Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-14 / 11. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 11-ik számához, hetienné teszik — kidolgozása és felsorolása végett egy bizottságot küldött ki. Ezen bizottság munkálkodását befejezvén, ez évi február hó 6-án tartott igazgató-választmányi ülés elé következő véleményes jelentést és javaslatot terjesztette be: Tisztelt választmány ! Gazdasági egyesületünk 1897. évi január hó 20-án tartott igazgató választmányi ülése az állandó bizottságnak javaslatára bennünket a vármegyei dohány-földek újraminősítése és a kitűzés módozatainak kidolgozásával megbízván, ezen megbízatás folytán végzett munkálkodásunk eredményeként következő véleményes jelentést terjesztjük á T. választmány elé: I. A bizottság Szabolcsmegye területén a dohányföldek általános újraminősítését — és pedig a dohánytermelési engedélylyel biró gazdák földjeire feltétlenül, a dohány-termelési engedélylyel nem birók területeire pedig, ha ezek azt kívánni fogják, — elkerülhetetlenül szükségesnek tartja. 1-ször. Mert a dohány-földek minősítése nem kellően szervezett szakértő bizottságok által vitetett keresztül. 2-szor. Mert a minősítés keresztül vitele előtt nem hozathatott a gazdaközönségnek tudomására azon, csak később keletkezett rendelet, hogy a minősítendő területek nagyságától fog függni az engedélyezett dohány-földek nagysága s igy a gazduközönscg a minősítési eljárásnak kellő gyakorlati és anyagi fontosságot nem tulajdonítván, a minősítésnél jórészt meg sem jelent. 3-szor. Mert a régebben keresztülvilt minősítés alkalmával a minősítő bizottságok nem a közvetlen szemlélet utján nyert tapaszlalatok, — hanem az asztal mellől, a "kataszteri térképek és felvétel alapján minősíttettek, ugy hogy az I. II. Ill-ud osztályú, továbbá a IV. és V. osztályú földeket, ha nem ázalgósak, dohány-termelésre alkalmasaknak, a IV. és V-öd osztályú ázalgós és az ezen felül lévő osztályokat pedig nem alkalmasaknak minősítették s igy igen sok helyütt dohány-lermelésre nem alkalmas területeket alkalmasaknak, — alkalmas területe et pedig nem alkalmasnak minősítetlek, a szerint, amint ezt a könnyebb munka vagy a parczellák helyrajzi fekvése kényelmesebbnek tüntette fel. 4-szer. Mert a minősítés egy csapadékdus évszakban és a Nyírvíz és Tisza-szabályozás keresztül vitele előtt ejtetvén meg, az akkor ugyan nem vizalatt álló partosabb, de nyirkosnak talált területek nem alkalmasaknak minősíttettek, ma pedig a már befejezett vizszabályozás után ugyanezen területek a legjobb dohány-földek s mivel minősítve nincsenek, dohány-termelő gazdaközönségünk gyakran a legmegfelelőbb dohány-földek birtokában oly területeken is kénytelen dohányt termeszteni, amelyeknél az emiitett soha víz alatt nem állott, jelenben pedig teljesen kiszáradt területeken sókkal jobb minőségű dohányt lehelne termeszteni. 5-ször. Mert a vizszabályozás keresztül vitele óta a régitől egészen eltérő helyrajzi és művelési viszonyokkal állunk szemben, amit eléggé bizonyít a részleges kataszteri kiigazítások elrendelése. 6-szor. Mert a dohányminőség emelése szempontjából ugy a m. kir. dohányjövedéknek, mint a gazdaközönségnek érdekében áll, hogy a különben alkalmas szűz területek dohány-termelésre alkalmasaknak minősíttessenek. II. A bizottság az egyes parczellákban az alkalmasnak minősítendő területek kitűzését s a kitűzött' területeknek a minősítési jegyzőkönyvekben hiteles térképekbe való berajzolását, forda számmal való ellátását, továbbá ezen térképeknek szükséges számban való sokszorlsitását és a termelők, valamint a hatóságok közölt való szétosztását tartja szükségesnek. 1-ször. Mert a jelenlegi állapotok mellett sem a termelő gazdák, sem a hatóságok teljes biztossággal még a katasteri térképek alapján sem tudják megjelölni, hogy a nagyobb parczelláknak mely részei azok, melyek dohánytermelésre alkalmasaknak minősíttettek, nem is számítva azt, hogy ezen területek alaktalansága és eltérő természete Elsején persze nem kaptam meg a huszonöt forintot, de másodikán nyirbaktai és szatyma patolcd Patolch Aladár hordárt küldött a lakásomra. Újra. pénzt kért kölcsön, ezúttal már csak tizenöt forintot. A koronás vizit-kártyára szilárd, önérzetes kézvonásokkal irta rá: — B'csületem szentségere mondom, három nap múlva visszafizetem: Háromszor három nap múlva személyesen állított be hozzám a kettős predikátumu nemes gavallér. — Még c?ak egyszer adj tiz forintot! Gróf Blitzblauhoz vagyok meghíva ebédre. Ott lesz az egész osztrákmagyar diplomácia! karriérem ettől az ebédtől függ, mert nem lehetetlen, hogy Krétába küldenek, mint első attasét! Bombáztatok, barátom és esetleg elveszem feleségül az angol nagykövet leányát! Öt inas szolgál föl az asztalnál. Fejeukint mindegyiknek két forint kell! Három nap múlva, becsületem szentségére mondom — Hadd el! Kordovánból van a bőröd? Nem érzed, hogy ez igy tovább nem maradhat? Menj! Ne koldulj, hanem dolgozzál, mint más becsületes ember! — Mit? — Alj be katonának. Fényes nevet örököltél. Őseid gárdisták, generálisok voltak. A katonai pályán te is sokra vihetnéd. — Lehetetlen! ÉJ uem állnám ki a nyomotult, szoldateszkát! nemzeti önérzetemet nem tudnám lealázni odáig, hogy osztrák granicsárok diszciplínájába hajtsam a nyakamat, és . . . — Jó, csak ne deklamáljunk! Hát állj be rendőrnek. Lehetsz lovas konstábler . . . lehetsz detektív . . . — Pfuj! Spicli legyek én! Éon! Ezzel az önér zettel, ezzel a . . . — Ott a közraktár, ott a villamos vasút, sőt ott a Dunapirt! Eredj a Dunapartra ós hordj zsákot, hiszen erős vagy, mint a bivaly. Állj be hordárnak. Minden pálya becsületet ád, ha tiszteségeseu megállasz rajta! Minden keresetmód, a legalacsonyabb is, milliószor szebb folytán ugy a felmérés, mint az ellenőrzésnél a legnagyobb mérvű tévedésekre nyujtatik alkalom. 2-szor. Mert fentebbi ok folytán, ma, midőn vármegyénkben a három nyomásos gazdálkodási rendszer mellett, a nyomásban a dohánynak csak egyszer szabad előfordulnia, a minősített területek szétszórtsága miatt évről-évre majdnem lehetetlen meghatározni azt, hogy a minősített területek melyik része ültetendő be, a sorrend szerint dohánynyal. 3-szor. Mert sem a gazdaközönségnek, sem a m. kir. dohányjövedéknek érdekei a mostani állapotok mellett kellően biztosítva nincsenek s a bizonytalanságnak igen tág tere van. 4-szer. Mert mindezekből kifolyólag vagy a termelők, vagy az ellenőrző közegek részére a visszaéléseknek igen tág tér nyujtatik s amig egyrészt a termelő közönség egy nagyon igazságtalan terhes kiadásnak, ellen esetben pedig teljesen indokolatlan zaklatásnak, addig másrészt a m. kir. dohányjövedék nagymérvű károsodásnak van kitéve. 5-ször. Mert ezáltal egyrészt a gazdaközönség bizonytalan helyzettől szabadul meg, másrészt az ellenőrző közegeknek az ellenőrzés könnyebbé és biztosabbá, a m. kir. kincstár megkárosítása pedig jórészt leheletlenné tétetik. 111. A bizottság szükségesnek tartja, hogy az újraminősítés és kitűzés, valamint a térképek elkészítése a dohánytermelő, és bár nem dohánytermelő, de a minősítést kérelmező gazdaközönség költségén eszközöltessék oly formán, hogy a gazdák minősített holdankint 15 kr. befizetésére ministeri rendelettel köteleztessenek. 1-ször. Mert csakis ezúton várható, hogy a in. kir. pénzügyministerium az újraminősítést és kitűzést elrendelni fogja. 2-szor. Mert csak ez alapon remélhető, hogy a szakértő-bizottságok tagjainak megválasztásánál a gazdaközönségnek a szabad önrendelkezési jog megadatik s a minősítés és kilüzés helyesen és egyöntetűen közmegelégedésre vitetik keresztül. IV. Szükségesnek tartja a bizottság, hogy a minősítőbizottságok járásonkint ugy alkottassanak meg, hogy a m. kir. dohányjövedék részéről kiküldött szakbizottsághoz a gazdasági-egyesület minden járásban választ két, a járás területén lakó szakértőt, akik saját járásuk területén díjtalanul szerepelnek. Szükséges továbbá a külső befolyások és egyéni kedvezményezések elkerülése, valamint az eljárás egyöntetűsége végett, hogy az igy megalkotott bizottságok azonos eljárási utasítással láttassanak el. V. Szükségesnek tarlja a bizottság, hogy Szabolcsvármegye dohánytermelői, valamint azon gazdái is, kik bár nem dohánytermelők, de földjeiket minősíttetni óhajtják, értekezletre hivassanak össze. A meghívással egyidejűleg felhívás is bocsátandó ki, mely a fentebbi határozatokat közölvén, felszólítsa a dohányt nem termelő, de a minősítést óhajtó birtokosokat is, az értekezleten való részvételre. VI. Szükségesnek tartja végül a bizottság, hogy az értekezlet határozata alapján, a pénzügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztendő kérvény, az értekezleten felolvastassék. Kelt Nyíregyházán, a dohány-földek újraminősítést és kitűzési módozatainak kidolgozására kiküldött bizottság 1897. évi február hó 24-én tartott üléséből. Simitska Endre, Nyiri János, g e. titkár. b. elnök. Haas Ignácz, Bleuer Lajos, Klár Uusztáv, b. tag. b. tag. b. ta . A választmány a bizottság jelentését és javaslatait elfogadván, mint Szabolcsvármegye dohány-termelőinek, valamint azon gazdáinak, kik bár nem dohány-termelők, de a minősítést óhajtják, érdekképviselője, a közönség véleményének meghallgatása végett 1897. évi márczius hó 17-én szerdán d. e. 10 órakor, Nyíregyházán, a vármegyeházán, érdekeltségi ülést fog tartani, melyre Szabolcsvármegye összes érdekelt gazdáit tisztelettel meghívja. és tisztességesebb a hazudozó, pumpoló uri koldulásnál! Értetted? Itt a tiz forint — utóljára! — Hálásan köszönöm! Köszönöm! Hiszen ha nem rajongana értem a szocietás! Ha nem kellene borravalóval dugnom az inasokat! ... De dolgozni fogok! Ezentúl dolgozni fogok! ígérem! Esküszöm! Becsületem szentségére fogadom! * * * Sokáig nem láttam nyirbaktai és szatyma patolcsi Patolch Aladárt. A napokig tartó köd eltűnt és enyhe tavaszi fuvalom játszott a fák rügyező gályáivá). Az ég, mint egy nagy, nevető kék szem, vidáman nézett alá és a madarak bolond jó kedvvel kergetődztek a napfényes magasságban. Föl s alá sétáltam a Margit-rakodóparton, a Duna jobb pirtján és néztem, hogy a szegény, Ínséges napszámosok, a rongyos, béna koldusok, akik egész télen át kegyetlenül didereghettek fűtetlen vaczokjaikban, micsoda édes eyöoyörüséggel melengetik dermedt tagjaikat az Irgalmas nénék kórháza előtt. A hátulsó kis kapunál, ahol a jóságos apáczák a megmaradt ételt ingyen osztják széjjel seregestül verődtek össze. Mindegyik öblös fazekat, csuprot, sőt némelyik asszony, a kit három-négy apró gyermek vett körül, egész roc.«kát tartott a kezében. A reáliskola homlokzatán eldördült a deletjelzó mozsárlövés s abban a pillanatban a főváros összes tornyai harangozni kezdték a tizenkettőt. Búgtak, zügtak a hatalmas harangok, csilingeltek a kisebb csöngetyük és az irgalmas nénék kolostorában megnyílt a hátulsó kis kapu és az éhező csapat boldog mohósággal özönlött a szóles, homályos folyosóra. Láttam, amint sietve hozták roppant lábasokban a gőzölgő ételeket és egy fehér fejkötős apácza, mint valami égből szállt nagy fehér pillangó, végig lebegett a ezondrás, szomorú sorok közt. Ez csakugyan az irgaTárgysorozat : 1. A gazdasági egyesület igazgató-választmányának jelenlese az újraminősítés és kitűzés keresztülvitelének módozatairól. 2. Határozat hozatal azon kérdés felett, szükségesnek tartja-e a közönség az újraminősítés és kitűzés általános keresztülvitelét. 3. Határozat hozat il azon kérdés felett, hozzájárul-e közönség ahoz, hogy a pénzügyi m. kir. minisztériumtól, az újraminősítés és kitűzésnek az érdekeltség által minősített holdankint fizetendő 15 kr. o é. hozzájárulás* ból leendő keresztülvitele kérelmeztessék. Nyíregyházán, 1897. márczius hó 8-án. Simitska Endre, e. titkár Hazafiúi üdvözlettel Nyiri János, e. 1. alelnök. Felhívás! A „Felső-tiszavidéki gazdasági-egyesület,' a földmivelésügyi magyar kir. minister úr "ő -nagyméltósága 11823 /IV./2—97. számú magas leirata alapj in, a községeknek a sertésvész miatt bekövetkezett serteskan szükségletét fedezendő, 1897. évi február 6-án tartott igazgatóválasztmányi ülésen elhatározta, hogy a földmivelésügyi kormányzat által nyújtandó, s később megismertetendő kedvezmények igénybevételével a községeknek sertés kanokkal való ellátását közvetíteni fogja. Mivel egyesületünk tudomásával bir annak, hogy vármegyénk tenyésztői a sertésvész daczára is valószínűleg rendelkeznek annyi megfelelő fölös tenyészapa állattal, amennyi a községek ez irányban felmerült szükségletét fedezni fogja, elhatározta, hogy ezen fölös számú sertés kanoknak megvásárlását és a községek kőzött leendő kedvezményes kiosztását fogja a főldmivelési m. kir. ministeriumtól kérelmezni. Megtudandó egyrészt, hogy kik azok. akik fölös eladó, köztenyésztésre alkalmas sertés kanokkal bírnak, s hogy mily árban hajlandók azokat a földm. m kir. minister rendelkezésére bocsátani, — másrészt megtudandó, hogy mely községek azok, melyeknek sertés kanokat kell vásárolniok és hány darabra van szükségük, felhívjuk : 1-ször. Szabolcsvármegye összes sertés tenyésztő gazdáit, hogy eladó sertés kan állományukat a lakhely, az állatok kora és árának közlésével 1897. évi 7tuírczius hó 18-ig bezárólag a „Felsö-tiszavidéki gaedasági-egyesület

u titkári hivatalának, Nyíregyházán, tudomására hozzák, annyival is inkább, mert ellenesetben számításon kívül fognak hagyatni. 2-szor. Felhívjuk Szabolcsvármegye összes községeinek elöljáróságait, hogy községük serléskan szükségletét, a kanok számának megjelelésévef, egyesületünk titkári hivatalának a fent közölt határidőig bejelentsék, különben az állami kedvezménytől el fognak esni. — Megjegyezzük, hogy a bejelentés, a kanok számát illetőleg, a községre nézve kötelező, s az semmi körülmények között visza nem vonható. — Az állami kedvezmény mérvet később fogjuk az előljásóságoknak tudomására hozni. Nyíregyházán, 1897. márczius hó 8-án. Simitska Endre, Nyíri János, e. titkár. e. I. alelnök. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye februárban. A folyó év február havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halotti jegyzőkönyvel adatait, kevéssel kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év február havában elhalt 81, addig ez év február havában a halálozás 78-at mutat, kevesebb tehát 3-al. Nem szerint elhalt fi 41, nő 37. Családi hova tartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 47, földműves gazda 16, iparos és kereskedő 15, lom tanyája. Itt nem kérdik az emberek nevét, foglalkozását. Itt válogatás nélkül, külömbség nélkül adnak enni azoknak, akik éhesek. Amint a rakodópart rácsára dőlve néztem a nyomorultak és betegek lukulluszi bankettezósót: magas, sápadt ember jött a Margithid felől a kórház tájékára. Kopott czilinderét mélyen a homlokába verte éa kabátja gallérját majdnem az orráig húzta föl. Kétszer, háromszor fel és alá rohant a nyitott kapu előtt és mohón látszott beszívni a párolgó ételmaradékok ingerió illatát. Ámbár a folyosón lakmározó vegyes társaságra határozottan megvető pillantásokat lövelt, habozása nem tartott sokáig. A messzeségből rám sandított: vájjon figyelemmel kísérem-e? Én elfordítottam a fejemet. Ézt a pillanatot arra használta, hogy ő is odaüljön az irgalom ingyenes asztalához, ahol válogatás nélkül, különbség nélkül adnak enni azoknak, akik éhesek. Ugy tettem, mintha nem vettem volna észre, de tisztán láttam, hogy nyirbaktai és szatyma patolcsi Patolch Aladár ur surrant be a kolostor hátulsó kis kapuján. Este pedig, mikor elkezdődött a korzó, megint ott láttam a váczi utcza elegáns gavallérjai közt, udvarolva, nevetve, hazudva, kölcsönkért czigarettákat füstölve éss franczia kiejtéssel parrrdont kérve azoktól, akiket oldalba taszigált. Délben koldusuk közt ebédelt az irgalmas nénék íngyen-fazékjaiból, este gigerlik közt feszitett a vácziu'czán, éjjel gyanús kávéházak sötét zugaiban hajtotta fejét nyugalomra és fokról-fokra lejebb szállott, mert urnák született, mert dolgozni nem akart, mert az életet még a becsületnél is jobban szerette, mert rettenetesen gyáva volt ahhoz, hogy egy tisztességes pisztolylövéssel kiszabadítsa magát a becstelen semmittevők sorából. Ábrányi Emil.