Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

N T 1 R V I O É H« A csendőrség szaporításit. A uyirbátori szolgabírói járás területén a legújabb idóben fölmerült és ismétlődő rablási esetek, bár nem kívánatos, de kedvező alkalmul szolgáltak arra, hogy vármegyénk alispánja, a közbiztonság megzavarásának ez eseteiből kifolyólag a kormány figyelmét S-abolcsvármegye rendőri berendezkedésének fogyatékosságaira fölhívja, kérvén és sürgetvén a eseudórség számának szaporításával uj csendőrőrsök felállítását, és a közbiztonsági szolgálat gyorsasága érdekében azt, bogy Kisvárdán csendőr szakasz-parancsnokság, Nyíregyházán pedig, a vármegye székhelyén, csendőr szárnyparaucsnokság szerveztssék. A vajai és madai vakmerő rablások megtörténte minden körülmények között nyomatékos és föltétlenül akceptálandó indokul szolgálnak arra, hogy az alispán előterjesztése elfogadtassék és ehhez képest Balkány, Mada, Gyüre és Gáva (ez utóbbi község főszolgabírói székhely is) községekben csendőr-őrs parancsnokság létesitessék. A Kisvárdán szervezendő szakasz-parancsnokság, s a Nyíregyházán fölállítandó szárny-parancsnokság létesítését a territoriális viszonyok s a csendőrség adminisztrációjának az érdekei követelik. Épen ezért biztosan reméljük, hogy alispánunk e tekintetben tett előterjesztését a belügyminisztérium rövid idő alatt meg fogja valós tani, annál is inkább, mert a jövő évi országos költségvetést a képviselőház még csak ezután állapítja meg. Országgyűlési képviselőinktől minden esetre elvárja a választó közönség, hogy e* érdekünk megvalósítására szavukat és szavazatukat érvényesíteni fogják. * * * Vármegyénk alispánjának a cseudórségi őrségek szaporítása s a csendőrségi szakaszos csendőr szárny-parancsnokságnak a vármegye területén való szervezésére és létesítésére vonatkozó íme kezdeményező fölterjesztése — szoros összefüggésben lévén úgy is ezzel az ügygyei, a községi közbiztonsági szervezet kérdését önkéntelenül is előtérbe állitja A községi önkormáuyzat mai berendezkedése szerint ez a nevezetes érdek úgy szólván semmiféle védelemben uem részesül több mint száz községében a vármegyének, t. i. mindazokban a községekben, ahol niucs csendór-órség. Mert a vagyon és emberi élet hatósági biztosítása szempontjából a községeinkben divó éjjeli örök intézményét annál kevésbbé vehetjük komolyan, mert így gondolkoznak a felől a" községekben is. Házról házra átadják ugyau a nagy botot, nagy fokost napról napra a községekben,,mint az éjjeli őrködés tekiutélyének symboluipát és argumentumát, de hogy ezen a réven a közbiztonságnak — akár vagyonban, akár emberéletben valamelyes érdekei megvédelmeztetnének, arról nem igen tudnak a krónikák. A rendőrségi szervezeteknek bizonyára az a feladatuk legelső sorban, hogy a különböző büntettek elkövetését megakadályozzák, lehetetlenné tegyék; az elkövetett büntettek kinyom ozása a kárvallottaknak már rendszerint kevés hasznukra szolgál. Kinek aprómarháját, másuak ha a bornyuját ellopják is s ha a tettes megkerül is, faluról a városra bejárni a bírósághoz, meg legtöbbször még fiskálist is fogadni az igazsága kibizouyitásához: anynyi jövés-tnenésbe kerül a szegény embernek, meg költségibe, hogy inkább bizony futni engedi a tolvajt. Hát a mezei kártételek. Ma szénát visznek el tőled, holnap az ákáczfáidból vágnak ki egynehanyat, azután tehenet, ökröt eresztenek (inkább ráhajtanak) a kaszálódra, a más sertése lakik jól a krumpli földeden: lopás ez mind tulajdonképen. Falun azonban úgy hivják ezt, hogy kár-csinálás. Rá kell becsültetni. Előbb azonban fizessen ki — akinek ilyen baja vau — birónak, esküdtuek és két becsüsnek két forintot. Akkor kiállítják neki a becslevelet. Azután keresse a kárját. Nyíregyházán retteneteseu panaszkodunk, hogy 40—50% közköltséget kell fizetni. Hát a falusi ember mit tegyen! 30—40—50% közköltséget ő is fizet, de hogy miért, azt nem tudja. Nyíregyházán legalább lehet járni sár nélkül, van utczai világítás, van reudőrség, tűzoltóság s más egyébb. De falun. A közigazgatást, ugy szólván, csak az adószedés működésében láthatja a falusi ember. A jegyyőjét, főbíráját, péuztárnokát, esküdtjeit jóformán csak ebben látja foglalatoskodni. Amit — ha néki egyebet is csinálnak, az többnyire külön mind pénzébe kerül. * * * A csendőrségi intézmény nagy kiterjesztésére van szükség. Olyan kiterjesztésére, hogy minden községben legyen csendőrség. A mai szokás szerint minden falunak legalább is két embere minden éjjel bakterkedik. Már ha alusznak is egyik-másik ház elején kidűtött akáczfa törzsén, de hogy másnap azért — éjjeli őrködésük czimén — elheverik a napot az bizonyos. Eunek az elvesztegetett időnek az értékéből, meg aztán a csendőrségi szolgálat mellett bizonyára megszűnő, vagy legalább is nagyon megcsökkenő lopások, kártételek negativ, de fölszámítható értékéből, a költség, amibe két-három cseudórnek az ellátása kerülne, bőven uyerue fedezetet. Addig azombau. inig ez bekövetkezhetik, a vármegye közöusége az alispán előterjesztésének hírét bizonyára köszönettel veszi tudomásul. Fogyasztási szövetkezet. II. Mull czikkembcn fölszámítottam az alakulandó szövetkezetnek a tervezett üzletviteli módja alapján az évi regiejét, mely oly magasra rúg, hogy az ennek megfelelő forgalomra a szövetkezet egyelőre nem számithat. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Kurucznóták. — Endrődi Sándor kötete. — — Én soha életemben több gyönyörrel uem dolgoztam munkán, mint ezen a kis nótás-könyvön. Ez a mondás egy uj könyv elöljáró beszédében olvasható, és olvasható lesz maholuap egy másik könyv ben is, a — magyar irodalom törtéuetében. Endrődi Sándor fejezi ki vele, bogy mennyi szeretettel, mennyi kedvvel és a munka elóhaladásához ké pest fokozódó büszkeséggel foglalkozott kutuczdalaival; mennyire szivéhez nőtt ez a gyűjtemény, a mely eddi

b folytatott költői működésének fényes betetőzése. A lapukban meg-megjelent egy egy mutatvány. Feltűnést keltett mindegyik. Irodalmi körökben mindjobban sürgették a mű befejezését, megjelentetését, és ezekben az irodalmi kö rökben hirement az Endrődi Sándor klasszikus mondá sának, a melyei az utolsó kéziratot nyomdába adta: — Sziute fáj hogy már bevégeztem. * * * — A dicső Rákóczi korszakot akartam nótákban megszólaltatni, ugy hogy e nóták a kétszázév előtt lezajoltt történelmet újra zengjék, jelenítsék. Ez a kötet bevallott czélja. És soha czélt jobban el nem értek, soha szerző jobban el nem találta a müvébe illő hangot, és soha műből nem sugárzott ki a maga korszakát poétikusabban jellemző ihlet, mint ahogy azt a kuruez dalok könyvé ben tapasztalj' k. És amint olvassuk, olvassuk a kötetet, a melyet nem fognak lapozgatni, mert hifzen minden lapja leköti a figyelmet, amint gyönyörködünk a költeményekben, a melyek kőzul nem egy pár első olvasásra befészkelődik emlékezetünkbe, elfog a lelkesedéi, elfog a bánat, löstelkedünk egyért, dicsőségérzettel gondolunk másra, mosolygunk a magyar őshumoron és összeharapjuk fogunkat szenvedések olvasásakor. Olyan igazi sírva vigadó, vigadva-siró ennek a könyvnek a po ézise, olyan minden izében minden betűjében magyar. * * * Mégis német költőt ju'tSt eszünkbe. A derék Bodenstádt Frigyest, aki oly pompásan megtréfálta honfitátsait. Közzétette Mirza Saffi perzsa dalait; bámulta min denki azt a valódi orientális, bűbájos ékes nyelvezeten a melyről aztán kitűnt, hogy bizony maga a germán, költő gondolta ki őket. A hogy Bodenstádt, a ki világraszó

:ó hírét „Mirza Siffinak" köszönhette, felképzelte magát Irán fensikjára, idegen környezetbe, távol népek közzé, ugy álmodta viszsza magát Endrődi Sándor két évszázad óta elmúlt időkbe, és ha Rákóczy Ferencz hegedőse lett volna, nem írhatta volna meg találóban azokat a verseket, a melyeknek híre szintén elfog terjedni Magyarország határain tul, de amelyeknek aligha akad fordítójuk. Nagyon is magyarok, nagyon is nemzetiek. * * * A mint soha más, csak magyar ember fújta a tárogatót, ugy nótázza el Endrődi Sándor kuruez dalait. Talán maga sem tudná elmagyarázni, hogy gondolta ki őket. Többet nem tudna felelni, mint a mennyit az első költeményben mond: Csodás levegő, Roppant történeti Eröt vett rajtam Bűbáj, idézet. Mintha kószáiról A sas fölröppen : Nagy idók szárnya Zúgott fölöttem. A mi csak történt, Előttem állott : Az egész élet Az egész század. Lássuk már mostan, mi módon lehelne a regiet)leszállitani és a tényleges forgalomnak megfelelő összeggel az üzletet vezetni ? Mi volt az indító oka a szövetkezel alapításának? Hogy a közvetítők, de legkivált u mészárosok által a fogyasztó közönség terhére szedett túlságosan magas közvetítési dijat leszállítsa. — Mi módon érheti el ezen czélját ? 11a tagjai részére beszerezvén a fogyasztási czikkeket, kevesebb haszonnal is megelégszik. És ezt nagyon könnyen megteheti, mert hiszen a tagok által kiállított kőtelező nyilatkozat alapján liztos vevőkörrel és garantirozott évi forgalommal indul meg. Csakhogy a Ints eladásnál az a bökkenő, hogy a marhában nemcsak bélszín, vesepecsenye és más ilyen izes falat van, hanem egy csomó más mindenféle olyan minőségű hús is, a mit a tagoknak nem lehet kimérni. Az a legelső teendő tehát, hogy ennek a íjuatumnak találjunk biztos fogyasztót. A tervezet a Vásárcsarnok ellátók szövetkezete utján Budapesten akarja azt értékesíteni. Az igaz, hogy ez a szövetkezet elvállalja bizományba a hús értékesítését, de már azt nem garantirozza, mert nem is teheti, hogy csakugyan el tudja adni a húst. Meg azután messze van ám ide Budapest, sokba kerül a fuvar; az év nagyobb részében pedig külön jégszekrényben kellene a húst száilitani, a mi mind olyan sokba kerül, hogy legalább is kétséges, vájjon be válna-e üzleti szempont^ ból cz a mód? De nincs is ilyen kétséges és drága értékesítésre a szövetkezet utalva. — Hiszen van nekünk helyben is olyan fogyasztó-közönségünk, a melynek meg épen ez a hús kell. Itt van egy ezred közős huszárság, egy osztály honvedhuszárság és a börtön. Ha ezt megszerzi a szövetkezet, egyszerre biztosítva van a léte. A következőkben bátor leszek a czikkem elején föltett kérdésre megfelelni és kifejteni, milyen üzletviteli terv alapján gondolom én a szövetkezet közhasznú működését megindítani és életben tartani. Nem föltétlenül szükséges, sőt egyáltalában nem indokolt, hogy a szövetkezet fizetett, vagyis alkalmazóit mészáros által törekedjék czélját elérni. -- Sokkal czélszerübb, sőt előbbi czikkemben kifejtett erkölcsi és anyagi szempontokból indokoltabb is, különösen míg a szövetkezet egész biztos alapokon nem áll és bizonyos idei sikeres működésre nem tekinthet vissza, vállalkozó méizáros által kezeltetni a mészárszéket. írjon ki a szövetkezet pályázatot, hogy ennyi és ennyi tag állal garantirozott, ennyi és ennyi minimum mennyiség hús szállítására vállalkozó mészáros kerestetik. Feltételek: üzleti helyiséget kap, marhahúson kivül a többi húsfajtákat saját hasznára méri. A marhahúst a beadoll ajánlatban kitüntetett árért köteles a tagoknak kiszolgáltatni, ilyen és ilyen minőségben. A szövetkezet által ennyi és ennyi áron vállalt hússzállitásoknak itt és itt (börtön, közöshadsereg stb.) köteles a feltételek szerint megfelelni. — Fizet a szövetkezet utján eladott hússal elért forgalom után annak ennyi és ennyi perczentet. Tartozik ennyi és ennyi kauciót lelenni. Ezenkívül egy pár különös h itározmány az ellenőrzésre, felügyeletre stbre vonatkozólag. A szerződés tartama egy év. A kötendő szerződés által ugy hozzá kell fűzni a mészáros érdekeit a szövetkezethez, hogy az a szövetkezettel prosperáljon vagy bukjék. Annyi kauciót kell letennie, hogy a szövetkezetnek a hatóságoknál letett kauciója is fedezve legyen. A hatóságoknak szállított hús rosszasága vagy hiánya miatt kirovandó büntetések a mészárost érjék stb. Ilyen, sőt talán csak is ilyen módon számithat a szövetkezet virágzó üzletmenetre. Persze, ennek az a feltétele, hogy a jelzett hatóságoknál a hússzállitást megkapja. De ez egyáltalában nem nehéz dolog, mert a szövetkezet háta mögött állván tagjai, mint fogyasztók, legolcsóbb ajánlatot adhat be, sőt egyforma ajánlatnál is mint erkölcsi testületnek előnye van más vállalkozók felett. Ezen a modon, nem 5—6, de 8—10 kr árkülönbözetet is elérhet, anélkül, hogy tagjait kellemetlenségNagy elismeréssel adózik Thaly Kálmánnak, a kinek gyűjteményeiből, monográtijából tanulmányozta a Rákóczy korszakot, számos motívumot talált ezekben a gyűjteményekben, és ezekről jegyzetekben számol be. Érdekes megfigyelni, hogy az ilyen motívumból miut készül az uj költemény. Liszt Ferencz a „Nem ettem én ma egyebet — fekete retket kenyeret" kezdetű népdal első néhány üteméből megírta „Erzsébet

n-et a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb oratóriumát. Thaly KUmáu feljegyezte ezt az éneket: üe ba az magyarban Négy vagyon egy nyomban — Tiz is találkozik Ott az elbontásban. Ebből lett: Akkor erős csak a magyar, Ha összefőj s egyet akar, — Mégis az a boldog napja, Mikor egymást pusztíthatja. E®y ut szakad három felé, Ahány magyar, annyifefé; A hol négy van egy csapásban, — Tiz akid az elbontásban. De legtöbbször épen csak egyetlen szó, egyetlen kifejezés szülte a legpompásabb kurueznótákat. Ilyen a „virágénekek", egyik legszebb része is, a Pittypalatty ének: Ritka még a búzavetés, Ritka, ritka még a rozs; Fiirj madárnak akkor lesz jó, Ha stlrtl lesz és magos — Csak kereslek : merre vagy ? Pitypalatty 1 Pitypalatty I Bokrosodik, nó a vetés, Nójjön is csak, nójjön is 1 Azt hiszen, hogy jön a párom, •lójjön is csak, jöjjön is. Itt vagy, itt vagy, el ne hagyj ! Pitypalatty I Pitypalatty t Folytatása az 1. mclléhleteu