Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-20 / 25. szám

,,IN Y í R V t D É K' miguk által, hanem oltás utjáu szaporítanak. A legjobb faják: a gömbakácz, a besouiana, mely koronájának la positása által fasorok (allék) alakítására ha-ználtatik, a szurokakácz, kis, sürü, világos rózsaszínű virgával, a rózsaszínűén virágzó akácz, mely cserj i alakban ápol tátik. A deczlisueana, nagy, hosszú rózsaszínű virágával, a monop'.ylia nagy, egyedül álló leveleivel, mely inkább fUg,'ő ágakat mu'af, a tulajdonképp függő akácz, kis levelekkel és a gulaakácz. Hi ezen faj'ákat nemesíteni akirju'í, u^y ez egy üvegházban köanyeu eszközölhető. Hi kézből két éves növényeket nemesítünk és cserépbe ültelünk, a melegházban valamennyi galy könnyen kinő. Legtöbbször azonban a közönséges akáczok törzseit koronamagasában fogjuk nemesíteni még pedig a faiskolában. Ezen nemesítés mindizonáltal nem mindig sikerül azon biztonsággal, melyet elvárunk; a követ kezőkben erre nézve egy tapasztalatot ir nk le. Az akáczok nemesítésének sikerülte nem annyira a kivitel tói függ, mint inkább az időtől, melyben ezt teszszük. A hajtás előtt oltott galyak a szabadban nehezen fogamzan k, miután nem azonnal nőnek a törszhöz és a levegőn kiszáraduak. S ha a galyak a virágzás előtt oltatnak, még akkor se kielégítő az eredmény s ha a legerősebb virágzás után látunk,hozzá, csak akkor fogam zik meg mind :n galy, s a hajtás nagy melegben juuius végén vagy julius elején gyors. A zöldoltás, mint a szőlő tőnél, az akáczoknál is megkiséreltetett, minden nagyobb eredmény nélkül azonban; itt ott fogamzott u^yan egy galy, az eredmény azonban uem volt kielégítő, c-ak a virágzás utáni nemesítésnek van sikere, de akkor is jól őrzött galyakkal. — A regi osztrák értékű rézváltópénz bevonása. A m. kir. pénzügyminiszter f. évi május hó 23 án a következő rendeletet adta ki az ausztriai értékű 1 kraj czáros és '/

2 l.rajczáros rézváltópénz bevonása tárgyában. A koruniérték megállapításáról szóló 1892. é.i XVII. t. czikk 21. § ábau nyert felhatalmazás alapján, az osztrák c-t. kir. pénzügyminiszter uiral létrejött megállapodás szerint az ausztriai értékű egy kros es a fel kros réz váltópénz bevoná-át a következő módozatok mellett rendelem el: 1. Az au ztriai értékű 1 krajezáros és s/io (fel) krajcíárüs rézváltópéuz 1898. évi julius hó 1 ével forgalmou kivül helyeztetik, Euuéifugva ezek az érmek a magánforgalomban már c-.ak 1898. évi junius bó 30 áig fogadandők el uévértékükbeu, illetőleg az 1892. évi XVII. t. ciikk XIII c.ikkében megállapított fizetési értékükben, 1892. XVII t. c. 21. § áuak b) pontja értelmében. 2. A jelen rendelet életbe léptéuek napjától fogva a m. kir. állami pénztárak ós hivatalok a náluk meglevő vagy hozzájuk befolyó ausztriai értékű egy krajezáros ós félkrajezáros rézváltópénzt többé ki uem adhatják. Ellenben a m. kir. állami pénztárak és hivatalok tartoznak bezárólag 1899. évi d c/ember hó 31 i .éig névértékben, illetőleg az 1892. évi XVIII törvényezikk XIII. czikkében megállapított fizetési értékben, fizetés kép vagy beváltás végett elfogadni, még p°dig az 1892 XVII. törvényezikk 21. §-a értelmében fizetéskép 5 frtig, illetőleg 10 koronáig, beváltásként a váltó pénztáraknál korlátlanu. Váltópénztárakként működnek: a m. kir. közpouti állampénztár, a budapesti és zágrábi állam pénztárak, a debreczeni, eszéki, fiumei, győri, kassai, kolozsvári, n gyszebeni, pozsonyi, szegedi, és temesvári m. kir. adóhivatalok. Ezenkívül föl vau hatalmazva minden pénztár, hogy meglevő készletét és saját szükségletét figyelembe véve, váltásokat eszközöljön. 1899. évi deczember hó 31-ike után ezeket az érmeket az állami pénztárak ős hivatalok sem névértékük, sem anyag értékük megtérítése mellett többé nem fogadhatják el é3 1899. évi deczember hó 31-évél az egy krajezáros és félkrajezáros érmek beváltását illetőleg az államnak mindennemű kötelezettsége megszűnik. 3. E rendelet 1897. évi julius hó 1 én lép életbe. za'ául nevetve rebesgették, hogy Tárnok remény telenül szeret. Valóban, uevetséges e feltevés, ha megnézzük a daliát. Már már utóiéri az amazont. — Megálljon, R-ineé ! A szép asszony megsuhintja lovaglóostorát s csak azért sem áll meg s c<ak azért is még erósebb vágtatásra biztatja paripáját. De a fekete sem akar még egy olyan korbácsütést kapni, mint amilyet most mért rá haragos gazdája! Óriási szökésekkel tör előre. A távolság egyre fogy közöttük s most már csak két lépésnyire van a fehér mögött. — Megálljon, R'nneé, beszédem van önnel! -- Én most szarvast hajtok! kiált vissza a delnő, kipirult arczát büszkén hátravetve. — Éa meg magát üldözöm, ha a világ végéig is! — Ott sem fog utóiérni! — Vigyázzon! Ott árok van! Álljon meg! De a szép asszony, ahelyett, hogy megállott volna, sarkanytyuba kapta lovát s ugy repült át a széles árkon, mint a gondolat. Es' mégse menekülhetett. Lova éppen egy fituskóra ugrott s ugy megsértette az első ballábát, hogy vágtatását lépésre kellett változtatni. A dal ia ugyanabban a perezben ugratott át az árkon és ott termett a delnő mellett. — Az I,ten is segítségemre jött! Utóiértem. — Csak lovamat érte utó! — a maga lova! Akárhogyan volt is — de ott volt mellette, s ó nem futhatott már előle. Olyan balsejtelem vett erőt az amazon szivén, hogy alig birt magára nyugodtságot erőltetni. Elgondolta, hogy ő most olyasmit érezhet, mint a párbajozók, mikor szembe állnak egymással. Mert, párbaj lesz itt, az bizonyos! • Lépésben haladtak egymás mellett. A szép asszony keble ugy hullámzott ; nem lehet tudni: az érős lovaglástól-e vagy az erős felindulástól? A dalia csak nézte egy darabig, de nem szólt. Ugy égett a szeme, hogy szinte félni lehetett tőle. Dd a haugjt szelíden, lágyan csengett, mikor szólt: — Mért futott ugy előlem? Félt tőlem? — Félni? Nem szoktam! — Htt báutottam? — S'jtem, hogy fog bántani! - Ne m! Könyörögni jöttem. Könyörögni, hogy ne kínozzon tovább ezzel a fagyasztó közönynyel, mit velem szemben magára erőltet! Hiszen tudom, és miga sem tagadj i, hogy Vilmost, a férjét, nem képes sze remi . . . — Mtga pedig megfogadta bee ületszóra, hogy mihelyt asszony leszek, ezt többé elő nem hozza! És megfogadta, hogy sohse fogja az alkalmat keresni, hogy velem egyedül lehessen! mostanáig! És most azért fel ezen fogadásom alól ! Csarnok. Kenef

4. Hallali! Htllali! visszhangzik a rengetegbeu. Sárréti Vilmos tartja esküvője óta az első vadászatot. A néma erdőt hangossá teszi a kopók c^aholása; vadak nyugalmas tanyáját felzavarja a paripák fürge dobogása. vadászok ajkán vigan csattanóan szól a ki a lábainak A áltás: — Megtartottam — jöttem utána, hogy oldjon — Minek ? — Mert nem tudom — Hallali! Hó! Szarvasra bukkantak. U ána! Üldözni, kifárasztani a uemes vadat — mily fel ségés mulatság ! A vadászcsapat szétoszlik. Ki erre — ki arra vágtat el prüszkölő paripájáu, bizva szerencséjében, hogy ő talál rá a szarvasra, ő fog nyomába érni és ó nyeri el a „nap hőse" dicsőséges nevét. A többi közül, hatalmas ugrásokkal előretörve, kiválik, egy hófehér mén — és feltüuő szépségű úrnője kormáuyzása szerint — erősen nyugotnak vágva csakhamar eltűnik a vadászok szeme elől. A szép delnő Sárréti Vilmosnak, a hizigazdának, félesztendő óta felesége: Reneé. A hófthér mén csak ugy repül a könnyű teherrel; a szép asszony félig leoldott aranyszőke haja is mintha repülni segítené. Hát nem megy vele senki? De ki is törődnék itt mással, mint a szarvassal?! Mindenki a saját dicsőségét siet keresni. Nem sokára az egész csoport szétoszolt minden irányban. — Hallali! Hallali! De, mégis eszébe jutott valakinek a szép asszonyhoz kíséretül szegődni. íme, oldalvást jő vágtáivá egy deli lovas. A fekete piripa eleje csupa fehér a tajtéktól, mit erős futásközbeu a szügyére szór. Tárnok Pista a lovas, megragadó alak. Az a hire, hogy ellenállhatatlan, pedig sohse látta ót senki hódításokra törekedni. Birátai ennek magyaráazt tovább megtartani! — Ugy nem becsületes ember! Megállította biczegő lovát s bátran a szemébe né zett a férfinak. — Ismét ez a hideg fagylaló okosság! Ismét ez a haragos arcz! Azért haragszik rám, mert erósebb a szerelem, mint az akaratom? Hiszen maga is szeret engem ! — De bennem erósebb az akarat a szerelemnél! — Nem igaz! . . . Félsz megszegni esküdet mit az oltár előtt erőszakolva tettél! . . . De szeretsz! Kell, hogy szeress, s én akarlak szeretni! . . . Csókodra vágyom . . . mert megkóstoltam a mézét, mikor még leány voltál ... óh, most sokkal édesebb lehet az! Az ölelésedre vágyom, mert jogom vau hozzá. Mert nekem is megesküvél: hogy ha más felesége lész is, azért te csak engem fogsz szeretni! — És szeretlek is, amiut megesküvém ! — Hát szeress! Jöjj . . . Csak a jogomat köve telem . . . könyörgöm . . . Akarlak szeretni . . . Jöjj, ugy, mint akkor! Oh, . . . akkor! . . . Azt hittem, a mennyországban vagyok! . . . Hát jöjj . . . ölelj meg ugy mint akkor! . . . Csókolj meg ugy, mint akkor! . . . Szeress ugy ... — nem! . . . Szeress jobban, mint akkor ... Éles! .. . Reneé! . . . A szép asszony zavartan nézett a földre . . . ajkai mozogtak . . . mintha azt rebegték volna: „Távoz tőlem, Sátán!' Aztán fennhangon szólt: — De, most már van férjem ! — Akit uem szeretsz! — De becsülök! — Az nem boldogság ! — De becsület. Ezt már olyan önérzettel mondta, hogy a férfi egészen eszét vesztette . . . (Vége következik.) KÖZGAZDASÁG. Használjunk szecskázott almot. Mindössze néhány éve annak, hogy a gabonaárak felényire is leszálltak, s már is nem egy gazdaság üzeme olyan változást szenvedett, hogy a szalmának nem bővében, de határozottan szűkében van. Minden belterjes gazdaság törekszik a búzánál jövedelmezőbb anyagokat termeszteni, törekszik főleg az állattenyésztésre nagyobb sslyt fektetni, s igy egyrészt apad az alomnak való szalma, másrészt szaporodnak az állatok s igy több alomra lévén szükség, gondot okoz ezen többletnek a beszerzése. Mielőtt azonban vásárolt szalmához vagy egyéb alomanyaghoz nyúlnánk, kisértsük meg az alomszalma előzetes felszecskázását, mert ez által igen sok szalmát takarítunk meg, s a szecskázott alommal még sok egyéb figyelemre méltó előnyt is érüuk el. Mielőtt ez állításomat indokolnám, felemlítem, hogy a praktikus angol gazda már igen régen szecskázott almot használ, s igy okvetlenül az eljárásnak haszonnal kell járni. A kivitel kétféleképen történheiik; a szalmát vagy mindjárt a kazalból vágjuk a kazaivágó kés segélyével, körülbelül 20 cm. hosszúságra, s ennek a könnyű munkának még az a haszna is meg vau, hogy a kazal vágva lévén, nem kuszáltatik ös3ze, folyton tisztán tartható és nem ázik be, vagy pedig, hogv a szalmát magában az istállóban, illetve a takarmánykamrában szecskavágóval vágjuk az emiitett hosszúságra. Ha cselédeink annyira el volnának foglalva, hogy ezen munkatöbbletet tényleg uem végezhetnék, egy félig penzióban levő cselédre vagy napszámosra kellene bizni, a ki egymaga minden megerőltetés nélkül napoma 80—100 drb szarvasmarha részére elegendő szalmát felszec^kázhat; e czimeu tebát a napi kiadás legfeljebb 50 krra rúgna. Ili azonban ezen csekély kiadást szembe állítják azzal a nagy, legalább is ötszörös elóuynyel, melyet á szecikázott alom nyújt, be fogjuk látni, hogy az alít jöhet számításba. A rövid almot először is sokkaltá gyori-abban és egyenletesebben lehet az állttok alá teregetni: a szalmának ez alakban több nyílása lévén, több nedvességet is vesz magába, miután egyenlt-teseb beu lehet elhinteni, jóval kevesebb szükséges belóle s a kitrág. ázás alkalmával is a tisztán maradt gs&lmát könnyebb elválasztani a ganéjtól, mint a hosszú szalmát. A hosszú szalmánál ugyanis vagy a ganéj is bent marad az istállóban vagy a jó, a még használható szalma is kivándorol a trágyadombra. A rövid szalma továbbá sokalta gyorsabban és jobban korhad a hosszúnál, s ez áll különösen a birkaistáilóra vonatkozólag, a mi nem jeleutékeny előny a trágya minősége tekintetéből. Az ilyen trágyát gyorsabban lehet felrakni, a munkásoknak kevesebb a vesződségük, s igy a munkával a gyöngébb egyének is megbirkózhatnak. Minden praktikus gazda tudja, hogy milyen kinos munka a hosszú szalmás trágya rakodása mely az embereket erejökön túli erőfeszítésre készteti; villanyelek törnek ketté, s mert felette nehéz a rakodás, egy szekér se rakodik meg teljesen, az igás állat úgyszólván csak sétál, mig a béres majd agyondolgozzt magát. A lerakás és teregetésnél ismétlődik ugyan az a mulatság; a béres nem tudja lehúzkodni a hosszú szalmás trágyát, mely Útközben a rózásiól összeülepedett, a teregető asszonyok meg ide-oda czibálják az összegubanczolt szalmacsomókat, a nélkül, hogy tisztességesen teregetni képesek volnának, s mire a nap lealkonyodik, az eredmény kevés és rossz munka. Jön azután az eke, hogy a nagy fáradsággal elteregetett trágyát alátakarja. A hosszú szalma azonban a kerekek közé csavarodik, majd meg az ekevas előtt torlódik meg, daczára a trágyát behúzó napszámosok fáradozásának, kiknek munkája sz'ntén egyenetlen é9 tökéletlen; az eke folyvást fel van tartóztatva, s minden igyekezet daczára nagyon sok trágya marad takaratlanul. Az eke után jön a gonosz indulatu fogas, mely az oly nagy fáradsággal alátakart trágyát Í9mét előhuzkodja legalább fele részben, hogy a vetőgépnek is legyen egy kis mulatsága. A vetés tetőzi be azutáu az egész dolgot. A gépnél minden rendben van, a megfelelő nagyságú kerekek pontosan beállítva, a vetőmag ugyancsak pontosan kimérve, nehogy haszontalanul pazaroltassék a mag. A vetőgép megindul, azonban minden öt perezben hangzik az állj vezényszó, mert általános az eldugulás. Az ösztökét kezelő ós hátul futkosva, verítékben fürdő vetőmuukás minden fáradsága hiábavaló és hasztalan ez átkos hosszú szalmás trágyával szemben. A súlyokat leszedte a gépről, mire általános megkönnyebbülés következik, sőt a munka gyorsabban is halad, mert a könnyű saruk átugranak a kiálló trágyán, csakhogy természetesen a mag nem jut a földbe. Az ilyen apróságokat azonbau ki venné tekintetbe, a,fődolog, hogy elkészüljünk A henger ezután szépen elsimítja az egészet s csak a kikelés alkalmával sül ki, hogy mennyire foltos a vetés. Ennek a gordiusi csomónak nincs más megoldása, ezeket a veszteségeket és kellemetlenségeket másként nem kerüljük el, mintha a hosszú szalmás trágya felett kimondjuk a halálos Ítéletet, vagyis az istállóban csak szecskázott almot használunk. Egy évi kísérlet és kitartás s az alom szecskázását többé abba hagyni nem fogjuk. Ky. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1897. junius 19 én. A gabona-CBarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kiló 7.70 Rozs 100 » " 5.65 Árpa 100 > 4.80 Zab 100 » 5 30 KukoriczalOO > 3.89 Köles 100 > 3 80 Paszuly fehér > —.— Szesz literenként 16

3/» Piaezi árak. Borsó 1 kiló Lencse Mund-liszt Zsemlye-liszt Buza-liszt Barna kenyér-liszt 1 » Burgonya Marha hús 7,80 Borjú hús 5 75 Sertés hús 4.40 Juh hús 5 40 Háj 3 9) Disxnö-ziir 3 90 Szalonna _.— Faggyú (nyers 52>/» Zöldség Paprika —.20 írós vaj —.26 Eczet 1 • —.17 Széna 100 kiló —.15 Szalma (tak.) 100 » —.14 Bikía 1 köbmtr —.12 Tölgyfa 1 1 kiló —.04 1 — .52 —.62 -.48 —!so —.62 —.58 —.26 — .15 1 kiló 1.60 1 liter —.80 1 » —42 2.20 1.— 3.30 3 80 1 > 1 » 1 » 1 » 1 » 1 > 1 > 1 > csomó Felelős szerkesztő: INCZEDY LAJOS. Fómunka'árs: Dr. PROK GYULA. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Jutalomkönyvek szorgalmas tanulók jutalmazására nagy választékban FERENCZI MIKSA lionyvlíeresUedésben. Egyházak és iskolák kedvezményben részesülnek.