Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

IMYIRVIDÉ: K" Tekintetes képviseleti közgyűlés! Önök — Beniczky Miksa úr és társai — egy kérelmet intéztek a képviseleti közgyűlés elé, amely hivatkozással arra, hogy Önök és társaik tengerit, burgonyát, répát és gombát kapálnak, a képviseleti közgyűlésnek mára kitűzött tárgysorozatát egy alkalmasabb, s a körülirt, bizonyára felette fontos bányászati müvelet befejezése utáni határidőre czélozza elhalasztatui Távol legyeu tőlem, hogy a kérges tenyér életet és fejlődést biztositó munkáját, amelynek nyomán a nyugalom, megelégedés és vagyonosodás általános érdekei találnak kielégülést, a kicsinylés, avagy semmibe vevés legcsekélyebb árnyával homályosítsam el. Távol van tőlem az is, hogy Önöket, akik Nyiregyháza város polgárságának tiszteletre méltó bizalmából a közügyek vitelére láttattak el mandátummal, s e jogon foglalnak helyett e díszes terem hoszszu zöld asztala körül, a legnemesebb, s valóban nemzetdazdászati szempontból fontos termelési foglalkozás gyakorlatától saját személyükben vissza tartani akarjam Kérem, mentsenek föl engem annak gyanújától is, hogy az Önök képviseleti közgyűlésekben való szereplését fölöslegesnek, sőt elviselhetőnek tartom Kijelentem tiszteletteljesen és határozottan, mikép a képviseleti közgyűlés minden egyes tagjában személy és párttekintetek nélkül ama bizalmat látom megtestesülve, amelyet a város polgársága nyújtott, s a melyet feltétel nélküli demokratikus elveim és meggyőződésemhez hiven, a leghatalmasabb erőnek, megbecsülhetlen kincsnek, s legnagyobb jutalomnak ismerem el. Engedjék meg azonban Önök, Beniczky Miksa úr és társai, mint ama halasztási kérelemnek aláirói, ha az Önök kérelmét, úgy, amint az megirva van, amellett, hogy, felette gyenge stylgyakorlatnak tartom, egyszersmint veszedelmesnek, obscurusnak és őszinteséguélkülinek jelentsem ki. Talán nem is kell haugsulyoznom — bizonyára merítettek Önök is egy kevéskét az abstrakt polotika örök igazságából, — mikép minden bizalmi hivatás betöltése, de főképen az autonomia áldozatot követel azoktól, akik képességüknélfogva, vagy euélkül is pusztanagyzási hajlamból szerencsés találkozásnak örvendhetnek a polgárságbizalmával, illetőleg akik az autonomia drága gépezetébe beleilleszkedtek egy-egy emeltyűnek avagy szögecskének. Miben nyilvánul ez az áldozat? Legelső sorban abban, hogy önön érdekeiket kötelesek bizonyos mértékben a közérdeknek alárendelni. Miteszi ezt kötelezővé! Ismét elsősorban a közérdek általánossága és magasabb tartalma, másod sorban pedig az Önök elhatározása, amely a szegecske és emeltyű szerepét kényszer nélkül vállalta; inert beláthatják Önök, hogy semkisem kényszeritette Önöket arra, hogy a közügyekért ott hagyják a krumpli és gomba kapálást. De veszedelmes az Önök kérvénye, mert egy sajátságos alacsony elvet enuntiál. Azt a^nyikvidek^ TÁKÜZAJA. Hogy szaporodnak a házi urak? Kiss Jánost, a legkisebb Kissek egyikét, az a példátlan kitüntetés érte, hogy áthelyezték a fővárosba. Kiss János, ámbátor meg volt a vidéken elégedve a helyzetével — már a mennyiben megelégedésről lehet szó egy kis-tisztviselőnél, a ki a IX. fizetési osztályban van és 7 gyermekkel vagyon megáldva, — mégis módfelett megőrült a nagy szerencsének. Mert bát most már ,közelebb jutott a tűzhöz, jobban melegedhetik." S a jótékony tűz nagy tényező egy 7 gyermekkel meg áldott családban. És örültek a gyermekek is. Sokat hallottak, olvastak arról a sok szép dolgokról, a miket a főváros boldog lakói szinről-szinre láthatnak. Csak egy lélek nem örült az egész házban a nagy dicsőségnek: az anyjuk. — Nem tetszik nekem ez a dolog János; nem tudunk mi ott megélni. Nagy ott a drágaság. Aztán meg, azt hallom, bogy a nagy családok részére lakást sem szívesen adnak ; a gyermekeknek még a folyosóra sem szabad kimenuiök. Ne menjünk odi! — Elment az eszed asszony ! — förmedt rája a boldog ember — íme egész életemben most környékez először a szerencse, most jutol közel a tűzhöz és . . . — Sokat hallottam azt a tüzet. Ne emlegeíd többé Meglásd, te ott, is hátul maradsz. A kiknek erősebb a könyökük, a melegség forrásához fognak tolakodni neked csak a füstből jut majd, melyet mi együtt nyelüuk veled. — Balga beszéd ! Eddig szerénykedtem, összehúzódtam, hanem ezentúl én is olyau leszek, mint má9 beam ter, használom a könyökömet is, ha kell. — Természet kell ahhoz János. — Ha kell, hát lesz. Megyünk. Ez ellen nincs apelláta. Punktum. nevezetesen, hogy az egyesek kukoriczája, és répája magasan áll a polgárság összeségének ügye fölött. Ez a praecedens, melyet Önök alkottak absurdum is. Es én ezen absurd praecendens után egy csöppet sem fogok csudálkozni, ha a képviseleti közgyűlés kénytelen lesz a jövőben a kérvények egész tömegével bajlódni, amelyekbeu a városatyák, főképen Önök — a legképtelenebb titulusok alatt, minők: a disznótor, keresztelő, kender tilolás, hántóka, toll-fosztás stb a közigazgatási gépezet működésének beállítását lógják kérelmezni. Sőt ki biztosit arról, hogy a megkezdett lejtőn Önök megfognak állani a toll fosztóka titulusának pontjánál, s nem fogják később mély tisztelettel kérni a tekintetes képviseleti köz gyűlést arra, hogy az emiitett szórakoztató munkálataiknak mielőbbi befejezhetése végett méltóztassék a városi magisztrátust a szegődvényesekkel együtt az Önök házához kirendelni — koszt nélkül! Életbe lép — dicsértessék érte szép országunk tisztult közvéleményének magasan szárnyaló szelleme — az esküdt szék intézménye ma holnap. Ugy lehet, Önök is hivatva lesznek abban a magasztos funktióban részt venni. Mit gondoluak Önök, felhozhatják e sikerrel a krumpli kapálást, sokszor terhes bíráskodási funktió teljesítésétől való felmentésük érdekében? Ugyan kérem, ne csaljanak önkény telén mosolyt ajkainkra vulgáris indokolásukkal. A kérvényük obscurus is Kiforratlan taktika torz szülöttje. Önök valójában frontot kívántak alkotni a városi tisztviselők fizetésének méltányos felemelése ellen. 0 mert. Nem igen bántotta Önöket a mezei munka, nem igen látszottak Önök reagálni az aratás derekán tartott képviseleti közgyűlések ellen, amikor pedig még inkább hiányoztak békés de Önök által kö :uyeu felültethető gazdálkodóink a közgyűlésből, A kérvényt sem a gazdálkodók írták alá, akik miudenesetre több méltánylásban kell hogy részesitesseuek a felhozott indokaikkal. Önök, mint született ellenségei mindannak a mi liberális, modern és fejlődés, egy czélt takargatnak a komikus indokolás alatt. Még súlyosabb beszámítás alá esik, hogy Önök nyíltan merik hangoztatni, hogy nem kívánnak ellenségei lenni a nyugdijtalau, nyomorúságos dotációban részesített városi tisztviselők fizetés emelésének. Ebbeu van az Önök őszintesége hiánya. Még nem voltak Önök elég erősek a javaslat elleni küzdelemhez. A megtévesztett, alapjában okos és méltányolni tudó gazdaközönségbe vetették obseurus czéljaik alapjait, amely tervüket azonban a döntésre hivatott közgyűlés terminusa egy toll-vonással vonta keresztül. Es ezért nem árt a tekintetes képviseleti közgyűlés reuoméjáuak és erkölcsi tisztaságának az a komikus „Ajánlom magamat", a melylyel az Önök kérvényének első aláírója, És úgy lett. Kiss János felutazott a fővárosba lakást bérelni. Bejárta azt az egész városrészt, melyben a hivatala volt; de biz az alkalmas lakásra uem tudott ráakadni. Föld szintes is leyyen, tágas utczábau is legyen, nagy is legyen s a házmestere goromba ne legyen. 0 yan követelések ezek, a melyek csak kivételesen ős nagy pénzért teljesíthetők Budapisten; de 400 frtos lakáspenzü hiv.talnok ember örülhet, ha fedél alatt húzhatja meg magát 7 gyermekkel. A lakás keresés munkájában csakhamar rájött Kiss János is erre az igazságra. A házmesterek mindenütt megkérdezték van-a gyerek s mikor megmoudta, hogy van és hány van, szó nélkül fordultak el tőle még c<ak arra sem érdemesítették, hog/ köszönjenek neki. Bílátts, hogy egyenes u'on czélt uem ér. Hazudni nem akart; hát megpróbálta elhallgatni a gyermekeket. A vidéken büszkeségei voltuk a gyermekek, Budapesten szégyenkezniük kellett miattok; tiszttársai száuakoztak rajta, a háziurak és helyeteseik, a házmesterek, lenézték, szóba sem akartak vele állani. Ha kérdezte, a házmester: van e gyerek, azzal tért ki az igazság kimondása elől: van egy pár. A legtöbb helyen ugyan ez a praktika sem használt, mert a házmesterek tovább firtatták a dolgot: egyszer azonban mégis rátalilt egy üresen maradt sötét lakásra, melynek tulajdonosa nem kivánta a gyermekek számának tüzetes meghatározását. Menten le is foglalta azt és szerencsére bele is költözött. Egészen megnyugodott Kiss János az uj otthonban. Nem volt ugyan vele megelégedve, mert sötét volt, szük volt és zajos volt; de hát végre is embert tanya volt. A barlang lakó ósökuek hajdan — igy vigasztalta magát — még ilyen otthonjuk sem volt, mégis bosszú életűek lettek. Van ebben a vélekedésben valami. Vigasztalásnak megjárja: de csak is ennek. És pedig csak abban az esetben, ha az ember nem nagyon kíváncsiskodik az ősök életmódjára. Mert, hogy hi kíváncsiskodik, azt az értesítést veszi, hogy az ősök csatát vívtak mindennap! benyújtója és vezérharezossa a képviseleti kftlgyülést elcsapta magától. Pedig — tekintetes képviseleti közgyűlés! — lehetetlen elzárkóznom annak kijelentése elől, hogy minden lelkesedésem és üdvözletem daczára, amellyel a javaslat felé fordulok — annak a fatalis indokolású kérvénynek intentióját — más alapokou — fogadom el, s ebbeu nem tántorít el engem a tekintetes képviseleti közgyűlésnek az az utasítása sem, amely május havában kelt, s a mely a fizetés javításokra vonatkozó tervezet külön tárgyalás alá leendő beterjesztését engedte meg. Ez a kérdés helyesen a szervezkedési szabályrendelet keretében várhatott megoldásra azon szoros kapcsolat következtében, amellyel a szabályrendelethez áll. Hanem abból nem az ügy tárgyalásának elhalasztása, de az egész szervezkedési szabályrendeletnek tárgyalás alá leendett kitűzése .következik. Ez az, amit a halasztási indítvánnyal kapcsolatban ezúttal elmondani akartam. Legérdekesebb az egészben egyébként az, hogy ez a nélkülözhetetlen beszéd a szóban forgó képviseleti közgyűlésben nem mondatott el. /\ A milléniumi emléktáblák fölavatása Vaján és Nyírbátorban. Szombaton Vaján, az utána való vasárnap pedig Nyírbátorban ment végbe a vármegye közönsége által az ezredév alkalmából ott beillesztett emléktáblák fölavatása. A magasztos ünnepélyek lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Vaján. Szeptember 18. A gróf Vay család vajai ősi kastélya előtt, a hatalmas parkban felállított sátorban ment végbe, az ősi kastély falába illesztett ezredévi emléktábla fölavató ünnepélye. Az ünneplő közönség egy része kocsin érkezett az ünnepély színhelyére; többen pedig a Hodászra d. e. 10 órakor érkező vonattal utaztak. E vonattal érkezett — titkárja kíséretében — vármegyénk főispánja, báró Feilitzsch Berthold őméltósága is, kit az állomásnál Vay István főszolgabíró lelkes beszéddel üdvözölt. A közönség innen a gróf Vay család pompás fogatain telte meg az utat Vajáig, ahol — a község határában bandérium várakozott a főispánra. A kastélynál id. gróf Vay Ádám, a kastély ura s a gróf Vay család nesztora fogadta a vendégeket. Röviddel ezután kezdetét vette az ünnepély, melyen a vármegyei bizottmány tagjai igen szép számmal vettek részt, a Vay család pedig — köztük báró Vay Elemér borsodi főispán — csaknem teljes számban megjelent. A vajai iskolás gyermekek hazafias éneke után Molnár Mihály vajai ev. ref. léikész szép imát mondott, mire Mikecz János alispán az ünnepélyt a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közönség! A vármegye közönsége a honfoglalás ezer éves ünneplése alkalmából elrendelte, más intézkedései mellett, hogy történelmi nevezetességű helyeink emlékjelekkel megjelöltessenek. Folytntásn az I. mellékletei! az elemekkel s a vadakkal és csak aludni jártak a barlangba. A modern ember a nappalt is odúban tölti, midin a hivatali helyiségben görnyed. No, de Kiss János nem érdeklődött az ősök kenyérkereső munkája iránt; tehát megnyugodott és arra az elhatározásra jutott, bogy ebből az odúból mindaddig nem mozdul, mig a tűznél egy kicsit meg nem melegszik. Hanem Kiss János tervez; a házi űr végez. Elsején beköltözött, 2 ikán a házi űr felmondta a lakást. Az érdemes Grünkopf Vimos űr a bejelentési lapot a kezében lobogtatva színéből kikelve rontott be a szegény hivatalnok házába: — Felmondok a lakás, érti! — Értem, de az okát nem tudom. — Nem tudja, ő nem ludja! — Lltja ezt! szólt a bejelentési lapot felmutava. — Magának 7 gyermek megvan és magának volt kurázs az én házamba beköltözni; a Grünkopf udvarba! Ide ebbe a fáin házba, a hol csak urak lakják ... — Hiszen mi is csak urak volnánk tán vagy mi. — Maga úr? Akinek anuyi sok gyerek megvan az nem úr- A< úrnak fegfeljebb két gyermek van, nem hét, mint egy napszámosnak. — Jól vau tisztek Grünkopf ur, tudomásul veszem a felmondást: csak azt mondja meg, ha már annyira fél a gyerektől, mit. árt. magának a gyerek? — Még ezt kérdez maga? A gyermek lármát csinálja és pusztit a házat. — Az enyéim kenyeret esznek és nem falat; különben ha fiira jönne étvágyok, uem ennék meg ennek a sötét odúnak, ennek a barlangnak a falát, — Dj igenis megeszik nem csak a falat, de az ajtót, falat, pidimentomot is; mert ennyire sok gyerek mindig éhes. — Jól van Grünkopf ur. Most már elég. Örvendtem a szerencsének, hanem tovább nem kérek belőle. Érti tisztelt Grünkopf ur ? — Tán még ki akarja engemet lökni az ón háatnb í! ?