Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

XVIII. évfolyam. szrlm. Nyíregyháza, 1897. január 24, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR VtEGTEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon, Előfizetési feltételek: po8tán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanit> uraknak égés-, évre csak Icét forint. Az előfizetési pénzek, megrendeléseis a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-lulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) íntézendők. Hirdetési dijak: A lap szellemi részét képező küldemények. a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni ... , . . „ „. . , , , , . . , Minden negyszer hasabozott petit sor eoysz r Bérmentetlen levelek csak ism-rt kez ktol köi]ése 5 k

r . többszöri közlés esetében 4 kr. togaatatnak el. Kincstári bélyeg ij fejé .en. minden egyes birA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 0 kr. fizetteik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint .10 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prtgában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. •->3482 K. _ , , . ,. , . I

8„

6 .Szabolcsvarmegye alispanjátol. A járási loszoigabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom, hogy az alább közölt pályázati hirdetményt hatóságuk területén közhírré tegyék. Nyíregyháza 1897. január 15-én. Mikecz János, alispán. 23482 K. 896. Pályázati hirdetmény. Nyíregyháza rendezett tanácsú városnál lemondás folytán inegüresedelt s évi GOO forint fizetéssel javadalmazott városi tiszti ügyészi állás betölthetése szempontjából pályázatot hirdetek s pályázni kívánókat felhívom, hogy életkorukat, minősítésükét s eddigi szolgálatukat igazoló okmányokkal ellátott s szabályszerűen felbélyegzett kérvényüket hozzám a folyó évi február hó 13-ik napjának délutáni 5 óráig nyújtsák be. (2—1) Nyíregyházán, 1897. január hó 15-én. Mikecz János, alispán. 23723. K. 1896. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Ibrány községben, a „Groák" majorban levő sertésállományban a sertésvész fellépett, s ez okból az ezen községben levő sertésállomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1897. január hó 16-án. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 250. K. 1897; Értesítem, hogy a sertésvész Vencsellő község határának a Tisza folyón túleső „Érhát" tanyai részében, Haas Mór gazdaságában fellépett s ez okból az egész Vencsellő község sertésállománya zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1897. január 16-án. Mikecz János, alispán. A „NYÍRVIDEK"

4 TÁRCZÁJA. Pardon, kisasszony! A lepkeszárnyu, könnyiivérii Víg múzsa egy szép reggelen Kopogtatás nélkül suhant be Szobámba s szóba állt velem. Micsoda ajk, micsoda nézés! Merő igézet volt a lány, Álmodni sem lehetne szebbet . . . — Pardon, kisasszony! ön talán — — Nem tévedek, bár szent igaz, hogy Nem jártam így a többivel, Vártam, hogy ön keres fel engem, Nem jött el ön — én jöttem el ! S hogy itt vagyok, ez önre semmi ? Még csak nem is siet felém ? Nos, egy-kettő, édes barátom . . . — Pardon, kisasszony ! — szóltam én. Ón fél, szegény fiú! de semmi, Majd megtanítom én magát; Ha megteszi, mit úgy is óhajt, Csak nem hiszi, hogy már megárt ?! Nos, lopjon egy csókot, ki tudja A másikat nem kéri-e ? S ha kapja, mim lehetne nékem . . . — Pardon, kisasszony ! senkije ! Eh, ostoba! mind semmi néked Ez arcz, e vállak, e kebel ? Hogy benne tűz ég, s mindegyikről Ezer poéta énekel ? ! Értem zú / tapsvihart a színház, Értem ragyog a tánezterem, Értem verekszik a kaszárnya . • . — Pardon, kisasszony! ismerem. folyó évi januar czikke, mely ezen szószerint akként Nyíregyháza belügyei a vármegye és a hírlapot olvasó közönség előtt. Menyhért János ügyvéd úr és Nyíregyháza városának legközelebb megválasztott képviseleti tagja a közügyek iránti puritán, meleg érdeklődése által vezéreltetve, jóuak látta Nyíregyháza városának képviselőtestületét és tisztikarát Szabolcsvármegye 1896-ik évi deczember hó 30-án tartott közgyűlésében „vehemens, szenvedélyes hangon" megtámadni és minden kihallgatás nélkül fejvesztésre ítélni, azon állítólagos hivatali bűncselekmény miatt, hogy „Nyíregyháza városáuak u. n. jogföldeit felsőbb jóváhagyás nélkül eladták, fortélyos utakon a vevőkre át is telekkönyvezték, — a jogtalanul eladott földek árát incassálták és N\iregyháza városának határozata ellenére abból a város egyik adósságát kifizetni elmulasztották." Nem volt alkalmam ezen fényes vádbeszédet hallani; mert a megyei rendkívüli közgyűlésnek utolsó órájában, tehát akkor volt véletlenül elmondva, amikor 15 — 20 bizottmányi taguál több már nem volt jelen. De hogy Menyhért János ur tényleg ezeket mondotta, azt minden kétségen felül helyezi az ugyanezen alkalommal jelen volt és a megye által e tárgyban meghozott határozathoz hozzájárult dr. Mezőssy Béla országgyűlési képviselő úrnak a Nyírvidék 10-iki számában megjelent „botráuyosan erős dolgot" idézi és ez által a nagy érdemű uj Cátónak hervadhatatlan babér koszorút fűz homloka körül. Ezen czikkre ugyan megjelent a Nyírvidék folyó hó 17-iki számában a hivatalos vármegye szellemét híven visszatükröző válasz; de ennek megírója „tisztán látása" daczára nem a dolog lényegével, hanem csak a tünetekkel foglalkozik. Ismersz? Nem ismersz, sült bolond vagy, Szép szóra sem tudsz hajlani, Máskép velem jönnél, ha hivnak Az üdvösségnek karjai! Velem dicsőség útja biztat, Elismerés, aranyhegyek, Míg nélkülem tüskés az útad . . . — Pardon, kisasszony! nem megyek! Nem jösz? Maradj hát! 0 ha tudnád: Egész világ engem szeret: Örvend, ha látja, mint mosolygok, Búsúl, ha látja könnyemet. Ezernyi csók csitítja ajkam, Ha néha esd a vigaszért, S ezernyi ajk örvend e csóknak . . . — Pardon, kisasszony! ép azért! Megvagy! Hja, a világ van érted, És nem te érte! Nyitva van A zár, a biztos, csalhatatlan: Boldog vagy, ó boldogtalan ! Jövel tc, kisded szalmakunyhó, Fölötted békenap ragyog. . . . Boldog vagy — és nekem bevallód? — Pardon, kisasszony! az vagyok! S a lepkeszárnyu, könnyüvérii Szép múzsa úgy lebbent tovább, Hogy látni nem tudtam szemében A csábító fény mámorát. Tán köny fakadt, pagy gúnyos árnyék Vonúlt el a pillák alól? . . • Susogva mondom még utána: —- Pardon, kisasszony! — s nincs sehol. Giuseppe. Éppen azért én, mint aki Nyíregyháza városa képviselőtestületének az 1875-ik évtől kezdve folytonosan tagja vagyok, jogomban és elmulaszthatlan kötelességemben állónak tartom, hogy a Menyhért János úr és vele teljes solidaritást vállalt dr. Mezsóssy Béla ur becsületbe vágó vádjaira már most, a megtartandó vizsgálat előtt nyilvánosan válaszoljak. Megvallom, miszerint az volt az első szándékom, hogy a fent nevezett két jogtudor úrnak a megye és a hírlapi közönség előtt Nyíregyháza városa ellen emelt nagy hangzatu vádjaira egyszerűen azt fogom válaszul a hírlapba iktatni, hogy: állításaik teljesen valótlanok. — Ezzel is bizonyosan elértem volna azt, hogy ők ezeu, prókátori fnrfang-sugalta merész állításaikat akár a felsőbb hatóság, akár az igazságosan itélő nagy-közönség előtt beigazolni soha, de soha sem tudták volna. De bár nagyon jól tudom azt, hogy úgy a törvényes téren, mint a közérdeket suverain joggal ellenőrző közvélemény előtt kivétel nélkül mindenki — legyen az a társadalomban a legelső vagy a legutolsó — akár egyes ember, akár erkölcsi testület ellen nyilvánosan kifejezett bárminő vádálfitásait, még ha ez a becsületbe nem vág is — begyőző bizonyítékokkal támogatni tartozik, — én nem érem be az egyszerű tagadással, hanem kétségbe nem vouható bizonyítékokra hivatkozom, amelyeket részint Szabolcsvármegyének, részint Nyíregyháza városának hivatalos iratai között az általam megjelölt számok alatt mindenki eredetben megtalálhat és minden „el fogú Int Innal itélö" teljesen igazaknak elismerni fog. A Menyhért és Mezőssy urak által emelt vádak legsúlyosabbika az, hogy: „Nyíregyháza városának úgynevezett jogfóldeit felsőbb jóváMegbizatás. Nagyou előrehaladott stádiumban volt már a mulatság. A banda húzta szakadásig, mintha egymást akarták volna tulliczitálni a czigányok A petróleumlámpa alig pislákolt a nagy füstfelhőben, sárgás fényét homályos i-ugárkör övezte. Az asztalt körülülök megelégedetten, kipirult arczczal néztek egymásra, bodor füstkarikákat eregetve. Aztán mindegyik egyszerre kezdett beszélni, a nélkül, hogy a magok hangját is hallhatták volna. A kis kadét e?y üres savanyuvizes üveget húzogatott Tégig a nagybőgő vaslag húrjain, pokoli zajt idézve elő vele, mialatt torkaszakadtából énekelt: Ilyen ember kell nekfiak, Ilyen ember pompás, Kinek feje nappal is Csupa meró lámpás. Az asztalnál hárman hahotázva kezdtek kontrázni neki, a negyedik rovására. Ez a kopasz Horváth Bogdán volt a doktor. Fól is ugrott nagy hirtelen s a fogasról levett sapkáját a fejébe nyomta. Rajta ugyan nem foguak ki. Most nevessenek. A fizető pinczér kitűnő flegmával lehetett megáldva, mert hortyogása csaknem érvényesült ebben az őrült lármában is, a mint a szomszédos benyílóban a fekete bőrdiványou végignyutózva aludt. A borfiú meg tátott szájjal vigyorogva bámult a kályha mellől a társaságra. Csak olyankor komolyodott el egy-egy perezre, a mikor végignézett a hosszú fehér asztalon. Mikor hozza ő azt rendbe! Még ha mindjárt elmennének is. Pedig már háromra jár az óra. Először a kopasz Horváth tűnt el. No az már nem számit. Csak nagy sokára szokott elkerülni s akkor nem igen Iehett többé hasznát venni. Aztán a kadét kötötte fel oldalfegyverét a szürke köpenyen át s katonásan összeütve bokáját, tisztelgett feljebbvalóinak. (A kölyök színjózan volt.) Azok nem is veték észre távozását. Három főhadnagy maradt ott, erős borközi állapotban. }tai számunkhoz egy iv melléklet va-t csatolva.