Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

Mollóklut a „INTyirvidéli" 1896. 44-ik számához. A választások. Nyir-Bogdányban Kállay Leápold egyhangúlag; Nyírbátorban: Gencsy Albert egy ha ngu/ag; Kisvárdán: dr. Farkas Balázs 893 szavazattal, Vidovich László 831 szavazata ellen, tehát 62 szótöbbséggel; Nagy-Kálióban. dr. Mezőssy Béla 02 4 szavazattal, grof Vay Adá/n 523 szavazata ellen, tehát 101 szótöbbséggel; T.-Lökön: Komis Ferencz 924 szavazattal, Onody Géza 898 szavazata ellen, tehát 26 szótöbbséggel; és Nyíregyházán: dr. Ferlicska Kálmán 648 szavazattal, Beniczky Miksa 021 szavazata ellenében, tehát 27 szótöbbséggel országgyűlési képviselőkül meg választattak. A képviselő választásoknak ez eredménye szerint vármegyénk választó kerületeit az ez évi november hó 23-dikára összehívott 1896 — 1901-diki országgyűlésen négy függetleuségi 48-as, egy nemzeti- és egy szabadelvű párti fogja képviselni a képviselőházban. A hat kerület Képviselői közül hárman „uj emberek", már t. i. oda fennt majd a képviselőházban. A legfiatalabb közöttük dr. Mezőssy Béla, a nagykállói kerület megválasztott képviselője. Még uem is egészen 26 éves fiatal ember, aki azonban sokat tud, mert sokat tanult, akinek, fiatalsága daczára is, már van egy kis múltja a politikai, a vármegyei s az egyházi közéletben, sok és nagy reményekre jogosító; és aki tudása, nemes és komoly törekvéseivel a vele egy ivású vármegyei fiatalság közül gyorsan és magasau kiváltott. A párt-politikai harczok nagykállói csataterén ez a legfiatalabb zászló-tartó épen a mi közéletünk talán legvénebb vezér alakjával került szembe. A küzdelemben a függetlenségi párt zászlója jutott a győzelemhez. Akik azonban ezt a zászlót győzelemre vitték és a vármegye egész közönsége változhatatlan tisztelettel hajlanak meg gróf Vay Ádám nemes egyénisége előtt. Ha megválasztják: koreluoke lett volna az uj képviselőháznak; emígyen pedig dr. Mezőssy Béla, mint a legfiatalabbak közül való, a „Ház" körjegyzője lesz. És beváltja bizonyára azokat a szép reményeket, melyeket az ő politikai és társadalmi szerepléséhez fűz vármegyénk közönsége. A második „uj ember" Koruis Ferencz, a t.-löki kerület megválasztott képviselője Erőteljesen markírozott, hatalmas egyéuiség, akinek csakugyan ott van a helye, a parlamentben. Mandátumot nyervén, nehéz küzdelem után, a t.-löki kerületben Onody Gézával szembea, A „NYIRVlDEK^ TÁKCZAJA. Utolsó riport. — Aztán csak a szenzáczióst, mindig Ciak azt, a mi izgat, édes Barna ui! Egy uj sikkasztás, rémes rablfr*T gyilkosság ! — Ez az, ami a publikumnak ízíik. A fődolog : a másik újságot lefőzni. Az egyes szamok tjláru sitása emelkedik. Kir, dicsőség, vagyou . . . ömlik egy másután. Folytonosán ezek a szavak Csengének a fülebeUnottan ve te a kezébe az ép most érkezett hirlapokat< hogy kiböngéssze belőlük ez erde"kesebb híreket. Annyira nem érdekelték ezek a megszokott, mindennapi dolgok, mint az a cseud, a melyet c ak néha tört meg az öreg Brazoráknak egy egy bemondása : — Kvart ász béla, négy kilenczessel! Mondom, fásult vala körülötte az egész világ, akár maga. Mióta idekerült ebbe a nagy vidéki városba s morzsolja a napi krónikát, maga is olyan lett, min a gép. De imhol egyszerre nap.ugár száll a szerkesztőség homályos szobájába, és köd, rózsaszínű köd úszkál előtte a levegőben. M-jjd meg vak homály keletkezik vala utáua, gyönyörűséges vak homály. Egy nevet pillantott meg. Egy régi uevet, a mely uek emléke rózsaszínűvé tette a világot. — Nem lehet az! Nem ignz az, a mit az újság mond ! C-ak egy bolondos hír a/, egész, hogy kétségbe ejtse, örvénybe taszítsa az ő kialudni készülő lelkét. Megnézi az egyikb n, meg a másikban. Mindenütt ugyanaz. A kövér Májer vezeti oltáihoz a város egyik díszes virágát, a bajos Tétényi Bankát. Egyszerre forróbb lett vala szivében a vér és bolondos gondolatok ébredeztek agyában. Tehát B anka és Májer Szvetozár! Hahaha ! Kac/.agni volna kedve, ha etek a mérges betűk nem fojtanák ugy a mellét De fojtják, nagyon fojtják. Kiesik a lap kezéből s nem is veszi észre, hogy c-ak a homályos, buta levegőbe bámu

1. Hogy c-ak álom a napsugáros reggel, a mosolygó leány arcz, a küzdeni vágyó sziv. Mind, mind csak álom. az Apponyiról uevezett „nemzeti párt"-nak Szabolcs vár megyében a legelső képviselője. Megválasztatása az egész vármegyében szenzációszámba meuő meglepetést idézett elő. Annyi biztosra vehető, hogy az úgynevezett „tuczatképviselők" közé nem fog tartozni. Es talán jogosan táplálhatjuk azt a reménységet ií), hogy most már, egyéb eddigi nexusain kivül, vármegyebeli képviselősége révén több érdeklődéssel és rokonszenvvel fog viseltetni a vármegye székvárosa: Nyíregyháza iránt, ahol mint törvéuyszéki elnök évek hosszú során át lakott, lévén ez a város ma már a városias fejlődöttségnek azon az utján s talán azon a mértékén is, hogy vármegyei nagyobb birtokosaink a más vármegyebeli Debreczen helyett lakóhelyükül talán Nyíregyházát is választhatják. Kornis Ferencz megválasztatása folytán Onody Géza. a t.-löki kerület eddigi képviselője, mandátum nélkül maradt. * # * De hát hires, nevezetes Szabolcsvármegye szűzi tiszta függetlenségi mivoltáu nem csak T.-Lökön esett csorba. A másik, a nagyobbik Nyíregyházán történt meg. A Lónyayakat, Vécseyeket, Fabiny íakat megbuktató Nyíregyházán se nem valamelyik miniszter vagy más nagy felsőbb hatalmasság: a dr Ferlicska Kálmán zászlója alatt győzött most a kormánypárt. A „vármegye", Kemecsén, vagy Ujfehértón, vagy másutt is. ahol összeverődik egy kis úgynevezett közvélemény, mielőtt szörnyű lenéz ssel Ítéletet mondanának a régi-hite hagyott Nyíregyháza felett, ám előbb önmagukra vessenek. A vármegye székvárosa, ez a most politikai hitvallást cserélt Nyíregyháza régi és legújabb tapasztalatok szerint uem nogy anyagi, de még csak erkölcsi támogatásban sem részesül a vármegye részéről, abbau való törekvésének megsegítésében, hogy város legyen. Pedig e törekvés megvalósításának idáig megfutott utján a négymillió foriut vagyonnal biró város már több mint kétmillió forint adósságot csinált s 50—56°/o közköltséggel terheli évenkint polgárait. A vármegye legutóbbi közgyűléséuek Nyíregyházát érdeklő határozatai fólszinre juttatták itt megint az önálló törvényhatóság jogának megszerzésére való törekvést, és e czél megvalósulhatásának útja, az október hó 29-diki választás eredményéhez vezetett Sok egyéb s talán értékes elmoudani valóink is lennének még a nyiregyházi képviselőválasztás ismeretes eredményének magyarázatául. — De ezek a részletek olyan egészen csak városi vonatkozású kérdéseket érintenek, amelyeknek — Ajh! micsoda gyönyörűséges reggel is v.ila az! Kábult volt még feje az éjszakai utazástól, de a lelke uem bagyá nyugodui. Utolsó éve a tauulásuak, hogy utána az édes szabadság jöjjön. Messziről megismerő a néuiéket, a kik korábban feljöttek C-.ak azzal nem tudott még tisztába jönni, kik lehetnek azok, a kik vele vannak. A cousinjit is megismeri már. De azok nem veszik vala észre. Köszönti őket. — Jó reggelt, Vilma! — Nini, Dezíő! Itt vagy, megjöttél ? A másik lány, jól hallotta mikor odasúgta Vilmá nak, tele volt bámulattal, hogy miért uem álmos valaki, mikor egész éjjel u'azik, Csak azután kaczagott fel édesen, tiszta, csengő hangon. — Pompás dolog ! Lovagunk is vagyon immár! S mikor bemutatia neki a néni a fiút, a leány hamvas arczára büszke pirosság űle s ugy mondta utána p íjkosan : — Nem holmi kis polgári. Felsőbb leány ! Hogy olyan nagy baj is az, mikor egy napsugár egyszerre két arczot von körül glóriával. Pedig mikor a komor hotel homályos lépcsőin mentek vala, egy bo londos nap-ugár csak oda libbent a fiu, meg a leány arc/.ára s valamelyes ptjkos istenke is röpködött felettünk. Háluk megett meg okos mamák szőttek aranyszínű terveket, kékes levegőben édes ábrándokat. A hotel szobájából pedig ép oda lehetett látni az unitáriusok ódon templomára, a melynek falára ékes betűkkel frták vala a régiek : Via in aeternum . . . A fiu elolvasta. S a leány, az idegen, véletlenül odal ajolt vállára, szemének tüze összeolvadt a fiúéval s csendesen suttogta : — In aeternum, in aeternum! * * * Azu'án is velük maradt a fiu. Holott a uéni és Vilma már régen elutaztak, holott nem vala in ki a leány senki és semmi. De lassau hozzájok nőtt a lelke s gyönyörű és, volt neki látni az arczát, hallani a hangját, mikor a leány beszélt. a megvilágítására most nincs terünk, de — legközelebb is már — bőséges alkalmunk lesz. * * * Dr. Ferlicska Kálmán, Nyíregyháza város megválasztott országgyűlési képviselője kipróbált harczosa a közéletnek, akityen, hogy adott program injához hű lesz. politikai barátai föltétlenül megbízhatnak. * * * A 29-diki választás által konstatált helyzet teljes föltárásához érdekes és jellemző magyarázatul szolgálnak a függetlenségi 48-as párt törhetetlen régi hívének, a 82 éves Bartholomaeidesz János ág. ev. lelkész és főesperesnek hozzánk beküldött következő sorai: Üdvözlet, Ferlicska Kálmán képviselő úrnak, — egy függetlenségi párti nyiregyházi polgártól. Consummatum est. A régi szép nyiregyházi balpárt, függetlenségi czim alatt, tegunp megtartotta temetését. Maga pjrentált magának. Nyugodjék békében, a sohai feltámadásig. Miuden ház, amely önmagában meghasonlik, elpusztul. — Midőn öt év előtt a függetlenségi párt két jelöltet állított fel, tegnapi sorsát már akkor megpecsételte. Ez azon pont, mely körül csoportosulva, mi függetlenségiek mai napon elmondhatjuk: mea culpa, mea maxima_culpa. Egyébiránt van még egy másik pont is, melyről tekintve a dolgot, némi megnyugvásra tehetünk szert, s ez az, hogy a mandatum a lehető legjobb és legméltóbb kezekbe került. Ezen szempontból, éljen Ferlicuka Kálmán kép viselőnk, városunk javára. Nyíregyháza, 1896. október 30. Bartholomaeidesz János. Ny i resty li á/ a törvényhatósága. Teljes tárgyilagossággal kifejtettem e lap legutóbbi számában, mikép ama mozgalom jogos volta attól függ, váljon Nyíregyháza város közönsége hajlandó e a lörvényhntó.ág kibővült feladatait saját erejével megvalósítani, lovábbá meg van a magasabb kormányzati, helyesebben közigazgatási l'eludalok megv ilósitásálioz szükséges intellektuális és anyagi ereje, — s végül a konkrét viszonyok alkalmasak e az önnállóság iránti törekvéshez, — negatíve a közérdek nem csorbul e, és a város természetes fejlődésének rendszeres menete nem kívánja e a slaltisquo ante megóvását? A legcsekélyebb lendenczia nélkül konstatáltuk, hogy az az akarat, amely a magasabb közületi feladatok betöltésének nehéz munkájában a subjektiv erőt képviseli, épen a mozgalom megindulásával kifejezésre talált, hogy léhát az előfeltételek közül ez az elem őnniagálól kiesik A/, intellektuális kérdés mérlegelését pedig sérelemnek tartjuk, amely nem egyéb, mini egyszerű tagadás. A vagyoni képesség vila tárgyát nem képezheti, inert az előmunkálatok megejtésével foglalkozó bizottság közölt jelentése reális adatokkal bizonyítja be nem csak .ízt, hogy tetemes vagyoni áldozatokat néni kíván a törvényhatósági jog, de sőt a megyei pénztárba beszolgáltatott házi adók beszünésével javunkra felhasználható — Tudja, Dezső, nem szabad ám együtt járnia velünk. A komoly kisasszonyoknak szemet szúrt már. De én kifogtam rajtuk. Azt mondtam, hogy rokonom, uuo katestvérem. Ugye uem haragszik érte? — Nem, nem, édes Blanka. A mama is azt mondá mindenütt, hogy rokon. A leánynyal meg csak a nevükön szólították egymást. És lassanként egyek lettek a gondolatok miedbármuk lelkében. — Blauka még fiatal, várhat egy ideig — mondá a mama. Aztán maga is az, Dezső. Nem ismerik egymást még jóformáu. Hogy nagyon szereti, azt mondja? Tulom, bíszem én az első percztól kezdve olvasok lelkében. Blanka is szereti. De azért maga el fog tőlünk válni, Ismerje meg kis.sé az életet. Mutassa meg a tehetségét. Mi varui fogjuk. Éu és B anka. S boldogság legyen az, mikor újra vissza jöhet közénk, hogy mindig itt maradjon. Ugy e jó lesz igy, ugy-e pompás? — Az az ! Mint ember jövök vissza. .... Brozorák dühösen csapta oda kártyáját az a-ztalhoz. Nem játszom tovább. Negy forintot hozok! . . . Felébredt. Másfél év múlva ide jutott hát. Hogy a miért eddig küzdött, egyszerre semmivé legyen. És vele együtt ő maga is. — No, no, kis fiam! Mi a bajod ? Minek az a pityergés? Tán megszidott a mama? Maga sem vevé észie, hogy egy kövér csepp kifutott a szeméből. Hanem Brozorák, az öreg, meglátta és megtudá az okot is egyszerre. — Nono, kis fim. Hát érdemes egy leányért sirni ? Bolondság az egész élet, c<ak gondolkozni kell. Mintha nem is történi volna. Gombház. — Biz Isten, igazad van, öreg! Nem tagadom hogy majd elpityeredtem. Da nagvou a lelkemhez nőtt az a leány. Külömben már vége. E^y kis köd vala nyári reggelen. De hamar eloszlott. — Látod, ez a helyes beszéd. Djlgozni kezdett. Lázas gondolatok futkostak agyán keresztül Csak azért is dolgozui fog. Megmutatja, hogy a Májer csengő aranyánál többet ér egy igazi ember. Csak a dicsőségért, hírnévért fog küzdeni. Hidd lássa a leány, hogy mit dobott el benue.