Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

J-öli^U XVIII. évfolyam. 1. szám. Nyíregyháza, 1897. január 3, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. gg- Megjelenik hetenleint egyszer, vasárnapon, Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : E^ész évre . 4 forint. Fel évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ , A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Hirdetési dijak : Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A I

aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a szerkeaztő Clime alat

t kéretnek beküldetm. „*„„„„ h .

4 .. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos ®!™^'

1 l

e™

lel[ 09a

k Wz.é^" 5 VÍÍs^.örle^^T"' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. Szám LI i .. , Kln09tar

l bályegdij fejében, mindeu egyes bir(Tánös'/Irv hÁ9\ int^^l, „ A kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 30 kr. fizettetik, (janószky naz) mtézendok. illető költségére uid»tn.'k vissza. ' A nyllt-téri közlemények dija soronkint 30 ír Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstcln es Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Badapesten, valamint Németország és Srelcz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. 110C. f. F896. Hivatalos rész. Szabolcs vártnegye főispánjától Pályázati hirdetmény. A felügyeletem alatt álló Szabolcsvármegye törvényhatóságánál rendszeresített s 1250 írt évi fizetés és 200 frt lakpénzzel javadalmazott ötödik árvaszéki ülnöki állásra ezennel pályázatot nyitok s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, életkorukat, s eddigi alkalmazásukat feltüntető okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám 1897. január hó 20-ikáig, mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1896. deczember 27. (2—1) Kállay András, főispán. Nyíregyházi dolgok a vát-megyj előtt. A közélet tisztaságának szent érdekei uevében ime szót emelt a vármegye közönsége előtt egy férfiú. Vádakkal tele iratban megírta — a sorok között legalább — hogy akik intézik Nyíregyháza városa közdolgait: gazemberek! S ~bizünyitja ezzel, hogy 5 becsületes ember! Mert ó neki, aki gazembernek mondja az egész világot: csakugyan becsületes embernek kell lennie! Megszorítom a tollat, hogy ki ne essék ujjaim közül, amidőn im kényszerítve vagyok rá, hogy ide irjam nevét ennek a makula nélkül való lovaguak, aki őrzi és vedelni ÍZÍ a közélet tisztaságát, bátran és hőshöz illő nyíltsággal állva ki, mint Cicero Katiiina ellen a hazaárulás vádjával. Ki ez az emberi! Hivják Mikecz Józsefnek és zajos múltja van. Volt népvezér és lapszerkesztő. Városi hivatalt is viselt: elcsapták. Börtönben is ült. Nyilvánosan vádolva volt. hogy nagy hangjával A „NYÜÍVIDÉK^ TARCZAJA. Menthetetlen! Szomoju bágyaitsággal terjeszti sárga sugarait az éjjeli lámpa. Ernyőjének árnyában piheg a lázzal és álomképeivel küzködő beteg. Fiatal nő, alig 23 éves a pihegő gulamb. A iél dermesztő hidege megvette tagjait, behatolt az életnek azon csodálatos belső gépeze leibe, mely a vért s a szivet haj'ja és hosszabb vagy rövidebb időre erőt ad e földön v.iló tartózkodásra, örömnek, báuatnak elviselésére. Az orvosok felhagytak a gyógyításával. Hétnek hétféle véleménye volt róla. Mig a tudákos csöliönösség a tudományos elméleteket védelmezte.a sok theorízálás és kísérletezés között: a beteget magára h.gyták, sorsára bízták. — Kiki fogta a kalapját, még egyszer gúnyos pillautást vetett kollégájának reczeptjeire, az asztalon félig htszuált üvegec-kékre, pilullás skatu lyákra, pírokra, kath<?derekre, belélegző s befiC-kendő gépekre — azután nesztelen odább állt. Itt hagyták ápolói is, a kedves rokonok, a jó barátnek, a kivánc i szomszédok is. Egyik bágyadtságból, a másik kötőin bösségből. Egyedül maradtam vele. Iíünp a betlehemesek éneke hallik, a boldog egészségesek a karác ony estének örülnek, nevetve, trécselve meglátogatjuk egymást, készülnek az éjféli misére. Itt benn az óra ketyegésén kivül csak a beteg nek zihá'ása, olykor egy egy kitörő sóhaj hallatszik. Mozdulatlan fekszik szegényke, nem bírja tagjait, nem nyilik panaszra a láztól „kicserep sedett ajka, könynyes szemeit lehunyta, kezeit -iháló mellén pihenteti Drága kezecskék I Hányszor czirongatták orc/rtimat hányszor lesimult érintésükre a bánat, elégedetlenség vonáia homlokomról, mily gyöngédséggel simultak e gyönyörű k . rok hozzám, mily gyakraD és szívesen serénykedtek, midőn arról volt szó, hogy örömet csinál Mai szerzett uépszerüségét választási küzdelmek alkalmával pénzszerzésre használta föl Bíróságok Ítélettel diskvalifikálták. Megverték nyilvánosan. E csapták az ipartestületi jegyzőségről diffamáló szabálytalanságokért. A városi képviselőtestület egy bizottsága ő miatta leköszönt mandátumáról, mert a bizottság tagjai nem ülhettek vele együtt, erkölcsi immunitásuk érintetlensége nélkül. És ez az ember, akit a becsületes társadalom már olyan régen és (szinte lehetetlennek látszik, hogy ez nem csak egyszer történhet meg) olyan sokszor kivetett magából: oda állott most a vármegye közönsége elé, mint becsületbíró, hogy bevádolja Nyíregyháza város egész hatóságát, közdolgainak vezérlő férfiait: gazemberek vagytok; a becsületes, az önzetlen férfiú : az én vagyok ! Hogy ez megtörténhet, hogy enuek az embernek még szava vau a fórumok előtt: e>, nagy és komoly vád ön elleu, polgármester úr, ki a városi képviselet tanácskozásait vezeti, és nagy és komoly vád varös'í "köZumgaínK a'in&2.--luté-ZŐ | és vtzérlő férfiai ellen, akik —a polgármester úrral együtt — a tanácskozások zavartalan simasága érdekében bizonyára, de az erkölcsi szempontok megsértésével szarvakat növesztettek ez embernek, holott pedig az ő egész szereplése a közönség minden rétegeiben leleplezve. a talajt lábai alól rég elvesztette már * * * Szomoruságos és nyomorúságos képe az a mi városi közéletünknek, amicsoda látványul a szerdai vármegyei közgyűléséu ezt a szerencsétlen Nyíregyházát peleugérre állították. Egy néhány lépés csak a városházától a vármegyeházáig, és még is lehetséges lenne, jauak számomra ! Most meg sem moczczannak Elernyed tek a sok szenvedésben! Mit is mondtak az orvosok! Bronchitis, catarhu-*, pharingis, lariugitis, cruposa et febrinosa, pneumonia, tubercolosis kezdetei, anaemia menirgitis c»rebro-spirális . . . hát még? Többre nem emlékszem. Ezek a furc-a ni vü ellenségek sorvasztották le a gyönyörű termetet, ezek rombolnak a belső szervezetben, ezekkel viaskodik a 23 évnek fiatal életereje. Azt mondta a legutoljára hívott orvos: a küzdelem heves, mert a fiatal orgauismus kétségbe esetten akarj i a belopódzott elleségeket magából kikergetni. De nem birja soká! A tigrisek barlangjába menekült őzike védekezése hiábavaló. A vércséktől, kányáktól, megtépett galamb halálos küzdelmének kimenetele előre látható! Nem birod sokáig, drága mártírom, élelemnek utoljára fölcsillant poezise, csillagtalan pályám eeyetlen derengő fényo. Angyal lesz belőled, mert az Ég megirigyelt tőlem, mit az emberek már régen megtettek veled! Sok lealázást, aljas gyanúsítást kellett miattam elviselned, az érzéketlen czínizmus buta röhögésétől kezdve a piszkos vádaskodások és gaz rágalmak egész légiója fordult ellened, ránehezedett jóságos lelkedre és te szenvedtél ártatlanul, panasz és megtorlás nélkül, csak hogy közelemben tmradhass, hogy vigasztalj, ápolj, gondozz, földeríts mosolyoddal, szived véghetetlen gyön gédségével, ártatlan tiszta szereled önzetlenségével!... Lecsöndesült pillanatra kéblének pihegése. Feléje híj'ok. Szemeit kinyitotta: — Édes Annuskám ismer-e? Itt virasztok mellette— Szemeiben a szeretet sugára még egyszer megvillan, xjkai szólásra c ucsorodnak, valamit mondani akar, — de nem bir. Könnyek peregnek le halvány orcziiról,— és csöndesen, némán lehunyódnak pillái. Lec-ókolom e drága könnyeket és zokogva engedem át magamat a kesergő fajdalomnak. — „Nem fog meghalni szivem, hiszen fi ital éi erős. Elviszem a tengerre, el a nagy hogy ismétlődjék az az eset, mikor a uew-yorki világ-kiállításon az osztrák-magyar monarthíát. v Somoskeőy képviselte?! Budapest-Bécs és New-York között megszakad a szárazföld s közöttüuk van a níigy Oczeán. Ezt tudta Somoskeőy is! De, hogy a brazíliai császárné őfelségét, a közélet tisztaságának szent nevében Mikecz József vezette be a vármegyeháza nagytermébe, no, ezt nem menti a nagy Oczeán! Es a vármegyeháza nagy terme ezt a megtiszteltetést bizonyára nem érdemelte meg! * * * Nem tudjuk elhinni, hogy olyan okos, tanult, igazságszerető, tekiutélyes, a közügyek szolgálatára mindenképen rátermett ember, mint Menyhért János, valamiképen meg nem tévelyedett volna akkor, mikor a szerdai közgyűr lésen, úgy ahogy ő elmoudta, azokkal a mázsányi sulydobísokkal, azokat a nagy vádakat elröpitette. A túlságos erővel elhajított kövek jíknsaját maguk sulyuk serint is röpülnek. '"""""Hói "estiek' le, mit fiznak össze?! Most úgy történt, hogy a Mikecz József, meg a Menyhért Jáuos menydörgős meuykövei egy helyen csaptak le! Váljon nem zseuirozza ez Menyhért Jánost, aki azokat a köveket az ő becsületes kezével hajította el! * * * • Nem tudjuk mi elhinni azt, hogy Meuyhért János, a maga egyéuiségének és társadalmi állásának igaz és valóságos értéke és súlya szerint, miut e város polgára, nem tudhatna utat nyitni magának és alkalmat nyerni arra, hogy becsületes, és jóhiszemű törekvéseit e világba, nagy városokba. Ott nem bántja senki aranyom, ott eltelik a sok szépnek, csodálatosnak nézésével, újra örvendeni, mosolyogni látom, újra boldog leszek, hogy örömet szerezhetek annak, kinek ez életben oly kevés ju'ott ki az örömből, boldogságból." De vigasztaló szavaimat nem hallja többé a beteg. Újra zihálni kezd a keble, hörög a gégéje, zakatol a szive, újra kipirul az aicza, s elvész az eszmélete .... No, hogy vau betegünk? — kérdi valaki a hátam mögött. A derék buiiiáuus orvos volt, ki már nem annyira a betegnek kedvéért, mint az én megnyugtatásomra késő éjjel felkeresett.Tudta, hogy hol keressen. Megnézi arc<át, megérinti ütőerét, pillantása a karbolos üvegre esék: „Nem bir köpni, menthetetlen!", suttogja. Beharangoznak azután az éjféli misére. Éjfélkor anyja vált föl engem az őrködésben. „Ma 23 éve, hogy Aunuskám karácsony éjjelén éppeu a beharangozáskor megszületett. Mit mondott az orvos?" Menthe.etlen! — volt az utolsó kijelentése. És a szegény anya összeroskad fájdalmában, ráborul a haldokló ágyára. . :J Fájdalommal szülte 23 év előtt, boldogtalan Annuskájit és most születése órájának évfordulóján emésztő fájdalom hasogatja újra az anyai szivét. Beteg leánya menthetetlen! Meg megakadó lélegzete, tompa hörgése mutatja, hogy haldoklik már a szegény mart.ir. Mintha megsejtette volna korai végét! Hiszen kedves dala is oly szomorú, bánatos volt! . . . Járok árkon bokron, Hol? majaoi sem tudom. E vi'ágból ki kell meonem, Mig sironnt föl nein lelem. Sirom áll előttem, Temetőbe visznek en°em I Mi rt hát eleget szenvedtem, Végy magidhoz! én Istenem. Arklor. számunkhoz tel ív mellé klet van csatolva. 85Í3