagygyá lett politikai alkotásában, melynek neve az „egységes Magyarország". Nai?y és hatalmas volt e nemzet nemzeti királyai idejében, "rig meg nem szűnt az a benső, családias, vallásos életközösség, mely a nemzet és dynasztiája kőzött fennállott. De midőn e viszony megszűnt, midőn kénysze r miatt királyait a magyar idegenből vette ; midőn Mohác s gyászos földje annyi neme3 hőst eltakart, megcsappan 1 fényében Szent István koronája, rnegfogyott a nemze 1 becsülelében, vitézi hírében, darabokra szakadt az ország, rab igába dőlt a nemzet, 150 évig félholdas zászló len­gett Mátyás király ős-budavára büszke onnain s búsan könybe lábadt szemmel nézett a magyar, remény és kétség közt hányódva, fel a Lajtára, a gőgös és büszke Bécs, vagy a száztornyu Prága felé; midőn az annyi vér áldozat árán szerzett és védett itthonban idegennek érezte magát, s midőn rozsdába vonult az ősi kard s a harczi mén is igás szekérbe került. És ha még csak politikai súlyát vesztette volna el, de a negyed fé! század alatt el lett fojtva a nemzeti erő, és el volt kábítva a nemzeti önérzet is. Sőt éle­tének fájára éppen onnan méretett a halálos csapás, honnét addig a természetes védelem forrása fakadt. Századokon át szemközt kerüli királyával a magyar, áldatlan meddő harcz keletkezett közöttünk, s a másfél százados élet-halálra szóló küzdelem az ozmánnal nem ütött rajta oly fájó gyilkoló sebeket, mint azon harcz, mely a király nevében a királyért folyt. Ebben a tusában nein csak ellenséges kard ontotta a magyar vért, de a bakó bárdja is bő és nemes áldozatokat szedett. Sötét képek ezek t. közgyűlés s forduljunk el tőlük. A gondviselés azonban, melynek áldó munkálatá­ban hiszünk és bizunk, megelégelte szenvedéseinket, el­távolitá tőlünk a keserűség poharát, s napot küldött ránk, hogy az bevilágítsa a király és a nemzet szivét, hogy megtisztultan közösen keressük a mentő írt. E nap 1848. márczius 15-ike, mely nemcsak lán­czaitól szabaditá fel a békóba vert nemzeti eszméket, mely nem csak egyesité az osztályokba tagolt nemzet testet, de mely felénk forditá a koronás király szívét is, hogy az nemzetével együtt érezzen, együtt dobogjon. E napon hangzának fel először a „szabadság, egyenlőség és testvériség" jelszavak, öröm mámorban úszott az ország, és a magyar második honalapitásának ünnepét megülni készült. Hiu ábránd, ködfátyol képek; mint már annyiszor, most is sötét irigy felhők férkőznek a király s a nemzet közzé, s addig még nem látott erővel tör ki ismét a harcz a király és a nemzet közt, mely bár a magyarnak immár feledett nevét újból dicsfénynyel övezi, s mely harezban tanúsított páratlan hősiessége és annak sikere az. összes mivelt népek babár koszorúját homlokára tűzte bár, végeredménye mégis a korláthn önkény, a legkegyetlenebb bosszú, eltiprása minden jognak, s ki­végzése, sanyargatása annyi sok nemes életnek. Ismét 18 évi dermettség, mely idő alatt meg van halva az önálló Magyarország, s csak mintegy idegen birodalmat kiegészítő szétszaggatott tartomány említtetik. De hát ismét az a gondviselés, melynek jóltevö csodáit annyiszor tapasztalta a magyar, ismét a törté­nelembe avatkozik. Megtörténik az addig képtelen, hihetetlen. Az önkény uralkodó legyőzi önmagát, leleszi a vasvesszőt, s imára kulcsolt kézzel Szent István kopor­sója fölé hajol, majd esküre emeli kezét, megtartani s megtartatni igéri az ország alkotmányát, s azon törvé­nyeket is, melyekért addig annyi drága vér kifolyt, Es ez eskü, hála a Mindenhatónak, mind ez ideig szentül megtartva van. Midőn ekép Szent István koronájának királyi fénye s a nemzet önmagának vissza adva lett, önként tolul elé az a kérdés t. közgyűlés, hogy a lefolyt békés 30 évet felhasználtuk e mi a közszabadságok megizmoso­dására, az egyenlőséget gátló akadályok eltávolítására s a testvéries érzületnek ápolására ? A hazafiúi érzelem keserűségével kell nemet mon­danom, mert hát van-e ott igazi szabadság, hol a nem­zeti érzés akarattá izmosodni nem bir, hol egyesek túl­kapásain a nemzeti hivatás magasztos eszméje utat törni nem tud, s hol a nemzet jogát, közvéleményenek szabad megnyilatkozását, elnyomja a durva erőszak? Hol rés töretik az alkotmány egyik biztositékán, a sajtószabad­ságon, és hol a sújtó kéz már felemelkedik magara a pár­iámén! i szólásszabadságra is? Van-e valódi egyenlőseg ott, "hol a polgárok soka­sága azon farad, azért áldoz és küzd, — es sajnos hogy e küzdelem tápot is talál — hogy polgártársainál nagyobb rangot s külső kitüntetéseket nyerve, azok által magát társai fölebe emelni lehessen ? Es yan-e testvéri érzület ott, hol nem a hazafiúi és polgári érvények megszerzése a czél, de czél a szabad és nem szabad, többször nem is tisztességes, és nem is becsületes utakon vagyon szerzés, tekintet nélkül az esz­közökre és tekintet nélkül a felebaráti szeretetre. A honalapítás oltárának tüze kialudt, az 184--dik évi nagy eszmék, nagy ideálok kihalnak, és nincs ki fennköltebb czelok felé bírná vezetni a közönbösségbe hanyatlott nemzetet. Külsőségben gazdag a nemzet, de azon nemzedék, mely a nagy alkotók sorába áll, nem akar tudni oly kötelesésgekről, melyek áldozatokat követelnek, s melyek őt a nemzet javára szolgálo munkára hívják fel. Mégis, tisztelt közgyűlés, mint az árboczát vesztett hajó népe, reménynye! eltelve nézünk a mentő kéz felé, hisszük, hogy az elsenyvedés ez ujabb jelein utat tör magának a nemzet ősi hivatása, és az a gondviselés, inely e nemzetet ezer éven át megtartá, újra felébreszti a nemzeti érzést, bekalau/.olja a nemzetet a második ezred nagy jövendőjébe, s ébredése uj életet lehel a magyarra. T. közgyűlés! Bezárom beszédemet leikein, mélyéből fakadó azon hő kívánalommal : Isten éltesse a királyt ! Isten áldja meg a magyart! Reformátusok gyűlése Kisvárüán. A f. szabolcsi ev. ref. egyházmegye f. hó 15. és 10, napjain tartotta tneg, szokásos eszi közg\ű,éséi Ki ­várdáo, nagyszámú résztvevők mellett. Az elnöki széket Görombey Péter, espjres és— Gencsy Albert gondnok akadályoztatása folytán — Szesztay Ká­roly. mint legidősebb világi tanácsbiró foglaltát el. A fontosabb ügyeket a megelőző napon tartott előérte­kezlet előkészítette s így vált az lehetségessé, hogy két uap ala-t raiutegy 100 ügyet letárgyalt a gyűlé?, résziut közigazgatási, résziut bírósági üléseiben. A jegyzői kar, főjegyző távollétében, Lic. liácz Kálmán balsai lelkészszei egészíttetett ki. Taiiács-biró vá az egyházak szavazottöbbséggei liácz Gyula halászi lelkészt, világi részről jegyzővé, dr. Szesztay Zoltánt választották. Egyházi aljegyzőségre még senki sem ka­pjtt az egyházaktól absolut szótöbbséget, igy uj szava­zat lesz Erdélyi Imre ramoc-aházi és Tákács Gyula rohedi lelkész között. Itácz Gyula volt egyh. aljegyző helye is betöltésre vár. Egy egyház auyásitását s egyben a lelkészi állo más ideiglenes beszüntetését mondotta ki egyházmegyénk. U^yanazougoknál fogva szüntettett be, amabban ezelőtt néhány évvel a lelkészi állomás, a melynél fogva emeb ben most: anyagi zavarai miatt. Az auyásilást kérő, s azt meg is nyert egyház: a iháli, a lelkészi állomásnak 3 évre megszüntetését, s ezen id) alatt a lelkészi javadalomnak adósság törlesz­tésére fordítását kérő egyház: az ibronyi. Igy vagyunk kényielenek táplálni a testet a lélek rovására . . . Tárgyalta e. megyei gyűlésünk a tanitói ötödéves korpótlékokuak állam segélyből fedezése végett beadott kérvényeket. E yháztnegyéuk területét ől c^upáu egy, a gávai, nem veszi igénybe az állam segélyét. Ez is szo­morú jele az idó^uek. Még szomorúbb az, hogy a megyénk területén levő két gimnáziumba nem tuduuk a magurik erején ev. ref. kateklietai állomást szervezni. I)i nem tuluak az érde­kelt egyházak; a nyíregyházi és n.-kállói sem. Pedig főleg az elsőben, a nyíregyháziban égető szükség vau rá, miután ott ref. uövendékeink hitelveinkben s éneklé­sünkben semmi-nemű oktatást nem nyernek. Kop ig­tatuak a kerület, a konvent s a kormány ajtaján; hát­ha szivére v nué ügyünket valaki!? Ha sikerül más egyház megyéket rábírni, lesz hivatalos egyházi lapuuk is. A figyelmét mindenekre kitérj isztó buzgó tanáci biró, JJjfalussy Béla indítvá­nyozta, h >gy tegye e. megyéuk a Dibreczeni Prot. Lx pjt hivitalos lappá, s tuiudeu egyház jirassa. Egyhan­gúlag elfogadta a gyű és e javallatot s az egész keiü­letre kiterjeszteni óhaj ja auuak hatályát. Megnyugvással értesültünk a vármegye azon intéz­kedéséről is, hogy a tanitói nyugdíj és 15 kiOS iskolai adók terhéuek a községekre ruházása érdekéb u kérel­münket megszívlelte, s kiadta tanulmányozás és javas lattétel végett a taufilügyelóuek A tanügy bizonyára a község közügye, miért ne viselné-3 terhet az is, a kinrk felekezete nem tart u,'yan fenti iskolát, d;gyer mekeit mégis kell valahol neveltetni! Riméljük, hagy a varmegye tapisztalt jóiudulata kedvezően figjt e kérdést megoldani. Legutoljára hagytam, a mit legelébb kellett volna említenem: az esperes jelentését az egyház megye szel­emi és aayigi álup Káról 1896-ról. Egy tapasztalt és ügyes orvos a mi espereiüuk, a ki nem restelli a fáradságot a diagnózis megállapítására, a ki oda teszi kezét a sebhelyre s fürkésző szemével mindeut meglát, miudeo bajt észre vesz, 8 ívre terje­dő jelentése nem pusztáu statisz'ikai adatokat tüntet fel, de miuden ponton elvonja a tanulságot s javasolja a kellő orvoságot, A kik ott uem voltak a gyűlésen, meggyőződhetnek állításom iuaz vdtáról a nyomtatott jegyzőkönyvből. Éber és hű vezérünk iránt itt is jól esik kifejezésüuk tiszteletteljes elismerésünket. A gyuiés népes és látogatott volt. 100-nál több egyháztag volt jelen s fóleg a világi ellen szép érdek­lődést mutatott, köztük is Ujfalussy Bála tanácsbiró elejétől végéig kitartotta a két, illetve az értekezlettel 3 capi gyűlést. IíyeDek által erős a református autonomia! Lic. Rácz Kálmán. A sertés tenyésztő gazdnközönség figyelmébe! A mennyiben a sertés-vész elleni védekezésben a versavoval vegzett, — eddig köztudomásra jutott védő­ojtasok kedvező eredményre nyújtanak kilátást, a köz­gazdasági dolgok iránt melegen érdeklődő és áldozat készségéről bőven ismert földmivelésügyi m. kir. Minister ur Onagyméltósága szives áldozatkészségével a leg­ujjabban ismét tanújelét adta annak, hogy ezen a gaz­da közönségét már évek óta zaklató sertésvésznek lekül­deseben, s ezen nagyon is súlyos közgazdasági csapás­nak elhantásában segédkezzen, s igy legujjabban is egy nagyobb szabású kiserletek megtételét tette lehetővé az által, hogy az eddig kecsegtetelő vérsavóvali védő ojtá­sok a gazdaközönség részéről nagyobb kiterjedésben igénybe vehetők legyenek, a minister úr Őnagyméltó­sága Dankó István kerületi állami állatorvosnak egy na­gyobb összeget bocsájtván rendelkezésére, a mely összeg­ből a vérsavó készítésére alkalmas sertések lesznek bevá­sárolva, s az előirt módon elkészített vérsavóval lesznek a jelentkező gazdaközönség sertései aránylag nagyon is csekély dijjazás mellett beojtva, megjegyeztetik azonban, hogy azon gazdák sertéseinél, a kik a vérsavó ellőálli­tásához szükséges sertéseket ön költségükön szerzik be, a védő ojtás teljesen díjtalanul lesz végrehajtva. Melyek után áttérve a vérsavóval való védő ojtás lényegére, tájékozódás képpen szükségesnek tartom meg­említeni, hogy a m. kir. állatorvosi akadémiában történt eddigi kisérletezés folytán kitűnt, hogy a sertés-vészen átesett állatok vérsavója olyan anyagot (antitoxinokat) tartalmaz, melyek az egészséges sertés bőre alá fecsken­dezve, azoknak a sertés-vész iránti ellenálló képességét nagy mértékben fokozzák, sőt a fogékonyságot sok es >t­ben teljesen megszüntetik. Ezek szerint a vérsavó, ha nem is nyújt feltétlen mentességet a sertés-vész irányá­ban, a betegedési és elhullást arányt mégis nagyon kedvezően befolyásolja, minél fogva ugy a közvetlen, mint a forgalmi korlátozásokból származó károkat lénye­gesen csökkenti, s a szóban forgó közgazdasági csapást nagy mértékben enyhítheti. Melyeknek elősorolása után megjegyeztetik, hogy a bejelentések, úgy a beojtandó sertésekre nézve, vala­mint pedig az egy-két hónappal az előtt a sertés vészen át esett és eladandó sertésekre nézve az alantirtnál esz­közlendők. Nyíregyházán, 1897. szeptember 24-én. hazafiúi üdvözlettel Dankó István, kerülett állami állatorvos. Az uj negyedév közeledtével tisz­telettel kérjük az előfizetések szives meg­újítását. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye őszi közgyűlése a jövő hó 12-én és következő napjain fog megtartatni. A közgyűlés tárgy­sorozatának előkészítése czéljából az állandó választmány október hó 7-én tart ülést. — Báró Feilitzsch Berthold főispán úrnőméi­lósága, ki II. Vilmos német császár budapesti látogatása alkamaból a székvárosban időzött és résztvett ott az ud­vari ünnepélyeken, e hó 23-án vissza érkezett. Omél­tóságát a német császár ő felségének Szögyény berlini nagykövetünk mutatta be. — Hivatal vizsgálat. Mikecz János alispán a hét folyamán több főszolgabírói hivatal megvizsgálását fo­ganatosította. — Halálozás Májerszky Béla városi főjegyzőt súlyos csapás érte: apósa Dunkl Károly, eperjes város egyik köztiszteletben állott polgára e hó 24-én történt halála által. — Képviseleti közgyűlés. Nyíregyháza város kép­viselete e hó 24-én d. u. 3 órakor közgyűlést tartott, a melyen első sorban is a faiskolai felügyelői állás teen­dőinek ellátásával Sexty Gyula tanácsost bízta meg. A felszaporodott községi pótadó tartozások behajthatósá­gára nézve bizottságot küldött ki a képviselet, hogy adjon véleményt. A szervezkedési szabályrendeleti javas­latnak a tisztviselői fizetések emelésére>onatkozo reszet tárgyalta ezután és el is fogadta a képviselet. E kérdés­ről szól vezérczikküuk. A vasúti ut kiépitesere es csa­tornázására vonatkozó tervet és költségvetést felterjesz­tik a vármegyéhez, az államépitészeti hivatal felülvizs­gálása czéljából. — Iskola felavatás. A helybeli statusquo izr. hitközségnek, a millenium alkalmából emelt ,uj népis­koláját a jövő hó 3-áu avatják fel ünnepélyesen. Az uj iskola a modern követelmények minden iranyban való érvényesítésével épült és rendeztetett be, s a hitközség ez elismerésre méltó alkotásában nagy erdeme van Baruch Arnold hitközségi elnök buzgó es aldozatkesz közreműködésének. — Az utazó ügynökökről, ajánlva rendőrségünk­szíves figyelmébe. Helybeli iparosainknak régi és napról­papra inegujuló panasza: az utazó ügynököknek az ő becsületes munkájokkal való legyőzhetetlen konkuren­cziája. Mi is sok panoszos levelet kaptunk már ebben az ügyben. Legújabban bécsi és budapesti szabók váro­sunkban járt ügynökeinek inváziójára hivták fel figyel­münket. Mi pedig legelső sorban is a képviselet érdek­lődését hívjuk fel erre az ügyre, még pedig abban az irányban, hogy súlyos adóterheket viselő iparosainkat

Next

/
Thumbnails
Contents