Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-16 / 20. szám

I. Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 20-ik számához. rozsszemeken kivül 8 darab kályhafiókot is találtak, melyeket Fráikel Soma gávai földbirtokos úr a szabolcsmegyei múzeumnak ajándékozott. Ezen belől többnyire füstös kályhafiókoknak egyike két domborművű pávaalakokkal vau diszitve, melyeknek egyike kétfejű. Szakértők nézete szerint byzanthi Ízlésre vall, és így valószínűleg népvándorláskori, s talán a hűnok idejéből származik. Ugyanezen épületnek alapozása alkalmával egy réz dirhemet — persa pénzt — is találtak, melyet Vojtovics és Bírzó épitész urak múzeumunknak aján dékoztak. Az érem ,még megh itározásra vár. Minden valószínűség szerint vagy a honfoglalás, vagy a tatárjárás idejeből származik. Ezeken kivUl Korda Lajos pazonyi földbirtokos úr, ki pír hónap előtt mult századbeli gyönyörű magyar bimzőmintáknak szépen rajzolt és festett képeivel gaz dagitotta múíeumuukat, most ismét művészi rajzát hozta be a pazonyi ref. egyház tulajdonát képező három edénynek. Egyik egy arany kehelyt ábrázol, művészi kivitelű, és liliomokkal levén diszitve a XV-ik századból Nagy Lijos, vagy Róbert Károly idejéből származik. A másik egy arany tányért ábrázol, melynek szélét egy kereszt díszíti, de amely későbben kivakartatott. A harmadik egy ón keresztelő kanna, szép alakzatú, díszítés nélkül. Nagy szolgálatot tennének a lelkész urak a magyar ötvös művészet történetének érdekében, ha az egyházuk birtokában levő, a mu't századokból származó egyházi edények ösmertetését lehetővé tennék. Nyíregyháza, 1897. május 7-én. Br. Jósa András. 400 forint Ha egy summában ós az én zsebemben volna, sokat érne, sokat segítene rajtam. De apránként vérrel izzasztaui ki, végrehajtani a szegény népen s ugy megélni nagy családdal — vajmi keveset ér. 300, 400, 600 — ezek a számok manapság különösen a tanügyi lapokban napirenden vannak Hol az egyik, hol a másik' summa figurái még a komolyabb lapok hasábjain is, szóval porolják ő kemök hátát, akárc-ak a piros dolmányu hajdü a főszolgabíró uram ru háját. És ez nagyon jól van igy! Mert miuden ütés, mely e számok keskeny vállait éri, egy-egy döngetés a tanügyi kormány vas ajtaján. Egyszóval jó szellőztetni a dolgot. Az 1868 ik évi XXXVIII. t. ci. (uépokt. törv.) értelmében az iskola tanítók fizetési minimuma 300 frtban állapíttatott meg. Lehet, — hogy az akkori viszonyoknak, igényeknek talán megfelelt, egyik — másik iskola mester kijött belőle; sőt mint mondják vagyont is szerzett magának. De hogy csupán a 300 frtot tevő tanítói fizetés, bői lett volna képes egy hosszű esztendőn át családjá val megélni bárki, hozzá még vagyont is szerezni, nem hihetem. Igen — elhiszem azt, hogy voltak és vannak manapság is sokan, kik oly ügyesen tudnak gazdálkodni, fürni, faragni, kertészkedni, méhészkedői botanizálni, állatot tömni stb. hogy 300 frtos minimális fizetésüket mellékkeresetükkel megkét-, sőt meg is háromszorozzák. • Ezek anyagilag boldogulnak. De hogy az iskola szellemi oivója emelkedik-e, avagy sülyed? azaz a népnevelés ügye halad-é, vagy marad? másodlagos kérdés. Pedig szerintem sok egyház veteményes kertjében azért hatalmazik el a gyom, a dudva és a mérges nö vények egész raji, mert hát a mester urnák is meg kell élni; élni pedig csak ugy lehet, ha az ember táp lálkoíik, a táplálékot ped'g keresui kell; a keresethez pedig szükségképen több-kevesebb idő szükségeltetik. Ez a természet rendes menete, ezen változtatni nem Iehét. Igy csak a természet rendes menetét követi az a taffító, a ki a mellékkeresetére szánt időt a reá bizott csemeték gondozásától vonja el. De tekintsünk csak be az ily mellékfoglalkozó tanitó'tantermé.be addig, mig ó odakünn a mezőt járja, vágy a kamarában fur — farag. S'.áz lépéssel a tanterem ajtaja előtt már hallani az éktelen ordítást, szitkot ó8' lármát; közelebb jöve, oly óriási dübögést, ugrálást, táuczot hallani, akárcsak a pokolbeli sátánok szabadul tak volna ki sötét loduikból. Nyissuk csak ki az ajtót! Mit iátunk? Egyelőre semmit, csak az óriási porfelleget. Ha a porfelhő leszáll —> akkor vesszük észre az összegabalyodott gyermeksereget. Egy csomóban 10 — 15 egymás hátán; 5—6 a padok tetején üldözi egymást; mig ismét más helyen karikába gyűlve csöndesen suttogva tárgyalnak valami titkos erkölcs-rontó thémát; az ajtó ban'pedig egy — két betört orrú vagy fejű véres gyer imek várja panaszával az iskolai bírót. , Ilyen a mellékkeresettel foglalkozó tanitó iskolá jának belső világa. Hát még oda künn az utczán? vagy otthou? a hol tartózkodás nélkül megnyilatkozhatik? De ennek igy kell lenni, mert a tanitó ur kereseti után jár. Ha pedig néha porosan, a dologban kifáradva, izzadtan haza jön! Ugyan hogy volna kedve a tanításhoz fogni; de más különben az idő sem engedi még a panaszokat interpellátiókat sem meghallgatni, nem hogy a folyó ügyeket tárgyalni, mert az idő delet mutat • Így hát lebocsátja őket. Azok pedig egy-két erkölcs-rontó példával gazdagodva haza bandukolnak. Az ilyen iskoláról Írhatta közvetlen tapasztalatai nyomán Csokonay, hogy: Maga pedigtelen mester Oityepka Pál Künn & mezőn, réten kukoriczát kapál ; Praec»eptor ur pedig bibicztojást keres, Tanítja a népet kaloda és deres. « * * Lássuk már most a mellékkeresettel nem foglal kozó tanitót. Milyen az életmódja? Milyen az iskolája? Elete csupa keserűség, mert tudnivaló, hogy nyomorúságos fizetése (mellékkereset nélkül) egyedül csak Ínséges állapotok szülője lehet. Különösen az oly helyeken van kitéve mind e mai napig a szegény tanitó a megpróbáltatások hosszú sorozatának, hol a fizetés föld, termény és szolgálmányokból áll. Ily helyen a tanitó csak őszi és téli gazda. Tavaszra és nyárra vajmi kevés, vagy éppen semmi sem jut. Nem, mert a föld különösen a tanitónak nagyon mostohán terem. Termény járandósága igen véknyán folyik be. Harmada örökös adósságként künn marad. A szolgálmányoktól pedig a jó Atya őrizzen, mert akkor jönnek szántani, midőn már a magukét kápálják, kapálni pedig aratáskor. Persze, hogy mind e mellett öumagát és család ját fönntarthassa, kénytelen szégyenletes kö.'cönök után látni. Mikor aztán a várva \árt ősz — a fizetés ideje elérkezik, képtelen a tanitó, mint adós és mint családapa kötelezettségének eleget teDni. Egyik oldalról a hitelezők, a másikról pedig a családtagok követelódznek egészen jogosan. Mig van miből, fizet ide is, oda is. Ha aztán kifogy a zsebből, a lét fentartás érdekében kénytelen ujabb kölcsönök utáu látni. Igy — minthogy a tanitó folytonos anyagi zavarokkal küzd, tekintélye is alá száll. Hogyne! Mikor meg kell magát aláznia Márton vagy Mózsi zsidónál — a honnan kö'csönt; János vagy Péter szomszéd előtt, a honnan egyben másban segítséget — fizetést vár. Meg kell magát aláznia a miveltség legalsó nívóján állók előtt is, mert hisz' a kölcsönkéréssel annak szolgája lett. De lássuk csak eme szégyenletes állapotot közelebbről! Van- én nekem Isten jóvoltából es a magam szorgalma után 400 frt fizetésem.(mellékkereset semmi, a mennyiben sem gazdálkodni, sem futni — faragni nem tudok) Vagyunk hozzá heten: én magam, nőm és 5 gyermekem. A fenti fizetésből egyikünk — egyikünk naponként körülbelül 154 krt élvez. Már most — tessék azt ugy elosztani, hogy szorosan az élet feutartására szükséglendő dolgokra u. m. reggeli, ebéd, vacsora, ruházat, orvos stb. kiteljék? Hol van az a mathematicus, a ki itten deficittel ne dolgozzék ? Kitetszik hát ez egy esetből is, hogy az 1893 évi XXVI. t, ez. 16 § a is kevés a családos tanitó megél hetóséhez. Tagadhatatlan, hogy lendített valamit a 100 forint, melyiyel a minimumot emelték, ha többet nem — legalább anuyit, hogy a 300 frt-ból künn maradt örö kös adósságot fedezi — helyettesíti. Nem igy kpllett rendezni á tanítói fizetést, ha már odafent hozzá fogtak, hanem ugy, hogy minden tanító (pióczaszedés, növény gyűjtés és lepke fogdosás nélkül is) nyugodtan, hanem is fényesen — kiélhetett volna. Akkor aztán a mellékkereseti ágra fordított idejét is az iskolára, vagy önképzésére fordíthatta volna. Szerintem legalább 600 forintra kellett volna venni a fi'.etési minimumot. Bizonyosan javult volna az iskola és nevelésügy 25% kai, mert a hála a tanítóság részéről semmi esetre sem maradt volna el. Igy a mit az állam veszített volna a vámon, megnyerte volna a réven a cultura előbb vitelével. 1893-ban, a mikor hozzáfogtak fizetésünk rende zésóhez, öröm árasztotta el szivünket, mert hát nem tudtuk elhinni, hogy fizetésünk minimumát legalább 5—600 frtra ne emeljék. Örömünk oly túláradt volt, mint az egyszeri czigánynak a farsang vegén, ki mintán a csárdában sokat búsult, mivelhogy hát nem volt kinek bűzni, ebből kifolyólag keresete sem lévén, buslakodása közben benyit az ivóba, Hetyke Ferkó ujjongva, tánczolva odakiált a kétségbeesett czigánynak: „ne búsulj komám, mig engem látsz, három tizes duzzasztja zsebemet. Húzzadd! ha mondom!" Húzta is a szegény czigány, de titkon örült m • gában, hogy a három tízesből legalább egyet elguberál tőle. Mondom ilyen volt örömüuk a fizetés rendezése előtt. De utána, midőn a 300 í'rt.-os minimumot újra törvénybe igtatták, éppen oly plűre estünk, mint a Hetyke Ferkó czigánya, a ki midőn már eleget vagy igen is sokat muzsikált, követelte az őt illető bért. Ekkor Hetyke Ferkó benyúlt a belső zsebébe és kivágta az asztalra a három tizest nagy hetykén mely nek látására a szegény czigányt a szélütés környékezte, mert hát a 3 tízesnek egyike tök, másika makk, hír madika pedig piros volt. Mint a hogy a szegény muzsikus, ugy mi sem értünk semmit a fnetós rendezéssel. Maradtunk azok a kik az előtt voltunk — anyagi gondokkal küzdő szegény néptanítók. De ha az anyagiakban szűkölködnek, a lelkiekben annál inkább bővelkednek a mellékkeresettel nem fog lalkozó tanítók. Legtöbb esetben valódi élvezet az ily tanitó iskolájában lenni, itt már az egyház veteményes kertjének csemetéi szépen nevekednek mind a testiek ben, mind pedig a lelkiekben. Csak az a kár, hogy az anyagi gondok oly gyakran elvonják figyelműnket a legszebb ideáktól is; azért naponként igy imádkozzunk! Uram jöjjön el a mi országunk is. Lengyel József, tanitó. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye áprilisban. A folyó év április havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halott jegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év április havában elhalt 94, addig ez év április havában a halálozás 67-et mutat, kevesebb tehát 27-el. Nem szerint elhalt fi 31, nő 36. Csaladi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók kozul 3o, földműves gazda 26, iparos és kereskedő 4 ertelraisegi 2. Ezeken kivül halva született 4, kora szülött volt 2. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 4. Élve született 125, és pedig: 60 fi és 65 nő, ezek kozul törvénytelen ágyból származik 12. és pedig o fi, 7 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 58-al. Házasságot kötött 8 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 7, nő 7 = 14 ág. evang. fi 19, nő 21 43, helv. hitv. fi 2, nő 3 — 5, gör. kath. fi 1, nő j.= 3, izraelita fi 2 nő — = 2. Életkor szerint 0—1 évig — 25, 1—5 évig = 15 5-7 évig = 1, 7—20 évig =4, 20-30 évig = i' 30—40 évig 2, 40-60 évig = 8, 60 -80 évig = ío' 80 éven felül 1: összesen 67. A varos belterületén elhalt 32 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 15, kik közül nem lett gyógykezelve 2 7 éven felüli volt 17, ezek közül nem lett gyógykezelve 3! A város belterületén elhalt 32 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 35 egyén, kik közül 7 éven alól volt 26, ezekből gyógykezelés" nélkül elhalt 7, 7 éven felül volt 9, ezekből nem lett gyógykezelve 2. a külterületen elhalt 35 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 9. As összes 67 elhalt közül tehát 14 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle 3 esetben lett megtartva, és pedig két hirtelen halállal kimúlt (szívszélhűdés) és egy öngyilkos hullája .felett. Sem orvosrendőri, sem törvényszéki bonczolat nem lett eszközölve. Orvosi látleletet nem adtam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel lellek megvizsgálva. Nyíregyházán, 1897. április hó 30-án. Br. Trajtler Soma, orvos-főnök. Iparos munkásaink egészségügye. A munkások helyzete általában nyomasztó. Sokat kell dolgozniok aránylag csekély bórért. Azért mondjuk, hogy aránylag, mert a díjazás ott is csekély, a hol elég tisztességes; mert a munkásnak igényei támadtak, melyeket keresetéből kielégíteni nem tud. Vagy ha kielégíti azokat aunyira a menynyire, az életszükségletek rovására teszi. A csiuosabb ruhát, az italt, a szivart, némely közhelyek (mulatók) látogatását csak ugy tudja biztosítani, ha fogyatékosan táplálkozik; elvonja szervezetétől azt, a mire annak, hogy a nehéz munkát kibírja, szüksége volna; tartózkodik olyau „lakásbau," mely csak azért viseli ezt a uevet, mert ember tartózkodik benne. Ilyen élésmód mellett hamar kimerül az életereje s mire azt a kort megéri, melyet általában az élet delének szoktunk tartaii, jó előre megásott sírjába hull. A földmives munkásnak minden sauyarusága mellett is kedvezőbb a helyzete. Ha hiányos is a táplálkozása, ruházata; ha egészségtelen kunyhókban lakik is, mégis nagy előnye az az iparos-munkás fölött: munkájának java Isten szabad ege alatt folyik. A természet ölén megedződik, megerősödik s rendesen kétszer akkora idei.; él, mint az ipari munkás. Az utóbb említettnek sorsa különösen egészségi szempontból valóban szánalomra méltó. A napnak felét jobbára egészségtelen, piszkos ós mindenféle miazmákkal telt levegőjű műhelybeu végzi, mely sok munkásra nézve lakóhely is egyszersmind. De ba külön lakása is van az ipari munkásnak, helyzete akkor sem sokkal jobb; mert egészséges lakást csak ritka kivételképen biztosit magának. Az egészségesebb lakás drága, nincs rá pénz s a mennyiben volna is, sz illető inkább elélvezi, ugy okoskodván, hogy úgyis keveset tartózkodik otthon; arra a csekély időre csak nem bérel valami kényelmes lakást; elég ha van hely, a hol nyugalomra hajtja fejét, kissé megpihenteti elfáradt testét. Arra bizony nem gondol, hogy vájjon milyen nyugalom is lehet az, melyet olyan helyen élvez, hogy egy éjjen át 3—4 szer is megfordul a tüdőjében ugyanaz a miazmákkal telitett gyilkos levegő. Az iparos-munkást tehát akár műhelyében, akár lákásában van, gyilkos levegő környékezi, észrevétlenül szívja magába a balált. Élete nem egyéb, mint egy lassú mérgezés. Hi üdülni megy, hova meune máshová, megyen a korcsmába, hol fokozott mértékben találja fel lakásának és műhelyének egészségi ártalmait. Ily viszonyok között egészen természetes, hogy az életének 35—40-ik évében bucsut mond ennek az áruyékvilágnak, melyen oly sok rossznak s oly kevés jónak volt osztályosa. Mielőtt azonban elköltözött, alkalmat ad a társa dalomnak, hogy megemlegesse. A gyógyítási kísérleteknek, a temetésnek költségeit többnyire ez viseli, valamint ennek válik kötelességeivé az árvák eltartása és kenyérkeresőkké képesítése is. S a község, az állam, a társadalom megérdemeli azt a terhet, mely az iparos munkás kora sirbadőlte folytán éri; mert a munkás egészségügye éidekében alig teszen valamit. A községnek, az államnak volna feladata, hogy lehetőség szerint egészséges műhelyek fentarlására szorítsa a munkaadókat. A kik csak ronda odúkban dolgoztatnak, azok méltatlanok arra, hogy embereket foglalkoztassanak. Vagy nincs rá tőkéjük, hogy alkalmas műhelyt tartsanak fenn s ekkor existentiájuk rövid idő kérdése, vagy pedig munkásaik élete árán akarnak gazdagodni, mely esetben a kíméletre érdemetlenek. Az egészségtelen műhelyek ellen a legnagyobb eréiylyel kellene fellépniük a hatóságoknak és követelniök az egészségügyi rendelkezések figyelembevételét. Az ipari munkások egészségügyéntk kérdése azon ban korántsem lenne megoldva az egészséges műhelyek által. Az alkalmas dolgozó helyiség egy maga nagyon