Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

Mollóklut a „Itfyírvidék" 1896. 47-ik számához. A községi választások. A községi elöljárók három évre szólott meg­bízatása ez év végével lejár, s vármegyénk alis­páuja a föszolgabirákhoz iutézett rendelettel már intézkedett is, hogy a községi választások a jővó hó folyamán mindenütt megejtessenek, s hogy ehez képest az újonnan megválasztott községi elöljáróságok január hó 1-én működé­süket megkezdhessék. Bizonyára felesleges, mert kézen fekvő do­log. bizonyitgatása avagy csak hangsúlyozása is a'unak, hogy milyen fontos érdekek fűződnek e választások eredméuyeihez. A választások által nyert mandátumok három évre szólnak, de vala­miut egy jól sikerült választásból kikerült köz­ségi elöljáróság három éves működése, még az azután következő időkre is kiterjeszti áldásos hatását, épen igy, ha uem arra való, akár elég értelmiséggel, akár elég érdemességgel nem biró egyének választatnak meg községi elöljárókul. ezt nem csak a három évre szóló megbízatás ideje alatt fogja keservesen megérezui az a község, de még azután is. Azoknak a külön-külön véve talán apró, jelentékteleneknek látszó ügyeknek az intézése, . • >lyek a választandó községi elöljárók felada­!.'.!. képezik, a mi községi lakosságunknak 11a­\ m °is fontos érdeke, és bizony, ha ezek a li.í idenuapi ügyek gyors, igazságos és méltányos ellátásban uem részesülnek, nagyon keserves dolog ez a szegény köznépre nézve, amely aztán, bizony nem csoda ha bizalmát veszti nem csak azok iránt, akiket, hogy ügyeit in­tézze — megbízott, de a törvény iránt is. Természetes, hogy a végbemeuendő községi választásoknak legfontosabb része a föbirák he­lyes megválasztása. E tekintetben nagyon kívánatos lenne, hogy a községekben lakó földbirtokosok, kik a közaégűkbeli köznép életét még apróbb vonat­kozásaiban is igen jól ismerik, a főbírói tiszt­ség elvállalására minél több községben vállal­koznának Azokban a községekben, amelyekben már idáig is ilyen módon töltetett be a főbí­rói állás, érzik és tudják anuak jótékony ha­tását. A három évvel ezelőtt végbement leg­utóbbi községi választások alkalmával, elvétve bár és igazán csak kivételképeu. egyes közsé­gekben vallás-felekezeti motívumokat vegyitet­tek bele a választási küzdelmekbe. Sőt egyes községekben ezt a felekezeti szempontot annyira kiélesitették, hogy a választásoknál a község református és katholikus lakossága, mint refor­mátusok-és katholikus állíttattak szembe egy­mással, hogy aztán a választás eredménye sze­rint vagy a református vagy a katholikus párt ültesse be a maga embereit a községházába Reméljük, hogy a jövő hónapban végbe­menendó községi választásokuál ilyen jelensé­gek fölmerülni nem fognak Vallásfelekezeti kérdéseknek — ha már egyáltalában fölmerül­hetnek is a közéletben — a községi választáso­kat nem szabad befolvásolniok. Az egyedüli jogos szempont az, hogy a község ügyeinek intézésére arra érdemes egyé­nek választassanak. * * * A vármegye alispáujáuak a községi válasz­tásokra vonatkozólag a főszolgabirákhoz inté­zett rendelete egész terjedelmében igy hangzik : A községi elöljárók választás alá esó tagjainak megbízatása ez év végével lejirváu, már ez úttal figyel­meztetem a tek. urat, miszerint a községi tisztújítás törvényszerű fogauotositása érdekéből a képviselőtes tület megalakítása és a választók névjegyzékének ösz szeállitása ügyében szükséges intézkedéseket haladék 'alánul tegye meg s goudoskodjék arról, hogy a tiszt­újítás még ez év folyamáu minden községben befejezést nyerjen, hogy igy az uj tisztikar az 1897 ik év első uapjáu akadálytalanul kezdhesse meg működését. Miután a főszolgabiráknak csupán a választás vezetésére ós egyes állásokra megválasztandók kijelölé­sére van tényleges befolyása, maga a választás ered tnétiye azouban a választó közönség szabadon nyilvánuló óhajásának kell, hogy kifejezője legyen, ugyanazért uta­sítom a tek. urat, miszerint a választási eljárás meg kezdése előtt a választó közöuséget figyelmeztesse, hogy alkotmáuyos jogait a község és a községi administratió jól felfogott érdekében oly módon igyekezzék érvénye­síteni, hogy miudeu állásra oly egyén jelöltessék és választassák meg, aki a köztisztviselőtől első sorban megkívántató tiszta jellemen és egyéni becsületességen kivül az állás teendőinek elvégzésére elegendő akarat tal és értelmi képességgel reudelkezik. Miutáu továbbá az egyházpolitikai törvények élet­belépése ós végrehijtása folytán az állami anyakönyve zés es polgári házasság kötés megtiszt lő és rendkívül fontos munkája legnagyobbrészt az elöljárók feladatát képezi s azok munkásságát nagy mértekben igénybe veszi, óhajtaudó lenne az is, miszerint különösen azok ban a községekben, ahol aljegyző, vagy segédjegyzöi állások rendszeresítve nincsenek, az elöljáróság tagjai közé oly egyének is beválaszt issanak, akik a közigaz gatás minden ágábau elfoglalt községi és körjegyzőt az állami anyakőnyvvezetés nehéz munkájábau mint erre kinevezett helyettesek hathatósan támogassák. Tájékozást óhajtváu nyerni a tisztújítás körülmé­nyeiről és eredményeről, felhívom a tek. urat, misze­rint az egyes községekre kitűzött tisztújítás határidejét hozzám előzetesen bejelentve, a községi elöljáróság tagjainak nyilvántartása és viszonyaiknak megösmerése szempontjából kötelességévé teszem a tek. urnák, mi szeriut a választási eljárás befejezése utáu Ugy az élet ­hoisziglau, mint a meghatározott tartamra választott elöljáróság akkori tagjaira nézve a mellékelt kimuta­tásban foglalt adatokat psntosan töltse ki s hozzám anuak idején, de a jövő év január havának első napjai­ban minden esetre terjessze he, megjegyezni kiváuom még azt is, miszerint e kimutatásba az 1886 évi XXII. t. cz. 63 szakaszában felsorolt minden elóljárósági tag, tehát a jegyző és rendszeresített aljegyző is befogla landé, ezeken kivül pedig feljegyzendő az is, hogy vau é a községben jegyző írnoki állás rendszeresítve és iniuó javadalmazással? A több ízben zavart okozó tévedések elkerüiese szempontjából figyelmeztetem még a tek. urat, hogy „segédjígyző', sót még helyesebben .aljegyző" elneve­zéssel csak azon állásokat jelölje meg, melyek a rendes jegyzői állásban hisonló módon választás által töltetnek be, bizonyos tekintetben önálló munkakörrel vannak fe'ruházvA és mint ilyenek a községi törvény 63 ik szakasza értelmében egyszersraint az elöljáróság tagjai is, ellenben a jegyzők mellett alkalmazott, jóllehet a a község által fizetett és rendszeresített állásban lévő segédek „jegyzői írnok"Dévvel jelölendők meg. Miután pedig közigazgatási szempontból felette fontosnak tartom, hogy a tisztújítás ez év folyamáu A „NYIRVIDEK' TÁRCZÁJA. Samu b.icsi hires adomája.*) Irta: ifj. Kerekes József. Rábaréven megtollasodtak a kalapok: ki vörössel, ki fehérrel. Éljen Antal Sámuel! Éljen Perlaky Gáspár! Ettől hangzott a város éjjel-nappal, hol a nagy piaczon, hol a szekereken, hol a korcsmákban, vendégfogadókban pohár-csen 0'és, muzsikaszó melleit. Épen a választási harcz kellős közepébe pottyantam, midőn megérkeztem Rába­révbe, hova- törvényszéki jegyzőnek az imént nevezett ki a miniszter. A „Fehér Hajóban" siettem ínegösin ;rkedni a hang­adó emberekkel, hogy engem se hagyjanak ki a mulil­ságból. Aztán melyik áll erősebben Antal, vagy Perlaky? kérdeztem. Perlaky erősebben áll, hanem azért Antal fog győzni, felellek az Antal párt korifeusai. Hogy kell ezt érteni? kérdeztem én. Hát u/y, hogy a választásoknál a „s)k lúd disznót győz" megfordítva van. És az marad disznóban kedves öcsém, jelentette ki Bezzeg Imre, a tszéki elnök, a ki pénzzel győzi. Már pedig ini avvil is győzzük, mig aztán a jelöltünk a legnépszerűbb ember a városban. Ez egy­szer az ellenzék jelöltjének van kevesebb népszerűsége, mert Perlaky zíszlója mellett csak az elv harczol. A/. Antal Sáinujlí mellett pedi,' a népszerűség is. O a leg­jobb adomi/.ó ember ebben a vármegyében s nincs olyan ember, a kit le ne venne a lábáról, olyan nagy a szemé­lyis igének a varázsa. Inter p.irentézi in;gsughitom öcsém­nek, hogy egy szép kis Imyi is van a/, öreglak, mi,'a a Samu peli; igen jó módban van s nem kell félteni, hogy majd elveri a vagyonát lu megválasztják . . . Azért csak ajánlóin öcsémnek, hogy ha udvarolni akar a lány­Mu t'.viny «erzőnek „FAcíín éi fogoly, meg ogyéb tart^netek* • imő fajt i alatt levő könyvéből minden községben megtartassák és miután tudom azt is, hogy a főszolgabirák és szolgabirik ennek szemé­lyesen történő foganatosítására nézve egyébb hivatali teendők elvégzése mellett is aligha vállalkozhatnak: ugyanazért előre is kijelentem, miszerint az 1887. évi XXII. t. cz. 72 ik szakaszában biztosított jogommal élni kiváuok és felhívom a tek. urakat, miszerint a községi tisztújítás határidejét oly módon ossz.-k be, hogy ahol aunak foganatosítására saját maga, vagy a szolgabíró elegendő idővel uem rendelkeznék, azokon a helyeken a választás vezetésével arra minden tekintetben alkal­mas s kellő iutelligentiával rendelkező törvényhatósági bizottsági tagokat bizhassak meg. Evégből felhívom a tek. urat, miszerint azon bizottsági tng urak ueveit, akik egyes községekben a tisztújítás vezetésével megbízhatók lennének és ezen megbi/.atást el is fogadnánk, további intézkedés végett hozzám lehetőleg sürgősen jelentse be. Gróf Degenfeld József fógondiiok beigtatása. A tiszántúli ev. ref egyházkerület uj főgondnokát, gr.Degenfeld Józseffel kedden igtatták be nagy ünnepélyes­séggel az egyházkerület népes közgyűlésén. Együtt vol­tak a n igy egyházkerület csaknem összes lelkészi és világi kitűnőségei. A kerület 13 esperese papi díszben, palást- • ban jelentek meg. Kiss Áron, az ősz püspök, szép imád­sággal nyitotta meg a közgyűlést. Ezután Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző felolvasta a főgondnokságra el­rendeli szavazás eredményül, a mely szerint a 13 egyház­megye és debreczeni kollégium részéről beadott 7 29 ér­vényes szavazatból gróf Degenfeld József, Debreczen sz. kir. város és Hajduvármegye főispánja, az alsó-szabolcs­hajduvidéki ev. ref. egyházmegyei gondnoka 484. Uray Imre beregi egyházmegyei gondnok 165. Thaly Kálmán orsz. képviselő 25, Isaák Dezső szatmári egyházmegyei gondnok 19, Horthy István 12, Gencsy Albert 8, Tisza Kálmán 7. György Endre 3. gróf Ráday Gedeon, Ritoók Zsigmond, Szilágyi Dezső báró Uray Kálmán, Ujfalussy Béla I —1 szavazatot kaptak. Ez eredmény következtében Kiss Áron püspök gróf Dégenfeld-Schomberg Józsefet a tiszántúli egyházkerület főgondnokául jelentette ki a közgyűlés viharos éljenzése között: s indítványozta, hogy az uj főgondnokot küldöttség hívja tneg a közgyűlésbe. E küldöttség tagjai voltak: Dávidházy János, Széli Kál­mán, Görömbey Péter esperes, Ritoók Zsigmond, Horthy István, Szőllőssy Antal egyházmegyei gondnokok és dr. Baczoni Lajos debreczeni jogtanár. Lelkes éljenzés között lépeti a diszmagyarban öltö­zött főgondnok a terembe. Tóth Sámuel főjegyző olvasta fel előtte az eskü­mitilál. Miután az uj l'őgondnok letette az esküt, Kiss Áron püspök hosszabb beszédben üdvözölte, vázolva a főgondnoki állás sok oldalú hivatását s felid:zveaz em­lékezetben a Dégenfeld-család nem egy kitűnő tagját, a kik buzdító példányképül ragyognak az uj főgondnok elölt. Végül felkérte a társelnöki szék elfoglalására. Mijd Szibó János békés-bánsági esperes az esperesi és egy­házmegyei gondnoki kar nevében üdvözölte. Erre az uj főgondnok a következő beszéddel foglalja el uj állását Miután köszönetet mondolt megválasztatásáért, igy folytatta gyakori helyeslés és éljenzés között: Összes törekvésem oda fog irányulni, hogy szeretett egyházamnak, közelebbről a tiszántúli egyházkerületnek s ebben iz összes egyházközségeknek, a lelkészi karnak, a debreczeni főiskolának é.s a többi külömböző tan- és nevelőintézeteknek javát 1 és érdekeit minden időbenmei léklekinteleklől függetlenül előmozdíthassam. Külömber El. egyházkerületi közgyűlés, nein csekély feladatok azok, melyeknek tőlem telhető teljesítésére én az alkalommal magamat kölelezem, meri ma, a midőn hazánkban a felekezeti viszonyokat illetőleg is a legnagyobb szaba­ddvüség uralkodik, azoktól, kik a közbizalom által az egyház elsőrangú őrállóivá állitattak oda, az eddigieknél sokkal magasabb és nehezebb, bar elismerem, szebb es magasztosabb feladatot várnak. Ha azt kívánjuk, hogy nak, hit inast módji is van, alkalma is van migit meg­kedveltetni ... Ez itt a Samu barátom tolla! S ezzel őntgysága egy vörös tollat tűzvén a kalapom mellé, én is fel lettem avatva a hiv italoshatalom kortesév;, aivvic rendje és módja szerint. Hinein most mír szeretnék a jelöltünkkel is koczin­tini, mondám a tanfelügyelőnek, a ki időközben vett pirtfogása alá, nehogy az ellentáborba szökhessem. Mert nem ritka dolog az, hogy az újonnan jött embere'<, min den bort végig szeretnek kóstolni, már pedig Perlakyék sem sajnálták az italt oda át a „Fehér Bárányban." Akkor várnia kell spektábilisnak holnapig, jelen­tette ki a derék iskola csősz, mert Sunu barátunc nin­csen itt a korcsmában, ő ilyenkor már az igazik álmít alussza. Nagy pipucs alatt van, az igazat, megvallva. Hanem aztán nappal ő a társaságok lelke. Rtkán sz il az igaz, hanem akkor aztán okosan beszél. A vjleinényei valóságos nehézülegek, nem voll rá eset, hogy az ellen­vélemények vele szemben megálltak volna helyüket. — Adomázni pe iig sen'ri se tud úgy, mint ő. Migam is szeretek adomázni, különösen neveléstani szempontokból, hanem Samut én is mesteremnek ösmeretn el. Különö­sen van neki egy hires adomája, a melynek nápsz .Tő­ségét is jórészt köszönhóti . . . És hogy hangzik az az adoma, ha szabad hallanom, kérdeztem a tanfelügyelő ú• tói. Fájdalom, avval nem szolgálhatok, mert^még magam sem hallottam, mentegelőzék a kir. Unácsos úr. Nigy kópé az öreg, mindég kivágja magát, ha nógatjuk, ho,'y hát mondja el mir a hires adomáját! Sok borral jár az! Előbb aludjunk rá egyet! Vagy, lesz még arra jobb alkalom is! Effélékkel bújik ki az öreg mindannyiszor, ha nigyon közre vesszük. Ugy lál­szik, valami nagy alkalomra tartogatja. Hanem Bindi legyen a nevem, lu a győzelem estvéjéu el nem mon­datom vele! Meg kell adni, hogy fene jó izü ember; aranyért se lehetne reá megharagudni. Aztán nem kopik annik a népszerűsége egy inakulányit se; ha beszél, ha nem beszél; ha adomázik, ha nem adomázik, azért csak még is mindenki őt tartja a legjobb szónoknak és a legjobb adó mázónak. Bankettekon verekszenek az emberek, hogy az asz­talnál melléje kerülhessenek. A tavaszi közgyűlésen Kék Pál urain, k'szegi virilista, amolyan jómodu kékbeli em­ber, erőnek erejével hallani akarta. Hozzám folyamodott, hogy ültessem Simu mellé! Megtettem neki. Hit az én emberem csa't vár. csak var, hogy mikor következik már az a hires adatna, vagy ha az lum, valami tagbaszakadt jó viczcz. Samunak azonban ugy látszik semmi kedve sem volt beszélni, inert még csak annyit sem szólott, hogy: kukk! Mír az én emberem is kezdett elszontyo­lo Ini és szemrehányó tekintettel nézegetett felém - mintha én volnék az oka csalódásának — midőn Samu barátom a marliasültjét megkóstolván és azt valószínűleg sótalan­nak találván, odaszólott Kék Pal uramnak: Ugyan ked­ves It ír,ltom, legyen oly szíves, tolja közelebb azt a sótar­I tót! Kék Pál uramnak se kellelt több. Abban a meg­győződésben, hogy valami liirss viczczet volt szerencsés hallani Antal Sam iLól, elkajatotla magát: „Ejnye be jó viczcz!" s azzal olyan nevetésbe tört ki, hogy még a szeme is könnybe lábadt lőle, s úgy kellett a szomszé­dolcna'.c a szóiás misinival lospriczczelni, hogy magához térjen. Másnip délben a Iszéki elnök, tanfelügyelő és a marhadoktor kíséretében tisztelegtem Antaléknál. Pártunk vezérférfiai diadalra isan kisértek be, az Antal házba. Szervusz Samu! megint hoztunk egy voksot, épen kapóra küldte ide az én kegyelmes Sxnyi b irato n, sie­tett elnököm bemutatni. Ingyembe van! folytatá a tanfelügyelő. L'Í se kő vágni! fejezte be az érdemes barom or­vos bemutatásomat. Jól van, jól! fogadott bennünket Samu bácsi egy közép korú, kopasz fejű, Kossuth szakállas és piros arczu

Next

/
Thumbnails
Contents