Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-28 / 9. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 9-ik számához. nagy búzakészletek, mint létesültek évekkel ezelőtt. Nsm valószínű tehát, még abban az esetben tem, ha az egész világon jó búzatermés lesz, hogy a búzaárak rö vid idi5 a a't jelentékenyebben esseuek; a legl.özelebb jövő aratás u'áu is legalább 8 frt. lesz annak az ára. Ht ezt a fejtegetést elfogadhatón, k találjuk öu ként felmerül a kérdés, vájjon mit kellene tenni, hogy már a legközelebbi aratáson nagyobb legyen bu atermésüak a szokottnál, hogy e kedvező alkalmit, a ma gasabb árakat minél inkább kih isználjuk a saját ji vuakra. E tekintetben azt mondh Ujuk, hogy a már elvetett, ki is kelt bu'.a termését fokozni, csak egy uton módon lehetséges, t. i. fejirágyázás segítségével, amely czélra egyedül a chilisalétrom használata ajánlatos. I :az ugyan, hogy ez drága trágya, amennyiben métermázsájáuak ára 12 frt. körül ingadozik, de hatása bizto>, i használata jelentékeuy p ínzhaszonnal jiró. Htszounal fog járni a „chilisalétrom" használata ott, ahol a buza nem tulkövér, ha a buza kövér, a chilisalétrom esetleg megdől, nem czélszerü chilisalétroinot használni ott, ahol a tavaszi időjárás nagyon száraz, mert ilyen helyt nem fejti ki hatását. Nálunk a felvidéken azonban többnyire elegendő a tavaszi csa padék miért is gyöngébb vetéseket biztosan lehet clii lisalétrommal megjavítani. A chilisalétrommal ez ideig vigzjtt számos kísérlet közül csak egynehányat, amiket R ivara Frigyes végz itt, ' kívánok e helyen felemlíteni. Gyenge btuavetés kapott kat. holdanként 67 krg. chilisalétromot. Eredmény: termés kat. holdanként: összesen: kéve I. II III. szem szalma fejtrágya nélkül 300, 506, 182, 19, 707 kg. 1423 kg. fejtrágyával 370, 726, 202, 24, 951 kg. 1903 kg. A holdankinti tiszta nyereség, a salétrom javára a mos tani árak mellett !7 frt. A búsa minőségét a culisalét rom nem rontotta; a trágyázatlan termésnek hektoliter súlya 76 kg., a trájyázotté 77 kg. M-g kell e helyen emliteuem, hogy a chilisalétrom sem ezekben, sem más esetekben a rozsda kifejlődését elő nem segitelte, miként sokan hiszik. Ugy a Rovara, mint a mások részéről végzett kísérletek mindmuyija azt bizonyítja, hogy a gyengébb buza, rozs, de sőt az árpa és zabvetéseket is chilisalétrom alkalmazásával biztosan s igen jelentékeuy haszon nal lehet megjavítani. Németors/ájbau kűlöuösen Wagner tanár ajlulja a chilisalétrom használatát; ő számos kísérletet végzett chilisaiétrommal, melyekből azt a következtetést vonja le, hogy abban az esetben, ha a talajban elegendő foszforsav és káli van jelen, minden 1 min. chilisalétrom 3 mm. többlet-termést eredményez, csupíu magban. Miután azonban a mi talajaiukbau rendesen elegendő foszforsav sincs, nem számithatuuk csak 2—2 és '/j mm. termés többletre, ez is azonban a jelenlegi magasabb búzaárak mellett 7—14 frt, holdankinti több bevételt eredményez Tudnivaló azonban, hogy minden 1 mm. chilisalétrom eredményezte terméstöbblet körülbelül 4 és '/

2 kg. kálit 3 és '/j foszfort von el a talajtól, melynek viszapótlásáról gondoskodni kell, ellenkezőleg zsaroljuk talajunkat. A chilisalótromot márczius végén, április első felében hintessük ki 30 — 100 kilogramot kat. holdanként logczélszerübben 50 kgmot, melynek ára inár 75 kg. többlett-terméssel megtérül. C apodékban dus vidéken inkább később, esetleg május elején, csapadékban szegeny vidéken korábban, esetleg február végén czélszerü száraz homokkal keverten elszórni. Ott hol szüksége mutatkozik, tegyünk kísérletet, az eredmény mindenesetre kedvező lesz. Kovácsy Béla. a kassai gazd. tanintézet igazgatója szemeid mámoros ragyogását, fejünk fölé borult a zsongó akáczok illatos koronája és fent, fent a magasban csat togott egy erdei dalos, ki talán a párját siratta . . . S ott égett a csók az ajkadon s ott égett a te csókod az én ajkamon . . . Emlékszel e még? Elröpült ez a mámoros boldogság is, mint a hogy elröpül, elmúlik minden, ami van . . . Dorzsayné közelébb hüzódott a rajongó férfihoz. Lázasan lihegő keble érinté a férfi mellett, halántékát majd kiszakitá az ereiben repülő vér. — Más volna itt belől a mellem, ha másként fordul a koczka . . . Elvetett a sora. Bücsuhangod, bücsutekinteted, bücsucsókod volt a vezércsillag. És ez a csillag homályba borult, megsemmisült. — Ha tudnád, ha tudnád, vágja közbe a szenvedélyes asszony, — rossz gálád híred költötték, ki meg gyalázta nevét, rangját, meggyalázta az én tiszta szűzi szerelmemet . . . Elbódítva, elkábítva a harag ós dacz, a szerelem és a gyűlölet, a lemondás ós a szenvedély bele dobott annak a karjai közé, kit gyűlölök, megvetek, utálok. — Miért nem kérdeztél meg engem? Miért nem kérdezted meg a szíved dobogását? . . . Éjszaka borougott köröskörül, mélységes csend feküdte meg a vizeket, egyedül voltak. A szépséges szép asszony, a szenvedő antikszobor magasra egyenesedett s szenvedélytől izzó tekintete megsemmisítő, gyilkos lángot szórt a férfi felé . . . Horkay messzire röpité a tóba az evezőt s ajkán az őrjitő szerelem szavával hullott az asszouy kajaiba... A Balaton gyűrűzött, karikázott, lassanként elsimult a tűkre, mert ami ott leüt van a mélyben, az nyugton van. Távolban olyan busán hangzott a csolnakosok ajakáról: Ciak azt mondják, csak azt mondják : Künn a Balatonban . . . IV. A Vértes felől jövő szellő egy üres csolnakot j himbálta reszkető vizek fölött, suhogó éjmadarak hasítják a léget s az őszi éjszaka ábrándos setétjében elhalványulnak a pásztortüzek . . . A oagy-kállói polgári dalárda dalestélye. Nagy-Kálló, február 24. Két évvel ezelőtt szép reményekkel és órümtelt szívvel jöttem N igy K illó városba, s reményeimben és vágyaimbtn nem is csalatkoztam. Ö.ömmel és szép reményekkel jöttem ide, mert tulram azt a történelemből, hogy Ktl.ó egy szép múltú város, a mely a szabadságnak végvára volt mindig, népe p;dig szibidság szerető, vitéz és htrc.ias vala; — gondolám tehá , hogy ezek a szép eréuyek nem tűnhettek el nyom néikü

1, mert azok el nem évülhetnek, hanem legfeljebb a kor viszonyai szerint átalakulhatnak. Ide jövetelem u'án örö nmei tap isztaltam, hogy ez Kallóban is igy történt. A régiek szabadság szeretete átalakult szabad szellemmé, a mely —- midőn az egyéni szabadság korlátozva niucs, — a lélek szabadságát, a szabad gondol kodást védelmezi meg a támadások ellen, s a inel/ \ meggyőződését védeni és érvényesíteni tudja, s attól el uem tántorítható sem világi javak, sem társadalmi eó nyök által. A nép vitézsége és harc.iassága szorgalommá és munkássággá változott auyagi és szellemi téren egyaránt, Kállóban muikás, takarékos, istenfélő, hazáját hőn szerelő nép lakik, a mely becsülni és pártolni tudj i mind azt, a mi szép, jó és nemes, a mint ezt a hírlapikból már tanú ó koromban olvastam, most pedig szerencsés lehetek tapasztalni. Jól esik látnom, hogy örömmel és büszkeséggel hivatkozik e nép mindég vá rosáaak szép múltjára, midőn e város határának porait egy Bicskay István, I. ső Rikóczi György, II ik Rá'cóc.i Farencz lábai tapodták; büszkeséggel hivatkozik e dicső múltra, mert tu'ija azt, hogy: .Ki a múltra érzéketlen. Jobb jövöre érdemetlen.* Csakis e dicső emlékek hatásának, továbbá muu kás, szorgalmas és takarókos életének, a maga egyseerü sorsával megelégedett józan gondolkozásának köszönheti azt, hogy kebelében a szoczializtnu", anárkhizmus . . . stb. — a müveit világ e rémei, — daczára a rnegkisértetésnek, gyökeret uem verhetnek : de köszönheti ezt főképju annak, hogy lakói tudták ós elismerték a múltban, tudjak ós érezik a jelenben, hogy: „a tudomány hatalom 1" E városban az egykorú irók feljegyzései szerint már a 17-dik században tekintélyes iskolák voltak; 1726 bau pídig már gymuásiuma volt, a mely 1853 ig fennállott, ma pedig reálból gymnásiumuiá alakuló állami középiskolája van. Mindezekből látszik, hogy Nagy Kálióban kiváló gondot fordítottak a multbau a népnevelésre; hogy a jeleubeu mit tesznek e tekintetben, hogy jelenleg a népnevelés ügye milyen fokon áll, arra illő feleletet adnak az ahoz értő és arra hivatott egyházi és állami vizsgáló bizottságok szakszerű bírálatai, a melyekben a nagy-kállói tanítók kitűnő osztályzattal, s a legelsők között is kiemelve vannak felemlítve; de legszebb tanúbizonysága a kitüuő népnevelésnek, az az elismerésre méltó tisztelet ós meleg ragaszkodás, a melylyel e város lakói viseltetuek közbecsülősben álló tanítóik iránt, ugy hogy a sötét közép korból itt-ott feun maradt előítéletes nézetek és felfogások ellen is képesek őket megvédelmezni, s tetszik ezt azért, mert tudják azt, hogy a müveit világon mindenütt becsülik és tisztelik azon osztályt, a mely az emberi nem haladásának, a tűd-Hiánynak és művészetnek alapjait rakja le. Nagy Kálló lakosainak a tudomány és művészet iránti fogékonyságát legszebben bizouyitja a „Nagy Kállói pdgári dalárda" által — ujonnau vett hármóuiuma költségeiuek fedezésére — folyó hó 21 ón rendezett — és fényesen sikerült, — dalestély. A „Nagy-Kállói polgári dalárda" 1868 bau alakult s igy idestova 30 éves múlttal bir. E dalárdának 1868tól a valamire való s jelentékenyebb intelligens embe rek, a kik itt laktak s részben rnó^ életben vannak, tagjai voltak. E testület elismerést aratva vett részt 1868-ban a debreczeni majd a nagyváradi és a budapesti országos dalár ünnepélyeken; zászló avatási ünnepélye 1869 év május havában megyei jelentőségű volt, s a Kállay Ákosné által akkor adományozott értékes selyem zászló inai napig is dicsekedését kepezi e testületnek. E fényes múlthoz teljesen méltó és a régi Kálló fénykorára emlékeztető lefolyású volt a folyó hó 21-én rendezett conzert. A műsor első pontját a dalárda által előadott Engeszer M. „Szerettelek" ezimű darabja képezte. A gyönyörű, nagyszabású darab, melynek szabatos előadása a dalegylet nagyfokú technikai ügyességéről tett tanúbizonyságot, — megérdemlett tapsokat aratott. Az élvezetes estének egyik kiemelkedő pontját képezte Benedek Lajos ur komoly szavalata. A „Munkácsi rab"ot adta elő, s kellemes, mély dörgő hangjával meghatóan fejezte ki a kétségbe esésében megtérő rab érzelmeit. A tragikai erő oly fenségesen nyilatkozott elő adásában, hogy némelyek a meghatottságtól sirva fa kadtak. Oly hűen, meghatóan, plasticusan állította elénk a megtört, kínlódó rab alakját, hogy az bármely nagy városi színpadon is mely hatást ért volna el. — A hallgatóság többszörös tapssal jutalmazta e kellemes előadást, a milyent nem tudom, mikor lesz alkalma a kállói társadalomnak élvezni ? Ez után a dalárda a „Magyar népdalok" czimű remek zenei müvet adta elő, a melyről elég csak annyit mesijegyezuem, hogy a közönség — kitérést nem engedő-óhajára, teljes egészében meg kellett ismételni. Szintén kellemes és mulattató volt a Szabó Antal tanító i r szavalata is. Szabó Antal ur, — kit irodalmi működéséről már előnyöseu ismerünk, s kinek versei a fővárosi és vidéki lapokban is (Függetlenség, Debreczennagyváradi értesítő stb.) megjelennek: — ez alkalotnmal, mint vig szavaló mutatta be magát, s arról győzött meg bennünket, hogy kiváló tehetség a vig szavalás terén. „A légy" czimű monológot adta elő, s kellemes könnyed alalakitásával mindenkit mosolyra gerjesz tett. Mimikája kifogástalan, hangja lágyan zengő, szinnak, gyei lott. ki puli modora s bátorsága meglepő Ő is taps viharral jutalmazta a hallgató közönség, mulattató működéséért. A műsor u'olsó pontját Huber Károly „ü ;lárindú'ójt" képezte volna, de a dalárda' annyira m igával ragadta a közöaséget, hogy ez megfeledkezve a táuczról, tovább is hallaui akarta a dalárdát, mire ez régi „Migyar népdalok' éneklésével tetőzte be eddigi sikereit és emelte kitűnő karmesterének, Gtspir Gyula urnák jó hírnevét. A cmcert u'án táacz következett, melyet élénkké tett a jelenlevő fi italság kitűnő jókedve, különben ezt mondanom sem kelleue, mert hiszen azt mi idenki tudja higy jó mulatság esik az lehet, a melyeu a fiatalság résztve>z. s azt is elismeri mindeuki, hogy a uagykállói fi italság távolléte a kállói mulatságokban minden körülmények között észrevehető hiány. Ak.k e dalestélyeu jelei voltunk, egy szép emlékkel és egy élvezetesen eltö'tött est jó esó örömével hagytuk el a tantermet, s bá ran t lmondhatjuk, hogy régen volt alkalma a kállói társadalomnak egy ilyen jól sikerült s kisvárosbtn ritkaságszámba menő concert élvezetében gyönyörködni. Ilyen szép és ilyen kellemes mulatságokban szórakozunk mi, Ntgy Killónak megelégedett lakói, a kik a régiek számos erényei közül az egyszerűséget is megőrizve, éljük napjainkat s boldogságot találunk abban, ha azou munkakörben, — melybe a gondviselés állított bennünket, — megfdelünk hivatásunknak, elősegítjük az egyesek és caládoí, a társadalom ós a varos érdekeit, ha járulhatunk egy szemernyivel a haza, a nemzet hold igitásákoz. Hi mindezeket véghezvihet-' jük, — boldogoknak érezzük magunkat. A megyében is, távolabbi vidéken is sokan vauakik azt hiszik, hogy Kálló, midőn megszűnt meszékhely lenni, — egészen elsülyedt, aláhanyatEz a felfogás csalódáson alapszik, mert hiszen, a ismeri a régi megyei rendszert, tudja azt, hogy azok a magasabb hivatalnokok: az alispáu, főjegyző, szolgabíró stb. nem laktak beuu Kállóbau, hanem falusi birtokaikon gazdálkodtak és többnyire csak a megyei gyűlésekre jö'tek be, egyíbkor alig volt a vármegyeházában 3—4 hivatalnok; és ezt lehetővé tette még azon körülméuy is, hogy az akkori idők szokása szerint többnyire a helyszínen, tehát filun is törvénykeztek. Nagyon természetes, hogy azóta az idők nagyban megváltoztak; ma már a hivataluokot a munka terhe oda köti hivataloskodási helyéhez és igy ma már egy ilyen kis városbau is, mint Kálló, a hol bár nincs megyei székhely, de van állami középiskola, takarékpénztár, országos tébolyda, járásbíróság, szolgabiróság, adóhivatal, megyei kórház és mindezek számos tagból álló és kitűnő hivatalnoki karral felruházva, mondom, mindezek egy ilyen kis városban is elég élénkké teszik a társadalmi életet. Lehetnek azonban — hiszeu mindenütt voltak ós vannak is, — elégületlenek, a kiknek mindezek mellett is kicsiny a város, mitsem érő a társadalmi élet s vágynak el, messze, a nagyvárosi élet zajába. És ha erről goudolkozom, Istenhez emelkedik lelkem és hálával van eltelve a gondviselés iránt, hogy az emberiségnek ezen osztályát sem hagyja szenvedui; mert hiszen azok, a kiknek vágyait a világi vagyou emeli és kézteti magasabb szárnyalásra, azok mondom, nyárban a kellemes, örömkehelylyel csalogató fürdőkben, télen pedig a fővárosi élet ezer és ezer élvezeteiben kereshetnek kárpótlást a kisvárosi élet netaláni unalmas perczeiórt; azok pedig, kiket a szellem emel ki a föld porából, a mindennapi foglalkozás köréből, azok tudják azt, hogy a lélek kitör a sir göröngye közül ós eget kér, tudják azt s tudjuk mindnyájan, hogy ma éppen azokat a napokat éljük, a midőn a valódi, az igazi tudomány és tehetség, szorgalommal és törekvéssel párosulva megnyitja az utat a legmagasabb polcíokig. — Igy egyenlíti ki a goudviselés azt, a mit a természet külünbözőkép alkotott, s igy teszi boldoggá az emberiségnek, a társadalomnak különböző osztályait. Tudósításomat azzal a tudattal végzem, hogy nem sülyedhet az a város, jövője van annak a népnek, a mely a tudományt és művészetet ápolni és becsülni tudja! .... Urbán Dezső, ref. s. lelkész. Felhívás és szives Icérelem általában Szabolcsvármegye, különösen Nyíregyháza város közönségéhez! Egyet fordult az idő kereke, hogy a kímélni nem tanult halál elragadta a család fentartó oszlopát, a nyíregyházi ref. gyülekezet lánglelkű szónokát, e város és megye tevékeny, buzgó polgárát, a társadalom munkás tagját, megboldogult esperesünk: Lukács Ödön személyében. Iinádásig szeretett családjának nem hagyhatott világi javak bőségét. Annak idejében a társadalom mindenik rétege igyekezett leróni a kegyelet, a tisztelet adóját az elköltözött iránt; most ne feledkezzünk meg az élőkről sem; a család egén összetorlódott bánat-fellegeket oszlatva, egy-egy bánatkönvet letörölve: jótékonyságot gyakorlunk, mely édes megnyugvást szerez az emberbaráti, nemesen érző sziveknek. A megboldogult könyvtárában számos példánya maradt az ő egyik nagyobb müvének „Nyíregyháza város" történetének. E példányokat Hoffmann B. Béla úr (helybeli könyvárus) volt szives bizományba elfogadni s tőle mélyen leszállított aron: 1 frtert megszerezhetők. A mű által közvetlenül érdekelt Nyíregyháza város közönségének hazafias és kegyeletes érzületébe vetett bizalommal vagyok Nyíregyháza, 1897. február 27. tisztelettel: Vitéz Ig;nácz, ref. h. lelkész.