Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

A jövő feladatai. 111 A város közigazgatását árvaszéki ülnöke távozásával veszteség fogja érni. Megelégednénk ezen tény konstatálásával, ha okozati összefüggést nem látnánk ezen elhatározásban a városi tisztviselők hátrányos helyzete, és a jóbb dotatióval ellátott megyei tisztviselők helyzete között. Nem a nagyobb tekintély, amelyet a vármegye nyújthat tisztviselőinek, nem is a könyuyebb és kevesebb munka az, mely a szóban forgó árvaszéki ülnököt elhatározásában kecsegteti; de egy természetes emberi igény kielégítése. És bármiként is interpretáljak, hogy Nyíregyháza városa egy kipróbált erejétől kénytelen lesz megválni és Szabolcsvármegye szerencsés aquisitiót eszközöl Nyíregyházától, — benuünket csak az a tanúság érdekel, amely tárgyunkkal legközvetlenebb konnexióban van. És kijelenthetjük mindjárt, hogy a jövő feladatai között ez a legkényesebb kérdés, s bár megoldása erős akadályokba ütközik is, elodázása egyet jelent a városi közigazgatás jelentós érdekeinek egyenes feladásával. Nincs senki ugyanis, aki titkon és nyiltau be ne vallaná, hogy Nyíregyháza város közigazgatása, de a hasonló viszonyokkal biró összes magyarországi városok közigazgatása is nagyon sok kívánni valót hagy fenn, aminek illustrálására elég, ha hivatkozunk arra, hogy a terve vett közigazgatás rendezésébeu nem csupán akadémikus jelentőséggel bir az a kérdés, hogy a községek vétessenek-e fel első sorban a rendezés tárgyaiul? A rendszer mellett, amely közigazgatásunk rosszaságának kiinduló pontját képezi, a fóokok egyike a városok közigazgatására kárhoztatott erők elégtelensége, gyeugesége és alkalmatlansága, továbbá, hogy ezen részleges közigazgatás kipróbált erői, hova előbb elvágynak az ide

;glenesen választott élethivatástól, azon természetes ösztön következtében, amely minden embert egyaránt, kedvezőbb és biztosabb anyagi existentia eléréséhez vezet. Való ugyan, hogy az autonomatikus közigaz gatás fóelve a szóbanforgó vonatkozásban az, hogy a közérdek lehető legtökéletesebb kielégítése, a polgárok lehető legcsekélyebb megterheltetésével éressék el. De e tétel két része egymással a mellé rendelés viszonyában van, illetőleg kell, hogj' a Czél, amely a tétel első részével van kifejezve, domináljon a második rész íölött; tehát a közérdek lehető legtökéletesebb kielégítése a czél, a megterheltetés pedig eszköz a c.élhoz S e másodiknak a határa in abstractó is ott kezdődik, ahol a czél már megközelítve, illetőleg elérése már biztosítva vau. Világosabban, a megterheltetés ott végződik, ahol a közérdek kielégítése legtökéletesebben kielégítve van. Vonjuk meg e tétel további következményeit. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy A „NYIRVIDÉK* TÁRCZÁJA, Ajnk község monográfiájából. (Folytatás ) A felhozott történeti adatok és okiratok vonatkoztatásánál közvetlenebb bizonyítékot szolgáltatnak Ajak kunszállás voltát illető feltevésem mellett az esztergomi káptalannak 1322 julius 5 én és I. Károly királyunknak 1321-beu kelt, ösmerl oklevelei, melyek közül az elaiS azt tanúsítja, hogy Jikab, János és Bjse, Péternek, a kunnak fiií, Baiiár utódai és Biter, Ttaescench fii, Ajak, Thass Pátroba, szabolcsvármegyei birtokukat, melyeket Biliar és Tescenehnek valamikor Bíla és István, Migyarország királyai adományoztak, Magyar Pálnak, a gymesi kapitánynak, 60 márkáért eladták; az utóbbibau p'dig I Karoly király mondja, hogy Tas, Ajak, Ór-I'átrob, az örökösök nélkül kihalt kun embereknek birtokait, va'ainiut Egyházas Pátroh ós Djboka, örökö.-ök nélkül elhalt hasonló embereknek a birtokait, 0 ökösök nélkül kihalásuk folytán, „pissessiones Thoos. Ayak et Eurpatruh Cumanorum hominum sine herede decedentium itam I^hizas pltruh et D iboka vocitas, similiter hominum sine herede decedentium', — mint az okiratban szószerint foglaltatik, kedvelt hívének, ugyanazon Magyar Pal , gymesi kapitánynak, ekkor már egyszersmind tárnok mesternek adományozta. Azt hiszem, az idézett okiratok közvetlengége mellett hiábavaló lenne minden fáradozás előrebocsátott feltevésein további bizonyítására. — Ajak és a vele kapcsolatban megnevezett szomszéd községek kunszállás voltának bizonyítására hitelesebb és közvetlenebb bizonyítékot képzelni is alig lehet. Az előbb idézett okiratokból egyszersmind arról is ludomást szerezvén, hogy Ajakot valamikor BMa és István királyoktól kapták Biliár és Tesceneh kun előkelők, ebből most már könnyen azt is meghatározhatjuk, miszerint Ajak ós valószínűleg a vele határos Thiss, Doboka, Egyházas és Eör Pátroba, valaa tisztviselők hivatalba maradásának két oka van. Egyik a kormányzás kéje, a nagyobb becsülés és tekintély, melylyel a közszolgálat a maga alanyait felruházza. A másik az anyagi ha-zon, mely a hivatallal össze van kötve. A mi viszonyaink között és közigazgatási rcnIszerünk mellett, a nobile oflicium egyenesen kizárt. A megfelelő anyagi exístentiával biró polgárok a maguk munkásságát és erejét pusztán kormányzás kéjeért nem hajlandók a közszolgálatba bocsátani. A szakképzettség követelményeinél fogva különben nem is kérünk bjlőle. Marad tehát a hivatalnokoskodás alapja a kenyérkereset, — az önkormányzatban is. A viszouyok természetében fekszik, hogy míg egyrészről elengedhetetlen szükség, mely — hivatal a tisztviselők gazdászati létének alapja lévén — magával hozza a követelést, hogy azok minden idejüket és fáradságukat, szóval összes tevékenységüket hivataluknak, a közszolgálatnak szenteljék, hogy tehát hivatalnokok legyenek és semmi egyebek, — másrészről, hogj' a hivatali javadalmazások a hivatallal járó munkának helyes díjazásai is legyenek. E tétel igazságát bővebben indokolni nem szükséges. De nem szükséges — e tételtől eltérő esetek hátrányait és következményeit valamint ennek megfelelő berendezkedés előnyeit kötetszámra rendelkezésre álló indokokkal támogatni. A legelői említett konkrét esetre való puszta hivatkozás is meggyőz arról, hogy a hivatali állásoknak megfelelő anyagi dotátió nélkül való ellátása, elejét veszi a közérdeket kielégítő hivatalnoki kar létesítésének. Mellőzve tehát a hosszas levezetéseket, már ezekután is kijelenthetjük, rnikép Nyíregyháza város tisztviselői kara kellően dotálva nincs, javadalmazásaik és a hasonló jelentőségű és felelősségű állami, törvényhatósági és testületi tisztviselők javadalmazásai között bántó ellentét mutatkozik, hogy a tapasztalat szerint is a községek közigazgatásának rosszasága álta Iában ezen épül fel, hogy ezen ellentét épen közérdekből megszüntetendő, hogy tehát Nyíregyháza váro3 tisztviselőinek javadalmazása a lehetőséghez képest az állami és törvéuyhatósigi tisztviselők javadalmazásaival arányba hozandó. Nem terjeszkedünk ki arra, váljon a város anyagi helyzete elég kedvező-e ahhoz, hogy e czél már a legközelebbi szervezkedési szabályzat megalkot tsának idején legalább megközelitessék. A felelet errj eddigi fejtegetéseink ama részével, amelyben az önkormányzati közigazgatás fóelveit kiemeltük, — tudniillik, hogy a polgárok megterheltetése a közérdek kielégítésével, mint czéllal szemben háttérbe vonul — megadva vau. És mert a jövő feladitai között a közérdek szempontjából ezt tartjuk a legkényesebbnek. de a legjelentősebbnek is, azért viseltetünk már eleve is — az elmondott mint Ige birtokok, mely utebbi a most tárgyalt adományozás, illetve annak alapján eszközölt beiktatás idején — mint alább részletesen feltárni fogom — még Ilapur kúu előkelő birtokában volt, csakugyan már Árpádházbeli első királyaink idejében lettek kunok által betelepítve, mert István ós Béla királyok alatt, közelebbi meghatározásuk nélkül, inkább első v. szent István és első Béla kiiályokat érthetjük, mint az utóbbi V. István és IV. Béla királyainkat! A község történetének kibővítése czéljából emli tem meg, hogy Ajakot 1293-ban egyik Ö3meretlen nevü hiteles helyünknek kiadványa szirint, a Keled nembeli Aladár fiai kiváltani akarván, amelyet Jinos az Ithek fia, ( me i<mét egy kun személyaév és Ajak ős birtokosa) Péternek, a feketének és Sándor fivérének 11 márkáért elzálogosított, a kiváltásnak Keldecs, — bizonyára az előbb nevezett kun ősnek az ivadéka ellent mondott. Ú ;y vélem, a kiadóknál meg nem nevezett, kérdéses hiteles hely a leleszi káptalan lehetett, mert az okiratban Jinos, várdai pip jelenlételéről is szó van, alig tételezhető padig fel, hogy az említett zálogváltási ügybeo, különösebb érdek és ok uélkü', távolabb helyen várdai pap megjelent volna. Azt sem hagyhatom, helytörténeti érdekességénél fogva, Ajak előbb említett egykorú birtokosainak nevt felsorolásánál megjegyzés nélkül, hogy a község földrajzi fekvésének rajzolásánál már említett Péter tó, legnagyobb valószínűséggel, egykorú zálogos birtokosá nak, Péternek b feketének, vagy az 1322-iki oklevélben em itett Péternek, a kunnak, a Jakab, Jinos és Bese atyjának uevét örökítette meg, hiszen — mint látni fogjuk — a községnek több oly hely neve van, mely az 1324 ben eszközölt határjárásnál máig használatos alakjában jön elő; indokolt tehát, hogy a Péter-tó nevének eredetét is már ez időben és egykori, ösmerttó tett birtokosának nevében keressük, anuál inkább, mert azt is kimutatandom, hogy az itt szóbau forgó zálogosított rész, a község azon teiü'etét kép;zi, amely a Péter tó-t is magában foglalja. Eí a tó tehát ciakugyan a Péter tava volt! okokból bizalmatlansággal ama bizottság működésének eredménye iránt, a mely a város közigazgatásának megvizsgálására küldetett ki és amelyet a mi kifogásaink ellenében hiá ba igyekszik bárki is megvédeni. Példákkal kívánjuk illusztrálni, hogy minő szembeszökő ellentét uralkodik az állami és a város tisztviselőinek javadalmazásai között Adataink az 1S93. évi IV. t-czikkből meritvék. E törvényezikk által kreált osztályokba fizetésük mérve szerint sorozva a város tisztviselőit, kitűnik, hogy a polgármester IX-ik osztályba tartoznék, ahova a fegyintézeti igazgató, aljárásbiró és detektív felügyelő helyettes foglal helyet. Főjegyző és számvevő X-ik rangosztály. Ugyanitt van az iroda tiszt, adóhivatali ellenőr, és ingó zálog őr. A tanácsosok, rendórkapitáuy, pénztáros, árvaszéki ülnökök, aljegyző, ellenőr és rendőr tauácsos egyenlő az állami tisztviselők közül az aljegyzővel, fogházfelügyeló, tolluok, vámszedő, iroda segédtiszt, fegyintézeti tauitó, zálogházi járuluok és telefon kezelő nővel. Kell enuél kézzel foghatóbb bizonyíték? Pár szó a mi helyzetünkről. .... A toronyóra kalap icsa nehézkesen billent le, egymásu'án tizenkét tompa kongás rezgette meg a zúzos levegőt s az ércíhingok behatottak a szivekbe, pazsgésbe hozták a vért s a következő pillanatban üdvriadalom támadt a Kárpátok és az Adria közt, örömujjongás, mely az egész világot felrázta szokott nyugalmából .... Üinepünk van, nagy ünnepink, nagyobb, szebb minden másünnepaél! Hosanna ezer óv! A mi hanguuk is belevegyült az örömmámor zajába, mi is hosannát kiáltottunk az ezer évnek. — Nos aztán? — Aztán elhangzott a kiáltás, az idő repült tovább a második ezerév felé s feledve lón a hang s azok akik kiáltották.— Óh mi reánk csak addi^ volt szükség, a ml,' suggestáltuk a népbe, ho y örülnie kell, a míg megértettük vele, hogy ezt az ünnepet fényesebben kell megülnie, mint azt, mely piros betűkkel virít le a kalendárium sárgult lapjairól, aztán ,A mór megtette kötelességét, a mór mehet". Hajdanában egy fejedelemnő tengelyen u'azott. — Sivár volt az ország, kényszeredett népe szauaszét lézengett. Segíteni kellett a bajon, nem illik a nyomor látása gyönyörű fejedelemnői szemekhez. Előreküldték hát a festőket — nosza rajta — festettek velők gyö nyörü falvakat, hogy csak ú^y lerítt a vászonról a jólét. Aztán Potemskin hurczoltatta nagy triumpbm mellett minden éjjel a fejedelemnőt biztos távolban a művészi kivitelű falvaktól, a hová nem érezhette a festék szagát, ahonnan csak a „boldogságot" láthatta. Aít a végtelen boldogságot pedig a festők teremtették, de azért — újy mondja a krónika — az egész tréfában nekik semmi érdemök sem volt. Ilyen apró cseprő csínyeket a nemzet Géniusával szemben is szabad elkövetni. Hál' Istennek országunk nem sivár, népa sem oly üíött kapott, mint azé a másik országé volt, ámde hazánk kellős közepe sem oly paradicsom, mint a minővé azt átvarázsolták azok az árva piktorok, akiknek kezökbe nyomták az ecsetet, akikre ráp irancsoltak, hogy amit gyönyörűt eltudnak képzelni, fessék le, hadd lássa a Génius a megtestült „boldogságot." — Ezek az árva piktorok ez egyszer mi voltunk. A nagy-váradi káptalannak 1315 bői fennmaradt ós ösmert, Aj ikra is vonatkozó oklevele padig azért érdemli meg a község monográfiájának keretében a megemlítést, mert e szerint Várdai Pelbart és testvére László, az oklevélben névszerint elsorolt több dögei nemessel a káp'alan előtt megjelenvén, fe'.vallották, hogy Monyorós — a mai Mogyorós birtokukat, azoknak a dögei nemeseknek Kis Ajik földtórért cserébe adják. Úgy látszik tehát, hogy valamely czimen Kis Ajak ez időben, a dögei nemeseknek, János az Ysip fiának, Cnemen vagy Sjenumnak, Egyednek a Jób fiának, Lukának és testvére- Jiuosnak, a Péter fiának, Jakabnak, és testvére- Pálnair, a Lőrincz fiinak a birtokában volt; de az is meglehat, hogy az itt megnevezett Péter, — Jánosnak és Lukának az atyja — azonos az előbb emiitett zálog birtokossal, Péterrel és Várdai Pelbárt, valamint László testvére, Várdai Aladár fiai Keldecs ellenmondásával szemben, e csere utján helyezték magukat Kis-Ajak birtokába! Azzal kapcsolatban, hogy a nagy váradi káptalan érintett oklevelében már, külön meghatározással, KisAjakról van szó, idején valónak tartom erre térni ós felemlíteni, hogy a mai Ajak emez időbeu és azután is, mintegy mi>fil századon át — amint elől is már felhoztam — két részből, Kis- és N^gy-Ajakból állott, amely megosztást a község mai fekvése is feltünteti, könnyen mégis nerhetó lévén, hogy a mai időben megfogyott ref. hívek által bírt régi templom körül elterülő rész alkotta az egyik, aláub igazolandó véleményem szerint Kis Ajikot, — a Pátroba felőli vígén eső, u, n. p acz körüli rész, hisonló szétágazással, mely részben most a görög katolikusoknak 1858 ban épült temploma van — alkotta a másik, Nagy-Ajikol! Ez a megosztás padig — később közlendi okirat szerint 1299 ben történt. A filu-deréknak nevezett azon u'czarósz, mely Kis-Ajakot és Nagy Ajakot ma egy községgé foglalja öisze, és amelyeu a római katholikusoknak a régi temp'omnak birtoku'cból elvétele folytán, előbb fából, 1828 ban pedig szilárd kő és tégla-inyagból épített, Folytatása a mellókloteu