Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-31 / 5. szám

VEGYES TARTALMÜ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. >lt±ííjelenik hetcnkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 forint Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanit > uraknak egés • évre csak kiét forint,. Az előfizetési pénzel;, megrendelései; s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (•Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni ... . , ... „.. ... , , , , . . , , ... Minden negyszer hisabojolt petit sor eoysz r Be mentet e» levelek csak ismert kez kto! kSilé3e 5 k

r.. többszöri közlés esetében 4 kr. iogaatatnaK el. Kincstári bélyeg üj fejé en. minden egyes hirA kéziratok csak világos kiv.ínalra s az detés után 30 kr. fizette ik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint 80 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. XVIII, évfolyam

. fy Nyíregyháza, 1897. január 31. Hivatalos réss, 76/1897. sz. Tanfelügyelői jelentés. Tekintetes közigazgat isi bizottság '. Az elrault 1896. évi deczember hóban a vezetésem alatt álló szabolcsvánnegyei kir. tanfelügyelőségnek működését egyrészt a karácsonyi iskolai szünidő, másrészt pedig az év végén előfordulni szokotl, illetőleg az azon időre utalt munkálatok miatt csak nem kizárólag az irod ií teendőknek ellátása töltötte be. Ezek természetüknél fogva két csoportba oszthatók, egyrészt azok csoportjára, melyek a bezáródó év alkalmából rendszeresen előfordulnak, másrészt pedig azok csoportjára, melyek a jövőre vonatkoznak, melyek egy s tanügyi és culturalis intézmények létesítését és szervezését és a tanügy emelését czélzó általános intézkedések megtételét czélozzák. Az- elsőkhöz sorolandók az állami segélyezések kieszközlése szempontjából felsőbb helyre az év végén teendő tanfelügyelői javaslatok, az iskolai számadások, a tanítói fizetések kiegészítésére engedélyezett államsegélyeknek ellenőrzésem melleit való tényleges felvétele, nyilvántartása és előirt czéljaikra leendő felhasználása és nyilvántartása stb. A második csoporthoz tartozók közül legyen szabad csupán kettőt, mint lényegesebbeket felemlítenem. Ezek egyike a vármegye területén az óvodai törvénynek most már imperative leendő általános végrehajtása. — Ugyanis tapasztalatom szerint, bár az óvoiá'v állítására kötelezhető szábolcsvármegyei nagyobb községek alig számbavehelő 1—2 kivétellel óvodával bírnak is, a kisebb s ennek folytán anyagilag korlátoltabb viszonyok között lévő községek — mondhatnám csak valamennyien, — nem birnak a törvényileg előirt és szabályozott állandó — és nyári menedékházakkal, melyet pedig Szabolcsvármegye területén, különösen a par excellence mezőgazdasággal foglalkozó községekben, a szülőknek az év nagyobb felében mezőgazdasági, tehát káron kiviili elfoglaltságuk miatt, felette indo'<olt és kívánatos. Ezirányban és pedig községenként haladva az előmunkálatokat megtettem és ezidőszerint teljesítem, minél számba veszem az egyes községeknél nem csupán a kellő gondozásban nem részesülő ovódakötelesek számát, hanem a községeknek vagyoni állapotát, okozó képességét és különleges helyi viszonyait is oly czéjból, hogy nagyobb számú óvodák és menedékházak létesítése iránt, és pedig az arra kötelezhető községekre nézve külön-külön, — tiszteletteljes határozati javaslataimat már a legközelebbi februári ülésben a tek. közigazgatási bizottság elé terjeszthessem. Csaknem hasonló előintézkedések váltak a kir. tanfelügyelőség részéről szükségessé a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által a mult évi 66,704. számú magas rendelettel szabályozott gazdasági ismétlő iskolák szervezése tárgyában, melyeknek Szabolcsvármegye területén mivel nagyobb számban leendő létesítése, — miként azt mult alkalommal jelezni szerencsém volt — az eddigi népszerűtlen ismétlő iskolák helyett kétségbe alig vonható szükséget képez. Ezen fontos és nagyszabású ügy, illetőleg intézmény érd kében a magas tanügyi kormánynál általános ertékü jelentésemet ez időszerint teszem meg és reinéllem, hogy már a legközelebbi alkalommal lesz szerencsém az egyes községekre vonatkozó részletes határozati javaslataimat a tek. közigazgatási Bizottság elé terjeszteni. Az irodai teendők fontosabbjainak imént történt általános feleinlilésénél legyen szabad bejelentenem, hogy a mult évi tanfelügyeiőségi iktatóköny 2407 számmal záratott le. Y Végül van szerencsém tiszteletteljesen jelenteni, hogy a hozzám beérkezett havi jelentések szerint, az oktatásnak menete vármegye szerű' rendes volt s az mi fenakadást sem szenvedett. Ezen tiszteletteljes' jelentésemnek tudomásul vételét kérve, tisztelettel maradok Nyíregyházán 1897. évi január hó 14-ikén a Tekintetes közigazgatási Bizottságnak. alázatos szolgája: Eürdögh Dezső, kir. tanfelügyelő. A „NYlRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA. Megbízatás. (Vége.) — Dehogy is vau, nincs annak semmi baja. (Nagyobb bajban vagyok én most, mint ő.) Dj nem jöhetett ma ki. Eogem küldött. — Pdiancsoljon ebből a friss vajbő

1, főhadnagy ur, a kenyér azonmódon meleg. Magam dagasztottam, szólt Mariska, ártatlan kaczérkodással akarva kívánatossá tenni a kedves vendég előtt a frissen sült fehér czipót. Olyan szívesen kínálta a Lajos legjobb barátját minden jóval, tudta hogy az majd eldicsekszik vele Lijosnak, ha vissza megy a városba. (Annak meg ugy esett minden falat, mintha mérget nyelt volna le.) — Az a rossz ember egész héten nem volt kint nálunk, szólt aztán duzzogva, mialatt sziuig töltötte a Buta poharát baraczkpálinkával, mondj i meg neki, hogy nagyon hiragszom rá. S kiérzett a hangjából, hogy mennyire szereti azért azt a rossz emb rt, a kire olyan nagyon haragszik. — El is voltuuk mostanában foglalv , ott volt a napokban a hadtestparancsnok is náluuk, felelt kitérő leg Miklós, Mialatt roppint érdeklődéssel nézte az asztalfutó hímzett mintáját. Pár pereznyi szüuet állott be a társalgásban, mialatt azon tépelődött, hogy miképeu hozakodjék elő a dologj,al s e közbe tekintete a szekrény tetejére tévedt a hol gondosan megőrizve, egymás mellett sorakoztak azok az immár száraz virágbokréták, melyeket Dobray külön féle alkalmakkor küldött Mariskának. Világért sem hiányozott volna egy is közülök. Miklós megismerte mindegyiket s ho^y végignézett ezen a szomorú gv Uj teményen, mely méltó jelképe volt bará'ja muló szerelmének, ugy elszorult a szive, hogy szóhoz sem tudott jutni. — De magának valami baja van, Batta — szólt Horvátné, olyan kedvetlen ma. — Tán mulattak az éjjel? — tette utána Mariska s az üldözött őzike félénk tekintetével nézett reá, feleMai számunkhoz egy és í'ál iv melléklet van csatolva. letet várva, mintha attól tartott volna, hogy más oka van a Batta kedvetlenségének. — Igen . . . mulattunk egy kicsit Lajossal. A leány föllélegzett. — Ejnye, ejnye! megint mulattak. (Ebben a szem rehányásban már benne volt a bocsánat is, meg a megkönnyebbülés.) Jobban is szereti magát Lijos, mint engem. Még féltékeny leszek. — Hát az én kis mennyasszonyom mit csinál ? vágott közbe, tettetett vidámsággal a férfi, hogy épen mondjon valamit. — Emmike átment a papákhoz, mindjárt itt lesz (T. i. van egy kisebbik leánytestvér is, a tizenkét éves Emma, a kit Bitta, tréfásan mennyasszonyának nevezett.) Később aztán Mariska kiment és ketten maradtak az özvegygyei. Miklós összeszedte magát. Most vagy soha! De alig hogy betette az ajtót maga u'án a leány az anyja bizalmasan odahajolt és gyorsan beszélni kezdett: — Fogalma sincs magának arról, kedves Batta öcsém mennyire szereti ez a szegény gyerek azt a fiút, Egész héten olyan volt már, mint a bolond. Hogy igy baja van, ugy baja van Lajosnak. Már biztosan történt véle valami, hogy nem jön ki. Nem győztem vigasztalni. De jó is, hogy maga eljött, legalább meg vau nyugodva egy kicsit- Nem is élné túl, ha történne valami. Belehalna szegény. Hál'isteuuek, hogy nem sokára rendben lesz már a dolog. Mmdta Lajos, mikor a múltkoriban kint volt, hogy a p inzügymiuiszteriumtól auuyi, mintha már a kezében volua a kinevezés. Hiszen maga tán tudja is ezeket? Lijos biztosan elbeszélte magának is. Batta csak hillgatott és bólintgatott a fejével. Tudja bizony. Többet is. A pénzügyminiszterimtól már egy hete visszaküldték a Dobray folyamodványát. Mást nevezték ki arra az állásra, nem őt, Aztán ismét bejött Mariska s nyomban rá hazaérkezett Emmike is, a papék Annájával. Természetesen hogy ilyen körülmények között nem szólhatott Batta semmit. Az idő meg kérlelhetetlenül haladt előre. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy felkötötte a kardját és búcsúzik tőlük, azok pedig sdvesen m irasztották ebédre is. Válasz. Czikkemre. a mely a Szabolcsvármegye rendkívüli közgyűlésén történteknek élethű referádája volt, ketten is siettek válaszolni. Az egyik egy névtelen czikkiró,*) a másik Somogyi Gyula úr. A mi az előbbi riposztját, illeti arra vonatkozólag igen kevés mondani valóm van, azon egyszerű indokból, mert hisz' egészen más thémát fejtegetett válaszában, t i. a Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye között állítólag fennálló rossz viszonyt, érdek ellentéteket, vagyis oly kérdést, a melyről én azúttal egy árva szót sem írtam: — és így arra kiterjeszkedni és Bodóné módjára másról beszélni, mikor a bor árát kérik uincs szándékomban. — A külömbség kettőnk között csak is az, hogy ő a megyei közgyűlés leírását nem tartotta szükségesnek: (mert, hisz azt én magam is feltételeztem róla első czikkemben, a mit ő magának viudicá), hogy t. i. ha „akarta volna, megtudta volua irni" a referádát) mig ellenben én az ott törtéuteket eléggé érdekesnek tartottam a nyomda festékre! Hogy kettőnk közül melyikőnk czikke érdekelte jobban ennek a lapnak t. olvasó közönségét: legyünk mind a ketten annyira szerények, hogy etiuek a ténynek az elbírálását ne magunknak vindicáljuk, hanem a publicum *) Minthogy az a czikk névtelenül és minden jel nélkfil jelent meg, ez a >Nyirvidék« régi szokása, de ma dnem általános jouroalistai gyakorlat szerint anuyit jelent, hogy a czikk a szerkesztőség belső köréből került. Erről a szóban levő czikkröl még azon fölül M. B. úrnak tudomása volt, hogy azt a «Nyirvidék» szerkesztője irta. — Nem lehet, igazán nem maradhatok most Dolgom van még Düllőn, a zsidóval. Majd inkább máskor eljövök. — Hát legalább ezt a kis pogácsát vigye el. Megeszik majd La;ossal. S Mariska sebtiben becsomagolt egy kis hsrapni valót és átadta Battának, ki azt bebedugta köpenyege zsebébe. A mint ott ült a kocsiban, ugyérezte mintha égetné ez a csomag. Nemcsak testét hanem a lelkét is. Az egész család ott állt a tornáczon, ugy búcsúztak tőle, mig csak el nem indult a fogat. Mariska még akkor is utána kiáltott: — Aztán ne késsenek, hanem jöjjenek ki legközelebb Lajossal! S mikor már elhajtott, azok mindig tűnődve néztek utána és azt gondolták magokban, hogy: — Olyan furcsa volt ma az az ember! Djbray épen egy női arczkép nézésébe volt elmerülve. (nem a Mariska arczképe volt) mikor Batta berontott hozzá. Alig volt annyi ideje, hogy eldugja a corpus delictit. — Isten hozott! és várakozásteljesen nézett reá, a mint ott álltak szemben egymással a szoba közepén. Az pedig oda csapta sapkáját az asztalra ős végigvágta magát a divánon. — Htgyj nekem békét, az ilyen megbízásokkal! Inkább berohanok az égő tüíbe eüy fületlen gombért, mintsem mpgmondjam azoknak a szegény asszonyoknak a valót! S elbeszélte látogatását szószerint, a mint lefolyt. Aztán még hozzá tette azt is: Itt van a pogácsa, nesze, egyél. A mennyasszonyod küldte. Most pedig eredj magad hozzájok, vagy lődd főbe magad, vagy csinálj a mit akarsz, uem bánom, csak nekem hagyj békét. Éa többet nem avatkozom a dolgaidba! Dobray szó nélkül, megdöbbenve bámult barátjára, de azért uem lőtte főbe magát, sőt estére nagyon jól mulatott a szép Keudreynével . . . Szegény Miriska meg hiába leste napról napra a kis falusi ház ablakából a sárga violák mögül az ő szerelmes vőlegényét. Uottier Lajos.