Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-21 / 8. szám

.N Y í R V I D É K." Pénzintézeteink. A vármegyében levő pénzintézetek most számoluak be nyilvánosan mult évi sáfárkodásukról s az elért üzleti eredményekről. Előttünk vannak a uyiregyházi, nagy-kállói, kisvárdai, nyírbátori, t.-löki. ujfehértói, dombrádi, büdszentraihályi takarékpénztárak, bankok, szövetkezeti pénztárak stbbi mult évi számadásai, melyek mindegyikéből örvendetes eredméuyeket olvashatunk ki, pénzintézeteink folytonos gyarapodásáról és izmosodásáról, üzleti forgalmuk, betét-állományuk, tartalék-alapjaik fokozatos növekedéséről. E szép eredmény — a dolog természete szerint — legelső sorban az illető pénzintézetek részvényeseinek örömére szolgál, és tanúbizonysága annak, hogy pénzintézeteink vezetése jó kezekre van bizva, pontos és lelkiismeretes férfiakra. Külön-külön is nagy és jelentős az a forgalom, melyet pénzintézeteink üzleti számadásai felmutatnak. — Együtt véve pedig, általános nemzetgazdasági szempontból is figyelemre méltó és jellegzetes súlylyal illeszkednek be Magyarország hit<»l-viszonyai ismeretének mai mérlegébe. Nagyobb pénzintézeteink működésének ebből az általános szempontból való méltánylása helyett, ez alkalommal az úgynevezett önsegélyző egyletekre, és ezek között speciálisan a nyíregyházai úgynevezett „Fillér-bauk"-ra hivjuk föl olvasóink figyelmét. Két esztendeje elmúlt, hogy ez az uj péuzintázet Nyíregyházán létesült. A szervezkedés mozgalmát a közönség jó nagy része közönynyel szemlélte, mikor pedig ugy látszott, hogy lesz belőle valami, az aggodalom szavai is hallhatók voltak. Némelyek attól tartottak, hogy az uj pénzintézet a már fennállóknak fog concurrentiát csinálni, mások a szegényebb polgárságot, melynek érdeke szempontjából az intézmény életre hivandó volt, a melyre tehát szükségképen támaszkodott is, nem találták eléggé szilárd fundamentumnak, sőt olyanok is akadtak, a kik megmosolyogták „az egész hiába való erőlködést." A tervezett pénzintézet immár két teljes év óta áll fenn s a következmények eddig, sem az aggodalmak jogosultságát, sem a mosolyt nem igazolták. A kik a miatt aggódtak, hogy a „Fillérbank" a többi pénzintézet forgalmát fogja megcsappantam, immár beláthatják, hogy nem volt mitől tartaniok, mert a „Fillér-bauk" az eddig parlagon heverő talajt műveli; a kik a polgárság szegényebb elemeit nem tartották biztos alapnak, melyre építeni lehet, azokat többé az a hatalom, a mely az elmúlt felhangolt, exaltált hangulatba vissza vigye. Azután a szerencsétlen nap után összekuj'orogtuk az országot esőben, vízben, déli hév tikkasztó me legében. Koldultunk kenyeret, sjállást, ugy koldul'uk ki az életet is. Rettenetes híreket hallottunk néha, olyan retteneteseket, hogy nem tudtuk elhinni. Pár év múlva be kellett látnunk, hogy egytől egyik igazak voltak. Sokáig kisértették álmainkat az aradi akasztófák, a Neugebeude puskaropogásai. Akkor született az első gyermekem és akkor, abban az időtájban halt meg a könyörület a bujdosók iránt. Mind a hármunknak élni kellett, és a szerető asszony síró szemei oda vezettek Bachhoz. Ez volt a második botlás, a kis ember botlása. Hiszen éhen halhattunk volna és ez nem lett volna kis dolog. Az orgyilkos bélyege helyett a homlokomra sü tötték a hazaárulás bélyegét. A szégyen ugy követett, mint az árnyék. Kezdtem magamba vonulni. Nem kívánkoztam társaságba, mert attól feltem, hogy valaki hátat talál fordítani. Ez az idó borzasztó volt nekem. Éreztem, hogy mint sulyosodik rám a helyzetem, sziute fuldokoltam alatta, de küzdöttem, legjobban küzdöttem magammal. Sokszor állottam azon a ponton, hogy azt a szomorú édes asszonyt, azt a gyügyögő gyermeket, ott hagyom, elhagyom. Ret tenetesen hiányzott nekem a társaság, a tisztesség. Éu, a ki képes lettem volna orgyilkos lenni hazám nevében kénytelen voltam elbújni a hazafiak megvetése elől. Egy szerencsétlen napon nem bírtam tovább. Sötét volt már e»ős őszi idő volt. Elmentem hazulról és reggel ittasan mentem haza. Azt hiszi, hogy ennek nem okvetlen igy kellet lenni? Persze, hogy igy, máskép meg nem eshetett volna. Azon az éjszakán rátaláltam azokra az exisztenCíikára, a melyek nem törődnek a kártyán, boros vagy pálinkás poháron tul az ember mivoltával. És én jól éreztem magamat köztük, sőt azt hittem, hogy meg vagyok tisztelve, mert nem dobtak ki. Hja! Ebnek is eb legfőbb barátja s megtisztel, ha társául fogad. Ei a mondás az ember tragédiájából zsougott folytonosan a fülemben. Vagy olyan kutya vagyok, mint a többiek, vagy csakugyau nagy megtiszteltetés volt rám nézve, hogy megtűrtek maguk között. A feleségem htlavány volt és szótalan. Ez a hallgatás kínozott. Ha sjememre hányja ait az éjszakát, akkor talán ma nem megczáfolja az elért positiv siker s még inkább az a körülmény, hogy a „Fillér-bank" megtakarító és hitelt igénylő közönsége megbízhatóság dolgában egy hajszálnyival sem áll hátrább, mint a többi pénziutézetek közönsége; a kik mosolyogták a szerintök hiába való erőlködést, immár belátják, hogy nem volt alapos okuk a mosolyra, mert itt nem erőlködésről, de férfias erőfeszítésről volt s van szó. Az elmúlt két esztendő irne bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik a mozgalombau bjztak s a szövetkezetet, a közel jövőnek e nagy jelentőségű gazdasági intézményét, a vármegye székvárosában is meghonosították. Igen. a szövetkezeti intézmény a jövő gazdasági intézménye. A külföld már belátta, hogy a jelen társadalmi rend biztonsága az u. n. kis exístentíák vállain nyugszik. Innét az a nagy figyelem, mely ujabban a kis polgári elem felé fordult. Ez a jelenség ina már nálunk is észlelhető. A kis exístentíák megmentésének legfőbb eszköze a szövetkezés; e nélkül ők feltétlenül elbuknak a lét nehéz tusájában, ez által egytnenkint csekély erejüket óriási erővé fokozhaéják s önmagukat fentarthatják. A szövetkezésnek azt a nemét karolta első sorban fel Nyíregyháza város polgársága, mely a pillanatnyi szükségleteken van hivatva segíteni: a hitelszövetkezetet. Nem kételkedünk benne, hogy a hitelszövetkezet által felmutatott eredmény, amig egyrészt növeli a megtakarításra való ösztönzés által a közvagyont ós jólétet, másrészt meg növeli a polgárság immár kihaló félben levő önbizalmát s őt inás téren, a gazdasági termelés terén való vállvetésre is buzdítani fogja. A szövetkezeti ós bankintézmény természete merőben különböző. A szövetkezet az önsegély elvének megtestesülése; takarékoskodó és hitelező közönsége itt általában egy és ugyanaz. Természetes tehát, ha a szövetkezet forgalma, különösen kezdetben, nem nagy; hiszen a szövetkezetnél csak a felesleges filléreket helyezik el az emberek. A bank közkereseti társaság, melyuek részvényeseit az a vágy vitte akcióba, hogy tőkéiket mennél gazdaságosabban elhelyezzék. A baukuál a hitelező és a hitelt élvező két különböző osztály. — A bank a jómódú emberek kollektív tökéje az elérhető legmagasabb haszon mellett a hitelre szoruló emberek számára; a szövetkezet a kis exístentíák bankja önmaguk javára, hasznára, megtakarítás saját hiteligényüknek kielégi téséiv. Tekintve a szövetkezeti iutézinéuynek fentebb jelzett természetét, a uyiregyházú Fillérbank sikerét tnég abban az esetben sem lehetue kétségbe vonui, ha nem mutatna fel nagy száülnék itt, de nem szólt és én másnap este futottam, menekültem az elől a hallgat ás elő

1. Igy ment ez hetekem, hónapokon keresztül. Utóbb, inikor az a szegény asszony könyörgött már, hogy ue hagyjnm magukra hosszú éjszakákou keresztül, megdühödtem és szinte kezemet emeltem rá, de nem maradtam otthon, korhely voltam már, mint most vagyok. S erettem az italt az idegent, az ismeretlent s az otthon gyűlöletes volt elő'tem. Egy éjszakán, valami 10 éve, ott a másik asztalnál dorbézolt holmi hozzám hasonló kompánia. Egyszer az egyik oda jött hozzám és tele torokkal ordított: — Uram, az ön felesége megcsalja öut Menjen haza. Össze kellett volna morzsoluom azt a gazembert. Nem tettein, hanem haza mentem és . . . ej, meg vol tam bolondulva azon az éjszakán. Másnap már nem volt feleségem, gyermekem. Olyan fájdalmat éreztem akkor, hogy azt én nem mondhatom. Dd nem mentem utánuk, hogy felkeressem őket, ide hozott a botlások láncza és ittam ós ittam, ós szálltam mindég alább, egész odáig, a hol most vagyok. Azóta tegnap találkoztam először a feleségemmel. Oiyan szép fehér, tisztes asszony és a fiam olyan szép, délczeg fiu. Elkísértem őket haza. Megesküdtem útközben, hogy uáluk maradok és ma ismét itt vagyok. Botlottam, botlok és botlani fogok. Rijtam nem segit senki, semmi. Uram, ha nem volna mit inni, öngyilkos lennék. Felej'eni, felejteni ez a fő. Felejteni azt, a mi vagyok, a mi voltam, a mivé leszek, a tegnapot, a mát, ezt a perczet ós kiverni a fejemből azokat a gondolatokat, a melyek a holnapra terelik az eszemet. Ilyenkor aztán beleuózett a poharába. Meglátszott rajta, hogy az intelligencia mint küzd benne a teljes lealacsonyodás ellen, hogy igyekszik föntartani magát mintha érezné, hogy ha ó megszűnik lenui, az az ember végképen a posványban fog maradni. Ilyenkor egy-egy köny is felcsillant a jó öreg szemeiben. És most már vége. Az Isten kegyelme őt is megtalálta: meghalt. Én pedig nézem az ő életében maradt társait és nem egyszer melankólikus gondolatok kötik le lelkemet hogy ki tudja, miért Keresik ők az éjszakákat és miért kerülik a tisztességes emberek társaságát? mokat; ámde a Fillér-bank még a számokban is imponáló sikert mutat fel. A mustármag két rövid eszteudő alatt fává fejlődött. A fácska ugyan még kicsiny, de élettől, egészségtől duzzad. Fejlődni, nőni fog a közönség bizalma, gondos ápolása által; az időjárás mostohasága, a szél, a vihar, a fagy ellen védve vau. Látván a város közönsége ezen uj intézmény áldásos termékenységét és teljes szilárdságát, hisszük, hogy rövid idő alatt meg fogja kétszerezni a szövetkezeti tagok számát, mi által a Fillér-bank egyéb gazdasági feladatok megoldására is képessé válik. Fölhívás. Dr. Jósa András vármegyei főorvos, a vármegye ormithologiai adatainak egybegyűjtése érdekében a következő fölhívást bocsátotta ki : Szabolcsvármegye madárvilága eddig még tüzetesebben tanulmányozva nem lévén, tisztelettel kérem legyen szives támogatásával ezen törekvést elősegíteni. Hogy ezen téren egy kis vidéket is mennyire ki lehet aknázni, mutatja az, hogy Kállay Ubul kezdeményezésére Vezsenyi Jenő csupln Kemecse és NagyHalász vidékéről Simák Ferencz és Bogár Venczel urak szívességéből vagy 80 különböző eluevezést gyűjtöttek; közötte vagy 10 ujat. Az alább következő kérdésekre a válaszok egész ív pipírosra lenuének Írandók. Legfelől jön a hely megnevezése, hol az adatokat gyűjtötték. A gyűjtő neve. Azután az egyes madárfajokra vonatkozó adatok oly sorrendben, mint alább. Minden madárfajuál a kővetkező kérdésekre kérek feleletet: 1. Hány fajtát külömbőztet meg a nép? — Hogy hívja ? 2. Körülbelől hogy néz ki, vagy miről lehet megismerni ? 3. Költ e ott, vagy nem ? 4 Állandó e ott; ha nem, az év melyik szakában található ? 5 Gyakorié, vagy ritka? G Minő a hangja? Hogy nevezi a nép a hangját? (például a vércséről mondják, hogy vijog; a szárcsa csikorog, a szarka csörög, a bagoly huhog, — vagy píld. pitypila'ty, kakukk) 7. Nem utánozza-e a nép egyes madarak hangját bizonyos mondásokkal, mint például a sárga rigóét: .Iszik a bíró," vagy ,Kell e dió fiu". 8. Minden egyéb adat, melyet a gyűjtő érdekesnek tart, — felemlítendő, pl. hogy nevezi a nép az egyes fajok párzását, — a fiókmadarakat. Miként fogja vagy vadássza? — Ezen kérdésekre kérem egyenkint minden alább felsorolandó gyűjtőüévnél felelői. Nagy szolgálat tétetnék a tudománynak, ha a mocsári, vízi madarak pontosau leíratnának; mert vannak elnevezések, melyek csakis Szabolcsból ismeretesek Kállay Uoul gyűjtéséből, és amely madarakat hiányos, vagy épen semilyen leírás miatt nem lehet meghatározni, hogy milyen faj. Ezek a következők: Danka, Csűre. Bunkófejü kacsa (Kemecse, N gyhalász): Vastag feje rozsdabarna tollal, melle nagyon széles. Mikor található? Nyáron, ősszel, vagy télen ? Daru kacsa. Feje rozsdavörös, melle szürke; kisebb mint a tőkés kacsa. Kecsege-orru kacsa. Középnagy, fehér mell, fekete szárnytoll. Vannak továbbá elnevezések, melyek különböző fajokat jelölhetnek; ilyenek: Ölyü. Veréb farkas, Pallagi és réti héja. Karvaly. Erdei, pallagi sas. Sílyorn. Füles bagoly. Nádi sármány. Parti lile. Faszka-gém. Selymes gém. Fütyölő sneff. Veréb-sneff Disznó budogány. Szakállas vöcsök. Búvár kacsa. Czigáuy kacsa. Hertyegő , gersli-, jeges-, lengyel, vagy lengyel tőkés- duna kacsa. Leugyel liba. Gyöngyvér liba. S<árc*afejü liba. Ezeknél is nagyon poutos leírás volna szükséges. Vadász emberek pedig a tudomány érdekében megtehetnék, ha már a bőrnek lehúzásával, (ami nagyon nehéz munka) uem akarnának sok időt tölteni, hogy egy egész szárnyat, a farktollakat levágnák, papirstaniczliba tennék, melyre a népies nevet, s a madár küiömbeni nevét leírnák. Egyébb jelegzetes tollakat pedig külön papirosba teuuék, melyre u^yauazt írnák fel, mint előbb, azonkívül a testrészt (pl. fej toll, hastol)), honnan tépték. Fontos továbbá az is, hogy a népies szavak ugy íratnának le, a hogy a nép kiejti, tekintet nélkül a helyesírásra. Például varnyu és nem varjú. Fontos továbbá, hogy a szavak kiktől gyűjtetnek. Olyanoktól, kik többnyire a szabad természetben élnek : mint pásztor emberek, hilászok, kerülők s a t. Gyakrau öreg emberektől olyan adatok kaphatók, melyeket fiatalabbak uem ösmernek. De csakis a néptől czélszerü elnevezéseket gyüj'eni, nem pedig művelt, vagy félművelt emberektől. Szives közreműködését kérve maradok Nyíregyházán, 1897. február 5 én Dr. Jósa András. Folytatása a mollókleteu