Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

IN Y I K V I D É K« millenáris diszkózgyűlését saját helyiségében, a tagjai élénk részvétele mellett. A közgyűlést a díszraagyarba öltözött Bcncs László polgármester, mint az egyleti választmány egyik legidősebb tagja nyitotta meg lendületes, szép beszéddel. Melegen üdvözölte az egyletet, azon hazafiságáért, hogy a lelkesedés támasztásának nemes feladatából a szép ünnepélye rendezésével részét kivette. Utánna Leffler Sámuel főgymnásiumi tanár, egyleti elnök tartott alkalmi beszédet. A kiváló szónoki vervvel elmondott szép beszéd, melyet alább egész terjedelmében közlünk, nagy hatást tett hallgatóságára s hosszan tartó éljenzéssel jutalmaztatott. Követte őt Rúzsa Endre néptanító, egyleti jegyző, aki a választmány megbízásából az egylet 28 éves történetét irta meg és olvasta fel. Szép kidolgozású felolvasása köztetszésben részesült. A tárgysorozat következő pontja Kubacska István egyleti tag szavalata volt, amely méltó helyet foglalt el az ünnepély keretében. Végül a dalárda adta elő a .Szabadságdal" czimü hazafias dalt, a tőle megszokott tökéllyel, bizonyságát adva ismét, hogy közéletünk egyik elismerésre méltó faktora, s hogy nem ok nélkül száll sikra az országos dalversenyen az elismerés pályabéréért. Leftler Sámuel alkalmi beszéde egész terjedelmében a következő: Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Tisztelt Polgártársak! Szeretett magyar hazánk ezeréves fennállásának emlékünnepét városunk lelkes közönsége szent áhítattal és kegyeletesen ünnepelte meg ez örökre emlékezetes év tavaszán; ott hangzott fel az istent dicsérő ének ezrek ajkairól a tavaszi pompába őitözött mező felett, a nyájasan mosolygó szabad ég alatt ...se hálaadó tömeg fohászába vegyült a mi szivünk forró imája is; ... megünnepelte azt városunk ezernyi ifjúsága, a mi gyermekeink, s ártatlan szivök megnyilatkozásában öröm könyektől áztatott szemekkel részt vettünk mi is mindannyian! Vallásfelekezeti különbség nélkül zarándokoltunk el szent templomainkba, s egy szívvel-lélekkel egyetlen oltár körül seregleltünk össze, e drága hont fenntartó nagy isten a magyarok istenének szent oltára körül, mely előtt lehullottak a társadalmat szétválasztó falak, csak egy közös érzelem foglalta el lelkünket; a. porig alázkodó hála érzelme jó istenünk iránt. S midőn végül ez ünneplő vármegyének lelkes fia, bölcs nestora, hálaadó imára nyitá fel ajkait, mély meggyőződés hangján hallatva ez emlékezetes szavakat: .Megdobban a föld lábaink alatt, melyben egy évezred nemzedéke alussza örök álmait" soha el nem felejthető lelkesedésre gyúltak fel sziveink ... és ekkor is ünnepeltünk mindannyian! És mégis mindez kevés volt nekünk! Egybegyűltünk ismét, hogy szent érzelmekkel megtelt sziveink imáját itt e szerény kör helyiségében is kitárjuk az egek ura előtt; hogy e harmadfélszáz tagból álló testület, mint ilyen, együttesen boruljon le Isten trónja előtt, együttesen adjon hálákat azon páratlan kegyelemért, mely e hazát és nemzetet ezerév vészeiben és viharaiban megőrizte, fenntartotta dicsőségesen; hiszen az ő gyámolító szeretete nélkül régen eltűnt volna e nemzet a föld hátáról, mint vihartól tova ragadott porszem . . . megsemmisült volna, mint a mi nálunk sokkal hatalmasabb népek, melyeknek nagyságát csak kultúrájúknak fennmaradt romjai hirdetik. Egy pillantás csupán a történelem lapjaira és meggyőz bennünket arról, hogy a magyar nép viharban született és vészek között nőtt nagygyá. Terhes idők voltak azok, melyekben népünk Európa láthatárán feltűnt; a népáradat raja, — mint szélvész a szúette tölgyet -— lesöpörte az erkölcseikben megromlott hatalmas országokat egymásután; a letiprott népek sirhahnain ujak születnek, az erőtelenek helyett erősek építették fel újra hajlékaikat. így keletkezett, igy lett a mi nt'pünk is ezer év előtt, óseink karddal kezökben, hősi elszántsággal szivökben szerezték meg e hazát számunkra ; mint hirtelen villám csaptak ugyan le e földre, de nem rombolva szét mindent a mit leiének, nem irtották ki a meghódolni kész embertestvéreket, hanem szeretettel keblökre ölelék azokat s megosztoztak velők bajban és örömben. De nem volt elég, óriási véráldozatok árán megszerezni őseinknek a deli Árpád vezetése alatt e szent örökséget, hanem biztosítani, megszilárdítani, megvédelmezni kellé azt kül- és belellenségeiktől. Igen, őrizni kellelt a megtelepült nemzetet, mint az elültetett gyenge csemetét a szellőcskétől is, mig a viharnak ellenálló hatalmas fává fejlődve, gyökereit a föld legmélyére bocsátja kitéphetetlenül. S a honfoglaló magyarok fegyverén a dicsőség zománcea ragyogott; de a fegyverrel szerzett dicsőség olyan növény, mely vérrel táplálkozik csupán s a kioltott vér mindig bosszúért kiált! A megtépett, megzaklatott és megroncsolt szomszédok is véres bosszúért kiáltottak az Éghez! A vészterhes időkben küldte istenünk égi angyalként őseink szilajjá növekedett seregei közé Géza fejedelmet, majd Istvánt, a szent királyt, ki a véres munkában kifáradt nemzetet arra tanította meg, hogy a krisztusi szeretet testvérekké avatja fel a népeket s a bosszút kihivó gyilkos liarczok helyett békejobbot nyújtsanak egymásnak; ezzel ugyan drága kincsét áldozta fel a magyar nemzet, ősei vallását, de még drágább kincset mentett meg az Úr általa, megmentette egy ifjú nemzet életét. Az ujjá alakult magyar nemzet ismét vészek között folytatja életét! A belső küzdelmek és testvérharezok között elsorvadt népet a tatárok borzalmas hordái lepik el . . . s az ádáz ellenség könyörtelenül tiporta el harmadfél század alkotásait ... a kis Sajó vizét magyar vér festette pirosra s nagy temető lett az arany kalászszal gazdag rónaságból. A haldokló nemzeten j ismét megkönyörül az Úr, kinek kegyelméből nyerte Béla királyt; az ö keze emelte fel a nemzetet koporsójából s uj nemzedék állott elő, mint kivágott tölgy gyökerén az uj hajtások. És vájjon nem a megpróbáltatások vészterhes napjait kelle-e átélni sokat szenvedett hazánknak akkor, midőn a pogányok vad pusztításai ellen megvédelmezte egész Európát? Midőn öntestével fedezte a nyugoti államok lakóit s immár a kereszt jelvénye alatt szolgálta az emberiség egyetemes érdekeit? Másfél századig hordta nemzetünk a győzelmes törökök rabigáját, rablánczait. . . és e 150 év keserveit elmondani, fájdalmát ecsetelni lehetetlen! A mely morzsát kegyelmesen meghagyott a törökhóditó, attól a védelmünkre jött német hadak kapzsisága szabadította meg; amaz csak vagyonától, birtokaitól fosztotta meg őseinket, inig emennek pártfogása alkotmányunkat, szabadságunkat fenyegette vésszel. Istenben vetett hite, vitézsége, minden időben lelkében élő törvénytisztelete mentette meg e hont a végenyészettől a hősök vérétől pirosult Mohácstól kezdve egészen Budavár dicsőséges visszafoglalásáig. Hát a trónvillongások, rút pártviszályok és átkos visszavonás hány ezer, meg ezer magyar családot irtott ki e minden porában szent föld lakosai közül? A területében megszaggatott, politikai küzdelmekkel elárasztott és vallási eljogosultság miatt békéjében megbomlott ország újra, meg újra felépült falvait, városait hányszor semmisítette meg a pusztító lángtenger? Vérrel szerzett alkotmányunk megmentéseért, eltiprott ősi jogaink s porig elázott nemzeti szabadságunkért viselt dicsőséges harczaink hányszor tették próbára fajunk erejének szívósságát évszázadok alatt . . . arról a lelkünkben sajgó fájdalom szava és e föld porai alatt nyugovó hősök milliomok halk sóhaja beszél. Majd jött egy lomha század megint, mely magán hordta a sülyedés, a romlottság ocsmány bélyegét, viselte az ernyedés jellegét annyira, hogy a tiszta hazafias lelkesedés szent tüze csak itt-ott pislogó mécs fényében villant fel koronként. És az Úr kegyelme ettől is megszabadította kedvelt népét! Ütött a fellendülés szabadító órája! Elébb a szent király koronáját viselő uralkodónö trónját védelmezte meg a talpra állott magyar, majd régi zsibbadásából feleszmélve, megdöbbenve vette észre azt, hogy míg ő külső és belső liarczok mezején vérezett, addig a körülötte élő európai államok mily óriási léptekkel haladtak előre a közművelődés terén; megdöbbenve látta legdrágább kincsének, nemzeti nyelvének pusztulását, meghatottan hallotta az égi intő szózatot: „Óvd meg a magyar történeti hagyományokhoz híven nemzeti érzületedet, állami önállóságodat: de légy verejtékes munkása a nyugoti civilisatiónak egyaránt." A nemzet ez intő szózat értelme szerint cselekedett! Lelkes irók csoportja áll elő; lánglelkek, szellemóriások szava hangzik fel a hajdani pusztaság felett; hangyaszorgalommal hordják össze a nyugati műveltség érett magvait; virágzó intézetek, jeles közlelcedési eszközök, gazdasági tényezők keletkeznek, ipar, kereskedelem felélénkül, művészet, tudomány világa hinti szét áldó sugarait ... s az elhanyagolt, elmaradott magyar nép, testvére lesz a legműveltebb nemzeteknek s rohamos haladásával bámulatba ejti még ellenségeit is. Sőt midőn „régi ellenünk" az önkényuralma.al még egyszer megkísérli bilincsekbe verni a szabadságáért, hálája függetlenségért, alkotmányáért lelkesülő megizmosodott ifjú óriást, midőn még egyszer is; a fel a sors táblájára a borzasztó kérdést: „legyen-e magyar, vagy ne legyen" ? hatalmasan megrázza termetét és a sivatag királyának orkánszerü szavával vágja vissza bátran „hogy legyen magyar, mert lenni akar".' A szabadságliarcz haláltusájára gyászos szemfedőt borit ugyan két hatalmas ellenség óriás keze ... de a népét igazán szerető, annak szabadságát, alkotmányát tisztelő dicső király letépi a sötét leplet a haza félholt testéről s ma együtt érez, együtt örül, együtt fájlal, együtt áldja istent ez ezredéves haza minden hű fiával! És miért van ez igy és nem másképen ? Mert Istenünk akarta, hogy mindez igy legyen! „A legyőzött az elesett magyar soha meg nem halt „egészen; mert eszményeit, hogyományait, a hazának szeretetét, a magyarok istenébe vetett hitét és a megadást „nem ismerő vitézséget ugy adta át az utódoknak, hogy „azok ennek örökébe soha sem voltak maguk, velük érez„ték küzdeni szellemét az elköltözötteknek s ez sokszorozta erejöket, soraikat." Mi is ünneplő gyülekezet, egy uj ezredév hajnalán állva adjuk át utódainknak mind azt, ami őseinktől örökül maradt ránk. Adjuk át e virágzó hazát, annak szeretetét, koronás királyunk iránti hűséget, szent törvényeit, ősi alkotmányát, szabadságát, függetlenségéért szivünkben élő nemes lelkesedésünket és akkor ott leszünk velők a beláthatatlan jövő harczaiban, ott fogunk ünnepelni velők egy még ragyogóbb fényben álló másik ezredév szent örömünnepen. Es most szálljoti fel újra lelkünk hálaimája Istenhez, a királyok királyához, esdve kérjük Öl, tartsa részünkre és az uj nemzedékek számára e szent hazát, mely nekünk életet adott s melynek hantjai alatt őseink porai nyugosznak; az ő atyai gondviselése őrködjél; a jövendő ezredéveken át azok sorsa felett; tegye azt nagygyá, hatalmassá, hazafiúi erényekben tündöklővé, vagyonban gazdaggá, alázza meg elleneit, őrizze meg alkotmányát, vérrel szerzett szabadságát. Éljen a haza! Éljen a király! * * * Az éljenzésektől gyakran megszakított ünnepi beszéd után Ruzsa Endre ág. hitv. ev. tanitó, az egylet titkára, olvasta fel az egyesület történetét. Ezután Kubacska István ág. ev. tanitó szavalt egy hazafias költnményt s végül a dalegylet által szabatosan és lelkesen elénekelt Huber-féle hatásos Szabadságdal zárta be az ánnepélyt. ÚJDONSÁGOK. — Egyházkerületi közgyűlés. A tiszai ág. ev. egyházkerületnek e hó 9- és 10-dikén Poprád-Felkán tartott közgyűlése elfogadta a hegyaljai ág. ev. egyházmegye ketté-osztása tárgyában hozott határozatot, valamint az állam és a nyíregyházi ág. evang. főgimnázium között az államsegély felemelése ügyében létrejött szerződést. Néh. Farbaky József elhunyta felett mily részvétét fejezte ki a közgyűlés s ezt az ellunyt családjával jegyzőkönyvi kivonaton tudatni fogják. — Megemlítésre méltó fontos körülmény, hogy ezen az egyházkerületi gyűlésen, az eddig renitens liptói esperesség már képviseltette magát. Az árvaiak most is elmaradtak. — A város 1897-iki költségelőirányzatát e hó 14-én d. e. 9 órára összehívott közgyűlésén veszi tárgyalás alá a képviselőtestület. Ugyan ez alkalommal fog előterjesztetni a tanács s a pénzügyi és gazdászati tanács javaslata is a vásárvára-tarifa módosítása tárgyában. — A nyíregyházi községi birói állás betöltésére a városi képviseletet az alispán e hó 15-dikén, kedden délelőtt 10 órára hívta össze. — Tiszántúli reformátusok gyűlése. A tiszántúli evangeiikui református egyházkerület e hó 9 én Debreczenben rendkívüli közgyűlést tartott. Legfontosabb tárgya volt, a Vállyi János halála által megüresedett főgondnoki méltóság betöltése ügyében való intézkedés. A közgyűlés felette népes volt. Az esperesi s goudnoki kar csaknem teljes számmal jelent meg. Kiss Áron püspök buzgó imádsággal megnyitotta a közgyűlést, majd Vállyi Jánosról az elhunyt fógondnokról emlékezett meg meleg hangon. Negyven évig munkálkodtak ők együtt— úgymond— vállvetve egymás oldalán az egyházi élet mezején. Élénken ecsetelte az elhunyt egyházi buzgóságát, kötelességtudását és cátói jellemét, Beszéde végén, az ősz püspök felkérte Tisza Kálmánt, hogy foglalja el mellette az üresen maradt elnöki széket. Tisza Kálmán éljeuzés közepette helyet foglalt a ptlspök mellett ós a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki.Azután elhatározták, hogy Vállyi Jáuos érdemeit a kerület jegyzőkönyvében megörökítik, családjához részvétiratot intéznek és emlékére az őszi rendes közgyűléssel egyidejűleg gyászünnepályt rendeznek, amelyen Szabó János békésbáusági esperes mond emlékbeszédet. Elhatározták továbbá, hogy a presbyteriuoiokat felhívják szavazataik beküldésére. Tisza Kálmán indítványára az őszi rendes közgyűlést november 3 ikára, az első választás szavazatainak beadását október 10 ikére és a szavazatok felbontását október 12 ikére tűzték ki. Ha az első tzivazásnál abszolút többséget nem lehetne összehozni, a má sodik valasztás szavazatait november 1 jére kell beadni és ezeket november 2 án bontják fel. Miután még Tisza Kálmán arra kérte a közgyűlési tagokat, hogy hassanak oda, hogy már az első szavazás is eredményre vezessen, a közgyűlés az elnökök éltetésével véget ért. — Anyakönyvvezetőt kinevezések. A belügyminiszter a kopócs-apáthii anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Bakos István körjegyzőt, a napkori kerületbe pedig anyakönyvvezető helyettesé Jámbor Sándor írnokot nevezte ki. — Jóváhagyott határozat. A belügyminiszter a vármegye közönségének azon határozatát, hogy az ezredéves nemzeti ünnep alkalmából a f. 1896-ik év a nyugdij igényeik megállapításánál kétszeresen lesz számításba veendő, a napokban érkezett leiratával jóváhagyta. — Tanítók diszgyülése. A f.-szabolcsi evang. ref. egyházmegyei tanítók egyesülete hazánk ezredéves fennállásának megünneplése czéljából Nyíregyházán, folyó évi szept. hó 24-én délelőtt 9 órakor az ág. evang. központi népiskola nagytermében diszgyülést, utána pedig rendes közgyűlést tart. A diszgyülés tárgyai: 1. Ének a helybeli ev. ref. dalárda által előadva. 2. Elnöki megnyitó. 3. Visszaemlékezés ezer éves multunkra. Előadja: Perpét Ferencz balkányi tanitó. 4. Nemzeti ima Szavalja : Szabó Dezső balsai tanitó. 5. Hymnus. Énekeli: a helybeli ev. ref. dalárda. 6. Én czimű filosofia felolvasás Bandár Miklós ibrányi tanítótól. 7. Alkalmi óda, szerzője és előadója: Seres Gáspár papi tanitó. 8. Szózat, énekli a helybeli ev. ref. dalárda. — A rendes közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Gyakorlati tanítása honfoglalás czimű történeti tárgyról. Tanít: Kovács Jótsef szakolyi tanitó. 3. Egyesületi pénztárnok választása. 4. Indítványok tárgyalása. — Eljegyzés. Geduly Henrik nyíregyházi ágost. hitv. evang. lelkész szombaton váltott jegyet Kovássy Erzsike kisasszonynyal Mármarosszigeten. — A vármegye fogatát, melyet tudvalevőleg a lókiállitásra állítottak össze, a hétfői országos vásáron adták el árverés utján. A lovak közül 2 drbot Klár Gusztáv vett meg 300 frtért, 1 drbot Klár Andor 170 frtért, 1 drbot pedig Liptay Jenő 213 frtért. Az ötödik ló, mint annak idején megírtuk, még a debreczeni vásáron adatott el. Az öt lóra való szerszámot szintén Liptay Jenő vette meg 200 frtért. — Lemondott körorvos. Dr. Edelstein Ármin nyirbaktai körorvos állásától lemondott. — Katonai látogatás. Gróf Paar Ede lovassági felügyelő a galicziai hadgyakorlatokról haza-utaztában, e hó 6-án Nyíregyházára érkezett. Itt 7-én szemlét tartott az itt állomásozó 10-ik huszárezred felett s az nap este utazott tovább Debreczen felé. — Katonai lóvásár. A kassai 5-dik honvédhuszár-ezred pótlovazó bizottsága által Nyíregyházán, szeptember 18-ikán ós 19-ikén reggel 8 órától kezdve a honvéd-huszár-laktanya udvarán pótlovak fognak vásároltatni. A lovaknak teljesen egészségeseknek, jól tápláltaknak és hibátlanoknak kell lenniök; magasságuk 158—166 centiméter, koruk 4'/a—8 év között legyen. Áruk alku szerint, a ló minőségéhez képest, 250 — egész 350 frtban a helyszínén készpénzben fizettetik ki. — Az alsó-nyírvidéki vizlccsapoló társulat lecsapolási és csatornázási munkálatainak biztosítása tárgyában, költségelőirányzat mintegy 130,000 frt, a nevezett társulatnál Dibrec.enben f.é. szeptember 1-én versenytárgyalás volt. Ajánlatot tettek: Reichman Ármin debreczeni vállalkozó a földmuukára 15 és 20 krral köbméterenkint müápitményeknél 20 száz. felfizetést kér s azonkívül a feltételek változtatását is kéri; Berger Jenő debreczeni vállalkozó a földmunkára 19'/» krral köbméterenkint, Rossi IYimó vállalkozó a fdhidaknál az egységárakból 5 százalékot en^ed, a betoncső-átereszeknél 15 száza'ék felfizetést kér. A beadott ajánlatok felett a szeptember hó folyamán tartandó rendkívüli közgyűlés fog határozni. — Házasság. Dr. Haas Emil helybeli ügyvéd, a nyíregyházi kölcsönös segélyező-egyesület jogtanácsosa e hó 1-én kötött házasságot Német Róza urhölgygyel Lúgoson.