Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

A mérték ellenőrzés hiányai. Megtörtént egy vidéki korcsmában, hogy 7 deczis literes üveg került az asztalra. Kérdőre vonatván a tulajdonos, igy felelt: „Hja kérem én ebben '/a liter bort adok vendégeimnek." Azt azonban már elfeledte mellé tenni: és megfizettetem érte vendégem által az egy liter bor árát. Ebből látható, mennyire fontos magán és társadalmi ér-lek a mérték hitelesítés és ellenőrzés Fontosságát elég korán észre vette a törvényhozás akkor, amikor az 1874. évi VIII. t.-cz.-ben nem csak elrendelte a méter mérték behozatalát, hanem úgyszólván a legapróbb részletekig meghatározta a mértékekkellékeit s csak a törvénye kívánalmaknak megfelelőt rendeli hitelesíttetni. Mindamellett midőn a tőrvényhozás ily üdvös reformot létesített, ugyan azon törvényben el is rejtette a csirákat, a melyekből halált hozó betegségei kifejlődtek. Tudva levő, hogy a tőrvény az ellenőrzést nem csak. — hanem közigazgatási közegekre j bizta. Ez vala — s uem a közigazgatási tisztviselők hanyagsága — a törvény megölője. Oly közegekre bizta a szakszerű járatosságot igénylő ellenőrzést, melyek szakképzettségük hiján nem hivatottak a mérték ellenőrzésére. Nem kívánható, hogy egy közigazgatási tisztviselő a mérték hitelesítés és ellenőrzés mesterségi részét ismerje és gyakorlatilag tudja Hova vezetne ily kívánalom} Pedig e nélkül uem kívánható a helyes és jó törvény végrehajtása A hitele sitó és ellenőrző közeg legyen egy és ugyanaz Funkcziója közepette láttassák el a kellő rendőri kísérettel, hogy a hibás és hamis mértékeket elkobozván, megtehesse a büntető eljárás megindítására a véleményező lépést. Ezt pedig jóformán csak az állam létesíthetné, miután a közigazgatás ugy is eléggé tul vau terhelve. A mérték hitelesítés és ellenőrzés tehát államosítandó volua. Nem csak társadalmi, de állami érdek is ez. Gyakran az állam is vevőként szerepel. Alapjábau elhibázott doiog az is. hogy a törvény nem a készítőket te»zí a mérlegek és mértékek hitelességének valódiságáért felelőssé, hanem azok tulajdonosait. Igen, szükséges, hogy a használat következtében hibássá vált mértékekért feleljen a tulajdonos, de az ujon vettekért elsőben a készítőnek kellene szavatolui, kit megkövetelt hitelesítési jegye ugy is mindig felismertté tehet. Ma ott állunk, hogy a gyáros uem lévén felelős a mértékek hitelességeért, azt sújtja sokszor a törvény, kit nem kellene. Ha a gyáros tétetnék felelőssé, uem állana be sok viszásság, sőt büntetendő cselekmény, mi ina gyakori. Sok tulajdonos pl. literes üvegeit Bécsből hozatja, hol már hitelesítve vaunak ezek, mert szomszédunkban a gyáros tartozik első esetben hitelesíteni. Ott aztán oly litereseket rendelhetnek, amilyen tetszik. Így történhetik meg, hogy látunk S — 9 deczis literes üvegeket, melyeken rajta van az 1 1. jegyzés. Ez üvegeket A „NYIRVIDEK* TÁBCZÁJA, A család gyöngye. Modern ballada. — Irta: Favlovits Sándor. A Szekretár familia Unnepies, lassú gyásztempóban haladt a faluu keresztül. Hej pedig az az andante tipegés ugyancsak imitátió volt, az az egykedvű nyugodtság biz csak hiányosan volt fölkenve a becsületes Szekretár arczokra. A szemekből ki-ki villant az örömsugár a Szekretárszivek pedig valami basi-bozuk kánkánt tanczoltak. Hiszen a legidősebb Szekretár fiu elébe mennek! ... Az Anti jön ... ki már 3 éve nem volt idehaza . . . ! Most már biztosan végzett jogász ... az aranyos Auti . . . szüleinek reménye, három kis öcscsének büszkesége . .. szóval a család gyöngye érkezik meg délutáni ötödfel órakor. Alighogy a poros országútra tértek, megtört a varázs: az eddig eltitkolt érzelmek hatványozott mér tékben jutottak kifejezésre. — Az apróság ficzkándozni kezdett . . . Szekretár mama kipihent nyelve gőzerővel működött, csak férje ura maradt nyugton, ő (használattól) fényes, de szűk ünneplőjében jámborul szuszogott és keresztényi türelemmel izzadt. Hogy pediglen a faiubau olyan hallgatagon mendegéltek, annak megvoltak a maga fontos okai: Tudniillik a délelőtt kézbesített telegrám nagy ' zene bouát okozott a famíliában, olyan uriasau jelentette: .Délutáui vastrainnel leszek érkezendő. Auatol.' Az aláírás és aj a rastrain kissé zavarba ejtette a becsületes Szekretárékat. Elvégre is a lelkész ur tnagyarázta meg, hogy hát vastrain equale vasúttal és az aláírást a távirdai közeg hibázta el, midőn Antal he lyett Anatolt Irt. No volt aztáu öröm a háznál. Síekretár mama lelkendezve futkosott ide oda ... a szobákat kezdte az osztrák gyárosok otthon uem adják el, mert tudják, hogy érzékenyen büntettetnének. De hozzánk bátrau küldhetik, mert itt a tulajdonos felelős, ki az ellenőrzés lanyhasága és szakszerűtlen voltának tudatában lévén, merészen használja is. így játszik ki sok helyütt az IS74. évi VIII. t.-cz.-et. Pedig az kimondja, hogy külföldön hitelesített mérték nálunk elkobzandó Közegeink szakképzetlenek lévén, nem nehéz hirtelen a jó mértékeket felmutatni s igy őket elámítani A Kormauy a teutnevezett t-cz revíziójával foglalkozik is, sőt mint mon Iják, az uj törvényjavaslat asztalfiókjában készen is áll, de hogy miért nem került még az a Ház asztalára, nem tudjuk. Pedig életérdekeink parancsolják, hogv mentől előbb felvettessék e théma! Ez a mi vármegyénk! II. Az én gyerek-koromban még a huszárnak valót szedték a nyírből: az kibírta a rajcsurozást. Ma-holnap ez a nyíri sarjadék pocsolya-kerülőnek se igen válik be. A nemzedék szemlátomást satnyul. A bőrébe se férő, híres verekedő nyíri bicskás nyomába egy vékony-pénzü, kora-vén generáció jött már ma is. Hát még holnap. A jól táplált alföldi paraszttal szembe állítva a mi elcsenevészedett népünket, lehetetlen fel nem kiáltanunk a költővel: „pusztulunk, veszünk!" De hát miért jobban táplált az az alföldi paraszt? Mert több a földje? Nem a! Mert jobban használja. (Megjegyzem, az alföldnek csak arról a részéről beszélek, melyet ismerek : a Tisza, Duna közéről.) Itt és a Dunántuli videkeken is nagyon-nagyon utolsó ember az, a kinek, ha egyebe nem: egy darab szőlőcskéje nincs. Czegléd, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Félegyháza, Halas, Szabadka városok akármelyikének több van tízezer hold gyümölcsösénél. E^y-némelyiké a húszezret is meghaladja. H inem azért ott még mind tele van panaszszal, a. haladó szellem, hogy „nincs eléggé beplántálva a határ." Vannak ugyanis szakértők, a kik már ma is hangoztatják, hogy a gabna-nemüek árának óriási csökkenése mellett ugy állhatna ismét talpra ez a hajdan „saját zsírjában fuladozó kanaán," ha valamennyi homok egyszerre csak ráadná a fejét a szőlő- és gyümölcstermelésre s gyümölcsexporttal árasztani el egesi észak- és nyugot Európát; mint a hogy teszi azt ma is Kecskeinét a liires, öklömnyi baraczkjaival, Nagy-Kőrös az uborkaival. Érdekes kimutatást olvastam egyik közgazdasági lapban: szakértő kezelés mellett mennyivel jobban lehetne hasznosítani a homokot gyümölcsös által, mintha szántóföldnek marad. Egy hold földbe bele lehet uugni 32 alma-fát. E.jy fa lead átlag 4—5 véka csemege-almát. Ennek az ára minimum 6X32=192 frt. Hogy néha potom áron, hajításért lehet az almát kapni? — Igen, de akkor nem is négy vékát lehet leböngészni egy-egy fáról. Vagy: hogy néha még négy vékát se ad le egy fa? — No, de akkor meg 2—3—4 frt a csemege-alma vékája a tövin is; ha nem több. Azt mondaná erre valaki: Hat, hiszen könnyű a nagy urnák befásilani néhány holdját a fél dominiumának; de a szegény einber, a kinek csak az az egy hold sivója van: hogy várja az 8—9 évig, mig az almafája termővé lesz ? Hát uraim, ez az ellenvetés is csak félig áll meg. Az előre látó einber jól tudja ezt, hogy az alma, körte lassan nő. Ültet hát közé baraczkot. Az harmad évre már hoz termést — — és mire az alma terebélyesedik, rendezgetni . . . majd a baromfi udvarba szaladt . . . aztán le a kertbe . . . ismét fel . . . ki az utczára ... átrohant C/sirkáné asszonysághoz, „Tudja e már édes szomszédasszony? . . . jaj hol a fejem . . . Anti fiam kerül ma haza, a jogász!" Pár perez múlva az egész falu, a kisbirótól kezdve a vályogvető czigáuyig tudta már az újdonságot. Végre hál hazajön. A bárom hosszú esztendőben tán háromszor kérdezősködött levelében egészségük után, a többi mindig csak arra lyukadt ki. hogy hát pénz kell. Az anyjuk tán több éjszakán sírdogált, mint aludt, hisz már hozományát, a diunyeföldet is eladták, a szőlőkertet is férjének apii jussát pénzzé kellett tenni, és ez minden Antiért volt! De ha a férje ugy szereti! Ha szemrehányásokat tett neki, hogy hát ne küldjön neki annyi pénzt. . . hisz tönkreteszi magát . . . mindig azt felelte: „Da nézd anyjuk . . . nem értsz te ahhoz . . . fővárosban vau a gyerek ... az a töméntelen sok vizsga . . . meg mi egymás . . . aztán ismét elfelejtetted mit irt múltkor abba a faiutos aranyszegletes levélbe . . . hogy egy bizonyos Schiller híres poéta irt valami szomoruságos históriát, a melyben mikor Stuart Mari asszonynak azt mondták, hogy hát beh szép ez az élet . . . azt válaszolta: „Ühüm, szép, de drága!" no lá*d én az ilyesmit megtartom magam nak. Nagy szellem ez az én Auti fiam . . . eredeti egy gyerek ... a többi perepu.ty, csupi tökfej . . . maj 1 meglásd anyju't, nagy einoer lesz még belőle . . . csau nem akaró i, hogy holmi buta p.tnszt vatj'k alsó és felső pethreóczei Szekretár fiskális fiából?!" Ezee\ rekesztette be reudsseu dispu ácziójit. E^yoen eláruljuk, hogy a ffi-kaiia" jogczimei uíurpitálta. Ugyanis meg boldogu t atyja bibliothekájibnu egy aan> 1820 ból keltezett hiányos illemtanon s egy bib'ián kívül még Werbőczy Ti ip irti'u nát szimatolta ki és ebből böngészte ki egész jogi tulományát. G izdilkodisáu kívül az uradalom ü^yvéJjeuel funKczioaiit miiolói miuőségben. E< a foglalatosság is hozott valamit a konyhára. nyolez-tiz évre ugy is kivész. Igy hát a gyümölcsösnek befogott föld alig két-három évig heréskedik csak; de aztán meg eldorádóvá válik, — csak ép a gondozá

3ll legyen éber. Hasonló hasznot igér a saszla-fajok s más korai csemege-szőlők kereskedésre való termelése is. Azt mondja valaki, hogy „jó is volna, ha vennék is aztán azokat a saszla-fajokat! De ha mindnyájan termelünk, ki lesz akkor a vevő?" Istenem! Hát csak nyíregyházi piacz van a világon ? Én ugy emlékszem a geográfiából, hogy találkozik még a föld kerekségén nowgoródi meg még jekaterinburgi piacz is. Ha itthon nincs vásár, hát menjünk oda. Hogy hogyan megy a pazonyi paraszt az ő egy kaska susinkájával jekaterinburgba árulni? Sehogy. _ Hanem oda mehet egész Pazony — néhány vagonnal. Vagy : ha Pazony maga kevés, itt van egész Szabolcsvármegye. Toszitson ki a haláron néhány ezer métermázsa egy-nemű gyümölcsöt: tudom, Istenem, keresve keresik a termelését minden Isten-adta esztendőben. S hogy a nagyban való kereskedés minő eredményekre képes, ne menjünk messzi, csak Kecskemétig. Ennek a városnak évente fél millió forintja van csak baraczkból. Hirhedt kajszijait ismerik a szentpétervári asztalokon is! Nem: ismerik! Hanem jobbnak, zamatosabbnak tartják az olasz baraczknál. És miért ne lehetne ez ugyan igy Szabolcsvármegyében is! Ugyan az a homokos talaj. A klima alig különbözik valamit. Vagy tán van mégis valami bibije ennek a mi vármegyénknek, hogy itt nem birt eléggé erős gyökeret verni a gyümölcstenyésztés! Talán ez a szakadatlan, közeli hegyaljai szél? Az hullatja le nálunk ideje koraii a zsenge gyümölcsöt? „A biz', az! S ugyanaz a szél, a honnan jő, a hegyaljának meg a közbe eső tiszaparti lankásoknak meg nem árt. De furcsa! Valami más lehet itt a baj. Nem a szél, hanem félig-meddig a talaj; félig-meddig a tudatlan ember. Hihetőleg — senki se tudván itt tudományosan a talaj fizikai és vegytani természetét -- derüre-borura ültettek itt el oly gyümölcsfajokat és nemeket, melyek hazájukban pompásan virultak, de nálunk, — másnemű levén a talaj vegyi összetétele, — épen ez a hozatott faj nem találja meg itt a földben a kellő táplálékot s érés előtt elerőtlenedve lehullik. De hát akkor próbálni kell más fajt, más gyümölcsnemet. Hogy az volna még csak a mulatságos ugy-e, ha a szegény föld népe a maga másfél holdnyi vagyonkájával egyebet se tenne, mint évről-évre csak experimentálna ? Furcsa volna biz' a, ha még csak annyit se tudnánk, hogy minta-kert is van a világon. Azok a nagy alföldi városok mind ott a minta-kertben a városi tanult és okleveles kertész által puhatoltatgatták ki előbb: milyen a föld és klima természete? Mit vesz be? Mi az. a mit nem szenvedhet? Igy jöttek rá lassankint, hogy Nagy-Kőrös az ugorkával, Kecskemét a baraczkjával és pogácsa-almájával, Halas pedig a csuda-cserösznyével csinálhatnak karriért. És ha egy-egy városnak módjában áll 30—40 holdas minta-kertet s benne tudós kertészt tartani: még inkább lehetne egy egész vármegyének. Fülhegygyei ugyan hallottam, hogy volt itt is minta-kertje Nyíregyháza városának. Csakhogy egyébre se tudták használni, mint hogy a gazdasági egylet titkára termelt benne tökkáposztát. Hiszen igaz, hogy a tök is gyümölcs. Sőt már Jónás próféta is próbált rajta gondolkozni, hogy nem derekabb lenne-e, ha a fákról tök csüngene le. De mint tudva van, arra is mihamar rájött, hogy ha ilyen óriási gyümölcs potytyanna le az ágról, még jobban betörné az orrát, mint az a kis makk, a mi rákoppant. — Igy hát Nyíregyháza városa is térjen meg Jónás-hitéből s lássa be, hogy más gyümölcs kultiválása előbb-utóbb kifizetné magát. < A periratokból természetszerűleg reáragadt valami jogi ismeret és ezóta magát „uradalmi fiskálisnak* hivattatá. (Mellékesen felemlítjük, hogy eddig jogi tudományát csak privát jellegű ügyekben, rendszerint házi perpatvarok és más efféle békés természetű alkalmatosságoknál értékesitheté) Nos és most is akadt alkalma mély be és éleslátását bebizonyitnia, A sürgöny vétele és megmagyaráztatása után fontos arczczal családját hivta össze contiliumra. Szónoki hévvel fejtegette, hogy a túlzott öröm nem illő dolog, az öröm zárassék el a szivbe ... az a nagy hűhó parasztos és ő nem akarja, hogy alsó etc. Szekretár családja általános guny tárgya legyen . . . viselkedjenek nyugodtaD, nehogy azt mondja a falu: hogy na Szekretárék majd a bőrükből ugranak ki, mintha csak egy jogász volna ezen a kerek világon . . . meglátszik rajtok a faragatlan paraszt. Oldalbordájának lelkére kötötte, hogy ne locsogjon annyit fia jöveteléről. Azután előszedte az egyik sarokból a paedagógiát, t. i. a karesu nádpilczát, ágya alól pedig a hiányos illemtant (20 oldalból állott az egész s jó vastag sárga papirosra voltak nyomva a bölcs élettani szabályok . . . (csak ne lettek volna olyan émelygősen dohosak ós molyosak.) Az udvarból aztáu felkiabálta a pulyáit: „Jertek be ti tökfejűek!" A gyerekek beröpültek. Szekretár úr nagyság szerint odaposztirozta őket az almáriom elé . . . azután összeszedte minden erejét, hogy valami rémes kaunibál-arczot vágjon (rendeseu nem tudott imponálni t gyerekeknek, nagyon is jóságos ábrázatja volt) jobbjlba a karc u paedagógiát vette, bal kezében a hiányos illem ant forgatta. „No lurkók, hallottátok, hogy jön i bátyátok . . . s a fogidásnál az első feltétel: az illem! Fikep óvikodjttok minden fölösleges coozerválástól (-.alán onzírváiásra gondolt a ji ember) éi most figyeljetek! E jvetti az illemtant és a bókok § ánll állapodott meg . . . hinem az urakat illető réiz hiányzott . . . a) sebij, bívágha'.jUt a női bíkokat is! megköszörü'te torkát és o'.vasn' kezdett: Folytatása a mellékleten