Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

„IN Y I R V I D É H" H. rnun 10 kr. Somogyi Gyula 2 forint, N. N. 20 kr, kova. s István 1 forint, Antal Mihály 50 kr, Rótli M. áO krajczar, A. Mihály 10 kr, X. 20' kr, N. N. 20 kr, Pásztor Mitiály '20 kr. Matlák János 30 kr, Matlák Róza 20 kr, Rottman Jakabné 30 kr, Veisz Sámuel 30 kr, Kövér Gjula 30 kr, ifj. Garai 20 kr, Böhiu Adolfné 30 kr, L.mg Lázárné 20 kr, Varga László 20 kr, Antal Jánosné 20 krajczár, Dietz Sándorné 1 frt, özv. Kandel Hermanné 20 kr, Karner Vilmos 50 kr. Werner Gyuláné és Rursa Ilonka k. a. gyűjtőivén adakoztak: Werner Gyuláné 1 frt, Fried Árminné 20 kr, Buday Irén 50 kr, Buday Olivérné 20 kr, Kubacska Istvánné DO kr. Henzsely András 40 kr, Katzné 30 kr, Juricskayné 50 kr, özv. dr. Szabó Dávidné 1 frt, Morauszky Ferencz 1 frt, Jakabfalvyné 50 kr, SzeidlnéöO kr, N. N. 30 kr, Bartkó György 20 kr, Ruzsáné 50 kr, Mandl 50 kr. Básthy Barnáné Bcncs Etelka k. a. gyűjtőivén adakotak: Grasely Norbertné 2 frt, Führer Mihályné 1 frt, Palatitz Jenőné 50 kr, Kovács Károlyné, Palicz Istvánné, Führer Ignáczné, Konthy Gyuláné t — 1 frt, Egreczky és Bán 50 kr, Moravszky Erzsi 50 kr, id. Hibján Dániel, Bleuer Lajosné, Papp Jánosné 1—1 frt, özv. Uray Antalné 20 kr, Csató Béniné 1 frt, Rúhmann Andorné 50 kr, Chotvács Ágostonné 2 frt, Melhauserné 30 kr, Markóné 50 kr, Kubinyi Lóránd 60 kr, Rudicsné 50 kr, özv. Juhász Kálmánné 1 frt 50 kr, Lenhardt Juliska 50 kr, dr. Prok Gyula 80 kr, Májerszky Béláné 2 frt. Keresztessy Istvánné gyűjtőivén adakoztak: Keresztessy Istvánné 2 frt, Lavatka Béla, Nagy László, Greksa Ignátz, Gutman Májerné 1 — 1 frt, Schvarcz Bernáthné, Visnyey Ferencz, Bartos János, Strohmayer József 50—50 kr, özv. Gúnya Ignáczné, Vidovich József, Ulrich 1 — 1 forint. Básthy Bamáné és Horváth Ilonka k. a. gy űjtőivén adakoztak: özv. Egert Gézáné 5 frt, Csázir Péterné 3 frt, Irján János, Preisz Ignáczné, Mihálylovits Sándor, Bleuer Bernáthné, Baumgartner Pálné, Lővinger Béláné, Barzó Pálné 1 — 1 frt, Stark Éliás 30 kr, Sultce Karolin 1 frt, ifj. Glückné 20 kr, Reizmann czég 1 frt, Jéger Zsófia 2 frt, Gazsó László 1 frt, Korompay Irma 50 kr, Szűcs Mihályné 1 frt, Páll Karolin 50 kr, özv. Kabók Gyuláné 30 kr, Göbl és Wagner 1 forint, Szendáné 2 forint, Stark Ignátzné 30 kr, Májerszky Birnabásné 1 frt, Textóris 50 kr, Louis Fedőmé 30 kr, Tahy Miksáné 1 frt, Wágner 50 kr. (Vége.) — Az agusztusi napfogyatkozás. A', augusztus 9 ikén végbemenő uapfogyatkozás megfigyelésére csillagászati körben nagy előkészületek történuek. A napfogyatkozás különösen Európai északi részén lesz látható a csillagászok azonban csak rövid ideig gyönyörködhetnek a teljes napfogyatkozás ritka látványosságában. Erre való tekintetből a hatalmas távcsöveik mellett mindegyik figyelő csillagászhoz egy egy asszistenst osytanak be akik pontosan járó kronometer órával öt misodperczenkint hangosan jelezik majd az időt, hogy a vizsgáló tudó tudós idejekorán befejezhesse megfigyeléseit és az égboltozaton végbemenő jeleuség,a melyueá időtartamát kiszámították, ne tűnjön el váratlanul a teleszkóp lencséi elől. — Értesítés. A tiszai ág. evang. egyházkerület eperjesi kollégiumának Jogakadémiáján az 1896—97. tanévre a beiratások f. evi szepcember 1-től 8 ig eszközlendók; az előadások pedig szeptember 9 dikén veszik kezdetüket. Utólagos felvételnek szept. 9 — Il ik napjain dékáni-, azután pedig tanári-kari engedélylyel lehet helye. Azok az egyeves önkéntesek, akik tényleges katonai szolgálatukat f. évi szeptember hó végén fejezik be, október 1—8 napjaiu iratkozhatnak be. A vizsgálatok szeptember 1 tői 15 ig tartatnak. A jogakadémiai hallgatók vallásfelekezeti külöubség nélkül részesülhetnek a kollégium kebelében fennálló tápintézet kedvezményei ben; (az erre néxve megállapított félévi díjak a következők: ebéd ég vacsoráért 31 frt, ebédért 19 frt). Az erre érdemesek igényt tarthatnak a kol'egium által évenkint kiosztatni szokott ösztöndíjakra; valamint a szegény sorsuak tandíjmentességre s a jelentékeny alaptőkével rendelkezi „j >g4-z segély egyi«t" támogatására számíthatnak. — A jogakadémia igazgatósága. — A millennium emlékkoronái. A fővárosban a legutóbbi napokban egy uj és nagyon szép divat kapott lábra. A hölgyek karkötőiről, az óralánczokról, nyakékekről, pénzestárczákról, nyakkendőkről eltűntek a régi szokásos formájú apróságok: a szent-györgy-tallér, a négylevelü lóhere, a szerencsedisznó és turbános szerecsen, s a helyöket a millennium ünnepét jelképező, igazán ízléses művészi kivitelű millenniumi emlékérem foglalta el. Ezek az emlékérmek tudvalevőleg az ország ezeréves fennállásának emlékére verettek s egy korona nagyságúak. A legszebb emlékpénzek ezek, a melyeket Magyarországon eddigelé vertek. Pompás mívűek s gyönyörű, mesterséges patina van már is rajtok. Az érem egyik oldalát a király kitűnő mellképe díszíti, a másik oldalon a magyar Géniusz vezeti kantárszáron Árpád vezér lovát, hogy az uj hónába, az ősök hajdani földjére vigye. Árpád mögött halvány körvonalakban a felvonuló magyarság látszik. A vidék jó ízlésű dolgokban követni szokta a főváros példáját. Ebben az uj divatban bizonyára követni fogja. — Magyar ipart védő bank és áruház czirneu ifj. Sir Nándor az „Iptrügyek" czimü szaklap f. hó 15iki számában Bartha Miklós és társai iparpártolási mozgalmával kapcsolatban azt a tervet veti föl, hogy álljanak össze hazai pénzintézeteink és alakítsanak egy magyar ipart védi bankot, ez a bank pedig létesitseu egy ,Magyar Iparáruházat*, mert csak e két uton lehet a magyar iparczikkeket forgalomképessé tenni. Iparosaink ugyanis jelenleg arra vannak kényszerítve, hogy a forgalom igényeihez alkalmazkodva, még saját készítményeikre is idegen országbeli álczégeket alkalmaznak. Az első követelmény tehát, hogy a hazai iparczikkek eladását kizárólag a magyar jelleg fölemlitéséhez kössük. Erre pedig kereskedőink hivatvák ; csakhogy a kereskedők a különböző vidékeu lakó elrejtett ipari tehetségek felkutatására és anyagi segélyezésére a legjobb akarat mellett sem vállalkozhatnak. Ennek, a forgalomba hozatal közvetítésének és az áruhitel nyújtásának teljesítésére való a magyar ipart védő bank és áruház E'.zel egyidejűleg léptessünk oly egyesületeket életbe az országban, melyeknek minden tagja a honi ipirciikkek bevásárlását kötelességének tartsa. A felhangzó elégedetlenség akkor majd elnémul. A nemzet e«el megUlálaudja azt a módot, meiylyel a zavaros tömkelegből kiszabadulhat, mert az évente kivándorló száz és száz millió forint ez uj intézmények felállításával jövőre Magyarországou marad. Tömörüljünk, orvosoljuk az érdekek egységesítésével a bajokat. Lépjünk mindannyiau egy érdekszövetségbe, hogy a beunüuket uyügben tartó nyomás ellensúlyozására a szükséges erővel és tényezőkkel rendelkezvén, azt kiálthassuk; „Sakk az osztrák iparnak !" Felhívás. Hátralékos előfizetőink lapunk mai számához mellékelve posta-utalványokat kapnak tőlünk, teljesen kitöltve. Kérjük és fölszólítjuk az érdekelteket, hogy e posta-utalvány lapok fölhasználásával, az azokon kitüntetett liátrálékos összegeket az alulírott kiadó-hivatal czimére azonnal küldjék meg. Tisztelettel a „Nytrvidék" kiadó-hivatala. Demecser községben egy 750 holdas birtok folyó évi október hó 1-től előnyös feltételek mellett haszonbérbe vehető. Értekezhetni dr. Ferlicska Kálmán ü gyvédi irodájában Nyíregyházán. A közönség köréből.*) Még egyszer és utoljára a perczentes elmélet. Azt igórtem az Ujfalussy Béla urhoe intézett nyílt kérdésem végéu, hogy ha ő magadja az általam kívánt választ, bővebben fogok az ő perczeutes elméletéhez hozzá szólani. Melegen megköszönöm neki, hogy ezzel megadta a jogezimet, az alkalmat az általa javaslatba hozott egyesség tárgyában nézetemet röviden nyilváuitani. Ujfalussy Béla ur válasza utáu tehát megállapíthatjuk : 1. hogy ő a nemzeti függetlenség pártján áll, a magyar nemzetnek azon részével tart, mely a mohácsi vész óta a történeti jogfolytonosság mellett a magyar állam önállósága mellett küzd. 2. hogy ó jelenlegi képviselőink mindenikéről feltételezi, miszerint azok a közérdek és a haza jóléte mellett küzdven, kifogás alá nem jöhetuek s igy azok a mandátumra a jövőben is mindnyájan méltók. 3. hogy ő nagyobb kalamitásnak tartja a korteskedést, mint a nemzeti nagy elveknek: a férfiúi meggyőződésnek fentartását. 4. hogy ő az ilyen percsentes politikai alkut megengedi, sót ajánlja is. — Most már ezeu válasz után megvallom, hogy nem értem az ő független pirtiságát. Nem értem, hogy ef,y tuiományosau képzett, igen művelt okos fő, a magyar történelemnek oly kiváló ismerője, hogyau állhat elő kiegyezési javaslatával a pártok elébe, mikor mostani képviselóiuk arra való rátermett egyének. Én nem azt vártam volua, hogy egy függetlenségi párti férfiú saját pÍrtját szólítsa fel a gyáva leinoudásra, hanem inkább azt, hogy az elleufelet hívja fel arra, hogy miután ők e vármegyében szeriute is kisebbségben lévén, u.y sem győzhetnek a jövő választás alkalmiból — hogy a korteskedéssel járó erkölcsi veszélyeket kisebbítsük — ne állitsauak jelölteket, vagy ha igen, s ezt teszik és az elvek megmentésót megkísérlik: tegyék azt tiszta kézzel és csak erkölcsileg megengedett utakon küzdjeuek. De lemondani . . . erre tanítani egy függetlenségi, nemzeti tradicziókbas nevelt férfinak, ki az osztrák beolvasztási törekvéseket, az absolutislikus, jezsuita áramlatokat, mind jól ismeri s tudja, hogy ezek annyi gyászt aunyi vért hoztak reánk a mohácsi nap óta — ezt nem értem, akkor midőn nekünk a pilitikai elmélet szerint hazáuk függetlenségének szent elveit mindenütt győzelemre kell jutatnunk a hol lehet, ahol pedig ilyenre kilátás ez idő szeriut nincs — leg-alább a tnísik pírt erejét kell szétforgácsolni. Én is tisztelem a szabadelvű pártot — hiszen anuyi uagy emberünk áll azon az oldaton — de mégis a magam meggyőződését az övéknél jobbnak, nemzetemre nézve czélszerübbek,;az általáuos emberi szabadság, felvilágosodás érvényesítésére helyesebbnek tartom, és azt feláldozni a korteskedéssel járó úgynevezett korrupezió kikerülése tekintetéból sohasem fogom. Justum ac tenacem propositi virum stb. Egy cseppet sem félek a politikai korteskedéssel járó inisériáktól. Igaz, én sem szeretem, küzdök is ellene, a hol lehet, a hol erre ut és mód van, s hiszem is, hogy az általános emberi miveltség elterjedésével még az emberi emlékezetből is ki fog veszni ennek a tnost utálatos bűauek az elnevezése is. De addig se félek tőle. O't van a legalkotmányosabb, legszabadabb államnak Nagy-Britániának, Amerikának példája. Sehol nagyobb korteskedéssel nem jutnak a mandátumokhoz, mint ezekben az államokban. És mégis nem ezek e a leguagyobb egyéni és politikai szabadságnak hazái. Nem itt van e anyagilag, erkölcsileg, szellemileg a legmagasabbau álló emberi társadalom. A politikai életben nem olyan nagyon veszélyes az a korteskedés. Hi volna cerem és időm, kifejteném ide vonatkozólag Deák Ferencinek a haza bölcsének véleményét,'

kki ezt igen uagy nemzeti czélolc elérésénél megengedhetőnek tartotta. Ehiszem, hogy más téren már sokkal veszélyesebb, de :i politikában előbb valónak találom a kipróbált elvek fentartását. Éa 9lőttem magyar nemzetem füg;etlensége mindennél drágább, mindennél *) K rovat alatt kózérd.:kú fdlsz Halasokat dijtalauul kőzlüuk a beküldő felelőssége mellett. Szerk. szentebb, én arról lemondani semmi árért sem tudnék. Az igaz meggyőződés, nézetem szerint nem alkuszik. Éu nem tanultam ilyet sem a Rákóczy, sem a Kossuth életéből. De most nincs is rá szükség. Az idők nem olyanok, hogy a függetlenségi szent elvek felett alkudozzunk. Ujfalussy Béla ellenére tehát én minden vármegyéukbeli értelmes .embert felkérek, még pedig nemzetem szabadsága ós függetlensége nevében, hogy ha ilyen perczentes alkuval megkínálnák, azt utasítsa viszsza s szilárd jellemes férfiú módjára soha meggyőződését fel ne áldozza. Nagyiuáté Albert 8. k. Csarnok. Adiiat-é a természet kielégítő választ Istenről való kérdésünkre? Tény, hogy a természetben minden feltétlen szükségességgel megy végbe, nincs itt semmi véletlen. — Mindeuuek meg vau a maga oka s ezen ok minden többi okkal összefügg. — Mit lehet ebből feltétlen biztossággal következtetni ? — Azt, hogy van a világegyetemben egy őserő, amely millió éveken végighúzódó ezen egész nagyszerű fejlődést mozgatja, — egy őserő, mely a világot fokról fokra emelte s tervszerűen munkálkodott. A fóld korábbi korszakainak romjaiban, mint nyitott könyvben ismerjük fel a tervszerű építést. — Eleinte durvább növények, durvább állatok, egyszerűbb képződmények voltak; a legszebb képződmények, az emberrel élükön, az egész fejlődés végén állottak elő. Továbbá: ez az őserő végre mégis oly képződményeket állított elő, amelyekről el kell ismerni, hogy teljesen megfeleluek a czélnak s értelmes gondolatok teljességére vallanak. Csak az emberi szervezetre, egész testi életüuk csodálatos gépezetére kell gondolnunk annak beismerésére, hogy itt oly erő működött, melytől az .értelmes", „bölcs" jelzőt el nem tagadhatjuk. Ez az őserő teremtette tehát ezt az ismert értelmes világot. Ha padig valaki ez állítást kétségbe vonná, abban talán mégis egyetért, hogy őt magát okos lénynek tartsuk, amikor aztán azt a kérdést tehetjük fel, „honnan van a te észbeli tehetséged, belátásod, bölcseséged, hiszen te semmit sem adhatsz magadnak, mikor te is teremtett lény vagy; te is az őserőből származtál!" —Okos ember nem tagadhatja tehát azt, hogy a világban egy nagyszerű, hatalmas, örök értelem munkálkodik. Ezzel azonban még nem feleltünk meg arra a kérdésre, hogy ez az őrök értelem váljon személyes-é, vagy nem, öntudatos-ó, vagy nem s ennélfogva a természet ismerete nem elégítheti ki Istenről való tudvágyunkat. — De hát a természet mellett nincs-e más forrása is az ismeretnek ? Óh van; — hiszen szánt • szándékkal be kell hunyni szemünket, ha nem akarnók meglátni az emberiség szellemviláginak nagyságát és móltóságát. S vájjon az emberiség eme szellemi világa beszél-e nekünk az Istenségről? — Óh igen! — Igaz ugyan, hogy a természetvizsgálók az emberi és állati organismust a legnagyobb rokonságba hozták össze, ugy, hogy némelyek az emberiség ősszüleit egész a gilisztákig felviszik. Ámde ne azt kérdezzük, honnan származott az ember, hanem kérdezzük azt, mi az ember jelenleg ? — A felelet nem lehet más: Az ember öntudatos, személyes lény, aki a világgal szemben ,Én"-nek ismeri magát. Ez az „Én* különbözik a maga sorsától, amennyiben lehet mondani: én fiatal voltam ós megvénültem, éa egészséges voltam és megbetegedtem. Minden változik, de az „Éa" megmarad. Ez az „Én" az, mely ismeretekre képesít, ez azoa csodálatos tükör, melyben az egész világ letükröződik. De maga az „Én" megfoghatatlan titok csak annyit tudunk róla mondani, hogy: van. A régi hindu bölcsek sokat elmélkedtek e létezés talánya felett ós kérdezték: mi marad hát fenn a tünemények a végtelen változásában? Válaszuk ez vala: megmarad az „Éu*. A tünemények gyors rohamában a nyugvó pont az „Én" az „atman" a hogy ők hívták. Hanem hát a nagy világban, kérdezték tovább: a hol egyik tünemény a másikat űzi, a hol élet és halál szüntelen váltakoznak, mi marad meg állandóan? A hinduk erre így feleltek: ebben a uagy világbau, mely eget és földet magába foglal .szintén egy ,Éi* az állandó, a kicsiny emberi Énhez képest egy van Én, a „Paratman". Más szavakkal: a régi hindu bölcsek mélyen meg voltak arról győződve, hogy a nagy viágban oly erő működik mely mi énünkkel lényegileg rohan. Mi tudunk számlálni, mérni, számítani, van egy oly számláló, mérlegelő, számító erő, mely az egész világmindenségben munkálkodik. Mi tudunk tervet szőni, a világegyetemben is van oly erő, mely fokról fokra tervszerűen működik. Vau a világegyetemben olyan titok, melyet értelmünk sohasem foghat meg, amely azonban a maga valóságát az örök rendben és törvényekben megismerteti s a melyet nem ismerhetnénk, ha saját érünk lényegi rokonságban uem állana vele, most amint csak a természet érezhet meg a fényt, amint csak a fül veheti észre a hangot, úgy az Éa ismerheti meg azt a nagy Ent. mely az összes világban működik.— Igy okoskodtak a régi hindu bölcsek. Vajon nem olyan bölcsesség-e ez mely még most megálja helyét ós megdönthetetlen. Meit ha a világ csak egy homoktömeg volna, melyet a vak buta véletlen teremtek volna, nem lehetne szó a világ megismeréséről: hiszen a világot megismerni tulajdonképan nem egyéb, mint megismerni a velünk rokon szellemet, ki a világban működik, mint érezni szellemének lehelletét, mely az egész világon átfuvall. De ha a mélyen gondolkozó régi hinduk kifejezése szerint a parányi gyönge, emberi Éa-oek egy nagy Éu felel meg a világban, akkor egyszersmind személyi életközösség is van a mi lényünk ós az „Isteni Én* között, akkor örök s legbensőbb alapja van annak, hogy mi a minden szellem ősforrását Te-nek nevezzük, hogy mi imádkozni tudunk. Ne ejtsen tévedésbe az az állítás, hogy a szigorú természeti összefüggésben imánknak nincs helye. A természettudósoknak semmi kételye nem akadályozhatja a szivet abban, hogy a legmélyebb megrázkódás pillanataiban imádkozzunk. — A fájdalom-sujtolta .óh Istenem!" s az örömnek „hál* Isteunek!" felkiáltása az emberi léleknek természetes hangjai. — Egész népek