Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-02 / 18. szám

I. Melléklet a „Nyírvidék" 1897. 18-ik számához. egylet, a melynek a f. Szabolcsi e. megye minden lelkésze tagja, évekkel ezelőtt érezte, hogy elavult alapszabályain változtatnia kell, az időszelleme hozzásimulást parancsol. Ezt a vnjudó kérdést oldotta meg a mostani gyűlés, mely több uj eszközt felvett a működés keretébe s ezek kőzött legfontosabb az, hogy ezután pályakérdések is fognak kitűzetni. Vajha az anyagi terhekkel küzdő egylet találhatna alkalmat arra, hogy pártoló tagokkal gyarapodva a „világi papság' köréből, anyagilag is megerősödhetnék! Ugyanazon napon a szokás szerint előértekezlet tartatott a hol az ügyeket bizalmasabb hangon, olykor a keserűségeket is ki öntve s erős kritikákat is gyakorolva, előkészíteni szoktuk, hogy a gyűlés, a hol már minden szó a nagy nyilvánosság füle előtt hangzik el. simábban folyjon le. A közgyűlés valóban népes volt, az érdeklődés sok embert összegyűjtött közelről — távolból. Az érdeklődést különösen egy kegyeletes kötelesség költötte fel s ez az volt, hogy b. e. néhai esperesünknek, Lukács Ödönnek emlékezetére egy évvel ezelőtt hozott határozatunkból kifolyólag, ez alkalommal rendeztünk gyászünnepélyt. Úgy a kegyelet tárgya, mint e kegyelet tolmácsolója egyaránt vonzotta a nagy közönséget, mert az elnök kegyeletét elhunyt vezérünk iránt a mi országhirü nagy tudós paptársunk, dr. Heiszler József dombrádi lelkész mutatta be. A közgyűlés, melyet d. e. 9 órakor Görömbey Péter esperes ur egy magasröptű imával nyitott meg, 10 órakor félbeszakittatott és az egyházmegye közönsége a templom felé vonult, hol az ünnepély megtartása hirdetve volt. Diszes, nagy közönség, a boldogultnak felekezeti külömbség nélkül nagy számú tisztelői, telepedtek le a templom boltivei alatt, hol a hivatalos megye és törvényszék képviselőin kívül úgy a megyének mint a városnak sok-sok notabilitása jeient meg, hogy az elhunythoz méltó emlékbeszédben gyönyörködjék. És aligha van nagyobb lelki gyönyör, mint a minőt az a közönség élvezett. A mélység és magasság minden téréit bejárta a szónok lelke s magával ragadta az egész hallgatóságot. A lélek repesett örömében, hogy egy Lukács felett egy Heiszler beszélhetett, ki tanára volt egyszer Lukácsnak. Főtenorje az volt e beszédnek, hogy mely úton kereste és találta meg az ünnepelt halolt a földi fennmaradást. De egyszeri hallás kevés volt arra, hogy a tudomány eme kincses tárát, a Heiszler beszédét érdemileg még csak meg is említhessük s ezért reméljük, hogy az egyházmegye határozata szerint kinyomatandó s a Lukács-siremlék bekerítésére költségeinek fedezésére fordítandó eme nagyjelentőségű beszédet igen sokan fogjuk maguknak megszerezni. A templomból, hol a hatást és tiszamenti ref. belhivatalnokokból álló dalárda is fokozta szép énekével, a temetőbe vonult a közönség sok az egyházmegye közönsége által emelt síremlék előtt dr. Mezőssy Béla e n. jegyző és orsz. képviselő mondott egy hatásos meleg hangú beszédet s a Nyíregyházai ref. egyházi énekkar zengelt megható gyászdalokat. E kegyeletes megemlékezés volt az e. m. gyűlésnek legkiemelkedőbb mozzanata. A többi tárgyak a közigazgatás száraz, de annál inkább életbevágó tényei voltak. Így a többek között megtudtuk, hogy van már egy olyan házaspár e. megyénkben, a mely nem tett egyházi esküt a házasságkötéskor, továbbá megjelent a nazarénás térítés is két egyházban bár minden látható siker nélkül. Több egyházban nincs tanitó s még tisztességesnek mondható fizetésre is itt-ott alig akad pályázó. Eddig 31 iskola veszi igénybe 86 egyházunkban az államsegélyt és e czirnen 3187 forint utallatik ki évenként az adóhivatalból. A szegénység miatt a legtöbb egyház a tanítói kárpóllékokra is az állam segélyeért folyamodik. Nagyobb vitát idézett elő a keéki ref. óvoda ügye, a hová ábban a reményben választották a működő óvósnőt, hogy felekezetünk körébe tartozik és íme kitűnt, hogy nem, bár ellene felekezeli szempontból kifogás nem emelhető. De az e. in. bölcsessége tovább nem akarja kitenni a. támadható veszélynek a fejlő gyermeki kedélyt s ref. óvósnőt rendel alkalmazni. A pénztáraink állapotáról is hosszasabb időt vett igénybe a számvevőszék jelentése, a melyből kitűnt, hogy a

: közigazgatási pénztár 63,000 frtot, a lelkészi gyáinpénztár 78,000 forintot kezel, a tanítói gyámpénztár pedig 18 ezer forintot. Mindenik a legjobb kezekben van. Itt említem meg, hogy b. c. Tóth István volt ellenőr legközönségesebb poézis, erre ragadta író talentumom az én tollamat is. Erre azlán megmutattam (torzszülötteinet) s el is szavaltam egy fabulás barátom előtt. Meggyőző kriti kája u án beküldtem lapom szerkesztőjének. Várakoz tam, s voltam jó reménységben egész péntek estig. — Szombaton reggel (a mikor a szerkesztői üzenetnek meg kellett érkezni) reményem lohhadni kezdett, a csüggedés vett erőt rajtam. Károly barátom (kinek kritikája után küldtem volt be költeményem) éppen akkor bandukolt át hozzám, midőn a póstás a nevezett lapot asztalomra tette Gépileg nyúltam u'ána, de Károly barátom megelőzött s gyorsan ki is kereste a nekem szóló üzenetet; amely olvasva a következő eg hangzott: („Hegyi patak.") Igen magasan jár, vigyázzon, hogy arról a magas bérczről le ne essék, mert Nem üti meg a mértéket. Nesze nekol! Józsi pajtás! kiáltá óriási hahota között Károly barátom. R-ndkivül bosszantott, amint ránéztem s észrevettem, hogy a jóízű kaczagás miatt csak üjy potyognak alá kárörömének könnyei. No — no, — mondék (erőltetett nyugalommal) csak lassan, hátha még azt üzenték volna hogy: Gyönge. (Pedig üzenetem éppen egyen rargu volt a halálos gyengeséggel.) Ettől kezdve zárkózottabb lettem. Feltett szándó kom volt az írói pályán maradni (pedig még igen távol szimuláltam tőle, — körülbelül csak annyira lehettem hozzá, mint Makóhoz Jeruzsálem). írtam más verset, — de már azt senkinek sem mutattam. Felküldtem egyenesen a szerkesztőséghez. Bizonyos voltam benne, — hogy ezt jobban fogadják, — s minthogy első versem abban a hibában szenvedett, hogy igen magasan járt, — most tehát leszálltam a helyét Szikszay András ibrányi lelkészszel töltötték be s számvevőszéki jegyzőre Erdélyi Imre ramocsaházai lelkész választatott. Egyéb belkörü ügyek a nyilvánosságot nem igen érdeklik. A gyűlést Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert e. m. gondnok vezették tapintatosan. Lic. Kácz Kálmán. A városok uj szervezető. Szükségesnek tartjuk olvasóinkkal megismertetni azt a törvényjavaslat-tervezetei, amelyet a közigazgatási reformok sorozatában a városi rendtartásról készítettek a belügyminisztériumban. Az emiitett tervezet a következő: A belügyi közigazgatási reformok sorozatában a városok rendezéséről Fascho-Mojs miniszteri tanácsos dolgozott ki egy törvényjavaslat-tervezetet, melyet most vélemény-adás végett kiosztottak a kiválóbb szakférfiak között. Ezek bírálatának beérkezte után szaktanácskozmány fog összeülni a belügyminisztériumban és ennek eredménye gyanant végleg meg fogják állapítani, a vármegyékről, a községekről stb. szóló törvényjavaslatokkal egyetemben ínég az ősz folyamán, a képviselőházhoz benyújtandó, „A városi rendtartásról" szóló törvényjavaslatot. Amint ennek a javaslatnak, már németből fordított elnevezése (Stadt-Verordnung) is mutatja, ausztriai és németországi példák után indul a reform, ahol kétségkívül legkifejlődöttebb városi élet van. — De hogy magyar és pedig ősmagyar motívumok is vannak a javaslatban, annak egyik kétségtelen jele, hogy a régi tárnoki városok rendszabályait kiásták a lomtárokból és a városi tanács berendezését, „a külső és belső tanács", ebből a Mária Terézia korában rendszabályozott tárnoki városi szervezetből vették. — A javaslat tervezete a következő: Az eddigi törvényhatósági és rendezett tanácscsal biró városokat ez a javaslat egy kalap alá fogja és külsőleg egyformán szervezi. Ezután tehát nem lesz kétféle városi szervezet, hanem csak egy. Nem lesz városi „törvényhatóság", hanem csak a „város képviselőtestülete". Ez a „képviselőtestület" elnevezés pedig csak azért történt, hogy az eddigi törvényhatósági és rendezett tanácsú városokkal egy törvényjavaslatban lehessen elbánni, mert különben a törvényhatósági joggal felruházott város ezután is független, önnálló marad, mig ellenben a rendezett tanácsú városok képviselőtestülete ezután sem gyakorol törvényhatóságot, hanem a vármegyei törvényhatóságnak lesz alávetve, ámbár ezek a rendezett tanácsú városok is sokkal szélesebb önrendelkezési joggal lesznek felruházva, mint eddig. Igy tehát csak külső megjelenésükben lesznek egyformák a városok, tényleg azonban ezután is lesznek törvényhatósági és rendezeti tanácsú városok. E szervezés szerint egészen más természete van a törvényhatósági városnak, mely tehát maga képez quasi egy vármegyét és egészen más természetű a rendezett tanácsú város, melyet eddig a vármegye egy járásának tekintették, élén a főszolgabíró helyett a polgármesterrel, ki azonban ugy alá volt vetve az alispánnak, mint a főszolgabíró. Ennél azonban sokkal praktikusabbnak és helyesebbnek látszik az az elv, mely különben az egész javaslat alapgondolala: hogy minél nagyobb szabadsággal, intézkedési joggal ruházzák fel a városokat. Kevésbé jó megoldásnak látszik, hogy a városok egy osztálya csoportja továbbra is a vármegye gyámkodása alatt maradt. De meg mit szólnak hozzá a szab. kir. városok, ha büszke „törvényhatóság" czimük szerény „képviselőtestületté" devalválódik, ebben a czimkórságos világban és csak azért, hogy egyiitt, egy czimen lehessen emlileni őket az eddigi rendezett tanácsú városokkal. A szaktanácskozmányon tehát ezt a kérdést lógják mindenekelőtt megvitatni, hogy t. i. a törvényhatósági város szervezése választassék el a rendezett tanácsú várostól és a kettő külön törvényben szabályoztassék. Az előttünk fekvő javaslat, tekintet nélkül arra, hogy az illető város önálló törvényhatóság, avagy a vármegye alá tartozik, a lakosság számát veszi alapul, a képviselőtestűlet tagjainak számát a lehető minimumra redukálták a javaslatban és pedig 20000 lakosig 24 és pedig 12 szabadon választott és 12 virilis tag képezi a képviselőtestületet. Most már a húszezer lakoson felül minden 3000 lakos után ujabb 2—2 taggal, egy virilissel és egy választottal szaporodik a képviselőlestület. A választásra vonatkozólag érdekes a javaslatban kontempált újítás, hogy a viriliseket is választják a legtöbb adót fizetők sorából és pedig nem csupán a kimutatott virilisek, hanem a többi adófizetők is részt vesznek a virilisek választásában. Ennélfogva kétszer annyi virilist kandidálnak, mint amennyit kell választani. Már most ez a megalkotott városi tanács képviselőtestület választja a tanácsot és pedig titkos szavazás utján. Itt a szavazásra nézve megint azt az ujitást hozzák be, hogy csak a választási elnök altal hitelesített szavazó-lapon lehet szavazni, nehogy valaki két szavazólapot is beadhasson. Lássuk már most a tanács szervezetét. — Ez egy vegyestársaság lesz és pedig áll az életfogytiglan megválasztott tisztviselőkből és a képviselőtestületi közgyűlés által 6 évre választott tanácsbeliekből. A képviselőtestület telje-en elválasztalik a tisztviselői kartól, mely a képviselőtestületnek, illetőleg a városi közigazgatásnak tisztán ügyvivő, végrehajtó közege marad. A közgyűlésen e tisztviselők nem birnak többé ülési és szavazati joggal. A képviselőtestület és a városi tanács közötti összekötő kapcsolatot a képviselőtestület által 6 évre választolt és tisztán reprezentáns polgármester és a 6 évre választott tanácsbeliek képezik. — Igy tehát a városi tanács szerkezete hasonlítani fog a mostani közigazgatási bizottsághoz, melynek tagjai tisztviselőkből és külön e czélra választott törvényhatósági bizottsági tagokbol áll. A városi tisztviselői kar ugyanaz marad (körülbelül) mint a moslani, csakhogy életfogytig választják azokat. A polgármesterre nézve van nagy ujitás a tervezetben. Ugyanis a 30 ezer lakossal biró városok két polgármestert választanak és pedig egy reprezentáns polgármesteri, mely a várost mindenütt és mindenben képviseli és egy ügyvivő polgármestert, mely a reprezentáczió kivételével, ugyanazt a hivatalos hatáskört tölti be, mint a mostani polgármester. — A reprezentáns polgármestert a városi képviselőtestület tagjaiból választja a közgyűlés és pedig 6 évre. A választást 0 Felsége erősiti meg. Az ügyvivő polgármesteri állás hivatali kvalifikáczióhoz van kötve. Az ügyvivő polgármestert szintén a közgyűlés választja és pedig életfogytiglan. De a választás nem szorul királyi megerősítésre. A közgyűlés aztán életfogytiglan választ tisztviselő-tanácsnokokat és 6 évre közgyűlési tagokból ugyanannyi tanácsnokot úgy, hogy a tanács felerészben lisztviselőkből és felerészben képviselőtestületi tagokból áll. Ez utóbbiakra nézve hivatali kvalifikáczió nincs. Ezek a külső tanácstagok részt vesznek a városi tanácsülésen, ott szavaznak, de a végrehajtásban részt nem vesznek, mert az tisztán a minősítéshez kötött tisztviselői karra van bizva. Ugyanilyen szervezete lesz minden városnak, azzal a különbséggel, hogy az ügyvivő tisztviselő tanácsnokok arányában választolt kültanácsbeliek száma alapján több vagy kevesebb tagokból fog állani a lanács, melynek hatásköre tetemesen kibővittetik olyan ügyekkel, amelyekben most a közgyűlés dőnl. Viszont a városi közgyűlés is nagyobb szabadsággal és intézkedési joggal lesz felruházva, amenynyiben számos közgyűlési határozat ezután nem szorul miniszteri jóváhagyásra. A 30000 lakosnál kevesebbel biró város csak egy polgármestert és pedig reprezentáns polgármestert választ, kinek helyettese gyanánt az első tisztviselő tanácsnok, mint ügyvivő polgármester viszi u városi közigazgatást. De a legnagyobb ujitást képezi a városi számvevőségek államosítása: — Ugyanis a városi számvevőségek helyébe, tnint a m. kir. pénzügyminisztérium számvevőségének mindmegannyi kirendeltsége, állami számvevőség lép. Ezek tartják számon az adókat, a város minden jövedelmeit. — Ezek a számvevőségek egyenesen a pénzügyminiszternek lesznek alárendelve, aki áthelyezi, fegyelmi alá stb. vonja azokat. Így tehát a központi kormány a városok vagyonának ellenőrzését közvetlenül, saját közegeivel gyakorolja. A vagyoni visszaélések tehát a városoknál ki lesznek zárva. magaslatról s megteremtettem „Kicsiny kuuyhó völgy ölében" czimű költeményemet. Vártam és reméltem. Eljött ismét a következő szombat. Midón a kezembe kaptam a lapot, lélekzetem is elállt, ugy olvastam, ugy hallgattam, mint midőn a halálra itéltuek olvassák az utolsó sentenciát. De lássuk csak magát az üzenetet („Kic íny kunyhó)" A magaslatról leszállt ugyan, némi haladás is észrevehető, de verse még sem közölhető, fordu^joti iukább a prózához. E kritikából már góicső nélkül is kivehettem egy kis jó indulatot, egy szikrányi biztatást. Mit tettem hát? Vérszemet kaptam, s egész merészen a fellegekig hatoltam. Nem maradtam löbbé sem a völgyben, sem a bérczen. Megteremtettem harmidik s lepnagyobbszerü költeményemet: „Hogyha néha futó felhót látsz az égen" — képiben. Mig én törekedtem, — munkálkodtam, verset faragtam, vagyis inkább izzad'am, — az én ros*/akaratú collégáim •em pihentek, — ők sem tették össze a kezeiket, — hanem titokban figyelemmel kisérték uiiuden lépésemet. A harmadik szombaton egyszerre hárman is megrohantak a gonoszok. Az első végig uyujtózott kopott divánomon, — a másik az ágyamon, — mig Károly barátom az ablakon verte és fütyülte a legújabb indulót. Rettenetesen boszantott, szerettem volua kihajtani e jó fiukat, de hát vendégek voltak — így nem tehettem. Egyszer csak mintegy varázsütésre — elhallgattak. Fuvolaszerü hangon elkezd egy uj nótát, kornyikálni az én Sanyi pajtásom (ki egyébként a legravaszabb volt valamennyi közi). Ez volt a „refrénje" „Hogyha néha fu

fó felhőt . . ."; „Fiuk" kiálték (magamon kívül felugorva ülőhelyemből) ez az én versem! 11)1 olvastátok? Ilin! válaszolt Sinyi, ha akarod tudni, hát a tegnapi számban jelent meg, még pedig kottával, ugy tanultuk meg. Mutassátok hát -- könyörgém előttök. Hadd olvas-am én is. Erre egy jelentős-teljes pillantást vetettek egymásra. Ők bizonyosan megértették egymást, mert mind a hárman óriási kcezagásba törtek ki. Most az egyszer nem érthettem meg, hogy min laczaghatnak Liikus voltam teljes mértéküleg. Mohón nynltam a pénteki szám után, midőn Károly barátom sárga kabátjának belső zsebéből kihúzta tulajdon újságomat. Most értettem már meg a dolgot. Nagyon eg,szerű s én az én költői eszemmel nem tudtam felfogni azonnal. Hozzámjövet a gonoszok útközben találván a postát, elszedtek tőle mindent, mi nevemre szólt. íme a megfejtés! megtréfáltak, kinevettek jól. Ebből az esetből jó magam is megtanultam, hogy soha sem áhítozzunk a dicsőség után, mert: A dicsőség utja romokon át vezet. Kíváncsi tudni, kedves olvasóm, hogy hát a harmarmadik üzenetem (mert hát versnek hire-hamva sem volt) milyen leheteti? Restellem, de már kimondom s egyúttal meg is gyónok; olyan formát sylabizáltam ki káprázatos szemekkel „tanulj tinó, — ökör lesz belőled." Öakéntelenül sóhajtottam fel, (ha ugyan sóhajtásnak és nem kiáltásnak nevezhető fájdalom kitörésem) „Oh ég, te véu kiszolgált katona, te is ellenem vagy." Uraim! Most már elmondhatom a német ideóma szerint hogy: „Ich bin ein geschlagener Mann." Es hogy mégis a dicsőség utján haladhassak — beállok mameluk képviselőnek vagy pedig kengyelfutónak. , „ Lengyel József. tanitó.