Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

II. Melléklet a „Itfy ír vidék" 1896. 5Q-ik számához

. mint a milyennel ide jöttek és emiatt igazán jogos szomorúsággal fognak eltávozni tőlünk. Szomoruságos látvány a mi színházunk egyébként is. És tessék elhinni, hogy nem csak a színész-direktor uraknak szomorú. Ami ebben a kérdésben rájuk tartozik: hogy a Werlheim kasszájuk b. Isö értéke napról napra, jobban mondva minden színházi eóadás után csökken, és hogy — legalább is ezzel a mértékkel mérve — az ő lelkesedésük is hivatásuk fontossága és jelentősége lelől (ha) eltompul: az elsőből következik a másik. És ebből a másodikból? Hogy ebből mi következik! A czivilizáció delelőjén kiforrott nagyvárosok közönsége színház utun eljár az orfeumokba. Ahol már még csak kurta szoknya sincs a trikó felett. Ahol a trágárság, arczátlanság|teljes meztelenségét épen csak a vékony selyem trikó takarja el és fedezi a közerkölcsiség, közszemérem paragrafusát. A krónikás, aki följegyzi napok, hetek idők történetét, a szappannal mosakodó, iskol.ba és neveidébe járt,uri házat tartó, r gényeket olvasó, szalonokban csevegő, kaszinóba járó s más egyéb finomult igényekkel biró s azok szerint élő társaságnak, t. i a mi nyíregyházi társaságunknak a színházból való elmaradását alig-alig ludja megérteni. Mert tudja, hogy 14 zóna választ el bennünket és gyors vonaton is 7 órai vasúton való uLazás a fővárostól, ahol a kurta szoknyáig vetkőztetett színművészet által nyújtott gyönyörökkel még ki nem elégített és fölcsigázott — finomult Ízlésnek módjában van a különféle orfeumokban betelnie. * * * Hogy és miért jut a krónikás erre a gondolatra, olyan messze, 14 zónányi távolságban a hires nevezetes XlX-ik század magyar nemzeti műveltségének fényes és ragyogó fővárosától. — — — —— — — — Valamiféle nekszusnak azonban még is csak kell lenni; ebben a dologban. • * * Nyíregyháza város, (már mint város) és ami városi mivoltunk szempontjából azonban mégis csak csulságos állapot ez a napról napra való üres színház. Mert hát, hogy szappan, meg egyéb, — — _ _ _ ne bolygassuk ezt a kultur történeti kérdést. De hol van a mi patriotizmusunk, a duzzadó önérzet, amely csak épen mostanában is olyan hatalmasan kiszónokolt belőlünk, hogy mi város vagyunk, gyámságot . nem akarunk tűrni! — — — — — — Kedves barátom, krónikás! A jövő héten meggyújtják Nyíregyházán a villamos lámpákat. Addig: csitt! * * * A lefolyt színházi hét legnevezetesebb eseménye Benedek Gyula, a debreczeni színházi bonvivantjának két estére terjedő vendégszereplése volt. Szerdán és csütörtökön lepett föl a mi színpadunkon, elébb Herczeg Ferencz .Három testőriének Rátky a lapszerkesztő, szerdán pedig Sardon vígjátékában,a „Csapodár"-ban, Ghampignac szerepében. E második estén már volt is közönség, ha nem is telt ineg egészen a színház. Egyebekben a bét a vasárnapi két előadással: „Kis Lord* s este a „Vigéczék"-kel megkezdve, a rendes mederben folyt le. Jó, összevágó előadások, változatos műsor, kevés, nagyon kevés közönség. Hétfőn a „Két tacskó" kedden a „Boszorkányvár" (másodszor), szerdán és csütörtökön Benedek Gyula lelléptei,

1 az említett darabokban, pénteken a szokásos félárakkal való előadás a népszerű „Goldstein Szátni"-val s szombaton (harmadszor) a „Három Kázmér". ti maradt vendégszereplés Ujluísy Ede a buda pesti nemzeti sziuház kiváló müveszenek 3 estére tervezett érdekes művész vendégszereplése, a budapesti nemzeti szinházbau előfordult mű-or változás miatt, a leguapvobb sajnálatukra, bizonytalan időre elmaradt. Hétfőn Tukorai Loránd ju'alorajátékául Lili,Ilerve bájos zenéjü éuekes színmüve kerül színre. Kedden végre valahára lá'juka szenzácziós hirü Csak párosan bohózutot. E migyhiiü darab elleu a debreczeui kritika kíméletlenül kikelt, minek a vége az lett, hogy a közönség általános óhajtására 3-szor egymásután zsúfolt ház előtt került színre. Vajha ez a csoda nálunk is megtörténne. Legközelebbi újdonság „Bhtzveiss Kobi a kóser gyerek" kitűuő énekes bohózat, a budapesti városligeti síiukör ez idei kaszadarabja. Csütörtökön „Tiszturak a zárdában* bájos zenéjü operette kerül színre. Történet egy kerületből. R ndbeu ment a mi kerületünkben a dolog. A fő városi lapok is azt irták róla, hogy c öudes kerület. Közvetlen a választások előtt ütött be a menydörgős menykó Bogár, a patvikus csinálta a paklit, a kit a ka szinóban kinevettek, mert a valutát Józsiás-szerüen fejtegette s a kivirradatra megszervezte a függetlenségi pártot. Gyönyörű október volt. Ráült a csöndes kerületre az egész függetlenségi párt. It chter Győző fulmináns beszédet intézett a gölöncsériekhez s j 'ölték Vörös kereszthy urat, a kerület elsó virilistáját. A párt na punként jobban izmosodott. A programmbeszéd u'án a napilapok váltig azt állították, hogy megválasztatása több mint bizonyos. Mi a túlsó pírt melegedésétől fogyni kezdtünk fogytunk kétségbeej'őeu A biztos keiületben ronpau' bizonytalanná vált a helyzet. Még engem is megszólított a jelölt. — Tud'ál e te valamit szerezni. (A valami ek megszerzése félreérthetetlenül voksolókra vonatkozott. — Egy feltétel alatt két biztos vokson van. — Halljuk a feltételt. — A két voks ára 160 frt 80 kr. — Az öreg belebámult a levegőbe — Nem lehetne valamicskét lealkudui? — Nem. — Hát ki a viselője eunek a két vuksuak ? — Czérna szabó. Csiriz, a csizmadia. — Ne mókázz, kölyök, hisz ez a legdühösebb két 1 kor es ott túlnan. — Mindegy. Ezt a két embert én markomban tartom. Enyivel tartozom nekik s jó formán keresztet vetettek rá. Ennyi pénzzel uein lehetne őket megveszte getni de én csak adósságot törle-ztek s közben áttere lein őket a jobb po:i'ikai meggyőzöd.-sre. Lthet ez ellen valakinek megjegyzése ? — Igen itt lehet. V.n nekem, te kolosszlis kölyök. | Neszo a pénz, beszélj a fejőkkel. Az eredmény mejnövesziette a po'itikai étvágya ; mat. Ebb31 a választástól ki is lehetne kovácsolni a kar I riérm^t. Mikor az öreg filuzá^ból haza jött, fölösen illették „a vén pecsovic-.' czímuiel, odasompolyogtam az öreghez. — Vau ám még 20 voksom. — Mi az ár i, horkaut a kiszenvedett jelölt a banális kérdés iránt. — Nevezzenek ki kérem — tanfelügyelőnek. Az öreg olyan mozdulatot és arezjátékot fejiett ki : hát ez is? — Az az állás már oda vau igérve, gyermekem, de kineveztetlek : méhészeti vándortanáruak. — Nem tudok én a méhekhez. — Hát Göndöcs tudott? Mégis szaktekintély volt. Olvasd cl Krisch ká'éjat és akadémikus méhész vagy. Parolát ad'am. — Ördög vigye, legyek hát méhészeti vándortanár. — No de lássuk a feltételt, hol a hu z voks? — Fölér e Ková^ János annyival? — És te megtudnád őt szerezni? — Bízza csak rám ! — No az igaz Kovács János huszonkét voks. Nagy tekintélyes fainila s az öreg kedveért mind függetle ségi. Hi megszerzed: rairkodb.au tartod a méhészeti vándortanárságot. M 'llesleg lu'luiok kell hogy Mariskában, a Kovács ur bájos leányában vala az én nagy reménységem. Ma riska a kertben volt. Elmélyedve állt a szomorú füz tövénél nyilván arra gondolt mint izzadok én most a poros akta mellett. — Jó napit Mariska! Felriad a kis őzike, de c<ak pillanatig Pajzáuul felém szaladt, miközben oly édesen csicsergett. — Milyen jó ez a követválasztási mozgalom. Papám most is a pártkonferéDcián van. — Mariska, engem kineveznek vándornak. Hitetlenül nézett a kis angyal fürkészőleg, vájjon igaz lenne e az? — Igen! azonban nagyon nehéz feltétel vau ki neveztetésemhez kölve. Ha husz voksot tudok a pártnak teremteni. — Melyik a maguk pirlja? — Melyik, hát ahol a hatalom ős dicsősőg. És a melynek oly nagy ellensége a tata. — De kár! Hej ha a papim átmenne oda maguk közé, ez aztán jó leune! — Ez hozott engem is ide, Mariska. Beszéljen papijával és akkor három hét múlva megtartjuk a lakodalmat. E piru't és elszaladt. A tornáczról kiáltott vissza. — Megpróbálom, megkísértem. De a papi hajthatatlan maradt" nem segítettek a Mariska könyei, a mama esdeklése. Valósággal tűkön ültem. Még csak két nap választott el a nagy naptól. Ez alatt történt a közös megállapodás alapján létrejött államcsíny. Mariska uagy beteg lett. Az elvhü papi ott virrasztott az ágyánál. Nem állhatta az atyus. Elvégre többet ér a lánya, mint az a néhány szavazat, s megirta nekem a követ kezőket: — Nebu'ó! a lányom beteg. Jöjj el, látogasd meg. Nagyot ugrottam örömömben. — Urambátyám biztos a husz voks, kérem a kinevezést. — Lassan a testtel. Kérd meg Kovács urat, hogy pártügyben az este tartandó konferenciára megjelenni szíveskedjék, — beszélt az öreg. A kedv.s papi ott volt, meghoz'a az áldozatot. Nemsokára kezemben volt a kinevezés. KÖZGAZDASÁG. Erdélyi aranybányászat. Lapunk hirdetési rovatában közö'jük a „Fortuna,, aranybánya részvénytársaság hirde tését, melyre felhívjuk itt is olvasóink figyelmét. A társaság alapitói a lehető legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel oldották meg feladatukat, midőn megszereztek a Szent Endre nevű bányát, mely a mellett, hogy aranyban gazdag, egyszersmint nagyobb mecyiségü zuzóérczet is tartalmaz. E bányában három egész esztendeig folyton a feltárási munkálatok, s 60,000 frtot meghaladó kiadásokat tettek a vállalkozók, hogy a bányát teljeseu feltárják E'.en munkálatok eredménye a lehető legkedvezőbb. Remélni lehet, hogy e báuya, mely most már kellő üzemtökével és berendezéssel is fel lesz szerelve, rövid idó alatt Európa legjövedelmezőbb arauybányái mellé fog sorakozni. Mint a lapunk mai számában közölt hirdetésből ki'Uuik, a részvényeknek csak a felét bocsátják aláirásn, mig a másik felét az igazgatóság és az alapítók maguknak tarjak meg. A részvények névértéken, 25 koronájával bocsáttatnak ki és igy a kevésbbé vagyonosnak is módjlbiu van egy jövedelmezőnek Ígérkező vállalatban részt venni. Az aláírás deczember hó 12 ikétól 20 ikáig lesz és az aláirt összegek postau'alványon is beküldhetők a hirdetésben megjelölt helyre. A további feltételek az aláírási felhívásból tudhatók meg. A mezei dűlőutakról. Manapság sok mindennel kell a gazdaembernek gondolni, a mire apáink jóformán ügyet sem vetettek. Egy emberöltővel ezelőtt bizony nem sokat kellett gondolni a mezei utakkal. Volt marha olcsó és elég, s ha a rossz mezei ut rontotta az igavonókat, nem nagyon bánták. Abból sem volt valami nagy hiba ,ha egy-egy nagy eső miatt mindjárt aratás után be nem hordták a kereszteket, asztagokat, vagy a földön, tanyán kicsépelt kinyomtatott életet. Ma egészen másként van a dolog. Igen drága most az igavonó, kímélni kell azt a mennyire csak lehet. Még azután hamarosan van szükségünk pénzre is, amint a learatott gabonánk ér; igyekeznünk kell hamarosan csűrbe hozni a kévéket, vasútra, vásárra szállítani a kicsépelt életet. Következésképpen ma már életszüksége a gazdának az, hogy a mezőn jó utai legyenek, a melyeken akár jó, akár rossz időben könnyen közlekedhet s a melyeken nem csigádózik el végképen a tavaszi, az aratási, meg az őszi munkában amúgy is erősen elővett igavonó marha. A mezei utakkal nem igen gondolt nálunk senki, és sok község gazdái csak azért nem bírnak boldogulni mert nehéz volt a mezei utakon való közlekedésük — Hogy ennek a szomorú állapotnak vége legyen, elrendelte az uj mezőgazdasági törvény, mikép a mezei dülőutak jókarban tartására a községi elöljáróság ügyeljen fel és hogy a jókarbanlarlás költségeihez mindazok hozzájáruljanak. akik az u'at használják, ha csak valami más módon nincs gondoskodva az utak jó állapotban való tartásáról mint például sok száz községben, a hol a mézei utak is költségen tartják fenn. A törvény ezen parancsa alapján elrendelte a földmivelésügyi miniszter, hogy a községi elöljáróság minden mezei útvonalra nézve határozza meg: kik és milyen módon mily költséggel tartoznak a jókarbantartás költségeihez hozzájárulni? Az elöljáróság az ezen köteleségének többféle módon felelhet meg, vagy ugy, hogy maga javíttatja az összes mezei utakat s a költségeket kiveti az összes, az utakat használó gazdákra; vagy ugy, hogy egyes utrészleteket egyes gazdákból álló érdekeltségekre biz s nem törődik vele, hogy pénzes munkaerővel tartják-e fenn az utat vagy a maguk munkájával; vagy ugy hogy az összes mezei dűlőutakat a község veszi át a kezelésbe s a fentartási költségekről a község költségvetésében gondoskodik. Barmiként is történjék a dolog, a fő az hogy minden egyes útvonalnak meglegyen az ura, aki jókarbantartásáért felelős, aki a hóolvadás, meg a nagyobb eső után feltöltse a kátyúkat, megigazítsa a vizvezető árkokat, átereszeket, aki vigyáz rá, hogy el ne szántsanak az útból, egyszóval gondoskodik arról, hogy a mező mindig járható legyen. A törvényt, meg a miniszter rendeletét még eddig nem igen hajtották végre. Hogy pedig a mezei dülőutak mostani szomorú állapotukból kikerüljenek, az első sorban a gazdáknak az érdeke. Nem sokat kell ezt magyarázgatni — Hogy oddig is nem történt meg a mezei utak '

Vkijavitósa ez annak tulajdonítandó, hogy senki sem tudta, kinek a kötelessége az? Hanem most már erre nézve intézkedik a törvény. Egyesével nem bírjuk a mezei utak jó karban tartásának munkáját és költségeit. De összefogva, ugy amint azt a törvény rendeli, hamarosan olyan utakat csinálhatunk a mezőkön, a melyekben a legnagyobb terhekkel is könnyen mozoghatunk. Legyen hát gondunk arra, hogy a törvény szóban levő rendelkezését végrehajtsuk. Igavonó barmunk kimélésével és a termények betakarításának a trágyakihordásnak gyorsabb voltával sokszorosan megtérül a mezei utakra fordított munkánk és költségünk. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 154476/96. sz. A magy. kir államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint a Budspest k, p. udvarról minden kedden és szombaton reggel 7 óra 15 perczkor Fiúméba és minden hétfőn és pénteken d. e. 8 óra 20 perczkor Fiúméból Budapestre induló luxusvonatok forgal ma f.évi deczember hó 1 tői kezdve be fog szüntettetui. A luxusvonat Budapestről szombaton f. hó 28 án és Fiuméből hétfőn f. hó 30 áu fog utoljára indulni. 155578/96. sz. A magy. kir. államvasutak kezelése alatt álló, h. é. va-utakon 1895 évi deczember hó 1-től érvényes közös árűdijszabáshoz folyó óvi deczember hó 1 én a XV. pótlók lép életbe, mely a budapest—lajosmizsei h. é. vasút árudijszabásának módosítását, a dijszabás általános részének kiegészítését és állomás-névváltoztatásokat tartalmaz. Ezen pótlék, mely által a budapest—lajosmizsei h. é. va.-utuak jeleuleg érvényben álló árudijszabása érvéuyen kivül helyezte ik, a magy. kir. államvasutak díjszabási szakosztályában példáuyouként 20 fillérért szerezhe'ő meg. Az ezen pótlékban foglalt díjemelése csak 1897. évi január hó 15 én lépnek hatályba. 152. 423/96. szám A magy. kir. államvasutak kezelése alatt álló helyi érdekű vasutakon 1895. óvi deczember hó 1-tól érvényes közös árűdijszabáshoz f. évi november hó 12 éu a XIV. pótlék lépett életbe, mely a nyíregyháza mátészalkai h. é. vasutuak a szálitási adóval felemelt árúdijszabását tartalmazza. Ezen pótlék, mely által a uevezett h. é. vasútnak a fódijszabás 540—548. oldalán foglalt árüdijszabása érvényen kivül helyeztetik, a magy. kir államvasutak díjszabási szakosztályában példáuyouként 20 fillérért kaphatók.