Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-14 / 11. szám
XVIII. évfolyam. szám. Nyíregyháza, 1897. márczius 14, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: iietenlsint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egésí évre 4 forint Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanít' uraknak egés' évre csak két forint. A z előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószkv ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények. Hirdetési diiak* a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni „, mruetesi Uljak . Bér mentet le ii levelek csak ismert kez ktől ^Ts^J^u ' 8° r ,'l , M ' fogadtatnak el. > J ea e ^ kr.itobbMÖnközlea eseteben 4 kr. Kincstári belyeg lij feje en. minden egyes birA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után ,S0 kr. fizettetik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Go'dbe-ger A. V által Budapesten, H iísetistein és Vjgler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, 4063. K. ÍS97. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A nagyméltóságú magy. kir. bonvédelmi miniszter 72500/896. sz. rendelettel a folyó évben a ióosztályozás megtartását elrendelvén, az 1873. évi XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában az 1891. évben kiadott e tárgyú végrehajtási utasítás értelmében a községi elöljárók feladatát fogja képezni a községben és határán levő lóállomány pontos összeírása s ezen végrehajtási utasításhoz mellékelt II. mintájú kimutatásnak két példányban leendő összeállítása, mely kimutatásokat köteles az elöljáróság a lóosztályozáshoz a kitűzőit határidőben magával vinni. A II. és III. osztályú nyomtatványokat a községi elöljáróság Jóba Elek nyíregyházai nyomdatulajdonosnál beszerezheti. Meghagyom egyidejűleg a községi elöljáróságoknak, hogy a már emiitett végrehajtási utasítás értelmében a lóállomány összeírását legkésőbb ápril hó 10-ig foganatosítsák, hogy a tárgyalás alatt álló tervezet szerint ápril 21- dikén kezdődő lóosztályozási munkalat minden akadály nélkül s kellő eredmcnynyel keresztül vihető legyen, s figyelmeztetem, hogy ezen munkálatnál tanúsított minden mulasztást szigorúan fogok megtorolni. Nyiregyháza, 1897. márczius 6. (2—2) Mikecz János, alispán. 2217/97. sz. Körözvény. A f. év február hó 27-én Mihálydi község határában 2 drb ökör u. i. egyik szőke szőrű szétálló szarvú, 5 éves, balszarván J. G bélyeg, másik szennyes szőrű, fenálló szarvú, 5 éves, bal szarván J. bélyeg, — fogatott fel bitangságból, melyek ki nem sajátitás esetén a f. év márczius hó 28-án Mihálydi község házánál eladatni fognak. N. Kálló, 1897. márczius 5. Zoltán István, főszolgabíró. A „NYIRVIDÉK 4 4 TÁRCZÁJA, Finálé. Elegáns fiatal urak jöttek velem szembe a vácziutczán déli tizenkettő és egy óra közt, fashionable sé ták előkelő csavargások idején. Alig lehetett mozogni a zsúfolásig megrakott aszfalton. Minden kirakat előtt embertömegek álldogáltak és a hangos társalgás valóságos zsivajjá olvadt össze a hideg, tiszta téli levegőben. Éppen ki akartam térui egy mellékutczába, amikor a fiatal urak szélső jobb szárnya közelembe ért és egyikőjük erősen belém ütődött. — Pardon! Parrrdon I kiáltott fel distiugvált franczia kiejtéssel, uyilváu nem azért, hogy engemet kiengeszteljen, hanem hogy a finom, úrias kiejtését megcsodáljam. Szó nélkül haladtam tovább, de az ismeretlen ur, aki erősen megnézett, amikor a pardont kimondta, utánam rohant ős egyenesen az utamba állott. Ha ez a szemtelen ficzkő most belém köt és megsért, ugy ütöm pofon az egész váczi-utcza szemeláttára, hogy földagad a képe, és — — Nem volt időm befejezni a harczias goudolatot, mert az elegáns parrdon-mossziő villámgyorsan meg fogta mindakét kezemet és rázta, rázta sokáig nagy, tüntető szeretettel. — Szervusz, drágám! Hát csakugyan te vagy az! Szervusz, szervusz! Mennyire örülíik! Na ez igazán nagyszerű találkozás! Csak most néztem meg jól a bizalmas ismeretlent. Csalódtam, mikor fiatalnak hittem. Ránczos, barázdás, sárgás fehér arczán nyoma sem volt a fiatalság üdeségének. Csak a szemeiben villogott valami csodálatos, gyermekes könnyelműség. Semmi becsvágy, semmi tudoMiírc/Jus 15. Krisztus urunk születésének 1897-dik esztendejében, ha még olyan igazán rügyfakasztó is ez a márcziusi hónap, s tavaszi fuvalma embernek, állatnak vérét ha még amúgyan fölpezsdíti is: lehetséges-e, hogy a holnapi nagy nemzeti ünnepnapnak hangulatából ami gondolat fakad s szóban, Írásban megnyilatkozik — több legyen haszontalan frázisnál?! A negyvenkileucz esztendő, mely eltelt a 48-diki nagy márcziusi nap óta, csakugyan egy egészen uj, egy egészen más nemzedéket nevelt volna föl? Igaz lenne, hogy ami érzést, ' goudolatot, lelkesedést történelmünknek az a dátuma jelent. az ma többé nem élő valóság, nem termékenyítő melegség, nem világító fénysugár, hanem egy letűnt korszak lomtárba került jelszava amelyet előveszünk még néha nagy fáklyás zenék, képviselő választások s egyéb illuminálások idején, elmaradt tisztelt polgártársaink boldogitására?! Hát csakugyau igaz lenne, hogy ez a mi időnk kiueveti a hűségeseket s igazat ad az ügyeskedőknek; a kapaszkodókat a siker gyümölcseivel jutalmazza, az állhatatosak mellett mosolyogva elhalad; megbecsüli, akik a nagy jelszavakat a maguk javára értékesitik, de elnyomja, akik azok szerint élni és cselekedni akarnának, mint bohó ábrándozókat1! A vizet prédikáló borivók száma veszedelmesen szaporodik a magyar közéletben. Es az a nagy hazugság, amely így a látszat és a valóság között támad, mindinkább gyakoribb jelenségekben mutatkozik. — Azok az eszmék, amelyekre az 1848-diki törvényhozás a nemmány, semmi komolyság, csak a vegetáló életösztön, csak a napról-napra való élet gyönyörűsége, csak a levegő höz, a napfenyhez, az emberi társasághoz való erős ra giiszkodás, csak az az egyszerű egészséges kívánság, hogy mindennap együuk, igyunk, fecsegjüuk, mulassunk, lézengjünk, újságot olvassunk, elali djunk és újra fölébredjünk: ez a bamba, állatias életkedv vigyorgott ki rám a nyugtalan, barnás, apró szemekből. Jól megnézve, a ruházata sem volt kifogástalanRikító sárga keztyüjét akármelyik dandy fölhúzhatta volna és a lakk czipőjén is frissen, fényesen ragyogott a fekete máz, de a felöltőjén kopásnak indult a bársonygallér, a nyakkendőn meglátszott, hogy huzamosabb idő óta egyfolytában viselik és a gondosan kefélt cilinder karimáján indiskrét zsirfoltok ütögettek át. A nyájas, túlontúl meleg üdvözlés ellenére ezzel a hideg kérdéssel fordultam hozzá: — Kihez van szerencsém ? — Kihez van szerencséd! No ez jó! Isten ucscse nagyszerű! Kihez van szerencséd! Ne bolondozzál, pajtás! Hiszen én vagyok a ... De hiszen csak ismersz? — Mondom, hogy nincs szerencsém . . .! — Krisztus Jézus ucscse nagyszerű! Ha te nem tudod, ki vagyok én, akkor az apa bátran eltagadhatja a fiát és a testvér a testvérét! Micsoda! Hát nem emlékezel, hogy hüsz huszonöt évvel ezelőtt testi-lelki barátok voltunk? — Őszintén megvallom, nem emlékezem . . . — Nagyszerű ! Hát nem emlékezel a szálkái aga rászatokra? Nem százszor kacsáztunk az ecsedi lápon Majoss Danival, Ilosvai Ferivel, meg a Vidlicskai kománkkal, a kit egyszer ugy összehúzott a köszvény, hogy három esztendeig kocsin tolták ide s tova, mint a pólyás gyereket ? — Nem emlékezem . . . — Bámulatos! Hát Reszege Szaniszlón ki srétezte meg a vályogvető czigányt? Ki lőtte agyon Ér Mihályfalván a döglött nyulat? Kik csinálták Nyíregyházán zeti konszolidációt, a nemzeti társadalom megalakítását és biztosítását alapította, igazi értelműk szerint mindinkább elmosódnak és lassankiut kivesznek a köztudatból. Itt is, amott is. a közélet nyilvános fórumain is, nem csak a szűkebb értelemben vett társadalmi életben, szóval is. határozatokkal is, tettekkel is mind sűrűbben vétünk elienök lassankint elvesztjük fogékonyságunkat igazi, eredeti értelműk iránt, nyomról-nyomra mind iukább papirosra, zászlókra, hazafias dikeziókba szoruluak, értékük összezsugorodik — frázis lesz belőlük. Hanyatlás ez, vagy fejlődés! Talán valamelyes természeti törvénynek az érvényesülése: rothadás, melyből majd uj élet támad! Avagy kérlelhetetlen fátum, az a bizonyos circulus vitiosus, a melybeu nemzeti életünk fázisai ismétlődni látszanak, s nem egyéb, mint -amire a törtéuelem logikája tanit. A márczius 1 5-diki üuuepnap évfordulóján, a nagy események felujuló emlékezete világosságot vet a mai magyar társadalom életébe, amelyből lassankint kivesznek a nemzeti újjáalakulás nagy eszméi s helyükbe osztály felekezet s más kicsinyes érdek-ellentétek ékelődnek, mintha csak igazán ugy lennénk alkotva és arra leuuénk praedestinálva, hogy a békés fejlődés ideje ránk nézve az egységes nemzeti társadalom megvalósítása és megerősítése helyett bomlást s ezzel folytonos erótlenedést eredményezzen. S mintha csak ineg-megujuló viharokra leuue szükségünk, melyek ezt a processust megakasztják. márczius tizenötödikén a nagy nemzeti skandalumot, a mikor az egész garnizont kidobáltuk a színházból ? Ha te nem emlékezel én rám, akkor nincs több emlékező tehetség a világon! — Erőltetem a memóriámat, de nem tudok visszaemlékezni arra az időre . . . --No de már ez igazán kolosszális! Hát a fenszter promenádok Nagy Kállóban a szép alispánné ablakai alatt? Hát mikor a megyei közgyűlésen levágtuk az Uszubu félbajuszát? Nem emlékszel az Uszubu bajuszára? Uszubu ott szunyókált mellettünk a padban és a bajusí két szárnya lógott lefelé, mint ket mókus farok. Én ollót kerítek, lassan visszalopódzom a padba, te pedig észrevétlenül lenyiszálod az Uszubu félbajuszát ... És az a falrengető nevetés, amikor Uszubu fölállott é» szónokolni kezdett a megmaradt félbajuszával! És azután a kettős duellum életre halálra! Összesen tizenkét pisztolydurranás és semmi sebesülés! Barátom, milyen idők! Hát igazán nem emlékezel rám? — Igazán nem emlékezem . . . — Becsületemre mondom, megérdemelnéd, hogy többé ebben az életben ne álljak szóba veled! De én jó fiu vagyok ! Akit én egyszer a szivembe zártam, azt én nem felejtem el soha. Csak egy kis büntetést szabok rád: most nem mondom meg, ki és mi vagyok. Majd holnap elmegyek a lakásodra, és ott meg fogod tudni . . . Igaz, hol is lakol, kedves öregem? — Kohári utcza . . . földszint . . . szemközt az unitárius templommal . . . — Földszint! Köszönöm! Nincs elegánsabb a földszinti lakásnál! És mekkora kényelem ! Most egy kis asztmám van . . . köhögök . . . nehezen mászom az emeleteket és Budapest még akkora kréwinkl. hogy csak minden huszadik palotájának van fölhuzója! Köszönöm, barátom, hogy földszinten lakol! Holnap nálad leszek, okvetlenül nálad leszek és bemutatom magamat! Pá! Most szaladok a pajtásaim után! Pá! Viszontlátásig a lakásodon! Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.
