Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-20 / 25. szám

Melléklet a „flíyírvidék" 1897. 25-ik számához. urunk azon bölcs mondása: „Mindent megjavít a hivatásának magaslatán álló elégedett tanitó" s ügyszeretetével eloszlatja a nemzeti nevelés uljában álló akadályokat. Az 1868: XXXVIII. törv ényezikk szigoruau elrendeli a rendes iskoláztatást, kijelöli, hogy a rendes szorgalmi idő 10 hónapig, mezővárosokban legalább 9 hónapig tartson. És ezen népiskolai törvény minden szigora papiroson maradt s közel 30 év után a végrehajtó közegek nem képesek a (örvénynek érvényt szerezni. Legtöbb szülő csupán az őszi rnezei munkák bevégeztével, tehát október hó végével küldi fel tanköteles gyermekét az iskolába, már korán tavaszszal pedig bármily csekély dolog miatt visszatartja, sőt a szegénysorsuak egészen elvonják az iskolától. Ezen ósdi szokás nem csak falu helyen és nálunk a tanyákon észlelhető, hanem majd tninden mezővárosban. Vannak esetek, hogy kisebb házi- és családi mulatságok miatt otthon maradnak az elkényesztetett tanulók, vagy betegségc-t színlelve mulasztják a rendes tanórákat s ilyenkor a szülők vajmi gyarlók a gyermek hamisságát elpalástolni cs az igazolatlan tanóra mulasztásokat kimenteni. Több esetben a szülők szegénysége hátráltatja a rendes iskoláztatást, ha nem képesek tanköteles gyermekeiket kellőleg felruházni, tankönyvekkel ellátni, vagy a mezei munkák beálltával kénytelenek az idősebbeket a háznál tartani, hogy kisebb testvereik őrizet és felügyelét nélkül ne maradjanak. A tapasztalás tanúsítja, hogy ha a gyermek lálja szülői szokásait, a túlságos anyagi haszonlelést, a fukarságot, vagy nem éppen rendes életmódot, a gyermekek is utánozzák a ferde szokásokat, a fiu apja modorát vagy hibáját, a leány anyja hiúságát vagy erkölcseit sajátítja el. A szülői ház ferde nevelésén azután nem segíthet még a jó iskola sem. Hogy mily óriási munkál kell az ügybu?gó tanítónak végeznie ezen visszaélések némi megszüntetésére, azt csak azok tudják igazán megítélni, a kik a népnevelői pályán a jelzett akadályokkal küzdöttek s a kik az akadályokat teljes erélylyel elhárítani igyekeztek. No, de hála az isteni gondviselésnek, a művelt és értelmes szülők nagy többsége bellátta, hogy a jólét és boldogság alapfeltétele a helyes nevelés s arra törekesznek, miszerint gyermekeik rendesen látogassák a tanórákat, minden csekély ok miatt el ne mulasszák, figyelemmel kisérik tanulásukat és magaviseletüket s ezzel elősegítik az iskola nevelő hatását. A jó szülő gyermekét, mint legdrágább kincsét őrzi, félti és gondozza, őrzi a testi-lelki betegségtől, félti és óvja a rossz társaságtól, a rendetlen, könnyelmű élettől, gondos ellenőrzés és felügyelet által, szeretettel inti a jóra, figyelmezteti a tanulásra s a nemes erények követésére. A jó, gondos és okos szülő a legjobb nevelője gyermekének. A hol a szülők észszerűen, helyesen gondoskodnak gyermekeikről, a hol a gyermekek jó példa által munkaszeretetre, rendre, tisztességre és tisztaságra szoklattatnak, (ftt az iskolának a munkáján könnyítve van s ott a tanítás is sikeresebb eredményre vezet. Család- és iskolának, szülőnek és tanítónak kölcsönös és egyetértő közreműködésével, a helyes szoktatás rendszerével, gondos ellenőrzéssel, erélyes fegyelem gyakorlásával lehet a gyermek nevelését biztosítani, a gyermek eszét, szivét kiművelni s e két tényezőnek együttes és czélirányos működése előmozdítja majd a hazai népnevelés haladását. A jó tanitó és gondos szülő mellett a nemzeti nevelés haladásának igen fontos tényezője az erélyes szakfelügyelet. Nálunk a népiskolaszék, élén a ketlős elnökséggel, vezeti a népiskolák ügyeit, állapítja meg a tanitás módját, anyagát, kijelöli a megválasztandó tanítókat, felügyel és ellenőrzi a tanitók működését, gondoskodik a rendes iskoláztatásról, az iskolai épületek javításairól, a tanitók és szülők között netán (elmerülő panaszok és fegyelmi ügyek kérdésében elsőfokú bíróságot képez. Mindezen teendőknek legnagyobb részét azelőtt első sorban a lelkész végezte, jól-e vagy rosszul, az az ő tudományos képzettségétől, műveltségétől és jóindulatától függött, de hogy az ily felügyelő csalhatallansága sok panaszokra adott okol, azt a valódi tények beigazolták. Mióta azonban a népiskolai törvény életbe lépett, a népiskolák felügyelete az iskolaszékekre ruháztatott, mely aZt részint az iskolai kettős elnökség, részint az igazgató-tanító által gyakorolja. Ezen intézkedés bizonyult helyesebbnek, már a munkafelosztás elvénél fogva is; mert az iskola felügyelelét és ellenőrzését hárman jobban gyakorolhatják s a taneredmény megítélésében igazságosabban járhatnak el. Szerencsés körülmények között áll azon népiskola, a hol az iskolaszék tagjai tudomány kedvelő, művelt és igazságszerető egyének, kik felfogják, értik hivatásukat, örömest teljesitik azt, és szivököu hordják a népnevelés haladását. A hol az iskolai felügyelők a tanitás menetét figyelemmel kisérik, a tanitók működését igazán ellenőrizik és valódi szakfelügyeletet gyakorolnak, ott a nevelés útjában nincsenek akadályok, olt a nemzeti kulturának haladnia kell. Gyakran felmerül azon kérdés, váljon ki gyakorolhatja igazán a népiskolák felett közvetlen a felügyeletet? váljon alkalmas-e a tanitó a népiskolák felügyeletére ? E kérdésre a választ már régebben megadták hazai tanügyünk vezérférfiai és bebizonyították, hogy szakszerű felügyeletet csak az gyakorolhat az iskolában, aki maga is ügybuzgó szakember, aki tudja és érli a nevelés-tanítás módszerét, figyelemmel kiséri a tanitók szorgalmát, följegyzi tapasztalatait és a nevelés ujabb vívmányait, s azokat bölcsen igyekszik érvényesíteni. A szakszerű felügyelet megtudja különböztetni a tevékeny, kötelességét híven teljesítő, jellemes és szorgalmas tanitót; a nyegle, érdekeit hajhászó, csekély szorgalmat tanúsító, rendet és fegyelmet ignoráló tanítótól, aki nemes eszmékért tenni és áldozni képtelen, az ilyentől megvonja pártfogását. A szakszerű felügyelet folytonos tevékenységre buzdítja a tanitót, elismeréssel adózik hazafias törekvésének és nem hódol a hízelgőknek. A tapasztalt, képzett, művelt és erélyes tanitó mindenült alkalmas a szakfelügyeletre, kivált ha gyakorlati képességének, szellemi munkásságának tanújelét adta. Maga tanügyi kormányunk is nem egy derék tanitót emelt fel magas állásra, s a legjobb tanfelügyelők azok, akik előbb a nevelés lerén működtek és fontos hivatásukat lelkiismeretesen betöltői ték. Tekintélyt és tiszteletet sem parancs szóval, sem olcsó népszerűség keresésével, sem hízelgéssel szerezni nem lehet; a társadalom megadja az elismerést az igazi érdemnek, a tekintélyt a felügyelőnek és tanítónak egyaránt, ha arra szellemi tevékenysége, kiváló szorgalma és ügyszeretele érdemesítette. Hazánk kullurájának haladása igényli minden iskolánál az ügybuzgó és erélyes szakfelügyeletet, főleg a nemzetiségi vidékeken, hol az álpróféták hazaellenes tanokat hirdetnek, önző, retinens tanitók vezérszerepet hajhásznak és a hiszékeny népet ámítják: szükséges, hogy az aljas üzelmek elhárittassanak s a tévtanok hirdetői eltávolíttassanak. Az önzetlen hazafias lelkesedés szent lángja vezesse a második ezredév küszöbén a jó tanítókat, a müveit gondos szülőket és erélyes felügyelőket a nemzeti nevelés haladásának előmozdítására, tegyék az iskolát a magyar hazafiúi érzés tűzhelyévé, hol a jó tanitó nemzeti szellemben nevelje növendékeit, hol a szülők és felügyelők, a nemes tettek és a haza iránti áldozatkészséget szeretettel fejlesztik és ápolják; ott majd megszűnnek a nemzeti nevelés haladását gátló akadályok s édes hazánk minden vidékén, minden rétegében elterjed az igazi hazafias érzés és öntudatos hazaszeretet. *) Pazár István. A kerékpározás szabályozása. A m. kir. belügyminiszter a kerékpározás egységes szabályozása tárgyában az alábbi körrendeletet bocsátotla ki valamennyi törvényhatóságnak. A kerékpárral való közlekedés, ugy kedvtelésből, mint gyakorlati czélból mindinkább terjedvén : szükséges, hogy az ily gépekkel való közlekedés a közbiztonság, közrend és a szabad közlekedés biztosítása érdekében országszerte egységesen szabályoztassék. Ennélfogva a kerékpárral közutakon és köztereken való közlekedés tárgyában, az 1879. évi XL. t.-c. l.§-a alapján a következőket rendelem el : 1. §. A kerékpár különböző alakjaiban és szerkezeteiben könnyű járműnek tekintetik s a kocsiközlekedésre nézve közutakon, utakon és tereken követendő általános szabályok, a dolog természetéből folyó eltérésekkel, a kerékpárokra is alkalmazandók. 2. §. A kerékpárral való közlekedés általában csakis kocsiutakon engedtetik meg. Amennyiben a kocsiút rosszasága a kerékpárral való haladást lehetetlenné tenné, ugy a helyi hatóság kivételesen megengedheti a gyalogulaknak e czélra való fölhasználását, de csakis a lépésben menő ember haladását felül nem muló sebességgel. A törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett (anácsu városokban a rendőrhatóságok, vármegyék más területein pedig az illető járás főszolgabirái loljogositvák, hogy bizonyos közutakon vagy tereken a kerékpárral való közlekedést rendeletileg egészen, vagy részben, vagy a napnak csak bizonyos meghatározóit időszakára — eltilthassák; e tilalom az illető ut két végén láthatólag jelzendő. 3. Minden kerékpár, vagy ebez hasonló szerkezetű gép, irányító, lekező és legalább 30 méternyi távolságra hallható csöngő készülékkel, valamint elől lámpással legyen ellátva, mely a sötétség beáltávai meggyújtandó. A lámpás üvege színes nem lehet. Világító anyagul gyertya, olaj vagy kissebbfoku villamfény alkalmazható. 4. Minden kerékpáros köteles gépét kellő elővigyázattal kezelni és vezetni. A városok és községek belterületén kerékpárral túlságos gyorsasággal, vagyis a kétfogatú könnyű kocsik rendes sebességénél gyorsabban előhaladni, versenyt futni, közlekedési eszközöket, embereket és állatokat körülkeringeni s általában bárhol olyasmit elkövetni, mi a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztethetné, a közlekedést akadályozhatná, vagy a lovakat és egyéb állatokat megriaszthatná — tilos. Kapukon át, egyik utczából a másikba való befordulásánál, utczakeresztezéseknél, közutakkal határos telkekről kifutás, vagy ilyenekbe befutásnál s mindenütt, ahol a kocsi, lovas vagy gyalog közlekedés a rendesnél fokozottabb mérvű, csakis lassan, vagyis a gyalogos rendes sebességével szabad kerékpározni; sőt esetleg köteles a kerékpáros a szükséghez képest vagó a rendőrközeg figyelmeztetésére gépéről leszállva, ezt mindaddig kézen vezetni, mig az úttest ismét szabaddá nem lesz. 5. §. A haladás írán'ában álldogáló vagy járó-kelő közönség a kerékpár vagy ehez hasonló gép közeledtére hangos csöngetéssel, kellő időben és jól hallhatóan figyelmeztetendő. A városok és községek belterületén, utcza kereszteződéseknél az óvjelzés mindenkor megadandó. 6. §. A kerékpáros gépén, ha csak helyi akadályok nincsenek, mindig útpályája baloldalán haladjon s az ellenkező oldalra — amennyiben ott kíván megállani, mindaddig nem fordulhat, mig czéljához közel nem ért. Egyik utczából a másikba kanyarodás jobbra hosszú, balra rövid ívben teendő meg. Szembejövő kocsiknak, kerékpárosoknak, lovasoknak, nagyobb csoportoknak stb. a kerékpáros kellő időben és módon balra térjen ki. Ha ezt a helyi vagy egyéb körülmények meg nem engednék, mindaddig megállapodni, esetleg leszállani tartozik, mig a pálya ismét szabbaddá lesz. Hogy ez a kerékpárosnak megkön*) Az ág. ev. népiskolák ez évi értesitöjébő'. nyittessék: szükséges etében a szembejövő kocsik, lovasok stb. lehető lassan haladjanak s ezek is kötelesek a szembejövő kerekparosoknak kellő mérvben kitérni. 7. §. Kocsik, lovasok stb. megelőzése jobbra gyorsított menetsebességgel történjék. A kocsi, adott figyelmezteto jelre, szükség esetén annyira köteles balra kitérni, hogy a kerékpáros veszély nélkül elmehessen mellette. Az utak szögletein és keresztezéseken, hidakon kapualjakban, alagutakon s mindenütt, ahol a úttest kocsik s más járművek közlekedése mialt szűknek bizonyul — tilos a megelőzés. 8. §. Ha a kerékpáros észreveszi, hogy a ló a kerekpár láttára megbokrosodik, vagy hogy ha egyébként a kerekpárral való elhaladás az emberek' testi biztonságát, veszélyeztethetné, tartozik gépéről leszállni. 9. §. Zárt sorokban menetelő katonaságnak, temeteseknek, nyilvános fölvonulásoknak, udvari hintóknak, postafogatoknak, szereikkel mentésre siető tűzoltóságnak és mentőknek, valamint a közutak föllocsolását \egzo járműveknek ugy az előre haladó, mint a szembejövő kerékpáros, gépével kitérni köteles. Ha ezt a helyi viszonyok meg nem engednék, tartozik azok elvonulásáig megállani. 10. §. Több kerékpárral egymás mellett haladni csak ott szabad, hol ezt a közlekedési viszonyok megengedik; ha a pálya szűknek bizonyulna, kitérni és megelőzni csak egyenként szabad. 11. §. Közutakon a mutatványok sorába tartozó, nem rendes módon való kerékpározás tilos. 12. §. Tilos a kerépárokhoz, vagy hasoló gépekhez ebeket zsinórral vagy egyébként odakötve fultatni. 13. §. Kerékpár versenyek, tömeges kerékpáros fölvonulások csupán erre alkalmas helyeken, illetve utvonalakon és időben, az illetékes helyi rendőrhatóság előzetes engedélyével és ez által előirt módozatok betartásával rendezhetők. 14. §. A kerékpárosok egyfelől jelen általános szabályok, valamint az erre vonatkozó helyhatósági különleges rendelkezések betartására kötelezvék; másfelől azonban akár kedvteléstől, akár gyakorlati czélokból űzött kerékpározásuknál hatósági támogatásra és védelemre igényt tarthatnak. 15. §. Kutyáknak a kerékpározók utáni uszítása tilos, valamint kerékpározó után iramodó kutyáját gazdája vagy hozzátartozója visszahívni köteles. 16. §. A rendőri közeg fölszólitásának s rendelkezéseinek a kerékpározók engedelmeskedni tartoznak, — úgyszintén kötelesek a rendőrközegek fölszólitására megállani s ezek kívánatára magukat igazolni: a magukat igazolni nem tudó kerékpárosok kötelesek gépjüket kézen vezetve az illető rendőrközeget a rendőrhatóság legközelebbi helyiségébe követni. 17. §. A kerékpárokra rendőri vagy egyéb cziiuü dijak a helyhatóságok által csak belügyminiszteri jóváhagyás után vehetők ki. 18. Jelen rendeletem ellen vétők vagy csekvők rendőri kihágást köveinek el s amennyiben cselelekményük vagy mulasztásuk a magyar büntető törvények, vagy az 2890. évi I. t. cz. valamely szakaszába nem ütközik, — 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetéssel, visszaesés esetében pedig 8 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbünteséssel büntetendők. Ezen kihágásokat illetőleg serdületlenekre nézve az 1879. évi XL. t. cz. 27. §. iránytadó. Ut. Ezen renderő kihágások fokozatos elbírálására a 38.547/1880. szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet 8. §-ában fölsorolt rendőrhatóságok illetékesek. 20. A pénzbüntetésekből befolyt összegek az 1892. évi XXVII. t. cz. 3. §-ában jelzeit czélokra fordítandók. 21. g. Jelen rendeletem 1897. evi julius hó 1-én. lép éleibe, amely napon minden e tárgyra vonatkozó eddigi ellenkező liatározináey vagy rendelkezés hatátyát veszti. Miről a törvényhatóságot jelen rendeletem pontos és szigorú betartása, illetve végrehajtása végell ezennel értesítem. Budapesten, 1897. évi junius hó 3-án. Perceel, s. k. Tanügy. A nyíregyházi községi polg. leányiskola növendékeinek évzáró vizsgálatai a központi elemi iskola dísztermében a következő sorrendben tartatnak meg: junius 23-án reggel 9 órakor az I. osztály vizsgálata, junius 23-án d. u. 3 órakor a II. osztály vizsgálata, junius 24-én reggel 9 órakor a III. osztály vizsgálata, junius 24-én d. u. 3 órakor a IV. osztály vizsgálata, junius 25-én reggel 8 órakor mind a négy osztály tornavizsgálata, junius 25-én délután 5 órakor az iskola évzáró ünnepe a következő sorrendben: 1. Dalok, énekli az intézet dalosköre. 2. Igazgató jelentése az 1896/7. iskolai évről. 3. Gedővár asszonya, Kiss Józseftől. Szavalja: Szilágyi Ilona IV. oszt. növ. 4. A tudós macskája, Arany Jánostól. Szavalja Czinczár Blanka I. oszt. növ. 5. „Egy szalmaszál története", irta és felolvassa Szabó Kata IV. oszt. növ. 6. Magyar dalok. Éneklik a IV. oszt. növendékei. 7. Az obsilos, Garay Jánostól. Szavalja Lefkovits Júlia III. o. növ. 8. A kis, mama, Gabányi Árpádtól. Szavalja Nagy Anna II. o. növ. 9. Júdás, Várady Antaltól. Szavalja Milotay Erzsi IV. oszt. növ. 10. Ösztöndijak és önképzőköri jutalmak ktosztasa. 11. Dalok, énekli az iskola dalosköre. A vizsgálatokra és a záróünnepélyre a tekintetes iskolaszék tagjait, a szülőket és az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívom. Nyíregyházán, 1897. junius 19-én. Bölcsházy Vilma, igazgató.