Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

„IN Y l I{ V-I D K K-' A jegyzők ezredéve. Kéky László — Nyir Bogát község érdemes jegyzője _ a vármegyei jegyzői egylethez a következő indítványt terjesztette be: „hogy Síabolcsvármegye bizottmányához intéztessék, kérelem az iránt, hogy" az 1896 év, — mint hazánk ezeréves fennállásának évfordulója, — a vármegye területén szolgálatban álló községi jegyzőikar javára a jegyzői-nyugdij jogosultság számításánál három évnek tudassék be.' Ezen indítvány folytán a vármegyei községi és körjegyzői egylet beadványt intézett a vármegye közönségéhez, melyben kéri a — fentebb előadott — kedvezmény megadását. Ezen — igen méltányos — kérelem felmerülése alkalmából Dem lesz szükségtelen felemlíteni, hogy Szabolcsvármegye közönsége a 137/96. B gy. számú határozatát, melylyel a vármegyei tisztviselők és általábau összes alkalmazottjainak javára eső ez évi nyugdijj évét két évnek számította; — továbbá, hogy a 138/96 B gy. számú határozatát is, melylyel ugyanezek részére, ezen millenáris óv emlékezetessé tétele czéljából egy havi fizetésüket — tiszteletdijjul — kiu'aiványozta, — egyhangúlag hozta. — Elég ha rámutatunk arra, hogy e vármegye jegyzői, ugy az állami, mint törvéiy hatósági és községi ügyek kezelésénél, ma már mindenki által oly fontos ós tulterheltnek elismert ügykört töltenek be, — * elmondhatjuk — betöltik lelkiismeretesen és pontosan. Miből kifolyólag a jegyzők kérelmét nemcsak hogy nem túlzottnak, — de sót ellenkezőleg — igen is méltányosnak kell tartanunk. Éppsn ezen jogosultságánál fogva, bizalommal várhatják a jegyzők, hogy eme méltányos kérelmük meg fog adatni. Mert nem lehet fel se tenni, hogy akadna a vármegyei bizottsági tagok közül csak egy is, aki az ő kérelmüket szívesen meg ne szavazná. — Hiszen nem kell egyebet tekintenünk, csak jusson eszünkbe, mit tettek a jegyzők május 10 én szerte e megyében ? Bizony el kell ismernüuk, hogy az ő hazafias közre működésük nélkül e napnak ünnepiessége vajmi kicsiny lett volna! Egyedül nekik lehet köszönni és a tanítóknak, hogy ezen ezredéves ünnep jelentősége áldást hozóau fog fennmaradni a nép közt. De ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a „falu pannájá" nak — aránylag oly kevés javad ilmazásért — oly funtos hivatalt kell ellátnia; ha tekintjük, hogy csekély fizetése mellett társadalmi állásához méltó, — fizetésével nem arányban álló — életmódot kell folytatnia, ha tekintjük azt is, hogy nyugdijukra fizetésüknek 5% át fizetik, — lehetetlen, hogy be ne lássa a vármegye közönsége is, hogy a jegyzők helyzete már már tarthatatlan s lehetetlen, hogy ridegen elzárkóznék ezen kívánalmaik előtt. B zton reméljük és hisszük, hogy Szabolcsvármegye közönsége meg fogja mutatni azt, hogy igenis gondol az ő jegyzőivel s fog nekik ajándékozni két évet az ő eddigi nyugdijakhoz, hogy ők is emlékezzenek hálásan ezen örökké nevezetes évfordulój Ira hazánk ezeréves fennállásának! S ezzel mintegy elismerik azt is, hogy a jegyzők ezredévi tevékenysége jutalmazást érdemel; hogy a jegyzői kart is érdemli egy kis rósz azért, hogy imádott hazánk ezer év után is — annyi vész és viszály daczára — megmaradt s hogy magyar nemzet él e földön, melyet nekünk őseink hagytak szent örökség képpen. Az ev. ref. tanitó-testület díszgyülése. Szeptember hó 24 kén, csütörtökön, tartotta meg a felső-szabolcsi ev. ref. tanitók egyesülete, Nyíregyházán, az ág. ev. központi elemi iskola dísztermében, millenáris dlszgyű'ését számos egyesületi tag, helybeli és vidéki meghívott vendégek jelenlétében. Horváth István egyesületi elnök 9 óra után megnyitó beszédében az ünnepély fontosságának, a magyar nemzet ezredév alatti dicsőségének és szenvedéseinek feltüntetése után bu?gó imában emelkedett fel a népek és nemzetek hatalmas urának zsámolyához, hálát adva a gondviselésért, melylyel a magyarok Istene a magyar nemzetet az elmu

!C ezer év viszontagságai között megvédelmezte, az atyai áldásért, melylyel a magyar népet elárasztotta; kérte Istennek áldá-át a magyar hazára, a királyi felségre és a magyar nemzetre a jövőre nézve is, hogy a magyar uemzet legyen a következő ezer évben független, szabad, hatalmas, dicső és boldog mindez időknek végéig. A gyűlés megnyitása u'án Perpéd Ferencz balkányi tanitó mivelódéstöneueimi visszatekintése — bár egy kicsit hosszura nyült — ügyesen csoportosított történelmi tárgyainak szép előadásával mindvégig lekötve tartá a hallgatóság figyelmét. Szabó Dezső balsai tanító a „Nemzeti ima* czimü versét szavalta el Jámbor Lajos békési tauitónak igazi magyaros érzéssel. — Szavallatát éljenzés és taps jutalmazta. Bindár Miklós ibrányi tanító „Én" czimu filozófiai felolvasása szervének széles körű tudományos ismeretéről, méiy gondolkodásáról, szonoki ügyességéről tanúskodik. Egész felolvasása alatt a Fiammarion világába kepzelte magát a feszült figyelemmel hallgató közönség. Hosszau tartó éljenzés es tapsviharban nyilváuult a diszgyű'és elismerése szerzőnek műve és elóaJása iránt. S-res Gáspár papi tanitó ódája — tartalmát tekintve — a magyar dicsőségnek hú kifejezője volt, de a rimek hellyel hellyel a rim tan törvénye ellen vétettek. A Bán Lajos tanitó által vezetett református dalarda három ízbeui működése a „Nemze i ima" „Hymnus", „Szózat" eléneklésével köztetszést aratott; a két uol»o éneket felállva hallgatták a diszgyűlés tagjai. Ezek után elnök köszönetet mondott a díszgyű ésen megjelent egyes hatósági kép viselőknek, a jelen levő hölgy-közöuségnek, a szíves készséggel közreműködött ref. dalárdának; — erre Görömbey Péter fílsö szabolcsi esperes válaszolt, megelégedését és elismerését fejezvéu ki az egylet tevékenysége felett, buzditváu az egyleti tagokat lankadatlan tevékenységre, vallás- és hazaszeretet gyakorlására — A diszgyűlés berekesztése után 10 perczuyi szünet következett; ezen szünet alatt a diszgyű és azon tagjai, kik a következő rendes közgyűlés tárgyai iránt nem érdeklődtek, megelégedéssel távoztak el a diszgyű'és helyéről, kifejezést adván azon meggyőződésüknek, hogy az ilyen tanitóigyesület, mely igy terjeszti a felvilágosodás, igy ápolja a hazafias szellemet minden külső papi befolyás nélkül, teljes szakértelemmel és önzetlenül : méltó a régi hagyományos Magyar névre és jellegre. A közgyű és megnyitása után Sikolya Antal egyesületi jegyző olvasta fel a mult közgyű és jegyzőkönyvét. Azután Horváth István elnök tett előterjesztést a Budapesten megtartott II. or zágos egyetemi tauü^yi kougressus lefolyásáról, az országos ref. tanitók egyesületenek alakuló kö ^gyűléséről, melyen az igazgató választmány tagjai közzé ő is beválasztva lett. Eiőteijesztést tett továbbá nt. Görömbey Péter elválasztott felső-szabolcsi esperes úrnak beiktató beszédjében ama kifejezésekről, melyekben a ref. tanítókat társadalmi tekintetben éppen olyan fontos tényezőknek tekinti, mint a lelkészeket, kiknek anyagi jólétük előmozdítását, esperesi működésének egyik fontos feladatául fogja tekinteni, és azon fog teljes erélyével és befolyásával munkálkodni, hogy a tanítói fizetési minimum 400 írtról mielőbb 600 frtra emeltessék fel. Hosszantartó éljenzés követte az elnök előterjesztését, minek az lett a következménye, hogy — feledve a multakat — a tanitói testület nemes gondolkozású egyházi főuöke, legnagyobb jóltevője iránt keblében fellángoló érzelmeinek tolmácsolása s üdvözlése czéljából elnök vezetése alatt egy küldöttség lett kiküldve. Kovács József törtéuelmi tanítása az idő előrehaladása miatt a következő gyűlésre tétetett át. — Az egyesületi közgyűlés u'án magnum áldomás következett Jurás polgártárs jóhirnevü vendéglőjében, hol a kiszolgáltatott Ízléses etelek és jó italok fogyasztása közben számos pohárköszöntések hangzottak el* a legelső magyar ember e király ő felségének drága élete és egész ségére, a felső szabolcsi pipi testület képviseletében jelen volt n. t. Görömbey Poter esperesre, a egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke u. t. Keresztesi Sludor madai lelkész, — a számvevőszék és papi testület elnöke n. t. Andiád Kálmán buji ref. lelkész urakra, Horváth István egyesületi elnökre, a tanitói testületre és anuak hazafias működésére. Kár, hogy a kellemetlen idő lehangolólag hatott a publikumra. Adj* Isten, hogy a hazafi is lelkesedés, mely a diszgyűlés tartama alatt elismerést aratott tettekben nyilvánolt, ne lankadjon soha, hanem még többeket is hasonló tevékenységre bnzditson a felső szabolcsi ref. tanitók egyesülete körében és életében. Legyenek meggyőzőgve, hogy ilyen tanitói gyűléseken szívesen részt vesz a publikum is. És pedig ki a fent nevezett gyűlésnek szem- és föltanuja voltam, tek. Szerkesztő ur engedelméból szívesen és elfogulatlanul referálok a történtekről. Referens. Lapunk előfizetőit felkérjük, hogy a lapunkért járó hátrálékos dijakat az alulírott kiadó-hivatal czimére mielőbb megküldeni szíveskedjenek. Ama községek elöljáróit, kik a „Nyirvidék", mint a vármegye hivatalos közlönye előfizetési dijaival még mindig hátrálékban vannak, különösen is kérjük, hogy kötelezettségüknek még e hó folyamán eleget tenni szíveskedjenek, mert e határidőn túl a kiadó hivatal a hátrálékos községekkel szemben kénytelen lesz a vármegye t. alispánjához fordulni. Nyíregyháza, 1896. szeptember 26. A „Nyirvidék" kiadó hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Képviseleti közgyűlés lesz a héten, szerdán a városnál. A közgyű'és legnevezetesebb tárgya a vasúti indóház kibővítéséhez szükséges 4 hold 1100 • öl terület átengedésének kérdése lesz. A kisajátítási érték 4218 frt 75 kr. — A vármegyei virilisták névjegyzéke. A vármegyei igazoló választmány által a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok 1897. évre érvényes névjegyzéke összeállittatván, szeptember 23-tól október 7-éig terjedő 15 napra a vármegyeháza előcsarnokában közszemlére kitétetett. A netaláni felebbezések ugyanezen 15 nap alatt adhatók be. A virilisták között 69 van olyan, aki 1000 forintnál több adót fizet. Ezek névsora a következő: gróf Dessewffy Miklós Vencsellő 25550 forint 67 kr, gróf Dessewffy Aurél Büd-Szt-Mihály 8564 frt 63 kr, grófForgách László Mándok 6666 frt 21 kr, Komis Ferencz Tisza-Bűd 5023 frt 50 kr (ügyvédi oklevél alapján kétszeresen számítva), gróf Dessewffy Alajos Királytelek 4119 frt 26 kr, gróf Dessewffy Dénes Királytelek 4119 fit 26 kr, gróf Dessewffy Béla Királytelek 4119 frt 26 kr, gróf Vay Adám Berkesz 3851 forint 05 krajczár, gróf Andrássy Aladár T.-Dob 3798 frt 52 kr, gróf Károlyi Tibor Gyulaj 3716 frt 19 kr, Reisman Hermán Kis-Várda 3260 frt 11 kr, gróf Majláth József O-Fehértó 2620 frt 49 kr, ifj. Csillag Béla Uj-Fehértó 2603 frt 10 kr, Patay József Báj 2597 frt 72 kr (tudori oklevél alapján kétszeresen számítva), Báró Edelsheim Gyulai Lipót Bécs 2543 frt 75 kr, Haas Ignácz Nyíregyháza 1372 forint 52 kr, gróf Pongrácz Jenő Tisza-Eszlár 2299 forint 86 kr, Leveleki Májer Apagy 2285 frt 87 kr, báró Podmaniczky Géza Ny.-Bakta 2265 frt 25 kr, Salamon Tódor Thuzsér 2259 forint 29 kr, Ilosvay Ágoston K.-Apáthi 2079 frt 14 kr, Leveleki Márton Levelek 2075 forint 37 kr, Bekény Péter Nagyfalu 2067 frt 82 kr, Gencsy Albert K.-Léta 1859 frt 64 kr, Pilisy István Eperjeske 1830 frt 41 kr, Mandel Ede Nyír-Bátor 1814 frt 20 kr, báró Vécsey József Nyir-Acsád 1768 frt 44 kr, Lipthay Béla Jéke 1722 frt 28 kr, Szesztina Lajos Debreczen 1694 frt 12 kr, gróf Andrássy Gyula T.-Dob 1611 frt 03 kr, Gröber József Tisza-Polgár 1590 frt 35 kr, Ibrányi Zsigmond Kótaj 1573 frt 95 kr (úgyvédi oklevél alapján kétszeresen számítva), Rézler — Boldog vagyok — mondta aztán kissé elpirulva, de olyan hangon, mintha nem igazat befzélna. — Későbben felemelte fejét és a leány szemébe nézve hozzátette! — Tudod, Pista jó; nem pinaszkodhatom reá, meg a gyermekek is szépek, de nehezen él meg az ember.. . — Gyermekeid is vannak? — kérdezte a leány némi érdeklődéssel. A „második Mari" ugy érezte, mintha irigységgel kérdezte volna. Mikor elhallgattak mindaketten, a kis szoba csendjébe szakadozott, nehéz lélegzésnek a nesze vegyült. Az öreg Bínyiuét lepte meg a hirtelen álom, amely egyidő óta gyakran történt rae^' vele. S ilyenkor, midőu a szemében érezte azt a leküzdhetetlen szelíd varázst, nem tudta ébren tartani még a vendéggel járó kötelesség sem. A „második Mari" egyideig szomoiuan, megindultan nézte azt a fehér, csendes arczot, aztán egyszer csak a szeméhez szorította a kendőjét. — Te sírsz, Mari? — kérdezte a leány fagyos csodálkozó hangon. — Én soha nem sírok — folytatta később hangosabban. — Miért? Te is lulod hogy semmit sem ér . .. Semmit .. . Mikor lecsendesedett a fiatal asszony, felállott a helyéről és az asztalhoz ment. Végigsimított a kezével a finom, barna szöveten. — A tied lesz? — kérdezte e kiszabott darabokat nézegetve. A leány a főidre mutatott, a hol a hasznavehetetlen darabkák hevertek szerteszéjjel. — A rongya az enyém — felelte keserű mosolygással — csak a rongya . . . A fiatal asszony menni készült. Nem marasztotta senki. Az öreg Bényiuét nem költötte fel, csak a kezére hajolt és megcsókolta. megrögzött szokása, amelyre egy bibliai asszony fanatizmusával ügyelt fel Bínyiné minden este . . . Igy kezdett bele a gyermekkor imáiba is, melyeke' tuditosan el nem mondott volna, talán már el sem tudott volna mondani .... ugy imádkozott minden este Bányi Margit ahoz, akit megtagadott: — Hiszek egy Istenben , . . * * * Kopogtattak az ajtón. Az öreg asszony összerezzent, a leány meg mormogott valamit a fogai között.; Megszokta, hogy soha senkisem nyitotta rájok az ajtót, hát bosszús volt, hogy háboigatják. Különben sem vágyott az emberek után. — Szabad — kiáltotta végre az ajtó felé. Fiatal asszony lépett a szobába és mosolyogva közeledett Margit felé. A leány a barna, finom szövetre tette a nagy fényes ollót. — Nem ösmersz meg, Margit ? — kérdezte a, fiatal asszony kissé elpirulva — Mari vagyok a „második Mari" . . . A „második Mari* valami távoli rokonuk volt, egy nagyonrégen nem látott rokon, akit c<ak azért hívtak „második* Marinak, mert volt a rokonok közt még egy „első* — és egy „harmadik* Mari is. — Hogy kerültél ide ? — kérdezte a leány közönyös bangón. Mikor megtudta, amire külömben nem volt valami nagyon kíváncsi, az anyjához vitte és hangosan tezdte magyarázni, hogy ki a vendégük: — Mari van itt, a „második Mari', anyám. Emlékszel rá? — Igen, igen — mond a csendesen, bizonytalau aingján az öreg BSnyiné és ugy tett, mintha homályos, világtalan szemével kereste volna a levegőben. A fiatal asszony meghatottan csókolta meg ránczos, hideg kezét. Az öreg asszony az arczát is nyújtotta. Bányi Margit leültette a rokont egy megbomlott kötésű nádszékre, ő pedig kedvetlenül húzódott be a zöld fúggönyös ablak fülkéjébe és a kezére támasztotta a fejét. Szótlanul, érdektelenül ültek a szoba három külömböző részében s csak a kiszolgált székek recsegése ve gyűlt a C3eudeségbe. Ugy hallgattak egyideig, mintha semmi,épp ;n semmi mondanivalójuk nem volnaegymásnak, mintha az alatt a hosszú tiz év alatt, amióta nem látták egymást, semmi elbeszélésre érdemes uem történt volna az életűkben. A „második Mari", aki ösmerle a régi Bényi házát, büszke, egyenes asszonyával és minden fényűzésével együtt, összeszorult szívvel nézett széjjel a szegényes, szomorú szobában s eszébe jutott, hogy ó, aki tiz évvel ezelőtt c ak amolyan szegény rokon számba ment a többi Benyi között, szászor gazdagabb lett ezeknél a gazdagokuál. Gazdagabb lett egy szőke kis leánynyal s egy barna fiucskával, akik a nélkülözés közt is megteremtették neki a boldogságot. Megindultan, szomorúan nézegette ennek a fehér, hideg szobának a két lakóját. Azt a világtalan, összeesett asszonyt, akinek régi, kopott karosszékből csak egy u'ja van még: a temetőbe s azt a fakó arczu leányt, akit a munka tönkretett. Egyszerre csak ugy érezte, hogy ezek előtt nem szabad neki beszélni a boldogságáról és vétkeznék, ha köztük mosolyogna. — Férjhez mentél, ugy e — kérdezte végre Benyi Margit, ho

6y megszakítsa a cseudet. — Bizony már öt éve férjnél vagyok. — Boldog vagy aztán? — kérdezte a leány kíváncsiság nélkül. A „második Miri" lehajtott fővel,csendesen nézett maga elé és a világos napernyőjével a széjjelszórt ' szövetdarabkák közt babrált.