Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

megbetegedett állatokat gyógyítsanak. Ennek a törvénynek érvényt is szereznek, mint ahogy uemrégiben épen itt Nyíregyházán érzékenyen megbüntettek egy tanyasi gazdát, — aki a törvény tilalma ellenére — beteg állatok gyógyítására vállalkozott. A paposi kuruzsló dolgával más történt. Először is az történt, hogy annak a már emiege tett eöri megholt gyermeknek az esetében a nyír bátori főszolgabírói hivatal — valamelyik közege — a paposi kuruzsló gyógykezelését hivatalosan akczeptálta, kimondván, hogy az a megholt gyermek „gyógykezelésben részesült* (tudniillik a kuruzsló gyógykezelésében) s fölmentvén ezen a czimén az elha°lt gyermek szülőit a birság alól, amelylyel büntettetni rendeli a törvéDy azokat a szülőket, kiknek 7 éven alul levő gyermekök meghal anélkül, hosy gyógy keze lésben részesült volna. • * * Dr. Jósa András vármegyei főorvos, akinek idáig való egész élete az emberi közegészségügy s nevezetesen Szabolcsvármegye közegészségügyi érdekei meg segítésében való munkában tölt el, s akit ügy ismertünk s olyannak láttunk mindez idáig, hogy ót eszméinek propagálásában, törekvéseinek megvalósításában sem a kicsinylés, sem a rövidlátás, sem az indolencia — bizalmában és lelkesedésében megtáatoritaui nem képes: szinte megtörve, s mint a nagyot csalódott ember — csaknem reménye-vesztve referálta a p.posi kuruzsló ügyét a vármegye közigazgatási bizottságának c-ütörtöki gyűlésén. Mert a piposi híres kuruzsló dolgának van még egy másik szomorű részlete is. Elmondjuk ennek is a történetét. A vármegye főorvosa, Földváry Tamás p.posi kuruzsló egészen nyilvánosan folytatott üzelmeiről, miután e kuruzsló orvosi prak?zisát csaknem az egész Szabó lesvármegyére is kiterjesztette — jelentést tett Szabolcsvármegye alispánjának. E jelentés és az alispán intézkedése révén a mátészalkai kir. járásbíróság dr. Jósa András vármegyei főorvost, mint „sértettet", tehát mint „magán-panaszos"-t, a bíróság előtt megtartandó tárgyalásra megidézte. Dr. Jósa Audrás, miut „magán-panaszos" .1 tárgyaláson természetesen nem jelent meg (nem is jelenhetett meg, mint „magán-panaszosmert bizony-bizony uem lehetetlen, hogy ebben a minőségében még dr. Jósa András is belekeveredett volna a „kenyéririgység* gyanújába): és a mátészalkai kir. járásbíróság, a pmiszos elmaradván, a panaszlottat a vád alól minden valószínűség szerint fölmeutette. Holott pedig az 1879. XL törvényczikk 92-ik paragrafusa a kuruzslást a hivatalból üldözendő vétségek közzé sorolja. * * * A paposi kuruzsló gyógykezelése alatt meghalt eóri gyerek esete révén, a vártnegye közigazgatási bizottsága Földváry Tamás kuruzsló nyilvános üzelmeivel szemben a megtorlást, s a törvény rendelkezésének érvényességót a nyíregyházi kir. ügyészséghez teeudő jelentés u'ján fogja keresni. Ezt a határozatot a közigazgatási bizottság, hogy ilyen formában hozta meg, szinte túlságosan szelid, de mindenesetre nyomatékos figyelmeztetésül fog szolgálni az illetékes mátészalkai kir. járásbíróságnak arra, hogy a kuruzslás hivatalból üldözendő vétsége czimén Földváry Tamás ellen utólag megtartandó tárgyalásra, Szabolcsvármegye főorvosát, ne mint „magán-panaszost" hívja, illetőleg idézze meg. A városház nagytermében lehúzták a hímes takarót a szenátorok asztaláról, kik immár harmadszor ültek össze csukott ajtók mögött, a megfontolt tanácskozás után végérvényes ítéletet hozaudók. Ismételten főihangzott Szambsdorfer Tamás, a szelidlelkü főbiró kérlelő szava, ki a tisztségénél fogva mellette Ileiczeg Istvánt kegyelmet adó jogára figyelmeztette. — Ne bűnhődjék egv szenátor felesége a halál leguudokabb nemével. Változtassuk meg az ítélet szeoteocziáját fejvesztésre. A büszke ember azonbau hajhatatlan miradt. A legrettenetesebb halálra szánta azt az asszonyt, a kiről a főbiró névünnepén még oly lelkesedéssel beszélt, mint valami szerelmes diák, aki pedig ezalatt rutul megc alta. Bűnhődjék érdeme szeriut, a mint fc;rje becsületét koczkára tette s megszegvén Istennek tett esküjét, a magáét mindhalálig elvesztette. Temessék el elevenen, mások elrettentő példájára, a miért a kovácsczéh legderekabb mesterét hálójába szédítette, s ezáltal romlását, hirtelen halálát okozta . . . Az Ítéletet kimondatott. A terem nehéz tölgyfaajtaját felnyitották s két alabárdos ór között lépve, a szenátorok elé járult a bűuüs asszony, utána a hóhér s a vallás lelki vigaszt nyújtó szolgája. A rozoga lépcsőház recsegett az előcsarnokba tóduló nép lábai alatt. A prékó csöndet kért s mindenki veszteg maradt. A főbiró fölolvasta az Ítéletet s Lignicz Klára arczárói tovatűntek a mosolygó rózsák, melyekért a halvány kassai nők annyira irigyelték. Irgalomért esedező szemeit a birák sorában álló férjére vetette, de annak kemény vonásai meg sem rezzentek . . . Ismét megszólalt a lélekharang s a szomorú me net, élén a két legfiatalabb szenátorral, megindult az alsó kapu felé ... A város falain kivül hajnal ót Ilogv pedig a nyírbátori főszolgabírói hivatal a kuruzsló Földváry Mihály reczipéi alapján, gyermekeiket gyógykezelésben uem részesített szülőket a birság alul ezután is fölmeutsen, az talán nem fog többé megtörténni. * * * Azt mond'a egyszer az angol pirl.imeut egy tagja: Anglia hitilmas állam, mert a legutolsó díjnok mindeu íruukájáuak minden lemásolt betűje egy valami, e^y téuyezó az állami gépezet mozgásában. Nálunk! A p piros muuki nagy, sziute ijesztő. — S mi a valóság: az, hogy i törvényből i* papiros lesz. Tanügy. Értesítés A szabolcsvárinegyei általános tanitó egyesület központi választmánya f. évi november 19-én délelőtt 11 órakor. Nyíregyházán, a rom. kath. iskola helyiségében rendes öszi gyűlését tartandja, melyre a választmány tisztelt tagjai ezennel meghivatnak. Tárgysorozat. 1. Elnöki jelentés az egyesület ügyeinek vezetéséről. 2. Nagyméltóságú dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák az elnökséghez intézett köszönő irata. 3. A f. é. juli us hó 1-én megtartóit rendes közgyűlés jegyzökönyvének hitelesítése. 4. Az „Eötvös-alap" osztó- és kozelő-bizottságának ez évi gyűléséről szóló jelentése. 5. Balogh János egyesülői i tagnak a tagdíj hátrányok behajtására vonatkozó indítványa. 6. „Faiskola-kezelők Kézikönyve" czimű munkálat kiadása tárgyában intézkedés. 7. Egyesületi pénztárosnak időszaki jelentése. 8. Pálya-kérdé

;ek és vitatételek kitűzése. 9. Indítványok tárgyalása. Kelt Nyíregyházán, 189G. november 10-én. Werner Gyula, Orsovszky Gyula, főjegyző. elnök. Felhívás. A nyíregyházai (városi) dalegylet működő tagjai működési kötelezettségének kikötött határideje lejárt. Az egyesület, mely városunk polgárságának osztatlan elismerését kiérdemelte s mely magának hazánk dalegyletei között is inéltó helyet vívott ki, folyó évi november Jtó 16-ik napján este 7 és '/j órakor a róm. kath. iskola egyik tantermében tartandó alakuló gyűlésen újonnan megalakul. Az uj alakulás alkalmával tért óhajtva adni azon polgártársainknak, kik az egyesület működő tagjaiul belépni óhajtanak s erre a karmester által megtartandó hangpróba után alkalmasaknak találtatnak, felkéri a belépni óhajtó önálló polgártársakat, hogy az alakuló gyűlésen megjelenni s az ugyanez alkalommal átalakítandó alap- és házszabályok elfogadása után az egylet tagjaiul belépni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1896. november 11. A nyíregyházai (városi) dalegylet elnöksége. Tisztelettel kérem mélyen tisztelt előfizetőimet s a községek elöljáróit, hogy a múltkor a lapunkhoz mellékelt postai utalványt, melyen az előfizetési hátrány összegek kitüntetve vannak, használják fel az előfizetési pénzek azonnali beküldésére, hogy igy megkíméltessem azon költségtől és munkától, hogy ujabb postai utalványokat kelljen szétküldenem, a községeknél pedig attól, hogy jelentést legyek kénytelen tenni a hátrányokról. Nyiregyháza, 1896. november 11 Jóba Elek, a „Nyirvidék" kiadó-tulajdonosa. dolgoztak a hóhér legényei. — Az elevennek ásott sir ké-zen volt, a négy czölöpöt is beverték feuekére, pár lépésnyi távolságban vidám lű< lobogott. Az akasztófa domb lejtőjét ellt-pték a kivánc-i bámészkodók, leuu a sir körül drabantok sorakoztak. A meglepetés moraja zúgott végig a tömegen, midőn a delikvens kíséretével oddOrt: a két szenátor mögött föltűnt Herczeg István vállas, merev alakja. — Bosszúért lihegő szive nem rettent vissza a gyötrelmes halálra kárhoztatott nő vergődésének nézésétől. Közönyös marad', mikor a hóhér ketté hasította felesége köntösét. A szép asszony, a kit néháuy nap előtt még odaadó szerelemmel szorított kebléhez, ott állt övig meztelenül a néptömeg mohó szemeinek prédájaként, míglen a pribékek durván megragadták s a sir fenekére lökték. Kezét, lábát odakötöztek a c/.övekhez, a hóhér mester pedig szivére illesztette a f.rudat. Legéuyei sietve hányták rá a fö'det; a feje szabadon maradt s Alvinc/.y Peler, a/, ekesszavu prédikátor, föléje hajolt. De nz asszony nem igen hallgatott szavaira. Ciak az igaz ügyért vérző martiruók tudnak bátran meghalni Szép arcza is/on\uin eltorzu t s tompán hörgött melle az egyre súlyosabban ránehezedett földtömeg alatt. A hóhérmester intett legényeiuek. Két pribék fölkap'a a földdel teli teknőt, hogy a vonagló főre borítsák. A harmadik harapófogójával kivette a tűzből az izzó végű karó', s a sírból kiálló rud mellé illesztette. Az öreg legény kihúzta a rudat, mestere helyére sülyesztette » tüzes karót s nehéz pörölyével a bűnös aszszony szivébe verte. — Annak velőt rázó sikolyát elfojtotta a fejére zúdított földtömeg: de a karó félrecsu-zhatott: a föld aló. még egyre hallatszott az elevenen eltemetett nyö-zörgése. A tiszteletes harsány szóval fogott a halotti könyörgésbe, hogy elfojtsa a vérfogyasztó hangokat. De szava e'csuklott: a fuldokló ÚJDONSÁGOK. Lelkész-beiktatás. A helybeli ág. ev. egyház újonnan megválasztott lelkészét, Geduly Henriket a mult vasárnap iktatták be ünnepiesen hivatalába. — Nem csak városunk nagy számú intelligentiája, de távolabbi helyekről is sokan vettek részt az ünnepélyen, nevezetesen Geduly Elek, Zelenka Pál püspök képviseletében. Turóczy Pál hegyaljai alesperes, Materny Lajos debreczeni lelkész stb. ótt voltak a helybeli egyházak küldöttei, különösen a ref. egyház hívei nagy számmal, Szabolcsvármegye. Nyiregyháza városa, a királyi törvényszék, főgimnázium" és tanító-testület fejei és kiküldött képviselői s a hivők serege oly számban, hogy a terjedelmes templom szinig megtelt. A beiktatást az oltár előtt az egyházi törvények értelmében Turóczy Pál alesperes végezte ki a templom kulcsának, a biblianak és kehelynek, mint a papi funkciók eszközeinek átadása közben lendületes beszédet intézelt a kiváló tehetségű uj rendes lelké.-zhez, Istenek . áldását kérvén munkálkodására. Ezután a beiktatott lelkész mondott a szószékről nagyhatású ünnepi beszédet az evangelikus lelkész t'enkölt hivatásáról, tanúságot levén arról, hogy méltán sorolhatjuk őt a legkiválóbb egyházi szónokok közé. — Az Istentisztelet végeztével a kiküldött hatóságok testületileg üdvözölték otthonában a már beiktatott lelkészi, biztosítván őt azon bizalomról és szeietetről, melylyel irányában mindnyájan viseltetnek. Délben bankett voll a „Korona" dísztermében, hol többen mint hatvanan gyűltek össze Geduly Henriktisztelői és barátai. A harmadik fogásnál az evangelikus egyház másik lelkésze, Bartholomaeidesz János UJ. főesperes O felségeik a király és királyné boldogságáért emelt poharat, ékes szavakkal, melyeket az egybegyűltek állva hallgattak végig. Azután Májerszky Béla egyházi felügyelő köszöntötte fel az uj rendes lelkészt, mint akiben a protestáns hitbuzgóság hazafias lelkesedéssel párosul, nemkülönben a fiatal papnét, kinek rokonszenves megjelenése általános tetszést érdemelt. Geduly Hennk viszont az ág. liitv. evang. egyházért s annak tevékeny felügyelőjéért ürítette poharát. Felköszöntőket mondtak még: Fekete István gör. k. főesperes az ünnepeltre, később a helybeli kir. törvényszék elnökére: Megyery Gézára, — Bogár Lajos Thúróczy Pálra és Materny Lajosra, — Bartholomaeidesz János Nyiregyháza városára s annak polgármesterére: Bencs Lászlóra, utóbb Geduly Elekre, — Bencs László a hitfelekezetek közti testvéri viszonyra, — Mikecz Dezső az ág. ev. egyházra, mint a hazafiság ápolójára s teremtőjére, — Dömötör György az ünnepeltre, — Materny Lajos Bartholomaeideszre, Geduly Elek Fekete Istvánra s Nyiregyháza intelligentiájara stb. — A szépen sikerült bankett 3 órakor ért véget. — A vármegyei adófelszólainlásl bizottság, az útadó kivetés ellen beadott felebbezések felülbírálása czéljából e Lu 23-an d. c. 10 órakor, a vármegyeháza kistermében ülést tarl. — A kövezetvám felemelése. Nyíregyháza város képviselőtestülete,-— mint. az i.-ineretes — még a nyáron elhatározta és kimoudotta a kövezetvám taritía díjtételeinek fölemelését. — A képviseletnek eiró vonatkozó határozatát a vármegye közig, bizottsága már az oktoberi ülésen tárgyalás alá vette, de határozatot nem hozhatott, mert a városnak mult évi kövezetvám- zám dásai még beterjesztve nem voltak. Minthogy a-zouban a városnak kövezetvám-«( dési engedélye ez évi november hó 1-án lejárt, az októberi közigazgatási bizottsági ülésből felirat iutéztetett a kereskedelmi miniszterhez, hogy a város kövezetvám-engedélyét, a most érvényben levő díjtételekkel, egyelőre hosszabbítsa meg. A kereskedelemágyi miniszter ez értelemben már intézkedett is. — A mult évi kövezetvám-számadások pedig e hó 7-án a vármegyéhez a város részéről beküldetvéu, a kövezetvám díjtételeinek fölemelésére vonatkozó képviselő-testületi határozatot a közigazgatási bizott;-ág a deczemberi ülésen tárgyalás alá fogja venni. — Képesített törvényszéki orvosok. A mult hóban Budapesten megtartott törvényszéki orvosi szaktanfolyamon képesítést nyertek Nyíregyházáról dr. Trajtasszony kiujaban emberföllötii erővel ágoskodott föl a sir mélyén s a reánehezedó földtömeg megmozdult ós hosszában megrep:d'. Herczeg István kemény vonásain keresztülezikká zott a borzalom, tekintetét ijedten meresztette a nejét elborító hantokra, arcza hol elsáptdt, hol meg biborszinüre gyuladr, szemiben vad tüz lobbant fel, mely a rátekiutők tagjait megdermeszté. A prédikátor megfeledkezett a hallott 1 köuyörgésről, a körös körül tolongó nep is visszafojtott lélegzettel leste, mint fogja a kemeuyszivü embert megütni a guta, mely szemmel láthatólag kerülgeti. Az iméut oly hangos néptenger elnému t s a hirtelén csöndben tisztán halatszott a sir fölé h -jló, a langyos tavaszi szélben szelíden ringó vad körtefa leveleinek zizegése. A szók hegyeken kapáló vinczellérek daloltak, a felhőtlenül mosolygó égről a nap ragyogása áradt miudeuekre, telehintve arauyos sugaraival a szoborszerű mozdulatlanságban veszteglő sokadalmat. A nyomasztó Csöudben neki bátorodva veszekedő verébsereg repült a körtefára s éktelen csiripelésre k'-zdett. Herczeg István tétován ütötte fel fejét, arcza eltorzu't a dühtől. Felkapott egy rögöt kivégzett felesége sírjáról s a vereb k köz.zé dobta A madársereg felrebent s a szomszédos Csűre ereszkedve folytatta csiripelő énekét. A tisztes szenátor összerázkódott, nyomban rá teleszedte kalapját hantokkal s a verebek u'án rohant. Az emberek reszketve tértek ki útjából, nyomában pedig néhány külvárosi gyerkőcz szaladt vidám bujahóval. Szörnyen tetszett nekik a mulatság; nem is utolsó dolog, hosszú szakállas szenátorral verebeket kergetni . . .